Közlekedés, 1957 (47. évfolyam, 1-7. szám)
1957-06-01 / 1. szám
Kticurális vonatkozásban — különösen az öntevékeny művészeti csoportok területén — szakszervezetünk hossza esztendők óta komoly megbecsülésnek örvendett. Amennyire azonban nem tagadható le, hogy a tömegkulturális tevékenységben jelentkező szektás hibák bennünket sem kerültek el, annyira igaz az is, hogy — többek között éppen a szektás hibák, a sematikus, »kirakati« rendezvények viszszaihatásaként — már jóval október 23. előtt a színjátszó csoportok műsorpolitikájában és más téren is erős fellazulás következett be, a burzsoá befolyás rést ütött. Az ellenforradalom számos értékes csoportunkat vert szét, vagy legalábbis dermesztett meg hosszabb-rövidebb időre: híres zenekarok, népszerű énekkarok, sok sikert aratott színjátszó csoportok nem tudtak újjászületni, mert egy tag disszidált, mert a próbaterem romos volt, mert az ellenforradalom bomlasztó hatására sok ember vissza akart vonulni mindenfajta társadalmi tevékenységtől stb. Ha illik azonban valamire az a szólás-mondás, hogy »cseppben a tenger« — akkor éppen az üzemek (és persze nemcsak a mi üzemeink) kulturális munkájára. Vannak még problémák — szólunk is róluk alábbi, kulturális életünkről ízelítőt nyújtó mozaikokban —, de a kulturális tápászkodásban, mint cseppben csillog az a mindenfajta torzulástól mentes, erős és népszerű proletárdiktatúra, amely az elmúlt hónapok során hazánkban kibontakozott. JEGYZETEK EGY VIZSGA-HANGVERSENYRŐL Június 16-án rendezték meg a Közlekedési Dolgozók Zeneiskolája ez évi vizsga-hangversenyét, amely — mint azt a hangverseny bevezetőjében Pesti tanárnő találóan állapította meg — méltó folytatása azoknak az eredményeknek, amelyeket az iskola nyolc esztendős fennállása során elért. A vizsga minden hallgatói® örömmel tapasztalhatta, hogy az ellenforradalmi események nem vetették vissza a növendékek színvonalát és mind zongora-, mind hegedű-, mind pedig énekszakon a tanulás folyamatosan, szorgalmasan, lelkesen folyt. A zongoraszak vizsgázó növendékei közül ki kell emelnünk Ágoston Margitot — aki különben alapítástól fogva növendéke az iskolának és most került be a zeneművészeti szakiskolába (zenegimnázim) —, aki Beethoven Bagatellét és P. H. Bach Solfeggióját játszotta lenyűgöző tehetséggel. Ágoston Margit Pesti tanárnő tanítványa s ugyancsak Pesti tanárnő tanítványaként aratott nagy sikert Juhász Mária Weiner Marosszéki keringőjével és rókatáncával, Szőnyi Éva egy Beethoven-keringővel és a négykezest játszó Kiss Magdi és Pesti Ernő a híres »»Török induló« előadásával. Dicséretet érdemel a kis Rádi Judit (Novák tanárnő tanítványa) és a Mister »Polká«-ját technikai precizitással előadó, ugyancsak Novák tanárnő tanítványai közé tartozó Antal Mária. A hegedűsök között elsősorban Kocsis Imrét, Mátéka tanár tanítványát kell kiemelnünk, aki nemcsak technikai alapossággal, hanem átéléssel adta elő Baklanova érdekes Szonátáját. A kis Bodnár József, Preszmayer Edit és Zsadányi Sándor (Ábel tanár tanítványa) ugyancsak fejlődőképes, tehetségesnek mutatkozó ifjú hegedűsök. Az énekszámok közül hoszszas, lelkes sikert aratott Kaposi tanárnő két növendéke, Sík Jenő és Vandulek Ernő, akik Smetana »Eladott menyasszony« című operájának híres »házasságszerző kettős«-ét szólaltatták meg komoly művészettel, sok derűvel. Nem volt célunk, hogy mindenkit felsoroljunk e rövid keretek között, annyit azonban minden egyes szereplőre vonatkozó évn megállapíthatunk, hogy nem volt hiba, nem volt melléfogás. Szakszervezetünknek — amely eddig is szívügyének tekintette a zeneiskolát — éredemes hát továbbra is sokat törődnie az iskolával, a muzsikát szerető gyerekekkel és felnőttekkel, érdemes továbbra is energiát fordítani az iskola fejlesztésére. Felhasználjuk az alkalmat, hogy innen is gratuláljunk az iskola tanárainak és növendékeinek és hogy közöljük olvasóinkkal: a Közlekedési Dolgozók Zeneiskolája (VI., Csengery utca 68, I. em.) a nyár folyamán, július 12-től kezdve újra megrendezi szokásos póttanfolyamát. Új feladatok előtt a központi tánccsoport Központi tánccsoportuk fennállása óta — néhány esztendő távlatából visszanézve — szép múltra tekint vissza. Fellépéseiket sokszor koronázta siker, a közönség elismerése: a vastaps. Amíg az együttes eljutott az elismeréshez igen nehéz és göröngyös utat kellett megtennie. A kezdeti nehézségeket a csoport fegyelmezettséggel — ha kellett —, áldozatvállalással legyűrte. A csoportot a tánc iránti hallatlan szeretet és a művészi igényesség jellemezte. A sok nehéz, szorgalmas próbának megérett a gyümölcse, a csoport fellépésre »színpadképes« lett. Az együttes két alkalommal önálló bemutatót tartott. Többször felléptek a néptáncosok színpadán, két hónapig vendégszerepeltek a Budapesti Varietében, a DISZ kulturális seregszemlén pedig aranyéremmel tüntették ki őket. A csoport életében ez az időszak a zenit volt. A csoport szép jövő előtt állt a néptánc-mozgatómban... Az októberi ellenforradalom azonban a csoport munkájában sem vonult el nyomtalanul. Nem egy »sztár« hűtlen lett a jól összekovácsolt kollektívához. Engedtek a külső csábításnak és más csoporthoz mentek. Különösen azonban az oktató, aki disszidált. A veszteség nagy volt, ennek következtében az együttes fénye, csillogása kissé elhalványodott. De a kollektíva nem hagyta magát, mindent elkövetett, hogy a veszteséget pótolja. Ma már 10—12 fiatal, lelkes, új taggal szaporodtak. A lelke Szakszervezetünk Központi Táncegyüttesének két tagja: Kolarics Gizella, Lázár Károly. sedésben és a szorgalomban most sincs hiány. A tehetségesek már bontogatják szárnyaikat, s alig várjaik, hogy színpadra lépjenek. Jelenleg a csoport régi táncszámainak felújításán munkálkodik, de új számokat is tanulnak, többek között Weiner Leó: »Három magyar tánc« című zenéjére az »új« oktató, Manninger György készít koreográfiát. Hisszük és bízunk abban, hogy az alapító tagok tapasztalatiakkal, a fiatalók meg lendületükkel új színt visznek az együttes játékába, feledtetni fogják a hűtleneket és a központi tánccsoportunk nemcsak hogy eléri, de még túl is fogja szárnyalni régi hírnevét. Sikeres bemutató a „Szabó Pál** Kultúrotthonban Június 13-án este, a »Szabó Pál« Kultúrotthonban volt a bemutatója a kultúrotthon művészegyüttesének. Tóth Ede bizonyos értelemben klasszikus népszínművét, »A falu rosszát« játszották a műkedvelő művészek és bár lehetne vitatkozni azon, hogy éppen a népszínmű — bármilyen jó is viszonylag — az a műfaj, amely számunkra most a legaktuálisabb, ez a bemutató mégis kiemelkedik üzemi színjátszóink munkájából Örkényi Eta rendező példás gondossággal és lelkesedéssel hónapokonkeresztül tanította be döntően a zuglói pályaudvarhoz tartozó színjátszókat, akik — mondhatni — mindannyian arra törekedtek, hogy tudásuk legjavát nyújtsák. Kiemelkedően jól játszott és énekelt Finom Rózsi szerepében Varga Katalin, ízes beszédével, kiegyensúlyozott gesztusaival tűnt fel — Feledi Gáspár szerepében — Fodor László, sok nevetést szerzett, mint Gonosz Pista Horváth Lajos, Nagy János mint Adus cigány, Szabó István mint Jóska cigány. Nagy István — akinek Göndör Sándor szép szerepe jutott — megjelenésével, énekhangjával és helyenként játékával is megragadta a nézőket —, helyenként azonban nem találta meg a figura hangját. Neki is, továbbá a Boriskát alakító Kákai Katinak, a Tercsit játszó Nagy Katalinnak és a Feledi Lajost megszemélyesítő Gerborics Jánosnak, s még sokat kell tanulnia, de nyugodtan mondhatjuk érdemes tanulniuk. • Szépen és ötletesen oldották meg a díszleteket; a második felvonásban szereplő kocsmadíszlet példamutató lehet a takarékos és mégis mutatós megoldásra. A népi zenekar hírnevéhez, népszerűségéhez méltóan segítette ezt az előadást, amellyel szakmánk budapesti, de vidéki üzemeinknek is érdemes megismerkednie. OgSzÁQM dalt*W€J&S€M^(i) készül a pécsi „Bartók Béla" férfikórus A Pécsi Közlekedési Vállalat »Bartók Béla« férfikórusa két évvel ezelőtt alakult. Akkor az aggályoskodók nem sok sikert jósoltak, azonban a néhány dalkultúrájt szerető ember fáradozása, nem volt hiába való, mert a szív, a lelkesedés győzött. A kórusnak ma már több mint 40 olyan tagja van, akik nem ismernek fáradságot, ha a kórusért munkálkodni kell. Az összekovácsolódott kollektíva kiáltotta az ellenforradalom viharát. Most még szorgosabbak, mint annak előtte. A tagok száma, ha lassan is, de növekszik. A kórus belső élete, munkája sokkal bonyolultabb, mint ahogyan a néző előadás közben látja. Különösen ami a próbák és a fellépéseken való megjelenést illeti, a szolgálati beosztás ... nehezíti az énekkar további fejlődését. A kórus a vállalatvezetőség és a szakszervezeti bizottság segítségével az elmúlt évben »Bartók Béla« vándordíjat alapított, amelyért első ízben a megye legjobb kórusai vetélkedtek. Most nagy és nemes feladatot vállalt a kórus és vezetősége, mert ebben az évben a dalosünnepséget országos méretűvé tették, amely július 6—7-én a Széchenyi téren, illetve a Nemzeti Színházban kerül lebonyolításra 20 férfikórus részvételével. Nagyon helyes az országos dalosünnepély megrendezése, mert a nagy tett ösztönzőleg hat a kórusmozgalom további fejlődésére. Az énekkar jó úton halad, ezt a legutóbbi sátorhelyi dalos-ünnepélyen való fellépés is hűen tükrözi. A kórus előadói művészetében azonban vannak még hibák, de csiszolhatok, különösen, ami a tiszta szövegmondást illeti. Ezen a fogyatékosságon dr. Sólymosi Józsefné karnagy ügyes munkája is segíteni fog. Bízunk benne, hogy a hibákat kijavítják, annál is inkább, mert a tagok igen lelkes és dalszerető emberek. Nem ismernek fáradságot, különösen ha — lelkesedés mellé — a vállalatvezetés és a szakszervezeti bizottság segítő szándékkal is hozzájárul. Minden remény megvan arra, hogy a dalos-ünnepélyen a vendéglátó házigazda jól fog szerepelni és ezzel a munkálkodásával is gyarapítani fogja a dalkultúra kincsestárát, a dalszerető emberek további érdeklődését a kórusmozgalom felé. Ezúton kívánám megköszönni azt a sok szépet és jót, amelyet kislányomnak, Gallasy Györgyinek lengyelországi üdültetésével nyújtott a szakszervezet. Nem kívánom az üdültetéssel kapcsolatban a jelentős könnyítést ecsetelni, hiszen ez csak egy, s nem számottevő anyagi rész, illetve segítség a szülők részére. Az azonban, amit gyermekeinknek — s köztük az én kislányomnak is — egy életre nyújt és ad a szakszervezet, azt nem lehet szavakkal kifejezni. Az énkislányom a Baltitenger partján, »Leba« helyiségben üdül. Minden sorából érezni, milyen felejthetetlen hetekben van része, azart még kis agyával most fel sem tud fogni. Annyit azonban mégis tud és érez, amikor azt írta »édesanyám, te el sem tudod képzelni, milyen a tenger, hiszen te még azt nem is láttad soha« — hogy nelkem nem adatott meg a tengert látni. A szakszervezet segítsége gyermekeinknek egy életre szóló felejthetetlen élményt szerzett, melyet ezúton köszön meg egy hálás mama. ÖZV. GALLASY ISTVÁNNÉ, a Fővárosi Autóbusz Főműhely dolgozója KÖZLEKEDÉS A Gépjárművezetők, Szállítási és Közlekedési Dolgozók Szabad Szakszervezete lapja Szerkeszti: A szerkesztő bizottság Budapest, VI., Csengery u. 68. Telefon: 122—440 Felelős kiadó: A Gépjárművezetők, Szállítási és Közlekedési Dolgozók Szabad Szakszervezete Terjeszti: A NÉPAKARAT Lapkiadó Vállalat, Budapest, VII., Rákóczi út 54. T.: 224-8162-572467. Athenaeum (F. v.: Soproni Béla) Díjnyertes fénykép Zsámboki Gábor (KPM fotókör) Tél című felvétele, amely az egyéni első díjat nyerte a Közlekedési Fotószakosztály kiállításán. A közlekedési üzemi fotószakkörök első kiállítását május 23-án nyitották meg a Közlekedési Klubban. A fotókörök versenyében az első helyezést a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a második helyezést a MÁVAUT Főműhely, a harmadik helyezést a MAHART Szabadkikötő üzemág fotóköre nyerte. Az egyéni második díjakat Debreceni József (KPM) és Nagy Ottó (II. sz. Autójavító Vállalat), az egyéni harmadik, díjakat Harmath István (MAHART Szabadkikötő üzemág), Pirityi Jenő (Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat) és Gálán Bertalan kapták. Az értékes anyagot június 15-től a szakszervezetek »Egressy Gábor« művészeti klubja állította ki. A MUNKÁS LEVELEZŐKHÖZ A lap — amelyet az olvasó most kezében tart — újabb színfoltja mindennapi életünknek, de a közlekedési dolgozóknak ennél több: életük egy darabja. Újabb gyermeke a magyar sajtónak — de a közlekedési dolgozóknak több: saját édes gyermeke. És ha még nem teljesen az — éppen azért fordulunk most az olvasóhoz —, hogy valóban az legyen. Neked és Rólad akar szólni ez a lap — kedves olvasó! Neked — mert sehová máshová nem hordja szét a posta ezt a lapot, csakis a városi, a közúti, vízi és légiközlekedési, a szállítmányozási és a velük szoros kapcsolatban álló javítóipari és hivatali dolgozókhoz. Rólad — mert a te munkádat, tudatodat és műveltségedet akarja szebbé, jobbá tenni. Neked akar segíteni mindennapi örömöd gyarapításában, bosszúságaid, nehézségeid apasztásában. Ebben a nemes munkában kérünk fel téged is — kedves olvasó — munkatársnak. Neked és Rólad akarunk inni — és sosem nélküled, mert úgy nem is tudnánk dolgozni. Plattformunk világos! Lapunk más helyén ezt már kifejtettük. Aki jól felfogott társadalmi és egyéni érdeke alapján maga is ezen az úton jár, azzal feltétlenül szót fogunk érteni, nemcsak mint olvasóval, hanem, mint levelezővel is. És éppen erről van szó! A munkássajtó sok évtizedes eredménye, hogy a hivatásos szerkesztők széleskörű gárdáját, a munkáslevelezők erős tábora övezi. Mi is ezen az úton akarunk haladni Szerkesztők és levelezők, együttesen, közös erővel tegyük szaklapunkat a közlekedési dolgozók, pártos, bátor hangú, őszinte szócsövévé minden kezdeményezést, ami jobb életünket építi és így üldözhet kíméletlenül mindent, ami valamennyiünk kárára van. Ha munkahelyeden olyan jelenségnek lettél a tanúja, amely társadalmunk hasznára való és megérdemli, hogy a közvélemény is értesüljön róla, hogy minden közlekedési dolgozó tanuljonbelőle — vedd a tolladat és írd meg a szerkesztőségnek. Ha a termelőmunkában, a szakszervezeti életben, a szociális, a kulturális munkában felelőtlen felelősök mulasztásait, esetleges durva hibáit észleled, amely súlyos anyagi vagy erkölcsi kárt okoz társadalmunknak: ragadd meg a tolladat és segíts társadalmunknak a hibák irtásában, az osztályellenség rombolásának megakadályozásában. Kedves Olvasó! Zárjuk levelünk sorait. Szaklapunk olyan lesz, amilyenné mi együttesen alakítani fogjuk. Keresd meg hát szerkesztőségünket mondanivalóddal. (Címünk: »Közlekedés« Szerkesztősége, Budapest, VI., Csengery utca 68. III. em.) Így bizonyosan valóra váltjuk szakszervezeti lapunk ígéretét: Neked, Rólad és Veled fogunk írni, dolgozni, célt érni! A »KÖZLEKEDÉS« Szerkesztő Bizottsága. Az 1957. évi sportünnepélyek megrendezése Üzemeink a sportünnepélyeket ez évben július 1-től augusztus 20-ig rendezik. A szakszervezeti sportünnepélyek az elmúlt években jelentős mértékben segítették elő az üzemi tömegsport-mozgalmunk fejlődését és nagymértékben mélyítették el a dolgozók közti barátságot. Az 1957. évi sportünnepélyeknek különösen nagy jelentőségük van. Az októberi ellenforradalmi támadás a magyar szocialista sportmozgalom, ezen belül a tömegsport teljes szétzúzására is irányult. Meg akarták semmisíteni mindazokat az eredményeket, amelyeket elértünk és az állami szakszervezeti irányítás, segítése helyett, politikamentes, mindenkitől független sportot akartak. Ebből a tényből kiindulva az ez évi sportünnepélyek előkkészítését, lebonyolítását nagyobb körültekintéssel és gondosabban kell elvégezni. Olyan műsort kell összeállítani, amely dolgozóink igényeinek a legjobban megfelel. Fel kell használni mindazokat a jó, tapasztalatokat, amelyek az elmúlt évek folyamán beváltak, de ugyanakkor el kell hagyni azokat a helytelen módszereket is, amelyek hátráltatták az eredményes munkát. A sportünnepélyek helyét és idejét úgy kell meghatározni, hogy azon a napon vállalaton belül más rendezvény ne legyen. Helyes, ha a sportünnepélyeket kirándulással egybekötve rendezik, természetesen ez csak olyan helyen lehet, ahol a sport- és a kultúrműsor megtartására van lehetőség. A sportünnepségek rendezéséhez a szakszervezet sportszakosztálya szívesen ad tanácsot.