Közlekedés, 1958 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
világ PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 1. szám XLVII. ÉVFOLYAM ÁRA: 50 FILLÉR 1958. JANUÁR A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA Munkát, tudást, akaratot összpontosítva dolgozzunk a békéért, a szocializmus építéséért, hazánk felvirágzásáért Nagyjelentőségű munkát végzett a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének XXIV. kongresszusa A Csengery utcai székház ünnepélyesen feldíszített nagytermében ült össze szakszervezetünk XXIV. kongresszusa, hogy megvitassa a két kongresszus között eltelt időszak eseményeit és kijelölje az előttünk álló, mindannyiunk javát, érdekét szolgáló feladatokat. Az a 200 küldött, aki január 24-én délelőtt 10 órakor elfoglalta helyét a kongresszusi teremben, szakszervezetünk legkülönbözőbb iparágát, korosztályát dokumentálta. Fizikai dolgozók, műszaki értelmiségiek, vb. elnökök és bizalmiak, férfiak és asszonyok képviselték a mi vágyainkat és igényeinket, örömeinket és gondjainkat ezen a kongresszuson, amely szervesen illeszkedett be a most lezajlott szakszervezeti kongresszusok sorába. E szakszervezeti kongresszusok — amelyek megtartása különben már önmagában is ékes bizonyítéka a politikai és a gazdasági konszolidációnak — a magyar politikai és társadalmi élet szempontjából igen nagy jelentőségűek; a közvélemény homlokterébe állítják a termelés további megjavításának, a társadalmi tulajdon fokozott védelmének, a munkásosztály vezető szerepének jelentőségét. E kongresszusok — amelyek között értékes és érdekes munkájával jelentős helyet érdemelt ki a miénk , a megerősödött magyar proletárdiktatúra és a tovább szélesített szocialista demokrácia fontos eseményei. A XXIV. kongresszus nem csupán 85 000 tagunk, nem csupán a közlekedési dolgozók számára volt fontos, jelentős esemény, hanem az egész magyar munkásosztály, a magyar dolgozó tömegek számára is. S mint külföldi vendégeink felszólalásaiból kiderült, a szervezett közlekedési dolgozók a világ minden táján szeretettel és együttérzéssel figyelték a kongreszszust... Büszkék lehetünk hát arra a munkára, amit a XXIV. kongresszus, 200 külöttünk munkája segítségével, mindanynyiunk javára elvégzett! Földvári Aladár elvtárs beszámolója A szakszervezet központi vezetőségének beszámolóját Földvári Aladár elvtárs, a szakszervezet elnöke adta elő. — A jelenlegi kongresszus — mondotta a bevezetőben — szervezetünk hat évtizedes harcos múltra visszatekintő életének egyik legjelentősebb, súlyos megpróbáltatásokkal terhes, de eredményekben gazdag szakaszát zárja el. A beszámolási időszakra, az 1952 —56 közötti évekre nagy vonalakban az a jellemző, hogy a vezetésnek a gazdálkodásban, a politikában elkövetett hibái ellenére is az eredmények voltak a meghatározók. Világtörténelmi jelentőségű esemény volt ezekben az években a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa, amely elméletileg és gyakorlatilag olyan útmutatást adott a nemzetközi munkásmozgalomnak, amely a legalkalmasabb arra, hogy a két világrendszer békés versenyében a mi rendszerünk kerüljön ki győztesen. A kongresszus hatása rendkívül pozitív volt a magyar munkásmozgalomra, annak ellenére, hogy a belső ellenség ezt ürügyül használta és a régi vezetés által ténylegesen elkövetett hibákat eltúlozva, a bírálat ürügye alatt, külső imperialista támogatással mérhetetlen bomlasztó munkához kezdett. Az október 23-át követő napok világos választ adtak mindenkinek arra, mit értettek az ellenforradalom előkészítői a hibák kijavítása alatt, ők az alapvető hibát természetszerűleg abban látták, hogy itt, Magyarországon munkáshatalom van. 1956. november 4-e és a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulása fordulópontjává lett történelmünknek: a kizsákmányolok 1945 utáni második vereségének napjává, a Szovjetunió által nyújtott második felszabadítás dátumává vált. Az ellenforradalom idején az ellenség támadásának és a munkáshatalom és annak vezető ereje, a párt ellen irányult, de a párt szervezeti szétzilálása után az ellenforradalom már elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy a munkáshatalom támaszait, köztük a szakszervezeteket is megtörje. NEMZETKÖZI SEGÍTSÉG A munkásosztály zömében nem vett részt az ellenforradalomban, egy töredékét félrevezették, mások részvételének abban leljük a magyarázatát, hogy a munkásosztály is erősen felhígult az elmúlt évek alatt részben kispolgár, részben deklasszált elemekkel. Ennek az utóbbi jelenségnek voltunk a tanúi a mi szakmánkban is. Pontosabban arról van szó, hogy egyrészt a közlekedési dolgozók nagy többsége nem vett részt az ellenforradalomban, másrészt, főleg az autóközlekedési iparágba, nagy számban kerültek be deklasszált elemek, horthysta tisztek, csendőrök, mások, akik természetesen hű támaszává váltak a mi vállalatainknál is az ellenforradalmi erőknek. A továbbiakban arról a felmérhetetlen értékű segítségről számolt be, amelyet a magyar munkásosztály a nemzetközi munkásosztálytól kapott. A magyarországi ellenforradalom fegyveres leverésében és az ellenforradalom okozta nehézségekből való kilábolásunkban mindenütt magunk mellett éreztük a nemzetközi munkásosztály aktív támogatását, segítő kezét, a Szovjetunió hadserege által nyújtott katonai segítségtől kezdve a segélyeken keresztül — igazunk eszmei megvédéséig. Itt kell megemlékeznünk a Szakszervezeti Világszövetség hathatós segítségéről is. A kongresszus nevében köszönetet mondok a proletár internacionalizmus jegyében nekünk nyújtott segítségért a Szovjetuniónak, a nagy kínai népnek, a testvéri baráti országoknak, a Szakszervezeti Világszövetségnek és a tőkés országok szakszervezeteinek. Szakszervezetünk központi vezetősége szükségesnek tartja a kongresszus előtt is leszögezni azt a tényt, hogy az ellenforradalom minden rágalma ellenére, szakszervezetünk részese volt mindazon eredmények kivívásának, amelyeket hazánkban a felszabadulás óta a szocializmus építésében elértünk. 1953 után, amikor a párt első ízben látott hozzá az elkövetett hibák, fogyatékosságok és túlzások feltárásához és felszámolásához, szakszervezetünkben is egészséges folyamat indult meg, amely elsősorban a szakszervezeti munkától idegen, bürokratikus vonások megszüntetésére irányult. Hathatós és eredményes intézkedést hoztunk a választott szervek tekintélyének növelése, a kollektív vezetés erősítése, az üzemi szervek munkájának megjavítása, általában a tömegkapcsolatok kiszélesítése érdekében. 1956 közepén széleskörű programot dolgoztunk ki a közlekedési és szállítási dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására, a közúti közlekedés, a folyam- és tengerhajózás, a szállítmányozás, az autójavítóipar jogos problémáinak a népgazdaság helyzetéhez mért megfelelő ütemben történő megvalósítására. Új módon kívántuk folytatni a munkát, behatóbban, eredményesebben kívántunk foglalkozni a dolgozók érdekeinek védelmével. Megerősített bennünket ebben a törekvésünkben a SZOT IX. plénuma is. Ezeknek a problémáknak az alapos, átgondolt megoldását megakadályozta, illetve hátráltatta az 1956. október 23-án kirobbant ellenforradalom. Az ellenforradalom napjaiban és az azt követő hetekben szakszervezeti munkánkban követtünk el hibákat, amelyektől itt a kongresszuson a leghatározottabban el kell határolnunk magunkat. Ezek közé tartozik a szakszervezetek párttól és kormánytól való függetlenségének kinyilatkoztatása, a sztrájkjog fenntartásának hangoztatása. A Szaktanács X. plénuma nagy segítségett adott szakszervezetünknek, amikor eszmeileg leszámolt azokkal a nézetekkel, amelyek az ellenforradalom alatt és után a szakszervezeti mozgalmat is megzavarták és ezt kihasználva egyes elemek, viszszájára akarták fordítani a magyar szakszervezeti mozgalom egészségi fejlődését. Szakszervezetünk központi vezetősége 1957. áprilisi ülésén alaposan elemezve szakszervezetünk helyzetét, a téves nézetektől is elhatárolta magát, többek között arra a munkára támaszkodva, amelynek keretében a SZOT X. plénuma után funkcionáriusaink üzemi aktívaüléseken széles körben megbeszélték ezeket a problémákat. TÁMADÁS AZ EGYSÉG ELLEN Szervezetileg is nagy nehézségekkel kellett megküzdenünk az elmúlt évben. Az ellenforradalom a választott szervek tekintélyes részét erőszakosan eltávolította, vagy mellőzte, nem egy szakszervezeti bizottság helyiségét, pénztárát lefoglalták — megbontották szakszervezetünk egységét is. »Gépjárművezetők szakszervezete« néven egy csoport külön szakszervezetet alakított anélkül, hogy a szakszervezeti alapszabályoknak megfelelően meg tudták volna szerezni a tagság bizalmát tisztségükhöz. Az egységbontást a gépjárművezetők után a szállítómunkások és a légiközlekedés dolgozóinak sorai között is folytatták karrierista elemek, mint például a szállítómunkásoknál Lampert, a repülésnél Gárdonyi, akik egyik napról a másikra, »munkásvezér«-nek csaptak fel és követelték, szervezték a közlekedési és szállítási dolgozók szakszervezetéből való különválást és új szakszervezetek megalakítását — természetesen saját vezetésük alatt. Igen hosszú, nehézkes tárgyalások útján sikerült csak szakszervezetünk egységét helyreállítani. Ebben a munkában segítségünkre voltak azok a józan gondolkodású szerve kldöttek a kongresszuson A kongresszus elnöksége Csizmadia Lajosné (Fővárosi Autótaxi Vállalat) Kapitány István (MALÉV) Halász Ernő (34. sz. • Autóközlekedési Váll.) Földvári Aladár elvtárs a központi vezetőség beszámolóját mondja xxl, KONGRESSZUS