Közlekedés, 1959 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!* A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA AZ ÚJ ESZTENDŐ KÜSZÖBÉN Írta : KASZÁS BÉLA, a szakszervezet titkára Szilveszter éjszakáján a ma­gyar dolgozók összecsendülő poharak mellett búcsúztatták az ó-esztendőt. A poharak csengése nemcsak azt fejezte ki, hogy sok-sok reménnyel és bizakodással tekinthetünk az 1959-es esztendő elé, hanem azt is, hogy reményeink, ter­veink valóraváltásához biztos alapot nyújtott az a munka, amelyet 1958-ban végeztünk. Szakszervezetünk minden tagja megelégedéssel tekinthet vissza a lezárult évre, mert nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt helyes politikájának kö­vetkezetes gyakorlati végre­hajtása során tovább erősödött hazánkban a munkáshatalom, tovább javultak a dolgozók élet- és munkakörülményei, tervszerűen haladtunk előre a szocializmus építésének út­ján. Új erőt, lendületet adott Szakszervezeti munkáinkhoz az elmúlt esztendőben szakszer­vezetünk XXIV. és a magyar szakszervezetek XIX. kong­resszusa. Elmondhatjuk, hogy a közlekedés és szállítás dol­gozói derekasan megállták he­lyüket az 1958-as évben, szor­galmas munkájuk nyomán a legtöbb vállalat határidő előtt teljesítette tervét. Központi Vezetőségünk felhívása nyo­mán a gépjárműközlekedés területén komoly erőfeszítése­ket tettek a dolgozók a válla­lati rentabilitás javítására. A felsőbb gazdasági vezetés több gondot fordított a közle­kedés fejlesztésére, amely — többek között — új autóbu­szok, tehergépkocsik, taxik, villamosok, repülőgépek és ha­jók forgalomba állításában je­lentkezett. Szakszervezetünk Központi Vezetősége és Elnöksége a kongresszus határozatainak megfelelően nagy gondot for­dított a közlekedési és szállí­tási dolgozók élet- és munka­­körülményeinek további javí­tására. Az elmúlt év folyamán ezen a téren is értünk el ered­ményeket. A közlekedési és szállítási dolgozók között is erősítette a várt és a kormány iránti bi­zalmat a Magyar Szocialista Munkáspártnak a munkásosz­tály helyzetéről hozott határo­zata, és az azt követő intézke­dések. A szó és a tett egysége jutott kifejezésre abban az­­újévi ajándékában is, amely a ha­tározat egyik pontjának való­ra vált­ásaként az új nyugdíj­­törvény megalkotásában je­lentkezett. Dolgozó népünk ebből is Vilmoson látja, hogy jó úton járunk, és a becsüle­tesen végzett munkának mind egyénileg, mind az egész tár­sadalom vonatkozásában is megvannak az eredményei. Elmondhatjuk, hogy a szak­­szervezeti szervek munkája is sokat javult az elmúlt évben. A XIX. kongresszus határoza­tainak végrehajtása, a bizalmi tanácskozás irányelveinek megvalósítása során operatí­vabbá, megbecsültebbé vált a szakszervezeti bizottságok, ak­tívák és bizalmiak munkája. Az 1958. év végét nemcsak a tervek teljesítésének lázas üteme, hanem az 1959. évi ter­vek gondos előkészítése is jel­lemezte. A szocializmus építésekor már nem a véletlenre bízzuk sorsunk alakulását, hanem erőink konkrét számbavételé­vel készülünk jövőnk formálá­sára. Szakszervezetünknek is meg­van az alaposan megszerkesz­tett programja. Célkitűzéseink között fontos helyet foglal el a közlekedés gazdaságosságá­nak, kulturáltságának növelé­se, s ezzel összefüggésben a bérrendszer további javítása, olyan formán, hogy ez még jobban ösztönözzön a gazdasá­gos termelésre. Nagyobb gondot kívánunk fordítani a szakmunkásképzés és a szakmai továbbképzésre, a dolgozók általános műveltsé­gének emelésére, a Magyar Szocialista Munkáspárt műve­lődéspolitikai irányelveinek érvényesítésére a szakszerve­zeti kulturális nevelőmunka minden területén. Tovább kívánjuk fejleszteni könyvtárainkat, több korszerű, tudományos ismeretet akarunk eljuttatni a dolgozókhoz, meg akarjuk javítani a forgalmi dolgozók kulturális ellátását. Még hatékonyabbá tesszük munkavédelmi propaganda munkánkat. A következő év­ben is gondot fordítunk az üzemegészségügyi helyzet to­vábbi javítására, főleg az üzemorvosi hálózat munkáját kell eredményesebbé tenni. Még hatékonyabbá tesszük a szakszervezet széleskörű tár­sadalmi tevékenysége útján a törvényesség fs megmozdítását. Új feladataink valóra váltá­sáért, tovább kell erősítenünk az üzemi alapszervezetek mun­káját, még szélesebb társa­dalmi alapokra kell helyezni az üzemi szakszervezeti mun­kát, és jobban kell támaszkod­nunk a régi, szervezett mun­kások harcos tapasztalataira. Szakszervezeti aktivistáink az elmúlt esztendőben dere­kasan megállták helyüket és nagy részük van az elért ered­ményekben, sikereinkben. A szakszervezet elnöksége, ami­kor köszönetét fejezi ki fárad­hatatlan tevékenységükért, odaadó, szorgalmas munkáju­kért, bízik abban, hogy ez év­ben is számíthat reájuk. Az új esztendő új feladato­kat állít elénk, amelyek meg­oldása új sikerek forrása le­het. Új sikereink pedig újabb, nagyobb lépést jelentenek a szocializmus megvalósítása felé. Erőt, egészséget kívánunk e nagyszerű munkához, minden közlekedési és szállítási dol­gozónak! Mivel foglalkozott az elnökség legutóbbi ülésén? Munkavédelmi, egészségügyi kérdések, üzemi tanácsok munkája, távlati bérügyi intézkedések, az 1959 évi költségvetés a napirenden Az elnökség múlt évi decem­ber 23-i ülésén több fontos kérdést tárgyalt. Különös gondossággal vizs­gálta meg az elnökség a Fővá­rosi Villamosvasút és a Fővá­rosi Autóbuszüzem egészség­­ügyi helyzetéről adott beszá­molót. Mindkét vállalatnál az előző évhez képest megnöveke­dett a táppénzes állományú dolgozók száma. A beteglét­­szám nagyarányú növekedése sok tényezőre vezethető vissza. Az utóbbi időben sem javítot­ták lényegesen a munkakörül­ményeket, a beosztáskészítés rendszere nem javul, nem fo­lyik kellő felvilágosítás a be­tegségek megelőzésére. Hiányos még a tartózkodó és a végállo­mási mellékhelyiségek hálóza­ta, sok kívánnivalót hagy ma­ga után az üzemorvosok tevé­kenysége, és nem kevés azok­nak a száma, akik visszaélnek a "rövidlejáratú" megbetege­désekkel, és sokszor alapos ok nélkül is betegállományban vannak. Ezt bizonyítja, hogy az orvosi felülvizsgálaton már sokan nem jelennek meg, ha­nem közben gyorsan munkába állnak. A szakszervezet elnöksége a két legjelentősebb fővárosi for­galmi vállalat egészségügyi helyzetének javítását, a sorbn­­következő igen fontos feladat­nak tartja. Többek közt kimondotta az elnökség, hogy az ülőkalauzi rendszer kiterjesztését — amelynek megvalósítása a szakszervezet régi törekvése — változatlanul fontos feladat­ként állítja a két vállalat elé. Állást foglalt az elnökség an­nak érdekében is, hogy a vál­latok határozottabb intézke­déseket tegyenek a dolgozók rendszeres meleg étkeztetésé­re, ennek forgalmi feltételei biztosítására, valamint a dié­tás étkezés bevezetésére. Az el­nökség ezek elmaradása miatt elégedetlenségét fejezte ki a két vállalat gazdasági és szak­­szervezeti vezetésével szem­ben, mert hiányos a betegségek megelőzését szolgáló felvilágo­sító munka, nem törődnek ele­get a tisztasági előírások be­tartásával (például: gyakori je­lenség, hogy a karbantartók teljesen elszennyeződött mun­karuhában dolgoznak). A szak­­szervezeti bizottságok nem ve­szik igénybe a társadalmi ak­tívák, elsősorban a bizalmiak segítségét ahhoz, hogy alapo­sabban foglalkozzanak a beteg­ségek megelőzésével. Az elnökség szükségesnek tartja továbbá, hogy a válla­lati és szakszervezeti szervek minden módot kutassanak fel a munkakörülmények megja­vítására és törődjenek többet az apró ügyeknek látszó fel­adatokkal is, mint például a villamoskocsi-vezetők ülései­nek rendbehozása, a huzatos peronon az elválasztó függö­nyök felszerelése, stb. Szüksé­ges az üzemorvosi hálózat igénybevétele a megbetegedé­sek elleni harcban. Az elnökség utasította a szakszervezet társadalombizto­sítási osztályát, hogy dolgozza ki azokat a gyakorlati intéz­kedéseket, amelyek a két vál­lalatnál az egészségügyi hely­zet megjavítását célozzák. A négy éve működő SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézet egyre szélesebb körben építi ki kapcsolatait an­nak, érdekében, hogy kutató tevékenységét, a legfontosabb munkavédelmi problémák megoldására irányítja. Az in­tész 1959. évi tervét szakszer­vezetünk elnöksége is megtár­gyalta. Az elnökség általában igen célravezetőnek találta az inté­zet 1959. évi tématervét, egyút­tal felhívta az intézet figyel­mét a szakmánkban mutat­kozó néhány fontos munkavé­delmi probléma megoldására. Ezek közt szerepelt például az autó- és villamosfényező mű­helyek dolgozóinak megfelelő védőálarc kidolgozása, az autó­buszgarázsok szellőzésének megoldása, a zajelhárítás esz­közeinek kidolgozása. Az elnökség tájékoztatást ka­pott az autójavító és gyártó vállalatok üzemi tanácsainak tevékenységéről. Az elnökség igen hasznosnak tartja az autó­javító és gyártó vállalatok szakmai bizottságának tevé­kenységét, amely megalakulása óta rendszeresen foglalkozik az üzemi tanácsok munkájának segítségével. Az üzemi taná­csok munkájának további megszilárdítása érdekében az elnökség elhatározta, hogy 1959 első negyedévében a szakszer­vezet és a minisztérium közö­sen összehívja az érdekelt vál­lalatok igazgatóit és üzemi ta­nács elnökeit, valamint szak­­szervezeti bizottságait. Az elnökség elfogadta az 1959. évi költségvetést, amelyet ennek az elvnek következetes betartásával készítettek el, hogy a szakszervezet bevételei­ből­ minél több térüljön visz­­sza a tagságnak, közvetlenül az alapszervezeteknél. Az elnökség ezenkívül meg­tárgyalta és elfogadta a szak­ma távlati bérügyi intézkedési tervét az 1959. és 1960-as évek­re, amely előirányozza a népgazdasági tervben béreme­lésre szánt összegek felhaszná­lásán belül a szocialista bére­zés elveinek megfelelő bérará­nyok fokozatos kialakítását is. Szakszervezetünk Elnök­­nöksége ezúton fejezi ki köszönetét az üzemek és vállalatok dolgozóitól, a pártszervezetektől, a szak­­szervezeti bizottságoktól és gazdasági vezetőktől érke­zett újévi jókívánságokért, és sikerekben gazdag bol­dog újesztendőt kíván a közlekedési és szállítási dolgozóknak. A szakszervezet központi vezetősége újév alkalmából rádión küldött üdvözletet a távoli tengereken és a bel­vizeken járó magyar hajós dolgozóknak. ,­ EAÜ és a­ fH figyelmébe. A beosztás-készítés nálunk még gondot okra Külföldön már megoldották Régi, lapunkban is sokat vi­tatott problémája a városi közlekedési vállalatoknak a beosztás kérdése és ennek­ el­lenére sem alakult ki egy egy­séges beosztási rendszer. A hosszabb időre történő beosz­tás elkészítése nem történik meg még a mai napig sem. Pedig azoknál a vállalatoknál, vagy esetleg vonalakon, ahol a beosztás hosszabb időre szól, illetve rendszeresebb, ott a munkaerővándorlás is kisebb. Éppen ezért helyes volna, hogy ha végre a közlekedési vállalatok is — elsősorban a két legnagyobb budapesti köz­lekedési vállalat — napirend­re tűzné a hosszabb időre szóló beosztások elkészítésének ügyét, amire a szakszervezet részéről már éveken keresz­tül és ismételten felhívtuk a vállalatok figyelmét. A közlekedési vállalatoktól tapasztalatcserén Csehszlová­kiában járt küldöttségek is azt tapasztalták, hogy a beosztá­sok alapján a dolgozók jó elő­re meg tudják állapítani azt, hogy mikor szabadnaposak, sőt még azt is, hogy délelőttösök vagy délutánosok-e azon a hé­ten. Hasonló a helyzet az NDK- ban is, ahol több közlekedési vállalatot vizsgáltunk meg és megállapítottuk, hogy bárme­lyik dolgozó meg tudta mon­dani, hogy a jövő héten vagy a jövő hónapban melyik na­pon lesz szabadnapos. És vajon hogyan oldották meg a beosztáskészítést? Először is ott kezdték, hogy a 6 napos munkahét, helyett 5 napos munkahetet rendszeresí­tettek és ennek következmé­nyeként már automatikusa­n mindig más napokra esik a szabadnap és ugyanúgy auto­­matikusan egy éven belül ki­lencszer vasárnapra esik a dol­gozó szabadnapja. Ezek alap­ján azután a dolgozók is min­dig ki tudják számítani, akár egy évvel előre is, hogy mikor­ra esik a szabadnapjuk. Felvetődik azonban termé­szetszerűleg egynéhány kérdés is, többek között a létszám­­hiány kérdése. A drezdai Közlekedési Vál­lalatnál például 12 százalékos forgalmi létszámhiány mellett is csak a legritkább esetben végeztetnek szabadnapon muin­kát a dolgozókkal, a forgal­mat úgy bonyolítják le, hogy részben önkéntes jelentkezés alapján, részben félnapos mun­kaórákkal, részben pedig túl­órával biztosítják a forgalom zavartalan menetét. Felvetődhet azonban az a kérdés is, hogy a többi heti pihenőnap következtében mun­kaidőkiesés következik be. Ez a kérdés is jogos, megoldása azonban igen egyszerű, mind­össze napi tizenkét perccel kell meghosszabbítani a mun­kaidőt és így negyedéves szin­ten behozzák a külön­bözetet. A rendszer bevezetésének alapvető feltétele azonban a munkafegyelem megszilárdí­tása és a rendezvények össze­hangolása a beosztásokkal úgy, hogy a beosztásokat azok ne befolyásolják. Véleményünk szerint ezzel az intézkedéssel elő lehetne segíteni azt, hogy a dolgozók ott maradjanak a vállalatnál, persze ez sem oldana meg mindent, mert az emberekkel való helyes bánást semmivel sem lehet pótolni. Piroska Fi­rem 1. SZÁM XL­IX. ÉVFOLYAM ÁRA: 50 FILLÉR 1959 JANUÁR Jó hír a troli­kalauzoknak A trolibuszon bevált az ülőkalauzi rendszer és ezért a ko­csikat fokozatosa­n átalakítják. A Damjanich-pályaudvarom Papp András művezető irányításával folyik az átalakítás és a tervek szerint hetenként átlagban három kocsit tudnak átalakí­tani. Ha ezt az ütemet tovább tartják, akkor az év végéig már minden kocsiba beépítik az ülőhelyet a kalauzoknak. Könnyeb­ben, nyugodtabban, kényelmesebben végzik majd kalauzi fel­­ adatukat. _________________________________________ A BHÉV dolgozók bizalommal töli fel a Szakmai Bizottságot Számos problémát sikerült elintézni Marták Gáspár elvtárssal, a BHÉV szakmai bizottság elnö­kével beszélgettünk a válla­lat dolgozóinak problémáiról, arról a fejlődésről, amely a dolgozók munkakörülményei­nek javításában bekövetke­zett az elmúlt néhány hónap­ban. A TÖRVÉNYESSÉG BETARTÁSÁÉRT — A dolgozók több panaszát orvosoltuk — mondotta Mar­ták elvtárs. — A szakmai bi­zottság szeptemberben alakult meg és október óta folytatja az aktív tevékenységet. A vál­lalat vezetőségével jó a kap­csolatunk és a felmerült prob­lémákat közös erővel oldjuk meg. Az első nehézség annak a kettősségnek a megszünte­tése volt, amely a FVV volt budafoki és a három volt MÁV-vonal között fennállott. Az utóbbiaknál például nem tartották be a törvényes ren­delkezéseket a túlóráztatásnál. Közbeléptünk és azóta már nincsen panasz a dolgozók ré­széről. BHÉV-dolgozók családtagjai­nak szabadjegyét. Január 1-től a BHÉV-dolgozók családtagjai is ingyen utaznak a villamoson, eddig még fizetniük kellett. Je­lentős haladás az is, hogy a BHÉV-nél dolgozó feleség után már a férj és a családtagok is megkapják a szabadjegyet, amely eddig nem járt, de most­ sikerült a férfi- és fődolgozók közötti egyenjogúságot ezen a téren is elérni. A Fővárosi Tanács Közleke­dési Igazgatósága a szakszer­vezet számos javaslatát ma­gáévá tette és ennek eredmé­nyét már élvezik dolgozóink. Most a munka- és védőruha­szabályzat elkészítésén dolgo­zunk. A dolgozók érdeklődés­sel tekintenek az ügy elé. A keret megállapítását most vár­juk a Közlekedési Igazgatóságt­­ól. A dolgozók — mondotta a továbbiakban Marták elvtárs — bizalommal keresik fel a szakszervezeti bizottságokat, a szakmai bizottságot és meg­elégedéssel tapasztalják, hog­y különböző javaslataikat, kéré­seiket például a segélyre és előlegre, ma már gyorsabban bürokratikus nehézségek nél­kül intézik. f Folytatás a 2. oldalon) KEDVEZMÉNY A CSALÁDTAGOKNAK Szakszervezetünk kezdemé­nyezésére sikerült rendezni a

Next