Közlekedés, 1959 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Jelenleg 22 szakszervezeti bizottság működik a BHÉV- nél és ugyanennyi egyeztető bizottság is, amelynek tagjai részére tanfolyamot rendez­tek. Az oktatás már érezteti jó hatását és már az EB-k is őr­ködnek a Munka Törvény­­könyve betartásán. Megszűn­tek már az úgynevezett táv­irati áthelyezések. Ez ellen a szakmai bizottság is erélyesen fellépett és ragaszkodik a tör­vényben előírt rendelkezések betartásán. Ezt megelőzően többször előfordult egyes he­lyeken, hogy a dolgozókat — vállalati érdekekre hivatkoz­va — táviratban értesítették, hogy mondjuk Cinkotáról Du­­naharasztiba helyezték szolgá­latra. Az ilyen »villámáthelye­zés« sértette a dolgozók jogait.­­Ma már ragaszkodnak a szak­­szervezeti bizottságok, egyez­tető bizottságok a törvényben előírt 8­-15 napos előzetes ér­tesítésekhez. A szakmai bizottság egyéb­ként tervbe vette, hogy a szét­aprózott 22 szakszervezeti bi­zottságot fokozatosan csök­kenti létszámbelileg és csak hat szakszervezeti bizottságot javasol. Ugyanennyi lesz majd az egyeztető bizottságok száma is. Ily módon remélik, hogy a szakszervezeti munkát is sike­rül jobban összefogni, ered­ményesebbé tenni. VAN MÉG TENNIVALÓ A BHÉV szakszervezeti bi­­zottságok, a bizalmiak, már eddig is sokat javítottak a munkán, nevelő, felvilágosító tevékenységükkel előre halad­tak, de nem lehetnek elégedet­tek, mert még bőven van ten­nivaló. A szolgálat közbeni al­koholfogyasztás ha csökkent is, még gyakran előfordul és a jegyvisszaélés is gyakori a kalauzok részéről. Az utób­binál közrejátszik, hogy még nem elég szervezett az ellenőrzés a gazdasági vezetés részéről. — Milyen beruházások lesz­nek az idén? — kérdeztük. — A beruházások között sze­repel a csepeli állomás korsze­rűsítése. Itt tartózkodó, lakta­nya bővítése is szerepel a ter­vekben. — A BHÉV-vonalakon foko­zatosan megszüntetik majd a rozoga bódékat az új átjárók­nál. A fabódék helyett kor­szerű őrbódékat állítanak fel, amelyekben megfelelő fűtésről is gondoskodik a vállalat. Marták elvtárs végül elmon­dotta, hogy a vállalat igazga­tója és főmérnöke sok segít­séget adott a szakmai bizott­ságnak. A jó kapcsolat ered­ménye, hogy az igazgatói alap­ból a könyvtármozgalom és a sport fellendítésére nagyobb összeget kaptak a dolgozók. Első ízben megrendezték a dolgozók gyermekei részére a fenyőfaünnepélyeket a válla­lat és a szakszervezet anyagi támogatásából. A gyermekek­nek ajándékcsomagot adtak. Szakszervezetünk 60. évfordulójáról megemlékezve, emlí­tettük már, hogy milyen nagy jelentősége volt annak, hogy 1917 nyarán — az uralkodó osztályokat ért háborús veszteségek hatására — megalakulhatott a »Magyaroszági Villamos és Helyiérdekű Vasutak Alkalmazottainak Országos Szövetsége« és feltámadt a Szövetség tagságának érdekeit védelmező »A Vil­lamos« című szaklap. A szaklap 1917-beli számait lapozgatva, büszkén állpíthatjuk meg, hogy kevés szaklap volt, amely oly harcosan szembenáll az imperialista háborúval, mint éppen »A Villamos«!... Taktikusan, természetesen a kor viszonyai és le­hetőségei között, de félreérthetetlenül mutattak rá a lap szer­kesztői, hogy az imperialista háborút viselő hatalmak érdekei nem azonosak a békét akaró népek érdekeivel. A lap 1917. szeptember 20-i számában, a 4. oldalon nyíltan kimondja, hogy ►csak keveseknek jelent a háború örömet és aranyat, a nagy többségnek csak szenvedést jelent«. Ugyanez a cikk — ne fe­lejtsük el, 1917. szeptember 20-án vagyunk! — a következőket is írja: "Oroszországban tragikus tusáját vívja a demokrácia. A feltörekvő nép szembe találta magát az ellenforradalommal, azokkal, akiknek jó üzlet a háború. Ezek az elemek támadják a világ békéjét. Szorongva lesi a világ, hogy hová dől el a győzelem, mert attól függ a béke ügye is. Azt kívánjuk, hogy az igazi népakarat győzzön Oroszországban, mert akkor köze­lebb jutunk a békéhez...« De egyéb lapszámokban is — eset­leg »ártatlan« címmel ellátott — cikkekben állandóan találko­zunk azzal a gondolattal, hogy »nem a kormányok, de a mun­kások fogják meghozni a békét«, s hogy »az orosz munkásokon függ most a világ szeme«. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a szo­cialista tábor kialakulása alapvetően megváltoztatta az erő­viszonyokat 1917 nyarával, őszével szemben; a tartós békéért, a népek egészséges fejlődéséért ma már történelmileg más helyzetben küzdhetünk, mint az imperialista háborút gyűlölő szocialista munkások, parasztok és értelmiségiek annak idején. Érveink gazdagabbak, fegyvereink csiszolódtak. De ami a szen­vedélyt illeti, az ötletességet, mai békeharcunk használja fel a békéért küzdő egykori szaklap legjobb hagyományait, s szen­vedélyesen neveljük ma még közömbösebb társainkat arra, hogy tőlük is függ az emberiséget fenyegető veszély elhárítása,­­ az »új aranykor« kibontakozása. A Baross pályaudvar egyik bizalmija, Cser Jánosné beszél munkájáról és életéről A Fővárosi Villamosvasút szakszervezeti bizottságának számos jó bizalmija van. Ezek közül elsőnek megszólaltattuk a Baross-pályaudvaron dolgozó Cser Jánosné elvtársnőt, aki 17 év óta, 1941-től dolgozik ezen az állomásán. Először mint vil­­lamoskalauznő működött, majd jó munkájával bekerült az iro­dára, és 1946 óta mint forga­lom­elosztó folytatja munká­ját. A szakszervezetnek 1945 óta tagja és fél éve az állomás irodistáinak szakszervezeti bi­zalmija, de beosztásánál fogva állandóan és rendszeresen fog­lalkozik a forgalmi dolgozókkal is, akik már megszokták, hogy bizalommal és bátran fordul­janak Cser Jánosnéhoz, nem­csak szakszervezeti ügyekkel, hanem egyéni problémájuk­kal is. Kint a pályaudvaron keres­tük fel Cser Jánosné elvtárs­nőt, aki munkájáról, módsze­reiről a következőket mon­dotta. — Viszonylag rövid ideje csinálom csak ezt a munkát, de szívesen és lelkesen végzem a bizalmi feladatokat. Azok a dolgozók, akikkel foglalkozom­­megérzik, hogy szívesen állok rendelkezésükre, és így na­gyobb bizalommal fordulnak hozzám. Nálunk egyébként a szakszervezeti munka jól fo­lyik, mi, bizalmiak megkapunk minden segítséget Tőkés László elvtárs szakszervezeti bizott­sági elnöktől és Horn Ferenc elvtárstól, a helyettesétől. A pályaudvaron 732-en dolgoz­nak, ebből csak kettő nem tagja a szakszervezetnek. Az új belépőkkel az első bérfize­tési napokon foglalkozom és szinte kivétel nélkül belépnek a szakszervezet tagjai sorába. Ennek azonban nemcsak a mi munkánkban rejlik a titka, hanem például abban is, hogy a szakszervezet és a vállalat bölcsődét tart fenn, ahol jelen­leg is 27 gyermek van. Van­nak kéthetes bölcsődéink is, jól megszerveztük az üdülést és mindent megteszünk, hogy a dolgozó valóban érezze, hogy a szakszervezet mögötte áll. Végül saját életéről kérdez­zük, vannak-e problémái, pa­naszai? — Férjem is a vállalatnál van alkalmazva, mint troli­kalauz, és így ketten fizeté­sünkből jól megélünk. Egy pa­naszunk azonban van: nem tu­dunk lakáshoz jutni, öten la­kunk egy nem megfelelő he­lyiségben, és bár tudom, hogy a lakáskérdést nem lehet má­ról holnapra megoldani, mégis szeretném, ha négyévi kilincse­lés után végre jobb lakáshoz juthatnék. Talán akkor gaz­dasági és szakszervezeti mun­kámat is még nagyobb energiá­val tudnám végezni Közlekedés 2 * A Miskolci Közlekedési Vállalat problémái 1. Korszerű pótkocsik­ hiánya, 2. nincs megfelelő műhely és kocsiszín, 3. elavult az áramátalakító Miskolc az ország második legnagyobb városa. Az utóbbi években erősen megnöveke­dett forgalmat a Miskolci Közlekedési Vállalat nem tud­ja zavartalanul ellátni. Mi en­nek az oka? Erre a kérdésre kerestük a feleletet és az alábbi adatokat kaptuk. Húsz évvel ezelőtt 3,5 millió utast szállított a vállalat tulaj­donában levő 30 villamoskocsi, 1958-ban a szállított utasok száma 55,4 milliót tett ki és a Miskolci Közlekedési Vállalat tulajdonában összesen 96 vil­lamoskocsi volt. Húsz esztendő alatt tehát az utasszám 15,8- szorosára, a kocsik száma a Budapestről selejtezett kocsik­kal együtt mindössze 3,3-szo­­rára növekedett. Magában 1958-ban 1957-hez képest 17 százalékkal emelkedett az utasszám. Ez a rohamos fej­lődés különösen az elavult tí­pusú kocsiknál érezteti káros hatását, mert a túlterhelés kö­vetkeztében az elhasználódás fokozott mértékben jelentke­zik. A TELJESÍTŐKÉPESSÉG HATÁRA Miskolc város keleti—nyu­gati irányú hossza, elnyúlt te­lepülése tömegközlekedési szempontból igen kedvezőt­len. E hosszú hurka alakú te­lepülés tengelyében halad a tömegközlekedés gerincét ké­pező Személypályaudvar-Vas­gyári villamosvasút. Ezen a vonalon a közlekedés különö­sen a csúcsforgalmi időben igen egyenlőtlen, amelynek oka elsősorban a sokféle tí­pusú, különböző sebességű vil­lamoskocsi. Az egyenletes közlekedést az is gátolja, hogy ugyanazon a vonalon, az egyetlen fő utcán zajlik le Miskolc forgalmának mintegy 80 százaléka. Más tehermente­sítős, párhuzamos, esetleg kör­járatú villamosvonal egyelőre ki sem építhető. Az említett fővonalon kívül, két egyvá­gányú villamos szárnyvonal tölt be még igen fontos szere­pet. Mindkét egyvágányú ki­­térős rendszerű vonal elérte már teljesítőképességének ha­tárát és tovább nem fejleszt­hető, csak kettős vágányosí­­tással. Addig azonban a két vonal állandóan növekvő utas­­forgalma miatt a közlekedés­ben komoly nehézségek mu­tatkoznak. Meg kell említeni, hogy a két vonal közül a vasgyár— diósgyőri vonal kettős vágá­­nyosítási munkálatai 1959-ben megkezdődnek. A déli város­rész forgalmát lebonyolító Hejőcsaba—Műegyetem—Ta­polca közötti kettős vágányú villamosvasúti vonal tervfel­adata elkészítés alatt van. Milyen erőfeszítéseket tett a vállalat a forgalom zavartalan lebonyolítására? ÚJ VILLAMOSOK A legrégibb típusú kis be­fogadóképességű, pót- és iker­kocsi egy részét részben a szó­lómotoros kocsik ikresítésével, részben a Budapestről kiselej­tezett nagyobb befogadóképes­ségű pótkocsikkal cserélték ki. A kocsiszínek munkájának megjavításával a javításokat sikerült 15 százalék körüli értékre csökkenteni és így a napi kiadott üzemképes kocsik száma átlagosan 80—82 körül mozog a 96 rendelkezésre álló kocsiból. A budapesti selejtezési prog­ram alapján leküldendő moto­ros kocsik Miskolc részére csak akkor jelentenek segítsé­get, ha a kocsikban benne­­hagyják azokat a korszerű mo­torokat, amelyekkel a kocsik jelenleg futnak. Addig is, amíg Miskolc az ország második vá­rosa, új szállítású villamosko­csikat kaphat, lehetővé kell tenni, hogy az arra alkalmas motoroskocsik gyorsabb ütemű vasvázasítási program kereté­ben korszerűsíthetők legye­nek. A pótkocsik tekintetében a KPM műszaki felügyeleti osz­tálya a 4900-as típusú pótko­csikat irányítja fokozatosan Miskolcra, amelyekkel a régi kis pótkocsikat fokozatosan ki­selejtezhetik. 1958 folyamán már 10 ilyen kocsit tudtak for­galomba állítani. A villamosjárművek tipizá­lása elsősorban fenntartási munkálatok szempontjából fontos. 1958 elején a még 99 járműből álló park kocsiszek­rénye 18 féle volt, a motorko­csikban pedig 7 féle hajtómo­tor volt beépítve. 1958 végére sikerült a kocsiszekrény típu­sok számát 15-re leszorítani, hétféle típusú hajtómotor kö­zül különösen az U és M tí­pusú igen elavult és rossz ha­tásfokú. Az M típusú motor ■ nyári időben erősen felmeleg­szik, a motor kommutátorán az esti leszálláskor 95 fok Cel­sius hőmérsékletet is mértek. Ez a körülmény természetesen e motorok gyakori meghibáso­dását is maga után vonja. TÁROLÁS AZ UTCÁN A járműpark megfelelő kar­bantartását a sokféle kocsi­típuson kívül elsősorban a megfelelő forgalmi telepmű­hely és kocsiszín hiánya aka­dályozza. Ez a vállalat legszű­kebb keresztmetszete. A Mis­kolci Közlekedési Vállalat mű­hely és kocsiszín tekintetében valamennyi közlekedési válla­lat közül a legmostohább helyzetben van. A járművek éjszaka az utcán és a végállo­máson tárolnak, mert a szűk telepekre nem férnek be és a végállomáson, illetve az utcán kell a kocsikat takarítani és átvizsgálni. Ez az oka annak is, hogy a kocsikat nem lehet megfelelően tisztítani, mosni, különösen az esős és hideg idő beálltával. A karbantartást végző dolgozók sok esetben kénytelenek 1958-ban már meg nem engedhető körülmé­nyek között dolgozni. Az új közös autóbusz-villa­­mosforgalmi telep­helye kije­lölése már évekkel ezelőtt megtörtént. A tervezési mun­kálatok 1951-ben elkezdődtek, de a tervfeladat elkészítésén túl még nem jutott az ügy. A megfelelő műhely és kocsiszín hiánya ma már a legnagyobb akadálya a közlekedés tovább­fejlesztésének és megjavítá­sának. Nagy problémája a vállalat­nak az áramellátás. A miskolci körzet részére megépült hi­ganygőzátalakító állomásnak két egysége már üzemben van, azonban csak egyetlen transz­formátor van, amely a meleg időszakban veszélyesen túl­melegszik. Három év óta az összes fórumokat végigjárták, hogy a második transzformá­tort beszerezhessék, de mind ez ideig eredménytelenül, így tartalék transzformátor nélkül bármelyik pillanatban bekö­vetkezhet, hogy az egész állo­más üzemképtelenné válik és emiatt az egész városban a forgalmat huzamosabb időre csökkenteni kell. Az újdiósgyőri áramátala­kító állomáson üzemben levő elavult forgógépek sem nyúj­tanak kellő biztonságot és tar­talékot. Különösen a diósgyőri forgalomnak 1959-ben megin­duló kettős vágányosításával kapcsolatban várható erősödé­sére való tekintettel is és a forgalom zavartalan fenntar­tása szempontjából is, az el­avult áramátalakító berende­zés helyett új, korszerű hi­ganygőz-áramátalakító állo­mást kell legrövidebb időn belül létesíteni. Enélkül a for­galom zavartalan lebonyolí­tása már nem lehetséges. E té­ren a legsürgősebb segítség a tartalék transzformátor gyors leszállítása és az újdiósgyőri higanygőz-áramátalakító állo­más megépítése lenne. A KÖZLEKEDÉSI DOLGOZÓK ÉRDEKÉBEN A vállalat közel 1000 főnyi személyzete a sok nehézség ellenére mindent elkövet, hogy Miskolc dolgozóit elszállítsa munkahelyére és otthonába. A vállalatnál él a munkaver­senyszellem. A dolgozók igye­kezetét és jó munkáját bíró nyitja az is, hogy a mostoha adottságok mellett is tízszer szerezték meg az élüzem cí­met. Megoldatlan szociális prob­léma is van, amelyek megol­dásához a felsőbb szervektől eddig nem kapta meg a szük­séges támogatást. Közel 400 nődolgozó számára a legna­gyobb hiány, hogy mind ez ideig nem tudták megoldani az óvoda és bölcsőde kérdését. Az újonnan épült lakásokból pedig évekre visszamenően sem részesült a vállalat olyan arányban, amelyet fontossá­gánál és létszámánál fogva ez utóbbiak sürgős megoldása megérdemelt volna. Fogadóórák a szakszervezeti központban Értesítjük üzemeink dolgozóit, hogy szakszervezetünk ve­zetői 1959. I. negyedévében kéthetenként egyszer szerdai na­pon 17 órától 19 óráig fogadó­órákat tartanak annak érdeké­ben, hogy üzemeink dolgozói munkabefejezés után is elmond­hassák panaszaikat, sérelmeiket, javaslataikat, és ezek jogos esetben rövid úton nyerjenek elintézést. Értesítjük üzemeink dolgozóit, hogy szakszervezetünk el­nöksége a központban már bevezetett fogadó órák mellett egyes nagyüzemekben szintén fogadó órákat tart annak érde­kében, hogy üzemeink dolgozói munkabefejezés után is el­mondhassák panaszaikat, sérelmeiket, javaslataikat és azok jo­gos esetekben rövid úton legyenek megválaszolva vagy nyerje­nek elintézést. Fogadóórák az üzemekben A fogadó­órák ideje Január 14-én 17 h—19 h-ig Január 28-án 17 h—19 h-ig Február 11-én 17 h—19 h-ig Február 25-én 17 h—19 h-ig Március 11-én 17 h—19 h-ig Március 25-én 17 h—19 h-ig 13. sz. AKÖV. II. 11-én 14 h—16 h-ig 14. sz. AKÖV. II. 11-én 14 h—16 h-ig B. Sz. V. II. 18-án 16 h—18 h-ig Szabadkikötő II. 11-én 16 h—18 h-ig Füzessy Főműhely II. 11-én 16 h—18 h-ig Autófelsz. Cikkek Gy II. 11-én 16 h—18 h-ig F. A. I. Récsei­ g. II. 11-én 16 h—18 h-ig FVV. Hungária p. u. II. 11-én 16 h—18 h-ig Külföldi újévi üdvözletek a közlekedési és szállítási dolgozóknak Az új esztendő alkalmából számos külföldi üdvözlet érke­zett a testvér-szakszervezetektől. A Szakszervezeti Világszövetség Szállítási, Kikötői, Halá­szati Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége tit­kársága az új esztendő alkalmából eredményes munkát, sok sikert kíván a közlekedési és szállítási dolgozóknak. A Szovjet Tengeri és Folyami Flotta Dolgozók Szakszer­vezete Központi Bizottsága nevében A. Koetkin elvtárs juttatta el hozzánk a szovjet dolgozók testvéri üdvözletét. »Drága elv­társak, a Szovjetunió Tengeri és Folyami Flotta dolgozóinak nevében az új esztendő alkalmával szívélyes üdvözletét küldi szakszervezetük tagjainak. Az új esztendőben további sikereket kívánunk önöknek a szocializmus építésében. Bizonyosak va­gyunk abban, hogy az új esztendő a szocialista tábor országai közötti szoros együttműködés további megerősödésének, a né­pek közötti barátságnak esztendeje lesz« — írta A. Koetkin elvtárs. A Szovjetunió Légközlekedési Dolgozók Szakszervezete Központi Bizottsága nevében V. Misinkin elvtárs, a szakszer­vezet elnöke fejezte ki jókívánságait. »Szívből jövő, baráti üd­vözletünket küldjük és boldog új esztendőt kívánunk a magyar közlekedési és szállítási dolgozóknak, nekik és családjuknak jó egészséget, szerencsét, boldogságot és sikereket kívánunk a szocializmus építéséhez« — írta V. Misinkin elvtárs. A Lengyel Kommunális Dolgozók Szakszervezete Elnök­sége nevében W. Gaworski elvtárs fejezte ki jókívánságait a magyar közlekedési és szállítási dolgozóknak, és kívánt ered­ményes munkát, sok sikert az új esztendőben. A Német Demokratikus Köztársaság Postai, Szállítási és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete Elnöksége nevében Littke elvtárs elnök küldte el az újév alkalmából a német dol­gozók baráti üdvözletét. »Sok sikert kívánunk Önöknek az új­esztendőben szakszervezeti munkájukhoz és a béke megvé­déséért folytatott küzdelmükhöz« — írta egyebek között Littke elvtárs. A Bolgár Szállítási Dolgozók Szakszervezete Központi Bizottsága forró baráti üdvözletét fejezte ki a magyar közleke­dési és szállítási dolgozóknak. A Szovjetunió Autószállítási Dolgozóinak Szakszervezete nevében V. Zsiganov elvtárs fejezte ki jókívánságait a ma­gyar közlekedési és szállítási dolgozóknak. Szakmánk Nemzetközi Szö­vetsége hivatalos lapjának novemberi számában »Magyar­­ország lelkes részvétele a Nemzetközi Akció és Szolida­ritási héten« címmel hosszabb cikkben foglalkozott szakszer­vezetünk munkájával. A cikk többek között megállapítja, hogy »a magyar szállítási dol­gozók lelkesen és többféle ér­dekes kezdeményezéssel vála­szoltak a FIM által kezdemé­nyezett Nemzetközi Akció és Szolidaritási hét felhívására a béke és a leszerelés érdekében. A budapesti villamosok, troli­buszok, autóbuszok ablakaira a dolgozók jelszavakat írtak az akcióhéttel kapcsolatban, a kocsikat feldíszítették fényké­pekkel, rajzokkal, amelyek a békéért folyó harcot fejezték ki. A szakszervezeti sajtó és a legtöbb közlekedési üzem új­sága beszámolt ezekről a meg­mozdulásokról, amelyen 65 000 közlekedési dolgozó, a szak­­szervezet összlétszámának 30 százaléka vett részt.« * December 6-án utaztak visz­­sza hazájukba a Lengyel Kom­munális Dolgozók Szakszerve­zetének küldöttei A vendégek szakszervezetünk központjában szerzett tapasztalataikról és észrevételeikről tájékoztatást adtak. A megbeszélés előtt a delegáció tagjai megkoszorúz­ták szakszervezetünk mártírjai­nak emlékművét. Nowodwors-­­­ka Mária elv­társnő, a küldött­ség vezetője elmondotta, hogy itt-tartózkodásuk során közvet­lenül elbeszélgethettek a dolgo­zókkal. Minden kérdésben őszinte felvilágosítást kaptak, semmit nem titkoltak el elő­lük az üzemekben. Megállapí­totta, hogy a magyar üzemek jól gondoskodnak a dolgozók­ról, ugyanakkor azt is tapasz­talták, hogy a dolgozók vi­gyáznak munkaeszközeikre, szeretik és lelkesen végzik munkájukat. Többek között megállapította, hogy a baleset­elhárítás terén nálunk jobbak az eredmények, mert az okta­táson felül plakátok, fényké­pek, kiállítások és a jól szer­vezett munkaverseny hatáso­san neveli a járművezetőket a balesetmentes közlekedésre. A Csehszlovák Közlekedési és Távközlési Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetségének meghívására hét napig tartóz­kodott Csehszlovákiában szak­­szervezetünk 4-tagú küldött­sége. A delegáció tagjai a csehszlovák testvér-szakszer­vezet munkáját tanulmányoz­ták. A küldöttség vezetője, Nagy Béla elvtárs, a Központi Vezetőség tagja, a szervezési osztály vezetője, tagjai: Hor­váth Károly elvtárs, a Győri Területi Bizottság elnöke, Hé­­der Mihály és Karlinszky Er­nő sz. b.-elnök elvtársak vol­tak. Újvári Béla

Next