Közlekedés, 1960 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1960-at ír már a naptár, új esztendőben élünk és dol­gozunk. És ez az új esztendő — az elmúlt év politikai, gaz­dasági és kulturális eredmé­nyeire, sikereire alapozva — nagyon sok jót ígér a magyar népi demokráciának, az egész magyar népnek. Az ellenforra­dalom leverése utáni szocia­lista konszolidációnak a VII. pártkongresszussal lezárult tör­ténelmi szakaszában mi, ma­gyar dolgozók is sokat tettünk a béke táborának és a béke ügyének további megerősítésé­ért. Kedvező a mérleg akkor is, ha — az országos méretekről „szűkebb terület”-re lépve — azt nézzük, hogyan vették ki részüket szakmánk dolgozói, szakszervezetünk tagjai ebből a magyar nép jólétét megszi­lárdító és jóhírét növelő, nagy munkából az elmúlt esztendő­ben. Az a tény, hogy az el­múlt évben tovább nőtt a dol­gozók bizalma szakszerveze­tünk iránt ,amely bizalom az alapszervezeti választásokon is ékesen megnyilvánult­, fon­tos szerepet játszott abban, hogy szakszervezetünk komoly szervező részt vállalhatott az 1959. március 6-i párthatáro­zatban megjelölt, fontos és időszerű feladatok teljesítésé­ért folyó harcban. És éppen mert jól dolgoztunk, mert a kongresszusi verseny hónap­jaiban is, mindenfajta „kira­­katiság”-ot száműzve, segítet­tük megismertetni a tömegek előtt e verseny nagyszerű ér­telmét, céljait, a bizalmat, a szakszervezet iránti szeretet gazdagítottuk. Növelte a bizalmat az is, hogy — a szakszervezet alap­vető feladatából következően — több iparágban javítottuk a dolgozók egészségügyi helyze­tét ebben az esztendőben. Az űrőskalauz-rendszer alkalmazá­sának megkezdése, a tehergép­kocsik vezetőfülkéjének fűté­sére vonatkozó, sikerrel kecseg­tető kísérletek stb. azt bizo­nyítják, hogy leleményesség­gel és kitartással lehet segíteni „nem megoldható«-nak vélt vélte a bizalmat az is, hogy — a szakszervezet alapvető fel­adatából következően — több iparágban javítottuk a dolgo­zók egészségügyi helyzetét eb­ben az esztendőben. Az ülőka­­lauz-rendszer alkalmazásának megkezdése, a tehergépkocsik vezetőfülkéjének fűtésére vo­natkozó, sikerrel kecsegtető kísérletek stb. azt bizonyít­ják, hogy leleményességgel és kitartással lehet segíteni „nem megoldható”-nak kikiáltott problémákon is. A közlekedé­si szakma üzemeinek, vállala­tainak gazdasági vezetőivel együtt tovább kívánjuk tanul­mányozni a „nem megoldha­tó” kérdéseket, mert dolgo­zóink egészségvédelme egyike legfontosabb feladatainknak. S itt jegyzem meg, hogy bár 1959-ben sokat tettünk a bal­esetek megelőzéséért, mindent meg kell és meg is fogunk tenni azért, hogy ez a mun­kánk még színvonalasabb le­gyen. Szakszevezetünknek fontos szerepe volt abban, hogy az elmúlt évben több szakmai ágazatban javítottuk néhány foglalkozási ág dolgozóinak fi­zetési arányát , amelynek évi kihatása közel 10 millió forint volt. Elkezdtük az egészségre ártalmas munkakö­rökben a heti munkaidő le­szállítását, 1959-ben 500 dol­gozó részesült abban a ked­vezményben, hogy heti 36, il­­■tesve 42 órát dolgozott. A forgalmi vállalatoknál új beosztási javaslatok születtek, amelyek előbb-utóbb szintén nagy szolgálatokat tesznek majd a dolgozóknak és külö­nösen az anyáknak. Kulturális vonatkozásban is többet, jobbat nyújtottunk, mint azelőtt. Megindultak az első, közlekedési munkásaka­démiák, érdekesebbek, aktuá­­lisabbak, a hallgatókat mé­lyebben megragadók lettek az ismeretterjesztő előadások, fejlődtek az üzemi, vállalati könyvtárak. A budapesti köz­lekedési dolgozók rendelkezé­sére bocsátottuk a megszépült és kibővült Közlekedési Klu­bot és megnyitottuk nyugdíja­saink első klubját. Említettük már, hogy a szakszervezetünk " iránti biza­lom további növekedése meny­nyire összefügg azzal, hogy szakszervezetünk a pártot kö­veti, amely — miként azt a VII. pártkongresszuson is jog­gal leszögezték — ma már a magyar nép döntő, túlnyomó többségének irányt mutatója. Pártunk és kormányzatunk 1959-ben is nagy segítséget nyújtott szakmánknak, nagy­mértékben fejlődött a jármű­állomány, közlekedési vállala­tainknál is bevezették az év­végi jutalmazási rendszert stb. Az új ötéves tervnek a VII. pártkongresszuson meg­tárgyalt irányelvei előirányoz­zák a magyar közlekedés kor­szerűsítését. Ezek a tervek reálisak, jól kapcsolódnak az egész magyar népgazdaság fejlesztésének terveihez. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a magyar közlekedés fejlesztéséhez még több aka­dályt el kell hárítanunk az út­ból , többek között az alkat­részhiányt, a szakmunkáskép­zés lemaradottságát, a lét­számhiányt stb. Az 1960-as tervekben to­vább növekednek áruszállítá­si feladataink. A teherautó­közlekedésben 30,7%-os, a ha­józásban 14,8%-os, a légiköz­lekedésben 26,4%-os áruszállí­tási többletet irányoznak elő ez évi terveink. Hasonló mér­tékben emelkednek személy­­szállítási feladataink és 7460 személygépkocsi, 600 autóbusz és 5150 tehergépkocsi és döm­per növeli ebben az esztendő­ben a forgalomban működő gépjárművek számát. Tovább kell azonban javí­tanunk a közlekedés és szállí­tás gazdaságosságát, ésszerűb­ben kell megszervezni a szállí­tásokat, okosabban kell ki­használni kocsiparkunkat. A gazdasági vezetéssel, a régi, tapasztalt szakmunkásokkal, a nagy szakmai és mozgalmi múlttal rendelkező gépkocsi­vezetőkkel, rakodókkal, hajó­sokkal, repülősökkel, a városi közlekedés dolgozóival egye­temben ebben az évben külö­nösen sokat kívánunk foglal­kozni a szakma új dolgozói­nak nevelésével, a karbantar­tás és javítás minőségének emelésével. Szakszervezetünk tervszerűen felkészült szociális és kulturális feladataira is. Nemrégiben Szófiában ülé­sezett a Szakszervezeti Világ­szövetség közlekedési szakmai tagozatának vezetősége. Ezen a nagyjelentőségű ülésen — amelyen mint szakszerveze­tünk képviselője, én is részt vettem —, az a szilárd véle­mény alakult ki, hogy a köz­lekedési dolgozók alapvető ér­dekeiért csak akkor lehet vi­lágszerte eredményese­n har­colni, ha a közlekedési dolgo­zók mindenütt munkálkodnak a tartós békéért, a munkás­egység megerősítéséért. Ma már a tőkés országokban is kedvezőbbek erre a feltételek. A szabad szakszervezeteik nemzetközi szövetségéhez tar­tozó szakszervezetek egyre több vezetője — éppen a szak­­szervezeti tagság, a munkások nyomására, követelésük hatá­sára — új hangot üt meg. Ál­lást foglalnak a fegyverkezés, a tömegpusztító fegyverek gyártása ellen és hajlandósá­got mutatnak olyan lépésekre, amelyek a békés egymás mel­lett élés útját egyengetik. Szakszervezetünk minden tagjának, a „Közlekedés” min­den olvasójának boldog új esz­tendőt, jó egészséget, újabb nagy sikereket kívánok. A szakszervezet központi vezető­sége és elnöksége biztosan szá­mít a csaknem százezer szer­vezett közlekedési dolgozóra, a sikeresnek és tartalmasnak ígérkező esztendő munkájában és harcaiban, szakszervezeti­ kongresszusunk előkészítésé­ben és mindazokban a felada­tokban, amelyeket az élet a szebb, a jobb, az emberibb életért írt elő számunkra. (.. .KTF?.r.) Eredményes év után lépünk az új esztendőbe Írta: FÖLDVÁRI ALADÁR, a szakszervezet főtitkára A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLL­ÍJ Á£.­ DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA­­.'ti! A'C.'­________________________________ Szakszervezetünk elnökségéhez számos új évi jókívánság és üdvözlet érkezett a közlekedési és szállítási dolgozóktól, üzemi szakszervezeti vezetőktől, aktivistáktól és üzemi gazda­sági vezetőktől. Az elnökség ezúton köszöni meg a jókívánságokat, a szak­ma dolgozóinak, szakszervezetünk tagjainak és aktivistáinak, az üzemi szakszervezeti bizottságok tagjainak és az üzemi veze­tőknek. boldog új esztendőt kívánunk. KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE ELNÖKSÉGE A Közlekedési Dolgozók Zeneiskolája fennállásának 10 éves for­dulója alkalmából ünnepi hangversenyt rendezett 6 1. SZÁM L. ÉVFOLYAM ÁRA: 50 FILLÉR 1960 JANUÁR autóköslekedés 1960. évi feladatai Néhány számban bemutat­juk az 1960. évi feladatokat. A tehergépjármű-közleke­désben a várható 1959. évi 29 millió tonna áruval szemben 1960. évben 35 millió tonna árut kell szállítania, mintegy 2400 darabbal több tehergép­kocsival, mint 1959-ben. A távolsági autóbuszközle­kedésnek a várható 1959. évi 266 millió utassal szemben mintegy 286,5 millió utast kell szállítani közel 400 darab autóbusz-szaporulattal. Amint látható, a fejlődés előirányzata olyan nagymér­tékű, hogy ahhoz már most meg kell kezdeni a felkészü­lést. A felkészülés körébe vonható tehát 1960. évi fel­adatok közül csak néhányra kívánjuk a figyelmet ráirányí­tani. A legfontosabb feladat, hogy 1960. év I­V. hónapjá­ban, az úgynevezett fuvarhiá­nyos időszakban olyan terve­ket irányozzanak elő maguk részére a vállalatok az éves terven belül, amely az­ idény­­szerűséget, tehát a csökk­ent szállítási feladatokból szár­mazó alacsonyabb foglalkoz­tatást figyelembe veszi. Ter­mészetesen ez a csökkent szál­lítási igény maga után vonja a forgalmi utazó és munkás­dolgozók foglalkoztatásának jelenleginél alacsonyabb szint­jét. Számolni kell azzal, hogy az eddigi­­260—280 órás gép­kocsivezetői havi teljesítmé­nyek lecsökkennek 210—230 órára, vagyis igazodnak a­­ tel­jesítményeikhez. Nagyon gon­dosan ügyelni kell arra, hogy az egyes gépkocsivezetők kö­zött az óraszóródások mini­málisak legyenek, arányosan alakuljanak a keresetek, ne­hogy indokolatlan megkülön­böztetések és ebből folyóan feszültségek, munkaerő ván­dorlások stb. következzenek be. Túl a gépkocsivezetői fog­lalkoztatáson, a karbantartó munkások igénybevétele is korlátozódik az alacsonyabb km-teljesítmények miatt. Itt is gondolni kell az arányos foglalkoztatáson keresztül a kereseti szintek megfelelő tartására. Helyes a dolgozók kívánsá­gára, kérésére fizetés nél­küli szabadságot adni, az egyébként ütemszerűen elő­irányzott fizetett szabadságon felül. Az esetleges létszámkiválá­sok esetén a létszám-feltölté­­seket is csak kellő megfonto­lás után és ütemben kell vég­rehajtani. Általában mindent el kell követni, hogy a fuvarhiányos időszakban a költségek lehe­tőség szerint arányosan ala­kuljanak a csökkent igénybe­vételekkel, vagyis a teljesít­ményekkel és bevételekkel. Az eddig felsoroltaknál fon­tosabb azonban, hogy a for­galmi és kereskedelmi szer­vei a vállalatoknak a fuva­roztatókkal való azonnali tárgyalások, megállapodások, szerződések alapján maximá­lis lehetőséget keressenek és biztosítsanak a gépjárművek foglalkoztatására. A forgalmi irányú intézkedések felsoro­lására nincs szükség, mert eb­ben az ügyben a különféle ér­tekezleteken már foglalkoz­tak az irányító szervek a kér­déssel. Az eddig elmondottak egé­szen vázlatosan az év első 4—5 hónapja fuvarhiányos időszakának a kérdésével fog­lalkoztak. Kellő előkészítés és szigorú gazdálkodás után elérhető az, hogy az év első időszakának nehézségei ne nyomják a vállalatot egész évben a különféle teljesítmé­nyi mutatókon keresztül. Sokkal nehezebb, alaposabb és hosszan tartóbb feladat azonban 1960. év további ré­szében a közhasznú gépjár­műközlekedésre háruló hatal­mas szállítási feladatok elvég­zéséhez szükséges alapfeltéte­lek biztosítása. Új gépkocsik, új dolgozók A jelentős számú új gép­kocsi forgalombaállítása az anyagi, műszaki feltételek biz­tosításán felül nagy munka­erőszükségletet fog jelenteni. A legsürgősebb feladat az anyagi műszaki ellátás biz­tosításában az évi hajtó­anyag, gumi és egyéb fenn­tartási anyagok megfelelő mennyiségben, való tervezése, megrendelése, az amúgy is elégtelen műhelyek, kocsiál­lások stb. berendezéseinek, felszereléseinek rendbehozá­sa, a legésszerűbb módon való elhelyezése. Fel kell készülni arra, hogy a javításokat több műszakban kell elvégezni, mert egyrészről a műhelyek alapterülete nem bővíthető azonnal, másrészről a gépjár­művek egy időben nem von­hatók ki nagy számban a for­galomból a karbantartási munkára. Mint már említettük, a munkaerőpótlás megoldása lesz az egyik legnehezebb fel­adat. Ennek biztosítása érde­kében 1960-ban engedélyt kap­nak a vállalatok, hogy a gépkocsivezetőket helyi jelent­kezések alapján maguk ké­pezzék ki. Ezzel a gépkocsi­­vezetői szükséglethez időben és menyiségben jobban tud­nak igazodni, másrészről a kiképzésnél nyújtandó ked­vezményekkel a helyi munka­erők vállalathoz való vonzá­sával, a törzsgárda kialakí­tását, a munkafegyelmet is ja­vítják. A szakmunkásképzés tekin­tetében,­ bár az MTH lénye­ges mértékben emeli a szak­mában az iparitanuló-létszá­­mot, azonban ez előrelátható­lag nem fedezi a szükségletet. Ezért a vállalatoknak egyes helyeken az MTH-iskolákkal való megállapodása alapján vállalaton belüli műhelyfog­lalkoztatás biztosításával je­lentős számú ipari tanulót lehet beiskolázni. Természe­tesen a most beiskolázásra ke­rülő tanulók még az 1960. év­ben nem oldják meg a szak­munkáspótlást, ezért szüksé­ges kezdeményezni a vállala­ton belül több éve becsületes munkát végző segéd- és beta­nított munkások szervezett tanfolyamon való továbbkép­zését, átképzését, szakmun­kás-vizsgára való bocsátását. Pándi József Az első üzemi esküvő a VI. sz. Autójavító Vállalatnál. A VI. sz. Autójavító Vállalat KISZ szervezete és nőtanácsa, valamint vállalatvezetősége szívügyének tekintette, hogy az első üzemi esküvő feledhetetlen legyen. A vállalat két KISZ tagja, Váradi Dimitrula és Gábor Béla fogadott egymásnak örök hűséget a vállalat szépen feldíszített klubtermében Szatmári elvtárs anyakönyvvezető és Váradi elvtársnő tanácselnökhelyettes je­lenlétében. A vállalat dolgozói megajándékozták a fiatal várt A Budapesti Belsped az »aktívák napján« megjutalmazta azo­kat a dolgozókat, akik a szakszervezeti munkában 1959. évben kiemelkedően végezték feladataikat. Képünkön Viczián Géza elvtárs, az általános szállítási osztály főbizalmija átveszi a ju­talmat Németh József szb-titkártól. Baloldalt Csaplár Péter elvtárs, szakszervezetünk elnöke

Next