Közlekedés, 1960 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

51 + 14 és 9 000 tehergépkocsi Az I. sz. Autójavító Vállalat eredményesen zárta az évet Helyt akar állni a felszabadulási versenyben is December 8-án érdekes jubi­leumhoz érkezett az I. számú Autójavító Vállalat kollektí­vája. Ezen a napon készültek el a kilencezredik főjavított Csepel tehergépkocsival. Dé­kán György igazgató, Tarr Fe­renc főmérnök, Molnár János párttitkár, Schlosser Tibor szb-titkár helyettes elvtársak ünnepélyesen adták át az UA 55—58. írsz. főjavított Cse­pel diesel tehergépkocsit a szé­kesfehérvári 63. számú Autó­­közlekedési Vállalat küldöttei­­­­inek: Mohai Ferenc elvtárs igazgatónak, Csató Attila elv­társnak, Hankó Ferenc párt­­titkárnak, Balogh János és Szupper Endre elvtársaknak. Az I. sz. Autójavító Vállalat dolgozói a kilencezredik teher­gépkocsi főjavítását a kong­resszusi műszakban fejezték be. A kongresszusi verseny idő­szaka alatt 6 gépkocsit adtak át, a lendület a kongresszusi műszak alatt növekedett és az eddigi teljesítményt eggyel megtoldották és naponta hét főjavított gépkocsi gördült ki a telepről. A jó munka eredményeként az éves tervet sikeresen, határ­idő előtt befejezték. Ekkor 25 brigád — amely a szocialista brigád cím megszerzését tűzte feladatul — elhatározta, hogy az év végéig még 14 gépkocsi főjavítását végzi el terven fe­lül. A kongresszusi felajánlás­ban 51 gépkocsi főjavítását látták el és ehhez jött még a 14 gépkocsi. A dolgozók évi felajánlása a kongresszus tisz­teletére tehát összesen 65 gép­kocsi volt. Ez — ha egy gép­kocsi főjavítását átlagban 50 000 forinttal számoljuk — 3 250 000 forint eredményjavu­lást jelent. Az ünnepségen beszélget­tünk Dékán és Tarr elvtársak­kal a vállalat legnagyobb prob­lémájáról, az alkatrészellátás­ról. Az alkatrészellátás egész évben sok nehézséget okozott és fékezte a dolgozók munka­lendületét. A felső szervek előre nem látó, rendelés sztor­­iírozása következtében, a ha­zai gyárakban előállítható al­katrészekből is­ keveset kap­tak. Naponta 40—80 féle anyag és alkatrész hiányzott. Az al­katrészeket a hazai üzemek előállították és tervszerűen átadták volna, ha a felső szer­vek a rendelést idejében ad­ják, de ez nem történt meg ... A dolgozók remélik, hogy 1960-ban az anyag- és alkat­rész-ellátás javul. Erre ígéretet is kaptak és számítanak arra, hogy ez nem lesz puszta szó, hanem valóra is váltják. A normális ütemű ellátás ré­vén megoldódnak az eddigi nehézségek. Csaba László fő­­darabszerelő brigádja, Antal György brigádja és a több­i brigád is új reményekkel in­dult az új évnek és remélik, hogy ezek a sikerek jó beveze­tői lesznek a felszabadulási munkaversenynek. V. I. Néhány megjegyzés az üzemi tanácsok munkájáról Az üzemi demokrácia széle­sítése érdekében született meg a kormány és a SZOT közös határozata az üzemi tanácsok­ról. Az üzemi tanácsokkal olyan fórum létesült, amellyel mélyebb tartalmat kap a »tiéd a gyár« jelszó. A munkások így még inkább beleszólnak mindabba, ami az üzemben történik és döntenek is egyes, az üzem összes dolgozóit érin­tő kérdésekben. Érdekes dolgok történtek az Autótartozékokat Gyártó és Ja­vító Vállalat üzemi tanácsa az elmúlt év végén tartott ülésén, amely megtárgyalta a vállalat anyaggazdálkodási helyzetét. A tárgyalás során Betye elvtárs felvetette, hogy szerinte az anyagprobléma is megoldható lenne, ha az anyaghiányt nem akkor fedez­nék fel, amikor már a dolgozó nem tud dolgozni, hanem jó­val előbb. Szerinte felelősség terheli azt, aki nem gondos­kodik idejében megfelelő anyagról. Ugyanakkor felveti, hogy az anyaghiány a szo­cialista versenyre is kihat. Azt is kifogásolta, hogy 2-3 hónapja sűrűn változik a pro­fil, amelyen dolgozik és még most sem tudja véglegesen, hogy a jövő hónapban mit fog gyártani. Gál elvtárs, az anyagosztály vezetője válaszában úgy rea­gált Betye elvtárs hozzászólá­sára, hogy a jövőben kevesebb cikkféleséget fognak gyártani és szervezettebb lesz az anyag­­beszerzés. Ugyanitt Végh igazgató elvtárs elmondotta, hogy a vállalatvezetőségnek utasítása van, hogy csak olyan gyártmányt lehet beprogra­mozni, amelyhez biztosítva van az anyag. Az üzemi ta­nácstagok remélik, hogy a hi­bák kijavítása mellett sor ke­rül az eddigi hibákért felelő­sök kiderítésére is. A legtöbb vállalatvezető ki­kéri az üzemi tanácsok véle­ményét — mint pl. a II. sz. Autójavító Vállalat vezetője is fontos kérdésekben. Az üzemi tanács döntéseit, illetve hatá­rozatait a dolgozókkal rend­szeresen ismertetik és azok kedvezően vélekednek erről. Az üzemi tanács határozatait a II. sz. Autójavító vállalat­­vezetője — amiként számos más vállalatvezető is — rend­szeresen végrehajtja, a dolgo­zók legteljesebb megelégedé­sére. Az üzemi tanácsok eredmé­nyes működésével szervesen összefügg, hogy a szakszerve­zeti bizottságok jobban közve­títsék a dolgozók véleményét, álláspontját a különböző kér­désekben, hiszen az üzemi ta­nács csak így hozhat olyan ha­tározatot, amely a dolgozók többségének helyeslésével ta­lálkozik. Megköveteli a ta­nácstagoktól, hogy növeljék szakmai ismereteiket. Ennek érdekében szakszervezeti bi­zottságaink üzemgazdasági tanfolyamokat indítottak. Mint hibát kell megemlíteni, hogy egyes üzemi tanácstagok nem érzik a felelősséget a dol­gozókkal szemben. A tanács­ülést egyes üzemekben 2—3- szor­­kell összehívni, amíg si­kerül azt megtartani. (Így van ez például az Autótarto­zékok Gyárában.) Az üzemi tanács munkájá­nak tervszerűbbé tétele érde­kében szükséges, hogy a ta­nácstagok legalább féléves munkaterv szerint végezzék munkájukat. A munkatervet az üzemi tanács is tárgyalja meg. Ügyelni kell arra, hogy egy-egy tanácsülésen egy vagy legfeljebb két fontosabb, a termelést, az összdolgozókat érintő kérdéseket tűzzenek napirendre. Lehetőleg írásos anyagot ad­janak ki az üzemi tanácsta­goknak és legalább egy héttel előbb, hogy a tanács tagjai a dolgozókkal az anyagot meg­tárgyalhassák és az ülésen már a dolgozók véleményét is ki tudják fejezni. A határozatok végrehajtásá­ról az üzemi bizottság gondos­kodik, és a két ülés között a tanácsot megillető kérdések­ben a szakszervezeti bizottság jár el. Mindez előlegezett bi­zalmat is jelent a szakszerve­zet iránt. A szakszervezeti ak­tívákon múlik aztán, hogyan gazdálkodnak ezzel a bizalom­mal, milyen mértékben járul­nak hozzá a tömegkapcsolatok erősítésének oly fontos mind népgazdasági, mind ideológiai szempontból gazdagító jelen­tőségű munkájához. Horváth Zsigmond Jó kilátás csak tiszta ablakon át!­­f­ény ABLAKTISZTÍTÓSZER minden gépkocsiban kéznél legyen * parkmentesítő és ragyogóan tisztít * Kapható az összes háztartási és föld­­művesszövetkezti boltokban A nyíregyházi 53. számú Autóközlekedési Vállalat dol­gozói a pártkongresszus tiszte­letére tett 1,9 milliós felaján­lásukat október végéig 3,35 millió forintra teljesítették. A kongresszusi verseny lendüle­tét átviszik 1960-ra is, és a fel­­szabadulás 15. évfordulójára újabb versenyt indítottak. (Hekman György igazgató le­veléből.) A győri 61. sz. AKÖV dolgo­zói a kongresszusi verseny eredményeként december ele­jéig kétmillió forint többlet­­nyereséget értek el. A szekér­fuvarozási részleg 397 ezer tonna árut szállított és túltel­jesítette tervét. Megszervezték a fagybrigá­dokat a 27. sz. AKÖV nagyka­nizsai főnökségén.­ A brigád tagjai: Popovics István, Gön­dics Ferenc és Szabadi József rendszeresen gondoskodnak a kocsik készenlétbe helyezésé­ről. Veszprémből jelentik., A veszprémi 64. sz. Autó­­közlekedési Vállalat azok kö­zé a vállalatok közé tartozik, amelyekről keveset hallunk. Éppen ezért örömmel közlünk néhány dolgot lapunkban er­ről a vállalatról. S ez a hír­adás azt bizonyítja, hogy vi­déki vállalataink — köztük a 64. sz AKÖV — sem vallanak szégyent a gazdasági eredmé­nyekben és a szakszervezeti munkában. Mielőtt bármit is írnánk er­ről a vállalatról, el kell mon­danunk azt, hogy 1957-ben, 1958 elején nem a legjobban állt sem a szakszervezeti mun­kában, sem egyéb tekintetben. Azóta­­lényeges változás követ­kezett be. Míg 1958-ban pl. le­hetetlenség volt kimutatni, hogy a vállalatnál mennyi dol­gozó tagja szakszervezetünk­nek, addig ma pontos kimuta­tás van és az 1958-as 720 főt számláló szakszervezeti tagság 1959 végéig 620 fővel szaporo­dott. A vállalat szakszervezeti bi­zottsága 1958. év végére meg­erősödött, de az 1959. évi szak­­szervezeti választások után még jelentősebb fejlődés kö­vetkezett be. Az új vezetőség megerősítette az aktívahálóza­tot, de ezen túlmenően, a leg­jobb eszközhöz, a személyes agitációhoz nyúlt. A szakszer­vezeti bizottság tagjai — a bi­zalmiakkal karöltve — sorra beszélgettek a­­­dolgozókkal, a szakszervezeti munka szeretté­ről az üzem életében. Ennek következtében jelentősen meg­változott a szakszervezet sze­repe a 64. sz. AKÖV életén be­lül. A dolgozók érezték, hogy a szakszervezeti bizottság tö­rődik, velük és így ők is törőd­ni kezdtek a szakszervezeti munkával. A kongresszusi versenyben a vállalat dolgozói vállalták, hogy 1959. évben elérik az 1960-ra tervezett színvonalat. Többek között azt, hogy az önköltségi hányadot 93,5%-ról 90%-ra csökkentsék, ami 3 360 000 forint megtakarítást jelent. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy a III. ne­gyedév végére 2 793 000 forint megtakarítást érnek el, ami a vállalás 83,1 %-os teljesítését jelenti. A kongresszusi verseny so­rán egy érdekes­­módszert al­kalmazott a vállalat szakszer­vezeti bizottsága és vezetése: írásban közölték minden egyes dolgozóval, hogy a vállalt fel­ajánlásból mennyi esik rá, és teljesítés esetén miként befo­lyásolja az eredmény a nyere­ségrészesedést, illetve mennyi célprémiumot kaphat a dolgo­zó, így a 64. AKÖV minden egyes dolgozója érezte a ráeső kötelezettség fontosságát, és igyekezett minden tudásával teljesíteni azt. A nyereségrészesedés felosz­tására is javaslatot tett a vál­lalatvezetés a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben. A javaslat szerint az igazolatlan hiányzás, a fegyelmi vétség, a karambol csökkentik a része­sedés mértékét. Viszont akik 10 évnél hosz­­szabb ideje dolgoznak az autó­­közlekedési szakmában, azok 30%-kal magasabb részesedést kapnak hűség­j­utal­omként. A III. negyedév eredményei alapján 9,3 nap munkabér ösz­­szeget tesz ki a nyereségrésze­sedés mértéke. Szépen fejlődik az üzem kulturális élete is. Az újonnan alakult kultúrcsoport az üzem által patronált termelőszövet­kezeti községeket látogatja és látja el műsorral. Jelenleg még próbahelyiség hiányával küzd, de remény van arra, hogy ez a kérdés is hamarosan megol­dódik. A veszprémi 64. sz. AKÖV dolgozóit szívből köszöntjük. Kívánjuk, hogy 1960-ban is nagy sikerrel dolgozzanak. Boldog új esztendőt kívánunk! Levél a „Közlekedés"'-be: Kedves Szerkesztőség! Egyszer kénytelen voltam — lapjuk hasábjain keresztül — egy udvariatlan autóbusz-ka­lauzra panaszkodni. Nem tet­tem örömmel. Az élet most úgy hozta, hogy egy igaz eset leírá­sával kifejezhetem érzéseimet a munkájukat derekasan, ember­séggel végző kalauzok és ka­lauznők iránt. Az történt ugyanis, hogy november 6-án délelőtt a­­155-ös autóbuszon utaztam, a 05—55 számú kocsin. Amikor a jegyet meg akartam váltani, vettem csak észre, hogy otthon felejtettem a pénz­tárcámat. Le akartam szállni, de a kalauznő felajánlotta, hogy hitelezi a vitelköltséget, sőt még kölcsön is akart adni pénzt a visszafelé utazáshoz. Természetesen rögtön hazaté­résem után elvittem a pénzt az autóbusz-végállomásra és ott tudtam meg, hogy a kalauznő udvariassága, azaz ponto­sabban, az udvariasságon is túllévő embersége nem a szí­nésznek szólt — akit nem is­mert —, hanem egy olyan utas­nak, akin látszott, őszintén meg van zavarodva pénztárcája ott­honfelejtése miatt. Köszönöm az emberségnek ezt a jóleső, kedves megnyilat­kozását ! Tisztelettel: Benedek Tibor a Petőfi Színház tagja Brigádok szép versenye a FŐSPED-FŐTEFU-nál Az egyesített FŐSPED­­FŐTEFU dolgozói szép ered­ményeket értek el a kongresz­­szusi versenyben. A 2 073 380 forint felajánlást 2 704 000 fo­rintra teljesítették. A vállalat dolgozói az első félévben meg­szerezték az élüzem címet és ez további sikerekre ösztönözte őket. A második félévre vál­lalt 1,5 millió forintos megta­karítást teljesítették. A kongresszusi felajánlást október 31-én teljesítették, az éves tervet pedig november 30-ra. A kirendeltségek versenyé­ben az első helyet a csomagoló szerezte meg a III. sz. és a VII. számú kirendeltség előtt. A forgalomszervezési ver­senyben a II. számú kirendelt­ség érte el a legjobb ered­ményt. A brigádok versenyében a Csiszinger gépes brigád műkö­dött legeredményesebben. A cukorszállító brigád is kitett magáért, 600 vagon cukrot szállított a raktárakba. Nyúl Ferenc és brigádja el­határozta, hogy megszerzi a szocialista brigád címet. M. M. Szakszervezetünk tagságához és vezetőihez a világ külön­böző részéből számos külföldi szakszervezet küldte újévi üdvözletét és jókívánságait. A Szállítási, Kikötői és Halászati Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének Titkársága kifejezte az óhaját, hogy 1960-ban tovább szilárduljon a Nemzetközi Szövetség egysége és szolidaritása, s hogy az újév mindannyiunk számára bizto­­­sítsa a nemzetközi feszültség csökkentését, hozza meg az álta­lános leszerelést és béke az egész világ népei számára. A Szovjet Tengeri, Folyami Flotta Dolgozóinak Szakszer­vezete Központi Bizottsága szívélyes üdvözletét küldte, és további sikereket kívánt szakszervezetünk munkájához. A Szovjet Autóközlekedési és Útügyi Dolgozók Szakszervezete és a Szovjet Légügyi Dolgozók Szakszervezete Központi Bizottsága szakszervezetünk minden tagjának jó egészséget és boldogságot kíván. Szívből kívánják, hogy új, nagy sikereket érjünk el a szocializmus építéséért, és a világbéke megőrzéséért folytatott harcunkban. Elvtársi jókívánságait küldte a német, a csehszlovák, a bol­gár és a lengyel testvérszakszervezetek elnöksége. »■Forrón kívánjuk Önöknek, hogy az 1960-as új esztendő a virágzás és a szerencse éve legyen. További fényes sikereket kívánunk munkájukhoz, az egész világ­béke érdekében, és az országok dolgozói közötti szolidaritás és barátság megerősítésé­ben« — írták újévi üdvözletükben a Koreai Közlekedési Dol­gozók Szakszervezetének vezetői. Elküldte üdvözletét az Ausztráliai Dokkmunkások Szövet­ségének Tanácsa, a Vietnami Közlekedési és Hajózási Dolgozók Szakszervezetének Elnöksége, a Francia Vasutasok Szövetsége és a Guineai Dokkmunkások Szakszervezetének főtitkára. NÉMET DEMOKRATIKUS Köztársaság A Német Energia-, Posta és Szállítóipari Dolgozók Szak­­szervezetének központi vezető­sége egyesülésük óta első íz­ben tartotta meg központi kül­­döttkonferenciáját. A területi és iparági küldöttek ezen a konferencián vitatták meg az NDK hétéves terve során előt­tük álló nagy feladatokat és annak megvalósítása érdeké­ben kifejtendő munkájukat. A központi küldöttkonferencia megválasztotta a szakszervezet új központi vezetőségét. A szakszervezet elnökének Ger­hard Hauschild elvtársat, míg a két elnökhelyettesi tisztség­re Kari Kalaudi és Walter Zimmermann elvtársakat vá­lasztották meg. JAPÁN A japán Szakszerveze­tek Főtanácsa (SOHYO) kép­viseletében öt­tagú szakszer­vezeti küldött­ség látogatott hazánkba. A küldöttség tagjai között volt Makoto Ibe, az Összja­­pán Szállító­­munkások Szö­vetsége Köz­ponti Végre­hajtó Bizottságának helyettes elnöke, akivel szakszerveze­tünk vezetői hosszabb meg­beszélést folytattak. Akira Imamura, a küldött­ség vezetője, a SOHYO alelnö­­ke, előadásában adott tájékoz­tatást a japán szakszervezetek harcáról. Többek között el­mondotta, hogy a japán mun­kásmozgalom 60—70 éves múltra tekint vissza, de a tényleges fejlődés csak a má­sodik világháború után indult meg. Japánban két nagy szakszer­vezeti központ vám: a SOHYO — 3,5 millió taglétszámmal és a ZENRO 800 ezer taglétszám­mal. A SOHYO minden döntő ipari szakszervezetet soraiban tömörít, míg a Szabad Szak­­szervezet Nemzetközi Szövet­ségéhez tartozó ZENRO-hoz a textilipari és a hajózási szak­mák dolgozói tartoznak. A SOHYO ez év augusztusá­ban tartott XII. kongresszusa négy alapvető pontban hatá­rozta meg harci feladatait. 1. A néptömegek követelésé­nek megfelelően elszántan lép­nek fel a japán—amerikai biz­tonsági szerződés felülvizsgálá­sa ellen. Az új helyzet Japán fokozott gazdasági és katonai alárendelését jelentené az Egyesült Államoknak és atom­fegyvereket helyeznének el Japán területén. 2. Harcot folytatnak a nagy­mérvű racionalizálásokkal szemben, amelyek a japán tő­kés viszonyok között újabb tö­meges elbocsátásokat és a ka­pitalisták számára több profi­tot jelentenek. 3. Harcot hirdet a SOHYO a bérek emeléséért. Minimális bértörvényt igyekeznek a kor­mánnyal elfogadtatni, amely a havi átlagbért 8000 jenben rögzítené. 4. A SOHYO harcot hirdet a szervezett dolgozók és a mun­kások jogainak védelmében , a tőkésekkel és a kormányzat­tal szemben. OLASZORSZÁG Kedves vendége volt szak­szervezetünknek Marzuli Sal­vatore elvtárs, a római terüle­ti bizottság munkatársa, aki elhozta hozzánk az olasz szak­­társak baráti üdvözletét. Itt­­tartózkodása során meglátogat­ta a Cinkotai Autóalkatrész­­gyár és a Fővárosi Autótaxi üzemeit, megtekintette a Tá­bornok utcai munkásszállót és a FVV Szemlőhegyi úti gyer­mekotthonát. Olasz vendégünk, Salvatore Marzulli elvtárs (baloldalt) az Autótaxi üzemében

Next