Közlekedés, 1961 (51. évfolyam, 1-21. szám)
1961-01-01 / 1. szám
1398 millió árutonna-kilométer, a távolsági autóbuszközlekedésnél 8733 millió utaskilométer volt az előirányzat. Ezzel szemben a várható teljesítés 1433 millió árutonna-kilométer, illetve 10 362 millió utaskilométer. Ezekkel a teljesítményekkel az ágazat a hároméves terv előirányzatát árutonna-kilométerben 102,5 százalékra, utas-kilométerben pedig 118,7 százalékra teljesíti. A szállítási teljesítmények emelkedésének értékét növeli, hogy azok jelentős gazdasági eredménnyel is jártak, mert a fajlagos önköltség csökkentésével és egyéb gazdaságossági intézkedésekkel a nyereséget 336vrs áron számítva, az 1957. évhez képest 1960-ban várhatóan 310,8 százalékkal növelte a gépkocsinözlekedési ágazat. A hajózás a hároméves tonnatervét 4,8 százalékkal, a tonnakilométer tervét 2,1 százalékkal, az utastervét 2,9 százalékkal és az utaskilométer tervét 2,4 százalékkal teljesíti túl előreláthatólag. A fővárosi tanácsi vállalataink közül 1957-hez viszonyítva a várható eredmények szerint 1960-ban a Fővárosi Villamos Vasútnál 11,4 százalék, az Autóbuszüzemnél 41,5 százalék, a Helyi Érdekű Vasútnál 7,8 százalék, és az Autótaxi Vállalatnál 101,3 százalékkal növekszik az elszállított utasok száma. Eredményeink mellett feltétlenül beszélni kell egy pár olyan hiányosságról, amely a gyorsabb előrehaladásunk akadályozója. Ezeket a közlekedés dolgozói is azokon az aktivista értekezleteken, amelyeken a XXV. kongresszus beszámoló téziseit és határozati javaslatát megvitatták, szóvá tették és kifogásolták. Az autóközlekedés gazdaságosabbá tétele érdekében tett erőfeszítések a központosított szállítás bevezetésével még nem hoztak felszínre minden tartalékot. Fokozni kell a súlydíjas fuvarok arányát, a járművek kihasználtságát, az állásidők csökkentését. Igaz, hogy ezek a mutatók 1960. III. negyedévében javultak az előző negyedévhez képest. Így az egy mázsára eső állásidő 2.47- ről 2.24 percre csökkent, a pótkocsi-kilométer aránya 13,5-ről 14,2-re növekedett, és a kihasználási százalék 54,4-ről 55,8-ra emelkedett. A súlydíj fuvarok aránya 42,9 százalékról 47,5 százalékra emelkedett. Ezek a javuló eredmények azonban még korántsem kielégítőek. Elmaradások Időszerűnek tartjuk, hogy felsőbb állami szervek vizsgálat tárgyává tegyék: a célfuvarozó vállalatok és a közhasználatú teherautóközlekedés között kialakult helyzetet, amely igen sok gazdaságtalan tényezőt rejt magában népgazdasági szinten. Meg kell említeni, hogy a folyami hajózásban 1960. III. negyedévében ismét romlott a völgymenti fuvarok aránya. Ugyanakkor nem kielégítő a hajótér kihasználása sem. Ezeken a hiányosságokon elsősorban a jobb fuvarszervezéssel, valamint a fokozott, következetesen kereskedelmi tevékenységgel lehet és kell javítani. Az autójavító iparunk területén el kell érni, hogy a lehető legkorszerűbb javítási technológiát alkalmazva csökkentsék az átfutási időket és szüntessék meg azt az ellentmondást, amely a vállalatainknál az azonos kocsitípusok különböző átfutási idejénél ma még megmutatkozik. Vizsgálat tárgyává kell tenni azokat az intézkedéseket, amelyek befolyással bírnak arra, hogy egy és ugyanazon gépkocsi javításánál az átfutási idő a legkülönbözőképpen alakul. Például a II. negyedévben megtartott vizsgálat megállapította, hogy a Csepel normál tehergépkocsi átfutási ideje az I. sz. Autójavítóban 45 nap, a XIII. sz. Autójavítónál 39 nap, a XVI. sz. Autójavítónál 26 nap volt. Ezeket a számokat nemcsak a vállalat felkészültsége és műszaki színvonala befolyásolta, hanem a helytelen programozás is. Általában az tapasztalható, hogy a javítóipari vállalatok tartalékai biztosítása érdekében olyan gépkocsikat is elfogadnakjavításra, amelyek javításának beütemezése az átvétel időpontjában még teljesen bizonytalan. Ezen a gyakorlaton tetteselnl vánosain. kell, még akkor is, ha számolnunk kell az olyan objektív nehézségekkel, amelyek pédául az anyag- és alkatrészellátásból adódnak. Szakszervezeti bizottságaink sokat segíthetnek abban, hogy a már kidolgozott alkatrészfelújítási technológiát mind szélesebb körben alkalmazást nyerjenek, s a dolgozók ezeket megismerjék. Ezzel igen jelentős mértékben lehet enyhíteni az alkatrészellátás nehézségein és lehet elősegíteni az átfutási idők csökkentését. Gazdasági vezetőinknek, szakszervezeti bizottságainknak az eddiginél lényegesen jobban kell támaszkodniuk a dolgozók véleményeire, javaslataira is, hogy az átfutási idők csökkentésében eredményeket érjünk el. Helyes célkitűzések A hároméves tervben elért sikereinket annak is köszönhetjük, hogy helyesen határoztuk meg a szocialista munkaverseny legfőbb célkitűzéseit. E célkitűzések megvalósítására eredményesen mozgósítottuk a közlekedés és szállítás dolgozóit. Jelentős szerepet töltött be ebben a párt Központi Bizottságának 1959 márciusi határozata, amely a szocializmus építésének gyorsítására szólította fel az ország dolgozóit. Ez a határozat nagy lendületet adott a szocialista munkaversenynek, s a közlekedés és szállítás terén is szélesen bontakozott ki a verseny a párt VII. kongresszusa tiszteletére. Egymás után alakultak meg azok a brigádok, amelyek célul tűzték ki a szocialista brigád cím megszerzését. Eredményként kell megállapítanunk azt is, hogy a kongresszusi verseny folytatásaként a helyenként megmutatkozó törésektől eltekintve, sikerült folyamatossá tenni a versenyt. Ez megmutatkozott abban is, hogy már az év első napjaiban sok felajánlás, felhívás történt hazánk felszabadulása tiszteletére, és így eredményesen bontakozott ki a 15. évfordulóra indított szocialista munkaverseny. A szocialista munkaverseny fejlődését a bátor, öntevékeny kezdeményezések jellemzik, egyre kevesebb a formális vállalás, és egyre nagyobb a felelősségérzet a vállalások teljesítéséért, a feltételek biztosításáért. Egyre inkább megértésre talál az az elvi megállapítás, hogy a szocialista munkaverseny nem cél, hanem eszköz, a szocializmus építésének az eszköze. Az e téren elért eredményeik, úgy gondoljuk, nagyobbak lehetnének, ha a versennyel való foglalkozás minden tekintetben magasabb szinthez ért volna el. Nincs megfelelően kihasználva a szocialista munkaveseny nyilvánosságának mozgósító ereje, a verseny értékelése sokhelyütt vontatott, sok gazdasági és szakszervezeti vezető még mindig nem érti meg a verseny gyors értékelésének, nyilvánosságának fontosságát. Szakszervezeti szerveinknek, de a gazdasági vezetőknek is a jövőben még nagyobb gondot kell fordítani a szocialista munkaverseny megszervezésén túl a verseny állandó, rendszeres értékelésére, a megfelelő nyilvánosságra, felhasználva az anyagi ösztönzésben meglevő összes erőforrásokat. A szocialista brigádmozgalom Az eltelt időszakban a szocialista munkaverseny amellett, hogy új vonásokkal egészült ki, tartalmilag és formáiban is gazdagabbá vált. Az új kezdeményezések közül legfontosabb a szocialista brigád cím elnyeréséért, a dolgozók alulról jövő önkéntes kezdeményezése alapján kibontakozott küzdelem. A szocalista brigádmozgalom az eddigi versenyformáknál hatékonyabban mozdítja elő a magasabb termelési eredmények elérését és ezzel egy időben a dolgozók szakmai, erkölcsi, politikai nevelését, az új szocialista ember kialakítását. Ebben a mozgalomban fokozottan kifejezésre jut a brigádtasfok eev■zás iránti megbecsülése, az élet- és munkatapasztalatok átadása, kicserélése, egymás kölcsönös megbecsülése, segítése és a nagy feladatok megoldá-■ sához szükséges magasabb • szintű kollektív együttműkö dés. A szocialista brigádmozgalom további fejlődése érdeké■ ben szakszervezeti szerveinknek, a SZOT elnökségének idevonatkozó irányelvei alapján a jövőben sokkal több segítséget kell nyújtaniuk a szocialista brigád címért küzdő brigádoknak, mélyrehatóan elemezve a helyi adottságokat és biztosítani a feltételeket a vállalások teljesítéséhez. A jövő feladatai azt a követelményt állítják minden vezető elé, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben támaszkodjanak a dolgozók, a szocialista brigádok kezdeményező készségeire, javaslataikra, bírálataikra. A második ötéves tervfeladatai Különösen vonatkozik ez a tervek összeállításának időszakára. Ugyanis sok tapasztalat igazolja, hogy mindazokon a helyeken, ahol bátran vonták be a dolgozókat a terv készítésébe, ott sok egészséges javaslatához jutottak, amelyekkel növelték a tervek realitását. A tervezésben való részvétel új vonást jelent a szakszervezeti munkában. Szakszervezeti bizottságaink ma még nem mindenhol ismerték fel a tervezőmunkában való részvétel érdekvédelmi vonatkozását. Ugyanis azon túl, hogy a szakszervezeti bizottságok, a dolgozók részvétele ebben a munkában a tervezés demokratizmusának fejlesztését jelenti, kifejezésre jut a dolgozók érdekvédelme is. A gazdasági vezetők egyrésze lebecsüli a dolgozók tervkészítésbe való bevonásának jelentőségét. Ez ellen a káros szemlélet ellen szakszervezeti szerveinknek határozottan fel kell lépniük. Meg kell értetni ezekkel a vezetőkkel, hogy a dolgzók bevonása a tervezésbe nagy mértékben nyújt segítséget a megalapozottabb tervek kialakításához, a rejtett tartalékok feltárásához, minden tekintetben a gazdaságosabb termelés, közlekedés és szállítás kialakításához. Ugyanakkor a dolgozók bevonása ebbe a munkába, egyúttal növeli felelősségérzetüket a tervfeladatok végrehajtása iránt is. Számottevő eredményekre itt is csak akkor számíthatunk, ha minisztériumi és általános gazdasági szerveink a maguk részéről is elősegítik a szakszervezeti szervek részvételét ebben a munkában. Nagy figyelmet kell fordítani a második ötéves terv célkitűzéseiből adódó feladatok megoldására, a belső tartalékok feltárására és felhasználására, az állásidők, átfutási idők és veszte- Ségiók csökkentésére, a kisgépesítés, a rakodásgépesítés további fejlesztésére. Ezen feladatok megoldásánál nem lehet nélkülözni a dolgozók észrevételeit, javaslatait. Szak- , szervezeti szerveinknek minden szinten elő kell segíteni a kormányzatunk által előírt beruházási politika eredményes megvalósítását. Az üzemi demokrácia csak olyan beruházás megvalósításához szabad hozzájárulni, amelyeknek tervdokumentációja, anyagi fedezete és kivitelezése, az illetékes felsőbb gazdasági szervek részéről biztosítva van. Elő kell segíteni a beruházások hatékonyságának növelését. Fel kell lépni az olyan igényekkel szemben, amelyek nem veszik figyelembe a reális lehetőségeket és a szükségleteket a maximális módon kívánják kielégíteni. Segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy átmenetileg 8—10 évre szóló megoldásokat valósítsunk meg azokon a helyeken, ahol a körülmények ezt szükségessé teszik. Ugyanakkor kerülni kell a beruházási keretek ésszerűtlen felaprózását. Számottevő területünkön a befejezetlen, áthúzódó beruházások állománya és ennek csökkentése érdekében szakszervezeti szerveinknek maximálisan segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy a tervezett időpontra az egyes beruházások elkészüljenek. Az előttünk álló feladatok eredményes megoldása mind azt kívánja, hogy fokozottabb mértékben támaszkodjunk a dolgozók kezdeményezéseire, mind jobban bevonjuk őket a termelés irányításába és ellenőrzésébe. E célkitűzéseket szolgálják az üzemi demokráciák olyan fontos formái, mint az üzemi tanácsok és termelési tanácskozások. Elmondhatjuk, hogy a beszámolási időszak alatt fejlődött az üzemi demokrácia. A termelési tanácskozások mindinkább betöltik fontos szerepüket, nőtt a dolgozók aktivitása, igen sok jó javaslatot tesznek a munka során felmerült problémák megoldására. Általában megállapíthatjuk, hogy mind a gazdasági, mind a szakszervezeti vezetők több felelősséget éreznek a termelési tanácskozások eredményességéért, a dolgozók javaslatainak intézése terén is. A termelési tanácskozások előadói többségükben jobban felkészülnek, a beszámolók általában jól tükrözik az adott termelési egység munkájában fellelhető eredményeket, problémákat. A termelési tanácskozások megszervezése, színvonalának emelése, az üzemi demokrácia fejlesztése tekintetében jelentős eredményeket értünk el. Van még azonban bőven tennivalónk. Nem kielégítő a termelési tanácskozásokon megjelenők száma. Általánosan az állományi dolgozók 50—60 százaléka vesz csak részt a tanácskozásokon. Sok hiányosság merül fel a dolgozók által tett javaslatok sorsának ügyintézésében, a beszámolók közérthetőségének kialakításában. Az üzemi tanácsok munkáját tekintve megállapítottuk, hogy azok többségükben betöltik hivatásukat. Az üzemi tanácsok ülései rendszeressé váltak, azokon a tanács tagjai nagyobb százalékban megjelennek, a napirendre tűzöt témák is tükrözik a vállalatok előtt álló feladatokat, problémákat. Hiányosság, hogy az ülések előkészítése sok esetben nem kielégítő, az ott hozott határozatokról nem tájékoztatják a dolgozókat, a tanácstagok nem számolnak be munkájukról és erre a szakszervezeti bizottságok nem fordítanak megfelelő gondot. A műszaki fejlesztés A korszerű technika alkalmazásáról és a műszaki fejlesztésről szólva el kell mondani, hogy azokat az igényeket, amelyek naponta jelentkeznek a közlekedési ágazatokkal szemben, az egyre több személy- és árumennyiség gyors, gazdaságos, biztonságos és kulturált elszállítását csak a megfelelő műszaki és forgalomtechnikai színvonal biztosításával lehet kielégíteni. A fejlesztési tervet a következő fő feladatok köré kell kialakítani: A közlekedési hálózat fejlesztése és a meglevő vonalak kapacitásának növelése, a közlekedést kiszolgáló létesítmények fejlesztése, új, korszerű járművek beszerzése az előbbiek segítségével, a kulturált tömegközlekedés kialakítása, az úthálózat korszerűsítése és fejlesztése. Mindezt természetesen erőnkhöz mérten lehet megvalósítani. Igen lelkiismeretesen és alaposan megfontolt, tervszerű munkára van szükség, hogy ezeket a feladatokat műszaki és forgalmi szakembereink megoldják. A műszaki fejlesztéssel kapcsolatos tapasztalataink általában azt mutatják, hogy vállalatainknál egyre inkább érvényesül a műszaki fejlesztéssel való tervszerű, programszerű foglalkozás, amelyhez a továbbiakban szakszervezeti szerveinknek minden szinten maximális segítséget kell , nyújtaniuk, kihasználva azokat a lehetőségeket is, amelyeket kormányzatunk a mű■ szaki fejlesztési alap kiterjesztésével a közlekedési vállalatok részére biztosított. Szakszervezeti bizottságainknak nagy figyelmet kell fordítaniuk a műszakiakkal való együttműködés megjavítására. Külön megbeszéléseket kell a műszakiakkal tartani, amelyek során a szakszervezeti szervek megismerkedhetnek a műszakiakat foglalkoztató legfontosabb problémákkal, feladatokkal és megtárgyalhatják ezek megoldásának legeredményesebb módszereit. A műszaki fejlesztés egyik igen fontos területe vállalatainknál a rakodásgépesítés. A rakodási időtartamok magas százaléka ugyanis általában valamennyi közlekedési ágazatnál rontja a szállítási kapacitások kihasználását. A rakodásgépesítés színvonalának emelésénél el kell érnünk, hogy egyes vállalatainknál ne csak a kívülről jövő segítség, nagyobb összegű beruházások biztosításával kívánjanak eredményeket elérni, hanem a belső erőforrások felhasználásával, helyi kezdeményezések alapján teremtsék meg a nagyobb arányú gépesített rakodást. Az újítómozgalom A műszaki színvonal emelése során fokozott figyelmet kell fordítani az újító mozgalom színvonalának további emelésére is. Az írásos jelentésben közöltük, az újító mozgalom alakulását mutató számszerű adatokat. A mozgalom néhány fontosabb problémájára rámutattunk, és itt csak a következőket kívánjuk elmondani: Annak ellenére, hogy fejlődés tapasztalható az újítási mozgalomban, még számos hiba akadályozza a mozgalom egészséges fejlődését. Megtalálhatók még az elfektetett újítások, a szerződéskötések elmulasztása, az újítási rendelet hiányos ismerete, a szűkkörű tapasztalatcsere és a propaganda munka elégtelensége. Az újító mozgalom további fejlődésének aljából ezeket az akadályokat a széleskörű társadalmi ellenőrző munka kialakításával lehet és kell elkészíteni. Szakszervezeti bizottságainknak az eddiginél jobban kell támaszkodjak a műszakiak, kiváló dolgozók,szakszervezeti aktívák ellenőrző tevékenységére, az újító mozgalom fejlesztését szolgáló javaslataik megvalósítására. Az élet-és munkakörülmények alakulása Szakszervezetünk XXIV. kongresszusa a közlekedési dolgozók élet- és munkakörülményeinek megjavítására hozott határozatait is többségükben eredményesen valósítottuk meg. A beszámolási időszakban a fő figyelmet a béraránytalanságok megszüntetésére fordítottuk. Kormányzatunk minden évben tervszerűen gondoskodik a reál- és nominálbérek emelkedéséről, fejlesztéséről. A rendelkezésünkre álló, bérfejlesztésre fordítható összegeket a szoocialista bérezés elvei szerint használjuk és osztjuk fel a gazdasági vezetőkkel együtt. A további tennivalók során elsősorban a szakképzett és szakképzetlen munkások keresetei között kell növelni az arányt, a szakmunkások bérének emelése útján. Jobban össze kell hangolni a javító és karbantartó iparban foglalkoztatott azonos szakmájú munkások bérét. E célkitűzések megvalósítását a legtipikusabb szakmák átlagbéreinek kidolgozásával is elő kell segíteni. Javítanunk kell a tehergépkocsivezetők bérrendszerét is, oly módon, hogy az ne a magasabb órateljesítésre, hanem a szállítmányozási teljesítések növelésére, a gazdaságosságra ösztönözzön. A tehergépkocsivezetők bérrendszerének megváltoztatásához elengedhetetlenül szükséges az is, hogy a megfelelő szervezeti előfeltételek biztosítva legyenek. Az anyagi ösztönzés Meg kell szüntetni a prémiumok alkalmazása terén meglevő hiányosságokat is. Megtalálható vállalataink egy részénél ez a hibás törekvés, hogy a célkitűzések ellenére a prémiumban részesülő dolgozók számát indokolatlanul növelik. Egyes vállalatoknál találkozunk azzal is, hogy munkakör szerint, kötelességszerűen előírt feladatokat, csak külön anyagi juttatás, célprémium ellenében akarnak elvégezni. Az ilyen elvtelen szemléletek, felfogások ellen szakszervezeti szerveinknek minden szinten küzdeni kell, el kell érni, hogy a prémiumokat ne kér kiegészítésként használják fel és csak ott kerüljenek bevezetésre, ahol célszerű alkalmazásuknak minden feltétele biztosítva van. A prémiumkereteket úgy kell felhasználni, hogy fokozottan ösztönözzenek a termelékenység emelésére, a gazdaságosságra, a műszaki fejlesztésre Általában törekedni kell az ösztönző bérformák kialakítására és alkalmazására. Az anyagi ösztönzés megvalósítását nagymértékben segíti a kormányzat által rendszeresített nyereségrészesedési és jutalmazási alaprendszer. A nyereségrészesedés, a jutalmazási alap bevezetése és az az intézkedés, hogy közlekedési vállalataink is, az ipari vállalatainkhoz hasonlóan, eredményeik alapján 24 nap jutalmazási alapot képezhetnek, igen jó hangulatot eredményezett dolgozóink körében. Megemlítjük, hogy az 1959. évi eredmények alapján mintegy 45 millió forintot fizettek ki vállalatainknál nyereségrészesedés, illetve jutalmazási alap felosztása címén. Szakszervezetünk részéről helyeseljük kormányzatunk azon elgondolását, hogy a nyereségrészesedés, illetve jutalmazási alap képzésénél többéves érdekeltséget valósítsunk meg. Szóvá kell azonban tenni, hogy egyes gazdasági vezetők a nyereségrészesedés és jutalmazási alap képzésének mindenáron való biztosítása érdekében vállalati munkájuk értékelésénél olyan »kozmetikai műveleteket« hagynak jóvá, amelyek indokolatlanul magasabb összegű nyereségrészesedést, illetve jutalmazási alap kifizetését teszik lehetővé. Ez a módszer a gyakorlatban azt A kongressszusi küldöttek a szünetben nagy érdeklődéssel szemlélik a műszaki kiállítás anyagát (Tiszavölgyi József felvétele)