Közlekedés, 1963 (53. évfolyam, 1-24. szám)

1963-01-05 / 1. szám

Világ proletárjait egyesüljetek! A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA ■ ..................mmvmummm m — i i ' ' ■ ' — ■ '...........— " ■■ Lili. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR ' 1 9 6 3. J A N U Á R 5----------------------------------------------------------------------------------------------­­...- 1 ------------------------------­Minden olvasónknak eredményekben gazdag és sikeres új eszievidól kíván a „KÖZLEKEDÉS” szerkesztőbizottsága Minden a vezetésen múlik! Kossá István közlekedés* és postaügyi miniszter újévi nyilatkozata Haladjunk tovább a megkezdett úton! írta: Földvári Aladár, szakszervezetünk főtitkára A közlekedés területén ed­digi eredményeink értékelése eléggé nehéz. 1961-ben sem teljesítettük szállítási tervün­ket, s össztervünknek csak a mellék profilok túlteljesítésé­vel, tettünk eleget. Az^ 1961-es évre mégsem lehetett azt mondani, hogy rosszul dol­goztunk. Hiszen elszállítottuk az összes elszállítani valót: személyeket és árut egyaránt. Ahol elmaradtunk — nem mi tehettünk róla, vagyis a szál­lítási terv teljesítése, illetve nem teljesítése nem tőlünk függ. Mi a „mentség”? Valahogy így vagyunk az 1962-es esztendővel is. Itt van például a MAHART ese­te. Lehet-e ott bárkit felelős­sé tenni, megróni azért, hogy nem teljesítették tervüket. Igazságtalanság lenne. Ahhoz is, amit teljesítettek, nagy erőfeszítésre volt szükség, hi­szen a Duna és a Tisza majd­nem egész évben, .de különö­sen néhány hónapon keresz­tül »víziszonyban« szenve­dett. Az egyéb negatív és néha pozitív tényezők hatásáról, amelyek a közlekedés dolgo­zóinak jó munkája mellett döntően befolyásolták a terv teljesítését, nem akarok rész­letesen beszélni. Az autóköz­lekedés, a MALÉV, az IBUSZ munkájára ugyanis hasonló tényezőket lehetne felsora­koztatni »mentségül«. A kül­földre való egyéni kiutazások nagyméretű engedélyezése pél­dáid elég sok zavart okozott az IBUSZ tervteljesítésében, hiszen az eddigi korlátozások feloldása csökkentette a cso­portos utazásokban részt ve­vők számát. Ügy gondolom, hogy a ne-' hézségek ellenére a legtöbb közlekedési ágban, illetve a legtöbb vállalatnál teljesíteni fogjuk a terveket. Az előze­tes adatok legalább is erre engednek következtetni. Ahol viszont, esetleg lemaradnak egy kissé, nyugodtan jelent­hetünk be vétlenséget. A le­maradások nem azt jelentik, hogy embereink kevésbé fe­szítik meg erejüket. Az 1963-as évre ennek el­lenére egy-két helyen jobban fel kell készülni a tavalyinál. Ennek első feltétele, hogy az éves terveket a vállalatok időben megkapják. Mint isme­retes, a kormány már jóvá­hagyta az 1963-as tervet, s mi is intézkedtünk, hogy a »le­bontás« gyorsan megtörtén­jen, mert a konkrét terv bir­tokában a vállalati intézkedé­sek is hamarabb éreztetik ha­tásukat. Gondoskodni kell róla min­den közlekedési ágazatban, hogy a kiadott tervek reálisak legyenek, és azokat főleg mű­szaki intézkedési tervekkel alapozzák meg. Véget kell vetni annak a régi szemléletnek — és ez a forgalomra is vonatkozik —, hogy csak a régi eszközök jobb kihasználásával akarjuk újra és újra teljesíteni a ter­veket. Persze, erre is szükség van, hiszen bizonyos adottsá­gok mellett, megfelelő erőfe­szítéssel ez lehetséges. Ám ma már minden területen van új technika, s ennek alkalmazása ad elsősorban lendületet az újabb előrejutáshoz. Sok helyen, sajnos — s ez a közlekedés minden terüle­tére vonatkozik —, még min­dig vonakodnak az új techni­kától. Húzódoznak alkalmazá­sától, mert az nagyobb felké­szültséget, újabb tanulást és veszödséget jelent. Persze az is igaz, hogy az új technológia alkalmazása nemcsak a dolgozókon múlik, sőt nem elsősorban rajtuk, hanem a vezetőkön. Az elmúlt évben főleg az autóközlekedés területén — szervezeti vonatkozásban — értünk el komoly eredmé­nyeket. Az átszervezés ered­ményei máris éreztetik jóté­kony hatásukat. Sajnos, a forgalom átszer­vezésén túl nem jutottunk. Igaz, a javítóíparban is tör­tért egy és más, de az édes­kevés. Ha az új technikáról Az 1963-as új esztendő al­kalmából ismét a világ min­den tájáról érkeztek hozzánk üdvözletek, melyekben egész tagságunknak és külön szak­­szervezetünk vezetőségének testvéri jókívánságaikat fe­jezik ki. Európa, Ázsia, Ame­rika, Afrika és Ausztrália 25 országából érkeztek meg ed­dig a különböző, színes raj­zos és képes üdvözlőlapok. Nemzetközi szakmai szö­vetségünk prágai titkársága, a szovjet testvérszakszerveze­tek, bolgár és lengyel bará­taink, csehszlovák és román szomszédaink, valamint az NDK testvérszakszervezetünk újabb sikereket kívánt a szo­cializmus teljes felépítéséhez. beszélünk, itt kellene elsősor­ban belenyúlni a dologba, és o régi kisipari javítási mód­szereket most már igazán sza­lagszerű nagyüzemi javító­iparággá kell fejleszteni. Sígy van ez a közlekedés többi ágá­ban is. Vezetőink feladata! • Hogy mennyire jutunk elő­re a forgalomszervezésben, az új technika alkalmazásában, hogy milyen mértékben javul a dolgozókról való gondosko­dás, az üzemek szociális ellá­tottsága — mindez a vezeté­sen múlik. Meg kell találni mindenütt a megfelelő összhangot a ter­melési, a forgalomfejlesztési követelmények biztosítása és az emberekről való gondos­kodás között. A mi szocialista államunk az emberekért van, s éppen ezért mindenütt meg­adja rá a lehetőséget, hogy legalább a legszükségesebb szociális ellátottság biztosítha­tó legyen. Vezetőink feladata, hogy ezt végre is hajtsák. Ha figyelembe vesszük az elmúlt évi munkánk eredmé­nyeit, nehézségeit, összevetjük azokat' az előttünk álló fel­adatokkal, bizakodóan néz­hetünk a jövőbe. Mivel jól is­merjük dolgozóink és veze­tőink képességeit, a munká­hoz, a szocializmus ügyéhez való hozzáállásukat, minden reményünk megvan rá, hogy az 1963-as esztendő is sike­rekben bővelkedő év lesz. Szívélyes üdvözletét küldtek a nyugati országok közleke­dési szakszervezetei: a fran­cia, olasz, svájci, osztrák, hol­land és angol szaktársak. Kedves üdvözlet érkezett az amerikai Egyesült Államok­ból, Kubából, Chiléből és Ecuadorból. Afrika távoli vi­dékéről Ghánából és Guineá­ból, valamint Mauritius-szi­­getéről is elküldték újévi jó­kívánságaikat. Finom, művé­szi rajzokkal díszített, színes üdvözletek érkeztek ázsiai barátainktól: a kínai, japán, koreai, vietnami, indiai és a ceyloni testvérszakszerveze­tektől. Ezúton továbbítjuk tagsá­gunk felé ezeket az újévi jó­kívánságokat és baráti üdvöz­leteket. Egyben közöljük, hogy szakszervezetünk veze­tősége 260 címre küldött új­évi üdvözletét a világ minden táján élő külföldi barátunk­hoz, melyekben egész tagsá­gunk őszinte jókívánságait fejeztük ki. ^ " : Szakszervezetünk Központi Vezetőségéhez. elnökségéhez és ügyvezetéséhez számos üd­vözlő levél érkezett újév alkal­mából üzemeink gazdasági ve­zetőitől, párt és szakszervezeti bizottságaitól, szakszervezeti tagoktól és nyugdíjasainktól. A Központi Vezetőség, az el­nökség és az ügyvezetés ezúton mond köszönetét a jókívánsá­gokért és ngyancsakk sok si­kert, boldog és békés űjeszten­­döi kíván. Pártunk VIII. kongresszusa óta mégcsak pár hét telt el, s az ott hozott határozatok élénken élnek mándannyiumk gondolatában. De ez nem elég. A mindennapi munkában is haszosítani, alkalmazni kell. Ezen túlmenően a kongresz­­szus határozatainak szellemé­ben kell értékelnünk az el­végzett munkánkat is. A szakszervezeti mozga­lomnak is fontos állomása mindenkor a választott szer­vek — a bizalmiaktól egészen a legfelsőbb vezetőszervig — újraválasztása. A választás alkalmával beszámolnak a tisztségviselők végzett munká­jukról, s ez így történt most is, amikor múlt év elején sor került szakszervezetünk bizal­­miainak, osztály-, műhelybi­zottságainak és a szakszerve­zeti bizottságok megválasztá­sára, majd a középszervi vá­lasztásokra. Most készülünk szakszervezetünk XXVI. kong­resszusára, melyet március 23—24-én tartunk meg. A vá­lasztások alkalmával a tiszt­ségviselők beszámoltak vég­zett munkájukról, s fejlődé­sük ebből is lemérhető. Általános megállapítá­sunk lehet, hogy 1962-ben betöltöttük azt a felada­tot, amelyet a párt és a dolgozók elvtártak tő­lünk, a munkáshatalom gazdasági és politikai erő­sítését. S hogy az ered­ményeket így értékelhet­jük, ahhoz hozzájárult az is, hogy dolgozótársaink bátrabban kezdeményez­tek és bíráltak, ami szak­­szervezeti szerveink mun­káját elősegítetté. Szakszervezeti munkánk kö­zéppontjában 1962-ben is a gazdaságos termelőmunka, a második ötéves terv teljesíté­se állt, s ilyen irányú tevé­kenységünk vezérlőelve a gaz­daságosság fokozása, a terme­lékenység emelése és az ön­költség csökkentése volt. Ezen a téren szép eredményeket értünk él. A jó termelési ered­mények eléréséhez nagyban hozzájárult a VIII. kongresz­­szus tiszteletére kezdeménye­zett munkaverseny során el­ért kimélkedő teljesítmény s nem utolsósorban az, hogy tagságunk megértette; a ter­melési eredményektől, az egyes termelési mutatók tel­jesítésétől, illetve túlteljesíté­sétől függ az életszínvonal­emelés és a reálbérnövelés. Nem tévesztettük szem elől o dolgozók érdekeinek védel­mét és a törvényesség betar­tását sem. Következetesen harcoltunk azért, hogy válla­latainknál kellő körültekintés­sel teremtsék meg a munka elvégzéséhez szükséges felté­teleket, hogy megszüntessék a törvénytelen túlóráztatásakat és a dolgozókkal szemben al­kalmazott — sok esetben — törvénytelen intézkedéseket. A legszembetűnőbben a munka megszervezése te­rén jelentkezett hibák és az ilyen természetű ne­hézségek a vezetés szín­vonalának nem kellő mértékű emelésével áll­nak összefüggésben. A termelési eredményeken túlmenően a másik legfonto­sabb feladatunk — amit a párt és a dolgozóik ránk bíz­tak — a munkáshatalom poli­tikai erősítése vonatkozásában, csak részben érhettünk el eredményeket, mert a szocia­lista tudat kialakításához i hosszabb időre van szükség. Célunk nemcsak az, hogy szakszervezeti tagjaink egyet értsenek a mi politikánkkal, de harcoljanak is érte. Itt azonban érdemes megemlíteni, hogy szakmánk területén a címet elnyert szocialis­ta brigádok közül nagyon sok van olyan, ahol a fo­kozottabb szakmai és r®­­litikai felkészültség olyan fejlett termelési módsze­rekhez vezetett, hogy több vállatunknál tulajdonkép­pen a szocialista brigá­dok a kezdeményezők minden vonatkozásban és a gazdasági vezetés nem képes követni. Ide kell kapcsolnom azt a gondolatot, amit már az előb­biekben említettem: a vezetés színvonalának kérdését, lu­­lajdonképpen a vezetés szín­vonalának javítása abban áll, hogy a dolgozók és a szocia­lista brigádok kezdeményezé­seit, javaslatait felkarolják, s az új, a fejlettebb módszere­ket elterjesszék. Ilyen vonat­kozásban szákszervezeti szer­veinknél is van javítani való. Az üzemi szakszervezeti szer­veink nagyobb önállóságot kaptak, de az általános gya­korlattól elétrően sok helyen nem élneik eléggé ezzel az ön­állósággal, nem adják le a ha­tásköröket az osztály-, a mú­­helybizottságoknak és a bizal­miaknak. A második ötéves ter­vünk harmadik évének elején le kell vonnunk a tanulságokat ezekből a hibákból, hogy a most kezdődő új évben ne is­métlődjenek meg. Az elmúlt év végén került sor pártunk VIII. kongresszu­sára, s az itt hozott határo­zatok szellemében megfele­lően értékeli majd eddig vég­zett munkánkat szakszerveze­tünk március 23—24-én meg­tartásra kerülő XXVI. kong­resszusa is — természetesen részletesebben. Az értékelésen túlmenően a tovább vezető Utat is megszabja számunkra a kongresszus, hogy szak­mánk területén tovább tudjuk javítani a munkát. A VIII. pártkongresszuson hozott határozatokat teljes, egészében magunkénak érez­zük, így természetesen azokat a feladatokat is, amelyet ránk, közlekedésiekre ró. A határo­zat kimondja, hogy a következő években fej­leszteni kell a közlekedés minden ágát, hogy telje­síteni tudja szállítási fel­adatait. Korszerű szállí­tási módszereket kell al­kalmazni, s szükség van a közúti hálózat bővítésé­re és a hajópark moder­nizálására is. Azért emel­tem ki a kongresszus ha­tározatának ezt a részét, mert ebből adódik a leg­több közvetlen felada­tunk. Az 1963-as évben ránk vá­ró feladatok nagyok. Az autó­közlekedés gyorsütemű fej­lődésére jellemző, hogy 16 ezerrel növekszik a magán­autók száma, a közúton tör­ténő teherszállítás volumene az elmúlt évben elszállított áruhoz viszonyítva 11,1 száza­lékkal emelkedik, s a sze­mélyszállításnak 42 millió fő­vel többet kell szállítania. To­vább folytatódik a már meg­kezdett központosított szállí­tás élterjesztése, hátra van még azonban az, hogy az cmtóközlekedés területé* létre­hozott nagyüzemi termelési mód előnyeit jobban gyümöl­­csöztessük és hasznosítsuk a népgazdaság számára. A sze­mély- és teherkocsik számá­nak növekedésével, arányban megnő az autójavító vállala­taink munkája is. Ez évben mennyiségileg több javítási munkát kell elvégezni,-de ja­vítani kell a munka minősé­gén is. Az autójavítási felada­tok megnövekedése szükséges­sé teszi, hogy ott ahol erre megvan a lehetőség beindítsák a kétműszakos javítást és eset­leges szervezeti változtatások­kal segítsék elő az átfutási idő további csökkenését. Sokat kell még tennünk a főváros gyorsabb és kulturáltabb köz­lekedésének megvalósítása ér­dekében is. Vállalatainknál nagyobb anyagi ráfordítással a dolgozók munkakörülmé­nyein is igyekeznek javí­tani. A rendelkezésre álló kereteknek megfelelően helyenként felújítják a régi gépparkot, s fokozot­tabb kisgépesítéssel tö­rekszenek a nehéz fizikai munkák kiküszöbölésére. Külön kell szólni az 1963. január 1-ével bevezetett új KRESZ-ről, amely az eddigi­nél nagyobb felelősséget ró a járművezetőkre, s ebből adó­dóan még fokozottabb felvilá­gosító- és nevelőmunkára van szükség ahhoz, hogy minden járművezető még fokozottabb mértékbein betartsa a közle­kedés szabályait Szakszerve­zetünk a KPM-mel és a Bel­ügyminisztériummal közösen az elmúlt évben is mindent megtett a balesetek csökken­tése érdekében. Sajnos, a várt eredmény elmaradt 1963-ban el akarjuk érni, a balese­tek számának csökkené­sét, ezért a közúti bal­esetet elhárító propagan­dánk megjavítását, vala­mint az illetékes szervek­kel történő jobb össze­hangolását tűztük ki fő célul. A termelési kérdések, a dol­gozók munkakörülményeinek javítása, a balesetek csökken­tése mellett azonban a kultu­rális kérdések sem szorulnak háttérbe. Ez érthető, mert azok a nagy feladatok, ame­lyeket a VIII. kongresszus megszabott, szellemi érté­keink növelése nélkül nem oldhatók meg. A kongresszus szélesebbre tárta az iskola, az irodalom, a művészet kapuit, hogy minden dolgozó — köz­tük a közlekedésiek is — po­litikai, kulturális műveltségé­nek növelésével elősegítse a szocializmus építésének meg­gyorsítását. Ezen az úton tovább halad­va érjük el a végcélunkat az egyetemes népi állam megva­lósulását, de ehhez az kell, hogy a szakszervezetek a szó legszorosabb értelmében a kommunizmus iskolái legye­nek, s hogy azok lehessenek ahhoz aktivistáinknak, de minden tisztségviselőnknek fokozottabb politikai és szak­mai tudásra van szüksége, hogy a szakszervezetekre há­ruló egyre több feladatot — mim ka jogi, szociális és kultu­rális ügyeik intézése —, amely még a jövőben tovább fog bő­vülni. maradéktalanul elvégez­hessék. Ehhez kívánok minden szakszervezeti tisztségvise­lőnknek, tagunknak és közle­kedési dolgozónak sok siker­ben és eredményekben bővel­kedő éj évet. „Fegyvertelen álltak az aknamezőn” A második világháború dokumentumirodalmának gaz­dagodását jelenti az a két hatalmas kötet, amely Karsai Elek, a kiváló történész szerkesztésében »Fegyvertelen áll­tak az aknamezőkön...« címmel most hagyta el a nyomdát. Ebben a dokumentumgyűjteményben a szerkesztő a Horthy ellenforradalmi rendszer elindulásától kezdve ismerteti az ok és okozati öszefüggéseket a Horthy-vezérkar és hadügy­minisztérium levéltári anyagának és bizalmas utasításainak felhasználásával annak az intézményes és fokozatos terv­szerű folyamatnak, amely végeredményben a munkásság legjobbjai és a származásuk miatt üldöztetésben részesült polgárság ellen irányult. Ez a tervszerű üldöztetés végül a második világháború­ban a büntető munkaszolgálatos századok felállításában csúcsosodott ki, és itt már álcázás nélkül, nyíltan a munká­sok, a szakszervezeti funkcionáriusok és a zsidóvallású pol­gárok legyilkolását és kiirtását vonta maga után. Szakszer­vezetünk egykori vezetői közül Tóth Lajos, Onódy József, Pirók Gyula, Oláh Ferenc és még sokan mások estek áldoztául • Horthy-re ndszer büntetőszázadainak* (miok kiadás)

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék