Közlekedés, 1963 (53. évfolyam, 1-24. szám)

1963-01-05 / 1. szám

Világ proletárjait egyesüljetek! A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA ■ ..................mmvmummmmmn ' ' ■ ' — ■ '...........— ' ■■ Lil. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR ' 1963. JANUÁR 5 ----------------------------------------------------------------------------------------------- ...- ------------------------------ Minden a vezetésen múlik! Kossa István közlekedési és postaügyi miniszter újévi nyilatkozata A közlekedés területén eddigi eredményeink értékelése eléggé nehéz. 1961-ben sem teljesítettük szállítási tervünket, s össztervünknek csak a mellékprofilok túlteljesítésével, tettünk eleget. Az 1961-es évre mégsem lehetett azt mondani, hogy rosszul dolgoztunk. Hiszen elszállítottuk az összes elszállítani valót, személyeket és árut egyaránt. Ahol elmaradtunk — nem mi tehettünk róla, vagyis a szállítási terv teljesítése, illetve nem teljesítése nem tőlünk függ. Mi a „mentség”? Valahogy így vagyunk az 1962-es esztendővel is. Itt van például a MAHART esete. Lehet-e ott bárkit felelőssé tenni, megróni azért, hogy nem teljesítették tervüket. Igazságtalanság lenne. Ahhoz is, amit teljesítettek, nagy erőfeszítésre volt szükség, hiszen a Duna és a Tisza majdnem egész évben,de különösen néhány hónapon keresztül »víziszonyban« szenvedett. Az egyéb negatív és néha pozitív tényezők hatásáról, amelyek a közlekedés dolgozóinak jó munkája mellett döntően befolyásolták a terv teljesítését, nem akarok részletesen beszélni. Az autóközlekedés, a MALÉV, az IBUSZ munkájára ugyanis hasonló tényezőket lehetne felsorakoztatni »mentségül«. A külföldre való egyéni kiutazások nagyméretű engedélyezése például elég sok zavart okozott az IBUSZ tervteljesítésében, hiszen az eddigi korlátozások feloldása csökkentette a csoportos utazásokban részt vevők számát. Úgy gondolom, hogy a nehézségek ellenére a legtöbb közlekedési ágban, illetve a legtöbb vállalatnál teljesíteni fogjuk a terveket. Az előzetes adatok legalább is erre engednek következtetni. Ahol viszont, esetleg lemaradnak egy kissé, nyugodtan jelenthetünk be vétlenséget. A lemaradások nem azt jelentik, hogy embereink kevésbé feszítik meg erejüket. Az 1963-as évre ennek ellenére egy-két helyen jobban fel kell készülni a tavalyinál. Ennek első feltétele, hogy az éves terveket a vállalatok időben megkapják. Mint ismeretes, a kormány már jóváhagyta az 1963-as tervet, s mi is intézkedtünk, hogy a »lebontás« gyorsan megtörténjen, mert a konkrét terv birtokában a vállalati intézkedések is hamarabb éreztetik hatásukat. Gondoskodni kell róla minden közlekedési ágazatban, hogy a kiadott tervek reálisak legyenek, és azokat főleg műszaki intézkedési tervekkel alapozzák meg. Véget kell vetni annak a régi szemléletnek — és ez a forgalomra is vonatkozik —, hogy csak a régi eszközök jobb kihasználásával akarjuk újra és újra teljesíteni a terveket. Persze, erre is szükség van, hiszen bizonyos adottságok mellett, megfelelő erőfeszítéssel ez lehetséges. Ám ma már minden területen van új technika, s ennek alkalmazása ad elsősorban lendületet az újabb előrejutáshoz. Sok helyen, sajnos — s ez a közlekedés minden területére vonatkozik —, még mindig vonakodnak az új technikától. Húzódoznak alkalmazásától, mert az nagyobb felkészültséget, újabb tanulást és vesződséget jelent. Persze az is igaz, hogy az új technológia alkalmazása nemcsak a dolgozókon múlik, sőt nem elsősorban rajtuk, hanem a vezetőkön. Az elmúlt évben főleg az autóközlekedés területén — szervezeti vonatkozásban — értünk el komoly eredményeket. Az átszervezés eredményei máris éreztetik jótékony hatásukat. Sajnos, a forgalom átszervezésén túl nem jutottunk. Igaz, a javítóiparban is történt egy és más, de az édeskevés. Ha az új technikáról beszélünk, itt kellene elsősorban belenyúlni a dologba, és a régi kisipari javítási módszereket most már igazán szalagszerű nagyüzemi javítóiparággá kell fejleszteni. S így van ez a közlekedés többi ágában is. Vezetőink feladata! Hogy mennyire jutunk előre a forgalomszervezésben, az új technika alkalmazásában, hogy milyen mértékben javul a dolgozókról való gondoskodás, az üzemek szociális ellátottsága — mindez a vezetésen múlik. Meg kell találni mindenütt a megfelelő összhangot a termelési, a forgalomfejlesztési követelmények biztosítása és az emberekről való gondoskodás között. A mi szocialista államunk az emberekért van, s éppen ezért mindenütt megadja rá a lehetőséget, hogy legalább a legszükségesebb szociális ellátottság biztosítható legyen. Vezetőink feladata, hogy ezt végre is hajtsák. Ha figyelembe vesszük az elmúlt évi munkánk eredményeit, nehézségeit, összevetjük azokat az előttünk álló feladatokkal, bizakodóan nézhetünk a jövőbe. Mivel jól ismerjük dolgozóink és vezetőink képességeit, a munkához, a szocializmus ügyéhez való hozzáállásukat, minden reményünk megvan rá, hogy az 1963-as esztendő is sikerekben bővelkedő év lesz. • Az 1963-as új esztendő alkalmából ismét a világ minden tájáról érkeztek hozzánk üdvözletek, melyekben egész tagságunknak és külön szakszervezetünk vezetőségének testvéri jókívánságaikat fejezik ki. Európa, Ázsia, Amerika, Afrika és Ausztrália 25 országából érkeztek meg eddig a különböző, színes rajzos és képes üdvözlőlapok. Nemzetközi szakmai szövetségünk prágai titkársága, a szovjet testvérszakszervezetek, bolgár és lengyel barátaink, csehszlovák és román szomszédaink, valamint az NDK testvérszakszervezetünk újabb sikereket kívánt a szocializmus teljes felépítéséhez. Szívélyes üdvözletet küldtek a nyugati országok közlekedési szakszervezetei: a francia, olasz, svájci, osztrák, holland és angol szaktársak. Kedves üdvözlet érkezett az amerikai Egyesült Államokból, Kubából, Chiléből és Ecuadorból. Afrika távoli vidékéről Ghánából és Guineából, valamint Mauritius-szigetéről is elküldték újévi jókívánságaikat. Finom, művészi rajzokkal díszített, színes üdvözletek érkeztek ázsiai barátainktól: a kínai, japán, koreai, vietnami, indiai és a ceyloni testvérszakszervezetektől. Ezúton továbbítjuk tagságunk felé ezeket az újévi jókívánságokat és baráti üdvözleteket. Egyben közöljük, hogy szakszervezetünk vezetősége 260 címre küldött újévi üdvözletet a világ minden táján élő külföldi barátunkhoz, melyekben egész tagságunk őszinte jókívánságait fejeztük ki. " Szakszervezetünk Központi Vezetőségéhez, elnökségéhez és ügyvezetéséhez számos üdvözlő levél érkezett újév alkalmából üzemeink gazdasági vezetőitől, párt és szakszervezeti bizottságaitól, szakszervezeti tagoktól és nyugdíjasainktól. A Központi Vezetőség, az elnökség és az ügyvezetés ezúton mond köszönetet a jókívánságokért és ugyancsak sok sikert, boldog és békés újesztendőt kíván. „Fegyvertelen álltak az aknamezőn” A második világháború dokumentumirodalmának gazdagodását jelenti az a két hatalmas kötet, amely Karsai Elek, a kiváló történész szerkesztésében »Fegyvertelen álltak az aknamezőkön...« címmel most hagyta el a nyomdát. Ebben a dokumentumgyűjteményben a szerkesztő a Horthy ellenforradalmi rendszer elindulásától kezdve ismerteti az ok és okozati öszefüggéseket a Horthy-vezérkar és hadügyminisztérium levéltári anyagának és bizalmas utasításainak felhasználásával annak az intézményes és fokozatos tervszerű folyamatnak, amely végeredményben a munkásság legjobbjai és a származásuk miatt üldöztetésben részesült polgárság ellen irányult. Ez a tervszerű üldöztetés végül a második világháborúban a büntető munkaszolgálatos századok felállításában csúcsosodott ki, és itt már álcázás nélkül, nyíltan a munkások, a szakszervezeti funkcionáriusok és a zsidó vallású polgárok legyilkolását és kiirtását vonta maga után. Szakszervezetünk egykori vezetői közül Tóth Lajos, Onódy József, Pirók Gyula, Oláh Ferenc és még sokan mások estek áldoztául • Horthy-rendszer büntetőszázadainak* (miok kiadás) Minden olvasónknak eredményekben gazdag és sikeres új esztevidőt kíván a „KÖZLEKEDÉS” szerkesztőbizottsága Haladjunk tovább a megkezdett úton! írta: Földvári Aladár, szakszervezetünk főtitkára Pártunk VIII. kongresszusa óta még csak pár hét telt el, s az ott hozott határozatok élénken élnek mindannyiunk gondolatában. De ez nem elég. A mindennapi munkában is haszosítani, alkalmazni kell. Ezen túlmenően a kongreszszus határozatainak szellemében kell értékelnünk az elvégzett munkánkat is. A szakszervezeti mozgalomnak is fontos állomása mindenkor a választott szervek — a bizalmiaktól egészen a legfelsőbb vezetőszervig — újraválasztása. A választás alkalmával beszámolnak a tisztségviselők végzett munkájukról, s ez így történt most is, amikor múlt év elején sor került szakszervezetünk bizalmiainak, osztály-, műhelybizottságainak és a szakszervezeti bizottságok megválasztására, majd a középszervi választásokra. Most készülünk szakszervezetünk XXVI. kongresszusára, melyet március 23—24-én tartunk meg. A választások alkalmával a tisztségviselők beszámoltak végzett munkájukról, s fejlődésük ebből is lemérhető. Általános megállapításunk lehet, hogy 1962-ben betöltöttük azt a feladatot, amelyet a párt és a dolgozók elvártak tőlünk, a munkáshatalom gazdasági és politikai erősítését. S hogy az eredményeket így értékelhetjük, ahhoz hozzájárult az is, hogy dolgozótársaink bátrabban kezdeményeztek és bíráltak, ami szakszervezeti szerveink munkáját elősegítette. Szakszervezeti munkánk középpontjában 1962-ben is a gazdaságos termelőmunka, a második ötéves terv teljesítése állt, s ilyen irányú tevékenységünk vezérlőelve a gazdaságosság fokozása, a termelékenység emelése és az önköltség csökkentése volt. Ezen a téren szép eredményeket értünk el. A jó termelési eredmények eléréséhez nagyban hozzájárult a VIII. kongreszszus tiszteletére kezdeményezett munkaverseny során elért kimélkedő teljesítmény s nem utolsósorban az, hogy tagságunk megértette, a termelési eredményektől, az egyes termelési mutatók teljesítésétől, illetve túlteljesítésétől függ az életszínvonalemelés és a reálbérnövelés. Nem tévesztettük szem elől a dolgozók érdekeinek védelmét és a törvényesség betartását sem. Következetesen harcoltunk azért, hogy vállalatainknál kellő körültekintéssel teremtsék meg a munka elvégzéséhez szükséges feltételeket, hogy megszüntessék a törvénytelen túlóráztatásokat és a dolgozókkal szemben alkalmazott — sok esetben — törvénytelen intézkedéseket. A legszembetűnőbben a munka megszervezése terén jelentkezett hibák és az ilyen természetű nehézségek a vezetés színvonalának nem kellő mértékű emelésével állnak összefüggésben. A termelési eredményeken túlmenően a másik legfontosabb feladatunk — amit a párt és a dolgozóik ránk bíztak — a munkáshatalom politikai erősítése vonatkozásában, csak részben érhettünk el eredményeket, mert a szocialista tudat kialakításához hosszabb időre van szükség. Célunk nemcsak az, hogy szakszervezeti tagjaink egyetértsenek a mi politikánkkal, de harcoljanak is érte. Itt azonban érdemes megemlíteni, hogy szakmánk területén a címet elnyert szocialista brigádok közül nagyon sok van olyan, ahol a fokozottabb szakmai és r®litikai felkészültség olyan fejlett termelési módszerekhez vezetett, hogy több vállatunknál tulajdonképpen a szocialista brigádok a kezdeményezők minden vonatkozásban és a gazdasági vezetés nem képes követni. Ide kell kapcsolnom azt a gondolatot, amit már az előbbiekben említettem: a vezetés színvonalának kérdését, tulajdonképpen a vezetés színvonalának javítása abban áll, hogy a dolgozók és a szocialista brigádok kezdeményezéseit, javaslatait felkarolják, s az új, a fejlettebb módszereket elterjesszék. Ilyen vonatkozásban szakszervezeti szerveinknél is van javítani való. Az üzemi szakszervezeti szerveink nagyobb önállóságot kaptak, de az általános gyakorlattól elérően sok helyen nem élnek eléggé ezzel az önállósággal, nem adják le a hatásköröket az osztály-, a műhelybizottságoknak és a bizalmiaknak. A második ötéves tervünk harmadik évének elején le kell vonnunk a tanulságokat ezekből a hibákból, hogy a most kezdődő új évben ne ismétlődjenek meg. Az elmúlt év végén került sor pártunk VIII. kongresszusára, s az itt hozott határozatok szellemében megfelelően értékeli majd eddig végzett munkánkat szakszervezetünk március 23—24-én megtartásra kerülő XXVI. kongresszusa is — természetesen részletesebben. Az értékelésen túlmenően a tovább vezető utat is megszabja számunkra a kongresszus, hogy szakmánk területén tovább tudjuk javítani a munkát. A VIII. pártkongresszuson hozott határozatokat teljes, egészében magunkénak érezzük, így természetesen azokat a feladatokat is, amelyet ránk, közlekedésiekre ró. A határozat kimondja, hogy a következő években fejleszteni kell a közlekedés minden ágát, hogy teljesíteni tudja szállítási feladatait. Korszerű szállítási módszereket kell alkalmazni, s szükség van a közúti hálózat bővítésére és a hajópark modernizálására is. Azért emeltem ki a kongresszus határozatának ezt a részét, mert ebből adódik a legtöbb közvetlen feladatunk. Az 1963-as évben ránk váró feladatok nagyok. Az autóközlekedés gyorsütemű fejlődésére jellemző, hogy 16 ezerrel növekszik a magánautók száma, a közúton történő teherszállítás volumene az elmúlt évben elszállított áruhoz viszonyítva 11,1 százalékkal emelkedik, s a személyszállításnak 42 millió fővel többet kell szállítania. Tovább folytatódik a már megkezdett központosított szállítás elterjesztése, hátra van még azonban az, hogy az autőközlekedés területén létrehozott nagyüzemi termelési mód előnyeit jobban gyümölcsöztessük és hasznosítsuk a népgazdaság számára. A személy- és teherkocsik számának növekedésével, arányban megnő az autójavító vállalataink munkája is. Ez évben mennyiségileg több javítási munkát kell elvégezni,de javítani kell a munka minőségén is. Az autójavítási feladatok megnövekedése szükségessé teszi, hogy ott ahol erre megvan a lehetőség beindítsák a kétműszakos javítást és esetleges szervezeti változtatásokkal segítsék elő az átfutási idő további csökkenését. Sokat kell még tennünk a főváros gyorsabb és kulturáltabb közlekedésének megvalósítása érdekében is. Vállalatainknál nagyobb anyagi ráfordítással a dolgozók munkakörülményein is igyekeznek javítani. A rendelkezésre álló kereteknek megfelelően helyenként felújítják a régi gépparkot, s fokozottabb kisgépesítéssel törekszenek a nehéz fizikai munkák kiküszöbölésére. Külön kell szólni az 1963. január 1-ével bevezetett új KRESZ-ről, amely az eddiginél nagyobb felelősséget ró a járművezetőkre, s ebből adódóan még fokozottabb felvilágosító- és nevelőmunkára van szükség ahhoz, hogy minden járművezető még fokozottabb mértékben betartsa a közlekedés szabályait Szakszervezetünk a KPM-mel és a Belügyminisztériummal közösen az elmúlt évben is mindent megtett a balesetek csökkentése érdekében. Sajnos, a várt eredmény elmaradt 1963-ban el akarjuk érni, a balesetek számának csökkenését, ezért a közúti balesetet elhárító propagandánk megjavítását, valamint az illetékes szervekkel történő jobb összehangolását tűztük ki fő célul. A termelési kérdések, a dolgozók munkakörülményeinek javítása, a balesetek csökkentése mellett azonban a kulturális kérdések sem szorulnak háttérbe. Ez érthető, mert azok a nagy feladatok, amelyeket a VIII. kongresszus megszabott, szellemi értékeink növelése nélkül nem oldhatók meg. A kongresszus szélesebbre tárta az iskola, az irodalom, a művészet kapuit, hogy minden dolgozó — köztük a közlekedésiek is — politikai, kulturális műveltségének növelésével elősegítse a szocializmus építésének meggyorsítását. Ezen az úton tovább haladva érjük el a végcélunkat az egyetemes népi állam megvalósulását, de ehhez az kell, hogy a szakszervezetek a szó legszorosabb értelmében a kommunizmus iskolái legyenek, s hogy azok lehessenek ahhoz aktivistáinknak, de minden tisztségviselőnknek fokozottabb politikai és szakmai tudásra van szüksége, hogy a szakszervezetekre háruló egyre több feladatot — minkajogi, szociális és kulturális ügyeik intézése —, amely még a jövőben tovább fog bővülni, maradéktalanul elvégezhessék. Ehhez kívánok minden szakszervezeti tisztségviselőnknek, tagunknak és közlekedési dolgozónak sok sikerben és eredményekben bővelkedő és évet.