Közlekedés, 1963 (53. évfolyam, 1-24. szám)

1963-01-05 / 1. szám

Sürgős orvoslásra váró panaszok Miről bes­zélnek a Miskolci Közlekedési Vállalat dolgozói Miskolcon több mint hatezer közlekedési dolgozó munkál­kodik azon, hogy az ország második legnagyobb városá­ban, a magyar nehézipar egyik legfontosabb fellegvárában a rohamosan növekvő közleke­dési feladatokat megoldja. A Miskolci Közlekedési Vállalat­ilyen szép eredmények elle­nére, a Miskolci Közlekedési Vállalat dolgozói távolról sem elégedett emberek. Sőt, a szakszervezeti taggyűléseken, bizalmi értekezleteken évek óta állandó, visszatérő pana­szok és tegyük hozzá mindjárt — jogos panaszok hangzanak el Szikor Ferenc elvtárs, a Közlekedési és Szállítási Dol­gozók Szakszervezetének Bor­sod megyei titkára és Kiss László elvtárs, a vállalat szb titkár­helyettese ezeket a panaszokat, amelyeket az il­letékesek évek óta közömbös nemtörődömséggel mellőznek, az alábbiakban foglalják ösz­­sze: — A legnagyobb sérelme a vállalat női dolgozóinak az — mondja Kiss László elvtárs —, hogy 900 női dolgozó, akinek nagyrésze gyermekes anya — hiába könyörög a bölcsőde, óvoda és napköziotthon felál­lításáért, ígérgetésen kívül ez ügyben semmi sem történt. Ez a körülmény hozza rész­ben magával, hogy nődolgá­nak egymagában közel 1500 dolgozója van és azt, hogy ezek a dolgozók derekasan, be­csületesen dolgoznak, ezt az a tény is bizonyítja, hogy a vállalat 15 év alatt tizenhá­romszor nyerte el az élüzem címet. zóink körében ilyen nagy a munkaerő-vándorlás. Szikora Ferenc elvtáns eh­hez még hozzáteszi: — Sajnos, ez nemcsak erre a vállalatra vonatkozik, de ugyanez a helyzet a 3. sz. AKÖV-nél is, ahol 492 nő dol­gozik és bölcsőde nincs. A ta­nács-bölcsődék — még ha lenne is hely — nem felelnek meg a közlekedési dolgozók­nak, mert nálunk a vasárnap is — a szolgálatban levőknek — munkanap. Ezért igyek­szünk a tanácsnál, a bölcsőde és napközi otthon létesítésére végre megoldást találni, de eddig sikertelenül. Pedig mi megelégednénk egy közös köz­lekedési bölcsőde létesítésével, s dolgozóink már többször is felajánlották, hogy társadal­mi munkában segítenek az építésnél. A sok panasz után szeretnénk végre már arról beszámolni, hogy a városi ta­nács és a többi illetékes szerv tíz év után végre tető alá hozta a közlekedési dolgozók bölcsődéjét és napközi ottho­nát.­zaléka a téli hónapokban 20 százalékra emelkedik és ez végeredményben visszatér a közlekedésre is, mert a mun­kaerő-hiány miatt, kénytele­nek a járatokat ritkítani és emiatt az amúgy sem ideális miskolci közlekedés még zök­­kenőbbé válik. De a »megkur­tított« ruhakeret miatt, a ruha­kihordási időt is kénytelen a vállalat meghosszabbítani. A miskolci villamosvasút és autóbusz dolgozói joggal ki­fogásolják, hogy Miskolcon miért tart az egyenruha vagy bakancs kihordási ideje egy évvel tovább, mint Budapes­ten. A Miskolci Közlekedési Vál­lalat dolgozói joggal kérik azt, hogy sérelmeiket az illetékes szervek ne csak meghalgassák, hanem a lehetőséghez képest orvosolják is. A sérelmek orvoslásának kö­rébe tartozik az is, hogy több éves halogatás után újra meg­épüljön a vállalati dolgozók részére az üzemi ebé­rő, amelynek kérdése hosszú évek óta szerepel már a szakszerve­zeti bizottság napirendjén. Zsadányi Oszkár 900 női dolgozó — bölcsőde nélkül 9S villamoskocsi-vezető bunda nélkül A Miskolci Közlekedési Vállalat dolgozóinak azonban még más panaszuk is van. Ez a téli védőruha és bunda ügye, ami miatt szintén med­dő harcot folytat szakszerve­zetünk Borsod megyei bizott­sága és a vállalat szakszerve­zeti bizottsága Miskolc Város Közlekedési és Építési Osz­tályával. A tanács és a vállalatveze­tőség, valamint a párt és szak­­szervezet a védő, munka- és védőruhára fordítható beszer­zési keretet közösen 2 343 000 forintban állapította meg. Ez­zel szemben az erre a célra kapott tényleges összeg 1 242 000 forint. Ehhez még a vállalat felhasználja időköz­ben kilépett dolgozók által fizetett ruhavisszatérítési ösz­­szeget, s a hiány így is 639 000 forint. Ez azonban nemcsak a vállalat üzleti könyveiben mu­tatkozik meg, hanem abban is, hogy decemberben 96 ko­csivezető bunda nélkül, nyári köpenyben dolgozott. Ez pedig tűrhetetlen álla­pot. Ez okozza, hogy betegség — nagyrészt meghűléses — miatt a munkából kiesők szám A brigádmozgalom és az ösztönző bérezés A Lehel úti IV. sz. Autó­javító Vállalatnál a szocialis­­ta brigádmozgalomról érdek­lődünk. A felsorolt eredmé­nyek azt mutatják, hogy ez ideig jó eredményeket értek el. Hat brigád már elérte a »szocialista brigád« címet, s ugyancsak hat brigád küzd a címért. A legutóbbi hónapok­ban négy újabb brigád szo­cialista szerződést kötött, amelyben vállalták, hogy ők is elérik a szocialista brigád szintet. Az üzemnek legnagyobb büszkesége a Pobjeda laka­tosműhely, amely az eddigi ér­tékelés szerint rövidesen el is éri a szocialista műhely cí­met. Ebben a műhelyben öt­­venhatan dolgoznak, legna­gyobb részük fiatal. Az átla­gos életkor 22 év. A mű­vezető már »öregnek« számít, lévén 37 éves és itt dolgozik Kok­kó Jenő lakatos, a műhely doyenje, a szakszervezet mű­helybizalmija. Népszerű a fia­talok között, mert a hosszú évek során szerzett szakmai tudását szívesen adja át, de örvendetes az is, hogy ebben az üzemben az öregek és fia­talok másutt is a legnagyobb egyetértésben dolgoznak. A Pobjeda-műhelyben az ott dolgozók megvalósították a műhely­­önkormányzatát­. Műhelybizottságot alakítottak, amely a szakszervezeti bizal­mival együtt valósággal irá­nyítja a dolgozókat, önállóan intézik a munkairányítást, a bérfizetési napokon kiteszik a pénzt a »becsületasztalra« és ugyanígy oldják meg a büfé kérdését is. Mindenki önmagát szolgálja ki és egy dobozba teszik a pénzt. A vállalatnál egyébként a legtöbb műhelyben és brigád­nál új bérezési formát vezet­tek be. 1961-ben, amikor az általános norma-felülvizsgála­tot megtartották, igyekeztek a normát száz százalékra rög­zíteni. Ez volt a kiinduló bá­zis. A bérezést először úgy ol­dották meg, hogy bevezették az időbért és a teljesítmény­prémiumot. (Ez azt jelenti, hogy a dolgozók 100 százalé­kos teljesítményre megkapják a rendes órabérüket, ha ezen felül teljesítenek, akkor pré­miumban is részesülnek.) Az­óta a tervosztály kidolgozta az új haladó és ösztönző bé­rezési formát, amely a nyáron lépett érvénybe. Ennek lénye­ge a darabbérezés. Egy-egy műhely megkapja a dolgozók létszámához viszonyítva az egy hónapra eső darabterme­lés tervét és minden kocsit, amit terven felül javítanak, külön premizálnak. Ezzel elér­ték, hogy egy-egy műhely át­lag havonta 10—12 kocsival többet ad le a vállalatnak. Komoly eredményt értek el a normakarbantartás terén is. A technológiai osztály egyes üzemrészeket — mint például a kárpitos műhelyt, ahol tel­jesen szalagrendszerben folyik a termelés — új technológiai alapokra fektetett és így szük­ségessé vált a normák felül­vizsgálata és karbantartása is. Ez eddig minden esetben tel­jesen zökkenőmentesen ment végbe. A dolgozók látják, hogy a normakarbantartás nem el­lenük irányul, hanem éppen az ő érdekeiket szolgálja. (Zsadányi) Külföldi közlekedési érdekességek Univerzális repülőgép A Szovjetunióban az év el­ső felében elkészült AN—24 típusú turbócsavaros repülő­gép október 31-én tette meg első próbaút­ját Kijev és Cherszon között. A gépet a repülőtechnika legújabb ered­ményei alapján tervezték. Két hatalmas, gazdaságos turbócsavaros motorja lénye­gesen kevesebb üzemanyagot fogyaszt, mint a dugattyús motorok. Utas- és áruszállító kapacitása is nagyobb, mint az eddigi konstrukcióké. Sza­lonjainak kényelmes ülésein pedig az IL 24 típusú gép 22 utasával szemben 42 utas fog­lalhat helyet. A repülőgép gyorsasága 500 km/óra. Lokátorai, rádió­­állomásai, a jegesedés elleni berendezései mind kitűnően szolgálják a gép üzembizton­ságát. Az univerzális repülő­gép egyik legnagyobb előnye azonban az, hogy mindenhol használható. Fél kilométer hosszú, esővel áztatott talaj­ról is biztonsággal képes fel­szállni. Új csehszlovák teherautó A csehszlovákiai koprzsiv­­nicai autógyár, amely nemrég ünnepelte fennállásának 65 éves jubileumát, megkezdte az új »Tátra—138« típusú te­­herutók sorozatgyártását. A léghűtéses diesel-motorokkal ellátott, nagy teljesítőképessé­gű »Tátra—138« kényelmes, fűthető fülkéjében kitűnően megoldották a levegőcserét. Az új kocsi alváza pedig arra is alkalmas, hogy különleges áruk szállítása esetén átala­kítsák. Országos ankét az autóközlekedési vállalatok mérnökei és közgazdászai részvételével Mint bebizonyosodott, igen hasznos kezdeményezés volt a Közlekedési Klubban december 20-án, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete, a KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóság, a Közlekedéstudományi Egyesület közös rendezésében megtartott »első mérnök- és közgazdász-ankét«. A tanácskozáson megjelent és az elnökségben helyet fog­lalt Földvári László, közlekedés- és postaügyi miniszterhelyet­tes, Földvári Aladár, szakszervezetünk főtitkára, Váradi György, a Közlekedéstudományi Egyesület főtitkára és Mes­ter Károly, az Országos Tervhivatal képviselője, valamint az autóközlekedési iparág vezetői. Földvári László miniszterhelyettes megnyitója után az Autóközlekedési Vezérigazgatóság vezetője, Lendér Jenő tar­totta meg vitaindító előadását, amelyben ismertette a mér­nökökre és a közgazdászokra váró ez évi nagyobb feladato­kat, felhívta a figyelmet az egyes vállalatoknál uralkodó helytelen szemléletre és előadásában utalt a mérnökök és közgazdászok munkavégzésének sok közös vonására. A vitaindító előadás után a részkérdéseket felvető apró hozzászólás-mozaikokból felépült az az egész, amely tulajdon­képpen az értekezlet célja volt: a műszakiak és a közgazdá­szok messzemenően összehangolt munkájának az igénye, a helyi műszaki lehetőségek figyelembe vételével és a mate­matikai számítások segítségével kialakítani a leggazdaságo­sabb fuvarszervezési és gyakorlati fuvarozási módszereket. A tanácskozás végén Földvári Aladár, szakszervezetünk főtitkára mondott záróbeszédet. Az »első mérnök- és közgaz­­dászankétb-on elhangzottakra, a tanácskozás bővebb értéke­lésére következő számunkban visszatérünk. Gabnai István 1875-1962 Eltávozott tőlünk Gabnai István elvtárs, szakszerveze­tünk örökös tagja, a nagy idők harcosa és tanúja. Egész élete és munkássága harc és küzdelem volt. Korán, fiata­lon megismerte a nélkülözést. A meg nem alkuvás, az osz­tályöntudat arra késztette, hogy részt vegyen azokban a munkásmozgalmakban, ahol a munkások jogait és érdekeit védik. A szociáldemokrata pártnak 1900-tól, szakszerve­zetünknek 1903-tól tagja volt. Ezt megelőzően már szervez­te a teherszállító és fuvaripari munkások szakegyletét, mely­nek munkájában hosszú ideig tevékenykedett. Élete szünte­len harcban telt el elnyomói­val szemben. Életének na­gyobb része küzdést jelentett a szebb holnapért, mindnyá­junk jövőjéért. Gabnai elv­társ lelkes, hűséges katonája, harcosa volt a munkásoknak, és tevékeny részvevője a mun­kásmozgalomban megszülető népművelésnek is. Gabnai elv­társat mély, emberi huma­nizmus hatotta át, mindig ke­reste az élet értelmét, ame­lyet a küzdésben, a munkás­­osztály felemelkedésében, a munkában látott. A pécsi szabadoktatási kong­resszuson (1907) vált szószóló­jává és hirdetőjévé az új, szü­lető népművelésnek. Elmon­dotta véleményét arról a köz­oktatásról, amely nem felelt meg az iskolai oktatás köve­telményeinek. Iskolareformot követelt »Az iskolákat ki kell venni a mostani kezekből, mert amit ott tanítanak, hasz­navehetetlen«. Büszke önérzet­tel vallotta, hogy amit tud, azt a szakegyletben sajátítot­ta el, ott tanult meg írni, ol­vasni. Magas kora ellenére is élete utolsó percéig a szocia­lizmus ügyéért tevékenyke­dett. Harcos munkássága, munkásmozgalmi, népművelé­si tevékenysége példakép ma­rad számunkra. EGY SZILVESZTERI — Végre fent vagyok a ra­kétán, hármas kozmikus se­bességgel indulok haza »ZÜRUTAS« AZ INFLUENZÁRÓL Az influenza egyike a leg­elterjedtebb fertőző betegsé­geknek. Kórokozója egy vírus, amiről az alábbiakat érdemes mindenkinek megjegyezni. Hasonlóan a bacillusokhoz — ezt a nevet valószínűleg min­denki ismeri — szemmel nem láthatók, sőt mikroszkóp alatt is csak különleges eljárással látható apró élőlények, ame­lyek a szervezetbe bekerülve és ott elszaporodva okozzák a betegséget. Az influenza a legtöbb esetben szövődmé­nyekkel­­jár, s náthát, hom­loküreg- s középfülgyulladást, torok- és mandulagyulladást, légcsőhurutot, tüdő- és mell­­hártyagyulladást, gyomorhuru­tot és egyéb belső szervek gyulladását okozhatja. A betegség terjedése a le­vegőn keresztül történik. Egy köhögés, egy tüsszentés az ap­ró, nem látható nyálkacsep­­i­pék millióit dobja a környező levegőbe, amit a közelben tar­tózkodók beszívnak. A köhögő ember fertőzött volt, termé­szetesen fertőzi egész ,környe­zetét és akkor néhány külső körülmény mellett főleg az egyes embereik ellenállóké­­pességén­­múlik, hogy a fer­tőzés kinél milyen súlyos megbetegedést okoz. Minden fertőzött ember nem csak ma­ga betegedhet meg, de fertőző forrás akkor is, ha rajta nem is tört ki a betegség. Nem­csak a levegő, a csók, a kö­zös pohár is közvetítheti a fertőzést, a gondatlanság mel­lett a szeretet, vagy a lusta­ság megnyilvánulásai is okoz­hatnak bajt. A korszerű egészségvédelem mindenekelőtt a betegségek megelőzésére törekszik. Első­sorban arra kell törekednünk, hogy mi magunk ne beteged­jünk meg. Mivel a szervezet ellenállóképességéne­k nagy szerepe van abban, hogy a be­tegséget nem engedi elhatal­masodni, elsősorban ezt kell megőriznünk. A dohányzás, italozás, kicsapongás, a pihe­nőidő nem megfelelő felhasz­nálása, a helytelen táplálko­zás, kisebb egészségügyi ár­talmak sorozatos átvészelése mind az ellenállóképesség ro­vására megy. De a legegész­ségesebb embernek is kerül­nie kell a fertőződés lehető­ségét, beteg emberek társa­ságát, sokadalmát. Különösen kell óvakodni a kisebb meghű­­lési lehetőségektől, mezítláb­­bal kiszaladni a konyhába, át­nedvesedett ruhában, cipőben maradni olyan apróságok, amiket máskor észre sem ve­szünk, de , egy kis meghűlés és kész a súlyosabb fertőző­­dési lehetőség. Ha minden óvatosság elle­nére mégis megbetegedtünk, legalább vigyázzunk környe­zetünk, embertársaink egész­ségére. Kerüljük a társaságot, zsebkendőbe köhögjünk és tüsszentsünk. Gyógyulásunk érdekében pedig tartsuk be az orvosi előírásokat. A házi gyógyszerek és gyógyítási el­járások sokszor hasznosak,de hogy valóban azok-e, azt kér­dezzük meg az orvostól. Ezek közé­­ semmiképp sem sorol­ható a hűléses megbetegedé­sek szeszfogyasztással való gyógyítási szándéka, ami igen elterjedt, és nyilván alkoho­listák találták ki. Az lehet, hogy a beteg jobb kedvű lesz, de ettől még nem gyógyul meg. A gyógyszerek alkalmazásá­val is legyünk óvatosak, azt szedjük, amit az orvos rendel és annyit, amennyit rendel. Sok orvosság eléggé közis­mert, de ugyanakkor sok van, amit csak felületesen ismernek és nem hozzáértők tanácsára rosszul alkalmaznak. A be­tegségek lehetnek hasonlóak, de ugyanakkor nem azonosak, tehát gyógyításuk is különbö­ző. Sokan vannak, akik egy tüsszentésre, vagy kisebb meg-­­hűléses jelenségekre Ultra­­septylt, Superseptylt szednek, Penicillint kérnek, amelyek kitűnő gyógyszerek bacillusos fertőzés esetén, de a vírusok­ra hatástalanok. Gyógyulás után számoljunk azzal, hogy a tünetek elmú­lása ugyan a betegség lezaj­lását jelzi, de a szervezet erő­állapotának és ellenállóképes­ségéne­k helyreállása csak ké­sőbb következik be. A beteg­ség természete és súlyossága szerint ez lehet néhány nap, néhány hét, esetleg még hosz­­szabb idő. Ezt az időt hasz­náljuk fel arra, hogy szerve­zetünket fokozatosan szoktas­suk ismét hozzá az élet min­dennapi megterheléséhez, hogy a visszaesés veszélye nélkül állhassunk ismét munkába. Megfejtette ön közlekedési pályá­zatunk első három rejtvényét? Akkor ne mulassza el megfejteni a negyediket is, mert játékunk végén a helyes megfejtéseket beküldők kö­zött értékes jutalmakat sorsolunk ki. Figyelje meg alaposan a jelzéseket, melyiknél talál hibát? Hány hibát lát és melyek azok? Január 15-ig várjuk szerkesztőségünkbe megfejtéseit. (Bp., VIII., Köztársaság tér 3.) Ha ismeri az új I­KESZ-t gyorsan cél­hoz ér, de azért ne hamarkodja el a dol­got, mert a feladat nehezebb, mint ami­lyennek látszik. Ez a kocka­játék nem szerencsejáték, sok tudást, leleményt igényel. A harmadik forduló helyes megfejté­séért sorsolással könyvjutalmat nyert: Faludi Péter budapesti és Hajdú Dezsőné keszthelyi olvasónk.

Next