Közlekedés, 1964 (54. évfolyam, 1-24. szám)
1964-01-07 / 1. szám
Virág proletárjait egyesüljetek! A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁMÁRA 50 FILLÉR 1954. JANUÁR 7. Elsősorban a takarékosság a tartalékunk Földvári Aladárnak, szakszervezetünk főtitkárának újévi nyilatkozata Olyan évet zártak 1963-al a közlekedés dolgozói, amely szinte napról napra új, fokozott feladatokat rótt rájuk. S mint a rugó, amely a rárakott súlytól egyre keményebbé válik, úgy erősödtek, forrtak öszsze a kollektívák a munka terheinek nyomán. Az ellenálló erő általában mindig anynyi volt, amennyit a munka megkövetelt Persze helyenként több, másutt kevesebb. Most, az év végén, az elvégzett feladatok birtokában a szakszervezet főtitkára, Földvári Aladár is büszkén — a közlekedés dolgozóira büszkén — tekint vissza az eltelt nehéz esztendőre. — Az elmúlt év már indulásakor nehéz feladatok elé állította dolgozóinkat. A hosszú, hideg tél részlegesen megbénította a közlekedés majd minden ágazatát és az első negyedévben sok helyütt lemaradásokat okozott — kezdte a számvetést a szakszervezet főtitkára, majd folytatta: — Különösen az autóközlekedés maradt el, amely az első félévben közel egymillió tonna súllyal szállított kevesebbet az előirányzottnál. Hasonlóan maradt el tervével a hajózás is, amely csak március végén kezdett teljes kapacitással üzemelni. Az autójavító-ipar a tél lemaradásait már az első félévben behozta. A személyszállításban pedig az utaskilométer-tervet rendszeresen teljesítették. Ezért dicséret illeti a MÁVAUT és a főváros közlekedésének dolgozóit, akik nemegyszer hősies helytállással látták el szolgálatukat. A párt májusi felhívása, amely feltárta az ország helyzetét, s meghatározta, milyen különösen nagy feladatok hárulnak a többi között a közlekedés dolgozóira is, visszhangra talált üzemeinkben. A szakszervezeti aktivisták, a bizalmiak, gazdasági vezetők és a munkások megértették, hogy a célok valóra váltása érdekében az átlagosnál többet kell tenniük. Ennek révén sok erőtartalék került felszínre az üzemekben, pályaudvarokon, segítve a gyorsabb áru- és személyszállítást. Nagy szerep jutott a közlekedési dolgozóknak az építőipari tervek megvalósításában és a lakosság áruellátásának zavartalanságában, a mezőgazdasági termékek szállításában is. Ezek a feladatok nagy erőfeszítések elé állították a tehergépkocsi közlekedés dolgozóit, akik — most az év végén elmondhatjuk — derekasan helytálltak. A tehergépkocsivezetők, szállító- és rakodómunkások az év nagy részében felemelt óraszámmal, minimális szabadnappal, vasárnapi műszakokkal dolgoztak a szállítási igények mind jobb kielégítéséért. Természetesen a szállítás erősen megnövekedett és zsúfolódott feladatai a forgalmi dolgozókon túl a műszakiak, a karbantartás dolgozóira is nagy terheket róttak. Sor került az éjjeli műszakok megerősítésére és a vasárnapi munkanapok bevezetésére Ez történt az autójavító-ipar dolgozóinál is, akiknek folyamatos és tervszerű munkáját gátolta az évek óta akadozó anyag-, alkatrészellátás, és hogy a nagyobb gépko- rási-igénybevétel miatt napról napra emelkedett az elvégzendő munka mértéke. A gondok, problémák ellenére, amelyeknek jó része még jelenleg is fennáll, a közlekedés általában teljesítette tervét. Teljesítette azokat a legfontosabb célkitűzéseket, amelyek az egyes ágazatokra hárultak. A hajózás 95 százalékra teljesítette súlytervét. A tehergépkocsi-közlekedés tonnatervét 100 százalékra, árutonna kilométertervét 108,7 százalékra, a légiközlekedés árutonna kilométertervét 80—90 százalék között teljesítette. — A személyszállításban — amely az ország lakosságát legközvetlenebbül érintő közlekedési ágazat — a MÁVAUT, utasszámban 103 százalékban teljesítette tervét, és várhatóan a főváros közlekedésének eredménye is hasolóan alakult . Az ipari tevékenységet folytató autójavító-ipar teljes termelési értéktervét 111,6 százalékra, az autóalkatrészgyártó ipar pedig 101,4 százalék körül teljesítette. Ezután a főtitkártól az eredmények legfontosabb összetevőiről, a munkaversenyről, a beruházásokról, s az idei év bérügyi és szociális intézkedéseiről érdeklődtünk. — Eredményeinkben oroszlánrésze volt a szocialista munkaverseny széles körű kibontakozásának, a szocialista brigádmozgalom erőteljes fejlődésének, ezen belül a dolgozók becsületes, sőt gyakran hősies helytállásának. Ha mindezt számokban akarjuk kifejezni, 1500 brigád több mint 15 000 tagja küzdött a szocialista brigád címért és 15 vállalat 25 műhelyében tűzték célul a szocialista munka műhelye, üzeme, főnöksége cím elnyerését. — A beruházásokkal kapcsolatban sajnos sok jót nem mondhatok. Ebben az évben szakmánk területén 450 millió forint értékű beruházási munka történt. A kiemelkedő beruházások nagy része azonban, amely 1963.évre lett tervezve, áthúzódott 1964-re, az építőipar lemaradásai miatt. Ezért később készülnek el a budapesti Andor utcai, az egri, a szekszárdi, a tatabányai forgalmi telepek, valamint az V-ös számú Autójavító Vállalat rekonstrukciója is. Lényegesen jobb eredményekről számolt be a főtitkár a szociális beruházásokkal kapcsolatban. Csak a lényegesebbeket említve: átadásra került Ferihegyen a szociális épület, négy és fél millió forintot meghaladó értékben. A hajózás balatoni üzemegységénél, Siófokon elkészült a kétmillió forint értékű szociális létesítmény, és ugyancsak a hajózás több nagyobb létesítményt kapott. Sor került számos vállalatnál, üzemegységnél jó néhány szociális és kulturális létesítmény bővítésére és felújítására is. A szakszervezet elmúlt évi bérügyi intézkedései is számottevők voltak. Szakszervezetünk XXVI. kongresszusa felhívta a figyelmet a szakmában meglevő béraránytalanságokra. A szakszervezet e probléma felszámolására az illetékes szervekkel közösen terveket, javaslatokat dolgozott ki, amelyek jó néhány helyen már az elmúlt évben megnyugtató megoldást jelentettek. Az év során tervszerű bérfejlesztésre került sor mintegy 36 millió forint értékben a minisztériumi és tanácsi vállalatoknál együttesen. Ezen belül megvalósult a MÁVAUT- kalauzok béremelése, amely szeptember elsejei hatállyal átlagosan 100 forint bérnövekedést jelentett. A gépjárművezetők bértáblázatába új kategória került, mely szerint a húsz év gyakorlati idővel rendelkezők bérének 100 forintig terjedhető emelésére van lehetőség. Emelkedett a Fővárosi Autóbuszüzem gépkocsivezetőinek bére is. Az FVV-nél, a FAÜ-nél és a BHÉV-nél a múlt év harmadik negyedévétől az átlagosnál nagyobb mértékű bérnivellációk történtek a karbantartóknál. A szakszervezet az elmúlt évben jobban differenciálta az évek óta folytatott rendszeres ellenőrző-segítő tevékenységét és az idén különösen nagy súlyt helyezett a dolgozók tavalyinál jobb, magasabb színvonalú téli felkészítésére. Természetesen, az új év küszöbén nemcsak az elmúlt év munkáiról, eredményeiről, hanem az elkövetkezendő év soron következő feladatairól is szó esett . Az 1964. év feladatai nemcsak magasabbak, hanem minőségükben, tartalmukban nagyobb követelményeket hárítanak a munkásokra, a vezetőkre egyaránt A hajózásnak 12 százalékkal több utaskilométerrel 13,1 százalékkal több tonnakilométert és a közhasznú tehergépkocsiközlekedésnek 10,3 százalékkal több árutonnakilométert kell teljesíteni. Az autóbuszközlekedésben 5,7 százalékkal, a légiközlekedésben 14,2 százalékkal több utaskilométert kell teljesíteni. A tervek szerint 1964-ben az autójavító-ipar termelése 18,7 százalékkal növekszik, míg az autóalkatrészgyártás növekedése 8 százalék lesz. Mindezek, különösen nagy feladatot jelentenek, hiszen ezt az eredményt azonos járműállománnyal és létszámmal kell megoldanunk. Az anyagellátás terén sem számíthatunk nagyobb mérvű javulásra, ezért csak a takarékosság az, amelynek tartalékait a legmesszebbmenőkig kell kiaknáznunk, különösen az alkatrészekkel és az üzemanyagokkal való gazdálkodásnál. Még nagyobb figyelmet kell hogy szenteljenek a gazdasági és szakszervezeti szervek a műszaki fejlesztés kérdéseire. Ezzel párhuzamosan nagyobb gondot kell fordítani a szakmai műveltség emelésére, a szakmunkásképzésre, a szakmunkás továbbképzésre, a technikus- és mérnök-továbbképzésre. Az elmúlt év majd 12 hónapos »hajrájában« nemegyszer háttérbe szorult egyes üzemekben az emberről való gondoskodás, a szociális és a munkakörülmények rendszeres javítása. Következménye ennek az üzemi és forgalmi balesetek számszerű alakulása, amely bizony nem mutat valami rózsás képet. A levonható következtetés magától érthetődően csak az lehet ezek után is, hogy a megnövekedett termelési, szállítási feladatok megvalósításának egyik alapvető feltétele a dolgozókról való, minden kis részletre kiterjedő alaposabb gondoskodás. A közlekedés és szállítás ágazataira jutó jövő évi feladatok nagyok, de megvalósíthatók. Közös összefogással, a dolgozókra való támaszkodással, az üzemi demokrácia maradéktalan érvényre juttatásával, a szocialista munkaverseny fokozásával, a leglényegesebb feladatokra irányítással a közlekedés dolgozói ugyanúgy, mint az elmúlt évben, idén is eleget tudnak tenni és eleget is fognak tenni feladataiknak. Egészségünkre... Valamennyiünk egészségére, akik véghezvittük 1963-at! Mert mi leheltünk életet minden percébe, mi váltottuk munkás hétköznapokká a Naptári Esztendőt — mi lelkesedtünk a magunk okozta örömök felett és mi bánkódtunk önnön balgaságaink miatt. Egyszóval éltük az Évet. Mennyit örvendeztünk!... És mennyit bosszankodtunk! De mindig igyekeztünk megbékélni egymással — mi és az Esztendő —, tudtuk, hogy frigyünket nem bonthatja fel egyetlen hatóság sem, nincs válóper, még olasz módra se! A legszabályosabb együttélés volt. Január 1-én 0 órakor kezdtük és december 31-én 24 órakor fejeztük be. Úgy búcsúztunk, ahogy megismerkedtünk — derűsen, férfiasan, pezsgőpukkanással. Feledtük a rosszat, csak a jóra, a szépre emlékeztünk. Igaz — ne tagadjuk — utolsó, nehéz perceiben hűtlenné lettünk hozzá. Heves kamaszként már a soron következőre gondoltunk, az óránként 60 perces sebességgel közelgő sudár ifjúra — 1964-re. Ezerkilencszázhatvannégy.... Most még szokatlan leírni, kimondani, de bízunk benne .• Scotteszécci színes szavak hamarosan megszeretjük egymást. Elvégre kerek egy esztendőt fogunk jóban, rosszban együtt tölteni. Szökőév ugyan, de mi nem engedjük elillanni. Üstökön ragadjuk, keményen kézben tartjuk, minden tudásával javunkat kell, hogy szolgálja. Felkészültünk rá. Reméljük, hogy ő is miránk. Igaz, még ifjú, csak most kóstolgatja az életet, de felettünk nem múlt el nyomtalanul Tavaly. Van, akinek meghozta az első ősz hajszálat és van, akinek elrabolta az utolsót is. Komolyodtunk, érettebbek lettünk , megmaradt hajszálainkat elrendezzük, hogy »komilfó« fogadhassuk a várt jövevényt. Mit is várunk tőle? Többet, mint 1963-tól. Egy példa: az óévtől aluljárót kaptunk, az új már Duna-hidat ígér aluljáróstól, felüljáróstól — mindenestől. Elvárjuk tehát, hogy ehhez mérje valamennyi cselekedetét. Méltó kell, hogy legyen önmagához! S mit vár tőlünk? Szilveszterkor ivott egy keveset, kegyes hangulatában találtam és hajlandó volt rövid nyilatkozatot adni. Elvárja — mondotta —, hogy legalább úgy támogassuk, mint az elődjét, ha nem jobban... Szavaiból megállapíthattam, hiú teremtés — szeretné nevét emlékezetessé tenni a történelem lapjain. Ígérjük, segítségére leszünk. De a gyeplő szárát mi tartjuk! Nosza rajta, bevésheti nevét a történelembe, de kizárólag aranyló betűkkel. Sötéten lappangó tervekről, jót mondunk, tegyen le! Békés szándékainkban legyen velünk, különben nincs szükségünk reá. Ám ha céljainkkal egyetért, támogatni fogjuk, rajta leszünk, hogy mire lejár a mandátuma, méltán érdemelje ki a nyugdíját. Kedves 1964! Ezennel élettársunkká fogadjuk. Emeljük poharunkat önre, tehát: — egészségünkre!... Ha nem tévedünk, alighanem mi vagyunk az idősebbek... Szervusz cimbora! Ásó-kapa, szilveszterig! De vigyázz, nagyon vigyázz — résen leszünk! És ha nem viselkedsz becsületesen — ismét magázódni fogunk. Földes Tamás Újévi üdvözlet Szakszervezetünk Központi Vezetőségéhez és elnökségéhez az új év alkalmából számos üdvözlet és elvtársi jókívánság érkezett. Központi Vezetőségünk és elnökségünk ezúton fejezi ki köszönetét a jókívánságokért és a figyelmességért, egyben minden szakszervezeti tagunknak sikerekben gazdag új évet kíván. Központi Vezetőségünk és elnökségünk tagjai annak a reménynek adnak kifejezést, hogy az 1964-es évben — szakszervezeti tagságunk fokozottabb együttműködésével — még több eredményt érünk el és maradéktalanul elvégezzük az új évben ránk váró feladatokat. Lapunk tartalmából: A „fordulat éve” lesz az 1984-es év a BHÉV-nél ? (A BHÉV vezérigazgatójának nyilatkozata a 2. oldalon) Az új évben tovább növekszik az idegenforgalom (Tudósítás a 2. oldalon) Látogatás a FÁÜ Récsei-garázs 4. sz. Műszaki Szocialista brigádjánál (Riport a 3. oldalon) Törvényesítszik a durvaságot ? Szakszervezetünk Borsod megyei Bizottságának legutóbbi ülésén első napirendi pontként az Egyeztető Bizottságok munkáját tárgyalták. Több hozzászóló bírálta többek között az olyan gazdasági vezetőket, akik durva, megengedhetetlen hangon beszélnek vagy embertelenül bánnak beosztottjaikkal. Második napirendi pontként került sor a XVI. sz. Autójavító Vállalat szakszervezeti bizottságának beszámolójára. A vita során felszólalt a vállalat főmérnöke, Tóth Sándor elvtárs is, akil a gazdasági vezetés képviseletében meghívottként vett részt az ülésen. Érdemes e felszólalással egy kissé részletesebben foglalkoznunk, mert a benne kifejezésre jutott szemlélet úgy érezzük, akadályozhatja a vállalat további fejlődését. A főmérnök elvtárs mindenekelőtt védelmébe vette azokat a gazdasági vezetőket, akik meg nem engedett hangon beszélnek beosztottjaikkal, majd hozzátette: valószínűleg tőlük is érkezik majd panasz vele kapcsolatban. Ki is mondott egy legutóbb történt konkrét esetet, amikor a vállalat egyik fűtőjét, rossz munkája miatt nemcsak gorombán felelősségre vonta, hanem szavait káromkodásokkal is fűszerezte. A főmérnök elvtársat, mint mondotta, nem egy ember érdekli, hanem a többiek, akiket a rossz fűtés esetleg akadályoz munkájukban. Ha valaki hibát vét, azzal szemben így kell eljárni, mert, ha a munka feltételei biztosítva vannak, lehet is, kell is követelni. A hozzászólás feltárta azokat a valóságos nehézségeket is, melyekkel meg kell küzdeniük a vállalat vezetőinek a termelés biztosítása érdekében. Nem könnyű a helyzetük, a tervet mégis teljesítik és előreláthatólag komoly öszszeget tesz majd ki a kifizethető nyereségrészesedés. Előfordulhat mindenkivel, hogy az igyekezet hevében elveti a sulykot, idegei felmondják a szolgálatot és meggondolatlanul beszél dolgozótársaival vagy beosztottjaiva. Egyetlen ilyen esetért is figyelmeztetés jár és a szakszervezeti szerveknek éppen egyik fontos feladata, hogy megakadályozzák az ilyen jelenségek elburjánzását. Mit mondjunk azonban az olyan vezetőről, aki a durvaságot, a gorombaságot a vezetési stílus rangjára kívánja emelni, és nem lát más megoldást a hibák megtorlására, mint a durva kirohanásokat? Mi nem ellenezzük a felelősségrevonást, a hanyagokkal, mulasztókkal, a munkájukat felelőtlenül végzőkkel szemben. Nekünk is az a véleményünk: a vállalat műszaki vezetője gondoskodjon a munka feltételeinek megteremtéséről, és határozottan követelje meg a kiadott feladatok elvégzését. De a határozottság, a kövdelménytámasztás, a keménység nem jelenthet durvaságot, káromkodást, embertelen lerohanást. A felelősségrevonás módszereit, mértékét a Munka Törvénykönyve írja elő. Megvan a lehetőség enyhébb, vagy súlyosabb büntetés kiszabására, mely erkölcsi súlyán túl anyagi hátrányokat is jelenthet a mulasztást elkövető számára. Ott a társadalmi bíróság, mely alkalmas arra, hogy az üzem egész kollektívája előtt alkalmazza a felelősségrevonás eszközét. A főmérnök elvtárs azonban nem ezeket az eszközöket, hanem a másik utat választja, mellyel nem érthetünk egyet, s mely ellen jogosan emelnek panaszt a dolgozók. Helyesnek tartjuk, hogy a Megyei Bizottság fellépett az ilyen szemlélet ellen. Mi is javasoljuk, hogy Tóth főmérnök elvtárs a helyes műszaki intézkedések mellett tegyen lépéseket egyéni módszerei megváltoztatására is, keressen jobb kapcsolatot a szakszervezeti bizottsággal, és így is segítse elő a jobb eredmények elérését . K. Gy.