Közlekedés, 1964 (54. évfolyam, 1-24. szám)

1964-01-07 / 1. szám

Virág proletárjait egyesüljetek! A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 195 4. JANUÁR 7. Elsősorban a takarékosság a tartalékunk Földvári Aladárnak, szakszervezetünk főtitkárának újévi nyilatkozata Olyan évet zártak 1963-al a közlekedés dolgozói, amely szinte napról napra új, foko­zott feladatokat rótt rájuk. S mint a rugó, amely a rárakott súlytól egyre keményebbé vá­lik, úgy erősödtek, forrtak ösz­­sze a kollektívák a munka terheinek nyomán. Az ellen­álló erő általában mindig any­­nyi volt, amennyit a munka megkövetelt Persze helyen­ként több, másutt kevesebb. Most, az év végén, az elvég­zett feladatok birtokában a szakszervezet főtitkára, Föld­vári Aladár is büszkén — a közlekedés dolgozóira büsz­kén — tekint vissza az eltelt nehéz esztendőre. — Az elmúlt év. már In­dulásakor nehéz felada­tok elé állította dolgo­zóinkat. A hosszú, hideg tél részlegesen megbéní­totta a közlekedés majd minden ágazatát és az el­ső negyedévben sok he­lyütt lemaradásokat oko­zott — kezdte a számve­tést a szakszervezet főtit­kára, majd folytatta: — Különösen az autóközle­kedés maradt el, amely az el­ső félévben közel egymillió tonna súllyal szállított keve­sebbet az előirányzottnál. Ha­sonlóan maradt el tervével a hajózás is, amely csak már­cius végén kezdett teljes ka­pacitással üzemelni. Az autó­javító-ipar a tél lemaradásait mór az első félévben behozta. A személyszállításban pedig az utas kilométer-tervet rend­szeresen teljesítették. Ezért di­cséret illeti a MÁVAUT és a főváros közlekedésének dolgo­zóit, akik nemegyszer hősies helytállással látták el szolgá­latukat. — A párt májusi felhívása, amely feltárta az ország hely­zetét, s meghatározta, milyen különösen nagy feladatok há­rulnak a többi között a közle­kedés dolgozóira is, visszhang­ra talált üzemeinkben. A szakszervezeti aktivisták, a bi­zalmiak, gazdasági vezetők és a munkások megértették, hogy a célok valóra váltása érdeké­ben az átlagosnál többet kell tenniük. Ennek révén sok erő­tartalék került felszínre az üzemekben, pályaudvarokon, segítve a gyorsabb áru- és személyszállítást. — Nagy szerep jutott a köz­lekedési dolgozóknak az építő­ipari tervek megvalósításában és a lakosság áruellátásának zavartalanságában, a mezőgaz­dasági termékek szállításában is. Ezek a feladatok nagy erő­feszítések elé állították a te­hergépkocsi közlekedés dolgo­zóit, akik — most az év végén elmondhatjuk — derekasan helytálltak. A tehergépkocsi­vezetők, szállító- és rakodó­­munkások az év nagy részé­ben felemelt óraszámmal, mi­nimális szabadnappal, vasár­napi műszakokkal dolgoztak a szállítási igények mind jobb kielégítéséért. Természetesen a szállítás erősen megnöveke­dett és zsúfolódott feladatai a forgalmi dolgozókon túl a műszakiak, a karbantartás dolgozóira is nagy terheket róttak. — Sor került az éjjeli mű­szakok megerősítésére és a vasárnapi munkanapok beve­zetésére Ez történt az autója­vító-ipar dolgozóinál is. akik­nek folyamatos és tervszerű munkáját gátolta az évek óta akadozó anyag-, alkatrészellá­tás, és hogy a nagyobb gépko- I esi-igénybevétel miatt napról! napra emelkedett az elvégzen­dő munka mértéke. A gondok, problémák ellenére, amelyeknek jó része még jelenleg is fennáll, a közlekedés ál­talában teljesítette ter­vét. Teljesítette azokat a legfontosabb célkitűzése­ket, amelyek az egyes ágazatokra hárultak. — A hajózás 95 százalékra teljesítette súlytervét. A te­hergépkocsi-közlekedés tonna­tervét 100 százalékra, áruton­na kilométertervét 108,7 szá­zalékra, a légiközlekedés áru­tonna kilométertervét 80—90 százalék között teljesítette. — A személyszállításban — amely az ország lakosságát legközvetlenebbül érintő köz­lekedési ágazat — a MÁV­­AUT, utasszámban 103 száza­lékban teljesítette tervét, és várhatóan a főváros közleke­désének eredménye is hasorv­­lóan alakult — Az ipari tevékenységet folytató autójavító-ipar teljes termelési értéktervét 111,6 százalékra, az autóalkatrész­gyártó ipar pedig 101,4 száza­lék körül teljesítette. Ezután a főtitkártól az ered­mények legfontosabb összete­vőiről, a munka versenyről, a beruházásokról, s az idei év bérügyi és szociális intézkedé­seiről érdeklődtünk. — Eredményeinkben oroszlánrésze volt a szo­cialista munkaverseny széles körű kibontakozá- , sának, a szocialista bri­gádmozgalom erőteljes fejlődésének, ezen belül a dolgozók becsületes, sőt gyakran hősies helytállás sának. Ha mindezt szá­mokban akarjuk kifejez­ni: 1500 brigád több mint 15 000 tagja küzdött a szo­cialista brigád címért és 15 vállalat 25 műhelyében tűzték célúi a szocialista munka műhelye, üzeme, főnöksége cím elnyerését. — A beruházásokkal kap­csolatban sajnos sok jót nem mondhatok. Ebben az évben szakmánk területén 450 millió forint értékű beruházási munka történt. A kiemelkedő beruházások nagy része azon­ban, amely 1963;'évre lett ter­vezve, áthúzódott 1964-re, az építőipar lemaradásai miatt. Ezért később készülnek el a budapesti Andor ut­cai, az egri, a szekszárdi, a tatabányai forgalmi telepek, valamint az V-ös számú Autó­javító Vállalat rekonstrukció­ja is. Lényegesen jobb eredmé­nyekről számolt be a főtitkár a szociális beruházásokkal kapcsolatban. Csak a lényege­sebbeket említve: átadásra került Ferihegyen a szociális épület, négy és fél millió fo­rintot meghaladó értékben. A hajózás balatoni üzemegységé­nél, Siófokon elkészült a két­millió forint értékű szociális létesítmény, és ugyancsak a hajózás több nagyobb létesít­ményt kapott. Sor került szá­mos vállalatnál, üzemegység­nél jó néhány szociális és kul­turális létesítmény bővítésére és felújítására is. A szakszervezet elmúlt évi bérügyi intézkedései is szá­mottevők voltak. Szakszer­vezetünk XXVI. kongresszusa felhívta a figyelmet a szakmá­ban meglevő béraránytalansá­gokra. A szakszervezet e prob­léma felszámolására az Illeté­kes szervekkel közösen terve­ket, javaslatokat dolgozott kl,| amelyek jó néhány helyen már az elmúlt évben meg­nyugtató megoldást jelentet­tek. Az év során tervszerű bérfejlesztésre került sor mintegy 36 millió forint értékben a minisztériumi és tanácsi vállalatoknál együttesen. Ezen belül megvalósult a MÄVAUT- kalauzok béremelése, amely szeptember elsejei hatállyal átlagosan 100 forint bérnövekedést je­lentett. A gépjárműveze­tők bértáblázatába új ka­tegória került, mely sze­rint a húsz év gyakorlati Idővel rendelkezők béré­nek 100 forintig terjedhe­tő emelésére van lehe­tőség. Emelkedett a Fővá­rosi Autóbuszüzem gép­kocsivezetőinek bére is. Az FVV-nél, a FAÜ-nél és a BHÉV-nél a múlt év harmadik negyedévétől az átlagosnál nagyobb mér­tékű bérnivellációk tör­téntek a karbantartók­nál. A szakszervezet az elmúlt évben jobban differenciálta az évek óta folytatott rendszeres ellenőrző-segítő tevékenységét és az idén különösen nagy súlyt helyezett a dolgozók ta­valyinál jobb, magasabb szín­vonalú téli felkészítésére. Természetesen, az új év kü­szöbén nemcsak az elmúlt év munkáiról, eredményeiről, ha­nem az elkövetkezendő év so­ron következő feladatairól is szó esett — Az 1964. év feladatai nemcsali magasabbak, hanem minőségükben, tartalmukban nagyobb követelményeket há­rítanak a munkásokra, a veze­tőkre egyaránt A hajózásnak 12 száza­lékkal több utaskilomé­terrel 13,1 százalékkal több tonnakilométert és a közhasznú tehergépkocsi­közlekedésnek 10,3 száza­lékkal több árutonna­kilométert kell teljesíteni. Az autóbuszközlekedés­ben 5,7 százalékkal, a lé­giközlekedésben 14,2 szá­zalékkal több utaskilomé­tert kell teljesíteni. A ter-Egészségünkre... Vala­mennyiünk egészségére, akik véghezvittük 1963-at! Mert mi leheltünk életet minden percé­be, mi váltottuk munkás hét­köznapokká a Naptári Eszten­dőt — mi lelkesedtünk a ma­gunk okozta örömök felett és mi bánkódtunk önnön balgasá­gaink miatt. Egyszóval éltük az Evei. Mennyit örvendeztünk!... Es mennyit bosszankodtunk! De mindig igyekeztünk megbékél­ni egymással — mi és az Esz­tendő —, tudtuk, hogy frigyün­ket nem bonthatja fel egyetlen hatóság sem, nincs válóper, még olasz módra se! A leg­szabályosabb együttélés volt. Január 1-én 0 órakor kezdtük és december 31-én 24 órakor fejeztük be. Ügy búcsúztunk, ahogy megismerkedtünk — de­rűsen, férfiasán, pezsgőpukka­nással. Feledtük a rosszat, csak a jóra, a szépre emlékeztünk. Igaz — ne tagadjuk — utol­só, nehéz perceiben hűtlenné lettünk hozzá. Heves kamasz­ként már a soron következőre gondoltunk, az óránként 60 perces sebességgel közelgő su­dár ifjúra — 1964-re. Ezerkilencszázhatvannégy.... Most még szokatlan leírni, ki­mondani, de bízunk benne —• vek szerint 1964-ben az autójavító-ipar termelése 18,7 százalékkal növek­szik, míg az autóalkatrész­gyártás növekedése 8 szá­zalék lesz. Mindezek, különösen nagy feladatot jelentenek, hiszen ezt az eredményt azonos jár­műállománnyal és létszámmal kell megoldanunk. Az anyag­­ellátás terén sem számít­hatunk nagyobb mérvű javu­lásra, ezért csak a takarékos­ság az, amelynek tartalékait a legmesszebbmenőkig kell ki­aknáznunk, különösen az al­katrészekkel és az üzemanya­gokkal való gazdálkodásnál. Még nagyobb figyelmet kell hogy szenteljenek a gazdasági és szakszervezeti szervek a műszaki fejlesztés kérdéseire. Ezzel párhuzamosan nagyobb gondot kell fordítani a szak­mai műveltség emelésére, a szakmunkásképzésre, a szak­munkás továbbképzésre, a technikus- és mérnök-tovább­képzésre. Az elmúlt év majd 12 hóna­pos »hajrájában« nemegyszer háttérbe szorult egyes üze­mekben az emberről való gon­doskodás, a szociális és a munkakörülmények rendszeres javítása. Következménye en­nek az üzemi és forgalmi bal­esetek számszerű alakulása, amely bizony nem mutat va­lami rózsás képet. A levonha­tó következtetés magától ért­hetőd öen csak az lehet ezek után is, hogy a megnövekedett termelési, szállítási feladatok megvalósításának egyik alap­vető feltétele a dolgozókról való, minden kis részletre ki­terjedő alaposabb gondosko­dás. — A közlekedés és szállítás ágazataira jutó jövő évi fel­adatok nagyok, de megvalósít­hatók. Közös összefogással, a dolgozókra való támaszkodás­sal, az üzemi demokrácia ma­radéktalan érvényre juttatásá­val, a szocialista munkaver­seny fokozásával, a leglénye­gesebb feladatokra irányítás­sal a közlekedés dolgozói ugyanúgy, mint az elmúlt év­ben, idén is eleget tudnak ten­ni és eleget is fognak tenni feladataiknak. ScöUt/eszécci színes szavak hamarosan megszeretjük egy­mást. Elvégre kerek egy esz­tendőt fogunk jóban, rosszban együtt tölteni. Szökőév ugyan —, de mi nem engedjük elil­lanni. Üstökön ragadjuk, ke­ményen kézben tartjuk, min­den tudásával javunkat kell, hogy szolgálja. Felkészültünk rá. Reméljük, hogy ő is mi­ránk. Igaz, még ifjú, csak most kóstolgatja az életet, de felet­tünk nem múlt el nyomtala­nul Tavaly. Van, akinek meg­hozta az első ősz hajszálat és van, akinek elrabolta az utol­sót is. Komolyodtunk, éretteb­bek lettünk — megmaradt haj­szálainkat elrendezzük,- hogy »komilfó« fogadhassuk a várt jövevényt. Mit is várunk tőle? Többet, mint 1963-tól. Egy példa: az óévtől aluljárót kap­tunk, az új már Duna-hidat ígér aluljáróstól, felüljáróstól — mindenestől. Elvárjuk te­hát, hogy ehhez mérje vala­mennyi cselekedetét. Méltó kell, hogy legyen önmagához! S mit vár tőlünk 6? Szilveszterkor ivott egy ke; Újévi üdvözlet Szakszervezetünk Központi Vezetőségéhez és elnökségéhez az új év alkalmából számos üd­vözlet és elvtársi jókívánság érkezett. Központi Vezetőségünk és elnökségünk ezúton fejezi ki kö­szönetét a jókívánságokért és a figyelmességért, egyben minden szakszervezeti tagunknak sikerek­ben gazdag új évet kíván. Központi Vezetőségünk és elnökségünk tagjai annak a reménynek adnak kifejezést, hogy az 1964-es évben — szakszerve­zeti tagságunk fokozottabb együttműködésével — még több eredményt érünk el és maradéktalanul elvégezzük az új évben ránk váró feladatokat. Lapunk tartalmából: A „fordulat éve” lesz az 1984-es év o BHÉV-nél ? (A BHÉV vezérigazgatójának nyilatkozata a 2. oldalon) Az új évben tovább növekszik az idegenforgalom (Tudósítás a 2. oldalon) Látogatás a FÁÜ Kécsei-garézs 4. sz. Műszaki Szocialista brigádjánál (Riport a 3. oldalon) Törvényestfsíik a durvaságéi ? Szákszervezetünk Borsod megyei Bizottságának legutób­bi ülésén első napirendi pont­ként az Egyeztető Bizottsá­gok munkáját tárgyalták. Több hozzászóló bírálta többek között az olyan gazdasági ve­zetőket, akik durva, megen­gedhetetlen hangon beszélnek vagy embertelenül bánnak be­osztottjaikkal. Második napirendi pontként került sor a XVI. sz. Autója­vító Vállalat szakszervezeti bizottságának beszámolójára. A vita során felszólalt a vál­lalat főmérnöke, Tóth Sándor elvtárs is, aid a gazdasági ve­zetés képviseletében meghí­­vöttMént vett részt az ülésen. Érdemes e felszólalással egy kissé részletesebben fog­lalkoznunk, mert a benne ki­fejezésre jutott szemlélet úgy érezzük, akadályozhatja a vál­lalat további fejlődését. A főmérnök elvtárs minde­nekelőtt védelmébe vette azo­kat a gazdasági vezetőket, akik meg nem engedett han­gon beszélnek beosztottjaik­kal, majd hozzátette: valószí­nűleg tőlük is érkezik majd panasz vele kapcsolatban. FI is mondott egy legutóbb tör­tént konkrét esetet, amikor a vállalat egyik fűtőjét, rossz munkája miatt nemcsak go­rombán felelősségre vonta, hanem szavait káromkodások­kal is fűszerezte. A főmérnök elvtársat, mint mondotta, nem egy ember ér­veset, kegyes hangulatában ta­láltam és hajlandó volt rövid nyilatkozatot adni. Elvárja — mondotta —, hogy legalább úgy támogassuk, mint az előd­jét, ha nem jobban... Szavai­ból megállapíthattam, hiú te­remtés — szeretné nevét emlé­kezetessé tenni a történelem lapjain. Ígérjük, segítségére leszünk. De a gyeplő szárát mi tartjuk! Nosza rajta, bevésheti nevét a történelembe, de kizárólag aranyló betűkkel. Sötéten lap­pangó tervekről, jót mondunk, tegyen le! Békés szándékaink­ban legyen velünk, különben nincs szükségünk reá. Ám ha céljainkkal egyetért, támogat­ni fogjuk, rajta leszünk, hogy mire lejár a mandátuma, mél­tán érdemelje ki a nyugdíját. Kedves 1964! Ezennel élet­­társunkká fogadjuk. Emeljük poharunkat önre, tehát: — egészségünkre!... Ha nem té­vedünk, alighanem mi va­gyunk az idősebbek... Szer­vusz cimbora! Ásó-kapa, szil­veszterig! De vigyázz, nagyon vigyázz — résen leszünk! És ha nem viselkedsz becsületesen — is­mét magázódni fogunk. Földes Tamás dekli, hanem a többiek, akiket a rossz fűtés esetleg akadá­lyoz munkájukban. Ha valaki hibát vét, azzal szemben így kell eljárni, mert, ha a mun­ka feltételei biztosítva vannak, lehet is. kell is követelni. A hozzászólás feltárta azo­kat a valóságos nehézségeket is, melyekkel meg kell küz­deniük a vállalat vezetőinek a termelés biztosítása érdeké­ben. Nem könnyű a helyze­tük, a tervet mégis teljesítik és előreláthatólag komoly ősz­­szeget tesz majd ki a kifizet­hető nyereségrészesedés. Előfordulhat mindenkivel, hogy az igyekezet hevében el­veti a sulykot, idegei felmond­ják a szolgálatot és meggon­dolatlanul beszél dolgozótár­saival vagy beosztottjaivaL Egyetlen ilyen esetért is fi­gyelmeztetés jár és a szak­­szervezeti szerveknek éppen egyik fontos feladata, hogy megakadályozzák az ilyen je­lenségek elburjánzását. Mit mondjunk azonban az olyan vezetőről, aki a durva­ságot, a gorombaságot a veze­tési stílus rangjára kívánja emelni, és nem lát más meg­oldást a hibák megtorlására, mint a durva kirohanásokat? Mi nem ellenezzük a fele­­lősségrevonást, a hanyagok­kal, mulasztókkal, a munkáju­kat felelőtlenül végzőkkel szemben. Nekünk is az a vé­leményünk: a vállalat műsza­ki vezetője gondoskodjon a munka feltételeinek megte­remtéséről, és határozottan követelje meg a kiadott fel­adatok elvégzését. De a hatá­rozottság, a küvctclménytá­­masztás, a keménység nem je­lenthet durvaságot, káromko­dást, embertelen lerohanást. A felelősségrevonás módsze­reit, mértékét a Munka Tör­vénykönyve írja elő. Megvan a lehetőség enyhébb, vagy sú­lyosabb büntetés kiszabására, mely erkölcsi súlyán túl anyagi hátrányokat is jelent­het a mulasztást elkövető számára. Ott a társadalmi bí­róság, mely alkalmas arra. hogy az üzem egész kollektí­vája előtt alkalmazza a fe­lelősségrevonás eszközét, A főmérnök elvtárs azonban nem ezeket az eszközöket, ha­nem a másik utat választja, mellyel nem érthetünk egyet, s mely ellen jogosan emelnek panaszt a dolgozók. Helyesnek tartjuk, hogy a Megyei Bizottság fellépett az ilyen szemlélet ellen. Mi is ja­vasoljuk, hogy Tóth főmér­nök elvtárs a helyes műszaki intézkedések mellett tegyen lépéseket egyéni módszerei megváltoztatására is, keressen jobb kapcsolatot a szakszerve­zeti bizottsággal, és így is se­gítse elő a jobb eredmények elérését ' K. Gy.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék