Közlekedés, 1966 (56. évfolyam, 2-24. szám)

1966-01-25 / 2. szám

Megtartotta 1966. évi első ülését ( szakszervezetünk Központi Vezetősége Jelentős bérügyi intézkedések szakmánk egész területén Elszámolás 205 milliárdról Második ötéves tervünkben 180 milliárd forint beruházási prog­ram szerepelt. Véglegesnek nem tekinthető adatok szerint — né­hány beruházás még nincs befe­jezve — 205 milliárdot fordítunk az állóeszközállomány bővítésé­re. Ez nemzeti jövedelmünk mintegy 20 százaléka. Jelentős összeg jutott a. közle­kedésre is a 205 milliárdból. Egerben, Szekszárdon, Kecske­méten, a MAVAUT számára az Andor utcában modern, az igé­nyeket kielégítő létesítmények épültek és segítik elő a közleke­dési dolgozok jobb munkakörül­ményeit, a kulturáltabb munkát. A második ötéves terv során épültek még a veszprémi, mis­kolci, székesfehérvári, tatabá­nyai, szombathelyi nagy forgal­mi telepek, a győri autójavító. Csak a lényegesebb építkezése­ket, beruházásokat említettük, talán még ez a felsorolás sem pontos. Ezeken kívül is számos, kisebb forgalmi telep, szervizál­lomás épült, sok üzemünk kor­szerűsödött rekonstrukció révén. További fejlődés lehetőségei t*j ötéves tervünk (1966—1970) kidolgozása befejezés előtt áll. A pontos számadatok még nem ismeretesek, így korai lenne azokról beszélni. Annyi azonban bizonyos, hogy a harmadik öt­éves terv időszakában is tovább fejlődik népgazdaságunk, növek­szik a termelés, bővül az áru­forgalom, emelkedik a fogyasz­tás. Mindez akkor Is jelentős fej­lesztést, ipari, kulturális és szo­ciális beruházásokat igényel, ha nem is a puszta számszerű növe­kedés hajszolása a cél. A közle­kedés a harmadik ötéves terv beruházási ,programjában is je­lentős helyet kap. Csak néhány, már ismeretes beruházási adat az 1966—1970. évek programjá­ból... Megépül és üzemelni kezd a pécsi és a szegedi komplex te­lep: ebben az öt évben létesül­nek új, korszerűen berendezett forgalmi telepek Kazincbarcikán, Kaposvárott, Debrecenben, Gyön­gyösön, Győrött, a budapesti Zaj utcában és a Cinkotai úton; az FVV Fehér úti főműhelye és a FAÜ óbudai garázsa ugyancsak ezalatt az öt esztendő alatt kerül tető alá. A fentieken kívül még számos kisfőnökségi AKÖV-telep, szer­­vizüezm épül és több üzem re­konstrukciója nyer megoldást. Feladatok A népgazdaság második ötéves tervéből a közlekedésre háruló' feladatokat a közlekedési és ipari dolgozók eredményesen teljesí­tették. Az eredmények elérésé­ben jelenős szerepe volt a szocia­lista munkaversenynek. A közlekedés területén folyó munkaverseny eredménye — a gazdasági eredmények mellett — a közlekedési dolgozók többségé­ben kialakult és továbbfejlődött szocialista tudat, felelősségérzet és a feladatok minőségi és mara­déktalan teljesítése. A közlekedési dolgozóknak 1966- ban árutonnában 5,1%-kal áru­tonna km-ben 5,3%-kal kell töb­bet elszállítaniuk, mint 1965. év­ben. A közhasználatú teherautóköz­lekedésnek 8,OVo-kal több árut és 4%-kal több utast kell elszállíta­nia. A hajózási dolgozókra 7,7%-kal több áru vár elszállításra. A légi­közlekedés személyszállítása is 7*/o-kal fog növekedni. Az Autófenntartó Ipari Tröszt­nél emelkedik mind a nagyjaví­tások, mind a szerviz-szolgálta­tások volumene. Az alkatrész gyártás 24 millió Ft-tal fog emel­kedni. nek elsősorban az útépítéshez szükséges anyagok szállítása lesz a feladata. Semmi más át­szervezést, hosszabb távlatban sem terveznek, így semmiféle nyugtalanságra nincs ok. Kiss Dezső elvtárs ezután sorba vette a szakszerveze­tünkhöz tartozó többi ágazat tevékenységét és úgy értékel­te ezt a munkát, hogy a közlekedés dolgozói eredményesen járultak hozzá a párt, a kormány határozatainak végrehaj­tásához. A február 1-én életbelépő bérintézkedések tervezetét is­mertette a továbbiak során (ezekről az intézkedésekről la­punk más helyén külön írunk), majd a szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom néhány fon­tos kérdését elemezte. Befeje­zésül a prémiumrendszerről szólott, amelyben — úgymond — tovább növelik az önállósá­got. Bejelentette, hogy rövide­sen rendelet jelenik meg a prémium- és a nyereségrésze­sedési rendszerről. Ennek egyik fő mondanivalója az lesz, hogy a prémium nem te­kinthető fizetéskiegészítésnek! Kiss Dezső miniszterhelyet­tes elvtárs után Földvári Ala­dár elvtárs, szakszervezetünk főtitkára emelkedett szólásra. Szakszervezetünk főtitkára is az új gazdasági mechanizmus, a február 1-én életbelépő ar­cs bérintézkedések néhány kérdését boncolgatta. Elmon­dotta, hogy szakmánk egész területén közel 45 millió forint ke­rül bérfejlesztésre. Ez a jelentős összeg — ha he­lyesen használjuk fel — jobb munkára kell, hogy ösztönöz­zön. Szakszervezeti bizottsá­gainknak ezért időben és el­veiben kell megvizsgálniok minden üzemben az elosztást. Az egyéni elbírálásoknál el kell érni, hogy a művezetők, a bizalmiak véleményére tá­maszkodjanak. Bejelentette Földvári elv­társ, hogy február 1—28. kö­zött termelési tanácskozásokat tartanak országszerte. Ezeket a tanácskozásokat minél in­kább decentralizáltan, üzem­részenként, munkacsoporton­ként kell megtartani. Fel kell használni a termelési tanács­kozásokat — a többi között — arra is, hogy ide vigyék a ki­váló dolgozó, a szocialista brigád, stb. kitüntetések érté­kelését. A szocialista brigád­­vezetők, a legjobb újítók feb­ruár közepétől március végéig tartják üzemi tanácskozásai­kat. A K. V. ezután elfogadta az 1966. évi terv végrehajtását elősegítő szocialista munkaver­seny célkitűzéseit. Ezt lapunk következő számában részlete­sen közöljük. A Központi Vezetőség má­sodik napirendi pontként a szakszervezet 1966. évi költ­ségvetését tárgyalta meg. A jóváhagyott költségvetés sze­rint ebben az esztendőben 23 millió forinttal gazdálko­dunk. Ebből a pénzből szakszerve­zeti bizottságaink 1,4 millió forint segélyt fizetnek ki, ami azt jelenti, hogy mintegy öt­ezer tagunknak tudunk anya­gi segítséget nyújtani. A szak­­szervezetek alapszabálya sze­rint születés, illetve temetke­zés esetén a szakszervezeti tagnak anyagi segítség jár, en­nek összege szintén 1,4 millió forint. A felsoroltak mellett még körülbelül ezer idős ta­gunk kap segélyt félmillió fo­rint összegben. Együttesen te­hát 3,3 millió forintot jutta­tunk segélyekre. A költségvetés szerint szo­ciális célokra 2,5 millió forin­tot költünk. Ebből az összeg­ből tartjuk fent a balatonlellei és Római parti üdülőket, állít­juk helyre az árvíz okozta ká­rokat. Hozzájárulást adunk a lellei gyermeküdültetéshez, a nógrádverőcei ifjúmunkás üdü­léshez, a külföldi csereüdül­tetéshez. Üdülőink fejlesztése során Római-parton meleg­padlót csináltatunk minden szobába. Az elsősorban szociá­lis célokat szolgáló közös be­ruházásokhoz több mint fél­­miilió forinttal járulunk hoz­zá. Kulturális célokra ,5 millió forintot költünk, a sportolás feltételeinek biztosítására 1,3 millió forint jut. Az előirány­zat zömét olyan célokra for­dítjuk, amelyek széles tömege­ket mozgatnak meg. Különös súlyt helyezünk a könyvtárak fejlesztésére és a tömegsport­ra. Jut az előirányzatokból a gyermeknapi, nőnapi, télapó ünnepségekre is és természe­tesen nem feledkezünk el a minőségi sportról sem. A költségvetésben szereplő öszegek nagy részével szak­­szervezeti bizottságaink ren­delkeznek. A Központi Veze­tőség felhívta figyelmüket, hogy a tagság kulturális, sport, szociális szükségleteit elégít­sék ki, de ne feledkezzenek meg az ésszerű takarékosság­ról sem. Közös ügyünk A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Munkaügyi Mi­nisztérium közös tájékoztató­ját vitatják most országszer­te a különböző aktívaülése­ken, családokban, baráti cso­portokban, kisebb-nagyobb munkaközösségekben. A tájé­koztató — mint ismeretes — a február 1-én életbelépő bér-, nyugdíj-, családipótlék-emclé­­sekről, valamint a progresz­­szív nyugdíjjárulék bevezeté­séről nyújt felvilágosítást a lakosság legszélesebb rétegei számára. A bejelentést hol szenvedé­lyesen, hol higgadtabban, de mindenütt vitatják. Az érett, a gondolkodni, gazdasági, or­szágfejlesztési távlatokban lát­ni tudó munkásság, az árak és bérek aránytalanságának rendezésében erősen érintett parasztság, az országot e két nagy szövetségessel együtt épí­tő értelmiség szinte elemeire boncolgatja a tájékoztató mondatait. Alaposan meg akarja ismerni, meg akarja érteni a rendelkezés helyes­ségét, amely egymillió ember bérét és nyugdíját emeli évi kétmilliárd forinttal; követke­zetesen érvényesíti a párt élet­színvonal-politikai elveit; ko­moly lépést jelent a közgaz­daságilag indokolt — már erő­sen sürgető — árarányok ki­alakításához; bizonyos kereső­rétegek — mint például a pe­dagógusok, egészségügyi, bel­kereskedelmi dolgozók, építő­ipari munkások, szakmánk te­rületén a szerelők, karbantar­tók, rakodómunkások, stb. — esztendők óta viselt bérarány­talanságait kiküszöböli. Ceruzával, golyóstollal a kézben papír fölé hajolnak a családok országszerte: váro­sokban és falvakban egyaránt. Számolnak. A számok nehéz problémák mögé engednek be­pillantani, de nem rosszak. Azt bizonyítják, hogy a lakos­ság reáljövedelme, 1965-höz viszonyítva, 1966-ban 3,5 szá­zalékkal emelkedik. A reál­bér is növekszik, ha kisebb mértékben is, mintegy 1,5 szá­zalékkal. Számolunk és figyelemmel, fokozott figyelemmel olvassuk a híreket, a bér- és nyugdíj jellegű intézkedések hivatalos, őszinte magyarázatait. A szá­mok — évi 850 millió forint­tal több lesz a családi pótlék — igazolják a szavakat. Pél­dául azokat, amelyeket Kádár János elvtárs, a párt első tit­kára, az életszínvonallal kap­csolatos politikáról — a többi között — mondott. Idézzük csak e szavakat! »A közzétett ár- és bérintéz­kedések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelen­legi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes — gaz­dasági helyzetével, s változat­lan politikánk, hogy a szo­cialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével.« Lassan, de minden becsüle­tes ember előtt határozottan rendeződnek, választ kapnak a korábban talán nyugtalaní­tó kérdések. Miért kell a me­zőgazdasági termékek felvá-A béremelés szakmánk területén A szakszervezetünkhöz tar­tozó vállalatok is jelentős ösz­­szegeket kaptak a kormányha­tározatban megjelölt munka­körökben foglalkoztatottak ré­szére. Ezen összegek felhasz­nálásánál az az irányelv, hogy ott kell béremelést alkal­mazni, ahol nehéz fizikai munkát végesnek, illetve egészségtelen körülmények között dolgoznak. A munkavégzés differenciál­tabb értékelését a bérezésben is kifejezésre kell juttatni, kü­lön emelést biztosít a kor­mányhatározat a művezetők részére is. A hozzánk tartozó ágazatok az alábbi összegeket kapták a kormányhatározat alapján: sárlási árát emelni? Mert ezek az árak, az iparcikkek árához és világpiaci árához viszonyít­va egészségtelenül alacsonyak voltak. Emiatt a mezőgazda­ság termelési ösztönzése nem volt kielégítő, a mérleghiányt az államkasszából kellett fe­dezni. Hasonló, közgazdasági­lag teljesen érthető okok in­dokolják a további intézkedé­sek bevezetésének elhatározá­sát is. A termelői és a fogyasztói árakban egyaránt fellelhető feszültségeket csökkenti az ár- és bérintézkedés. Ezért helye­selhető, ezért fogadja el — miután megértette — a tag­gyűlések sok százezer részve­vője ezeket az intézkedéseket. Kétségtelen, hogy a rendezés plusz—mínusz tételei országos méretekben kiegyenlítik egy­mást még akkor is, ha az ár- és bérarányok jövedelemnöve­lő, illetve csökkenő hatása nem is jelentkezik minden család költségvetésében azo­nos módon. A szocialista bérezés alap­elveit is erősíti az árak és bérek közötti aránytalanságot csökkentő rendezés. Aki töb­bet nyújt a társadalomnak, az nagyobb kanállal nyúlhat a tálba. Az egyes munkáska­tegóriák bérrendezése — kö­zöttünk szakmánké is — en­nek jegyében fogant. Az üze­mi munkások 625 millió fo­rintos béremelési kerete, en­nek felosztása, ezt a törekvést önti formába. Szakmánk terü­letén ez évben mintegy 45 mil­lió forinttal fordítunk többet bérekre. Ágazatonként került — a szakszervezeti szervek bevonásával — szétosztásra ez a jelentős összeg, amely­­arányban áll a szakma terü­letén dolgozók számával, a munkakörülményekkel, a munkaerőhiány problémával az ösztönzéssel és még számos olyan tényezővel, amelyek a bérek alakulását indokoltan és igazságosan befolyásolják. A viták elcsendesedtek, A jelentéktelen kisebbségben le­vő rosszakaratú, ellenséges elemeket kivéve, politikailag érett népünk megértette, el­fogadta az intézkedések beve­zetésének szükségességét. A párt, a kormány, a szakszer­vezet őszinte tájékoztatása minden józanul gondolkodó ember előtt megmutatta a tár­sadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket, amelyek ilyen nagy horderejű intézkedés tel­jes összképét adják. Megértet­ték, hogy eddig az állam a központi eszközökből fedezte egyes — jó néhány — élelmi­szercikk, tüzelőféleség, ipar­cikk stb. termelési költségei és kereskedelmi árai között levő nagy különbséget. Abból a jö­vedelemből fedezte a városi közlekedés tényleges kiadásai­nak nagy részét, amelyeket a dolgozók termeltek meg. És megértették, hogy azokkal a pénzösszegekkel, amelyeket az árak támogatására — közis­mertebb szóval a dotálásra — kellett fordítani, a dolgozók összbéralapja csökkent. Tehát: ha csökken a dotálási összeg, akkor több juthat bérre, fize­tésre a központi eszközökből is. Ezért várja hát fegyelme­zetten, nyugodtan az intézke­dések minden vonatkozásában tájékoztatva a küszöbönálló bér-, nyugdíj-, családipótlék­­emelést, a progresszív nyug­­dijjárulék bevezetését, a fo­gyasztói árak új megállapí­tását. És minden becsületes ember ebben az országban szívvel-lélekkel támogatja, leg­jobb tudásával és szorgalmá­val elősegíti az intézkedések zökkenőmentes megvalósítását, hiszen a szocialista építés fon­tos, a közeljövőt szebbé, biz­tosabbá formáló időszakában bizonyítja megértését, öntuda­tát, hazaszeretetét! Ez közös ügyünk! Rakodók Műnk. Műv. Összesen _______ 1000 Ft-ban_____________ Fővárosi közlekedési vállalatok — 3268 818 4086 Autóközlekedési vállalatok 5628 8291 783 8702 Hajózás 820 642 46 908 Légiközlekedés éá — 14 14 Autójavító és gyártó vállalatok — 2145 464 3609 Összesen: 5848 8346 2185 IS 319 Fenti béremelési keretekhez természetesen hozzászámítandó az éves, rendszeres bérfejlesz­tési keret (1,0—1,2%), az el­múlt évben a vállalatoknál rendelkezésre álló megtakarí­tás. Mindez együttes összege meghaladja a 45 millió forin­tot, amely még tovább növelhető a tartós létszámmegtakarításból eredő béralapmegtakarítás 75%-ával. Mindez összegek válalati fel­­használásáról az igazgatók a szakszervezeti bizottságokkal egyetértésben döntenek. Radar a Dunán A magyar folyami hajó­zásban radar-berendezések alkalmazására a múlt évben került sor. A MAHART 1966-ban tovább folytatja a radar-hálózat kiépítését. El­sősorban az egész magyar Ditna-szakaszról elkészítik ezt a különleges térképet. A dunai vontatókat folyama­tosan ellátják radar-készii­­lékekJccl Világ proletárjai, egyesüljetek 1 A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA_________ LVl ÉVFOLYAM 2. SZÁM___________________ÁRA 50 FILLÉR_________________1 966. JANUÁR 25 Szakszervezetünk Központi Vezetősége ez évi első ülését január 10-én tartotta. Különö­sen nagy érdeklődés nyilvá­nult meg az első napirendi pont iránt, amelynek előadója — Kiss Dezső miniszterhelyet­tes elvtárs — az 1966. évi tervfeladatokról, Központi Ve­zetőségünk és a KPM közös irányelvei alapján meghatáro­zott szocialista munkaverseny szervezéséről, és egyéb idő­szerű népgazdasági kérdések­ről beszélt. Bevezetőjében Kiss Dezső hangsúlyozta, hogy az 1965. évi eredmények az 1964. december 10-i, pártunk Központi Bizott­ságának határozata szelle­mében végzett munkának köszönhetők. A határozat szelleme az egész magyar népgazdaság számára irányt mutatott. Feltárta a helytelen tendenciákat és út­mutatást nyújtott azok felszá­molásához. Az új népgazdasági mecha­nizmus megvalósításával, a február 1-én életbelépő ár- és bérintézkedésekkel kapcsolat­ban leszögezte a miniszterhe­lyettes, hogy az árak rendezé­se nélkül nem lehet az új gaz­dasági mechanizmust megva­lósítani. Szükséges az eredmé­nyek és a hibák helyes érté­kelése. Minden becsületes ma­gyar dolgozónak egy nyelven kell beszélnie ebben a kérdés­ben. A nagyobb eredmények, lehetőségek, a további előrelépés érdekében kell az új mechanizmust meg­valósítani. Az egész változás egyetlen célja: a jelenlegi életszínvonal biztosítása, illetve további nö­velése, gazdaságpolitikánk megvalósítása. A továbbiak során az elő­adó a közlekedési ágazat el­múlt évi eredményeit és fel­adatait elemezte. Leszögezte, hogy közlekedésünk elszállí­totta a tervezett utaslétezá­­mot, illetve tonnát, a minőségi mutatók is növekedtek, kivé­ve a hajózást, amelynek mun­káját a rendkívüli körülmé­nyek — időjárás, árvíz, száj- és körömfájás — fokozott mértékben hátráltatták. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy a jövőben — ez 1965. egyik ta­nulsága — a közhasznú autó­fuvarozásnak, autós vállala­toknak jobban kell keresked­niük, hogy folyamatosan biz­tosítani tudják a fuvarlehető­ségeket. Durva számítások szerint legalább napi 30 000 fu­varóra vész el a teher­gépkocsik meg nem fele­lő kihasználása miatt. Azzal a gyakran hangozta­tott álásponttal, hogy teher­gépjármű-parkunk öreg, sokait kellene belőle selejtezni, Kiss Dezső elvtárs is egyetértett Az itt-ott lábnakapott híresz­telésekkel kapcsolatban a mi­niszterhelyettes bejelentette, hogy az utóbbi időben két je­lentősebb szervezési változás történt. Létrejött a Hungaro­­camion, az export-import áru­kat fuvarozó tehergépkocsi vállalat, amely már születése pillanatában komoly fejlődés előtt állt. Az Állami Fuvaro­zási és Kordélyozó Vállalat 21. sz. AKÖV-vé alakult, amely-

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék