Közlekedés, 1967 (57. évfolyam, 1-24. szám)

1967-01-10 / 1. szám

LMT január 10. a.) a magyar sajtó is be­számolt arról a vitáról, amely nemrégen a Szovjet­unióban zajlott le a forra­dalmi legendákról és az ezekkel összefüggő tények­ről. Ekkor állapította meg valaki, hogy például az Au­róra cirkáló sortüze a való­­­­ságban nem dördült el, 1917. november 7-én. Mindez csak fehérgárdista rágalomként terjedt el annak idején (»A bolsevikok — mondták —le akarják rombolni a gyönyö­rű Téli Palotát.«). Ellenben elhangzott egyetlen jelző lö­vés a fegyveres harc kezde­tére. Jelentéktelen momen­tum? A lényeget tekintve valószínűleg az, de számunk­ra mégis az a fontos, hogy megértsük annak az első jelzésnek a történelmi jelen­tőségét, amit a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom jelentett az orosz proletariá­tus és az egész emberiség számára, hiszen ennek ered­ményeként létrejött az első munkás-paraszt hatalom. Valami új kezdődött a tör­ténelemben, amelynek hatá­sát, jelentőségét sokan nem tudták felmérni, de később a sikerek tükrében maguk is rádöbbentek a fordulat ér­telmére. A szovjethatalom sokáig egyedül vívta harcát a vele szemben álló kapita­lista világgal és útja bizony nem volt töretlen. A második világháború után létrejött népi demokráciákkal együtt ma már a Föld egyötödén és lakói közül több mint egymil­liárdan szocialista viszonyok között élnek. Az Auróra jel­zése tehát valóban nem a rombolásra, hanem a jövő építésére adott jel volt. La­punk a jubileumi év tiszte­letére november 7-ig minden számban sorozatával követi a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáig a történelmi öt évtized ki­emelkedő tényeit, állomásait. I * ! A hatalmas kiterjedésű cári Oroszország a 19. század vé­gén és a 20. század elején a kapitalista fejlődés utolsó sza­kaszába, az imperializmusba ért, már gyorsan növekvő ipari proletariátussal rendelke­zett, amely sztrájkok formájá­ban tömegakciókat folytatott­­ jogaiért. Az ekkortájt Nyugat- Európában megindult gazdasá­gi válság hamarosan átterjedt Oroszországra is, a termelés nagymértékben csökkent, 1900. és 1903. között mintegy három­ezer gyárat zártak be, több mint százezer munkást dobtak­ az utcára. Az üzemekben ma­­­­radt munkások bérét erősen le­szállították, a tőkések vissza-­ vonták azokat az engedménye­­­ket, amelyeket a munkások szívós harccal korábban kicsi-a­kartak. A gyári proletariátus­­ mozgalma kihatott a paraszt­ságra is, a parasztok felgyúj­­­tották a kastélyokat, megölték­ a gyűlölt földesurakat, s bár a cárizmus gyakran folyamodott a véres katonai-rendőri megtor­­­­lásokhoz, az erjedés továbbter­jedt A harcok egyre inkább­­ forradalmi jelleget öltöttek, sőt , a munkások a gazdasági harc­ról a politikai sztrájkokra, tün­­ tetésekre kezdtek áttérni, polit­­ tikai követeléseket állítottak fel, demokratikus szabadságjo­­­­gokat követeltek, és elhangzott­­ a jelszó: »Le a cári önkényura­lommal.­«. A munkások és parasztok­­ elégedetlensége és megmozdu­,­lása azt mutatta, hogy Orosz­országban érik a forradalom. A­ munkások politikai nevelésé-­­­ben, az önkényuralom elleni harcának szervezésében nagy szerepe volt Vlagyimir Il­jics, Leninnek és az általa megszer­vezett forradalmi újságnak, az­ Iszkrának (Szikra). Az újság­nak az volt a feladata, hogy ál­landóan rámutasson a cárizmus bűneire, leleplezze a liberáli­sok árulását. Ugyanakkor Le­vin és hívei harcot indlt­attak egy új típusú párt létrehozásá­ért, amely elég tapasztalt ah­hoz, hogy a forradalmi hely­zet bonyolult viszonyai között eligazodjék és összekapcsolja a szocializmust a munkásmoz­galommal.­Négy napon át, december 14 —17-ig Budapesten tanác­skoz­­­zott az SZVSZ rendezésében összehívott Szakszervezeti Vi­lágkereskedelmi Konferencia. A nagy jelentőségű nemzetközi tanácskozáson a világ minden részéből több, mint 50 ország delegátusa, köztük neves köz­­gazdasági szakemberek vettek részt. A konferencián felszó­lalt a Közlekedési-, Kikötői- és Halászatiipari Dolgozók Nem­zetközi Szövetségéhez tartozó Koppenhágai Hajógyári Mun­kások Szakszervezetének kép­viselője, Villy Andreasen is. Dániia és Norvégia közlekedési, illetve hajózási munkásainak üdvözletét tolmácsolta, majd így folytatta: — Mindkét ország hajós nemzet. Norvégia kereskedel­mi tengerészetének hajói 16 millió tonnát képviselnek, és e téren a nemzetközi statiszti­kában harmadik helyen áll­nak. A norvég kereskedelmi flotta beruházásait 95 száza­lékban a nagy nyugati olaj­trösztök és már részvénytársa­ságok végzik. A dán kereske­delmi flotta beruházásaival ugyanez a helyzet. Nem utolsó­sorban azért, mert mezőgazda­­sági cikkeiket speciális héjákon szállítják a nyugati piacokra, elsősorban Angliába és az NSZK-ba. Ez a magyarázata annak, hogy a két ország miért lépett a NATO-ba, amikor a harmadik skandináv ország, Svédország ezt nem tette meg.­­ Mindkét ország esetében fennáll, hogy az, aki munkát ad a norvég kereskedelmi flot­tának és a dán mezőgazdaság­nak, annak a kezében van Norvégia és Dánia gazdasági életének és külpolitikájának kulcsa. Éppen ezért, a skandi­náv közlekedési dolgozók min­den érdeke azt kívánja, hogy harcoljanak a nagy monopó­liumok és növekvő hatalmuk ellen. Dániában a hét legna­gyobb hajógyárból 5, egyetlen pénzügyi csoport ellenőrzése alatt áll. Norvégiában 8 család ellenőrzi közvetve vagy köz­vetlenül a legnagyobb banko­kat, ipari és közlekedési vál­lalatokat. A munkások — hangsúlyoz­ta az északi küldött — harcol­nak jobb életkörülményeikért, ami közvetlen a nagytőke elle­ni politikai harchoz is vezetett. A norvég és dán közlekedési dolgozók szüntelen harcot folytatnak a bankok, a bizto­sító társaságok államosításáért, a tőke, az export és az import állami ellenőrzéséért követe­lik a szocialista országokkal a kereskedelemben ma is meg­nyilvánuló hátrányos megkü­lönböztetés megszüntetését. Kereskedni akarunk mi, a hajózási dolgozók is, az ösz­­szes országokkal, a társas vi­szony és egymás belügyeinek kölcsönös tiszteletben tartásá­val — mondotta Andreasen. — A dán és a norvég közle­kedési, illetve hajógyári mun­kások így járulnak hozzá a monopóliumok és trösztök el­len vívott harchoz. A novem­beri parlamenti választások eredményeként Dánia törté­nelmében először a munkások szereztek többséget a parla­mentben. Testvérszakszervezetünk küldötte felszólalásának befe­jezéseként hangoztatta: Ez a konferencia jelentős ösztönzést ad a jövőbeni harchoz! Köszö­netet mondott az SZDSZ-nek, hogy alkalmat nyújtott a nor­vég és a dán hajógyári mun­kások véleményének ilyen nagy nemzetközi szinten tör­ténő tolmácsolására. A Világkonferencia általá­nos határozata követelte országok kormányaihoz, hogy nyújtsanak támogatást a fej­lődő országok saját hajózási vállalataik megteremtéséhez illetve megerősítéséhez. Ezzel egyidejűleg a szakszervezeti mozgalomnak feltétel nélküli támogatást kell nyújtania az összes országok tengerészeinek, helyzetük megjavítására irá­nyuló erőfeszítéseikhez.­ A nagy jelentőségű nemzet­közi szakszervezeti tanácsko­zás általános határozata kifej­tette azt a nézetét is: meg kel teremteni minden nemzetközi de azon túl az országon belül szállítási eszközöket is és fej­leszteni kell az idegenforgal­mat, különösen a munkástu­risztikát. Fel­ kell számoln azokat a hátrányos megkülön­böztetéseket, amelyeket a mo­nopóliumok a szocialista orszá­gokkal szemben alkalmaznak a tengeri, a szárazföldi és a légi közlekedés terén. Dömötör László Norvégia és Dánia kereskedelmi tengerészetének „NATO-gondjai” a tengerek szabadsága elvének feltétel nélküli érvé­nyesítését, minden ország vi­szonylatában. A továbbiakban a határozat kifejti: »Felszólí­tással kell fordulni a fejlett KÖZLEKEDÉS Új feladatok előtt a szovjet autóipar Az új népgazdasági tervben a Szovjetunió autógyártását több mint kétszeresére kell emelni. A városi autóbuszok­ból kétszer­, a személygépko­csikból háromszor annyit gyár­tanak, mint az elmúlt évek­ben. A pótkocsik gyártását 1,7-szeresére növelik. A moszk­vai Lihacsov Autógyár már megkezdte a modern ZIL—130 típusú, új teherautók sorozat­­gyártását. Az új kocsik a ZIL—164 változatára készülnek, pontosabban a ZIL csa­lád több variánsából áll­nak. Ilyen az öttonnás, billenős te­hergépkocsi és nyergesvontató, az építőipar számára gyártott 4,4 tonnás és a mezőgazdaság szükségleteit szolgáló 4 tonnás önkiürítős teherautó. A ZIL—130 alapján a külön­böző gépkocsigyárakban 160 különleges cement és más épí­tőanyag szállításához alkalmas teherautót gyártanak. A Liha­csov gyár dolgozói az új ZIL—■ 130-as típusú kocsit 8 henge­res, 160 lóerős motorral szerel­ték fel. Ez másfélszer erősebb elődeinél. Óránkénti sebessége 90 kilométer. Mivel pótkocsi vontatására is alkalmas, alkal­mazásukkal csökkennek a szál­lítási költségek. A fékberende­zést is tökéletesítteték. A kormányszerkezetet hydraulikus gyorsítóval szerelték fel, s hideg időben a motor bein­dításához előmelegítő beren­dezés könnyíti meg a gépko­csivezető munkáját. A vezető­fülkéből kitűnő a kilátás, ugyanakkor jól megoldották a szellőztetést és a fűtést is. Az ülés és a háttámla műanyag­ból készült. A Lihacsov gyár másik új­donsága a ZIL—133 típusú há­romtengelyes kocsi. Ez 8 ton­na teher szállítására képes. Motorja sokkal erősebb, ka­binja pedig olyan, mint a ZIL—130-é. A Gorkij Autógyár népszerű GAZ Volga tehergépkocsijai a világ csaknem minden orszá­gában látható. A gyár futósza­lagjáról a teherautók milliói kerültek forgalomba. A Volga menti gépkocsigyár óriásban a tehergépkocsik gyártását kétszeresére, a személygépko­csikét pedig 25 százalékkal emelik az új ötéves tervben. A régi típusú GAZ—51 és GAZ—63 típusokat a gazdasá­gosabb, gyorsabb és erősebb GAZ—53 és GAZ—66 típusok váltják fel. Az előbbieket a mezőgazdaság részére gyárt­ják. Teherbírásuk másfélszer nagyobb, üzemanyagfogyasz­tásuk pedig 23 százalékkal lesz kevesebb a régebbi típu­soknál. A GAZ—53A a szállí­tási költségeket 25 százalékkal, 3 tonnás pótkocsi alkalmazá­sával 40 százalékkal csökkenti. Új, nagyteljesítményű teher­autók és traktorok gyártására készül a Bielorussz Autógyár. Az üzem a 27 tonnás önkiürí­tős teherautók gyártásáról még ebben az évben áttér a 45 tonnás gépkocsik gyártása. A közeljövőben új, hatalmas gépóriások vonulnak be a Bjel—AZ-ok családjába. Nem­rég hagyták jóvá a 65 és a 110 tonnás önkiürítős teherautók technikai terveit, s a gyár tervezői már a 110—220 tonnás Bjel—549 t tervein dolgoznak. . Az új ötéves tervidőszak vég­­géig a Bjelorussz gyár autó-­ gyártása a jelenleginek mint- I egy 6—7-szeresére növekszik. Az ötéves terv egyik sajá­tossága, hogy az autógyártást I specializálják a Szovjetunió-­­ ban. Külön gyárak létesülnek Gorkijban, Rjazanyban és I máshol alkatrészek gyártására.­­ Lényegesen bővül a speciális autópark, s mintegy kétszere-­­ sére emelkedik a kis teherbí-­­­rású, kereskedelmi szállítások­ra alkalmas teherautók száma, s amelyeket a moszkvai uljano- i­vói és a zaporozsjei autógyá­rak állítanak elő. A lvovi és likini autógyárak s a városok helyi forgalmának­ lebonyolítására 80—85 férőhe­lyes autóbuszokat gyártanak. I Új típusú hűtő, tartály, kenyér- , és bútorszállító kocsik gyártá­sát is tervbe vették az autó- s gyárak. Ami a személygépkocsik gyártását illeti,­­ az új Volgák sokkal ké­nyelmesebbek, gyorsabbak­­ és ami a legfontosabb, gaz­ ,­daságosabbak lesznek elő­deiknél. A közkedvelt Moszkvicsok gyártását is tovább növelik. I Az uljanovói gyárban az eddig gyártott UAZ—69 helyett az UAZ—169 korszerűbb típust­­ gyártják. Tovább növeli a két­­ hajtótengelyes személygépko­csiik gyártását a Zaporozsjei I Gépkocsigyár is. ­ Az Ádeni Néppel és Dolgo­zókkal való Szolidaritási Moz­galom Bizottsága a világ vala­mennyi dolgozójához és szak­­szervezetéhez felhívást intéz­tett a közelmúltban. Ebben le­szögezte, hogy a megszállt déljemeni dolgozók és nép­­ mellett való szolidaritás Nem­zetközi Szakszervezeti Bizott­sága különös figyelmet szen- I fel és felhívja a népek figyel­­l­mét arra a hősies harcra, ame­lyet az évek óta elfoglalt dél-­ jemeni vidék és Áden népe folytat a brit gyarmatosítók ellen. Jelenleg a küzdelem döntő I szakaszába lépett — állapítja meg a felhívás. A Nemzeti­­ Felszabadítási Mozgalom tevé- I­kenységei fokozatosan kiter­jednek és az elnyomás ellen­i vívott harc és a tömegtü­nte­­­­tések a lakosság valamennyi rétegét érintik. A TUC-n belül­­ — ez a szervezet az ádeni SZOT-nak felel meg — a mun­kásegység valósul meg és fej­lődik mind erőteljesebben. Sőt, az elmúlt hónapokban a különböző mozgalmi szervek a megszállott Déli Felszabadító Fronton belül egyesültek. Ezzel az egyetlen olyan szer­vezet alakult meg, amely ma­ I­gába foglalja a gyarmatosítás­­ elleni harcoló valamennyi erőt. A brit gyarmatosítók kény- t telenek szembenézni ezzel a I szélesedő jelenséggel, mégis, megpróbálják minden áron | | tartani ádeni pozíciójukat. Ezt I természetesen csak a brutali-­­ tás és az elnyomás fokozása­ | | val érhetik el. • I Az elmúlt évben három I . szakszervezeti vezetőt gyil­koltak meg, és letartózta- I tási hullámot indítottak el . Az ádeni letartóztatottak­­ száma már 300 fölé emel- I kedett. I A bebörtönzöttek nagy része­­ ítélet nélkül van fogságban.­­ Abban a reményben, hogy I I megtarthatja támaszpontját, a­­ gyarmati uralom bábkormányt­­ állított fel, amelyet a Déli kor- I I mány«-nak neveznek. Ezeket * | a próbálkozásokat az Egyesült ■ Nemzetek Bizottsága több íz- I - ben fel is vetette, a britek | I azonban az ENSZ javaslatait és határozatait figyelmen ki- I vül hagyják. Specializált szer- | I veik visszautasítják, hogy el­hagyják az országot. A felhívást intéző bizottság­­ Állandó Titkársága — mind­ezek figyelembe vételével —­­ elhatározta, hogy összehívja I­s Damaszkuszban az ádeni nép-­­­zel és dolgozókkal való szoli- I daritás harmadik konferenciá­ját. Erre az eseményre január 15—18 között kerül sor. Mindebből látható, hogy azok a szervezetek, amelyek az egész világon a béke fenn­tartásáért harcolnak, és ame­lyek fel akarják számolni a gyarmati uralmat, ismételten meg fognak tenni minden tő­lük telhetőt, hogy ennek a kon­ferenciának a sikerét biztosít­sák, amely a déljemeni forradalmi néppel való szolidaritás je­gyében működik. Az ádeni dolgozók tudják, hogy számíthatnak elvtársaik­ra az egész világon. Aligha lehet kétséges, hogy ez így is van. Hiszen a világ valamennyi szabadságát szere­tő népe mind egységesebben, mind nagyobb erővel sorako­zik fel azok mögött, akik ha­zájuk, népük szabadságáért, az elnyomók ellen emelik fel tiltakozó szavukat és ha kell , öklüket is! Döntő szakaszában az adeni nép harca N­I­I­I­I CÍMLAPON: A MAGYAR KÖZLEKEDÉSI DOLGOZÓK ÉLETE IAz Angol Szállító- és Általá­nos Munkások Szakszervezeté­nek lapja 350 000 példányban készül. A legutóbbi számának­­ címlapja — és tartalmának jó­­része is — a magyar közleke­dési dolgozók életét ismerteti. Prága, Jihlava, Brno és Bratisla­­va között autóút épül, amely kap­­csolatot teremt a nyugat-európai úthálózat s a Magyarországon, a Románián és Bulgárián keresztül Isztambulba vezető, épülő útvonal között. I * I Autómotorral hajtott teherszállí­tó léghajót terveznek New York­u­ - ban, amelynek terhelése 380 tonna* _ I tehát 15-szöröse a lökhajtásos re® I pü­lőgépekének. , * ^ I Londonban különleges kis nyitott 5. helikoptereket hoztak forgalomba,, r « amelyeket összecsukva, a kombi« I autók csomagtartójában lehet szál« S I lítani.­­ I Kanadában minden másfél perc« _ I ben történik autóbaleset. A leg­utóbbi tíz esztendőben a balesetek S ■ következtében 35 ezer személy i­s meghalt, s csaknem 950 ezer súlyos I sérülést szenvedett.J I * ** | Nem kell többé ablaktörlő && t amerikai gépkocsikra. Hamarosan forgalomba hozzák azt a vegy­szert, amellyel csak bekenik áss ablaktáblákat, a vízcsepp nem ta­­­­pad rá.­­­ovább növekedett a közlekedési­­ balesetek áldozatainak száma Nyu­­gat-Német­országban. A Süddeut­sche Zeitung jelentése szerint 1966­­ első negyedében 40 százalékkal t több halálos baleset történt, mint 1965 hasonló időszakában. Bajor­országban 52 százalékkal, Hessen­­ben 35 százalékkal nőtt a halálos­­­ áldozatok száma.­­ Balesetelhárító karperecet f talalt fel a belga Jean Guebelen. A tran­zisztoros szerkezet méri a fáradt­ságot, s egy segédmotort irányít,­­ amely — a fáradtság növekedésé­vel arányosan — az üzemanyag adagolásának korlátozásával csök­kenti a sebességet. A kritikus pont közeledtével fényjel figyelmezteti a gépkocsivezetőt, s a jármű leáll . Robotember a föld fölött­­ — és a föld alatt | Egy másik távira­ti ügynökség — I I I Francia hírügy­nökségek jelentése szerint megkezdték az új párizsi repü­lőtér építését, a francia fővárostól 22 km-re fekvő Roissy-en-Frances közelében. A tervek szerint 1970-ben már itt landolnak az I első szuperszónikus I repülőgépek is. I Bourget, Orly után ez lesz a harmadik nagy francia polgá­ri repülőtér, ame­­l­­yek utasforgalma­­— a hozzávetőleges I becslések szerint — eléri majd az évi 15 milliót. S amely angliai híre­ket közöl — arról tájékoztat, hogy a DIRECTOMAT ne­vű robotgép fogad­ja ezentúl az utaso­kat Albion repülő­terein. Ez a bonyo­lult, de igen okos gép 120 kérdésre tud választ adni angol, francia és német nyelven. Ami nagy­jából azt jelenti, hogy minden, az ér­kező utasok által feltett kérdésre vá­laszt tud adni, há­rom másodperc alatt, írásban. Rendkívül érde­kes az a hír is, amely a Szovjet­unióból érkezett: automatizálják a le­ningrádi földalatti ■ vasutakat. A metro-1 kocsik vezetője he­­ lyett elektronikus I robotgépek vezetik I majd a vonatokat.­ Két ilyen vonat már I üzemel is a »Hős­­ város« földalatti vo­nalain. Elektroni-­­kus gépek határozh­­zák meg az érkezési és az indulás idő-1 pontját, valamint a­ sebességet. A szov­­ jet közlekedés már­­ régebben számolt ezzel a fejlődéssel, s amit bizonyít, hogy­­ a metróállomások ■ egy részét ennek­­ megfelelően építet­ték át. AZ ÜNNEPI JÁTÉKOK VÁROSÁBAN Kétszer annyi villamos bérletes utas közlekedik Szege-­­den, mint a régi közlekedési viteldíj rendszerben — állapítot-­­ták meg a Szegedi Közlekedési Vállalatnál. 1965. utolsó öt hó­napjában 65 ezren, 1966. utolsó öt hónapjában viszont 136 ezer­ szegedi utazott a villamoson bérlettel. A nagymérvű növekedési természetesen gondokkal is jár, hiszen zsúfoltabbak lettek a­ villamosok, a csúcsforgalomban pedig különösen megnőtt a­­ baleseti veszély. A szegediek — több más nagyvárossal együtt­­ — nagyon várják az új típusú villamos járműveket, amelyeket, a vidéki nagyvárosok közlekedésének javítására készítenek. I­I ( _______

Next