Közlekedés, 1967 (57. évfolyam, 1-24. szám)

1967-01-10 / 1. szám

196­7. január 10. A________ kongresszusi eredmények nyomában A Hungarocamionnál a kongresszusi munka­verseny főbb vállalási pontjai a követ­kezők voltak: az 1­915-ös devi­zakitermelés 3 százalékos túl­teljesítése; a külföldi javítá­sok költségének 20 százalékos csökkentése,­ 1965-höz viszo­nyítva, a devizahatékonyság 54 forint alá való csökkentése; és az egymillió kilométerre­­eső közúti balesetek 5 százalé­­­kos csökkentése. A vállalat dolgozói szépen teljesítették, sőt néhány eset­ben túl is teljesítették a vál­lalásaikat, így aztán az évi ter­vet már december 15-re befe­jezték. A Hungarocamion jó kongresszusi eredményei mögé érdemes betekinteni, hiszen mind a népgazdaság, mind a vállalat, de a dolgozók szem­pontjából is előnyösnek mond­hatók. Az elért sikerek terem­tették meg például annak a le­hetőségét, hogy a vállalat 90 millió forintos beruházással, a Cinkotai úton, egy modern te­lepet tudjon építeni. Tehát a dolgozók munkakörülményei körülbelül 1969-re tovább ja­vulnak. A szorgalmas munká­val megnövesztett igazgatói alapból Balatonakarattyán egy modern üdülőt építenek és kor­szerűsíteni kívánják a budaka­lászi üdülőt is. Az elmúlt évi eredmények lehetőséget adtak egy külföldi tanulmányút meg­szervezéséhez is. A vállalati nyereségrészesedés, a múlt év­hez viszonyítva, előrelátható­lag 2 nappal növekszik. Végle­ges adat természetesen majd az éves mérleg jóváhagyása után születik csak. A kongresszusi­­ munkaver­­seny során számos új ösztön­zési módszer látott napvilágot. A Hungarocamionnál érdekes formát találta­k. Vasárnapi műszakot indítottak be. Az ügyeletes művezető meghatá­rozott forint összeget kapott, amelyet a műszak végeztével, a legjobb dolgozók között osz­tott szét. Ennek hatására volt olyan vasárnap is, amikor 36 megjavított gépkocsit adtak át a forgalomnak. Ez a szám ko­rábban két-három műszak tel­jesítményét jelentette. Az új premizálás nagy népszerűség­nek örvend a dolgozók köré­ben, határozottan ösztönzőnek bizonyult. Az anyagiak mellett még va­lamiről beszélni kell a kong­resszusi munkaversennyel kap­csolatban: az erkölcsi sikerről. A kongresszusi munkaverseny során és után nemcsak számok­ban jelentkezett az eredmény, hanem — ami a számokkal nem mutatható ki — a mun­kások felfogásában is. Az egyik vasárnap például másfél órával a műszak befejezése előtt kezdett két szerelő a fék­javításhoz. Amikor a többiek befejezték a munkát, nem in­dultak igaza, hanem a két dol­gozónak mentek segíteni. A gépkocsi fékberendezését egész rövid időn­­belül — 2 óra alatt — tökéletesen rendbehozták. Az elmondottak is bizonyít­ják, hogy a Hungarocamionnál a kongresszusi munkaversenyt nem tekintették kampányfel­adatnak, hanem jól megszer­vezett, folyamatos munkának. A vállalatnál olyan értékes tartalékok bukkantak elő a több hónapos munkaverseny során, amelyet az elkövetke­zendő időkben is — a népgaz­daság, a vállalat és a dolgozók szempontjából — érdemes igénybe venni. Nem kétséges, hogy igénybe is veszik, amikor erre szükség és alkalom nyílik. És az sem kétséges, hogy ak­kor majd jó halmát is veszik!­s ! I­I , I­A 21. sz. AKuV műszaki - fejlesztési-, újítási- és rakodó gép bemutatót tartott az a­dő­nyi gépállomás területén. Na-Igyon várta a szakma ezt a be­mutatót, mivel közismert a vállalat vándor jellegéből adó-adó munkahelyeinek szociális ellátottsága. A bemutató tulajdonkép­ Ipen a párt IX. kongresszusára tett vállalások teljesítését iga­zolja. Az év elején megtartott­­ műszaki konferencián ugyanis célul tűzte ki a vállalatveze­tés és a szakszervezeti bizott­ság a vándor jellegű munkahe­lyek szociális normáinak javí­tását, a fizikai munka gépesí­tését és az áttelepülési idő le­csökkentését. Mindhárom cél­feladat az új profillal létre-I hozott vállalat gazdaságos te­vékenységét is befolyásolja. A feladatot csak komplex I fejlesztéssel lehetett és kellett megoldani. Kérték a vállalat dolgozóinak is segítségét, ez­ I úttal sem hiába. Szabó Géza Nagy Balázs, Tóth Antal, Pin­tér Béla és még sokan mások­­ egyéni és kollektív munkáit tekinthették meg a bemutatón résztvevők.I­­gen szép kivitelben és prak­tikus megoldásban sikerült kialakítani, gördülő alvázakra, a mozgó lakó-, raktár-, iroda- és fürdőkocsit. Az Autóközle­­­­kedési Vezérigazgatóság 60 ki-s selejtezett autóbusz pótkocsit biztosít a 21. sz. AKÖV részé­re, hogy egy-egy oszlopot fel­­ tudjon állítani. Ezekből a pót­kocsikból alakítják ki, az abo­­nyi gépállomás segítségével, az új szociális létesítményeket. A raktárk­ocsi — amellett, hogy 20—30 dömper karbon-I tartásához szükséges anyagok elhelyezését biztosítja — két kezelő részére szállást is ad. Kályha, vízmelegítő, öltöző­szekrény, íróasztal nyert elhe­lyezést a kocsi belsejében­ I Három ilyen kocsi már üze­mel a vállalatnál, további 7 elkészülését még erre az évre oldják meg, a vállalat hőlég­­befúvó berendezéssel biztosít­ja a szükséges hőmérsékletet. A panellelemekből készített tartózkodóhelyiség nagyszerű­en alkalmas munkaelosztásra, kisebb értekezletek megtartá­sára, vagy balesetelhárítási előadások, stb. rendezésére. Mindkét épületféle üzemei már egyes részlegeknél, a je­lenleg elkészült három darab után további hármat kíván a 21. sz. AKÖV rövid időn belül elkészíteni. Azt tervezik, hogy a legrövidebb időn belül min­den dömperoszlopot ilyen gör­dülő felszereléssel fogjá­k el­látni. Ezzel lehetővé teszik, hogy egy-egy munkahely 100 km-re való áttelep­ülésének ideje 5 órára lerövidüljön. Az újítások Igen eredményes volt az újí­tási bemutató is. Meg kíván­juk említeni a Piegl Ferenc és Kozma György által elké­szített szétszedhető típusbara-üzemet is. Hátsókerékcsap újí­tói Duda­ Imre és Laky Fe­­­renc. A késes marófej újítást­ Rank Albin és Tóth Gábor ké­szítette el, míg Prajda Lajos­­ és Krajcsi Rezső a hátsókerék-­­ aggyal kapcsolatos munkálat­i tokát végezték. Igen ötletes­­ volt a magas vasúti kocsik­­ ömlesztett áruval való rako-­­dását megkönnyítő, Pintér Bé­la újításában bemutatott táv­irányító forgórakodó is. Vörös Géza­­ I­I­I Hasznos bemutató Abonyban a 21. számú AKÖV rendezésében | tervezik. | Üdülőkocsi A bemutatott irodakocsi | nemcsak szép, hanem igen praktikus is. Az íróasztalokon, öltözőszekrényeken és mosdón­­ kívül fekvőhellyel is felszerel­ték. Az itt első ízben bemuta­tott úgynevezett üdülőkocsi­nak lényegében az lesz a ren­deltetése, hogy a dolgozókba napi munka után, kulturált környezetben tudjanak olvas­ni, beszélgetni, tanulni, sak­kozni, vagy éppen levelet írni.­­ Újdonságként szerepelt a be­mutatott fürdőkocsi is, amely 50 munkás részére biztosít 1 mosdóvizet. Belsejében két zu­hanyozó állás, valamint öt mosdó van felszerelve. Ivóvíz szállító kocsi proto- I típusa is szerepelt a kiállítás anyagai között. Űrtartalma­­ 1200 liter, 100 ember napi víz­adagját biztosítja. Külön víz-I melegítő kocsit is nagyobb szériában kíván a vállalat le­gyártani. A bemutatott víz-I melegítő kocsi 1750 liter víz melegítésére szolgál, amelyet 40—45 perc alatt melegít fel I­SO—90 C°-ra. Természetesen a gépjárművek téli indításához szolgáló melegvíz ellátására is I alkalmas. A lakókocsikból, kétféle tí­pus volt kiállítva. Az egyiket I a Budapesti Jármű KTSZ ké­szíti, a másikat a vállalat sa­ját erejéből kívánja kialakíta-I ni. Egy-egy ilyen lakókocsi 8 személy részére biztosít, a kö­rülményekhez képest, kultu-srált elhelyezést. A kényelmes fekvőhelyeken kívül öltöző­­szekrények, asztal s egyéb be-s rendezések a tartozékai. A be­mutatón nem szerettett, de­ Kürti István igazgatói beszám s­­ólójában szó esett róla, hogy a 21. sz. AKÖV — a fentieken kívül — büfékocsi, mozgó -I­I könyvtár, kultúrkocsi elkészí­tését is célul tűzte ki. I ­ IV műhelybarakk A kihelyezett oszlopok döm­perjavítói nagy örömmel fo­gadják majd a szétszedhető műhelybarkokat, amelyekben egyszerre két dömpert lehet beállítani és szerelni, javítani. I KÖZLEKEDÉS Mankó nélkül ! EGÉSZSÉGES RIVALIZÁ­LÁS — ez is egyik szempontja az új gazdasági irányításnak. IEz az egy szempont is magá­ban foglalja a célkitűzéseket, amelyek lényege röviden: csök-­­­kenő költségszint, magasabb­­ termelés, növekvő keresetek. IDe hát miféle konkurrencia le­het szocialista vállalatok kö­zött? — kérdezhetnék. Hiszen­­ valamennyien a tömegek érde­keit szolgálják, valamennyiük­nek ugyanaz az a rendeltetése: s a dolgozók szolgálata, életszín­vonaluk emelése, pénztárcájuk »kímélése«.­ De miért mondtuk el mind­ezt? Mert az új gazdaságirányí­tás elvei máris érvényesülnek, s máris láthatóak, tapasztalhatók egy-egy területen. És nem kis mértékben éppen a közlekedés I területén. S hogy miben mu­tatkozik? Mindenekelőtt a fent­­említett egészséges versengéseiben, amely már előre mutat ar­ra a nagyobb önállóságra, amelynél »mankó nélkül« kell­ megállania a helyét minden vállalatnak. Előnnyel indulnak azok, amelyek jóelőre felké­­­szülnek a jövendő változásra, s hátránnyal, amelyek nem. Egy-két példa.­­ A GYŐRI XV-ÖS Autójavító Vállalatot egyetlen esztendő-­ben sem keresték meg annyi külföldi rendeléssel, mint 1966-ban. És miért? Mert fel-I készültek a főszezonra, mert a vevőszolgálati műhely napi programjába betervezték az I azonnali javítást igénylő kül­földi kocsikat; a szolgálat húsz szerelőjének munkáját úgy I ütemezték be, hogy bármikor átvehessék a megyén átutazó külföldiek rendelését ugyan-s akkor a győri javíttatókat se várakoztassák hiába. Májustól vasárnaponként ügyeletet tarzítottak a telepen és mindig annyival, amennyire éppen szükség volt Egy mentőkocsi-lsuk az úton megrekedt gépko­csik segítségnyújtására állt ké­szen. A győri XV-ösnél tudatták: ahhoz, hogy a jövőben kaphassanak, adniuk kell. Ah­hoz, hogy rettálhassanak, be­­kell fektetniük, s ennek a »be­fektetésnek« a későbbiek so­rán lesz meg az igazi haszna. S PERSZE AKAD másféle »el­intézés« is. Hadd idézzünk a Műanyag című lap októberi I számából: »Lehetséges — írja a cikk szerzője —, hogy mi az AKÖV-nek nem vagyunk egy I úgynevezett nagy üzlet, mégis úgy véljük, a szerződés őket is kötelezi... Egy-két segédmun-Ikás elvégezhetné a rakodási munkákat, s akkor megválhat­nánk az egyébként eléggé túl-s terhelt AKÖV-től, szállításain­kat pedig a GAFU-val végez­tethetnénk, akik a tapasztala-Itok szerint jobban tartják ma­gukat a szerződések előírásá­hoz ...« Vagyis köznyelven­­szólva: a szállíttatók hovato­ vább olyan helyzetbe kerül-­ nek, amikor nem lesznek egyet-­ len szállítóhoz »kötve«, s a jobbikat választhatják a »kon-1 kurrenciából«. . HIBA OLYKOR a tájékozat-1 lanság, a propagandahiány, egyes szállító vállalatok »né-1 masága«. Egyik napilapunkban­­ jelent meg az alábbi tanulsá­gos levél, amelyből alább citál-1 juk a figyelemre méltó sorokat ! »Sajnos, a hamburgi hajószál­lítás ügyében senki sem szólt a vállalatomnak, a GAFU-nak.­­ Tulajdonképpen az újságból értesültem csehszlovák kollé-­ gáink hamburgi hajószállításá-­ ról. Szeretném elmondani, hogy ilyen szállításra alkalmas jár- s művek vállalatomnál sokszor­­ kihasználatlanul pihennek, fu­varhiány miatt. Nemrég egy I negyvennyolckerekű trailert át-­ alakítottunk hajószállítás cél­jára. Csehszlovák kollégáink I éppen a mi tapasztalataink alapján alakították át ilyen ti­­­pusúvá trailerjüket. Egészen­ biztos vagyok, hogy ha vállala­tom megbízást kapott volna az I említett fuvarra, bizonyára el­vállalta volna és sikerrel meg­­ is oldotta volna a feladatot. I Deutsch Jenő gépkocsivezető, vontatós szocialista brigádve­­­zető.« | KI A FELELŐS vajon, hogy I nem a GAFU kapott megbí­­­zást a fenti munkára? Mi az­ oka, hogy az a bizonyos szállító I­tató nem tudta: a GAFU-nak is van hajószállításra alkalmas­ trak­ere? Az újságokban egyre-­ másra látni hirdetéseket, köz-­ lekedési vállalatok kínálják a szolgálataikat. Jó olvasni ezek­­ket a hirdetéseket. Jó tudni,­­ hogy máris van hasznos ver­­sengés, hogy a következő idő-­­szak lényegi változásai alapve­­­tő fordulatot jelentenek majd a gyakorlatban s annak jelei­­ máris fölfedezhetők. AZ EREDMÉNY csakis egy- s értelmű lehet: a közösség jár­­ jól Vele­ Túri András . ­ Dolgos évek­­után mentek­­nyugdíjba . Ha a 41—00 számot hal­lom, mindig Szilágyi bácsi ar­ca jelenik meg előttem, vagy a 93—94 szám hallatára P. Szabó bácsira gondolok és szinte elképzelhetetlennek tar­tom, hogy a volán mögött más is ülhet. De ha el is kell vál­nunk egymástól, és ha Önök kilépnek is a mi nagy csalá­dunkból, mi szívünkben és gondolatunkban megőrizzük és sohasem felejtjük el Önöket. Banizs János, a Fővárosi Szállítási Vállalat tehertaxi üzemegysége pártszervezeté­nek titkára mondotta a fenti szavakat azon az ünnepélyes, nyugdíjas búcsúztatáson, ame­lyet a vállalat Marx téri Szék­házának kultúrtermében ren­deztek. Az 1966-ban nyugdíj­ba vonult dolgozókat búcsúz­tatták terített asztal mellett, az ünnepeltek mellett ott vol­tak a sofőr-feleségek, a mun­kás-feleségek is. Oklevelet, emlékplakettet és pénzjutal­makat is kaptak a veteránok, sőt Petrenka Zoltán vállalati szb-titkár a jutalmak átadá­sakor még meg is jegyezte: — Rövidesen újra találko­zunk a szaktársakkal, hiszen az 1966. évi jó munka alapján nyereségrészesedést kapnak vállalatunk dolgozói, közöttük Önök is, akik az 1966-os évet még »kidolgozták«. Ha néha-néha fátyolosak is lettek a szemek, azért mind­végig jó hangulatban folyt a kedves ünnepség. Az ünnepel­tek is egymás után álltak fel és mondtak néhány köszönő szót. Ezekből jegyeztük fel: Vojczik László fűtő: 120 él­es korunkban is így talál­koztunk és hangosan kiállt­­suk, hogy »hajrá tehertaxi«." László Ödön gkv.: én már két hónapja nyugdíjban va­gyok de ez az idő is hosszú­nak tűnt. Ha újra kezdhetném, újra a volán mögé ülnék! Káldor Gyula gkv.: a Parla­mentben sincs olyan kényel­mes az ülés, mint az IFA vo­lánja mögött. Mi tagadás, a munkás-fele­ségeknek legjobb mégis Ul­­mann Sándor bácsi felszólalá­sa tetszett, aki a már régeb­ben nyugdíjba vonultak nevé­ben mondott pohárköszöntőt. — Amikor én nyugdíjba ke­rültem — mesélte az öreg Ul­­mann Sándor — még Bebrits Lajos miniszter elvtárs adta át a kitüntetéseket nekünk. A pénzt azonban Bebrits elvtárs az asszonyoknak adta oda .. Hasonlóan kedves találkozó színhelye volt az MSZMP VI/1. körzeti pártszervezet helysége, ahol az AUTOKER nyugdíjasai jöttek össze baráti beszélgetésre, a vállalat szak­­szervezeti bizottsága és nőta­nácsa meghívására. Csaplár Péter, szakszervezetünk elnö­ke az elnökség nevében üdvö­zölte az AUTÓKER nyugdíja­sait méltatva azt a jó munkát, amelyet nemcsak aktív koruk­ban végeztek, hanem ma, nyugdíjas korukban is végez­nek. Csaplár elvtárs hangsú­lyozta, hogy a nyugdíjasokkal való törődés, a velük való fog­lalkozás nemcsak az idős, már nyugalomba vonult szaktárs­nak esik jól, hanem igen hasz­nos is, hiszen ők még renge­teg tudást és tapasztalatot tudnak átadni a fiataloknak. A baráti beszélgetés során Kincses Endre, a vállalat igaz­gatója is felszólalt. Arról a megbecsülésről beszélt, ame­lyet a veterán dolgozók a mi társadalmunkban élveznek. A maga részéről is kérte a nyug­díjasokat, hogy továbbra is le­gyenek bizalommal régi válla­latuk iránt, terveikkel, ötle­teikkel, de problémáikkal is nyugodtan k­eressék fel a párt­­szervezet és a szakszervezeti bizottság — a gazdasági veze­téssel együtt — igyekszik a problémákon segíteni, a taná­rokat pedig hasznosítani. Vedres József Nagykanizsán is segítik­­ a Vörös Vándorzászló megőrzését• Három ízben nyerte el a Mi­nisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját a Zala megyei 16-os számú Autóközlekedési Vál­lalat. S ahol ilyen magasra tet­ték a mércét, ott már nehéz a további erőfeszítés . • , Kanizsa dicsérete — Mi mégis megpróbáljuk — mondta beszélgetésünk al­kalmával Makkai Sándor, a vállalat szakszervezeti bizott­ságának titkára, akivel a nagy­kanizsai főnökségen találkoz­unk. — Tavasz óta ez a jel­szó nálunk: »Megtartjuk a vándorzászlót!« Szakszervezeti aktivistáink jól mozgósítottak a kongresszusi versenyre, bri­gádjaink egész sora tett fel­­ajánlást a kongresszus tisztele­tre a szocialista cím elnyeré­séért. — S az eredmények? — Vállalati szinten bizta­­tóak, amiben különösen nagy része van a kanizsai főnökség­nek. Páros versenyben vannak­­ Zalaegerszegen üzemelő fő­­nökségünkkel és jelenleg Nagykanizsa vezet 70 ponttal. A nagykanizsai főnökségen a tavalyi öt mellé az idén újabb négy szocialista brigád ilateult, ők viszik a »prímet« a munkában. TEFU vonalon kü­­önösen jól dolgozik a »Zalka Vláté« komplex­ brigád, Herte­­­ndi Nándor vezetésével. Ez a 10 tagú brigád 700-as Csepel­­eherautókkal szállítja a sört Salába, valamint Kaposvár és siófok térségébe, ezért jobbá­ra »sörös brigád«-ként isme­rl őket. Jól „fizet" a gáz — Áruszállításban tavaly az íjudvari földgáz szállításának megszervezése volt a leg­­nagyobb feladatunk — tájé­koztatott Zborovszky András fődiszpécser. — A gázpalackok szállításához szükséges polcok­kal és tetőszerkezettel 15 te­herautónkat láttuk el, és ezek­kel Győrtől Dunaújvárosig, az egész Dunántúlra hordjuk a gázt. Ez egyébként nagyon ki­­fizetődő fuvarozás. Az 1 km­­re eső fajlagos bevételünk a gázszállításnál a legmagasabb. Az 1966. évi teljes termelési érvet 31,7 százalékkal teljesí­­ette túl a nagykanizsai fő­nökség. Az árutonna-kilomé­­er eredmény 17,9 százalékkal,­­ szállított súly mennyisége­­5,6 százalékkal több az elő­­rányzatnál. Személyszállítás­­ban 6 százalékos a tervtúltel­­esítés. 58 autóbusszal dolgoz­tak és a napi utasforgalmuk­­—17 ezer között mozog. Mér­­etes utasaik száma meghalad­­a a 7 ezret. Autóbuszparkjuk ejlesztésére 1966-ban 7 lka-­j ■usz—66-os, kocsit kaptak és december elején két nagy be- f­ogadóképességű csuklós buszt állítottak be Nagykanizsa he­­ti közlekedésének javítására. A lemaradó utasok száma a csúcsforgalmi időben így is na­ponta 500—700 között van. Ezt a­­ problémát már csak újabb kocsik beállításával lehetne megoldani. Nagykanizsán a legnagyobb r­­ond a MÁVAUT-állomás szű­kös volta. A szükséges 18 km-1­­siállás helyett csak 10 van, a ami baleseti veszélyt is jelent 1 hely kijelölése körüli vita­­­­ésleltette eddig az új autó-r­észpályaudvar megépítését. A város­­tanács ugyanis nem tart lárt helyet erre a célra a vá­ros központjában. Végre ez is megoldódott: a piactéren — kedvező központi helyen - épülhet fel az új MÁVAUT pályaudvar. Jól képzett és gyakorlott, a munkáját szerető törzsgárdával rendel- l kezik a nagykanizsai főnökség. Sikeres munkájuknak ez a legfőbb for- í­rása. A dolgozók 70 százaléka több, mint öt éve ül a volán mellett, vagy javítja a kocsikat a főnökség telepén.. Bizonyos, hogy az elmúlt­­ évi eredményeikkel nagymértékben segítik megvalósítani azt a törek- s vést, hogy az MTA SZOT Vörös Vándorzászló «­Göcsejben­« maradjon.­­ Dr. Lőrincz János Hangsebesség I felett Hosszú volt az út, amelyen a szá- I­zad eleji fa- és vászonmadár a mai TU—104-ig eljutott... De nem ke- I vésbé érdekes az a számtalan ap- I röbb-nagyobb műszaki és repülés-­­ technikai megoldás sem, amely a­­ korszerű hangsebesség feletti re- I pülőgépek zavartalan üzemét biz- t tosítja. Sok-sok tényező kifogásta­lan összhangja, sok ember — piló-­­­ta és földi személyzet — precíz I munkája kell ahhoz, hogy a teret és az időt mintegy összezsugorít­ s va, a mai ember órák alatt tegye I meg azt a távolságot, amelyhez alig­­ 100 évvel ezelőtt még hetek, hóna­ - pok kellettek. A könyv a hangse-­­­besség feletti repülés »*műhelytit-­­­kaival­« ismerteti meg az olvasót. (Műszaki Könyvkiadó.) |

Next