Közlekedés, 1968 (58. évfolyam, 1-24. szám)

1968-01-10 / 1. szám

4 Felelősségünk az üzemi népművelésért Mondanivalónk megfogalmazására a legutóbbi Központi Vezetőségi ülésen elhangzottak adtak indítékot. A szakszer­vezet feladatait — a gazdaságirányítás új rendszerében — a Központi Vezetőség igen körültekintően, határozottan fogal­mazta meg. Megkülönböztetett helyet kapott a dolgozók sok­oldalú szakszervezeti érdekvédelme. A többi között az, hogy a megtett gazdasági intézkedéseknek az embert kell szol­gálniuk. A jövőben állandóan figyelemmel kísérik majd, ho­gyan alakulnak a közlekedési dolgozók élet- és munkakörül­ményei, szociális ellátottságuk, és — erről kívánunk szólni — mennyire biztosított a művelődési igények kielégítése? Nem csupán gazdasági kérdés A dolgozók művelődésével való törődés az utóbbi időben — el kell ismerni — háttérbe szorult. Számos helyen arra való hivatkozással, hogy most a mechanizmus 1968. évi be­vezetését kell előkészíteniük, »nem értek rá­« népművelési, művelődési kérdésekkel fog­lalkozni. Ez azt jelenti — a helytelen értelmezés foly­tán —, hogy a gazdaságirá­nyítás új rendszere csak gaz­dasági kérdés. Világosan kell látni, hogy a mechanizmus egyik alapvető célja, hogy a létviszonyokat — ez magában foglalja a kulturális viszonyo­kat is —­ tovább javítsa. Hogy ez megvalósuljon, mindennapi életünk gyakorlatában a dol­gozóknak korszerűbb általános és szakmai tudásra van szük­ségük. Ennek ismerete nélkül nem lehetséges tartós, gazdagí­tó eredményeket biztosítani. Bátran kimondhatjuk, hogy a technikai, gazdasági oldal »egyeduralma« — a tudati, művelődési oldal elhanyagolá­sa, szükségességének fel nem ismerése — károsan visszahat a termelésre, a gazdaságosabb, kulturáltabb személy- és áru­­szállítás megvalósítására is. A kulturális kérdések lebecsülé­se, elhanyagolása téves szem­léletből ered. A Központi Ve­­vezetőség erre rá is mutatott. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az üzemi beruházásoknál figyelembe kell venni a műve­lődést biztosító, kulturális jellegű beruházásokat is. Egy­­egy üzem kulturális élete nagyrészt függ attól — hang­súlyozta a KV —, hogy a helyi vezető szervek vagy ve­zetők milyen felelősséggel és hozzáértéssel intézik a dolgo­zók művelődési ügyeit és problémáik megoldását. Ahol törődnek az üzemi népműveléssel, ott jó ütemben halad a fehér foltok felszámo­lása, a dolgozó emberek mű­veltségi, művészeti színvona­lának emelése. Ezekben az üzemekben a dolgozók szabad idejükben olvasnak, szervezett oktatásban részesülnek, tudo­mányos ismeretterjesztő elő­adásokon stb. vesznek részt. A hatás mégis ott a legnagyobb, ahol a vezető szervek vagy vezetők maguk is példát mu­tatnak a művelődésben, a tanulásban. Az ilyen üzemek­ben általában a politikai han­gulat közösségi ügyek iránti érdeklődés, az embertársaik­kal való fokozottabb törődés »kézzel foghatóan« is kimutat­ható. Általános tapasztalat az ilyen üzemekben, hogy gyor­sabban megértették a gazda­ságirányítás reformjának szük­ségét. Az „átmenet" Ahol pedig elhanyagolják a dolgozók művelődésével való foglalkozást, nem törődnek kulturális ellátottságukkal, ahol nem biztosítják a szüksé­ges működési feltételeket (könyvtár, klubhelyiség stb.), ott észrevehetően csökken az érdeklődés az előbb említettek iránt is. Ezekben az üzemek­ben az »átmenet« hosszabbnak ígérkezik. Ezért sem szabad szakadékot állítani a gazdasági és művelődési oldalak közé. Nem szükséges különösen bizonygatni, hogy most, az új mechanizmusban, a kulturális kérdésekkel való törődés még inkább felszínre kerül, utat tör, mert elengedhetetlen igényként lép fel társadalmi, de egyéni szükségletként is. Egyes helyeken a népművelés »átmeneti« visszaesése azért következett be, mert közöm­bösség lépett fel iránta. Bi­zonyságul hadd idézzük a 9., 10., 11., 18. sz. AKÖV-ök, a FAÜ Mező Imre garázsa stb. üzemeket, ahol a korábbi években munkásakadémiákat, TIT-előadásokat rendeztek. Ebben az évadban pedig — mit fent törődve az igények felkeltésével és kielégítésével — nem gondoskodtak a dol­gozók művelődéséről, kultúrált szórakozásukról, nem szervez­tek akadémiákat, tudományos ismeretterjesztő előadásokat. Népművelés­­s üzemi feladat A felnőttek iskolarendszerű oktatása, a nyolc általános iskola elvégzésével járó alap­­műveltség megszerzésének biz­tosítása, kulturális forradal­munk jelentős vívmánya. Az elmúlt időszakban a közleke­dési üzemekben is egymás után hozták létre a kihelyezett osztályokat. A szakszervezeti bizottságok többsége megértet­te, hogy a felnőttek oktatása, továbbképzése, a kulturális, szakmai felemelkedés biztosí­­­ téka. Ennek ellenére azt ta­pasztaljuk, hogy ebben az­­ évadban erősen megtorpant a dolgozók továbbtanulása, a ki­­­­helyezett iskolák, tanfolyamok­­ szervezése. Ennek megváltoz­■ tatása mindnyájunk felelőssé­ge, mivel a dolgozók művelő­désügye fontos érdekvédelmi feladat. A munka és művelő­dés tökéletesen megfér egymás mellett, egymást kiegészíti,­­ egymástól elválaszthatatlan. Ha szakszervezeti bizottsá­■ gaink ezt a megfellebbezhe­■ tetlen tényt felismerik, és gondoskodnak a dolgozók sok­oldalú művelődéséről, bizto­síttatják a feltételeket, akkor a dolgozók figyelme — a mun­­­ka végzése mellett — a saját­­ tanulására, művelődésére is­­ jobban kiterjed. Ha az üzemi , népművelés jobban kapcsoló­­­dik az üzemi feladatokhoz, s akkor a dolgozók érdeklődése­­ erőteljesebb lesz, mert jobban­­ érdekelve lesznek abban, hogy általános és szakmai művelt­­­­ségüket, képzettségüket emel­­j­­ék. A feladat nem könnyű, de j­ó szép. Megéri a fáradságot Haszna — végső fokon —­­ termelés valamely folyamaté­­­­ban is jelentkezni fog, ez pedi­­g magasabb életszínvonalat és­s kulturáltságot biztosít mindei­­ dolgozó számára.­­ Hogy ez így legyen, ezér­t mindnyájan felelősek vagyunk­ ­. Sípos Imre­ e ! A csípősen tréfás, farsangi, hangulathoz keresve sem, lehetett volna alkalmasabb írást találni, mint Moldova György most megjelent, »Az Elátkozott Hivatal« című kötetének egy kis fe­jezetét. A Magvető Könyv­kiadó Vállalat gondozásában megjelent kötet minden sora valósággal Karinthy Fri­­gyes-i színvonalon sziporká­zik és miként Karinthy hu­moreszkjei sem, a rendkívül tehetséges Moldova írásai sem csak a neveltetésért íródtak. Nem felületes, pil­lanat alatt elviharzó neve­tésre csábítják az olvasót, hanem az igazi humor éles fegyverével mutatnak rá mindennapi és nem mindig könnyű életünk nehézségei­re, még ink­ább fonákságai­ra, fogyatékosságaira. Ha szabad a szilveszteri vidám órák után irodalmi parado­xonnal — ellentmondással — élni, úgy Moldova írását a packázó hivatalokról, a hí­nárszerű bürokráciáról így jellemezhetjük: a legkomo­lyabb humor. Moldova — is­mét Karinthy Frigyessel szólva — ebben a kötetben ragyogó meglátással, kitűnő tollal megírt szatírájában igazán nem ismert tréfát! Szeretettel értesítem Önöket, hogy sikerült végképp elhárí­tanom az atomháború rémét az emberiség feje fölül. Mód­szerem egyszerű volt és zse­niális: elintéztem a nagyhatal­mak megbízottjánál, hogy az atombombákat ezentúl Ma­gyarországon gyártsák, ma­gyar vállalatok közreműködé­sével. Mivel a takarékossági év nem tett lehetővé új beruhá­zásokat, a magyar atomtelepet a Rumbach Sebestyén utca 44/ c számú ház alagsorában ren­dezték be, egy mézeskalácssü­tő mester volt műhelyében. Hogy a kísérleti robbantások ne keltsenek feltűnést, a lakó­kat kitelepítették, és a Siket­néma Intézet ápoltjait költöz­tették a helyükre. Maguk a műveletek maxi­mális titoktartás mellett kez­dődtek el. A pinceablak elé ki­rakták az »Autósoknak lassí­tani tilos« táblát, aminek az lett a következménye, hogy ezrek és ezrek tolongtak a ház előtt, melyet különben a ku­tya sem vett volna észre. Az IBUSZ hamarosan társasuta­zásokat szervezett a Rumbach Sebestyén utcába. Az atomtitok megőrzéséhez tartozott az is, hogy a számítá­sokat nem zárták el páncél­szekrényekbe, ahol a kémek könnyen megtalálhatták vol­na, hanem kilós tételekben el­adták a MÉH-nek. (Mellékter­mék- és Hulladékgyűjtő Vál­lalat). A MÉH továbbította az utcai gyümölcsárusokhoz, ezentúl minden negyed kiló szilvát atomtitokba csomagol­tak. Persze most is akadtak elégedetlenek, akik reklamál­ták, hogy az ő staniclijukon csak a rakétakilövő berende­zések tervrajza van. Ezekre joggal ripakodtak rá az áru­sok: mit akar kettő ötvenért? Atom­j­égtörőt ? Ha pedig valaki összefogla­lóan akarta ismerni az atom­bomba gyártását, elég volt, ha beült, egy órára az EMKE Ká­véházba, a magyar szakértők itt vitatták meg a fontosabb elvi kérdéseket. A pincérnő, mikor letette a fél konyakot az asztalra, bizalmasan vállon veregette a főmérnököt, majd szóljanak nekem is, Gézuka, ha lesz valami jó kis robban­tás. Meggyorsította a munkát, hogy néhány tudósunkat a fel­számolandó külföldi atomtele­pekre küldték tanulmányútra, meglassította viszont, hogy a küldöttség fiatalabb tagjai a francia hidrogénbombák he­lyett a francia sexbombákat tanulmányozták. Az első gyakorlati probléma a nehézvíz előállításánál je­lentkezett Kiderült, hogy a budapesti klóros víz túl köny­­nyű, nem alkalmas nehézvíz gyártására. Ezen később úgy segítettek, hogy belerakták a vízbe mindazt a nehézséget, amit a negyedik emeleten la­kók nyaranként belekívánnak. Mire mégis nagy nehezen összegyűlt a kellő mennyiségű nehézvíz, kiderült, hogy a rak­tárból ellopták mindkét urá­­niumrudat. A lelkiismeretlen tolvajokat még az sem tartotta vissza, hogy a rudakra nagy betűkkel ráírták: »Ellopni ti­los!« Az egyik rudat egy falu­si maszek péknél találták meg, aki a kemencébe rakta be fa helyett, a környéken hetekig radioaktív császárzsömléket ettek a fogyasztók. A másik rudat egy új társas­ház központi fűtésének rossz kazánjába dugták, a lakók tudtak a sugárveszélyről, de még ezt is vállalták, csak hogy egyszer forró vízben fürödhes­­senek. A kísérletek előrehaladtával az atomtelep újabb hasadó­anyagokat rendelt, az anyagel­látó szerv asztallapokat kül­dött ki nekik. Az átvevő cso­dálkozva mondta: — De hát ezek nem hasadóanyagok! — Nem? — kérdezte a raktáros. — Könyököljön csak rájuk. Az állami atombomba még gyerekcipőben járt, amikor a trafikok kirakataiban már megjelentek a maszek kisipa­rosok által készített atombom­bák. Külsejüket a Ferencváros és a Vasas játékosainak képei díszítették, robbanás közben az egyik Beatles-sláger első taktusát játszották. A maszek atombombák az idő múltával mind kisebbeket pukkantak, mikor már egy négyemeletes házat sem lehe­tett felrobbantani velük, az Állami Minőségellenőrző Köz­pont szigorú vizsgálatot ren­delt el. Kiderült, hogy a kis­iparosok kispórolták belőle az uránt, baracklekvárral és visz­ketőporral helyettesítették. A csalók mindannyian börtönbe kerültek, csak egy becsületes készítő maradt szabadlábon, ő igazolni tudta, hogy az uránt árban egyenértékű tarkabab­bal pótolta. Végül is, a tervezett határ­idő utolsó másodpercében — épp a prémiumzárlat előtt —, elkészült az állami atombom­ba is. Valami néptelen helyen szerették volna kipróbálni, mivel nekünk nincsenek siva­tagjaink, a budapesti Helytör­téneti Kiállítás nagytermét választották. Az atombomba súlya alatt összeroskadt volna a lépcső­ház, ezen úgy segítettek, hogy felhozták a Zagyva-hidat, és a ■pinceablakhoz állították. Ezen­túl, ha nem lehetett átkelni a Zagyván, az öreg parasztok azt, kérdezgették egymástól: Mondja már, sógor, mit csinál­nak Pesten, atombombát, vagy földalattit? Az atombombát a vezető fő­számoló felére kellett volna felrobbantani, de kiderült, hogy a vezető főszámoló — akit sógora, a főkönyvelő nyo­mott be a vállalathoz — nem tud tízig számolni. Az éjjeliőr nyolcéves kisfia ugrott be he­lyette. A bomba felrobbant, de nem tett kárt az épületben, sőt, a robbanás helyén egy új ház nőtt ki a földből. Később meg­állapították, hogy a techniku­sok fordítva nézték a különbö­ző tervrajzokat, fordítva sze­relték be az alkatrészeket, így lett a magyar atombombából építőipari világszabadalom. KÖZLEKEDÉS FIGYELEM ! TE FUT, növik, ÁLLAMI BaZOTtSÁGOK, GÉPÁLLOMÁSOK! A "­• Ift. JSÉL­, m + BUDAPEST X. KŐBÁNYAI ÚT 49|B V­állal Ja: • Önindítók­ • Dinamók • Gyújtómágnesek • Irányjelzők • Kürtök • Tápszivattyúk • Fesz.­szabályzók • Porlasztók • Nyersolajadagolók • Fősz­űrök • Porlasztótartók • Ablaktörlők • Porlasztó vizsgáló készülékek • javítását, cseréjét, felújítását Pontos munka, teljes garancia ! I I I I I I I I I I I I Megérkezett ez ezredik! Kinn zúzmara és fagy. Der­mesztő hideg, s ridegen szürke hófelhők. Benn, a zsúfolt könyvespolcok között, a jól fű­tött könyvtárban két ember gondolatait kellemes melegség járja át. Az egyik a könyvtá­ros, aki a másikban a könyv­tár ezredik olvasóját köszönt­heti. Átnyújtja a könyvtár ajándékát annak a dolgozó­nak, aki a vállalatnál már a második munkanapján megta­lálta a művelődés, a szórako­zás gazdag forrását, a könyv­­tárat. Az ünnepelt ezredik olvasó Bírta Istvánné, 25 éves, Üllő­ről bejáró fiatal asszony, fizi­kai dolgozó. Négygyermekes anya, aki szereti és becsüli a könyvet. Az előző munkahe­lyén is könyvtári olvasó volt, s otthon 50 kötetes saját kis­­könyvtára van. A legkedve­sebb olvasmányai közé tartoz­nak Jókai és Passuth regényei, az egészségügyi ismeretterjesz­tő könyvek. Kedveli az útle­írásokat és sok mesekönyvet visz haza gyermekeinek, akik szívesen hallgatják mesefelol­vasását. A Fővárosi Autótaxi Válla-­a­s­lat könyvtára őszinte örömmel köszöntötte és ajándékozta meg ezredik olvasóját. Ez az első esztendő, hogy az olvasók száma ezer fölé emelkedett. Ezzel a könyvtár jelentős eredményt ért el az olvasott-,­ság terén: a taxi vállalat olva­sottsága túlhaladta a 30 száza­lékot! A könyvtár hagyomá­nyosan felhasználja könyvtári propagandája során a jubileu­mi számok megünneplésének népszerűsítő és mozgósító ha­tását A taxi könyvtár eredmé­nyeit számszerűen is jellemez­hetjük. Az elmúlt évben — 1967-ben — 1001 beiratkozott olvasó 11 384 esetben látogatta a könyvtárat, s kikölcsönzött az év folyamán 42 565 köny­vet. A kölcsönzött könyvek 29 százaléka ismeretterjesztő mű volt, s 7,4 százaléka a maga­sabb színvonalú szakmai tu­dást elősegítő szakkönyv. A könyvtár olvasóinak több mint 51 százaléka nődolgozó, jelen­tős számban taxi gépkocsive­­zetőnő. A könyvtár könyvállománya 10 800 kötet. A vállalat és a szakszervezeti bizottság évente 10 ezer forintot fordít a könyvállomány fejlesztésére. Az 1968. évi könyvtári tervek már a kollektív szerződésben rögzített kulturális — és ezen belül a könyvtári — költség­­vetés alapján készültek el. A kollektív szerződés biztosítja a könyvtár zavartalan műkö­dését, elősegíti népművelői te­vékenységét. Eredményeit azonban ne a számok mögött keressük, ha­nem a nevelőmunka mércéjén vizsgáljuk meg. A könyvtár az elmúlt év folyamán jelentőset lépett előre a propagandamun­ka kiterjesztésében. A szocia­lista brigádok tagjaival olva­sómozgalmi szerződéseket kö­tött. A nevelési feladatokat célzó vállalások teljesítését elősegítette, s ezzel a szocialis­ta brigádok tagjainak művelt­ségi színvonalát növelte, a bri­gádok versenyében a maga­sabb pontszám elérést ered­ményezte. Mindezek a gondolatok egy könyvtáros agyában fészkel­nek, miközben az egyik olva­sóját, az ezrediket ajándékoz­za meg. Kapronczay István 1968. január 19. Házasságok a légben köttetnek?­ ­ A nemrégiben lezajlott ste­wardess-vetélkedő a magyar főváros felé fordította az euró­pai sajtó érdeklődését: a MA­LÉV kitűnő kezdeményezése — túl azon, hogy Magyaror­szág nemzetközi tekintélye is emelkedett — minden szem­pontból »jó húzás« volt, öreg­bítette hazánk repülésügyének hírnevét, olyan, értelemben, hogy íme, a nemzetközi ösz­­szefogásának ez a módszere mennyire hasznos a békés egymás mellett élés szempont­jából is. I I I gasodik a látványos és a maga nemében érdekes esemény­nek. A vetélkedő légikisasszo-­­­nyok közül I I I I­­ I I I BEATE RICHTER légikisasszony — a második helyezett — itt maradt Ma­gyarországon, feleségül vette Buzsáki Ferenc, a MALÉV stenmidja. A nevezetes ese­­ményre a Lenin körúti köz­ponti házasságkötő teremben került sor. A barátokon kívül megjelent a légikisasszony Berlinben élő édesapja, Artur Richter mérnök is, aki ugyan eleinte idegenkedve fogadta Beáta lányainak házassági ter­vét. Azután, hogy közelebbről megismerte Buzsáki­­Ferencet, már szívesen adta beleegyezé­sét a házassághoz. Budapesten, ez idő szerint, talán a legnépszerűbb fiatal házaspár Buzsáki Ferenc és felesége, Beáta Richter. Meg­látogattuk őket, s­ már az ott­honukban is két meglepetés­­ ért bennünket Az egyik az A nemzetközi stewardess­­vetélkedőnek akadt egy olyan mozzanata is, amely fölé­ma­ volt, hogy a Kurajasovszkij ut­ca 82-ben laknak, egy nagyon csúnya pesti bér­házban, ámde az V. emeleten, s a magasság jól illik a foglalkozásukhoz. A ház külseje után ítélve az em­ber azt hinné, hogy komor pesti lakásra talál fenn az V. emeleten, ámde Buzsáki Fe­renc — mielőtt Pestre telepí­tette a berlini fiatal nőit — olyan rendet teremtett, amely díszére válna bármelyik mo­dern, rangos lakótelepnek. Az ifjú asszony Drezdában, ismerkedett meg férjével, ahol BUZSÁKI FERENC — jutalomból, mert kitűnően végzett szakmailag egy ven­déglátóipari iskolán — 6 hó­napig a drezdai repülőtér ét­termében dolgozott felszolgá­lóként A drezdai repülőtéren átvonuló gépek személyzeté­hez tartozott Beáta Richter is és így került sor az ismerke­désükre. Tavaly nyáron a berlini lé­gikisasszony szabadságra in­dult egy olyan járaton, ame­lyiken éppen Buzsáki Ferenc steward teljesített szolgálatot Ferihegyen együtt szálltak le a gépről és az Interflug légi­­kisasszonya és a magyar ste­ward együtt utaztak be a vá­ros közepébe. Azután rande­vúra került sor, és a »Trom­bitás« étteremben elfogyasz­tott vacsora után úgy vélték, hogy legjobb lenne végképp együtt maradniuk. Hamarosan berendeződött a Majakovszkij utcai lakás, a ház előtt pedig ott áll egy Trabant, Beáta Richter »hozománya«. Eddig rendjén van minden. De vajon a Berlinből Buda­pestre sza­kadt­ asszony hogyan illeszkedik bele a magyar élet­be? Az biztos, hogy hamaro­­­san LE FOGJA GYŐZNI A NYELVI NEHÉZSÉGEKET, hiszen angolul, oroszul és franciául nagyon jól beszél, és természetese­n az anyanyelvén, németül. Rövidesen el fogja sajátítani a magyar nyelvet is. Hogyan? — A Hunyadi téri piacon. — Most, hogy már kikerül­tem az Interflug kötelékéből és saját háztartásit vezetek, járom a vásárcsarnokot és a környéki piacokat — mondja és férje tolmácsolja. — Nem­csak friss áru van mindig, ha­nem amint az árusok észreve­szik, hogy nyelvi nehézségek­kel küszködök, nyomban kész­ségesebbek leszn­ek hozzám, és kisegítenek. — Mégis, mi az, ami hiányz­­zik? — A repülés. Annyi eszten­dő után hiányzik a gép, és bi­zony úgy van, hogy amikor hallom a gép zúgását fenn, a tetők felett, elfog a vágyako­zás, de jó is lenne újra ste­­wardessnek lenni... — Miért nem lehetséges ez? Nincs alkalom arra, hogy a MALÉV-nál elhelyezkedjen? —­ Erre nemigen tudok vá­laszolni. A MALÉV szerint szükség lenne arra is, hogy magyarul beszéljek. Kicsit befelé mosolyog, mint aki azt mondja: »az orosz, az angol, a francia és a német után miért ne tanulnék meg férjem anyanyelvén is?...« Németh Imre I­I­I

Next