Közlekedés, 1969 (59. évfolyam, 1-24. szám)

1969-01-10 / 1. szám

Bemutatjuk a jelölteket A magyar szakszerve­zete­.. alapszabálya értel­mében kétévenként újra kell választani az alap­­szervek vezetőségét, a bizalmiaktól a szakszer­vezeti bizottság­okig. A SZOT elnökségének 1968. július 29-i irányelvei aránján a választásokat 1959. január 1-től már­cius 1-ig kell lebonyolí­tani. Szakszervezeti életünk e fontos eseményének nem csupán előkészüle­tei indultak meg, hanem számos helyen már a választások is folynak. Az alábbiakban a jelöl­tei­ arcképcsarnokából mutatunk be néhányat. Fekete Ferenc, a Fővá­rosi Szállítási Vállalat 05. sz. üzemegységének gépkocsivezetője, 15 éves törzsgárda tagság­gal rendelkezik. Megsza­kítás nélkül tevékenyke­dik bizalmiként, 1960. óta, de a munkaügyi dön­tőbizottságban ugyan­csak elismerést érdemlő­en képviseli a szakszer­vezetet. Valamikor ököl­vívó volt és most a ring­­ben megszokott határo­zottsággal küzd dolgozó­társai jogaiért. Újravá­lasztását szaktársai biz­tosra veszik. Körmendi Jánosné, a BKV Autóbusz üzemág dolgozója 1951 óta fo­lyamatosan tölti be a bizalmi tisztséget, az szb jegyzőkönyvvezető­je. Társadalmi munká­ját példamutatóan és pontosan látja el, im­már több mint másfél évtizede. Oláh József több, mint 20 éve vesz részt a mun­kásmozgalomban. A MAVAUT (20. sz. AKÖV) műhelybizottsá­gi tagjaként kezdte a tevékenységét, 1957-től forgalmi bizottsági tit­kárként dolgozik. A so­ron következő választá­son is ebben a minősé­gében jelölik, ami bizo­nyítja, hogy munkáját eddig is jól végezte. KÖZLEKEDÉS A jelölőbizottságok választása és munkamódszere A szakszervezeti választá­sokra való felkészülés során egyik igen jelentős állomáshoz — a jelölő bizottságok megvá­lasztásához, munkába állításá­hoz — érkeztünk: szakszerve­zeti bizottságaink többségénél az elmúlt hetekben megtartott szakszervezeti taggyűléseken vagy nagyaktíva értekezlete­ken választották, vagy a közeli napokban fogják megválaszta­ni a 3-7 főből álló jelölő bi­zottságok elnökét és tagjait. A jelölő bizottságoknak igen fontos, a következő időszak szakszervezeti munkáját jelen­tősen befolyásoló feladatokat minél sikeresebben kell meg­oldaniuk. Javaslatot kell ten­niük a vezetőségválasztó tag­gyűlésnek vagy küldöttérte­kezletnek, hogy kik legyenek — a munka­helyi, vállalati, tröszti — szakszervezeti tanácsok és bizottságok, a számvizsgá­ló bizottságok, a társada­lombiztosítási tanácsok, a társadalmi bíróságok tag­jai? Kiket tartanak alkalmasnak kereskedelmi társadalmi ellen­őrnek és kiket bíznak meg képviseleti feladattal felsőbb szerv választására. Hogy milyen munkamód­szert alkalmazzanak, kikkel folytassanak tárgyalásokat an­nak érdekében, hogy minél több szervezett dolgozó véle­ményét tudják kikérni, hogy a szakszervezeti demokrácia minél szélesebb körben tudjon érvényesülni, erre teszünk né­hány javaslatot.­­ Mindenekelőtt vizsgálat alá kell venni a jelenleg is tiszt­séget betöltők munkáját. Erre a legjobb alkalom az év befe­jeztével történő munkaértéke­lő vezetőségi ülések. A mun­kájukat becsületesen, a dolgo­zók közmegelégedésével végző és a társadalmi munkában már gyakorlatot szerzett tiszt­ségviselőket újra jelölni kell. Gondoskodni kell a fiata­lok és a nők fokozottabb bevonásáról is. Ahol új személyek jelölése válik szükségessé, okvetlenül vegyék figyelembe a jelölő bi­zottságok, hogy az új gazdasá­gi mechanizmus új feladatok megoldását, új módszerek al­kalmazását követeli meg a szakszervezetektől is. Lénye­gesen önállóbb jog- és hatás­kört kaptak az alap- és közép­szervezetek. E feladatok meg­oldására alkalmas, politikai­lag és szakmailag kellő isme­retekkel rendelkező és a tár­sadalmi munkát szerető tiszt­ségviselőket kíván a mozga­lom. Munkájuk során kérjék és igényeljék a helyi párt- és KISZ-szervezetek segítségét mind a jelölések, mind a mun­ka politikai, tartalmi színvo­nala emelése érdekében. A jelölő bizottságoknak — munkájuk során — állandó kapcsolatban kell állniuk az üzem, vállalat vagy intézmény dolgozóival. Lehetőleg szemé­lyesen keressék fel az üzem­részek, műhelyek, irodák dol­gozóit és kérjék ki javasla­tukra vonatkozó véleményü­ket. Helyes módszer az is — főleg forgalmi jellegű vállala­toknál —, ha a jelölő bizott­ságok tagjai meghatározott helyen és időben fogadónapo­kat tartanak. A véglegesen összeállított jelölőlistát úgy kell elkészíte­niük a jelölő bizottságoknak, hogy az a választást megelő­zően legalább 10 nappal köz­szemlére kifüggeszthető le­gyen. A névsor a tanács (ahol választanak) tagjainak felso­rolását tartalmazza. A fenti módszerek alapján kezdték el munkájukat a már megválasz­tott jelölő bizotságok­ közül a Fővárosi Szállítási Vállalat 01. sz. üzemegysége (Elnök: Bédai László szállítómunkás, tagjai: Zenei Ferenc raktáros és Kindrák József szállító­­munkás); a Fővárosi Szállítási Vállalat 04. sz. üzemegysége (Elnök: Bartos István gond­nok, tagjai: Czirovszki László energetikus, Beszterczán Ist­ván garázsmester, Zuris János gépkocsivezető és Martinovics Imre szerelő); a BKV Fürst­­garázs (Elnök: Budavári Ist­ván gépkocsivezető, tagjai: Hetényi József gkv, Farkas 4. Józsefné ksz, Németh 2. Mária ksz. és Palotás János autósze­relő); az 1. sz. AKÖV. 03. sz. üzemegysége (Elnök: Mátrahá­zi Mihály diszpécser, tagjai: Ka­jó József vill. szer., Türk József gkv., Molnár Dezső szerelő és Szilasi János ga­rázsmester). Valamennyi jelölő bizottság munkájához sok sikert kívá­nunk. Vörös Géza Köszönet az élet­mentőknek Ünnepi összejövetelt tartott a budapesti MÁVAUT Vörös­­kereszt szervezete. Badacsonyi György törzskari igazgató is­mertette a véradás jelentősé­gét. A vállalatnál 192 jelentkező közül 167- en 48 liter vért adtak, köztük számos gépkocsivezető is, akik egyöntetűen úgy nyi­latkoztak, hogy a levett vér­mennyiség a legcsekélyebb mértékben sem csökkentette a munkájukhoz szükséges jó közérzetet. Az Orvostovábbképző Inté­zet részéről dr. Szilasi Korné­lia főorvosnő meleg szavakkal tolmácsolta a vért kapott be­tegek háláját. Név szerint is felsorolt néhányat azok közül, akiken a vállalat dolgozói se­gítettek. Felolvasta az egyik megmentett, két gyermekes családanya levelét, aki szív­műtéten esett át, s megható szavakkal mon­dott köszönetet Kiss Lász­­lónénak, akinek gyógyulását és életét köszönheti. Végül Hidasi György, a vál­lalat vezérigazgatója vásárlási utalványokat osztott szét a megjelentek között. A hangu­latos vacsorán még sokáig együttmaradtak a vendégek és a vendéglátók. (1) Átadták a Fővárosi Garázsipari Vállalat új, női munkásszállóját A vállalat vezetősége és szakszervezeti bi­zottsága közös döntésének eredményeként a közelmúltban került átadásra a Fővárosi Ga­rázsipari Vállalat Váci úti új, női munkás­­szállója. A korszerűen felszerelt, modern bú­torokkal berendezett munkásszálló 19 dolgo­zó nő számára nyújt nyugodt, kényelmes, ott­honos körülményeket. A megvalósítás során figyelemmel volt a vállalat szakszervezetünk Központi Vezetősége és Elnöksége határozatá­ra, amely kimondja a munkásszállások szín­vonalának és az ott lakók körülményeinek állandó javítását. Ebből kiindulva biztosítot­ták az FGV a művelődési lehetőségeket­ (tár­salgó, televízió, rádió) és a szociális ellátott­ságot (zuhanyozók, ételmelegítő konyha, vasa­ló- és mosóhelyiség, kárpitozott bútorok stb.) Mi indokolta, hogy a sokévi probléma a vállalat életében végre megoldást nyert? A vállalat — a mozgalmi szervekkel kar­öltve — elemezte a munkaerő-fluktuáció okait. Megállapította, hogy a jelenlegi létszámszük­séglet egy részét csak vidéki dolgozókkal tud­ja megoldani. Érték a dolgozók viszont Buda­pesten csak albérlőként vagy ágybérlőként laknak, tehát részükre megfelelő otthont kell létesíteni. A felmérést tettek követték. A Váci úton levő régi irodaépületet átalakították, amelynek eddigi költsége több mint 200 ezer forint. A jövő év tavaszán az épület külső ta­tarozására és csinosítására is sor kerül. A kivitelezési munkák gyors megvalósítá­sáért dicséret illeti Mucsi Istvánt, aki — mint a vállalat műszaki előadója és egyben a szak­­szervezeti bizottság elnöke — szívén viselte a dolgozó nők gondját, baját. Szakszervezetünk Szociálpolitikai és Munka­­védelmi osztálya kezdettől fogva figyelemmel kísérte a Fővárosi Garázsipari Vállalat gazda­sági vezetésének, szakszervezeti bizottságának helyes döntését és annak gyakorlati megvaló­sítását műszaki és egészségügyi tanácsokkal segítette. Ezzel kapcsolatban időszerűnek lát­juk ismételten leszögezni: szükséges, hogy a SZOT Elnöksége 64/1962. (X. 10.) számú hatá­rozata szellemében megválasztásra kerüljenek a szállásbizottság, a szállásfegyelmi bizottság, egészségügyi és kultúrfelelősök. Készítsenek munkatervet, szervezzenek színház- és mú­zeumlátogatásokat, valamint orvosi előadáso­kat. Segítsék a szállólakók szakmai, politikai és kulturális fejlődését. Minden — a kollektí­vát érintő kérdésben — kérjék a vállalatveze­tés és a mozgalmi szervek segítségét Ezután már csak a munkásszálló lakóin és a közülük választandó szállóönkormányzaton múlik, hogy értékeljék, megbecsüljék a válla­lat által biztosított szociális létesítményt és azt valóban otthonuknak tekintsék. Csenki Gyula Meddig kell még a „Fürst”-garázs 1900 dolgozójának kínlódnia? Olyan információ alapján ke­rültünk a Hamzsabégi úti „Fürst Sándor” autóbuszga­rázsba, hogy a garázs elszívó­berendezését leszerelik. Ennek okát kerestük. Azonban meg­tudtuk, hogy az elszívót már hónapokkal ezelőtt leszerelték, mert a hatalmas hangár tető­zete nem bírta a terhet. Az 1950 táján több, mint kétmil­liós beruházással felszerelt be­rendezés a 18 éves fennállása alatt — nem tévedés (!) — mindössze fél órát üzemelt. Kiderült ugyanis, hogy a fel­szereléskor elfelejtettek villa­mos energiát biztosítani az üzemeléshez, s az Elektromos Művek ezt azóta sem engedé­lyezte. A berendezés rozsdásodott a menyetelen, húzta, terhelte sok tonnájával az amúgy sem túl szilárd építményt, amelyet felülről viszont az időközben rátelepedett földhomokréteg nyomott. Olyan méretekben, hogy fák, bokrok nőttek ki a tetőzeten, kitűnő kirándulási lehetőséget biztosítva a turis­táknak, az „Ismerd meg hazá­dat” mozgalom keretében ... Az elszívóberendezés tehát üzemelés nélkül lekerült és az e célra alakított különleges te­hergépkocsikkal a MÉH-ben fejezte be dicstelen pályafu­tását. Az már ezek után nem sokat számított hogy a lesze­relés és a szállítás sokkal töb­be került, mint amennyit az ócskavasért kaptak. Ennyit az elszívó „önéletrajzáról”, ami­ről a történtek után már nem érdemes többet beszélni. Ám érdemes azokról az em­berekről szólni akik minden­nek a levét isszák, akik a felelőtlen ügyintézés miatt füstben, olajos víztenger­ben, ebben a huzatos garázs­ban, fagyban dolgoznak. Hő­siesen helyt állva — már aki ott marad — abban a tudatban, hogy nélkülük — s ez így igaz — még tovább romlik a főváros közlekedése. Tízéves program ennek a garázsnak a felújítása korsze­rűsítése. Azóta a tetőzetet próbálták menteni, de ma is befolyik azon az eső. A csator­nák amelyek a szennyes vizet elvezetnék, nem működnek. A szerelőaknákba befolyik a víz, fűtetlen, sokszor vizes aknák­ban, vizsgálják, szerelik, javít­ják, kezelik az autóbuszokat. Ami rendkívül nagy felelős­séggel jár, hiszen akár csak egy rosszul meghúzott csavar is katasztrófát idézhet elő. A garázsban 397 kocsit üze­meltetnek. Ebből naponta mintegy 320 megy járatba, a többi benn marad javításra. Elképzelhető a laikus számára is hogy amikor ennyi kocsi át­fut a garázson az esti-hajnali mosásra és műszaki vizsgálat­ra milyen nagymennyiségű gázfüstöt kell az embernek beszívni. Er­ről egyébként magunk is meg­győződtünk, amikor — sarkun­kon járva — végigmentünk a sáros-olajos latyakban úszó ga­rázson. S az udvartér! Mintha teg­nap söpört volna keresztül a világháború. Mély, vizes göd­rök, sártenger. Ezeken keresz­tül járnak a kocsik. A Tanács utasítására az Útépítő Vállalat megkezdte az udvar építését, fel is szedte a kövezetét s az­óta — ahogy pestiesen mond­ják — „mintha elvágták vol­na ...” Ki tudja mikor foly­tatja, pláne, hogy mikor fejezi be az Útépítő Vállalat ezt a munkát? Természetesen a KÖJÁL is vizsgálta az itteni körülményeket. Megállapította a szennyeződést de... üzemel­ni kell. A „Fürst”-garázs köteléké­ben 1900 ember dolgozik. Többségük forgalmi személyzet és szerelők. Emellett is lét­számhiánnyal küzdenek, ami­nek nem mindenben a bérprob­léma az oka. Az emberek, akikkel beszéltünk, elmondták, hogy a tarthatatlan helyzetet nem mindenki bírja és ember­ségesebb körülményeket ke­resnek. Találnak is. Úgy halljuk, hogy a rekonst­rukció a közeli idők kérdése Ezt mi is reméljük, azzal az 1900 emberrel együtt, akik minden megbecsülést megér­demelnek ezért a hősi helyt­állásért. És reméljük, hogy a szakszervezeti szervek is élnek törvények biztosította lehető­ségeikkel, hogy ezt a tarthatat­lan helyzetet mielőbb — telje­sen — felszámolják! Mosonyi László A Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa — eredményes munkássága elis­meréséül, nyugalomba vonulá­sa alkalmából — Molnár Jó­zsefet, az 1. sz. AKÖV üzem­­igazgatóját 1969. Január ML Bemutatjuk a jelöltedet Kedvesen mosolyog Ko­vács Istvánná, a MA­HART Hajójavító szb gazdasági felelőse a ké­pen. Ilyen mosolyogva, ilyen derűsen végzi gaz­dasági és mozgalmi munkáját is. Talán ez az oka annak, hogy a Hajójavítóban ismét Ko­vács Istvánná szb-tag­­ságára tettek javaslatot A Hajójavító egyik mun­kása mondotta róla: „Bár a lottón lenne olyan biztos az ötös ta­lálatom, mint ahogy biz­tos Kovácsné megvá­lasztása .. Osztrovszky Károly, a BKV Autóbusz üzemág „Sallai” főműhelyének egykori szerelője, ma már művezetője, közel négy évtizede dolgozik a „Busznál”. A régiek csak „Kis Dikics” néven ismerik — és becsülik — a szorgalmas, szak­mailag kitűnően képzett szaktársukat. Másfél-két évtizeddel ezelőtt még egyik erőssége volt az Autóbusz labdarúgó-csa­patának, érthető tehát, hogy a társadalmi mun­kát is a sportkörben kezdte. Jelenleg — évek óta — a munkaügyi dön­tőbizottság tagja. Ke­mény, őszinte, az igaz­ságért mindig tettre kész ember. Ezek a tulajdon­ságai érlelték meg a fő­műhely dolgozóiban a gondolatot: Osztrovszky Károly legyen ismét a megválasztásra kerülők között! Wolf Jánosné, a BKV HÉV üzemág gödöllői vonalán 12 éve látja el a szakszervezeti bizott­ságban a gazdasági fe­lelős tisztséget. Társa­dalmi munkája mellett a szakmai munkáját is példásan végzi, amit bi­zonyít a kiváló dolgozó jelvény és egy miniszte­ri dicséret. A szakszer­vezeti revizorok öröm­mel keresik fel a gödöl­lői szb gazdasági felelő­sét, mert tudják, hogy ott mindig, mindent rendben találnak. Újra­választását úgyszólván természetesnek tekintik a HÉV gödöllői vonalán dolgozó szervezett mun­kások.

Next