Közlekedés, 1969 (59. évfolyam, 1-24. szám)
1969-11-10 / 21. szám
2 Korszerű szociális ellátást kapnak a Metró dolgozói Rohamosan közeleg az a nap, amikor a budapesti Metro első szakaszán, a Fehér út—Deák tér között, megindul az utasforgalom. Az üzemindításra készülő Földalatti Vasút Vállalat, ennek megfelelően, a jövő év február—márciusában már mintegy 1300—1400 dolgozót foglalkoztat. A közlekedés ennek az újonnan szerveződő hadseregének a munkába állítása azonban nem csupán az építés befejezését, a műszaki eszközök, berendezések üzembe helyezését és működtetését követeli meg. Gondoskodnia kell a vállalatnak a dolgozók szociális, egészségügyi, jóléti ellátásáról, üdültetéséről, részbeni elhelyezéséről. Felkészült-e a Metro vezérkara ezekre a feladatoknak az ellátására — kérdeztük Hídvégi Károly igazgatót és Hargita Ferenc szb-titkárt? Elkészültek a berendezések — Messzemenően gondoskodni fogunk minden Metrónál elhelyezkedő dolgozóról — válaszolt Hídvégi Károly igazgató. — Mindenekelőtt azt említeném meg, hogy a beruházás megtervezésekor nagy figyelmet szenteltünk a munkavédelmi feltételek biztosítására. A mai, sőt inkább a jövendő kor kívánalmainak megfelelően teremtettük meg az alagúti üzemelés biztonságát, s közegészségügyi feltételeit. Megfelelő berendezések állnak rendelkezésre a motorkocsik és az egyéb hőtermelő berendezések, például a generátorok által termelt többlethő elvezetéséhez. A munka- és az utasterekben a szükséges lux-értéket biztosítjuk világításban, a szellőzés korszerű berendezések működtetésével valósul meg az üzemelés és a karbantartás minden fázisában. Ezek a berendezések készek. Az üzemberuházással párhuzamosan a szociális és egészségügyi létesítmények sora készül a Metro mai és jövendő dolgozói számára. Hargita Ferenc szb-titkár az öltözőket és fürdőhelyiségeket mutatja be. — A Fehér úti járműtelepen építtettük meg a minden igényt kielégítő, fekete-fehér rendszerű öltöző és fürdő is komplexumot — vette át a jogot Hargita Ferenc. Méreteit spliintve ez a létesítmény — külön női és külön férfi részszel — tökéletesen megfelel az üzemi létszám igényeinek. A beruházás már elkészült, jelenleg a fűtés megoldásán dolgoznak. Megítélésünk szerint a forgalom megindulása előtt, még éppen idejében át tudjuk adni használatra. — Az állomásokon szolgálatot teljesítő forgalmi és műszaki vagy kisegítő személyzetnek minden állomáson öltöző-pihenő szobából, mosdóból és WC-ből álló létesítményt alakítottunk ki. Ezek is lényegében elkészültek — s noha ma még az építésben és a szerelésben résztvevők használják őket, dolgozóink szolgálatba állításakor kizárólag a mi kezelésünkbe, vagyis dolgozóink használatába kerülnek. Említést érdemel továbbá, hogy a Fehér úti járműtelepen kialakítottunk öt darab ötágyas szobát azok számára éjszakai pihenőhelyül, akik vagy túl későn végeznek, vagy a korai üzemkezdéshez nem biztosított az időbeli beérkezésük. Két étkezőhelyiséget terveztünk a műszaki személyzet, a forgalomban dolgozók és a vállalati adminisztrációs apparátus számára, legalábbis arra az időszakra, amíg a forgalom csak rövidített pályaszakaszon bonyolódik. A központi konyha és az egyik étterem a járműtelepen elkészült. A központi irodaházban, a Stadion állomásnál létesítendő második étterem még a kivitelezés stádiumában van. Az irodaház átadásával együtt azonban az is működni kezd. A két étterem együttesen 800 személyes. Óvoda és törzsgárda — Az egészségügyi-orvosi ellátás biztosítása viszont ma még gondot jelent — jegyezte meg az szb-titkár. Dolgozóink orvosi ellátását jelenleg a Közlekedési Építő Vállalat üzemorvosi intézménye végzi. Az eredeti beruházási program pótlétesítményeként most épül a Fehér úton — ahol a dolgozóink zöme foglalatoskodik — egy üzemorvosi rendelő, amelynek átadása üzemindításra megtörténik. — A folyamatos orvosi ellenőrzés, a forgalomban részt vevők rendszeres egészségügyi ellenőrzése vagy az esetleges foglalkozási ártalmak elleni küzdelem azonban többet kíván annál, hogy egyszerűen csak orvosi rendelőt nyissunk — jegyezte meg Hídvégi Károly igazgató. — Éppen ezért megtettük az intézkedéseket avégett, hogy már 1970-ben megépüljön egy korszerű, lehetőleg minden szükséges vizsgálat elvégzésére felkészült rendelőintézet. Ennek megteremtése és fejlesztése a Metro fejlesztése szempontjából is elengedhetetlen. Elmondotta kérdésünkre Hídvégi Károly igazgató, hogy egyelőre nem megoldott aleendő nődolgozók kisgyermekeinek óvodai-bölcsődei elhelyezése. A beruházás tervezésekor erre nem gondoltak. A törzsgárda-szervezésben is segít a vállalat. Vezetőinek az a szándéka, hogy anyagilag és erkölcsileg egyaránt támogatják dolgozóik letelepedését, lakásproblémáinak a megoldását. A vállalat gazdasági és mozgalmi vezetői tekintélyes summát szavaztak meg erre a célra, tárgyalásokat folytatnak kerületi tanácsokkal telekbiztosításról. Döntés született továbbá arról, hogy a lebontásra ítélt felvonulási épületek anyagát, jutányos áron, a vállalat olyan dolgozóinak juttatják, akik családi házat szándékoznak építeni. A lakással nem rendelkező dolgozóknak a Kocsis utcában 1968-ban átadott, 660 személyt befogadó, kényelmes szállóban biztosítanak otthont. Kocsis Sándor Egyik vállalatunk szakszervezeti bizottsági ülésén, megtudtuk, hogy felelős személyeket megbüntettek, mert egyes gépkocsivezetőket 300 óránál hosszabb időre osztottak be munkára. Kértük, hogy közöljenek lapunkkal részletesebb adatokat, mert jó példaként meg szeretnénk írni. A forgalmi vezető megtudta szándékunkat és szinte összetett kézzel könyörgött a szakszervezet munkatársának: „csak ezt ne tegyétek, a felsőbbség előtt soha többé nem lesz megállásom”. (A szakmában nem ismerősök kedvéért: nem a törvénysértés miatt félt, hanem azért mert fellépett ellene.) A nem éppen jó modoráról híres igazgató és a szakszervezeti bizottság titkára között már-már kenyértörésre került a sor, amikor az igazgatónak a Szovjetunióba kellett elutaznia. Hazaérkezése óta — az elmúlt évek gyakorlatától eltérően — a viszony annyira megjavult, hogy az szb-titkárt mindig a fotelba ülteti le irodájában. (Akad nálunk még néhány vezető, akit érdemes lenne néhány hétre a Szovjetunióba küldeni tapasztalatcserére — nemcsak a fotel kedvéért.) Sokféle módja van a foglalkoztatási idő csökkentésének. Egyik vállalatunknál azt találták ki: a gépkocsivezetői vizsgán megbukott segédvezetőket fizetés nélküli szabadságra küldték. Ezek az emberek nem dolgoztak egy órát sem, ugyanakkor a létszámban szerepeltek. öt ilyen bukott ember egy közepes vállalatnál — papíron — mintegy havi egy órával csökkenti a foglalkoztatási időt és ezzel be van tudva a feladat egy hetede. (Nem lehetne végre már, manipulációk helyett, arra törekedni, hogy a gépkocsivezetők több időt tölthessenek családjuk körében?) Aktívaülésen mondta el az egyik vállalat munkaügyi szakembere: „nálunk a bázisához képest több, mint 13%- kal emelkedett a bérszínvonal”. Mindenki rémülten hallgatta a tájékoztatást és inflációról, az igazgató, a főkönyvelő, leváltásáról vizionált. A résztvevők ezután már az indokolt bérpanaszaikat is alig merték elrebegni. Az értekezlet után valaki — hitetlenkedő — utána számolt és megállapította a 13% csak szeptemberre vonatkozott. Az 1—IX. hónapi összesített adatok szerint a bérszínvonal nem egészen hét százalékkal emelkedett. Ez még mindig kicsit sok, de aztán kiderült, hogy az emelkedés a jóváhagyott bérszínvonalhoz képest, vagyis lényegileg 1967. évhez képest következett be. (Ugye milyen más ez, mint ami az értekezleten elhangzott. Lám-lám mik vannak és hogy kell vigyázni.) Úgyi gyermekének FÉNYKÉPEZŐGÉPET, FORTE-FILMET KÖZLEKEDÉS OLAJREGENERÁLÓ A takarékosság elve vezette a miskolci 3. sz. Autóközlekedési Vállalat műszaki szakembereit arra az elhatározásra már 1964-ben, hogy üzembe helyezzenek egy olajregeneráló üzemrészt. Az első esztendőben 1 liter olaj regenerálásának 16 forint volt az önköltsége, s akkor 19 900 liter volt az évi mennyiség. Kezdetben a biztonságos termelés feltételeinek hiányával dolgozott az üzem, s ennek sajnálatos következménye is lett: robbanás, üzemi baleset történt, s egy ember súlyos sérülése sürgette a már egyébként tervbe vett korszerűsítést. Ez 1968-ban átépítéssel megtörtént. Három műszakban kilencen dolgoznak itt, s szakszerű munkájuk lehetővé tette, hogy 1968-ban 6,50 forintos literenkénti önköltséggel 1 200 000 liter regenerált olajat állítsanak elő. A vállalat a regenerált olaj előállításával évi 1 200 000 forint megtakarítást ért el. Egymillió forint költséggel épül Tatán a 18-as AKÖV 2-es számú üzemegységében az ország egyik legkorszerűbb szerelőcsarnoka. Az új létesítmény az év végére készül el, s üzembehelyezésével egyesítik a tatai üzemegység két — jelenleg egymástól távol lévő — szerelőtelepét. A központosítás nagyban hozzájárul a javítási munkák meggyorsításához. KITÜNTETÉSEK A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója alkalmából a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete elnökségének javaslata alapján, eddig végzett kiemelkedő munkájuk elismeréséül többen részesültek kitüntetésben. Nagy Béla, a KSZDSZ elnökségének tagja a Munka Érdemrend ezüst fokozata, Horváth Zsigmond, az Autófenntartó Ipari Tröszt ágazati szakszervezeti tanácsának titkára és Vörös Lajos, a Budapesti Közlekedési Vállalat Villamosvasút Üzemág szakszervezeti bizottságának munkatársa a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta a Népköztársaság Elnöki Tanácsától Fasching Gézának, a KSZDSZ Kulturális, Agitációs, Propaganda- és Sportosztálya munkatársának a Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem ezüst fokozatát adományozta a Minisztertanács. Horváth Károlyt, a győri 19. sz. Autóközlekedési Vállalat szakszervezeti bizottságának titkárát a SZOT elnöksége a a „Szakszervezeti Munkáért” ezüst fokozatával tüntette ki. ÚJ JELZŐLÁMPÁK Szeptember 25-től Budapest belvárosában új típusú forgalomirányító automata jelzőlámpák működnek a Bécsi utca — Deák Ferenc utca, illetve a Bécsi utca—Harmincad utca kereszteződésénél. Hasonlóak ezek a Népköztársaság útján levőkhöz, a korábbiaknál nagyobb fényerővel működnek, a lencséikben nyilak mutatják a forgalom irányát. A belvárosi jelzőlámpák mindhárom színében megfelelő irányba mutató nyílfigura A jövőben valamennyi lámpát így készítenek el, illetve ilyenekre alakítják át. Figyelem: a kanyarodás mindenütt csak zöld jelzésre, a kívánt irányba mutató zöld nyíl megjelenésére történhet! Az olyan több fázisú csomópontokban, ahol balra más időpontban lehet kanyarodni, mint egyenesen haladni — a Pécsi utca és a Harmincad utca kereszteződése, a balra haladó járművek részére szóló jelzőlámpát az úttest bal oldalán, az egyenesen tovább haladó járműveknek szólót az úttest jobb oldalán vagy az úttest fölé függesztve helyezik el. Olyan úttorkolatnál, ahol valamennyi forgalmi sávról azonos irányba haladhatnak a gépjárművek, a jelzőlámpát az úttest baloldalán kívül befüggesztve vagy az úttest bal oldalán is elhelyezhetik. Minden gépkocsivezető figyelmét felhívjuk: óvatosan, körültekintően, a jelzéseknek megfelelően vezessen. Búcsú Szeift Bélától Megrázó hírt közöltek október 25-én kora reggel a MÁV-kórházból: hosszú szenvedés után, 54 éves korában, meghalt Szeift Béla, a HUNGAROCAMION Nemzetközi Autóközlekedési Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára. A munkásmozgalomban 1949. óta tevékenykedett. Mint bizalmi kezdte, később termelési felelős lett, majd a KSZDSZ területi elnöke, és 1961 novembere óta — 8 éve — a HUNGAROCAMION szbtitkára. Mikor még szakmájában — autószerelőként — dolgozott, akkor is, és azóta is mindig a vállalat, a népgazdaság érdekeit tartotta szem előtt, így lett a Szakma Kiváló Dolgozója, kétszeres Kiváló Dolgozó, 1960-ban kiváló újítási munkájáért Munka Érdemérmet, 124 elfogadott újításáért Kiváló Újító kitüntetés bronz fokozatot kapta. Szakszervezeti munkájában mindig az emberséget tartotta szem előtt. Szobáját senki nem hagyhatta el jó szó, megnyugtató intézkedés nélkül. Az emberek tisztelék, becsülték, szerették. Betegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta, mégis igyekezett jó kedélyű maradni, és fájdalmával soha nem terhelte környezetét. Hitte és vallotta, hogy szakszervezeti munkája csak akkor lesz kielégítő, ha azt kommunistaként, elvhűséggel, következetességgel, fáradhatatlanul és töretlenül végzi. Ezt tartotta fontosnak és nem saját egészségét. Magánélete is példásan becsületes, tiszta volt. Most örökre el kell búcsúznunk Szeift elvtárstól. Még soká emlékezni fogunk rá mindannyian: munkatársai, elvtársai és barátai. Hisszük, hogy munkásságának magja, amit elvetett, jó talajba hullott. Szakszervezetünk elnöksége, és a HUNGAROCAMION Nemzetközi Autóközlekedési Vállalat saját halottjaként helyezték örök pihenőre Szeift Bélát. ALLASFOGLALÁS Kinek volt „ördöge”? Sokat hallunk, olvasunk arról, hogy milyen veszélyekkel jár ittasan járművet vezetni. Számos példa int, figyelmeztet az ittas vezetés következményeire. Úgy látszik azonban, hogy egyeseknek mindez kevés, nem hallgatnak az okos szóra, nem akarnak szakítani az alkohollal. Sem a példák, sem a szavak, sőt a szigorú ítéletek sem hatottak arra a két gépkocsivezetőre — Agárdi Józsefre és Gyöngyösi Lászlóra —, akik szerencséjükben bízva, ital hatása alatt kezdték meg szolgálatukat, vagy arra az öt másik társukra, akik az adódó alkalmat kihasználva, munka közben hörpintgettek. Szeptember derekán úgy látszik egyszerre szállta meg az ördög a kecskeméti 9. sz. AKÖV hét gépkocsivezetőjét, de „ördöge volt” az ellenőrzésnek is, mert nem maradt titokban a dolog. Ezt tanúsítja az a hét példás határozat, amelyeket a dr. Vöröss József vezette társadalmi bíróság hozott. A határozatokból megtudjuk, hogy mi történt szeptember 19-én Kiskunfélegyháza egy kis cukrászdájában. Négy tehergépkocsi öt vezetője a félegyházi Konzervgyárban rakodott volna. A töltőgép elromlott, emiatt várakozniuk kellett. Langó István gépkocsivezetőnek támadt az az ötlete, hogy „jó hangulatban” üssék agyon az időt. Felkerekedett hát a társaság: Korpácsi Mihály, Tóth György, Lajos István, Varga Imre gépkocsivezetők, Langó Istvánnal együtt, betértek a sorompó előtti cukrászdába. Ott ki-ki ízlése szerint rendelt pálinkát, likőrt konyakot, rumot, egyszer, kétszer, többször féldecit. Volt aki sörrel hígította a töményt és volt, aki aznap már másodszor ragadta meg az alkalmat — és a poharat! Aszerint, hogy ki mennyire van „hitelesítve”, csípett be enyhébben vagy erősebben. Korpácsi, Mihály számlájára 3 konyak, 2 üveg sör került a cukrászdában, a társadalmi bíróságnál viszont szigorú megrovás, 50% év végi részesedés megvonás és 500 forint pénzbírság. A többiek sem úszták meg sokkal olcsóbban. Az ügyhöz tartozik az is, hogy a hét gépkocsivezető közül négynek már korábban is akadt dolga a fegyelmi jogkör gyakorlójával: más ügyekből eredően már fegyelmi büntetés hatálya alatt állanak. A történteket nem szükséges kommentálni, a tények önmagukban is riasztóak. Most ugyan szerencséje volt mind a hét gépkocsivezetőnek, italozásuk nem járt súlyosabb következményekkel, nem gázoltak, nem okoztak ténylegesen kárt másoknak, a kecskeméti AKÖV derék, becsületes kollektívájának. A szerencsén és a vállalat éberségén múlott mindez, de nincs rá garancia, hogy mégegyszer így lesz. Reméljük, a hét ember — és mások is, akiknek eddig sikerült baj nélkül megúszni a hasonló eseteket — mégis csak belátják, hogy a volán és az alkohol összeegyeztethetetlen. Aki pedig nem tanul az esetből, az könnyen úgy járhat, hogy nemcsak az italra, hanem a kenyérre valót is elvesztheti, mint gépjárművezető. 1969. november 16. Két új üzletet nyitott az AUTÓKER AUTÓVILLAMOSSÁGI ÉS FELSZERELÉSI CIKKEK SZAKÜZLETE: VI., Paulay Ede utca 29. A 3. SZ. KERESKEDELMI EGYSÉG KISKERESKEDELMI ÜZLETE: VIli., Rákóczi út 45. Itt magánosoknak és közületeknek egyaránt árusítunk: # gördülőcsapágyakat # dugattyúgyűrűket # csapszegeket # tömítőgyűrűket # seeger-gyűrűket AUTÓKER AZ AUTÓSOK ÉS MOTOROSOK SZOLGÁLATÁBAN