Közlekedés, 1969 (59. évfolyam, 1-24. szám)

1969-11-10 / 21. szám

2 Korszerű szociális ellátást kapnak a Metró dolgozói Rohamosan közeleg az a nap, amikor a budapesti Metro első szakaszán, a Fehér út—Deák tér között, megindul az utas­­forgalom. Az üzemindításra készülő Földalatti Vasút Vállalat, ennek megfelelően, a jövő év február—márciusában már mintegy 1300—1400 dolgozót foglalkoztat. A közlekedés ennek az újonnan szerveződő hadseregének a munkába állítása azonban nem csupán az építés befejezését, a műszaki eszközök, berendezések üzembe helyezését és mű­ködtetését követeli meg. Gondoskodnia kell a vállalatnak a dolgozók szociális, egészségügyi, jóléti ellátásáról, üdültetésé­ről, részbeni elhelyezéséről. Felkészült-e a Metro vezérkara ezekre a feladatoknak az ellátására — kérdeztük Hídvégi Ká­roly igazgatót és Hargita Ferenc szb-titkárt? Elkészültek a berendezések — Messzemenően gondos­kodni fogunk minden Metró­nál elhelyezkedő dolgozóról — válaszolt Hídvégi Károly igaz­gató. — Mindenekelőtt azt említeném meg, hogy a beru­házás megtervezésekor nagy figyelmet szenteltünk a mun­kavédelmi feltételek biztosítá­sára. A mai, sőt inkább a jö­vendő kor kívánalmainak megfelelően teremtettük meg az alagúti üzemelés biztonsá­gát, s közegészségügyi felté­teleit. Megfelelő berendezések állnak rendelkezésre a motor­kocsik és az egyéb hőtermelő berendezések, például a gene­rátorok által termelt többlet­hő elvezetéséhez. A munka- és az utasterekben a szüksé­ges lux-értéket biztosítjuk vi­lágításban, a szellőzés korsze­rű berendezések működtetésé­vel valósul meg az üzemelés és a karbantartás minden fá­zisában. Ezek a berendezések készek. Az üzemberuházással pár­huzamosan a szociális és egészségügyi létesítmények so­ra készül a Metro mai és jö­vendő dolgozói számára. Har­gita Ferenc szb-titkár az öltö­zőket és fürdőhelyiségeket mutatja be. — A Fehér úti járműtele­pen építtettük meg a minden igényt kielégítő, fekete-fehér rendszerű öltöző és fürdő is komplexumot — vette át a jogot Hargita Ferenc. Méreteit s­­pliintve ez a létesítmény — külön női és külön férfi rész­szel — tökéletesen megfelel az üzemi létszám igényeinek. A beruházás már elkészült, jelenleg a fűtés megoldásán dolgoznak. Megítélésünk sze­rint a forgalom megindulása előtt, még éppen idejében át tudjuk adni használatra. — Az állomásokon szolgá­latot teljesítő forgalmi és mű­szaki vagy kisegítő személy­zetnek minden állomáson öl­töző-pihenő szobából, mosdó­ból és WC-ből álló létesít­ményt alakítottunk ki. Ezek is lényegében elkészültek — s noha ma még az építésben és a szerelésben résztvevők használják őket, dolgozóink szolgálatba állításakor kizáró­lag a mi kezelésünkbe, vagyis dolgozóink használatába ke­rülnek. Említést érdemel to­vábbá, hogy a Fehér úti jár­műtelepen kialakítottunk öt darab ötágyas szobát azok számára éjszakai pihenőhelyül, akik vagy túl későn végeznek, vagy a korai üzemkezdéshez nem biztosított az időbeli be­érkezésük.­­ Két étkezőhelyiséget ter­veztünk a műszaki személyzet, a forgalomban dolgozók és a vállalati adminisztrációs ap­parátus számára, legalábbis arra az időszakra, amíg a for­galom csak rövidített pálya­­szakaszon bonyolódik. A köz­ponti konyha és az egyik ét­terem a járműtelepen elké­szült. A központi irodaházban, a Stadion állomásnál létesíten­dő második étterem még a ki­vitelezés stádiumában van. Az irodaház átadásával együtt azonban az is működni kezd. A két étterem együttesen 800 személyes. Óvoda és törzsgárda — Az egészségügyi-orvosi ellátás biztosítása viszont ma még gondot jelent — jegyezte meg az szb-titkár. Dolgozóink orvosi ellátását jelenleg a Közlekedési Építő Vállalat üzemorvosi intézménye végzi. Az eredeti beruházási prog­ram pótlétesítményeként most épül a Fehér úton — ahol a dolgozóink zöme foglalatosko­dik — egy üzemorvosi rende­lő, amelynek átadása üzemin­dításra megtörténik. — A folyamatos orvosi el­lenőrzés, a forgalomban részt vevők rendszeres egészségügyi ellenőrzése vagy az esetleges foglalkozási ártalmak elleni küzdelem azonban többet kí­ván annál, hogy egyszerűen csak orvosi rendelőt nyissunk — jegyezte meg Hídvégi Ká­roly igazgató. — Éppen ezért megtettük az intézkedéseket avégett, hogy már 1970-ben megépüljön egy korszerű, le­hetőleg minden szükséges vizsgálat elvégzésére felké­szült rendelőintézet. Ennek megteremtése és fejlesztése a Metro fejlesztése szempont­jából is elengedhetetlen. Elmondotta kérdésünkre Hídvégi Károly igazgató, hogy egyelőre nem megoldott a­­leendő nődolgozók kisgyerme­keinek óvodai-bölcsődei elhe­lyezése. A beruházás tervezé­sekor erre nem gondoltak. A törzsgárda-szervezésben is segít a vállalat. Vezetőinek az a szándéka, hogy anyagilag és erkölcsileg egyaránt támogat­ják dolgozóik letelepedését, lakásproblémáinak a megoldá­sát. A vállalat gazdasági és mozgalmi vezetői tekintélyes summát szavaztak meg erre a célra, tárgyalásokat folytatnak kerületi tanácsokkal telekbiz­tosításról. Döntés született to­vábbá arról, hogy a lebontás­ra ítélt felvonulási épületek anyagát, jutányos áron, a vál­lalat olyan dolgozóinak juttat­ják, akik családi házat szán­dékoznak építeni. A lakással nem rendelkező dolgozóknak a Kocsis utcában 1968-ban át­adott, 660 személyt befogadó, kényelmes szállóban biztosí­tanak otthont. Kocsis Sándor Egyik vállalatunk szakszer­vezeti bizottsági ülésén, meg­tudtuk, hogy felelős személye­ket megbüntettek, mert egyes gépkocsivezetőket 300 óránál hosszabb időre osztottak be munkára. Kértük, hogy közöl­jenek lapunkkal részletesebb adatokat, mert jó példaként meg szeretnénk írni. A forgal­mi vezető megtudta szándé­kunkat és szinte összetett kéz­zel könyörgött a szakszerve­zet munkatársának: „csak ezt ne tegyétek, a felsőbbség előtt soha többé nem lesz megállá­som”. (A szakmában nem ismerő­sök kedvéért: nem a törvény­sértés miatt félt, hanem azért mert fellépett ellene.) A nem éppen jó modoráról híres igazgató és a szakszer­vezeti bizottság titkára között már-már kenyértörésre ke­rült a sor, amikor az igazgató­nak a Szovjetunióba kellett elutaznia. Hazaérkezése óta — az elmúlt évek gyakorlatától eltérően — a viszony annyira megjavult, hogy az szb-titkárt mindig a fotelba ülteti le iro­dájában. (Akad nálunk még néhány ve­zető, akit érdemes lenne né­hány hétre a Szovjetunióba kül­deni tapasztalatcserére —­ nem­csak a fotel kedvéért.)­­ Sokféle módja van a fog­lalkoztatási idő csökkentésé­nek. Egyik vállalatunknál azt találták ki: a gépkocsivezetői vizsgán megbukott segédveze­tőket fizetés nélküli szabadság­ra küldték. Ezek az emberek nem dolgoztak egy órát sem, ugyanakkor a létszámban sze­repeltek. öt ilyen bukott em­ber egy közepes vállalatnál — papíron — mintegy havi egy órával csökkenti a foglalkoz­tatási időt és ezzel be van tudva a feladat egy hetede. (Nem lehetne végre már, ma­nipulációk helyett, arra töre­kedni, hogy a gépkocsivezetők több időt tölthessenek család­juk körében?) Aktívaülésen mondta el az egyik vállalat munkaügyi szakembere: „nálunk a bázisá­hoz képest több, mint 13%- kal emelkedett a bérszínvo­nal”. Mindenki rémülten hall­gatta a tájékoztatást és inflá­cióról, az igazgató, a főköny­velő, leváltásáról vizionált. A részt­vevők ezután már az in­dokolt bérpanaszaikat is alig merték elrebegni. Az értekezlet után valaki — hitetlenkedő — utána számolt és megállapította a 13% csak szeptemberre vonatkozott. Az 1—IX. hónapi összesített ada­tok szerint a bérszínvonal nem egészen hét százalékkal emelkedett. Ez még mindig kicsit sok, de aztán kiderült, hogy az emelkedés a jóváha­gyott bérszínvonalhoz képest, vagyis lényegileg 1967. évhez képest következett be. (Ugye milyen más ez, mint ami az értekezleten elhangzott. Lám-lám mik vannak és hogy kell vigyázni.) Úgyi gyermekének FÉNYKÉPEZŐ­GÉPET, FORTE-FILMET KÖZLEKEDÉS OLAJREGENERÁLÓ A takarékosság elve vezette a miskolci 3. sz. Autóközlekedési Vállalat műszaki szakembereit ar­ra az elhatározásra már 1964-ben, hogy üzembe helyezzenek egy olajregeneráló üzemrészt. Az el­ső esztendőben 1 liter olaj rege­nerálásának 16 forint volt az ön­költsége, s akkor 19 900 liter volt az évi mennyiség. Kezdetben a biztonságos terme­lés feltételeinek hiányával dolgo­zott az üzem, s ennek sajnálatos következménye is lett: robbanás, üzemi baleset történt, s egy em­ber súlyos sérülése sürgette a má­r egyébként tervbe vett korszerű­­sítést. Ez 1968-ban átépítéssel megtörtént. Három műszakban kilencen dolgoznak itt, s szaksze­rű munkájuk lehetővé tette, hogy 1968-ban 6,50 forintos literenkénti önköltséggel 1 200 000 liter regene­rált olajat állítsanak elő. A vállalat a regenerált olaj elő­állításával évi 1 200 000 forint meg­takarítást ért el. Egymillió forint költséggel épül Tatán a 18-as AKÖV 2-es számú üzemegységében az or­szág egyik legkorszerűbb sze­relőcsarnoka. Az új létesít­mény az év végére készül el, s üzembehelyezésével egyesí­­tik a tatai üzemegység két — jelenleg egymástól távol lé­vő — szerelőtelepét. A köz­­pontosítás nagyban hozzájá­rul a javítási munkák meg­gyorsításához. KITÜNTETÉSEK A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 52. évfordulója alkalmából a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszer­vezete elnökségének javasla­ta alapján, eddig végzett ki­emelkedő munkájuk elismeré­séül többen részesültek kitün­tetésben. Nagy Béla, a KSZDSZ el­nökségének tagja a Munka Érdemrend ezüst fokozata, Horváth Zsigmond, az Autó­­fenntartó Ipari Tröszt ágazati szakszervezeti tanácsának tit­kára és Vörös Lajos, a Buda­pesti Közlekedési Vállalat Villamosvasút Üzemág szak­­szervezeti bizottságának mun­katársa a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsától Fasching Gézának, a KSZDSZ Kulturális, Agitációs, Propaganda- és Sportosztálya munkatársának a Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem ezüst fokozatát adományozta a Miniszterta­nács. Horváth Károlyt, a győri 19. sz. Autóközlekedési Vállalat szakszervezeti bizottságának titkárát a SZOT elnöksége a a „Szakszervezeti Munkáért” ezüst fokozatával tüntette ki. ÚJ JELZŐLÁMPÁK Szeptember 25-től Budapest bel­városában új típusú forgalomirá­nyító automata jelzőlámpák mű­ködnek a Bécsi utca — Deák Fe­renc utca, illetve a Bécsi utca—Har­mincad utca kereszteződésénél. Ha­sonlóak ezek a Népköztársaság út­ján levőkhöz, a korábbiaknál na­gyobb fényerővel működnek, a len­cséikben nyilak mutatják a for­galom irányát. A belvárosi jelző­lámpák mindhárom színében meg­felelő irányba mutató nyílfigura A jövőben valamennyi lámpát így készítenek el, illetve ilyenekre alakítják át. Figyelem: a kanyaro­dás mindenütt csak zöld jelzésre, a kívánt irányba mutató zöld nyíl megjelenésére történhet! Az olyan több fázisú csomópontokban, ahol balra más időpontban lehet kanya­rodni, mint egyenesen haladni — a Pécsi utca és a Harmincad utca kereszteződése­, a balra hala­dó járművek részére szóló jelző­lámpát az úttest bal oldalán, az egyenesen tovább haladó jármű­veknek szólót az úttest jobb olda­lán vagy az úttest fölé függesztve helyezik el. Olyan úttorkolatnál, ahol vala­mennyi forgalmi sávról azonos irányba haladhatnak a gépjármű­vek, a jelzőlámpát az úttest bal­oldalán kívül befüggesztve vagy az úttest bal oldalán is elhelyezhetik. Minden gépkocsivezető figyelmét felhívjuk: óvatosan, körültekin­tően, a jelzéseknek megfelelően vezessen. Búcsú Szeift Bélától Megrázó hírt közöltek ok­tóber 25-én kora reggel a MÁV-kórházból: hosszú szen­vedés után, 54 éves korában, meghalt Szeift Béla, a HUN­­GAROCAMION Nemzetközi Autóközlekedési Vállalat szak­­szervezeti bizottságának tit­kára. A munkásmozgalomban 1949. óta tevékenykedett. Mint bizalmi kezdte, később termelési felelős lett, majd a KSZDSZ területi elnöke, és 1961 novembere óta — 8 éve — a HUNGAROCAMION szb­­titkára. Mikor még szakmájá­ban — autószerelőként — dol­gozott, akkor is, és azóta is mindig a vállalat, a népgaz­daság érdekeit tartotta szem előtt, így lett a Szakma Kiváló Dolgozója, kétszeres Kiváló Dolgozó, 1960-ban kiváló újí­tási munkájáért Munka Ér­demérmet, 124 elfogadott újí­tásáért Kiváló Újító kitünte­tés bronz fokozatot kapta. Szakszervezeti munkájában mindig az emberséget tartotta szem előtt. Szobáját senki nem hagyhatta el jó szó, megnyug­tató intézkedés nélkül. Az em­berek tisztelék, becsülték, sze­rették. Betegsége egyre job­ban elhatalmasodott rajta, mégis igyekezett jó kedélyű maradni, és fájdalmával soha nem terhelte környezetét. Hitte és vallotta, hogy szak­­szervezeti munkája csak ak­kor lesz kielégítő, ha azt kom­munistaként, elvhűséggel, kö­vetkezetességgel, fáradhatat­lanul és töretlenül végzi. Ezt tartotta fontosnak és nem sa­ját egészségét. Magánélete is példásan becsületes, tiszta volt. Most örökre el kell búcsúz­nunk Szeift elvtárstól. Még soká emlékezni fogunk rá mindannyian: munkatársai, elvtársai és barátai. Hisszük, hogy munkásságának magja, amit elvetett, jó talajba hul­lott. Szakszervezetünk elnök­sége, és a HUNGAROCAMI­ON Nemzetközi Autóközleke­dési Vállalat saját halottja­ként helyezték örök pihenőre Szeift Bélát. ALLASFOGLALÁS Kinek volt „ördöge”? Sokat hallunk, olvasunk arról, hogy milyen veszélyekkel jár ittasan járművet vezetni. Számos példa int, figyelmeztet az it­tas vezetés következményeire. Úgy látszik azonban, hogy egye­seknek mindez kevés, nem hallgatnak az okos szóra, nem akar­nak szakítani az alkohollal. Sem a példák, sem a szavak, sőt a szigorú ítéletek sem hatottak arra a két gépkocsivezetőre — Agárdi Józsefre és Gyöngyösi Lászlóra —, akik szerencsé­jükben bízva, ital hatása alatt kezdték meg szolgálatukat, vagy arra az öt másik társukra, akik az adódó alkalmat kihasznál­va, munka közben hörpintgettek. Szeptember derekán úgy lát­szik egyszerre szállta meg az ördög a kecskeméti 9. sz. AKÖV hét gépkocsivezetőjét, de „ördöge volt” az ellenőrzésnek is, mert nem maradt titokban a dolog. Ezt tanúsítja az a hét pél­dás határozat, amelyeket a dr. Vöröss József vezette társadal­mi bíróság hozott. A határozatokból megtudjuk, hogy mi történt szeptember 19-én Kiskunfélegyháza egy kis cukrászdájában. Négy teher­gépkocsi öt vezetője a félegyházi Konzervgyárban rakodott volna. A töltőgép elromlott, emiatt várakozniuk kellett. Langó István gépkocsivezetőnek támadt az az ötlete, hogy „jó hangu­latban” üssék agyon az időt. Felkerekedett hát a társaság: Korpácsi Mihály, Tóth György, Lajos István, Varga Imre gép­kocsivezetők, Langó Istvánnal együtt, betértek a sorompó előtti cukrászdába. Ott ki-ki ízlése szerint rendelt pálinkát, likőrt ko­nyakot, rumot, egyszer, kétszer, többször féldecit. Volt aki sörrel hígította a töményt és volt, aki aznap már másodszor ragadta meg az alkalmat — és a poharat! Aszerint, hogy ki mennyire van „hitelesítve”, csípett be enyhébben vagy erősebben. Kor­pácsi, Mihály számlájára 3 konyak, 2 üveg sör került a cuk­rászdában, a társadalmi bíróságnál viszont szigorú megrovás, 50% év végi részesedés megvonás és 500 forint pénzbírság. A többiek sem úszták meg sokkal olcsóbban. Az ügyhöz tartozik az is, hogy a hét gépkocsivezető közül négynek már korábban is akadt dolga a fegyelmi jogkör gya­korlójával: más ügyekből eredően már fegyelmi büntetés ha­tálya alatt állanak. A történteket nem szükséges kommentálni, a tények önma­gukban is riasztóak. Most ugyan szerencséje volt mind a hét gépkocsivezetőnek, italozásuk nem járt súlyosabb következ­ményekkel, nem gázoltak, nem okoztak ténylegesen kárt má­soknak, a kecskeméti AKÖV derék, becsületes kollektívájá­nak. A szerencsén és a vállalat éberségén múlott mindez, de nincs rá garancia, hogy mégegyszer így lesz. Reméljük, a hét ember — és mások is, akiknek eddig sike­rült baj nélkül megúszni a hasonló eseteket — mégis csak be­látják, hogy a volán és az alkohol összeegyeztethetetlen. Aki pedig nem tanul az esetből, az könnyen úgy járhat, hogy nem­csak az italra, hanem a kenyérre valót is elvesztheti, mint gép­j­árművezető. 1969. november 16. Két új üzletet nyitott az AUTÓKER AUTÓVILLAMOSSÁGI ÉS FELSZERELÉSI CIKKEK SZAKÜZLETE: VI., Paulay Ede utca 29. A 3. SZ. KERESKEDELMI EGYSÉG KISKERESKEDELMI ÜZLETE: VIli., Rákóczi út 45. Itt magánosoknak és közületeknek egyaránt árusítunk: # gördülőcsapágyakat # dugattyúgyűrűket # csapszegeket # tömítőgyűrűket # seeger-gyűrűket AUTÓKER AZ AUTÓSOK ÉS MOTOROSOK SZOLGÁLATÁBAN

Next