Közlekedés, 1970 (60. évfolyam, 1-24. szám)

1970-01-10 / 1. szám

2 Erősödött szakszervezetünkben a politikai tömegmunka Szakszervezetünk elnöksége december 17-én tartotta az ó­­esztendőben utolsó ülését. A napirendi pontok között sze­repelt az elnökség 1968. au­gusztus 28-i tájékoztatási és információs rendszerre hozott határozat végrehajtásának ta­pasztalatai és a további fel­adatok. Az írásbeli jelentés — ame­lyet az elnökség megvitatott —, arról számolt be, hogy erő­södött szakszervezetünkben a politikai tömegmunka, javult a szakszervezeti központ és a szakszervezeti bizottságok tá­jékoztató munkája. Ennek eredményeként a dolgozók is hamarabb megismerkedhetnek a vezetés által hozott intézke­désükkel, állásfoglalásokkal. Jó szolgálatot tesz a tájékoz­tató munka terén a központi vezetőség politikai akadémiá­ja, ahol központi előadók — ál­talában országos vezetők — tartanak előadásokat időszerű ideológiai-poltikai témákból a politikai akadémiára meghí­vott bv-tagok, az apparátus politikai munkatársai, nagyobb budapesti üzemek­ szb-titkárai részére. A még fellelhető hiá­nyosságok ellenére is bővül­nek a kapcsolatok az orszá­gos sajtóval és egyéb hírközlő szervekkel. A jelentés megál­lapítja, hogy 1969-ben mint­egy 25 százalékkal növekedett a „Közlekedés” előfizetőinek száma. Az „Aktivistáik tájékoz­­tató”-ját 1969-ben tízezres példányszámban, négy alka­lommal adta ki a KSZDSZ kulturális, agitációs és propa­ganda- és sportosztálya. Az elnökség élénk, széles körű vitát nyitott a jelentés felett. A vitában részt vett Ara­tt­ár János, Jónás Sándor, Hor­váth Zsigmond, Maróti Ká­roly, Varga György, Kaszás Béla, Petrenka Zoltán, Sziklá­si Dezső, Sipos Imre. Szakszervezetünk főtitkára, Tóth István, a vita sokrétű­ségéről elismeréssel szólott. Mint mondotta, a szervezési és káderosztály, valamint a kul­turális, agitációs- és propagan­da- és sportosztály tartja ma­gát az elnökségi határozatok­hoz, „érzékeny füllel figyel” a dolgozók véleményére. Meg­ítélése szerint is megnöveke­dett a szakszervezeti szervek politikai felelősségérzete, azon­ban hiba, hogy olykor nem szállnak vitába helytelen néze­tekkel. — Többet kell magyarázni, vitázni — szögezte le a főtit­kár —, úgy is, hogy az ered­ményeket is felsorakoztatjuk, nem csupán a hiányosságokat! Az elnökség a jelentést elfo­gadta, majd egyéb napirendi ügyeket — szakszervezetünk 1970. évi költségvetését; a kv és az elnökség 1970. I. félévi mun­katervét; az elnökség két ülése közötti időben végzett munkájáról szóló beszámolót; a hazánk felszabadulása 25. évfordulója és a Lenin-cente­­nárium méltó megünneplésé­nek tiszteletére megrendezésre kerülő ünnepségsorozat terve­zetét­­ tárgyalta. Hetes névadó Zalaegerszegen „Ím nevet ad neked a közösség és befogad óvó melegébe i­s, hogy véletlen bajok ne körözzék, beolvasztja sorsod az övébe.” December. Odakint ziman­kóé­tél, meleg, családias han­gulat a 16. sz. AKÖV kultúr­termében. A falon Várnai Zse­ni-idézet jelzi az ünnep lé­nyegét A fehér, dús hímzésű, se­lyemmel borított ünnepi asz­tal mellett az anyakönyvveze­tő, s a vállalat képviselői. Mögöttük félkörben úttörők. Előttük az ünnepeltek, anyák, apák alléban, karján. Léránth Judit verses köszöntőt mond, aztán kezdődik a névadás. Borsos Ági, Fábián Ildikó, Pál Robika, Szopka Zsolt, Tóth Ildikó, Zsoldos Gáborka és a kis Antal Gábor —, akit 11 éve vártak szülei — anya­­könyvileg, hivatalosan is ne­vet kaptak. A hivatalos tár­sadalmi aktust összecsengő verssorok, az úttörők kedves énekhangja kíséri. Kék úttö­rőnyakkendők kapnak most if­jú gazdát. Bozó Klára anyakönyvveze­tő egyszerű szavakkal, ünne­pélyes komolysággal beszél. A terem meghatott csendjét né­ha gyermekhang töri meg. Az­után Makai Sándor szb-titkár mond rövid beszédet, s átad­ja a betétkönyveket a kis tu­lajdonosok szüleinek. A záró­­szavak ismét rímben csenge­nek, Túri Tamara ajkáról: Aludj fiacskám, csak aludj nyugodtan, Álmodj a szív vörös egéről, Gazdaggá lett rongyos szegényről, Álmodj a fényes napsugárról, Mely proletárszívekben lángol.” Kovács Margit 25 éve történt Megalakult a Magyar Szállítómunkások Szakszervezete Negyedszázada, 1945. január 18-án alakult meg az Ideig­lenes Szakszervezeti Tanács. Másnap, január 19-én, a Ta­nács vezetőségétől kapta meg a Villamos Vasúti Alkalma­zottak Szövetségének vezetője az utasítást a közlekedésben és a szállításban dolgozó mun­kások egy szakszervezetben való tömörítésére. A szervező munkát csak egy egészen kis csoport kezdte meg. E sorok íróján kívül Maróti Károly — a Szövet­ség elnöke — Garamszeni T­i­­pót, Petrás Pál, Nagy István, Bíró Mihály és egy-két fia­tal állt a szervezők segítésé­re. Első teendő az új szak­­szervezet részére a helyiség biztosítása volt. Garamszegi Lipót javaslatára a Kenyér­mező utca 6. szám alatt levő VOGE (Vasutasok Országos Gazdasági Egyesülete) helyi­ségeit —, amelyek épségben vészelték át a bombázásokat — a szervező bizottság lefog­lalta és a munkát ott kezdte meg. A szervezési munka egy hónap múlva annyira előre­haladt, hogy február 19-én meg lehetett tartani a Ma­gyar Szállítómunkások Szak­­szervezete alakuló ülését. A megválasztott, illetve megbí­zott intézőbizottság indította meg — elsősorban a vasútnál — a szervező munkát. Első­ként a MÁV budapesti főmű­helyeinek dolgozói léptek be a szakszervezetbe. A kitöltött belépési nyilatkozatokat ez­rével hozták be a szakszer­vezet irodájába. A vidéki kisvasutak dolgozóinak be­szervezésére is szétszéledtek az ország különböző részeibe — nemegyszer gyalogosan — az I. B. tagjai. A pécsi és szombathelyi vil­lamos vasúti dolgozók beszer­vezése volt az utolsó szer­vezési munka, amelyet azon­ban már nem az I. B., ha­nem az 1945. május 3-án megalakult Közlekedési Al­kalmazottak Országos Szövet­sége fejezett be. Mivel a BSZKRT főműhe­­lyeinek dolgozói legnagyobb részben a Vasmunkások Szö­vetségében szervezkedtek, az Intézőbizottság tárgyalásokat folytatott a Vasmunkás Szö­vetség közüzemi titkárságá­val a szervezkedés kérdésé­ben. A Szakszervezeti Tanács határozott: a főműhelyek dol­gozói, szakszervezetileg, a Magyar Szállítómunkások Szakszervezetéhez tartoznak. Az Ideiglenes Intézőbizott­ság megalakulása előtt a szervezéssel megbízott elv­társak 1945. február 4-én a Kenyérmező utcai helyiség­ben összehívottakkal határo­zatot hoztak az üzemi bizott­ságok megalakítására. Sajátos hatáskörükben megszabták az üzemi bizottságok kötelessé­geit, jogait és munkájuk irányvonalát. Az üzemi bizottságok min­denütt meg is alakultak. Leg­több helyen ugyan nem vá­lasztás, hanem kinevezés út­ján. (A kinevezéseket részben a szervezéssel megbízott elv­társak, részben pedig az Ideig­lenes Intézőbizottság fogana­tosította.) Így alakult meg el­sőnek a BSZKRT Központi Üzemi Bizottsága, amelynek elnöke Maróti Károly, szak­­szervezetünk jelenlegi alel­­nöke, a MÁV központi üzemi bizottságának elnöke pedig Csanádi György, a jelenlegi közlekedés- és postaügyi mi­niszter lett. Örök érdeme a BSZKRT és a MÁV helyi üzemi bizottsá­gainak a szétrombolt vágány­hálózat, a felrobbantott épü­letek, a megrongálódott ko­csipark gyors helyrehozatala s a forgalom megindítása. Nem vártak utasításokra, hanem egyéni kezdeményezéseken keresztül, a lehetőségeknek megfelelően indították meg a munkát A Magyar Szállítómunkások Szakszervezete 1945. április 30-án megszűnt. Történelmi hivatását befejezve, átadta helyét részben a Magyar Vasutasok Szakszervezetének, velük tartottak a „hajósok” is. A Szállítómunkások szak­osztálya is kilépett a szak­­szervezet kötelékéből és a Szállítómunkások Szakszerve­zetét újjáalakították. A mag azonban, ahonnan a szervező munka elindult, megmaradt. A Villamosvasút, a kisvasu­tak (HÉV), az autóbusz válla­latok dolgozói tömörültek az újjáalakult szakszervezetben. A taglétszám 1945. május 1-én 13 476 szervezett dolgozó volt. Tóth Mihály Alacsony folyam­ vízállás termelési szint A szakszervezeti bizottság idejében figyelmeztetett Az 1031/1967. (X. 12.) MTI SZOT határozat kimondja: A szakszervezetek feladata, hogy a dolgozók észrevételeit, ja­vaslatait kikérve véleményt mondjanak a vállalat tervezett célkitűzéseiről s szükség sze­rint önálló javaslatokat, állás­foglalásokat tegyenek. A Folyamszabályozó és Ka­vicskotró Vállalat szakszerve­zeti bizottsága, élve jogaival, még 1969 elején felhívta az érdekelt gazdasági vezetők fi­gyelmét néhány, a vállalat évi tervteljesítését megnehezí­tő problémára. És hogy az ész­revételek nem voltak alapta­lanok, azt a szakszervezeti bizottság kibővített ülése — amelyen a vállalat háromne­gyed évi termelési és munka­ügyi terv teljesítését tárgyal­ták — igazolta. Mint dr. Radó Béla, terv-és munkaügyi osztályvezető be­számolójából kitűnt, a FOKA az I—III. negyedévben elért üzemi eredménye még a felét sem érte el a bázis időszak eredményének. Pedig a tervidőszakban a vál­lalat rendelkezésére állt a nagy kapacitású KING kotró és dolgozott — az előző évben több hónapig üzemképtelen — FK 129-es kotró is. Mi okozta a lemaradást? A tanácskozás jegyzőkönyvének tanulsága szerint a költségek nagymérvű növekedése. A vállalatnál valamennyi költ­ség emelkedett. Az anyagkölt­ség mintegy 10 millióval na­gyobb a bázisnál, az egyéb költségek 18 millió forinttal emelkedtek. Ezek után nem nehéz megállapítani, hogy a költséggazdálkodás laza, terv­szerűtlen volt. A bérgazdálkodásnál vala­mivel jobb volt a helyzet Az átlagbérek, a bázishoz viszo­nyítva, 3,3 százalékkal emel­kedtek. Jelentősebb növeke­dés, mintegy 2 százalék, azon­ban csak a munkásoknál és az alkalmazottaknál mutatkozik, de ez is jobbára az újonnan felvett dolgozók magasabb át­lagbéréből adódik. A hajósok átlagbére 0,1 százalékkal — tehát alig — emelkedett Nagyobb arányú bérfejlesztés­re csak a terv mennyiségi és minőségi mutatóinak teljesí­tése esetén kerülhetett volna sor. A terv- és munkaügyi osz­tály vezetőjének beszámolóját élénk vita követte. Major Ká­roly, a szakszervezeti bizott­ság titkára például joggal hi­vatkozott arra — az év elején tartott — szakszervezeti bi­zottsági ülésre, amelyen már jelezték a problémákat, de nem kaptak megnyugtató vá­laszt a felvetett kérdésekre. Megfelelő intézkedés sem tör­tént. Jóllehet a május 6-án megtartott osztályvezetői érte­kezlet után — az értekezleten ugyanis újból szó volt a ter­melést gátló problémákról —, operatív bizottság alakult a tervteljesítés elősegítésére , mint a tények bizonyítják: az operatív bizottságnak sem si­került „megváltani a világot”. Hogyan vélekedtek a lema­radásról az szb-ülésen részt ve­vő gazdasági vezetők? Honfi László igazgató: ered­ményeinkkel sajnos nem di­csekedhetünk. Pedig az év ele­jén mindenki lelkesedett. S amikor a tettekre került sor, egymás után jelentkeztek a problémák. A munkahelyeken hiányzott a szakszerű irányí­tás, szakkádereink tájékozat­lanok voltak, a kiemelt fizikai dolgozók nem vettek részt ak­tívan a termelőmunka irányí­tásában. Csodákra már nem számíthatunk, a tanulságokat azonban le kell vonni. A kö­vetkező években feltétlenül fi­gyelembe kell venni, hogy a jövedelem­növekedés jobban a termelés növekedéséhez le­gyen kötve. Tóth Lajos főmérnök: Az állóeszköz-fenntartási és egyéb költségekre vonatkozó korlá­tozás kedvezően érezteti hatá­sát. Eredményeink azonban csak jó termelés szervezés­sel a munkafegyelem javí­tásával növelhetők. A folya­mi kavicstermelést nagyban befolyásolta az alacsony víz­állás. Dr. Márton József termelési főosztályvezető: A vállalat ter­ve reális volt. A termelés biz­tonságához azonban feltétle­nül szükség lett volna arra, hogy a műtárgyakat időben és jó állapotban megkapjuk. A bázishoz viszonyítva a terme­lés nagyobb, az üzemóra ki­sebb volt. A vállalat gépeinek száma nőtt, ugyanakkor kényszerhelyzetből a téli javítást kellett erőltetni. Nem ártana megvizsgálni, hogy ezek az okok milyen mértékben járultak hozzá a kialakult helyzethez. A negyedik negyedév ered­ményei még nem ismertek. Egy azonban tény, s ezt a ve­zetők is jól tudják: amit év­közben elmulasztottak, azt há­rom hónap alatt nem lehet pótolni. De a felelősség alól nem lehet kibújni. Az év köz­ben kialakult állapotokért, a laza, tervszerűtlen költséggaz­dálkodásért, a termelésben je­lentkezett szervezetlenségekért elsősorban a vezetők felelő­sek. Nekik kell a bajok okait, sokkal nyíltabban, őszintéb­ben feltárni, mint azt a szak­­szervezeti bizottság ülésén tet­ték. y. f. KÖZLEKEDÉS im SMNMVtfc wmmmmmmmmmmrnmmmmmmmmj Ki a felelős a jogszabály megsértéséért? Így tehető fel a kérdés, ami­kor a BKV autóbusz gépko­csivezetőinek november havi óraszóródását vizsgáljuk. A kérdés feltevése azért is jogos, mivel három hónappal ezelőtt — kellő megfontolás és vita után — a BKV gazdasági ve­zetése és szakszervezeti taná­csa úgy határozott, hogy a kollektív szerződés 20. §/a pontját úgy módosítja, hogy az utazó forgalmi dolgozók állománycsoportjába tartozó autóbuszvezetők havi túl­­óráztatási lehetőségét — a korábbi 50 órával szemben — 80 órára, vagyis: a korábban megszabott havi 260 órás fel­ső határt 290 órára emeli. Nem volt éppen szociális megoldás ilyen magas óratel­­jesítési lehetőséggel módosíta­ni a kollektív szerződőt. Az autóbuszvezetők igénybevéte­le a havi 260 órás foglalkoz­tatásnál is rendkívül nagy, azonban ez szükségszerű kö­­vetelmémyként merült fel és ehhez igazodni kellett. Ezek után remélhető volt, hogy a hozott határozatnak eleget is tesznek az érdekeltek. A valóság — sajnos — az, hogy már a novemberi óratel­jesítést sem tartották be. Az autóbusz üzemág 22 autóbusz­­vezetője túllépte a kollektív szerződésben rögzített felső határt. Kérdés, hogy: — az autóbusz üzemág ve­zetői ellenőrizték-e­ menete közben az órateljesítések alakulását? — megtették-e a szükséges intézkedéseket, hogy a kol­lektív szerződésben rögzí­tetteket betartsák? — megtették-e már a szük­séges intézkedéseket a fe­lelősség megállapítása érde­kében? Várjuk az illetékesek vála­szát a fenti kérdésekre. Első­sorban, hogy megtörtént-e a felelősségre vonás és arra, hogy a jogszabály megsértése miatt kit, mennyiben terhel a felelősség! Varga István Kinek a számlájára? December 8-án este 19.40 órakor a Nagyvárad téren tör­tént. Erősen havazott, s mi a 35-ös buszra várakoztunk. Egy kocsi bent állt — még kettő üresen mögötte —, em­berekkel annyira dugig töm­ve, hogy az indító jelzése után a kocsit egy-másfél percig, amíg az utasok — mint mon­dani szokták — egymás hátán keresztül a lépcsőkről feljebb nem jutottak, a vezető nem tudta elindítani. A 20—25 le­maradt utas egyike megje­gyezte: „Jobb lett volna, ha még 10—15 percet vártak vol­na az indítással, hisz a tető még üres”. A szolgálatos indító magá­ból kikelve, nagy hangerővel közölte a lemaradt utasokkal, hogy senki sem hívta őket ide, ha nem tetszik a várakozás, men­jenek az 50-es villamossal, az is épp oda megy, ahova a 35-ös busz. Az csak természetes, hogy az ázott, fázott utasok közül akadt egy-kettő, aki arra hi­vatkozott, hogy buszra érvé­nyes bérlete van. A szolgálat­ban levő indító kollégánk azonban ezekre az érvekre is talált ellenérvet. Tudomására hozta az utasoknak, hogy sze­rinte nem kell abban hinni, hogy a 110 forintos bérlettel villammoson nem lehet utazni. Egyébként, mint mondotta, senki sem kérte az itt várako­zókat, hogy 110 forintos bér­letet vegyenek, miért nem vet­tek csak 45 forintosat, vagy miért nem járnak gyalog. Nem folytatom. Ezek után már ő sem sokat mondott, be­ment a meleg indítófülkébe. Közben a soron következő 35-ös beállt, mi felszálltunk, és 17:18 perc múlva, 19:58 órakor már el is indultunk. Nem vállalkozom annak pontos idézésére, hogy ez idő alatt, sőt az úton is, mi min­den hangzott el. Nem azért nem vállalkozom rá, mintha szégyenlős volnék, inkább azért, mert tartok tőle, hogy a sajtó úgysem közölné le. Egy tény. A magára maradt utaskollektíva az indít­óval foglalkozott a legkevesebbet. De utána aztán következett minden, ami ilyenkor általá­ban következni szokott. Ki ezt, ki azt szidta. A busz 2—3 megállót maga mögött hagyva csak az Ecseri útnál állt meg, ott is csak azért, mert leszálló akadt. Érthető, hiszen már in­duláskor tömött volt a kocsi Elhatároztam: közreadom, hogy mi is történt akkor este a Nagyvárad téri indítófülke előtt, hiszen a közlekedés, el­sősorban a BKV fegyelmezett dolgozóinak érdekeit védem, ha szóvá teszem e kirívó fe­gyelmezetlenséget. Ez olyan magatartás, amelyhez egyet­len dolgozónak sincs joga. A BKV-nál sem és akkor sem­, ha sokszor — valóban rajtuk kívül álló okokból is — ne­héz helyzetben vannak. És még valamit: ha már különböző okoknál fogva, egyelőre nem vagyunk képe­sek a kívánt szinten biztosí­tani a nagyon áhított, korsze­rű közlekedés feltételeit, ak­kor legalább ne provokáljuk az utazóközönséget. Főleg ne egyenruhában, szolgálatban és kiváltképp ne más számlá­jára. Rudits József „A közlekedés IV. ötéves terve a Központi Vezetőség ülésén” című cikkünkbe, la­punk 1969. december 25-i szá­mában, a bevezető rész utolsó mondatába, nyomdai hiba csú­szott le. A bevezető utolsó mondata — helyesen — így hangzik: „A KV ülésén részt vett Somoskői Gábor, a SZOT titkára is.” „KLÍMA” AUTÓIPARI HŰTŐ ÉS ÜZEMANYAG BERENDEZÉSEKET JAVÍTÓ ÉS GYÁRTÓ KTSZ Központ: Budapest, Vill., Leonardo da Vinci u. 14. TeL:138—488. A HJTÓHŰTŐK KÉSZÍTÉSE ÉS JAVÍTÁSA Közületek és lakosság részére: Kis- és középjavítás 24 óra alatt Nagyjavítás (tömbcsere) 48 óra alatt Budapest VTIL, Bacsó Béla u. 21—23 Telefon: 341—SSD ipari hőcserélő készülékek és berendezések, valamint üzemanyagkimérő br­endezések gyártása és javítása Budapest VIII., Leonardo da Vinci u. 16. Telefon: 142—870.

Next