Közlekedés, 1970 (60. évfolyam, 1-24. szám)
1970-01-10 / 1. szám
2 Erősödött szakszervezetünkben a politikai tömegmunka Szakszervezetünk elnöksége december 17-én tartotta az óesztendőben utolsó ülését. A napirendi pontok között szerepelt az elnökség 1968. augusztus 28-i tájékoztatási és információs rendszerre hozott határozat végrehajtásának tapasztalatai és a további feladatok. Az írásbeli jelentés — amelyet az elnökség megvitatott —, arról számolt be, hogy erősödött szakszervezetünkben a politikai tömegmunka, javult a szakszervezeti központ és a szakszervezeti bizottságok tájékoztató munkája. Ennek eredményeként a dolgozók is hamarabb megismerkedhetnek a vezetés által hozott intézkedésükkel, állásfoglalásokkal. Jó szolgálatot tesz a tájékoztató munka terén a központi vezetőség politikai akadémiája, ahol központi előadók — általában országos vezetők — tartanak előadásokat időszerű ideológiai-poltikai témákból a politikai akadémiára meghívott bv-tagok, az apparátus politikai munkatársai, nagyobb budapesti üzemek szb-titkárai részére. A még fellelhető hiányosságok ellenére is bővülnek a kapcsolatok az országos sajtóval és egyéb hírközlő szervekkel. A jelentés megállapítja, hogy 1969-ben mintegy 25 százalékkal növekedett a „Közlekedés” előfizetőinek száma. Az „Aktivistáik tájékoztató”-ját 1969-ben tízezres példányszámban, négy alkalommal adta ki a KSZDSZ kulturális, agitációs és propaganda- és sportosztálya. Az elnökség élénk, széles körű vitát nyitott a jelentés felett. A vitában részt vett Arattár János, Jónás Sándor, Horváth Zsigmond, Maróti Károly, Varga György, Kaszás Béla, Petrenka Zoltán, Sziklási Dezső, Sipos Imre. Szakszervezetünk főtitkára, Tóth István, a vita sokrétűségéről elismeréssel szólott. Mint mondotta, a szervezési és káderosztály, valamint a kulturális, agitációs- és propaganda- és sportosztály tartja magát az elnökségi határozatokhoz, „érzékeny füllel figyel” a dolgozók véleményére. Megítélése szerint is megnövekedett a szakszervezeti szervek politikai felelősségérzete, azonban hiba, hogy olykor nem szállnak vitába helytelen nézetekkel. — Többet kell magyarázni, vitázni — szögezte le a főtitkár —, úgy is, hogy az eredményeket is felsorakoztatjuk, nem csupán a hiányosságokat! Az elnökség a jelentést elfogadta, majd egyéb napirendi ügyeket — szakszervezetünk 1970. évi költségvetését; a kv és az elnökség 1970. I. félévi munkatervét; az elnökség két ülése közötti időben végzett munkájáról szóló beszámolót; a hazánk felszabadulása 25. évfordulója és a Lenin-centenárium méltó megünneplésének tiszteletére megrendezésre kerülő ünnepségsorozat tervezetét tárgyalta. Hetes névadó Zalaegerszegen „Ím nevet ad neked a közösség és befogad óvó melegébe is, hogy véletlen bajok ne körözzék, beolvasztja sorsod az övébe.” December. Odakint zimankóétél, meleg, családias hangulat a 16. sz. AKÖV kultúrtermében. A falon Várnai Zseni-idézet jelzi az ünnep lényegét A fehér, dús hímzésű, selyemmel borított ünnepi asztal mellett az anyakönyvvezető, s a vállalat képviselői. Mögöttük félkörben úttörők. Előttük az ünnepeltek, anyák, apák alléban, karján. Léránth Judit verses köszöntőt mond, aztán kezdődik a névadás. Borsos Ági, Fábián Ildikó, Pál Robika, Szopka Zsolt, Tóth Ildikó, Zsoldos Gáborka és a kis Antal Gábor —, akit 11 éve vártak szülei — anyakönyvileg, hivatalosan is nevet kaptak. A hivatalos társadalmi aktust összecsengő verssorok, az úttörők kedves énekhangja kíséri. Kék úttörőnyakkendők kapnak most ifjú gazdát. Bozó Klára anyakönyvvezető egyszerű szavakkal, ünnepélyes komolysággal beszél. A terem meghatott csendjét néha gyermekhang töri meg. Azután Makai Sándor szb-titkár mond rövid beszédet, s átadja a betétkönyveket a kis tulajdonosok szüleinek. A zárószavak ismét rímben csengenek, Túri Tamara ajkáról: Aludj fiacskám, csak aludj nyugodtan, Álmodj a szív vörös egéről, Gazdaggá lett rongyos szegényről, Álmodj a fényes napsugárról, Mely proletárszívekben lángol.” Kovács Margit 25 éve történt Megalakult a Magyar Szállítómunkások Szakszervezete Negyedszázada, 1945. január 18-án alakult meg az Ideiglenes Szakszervezeti Tanács. Másnap, január 19-én, a Tanács vezetőségétől kapta meg a Villamos Vasúti Alkalmazottak Szövetségének vezetője az utasítást a közlekedésben és a szállításban dolgozó munkások egy szakszervezetben való tömörítésére. A szervező munkát csak egy egészen kis csoport kezdte meg. E sorok íróján kívül Maróti Károly — a Szövetség elnöke — Garamszeni Tipót, Petrás Pál, Nagy István, Bíró Mihály és egy-két fiatal állt a szervezők segítésére. Első teendő az új szakszervezet részére a helyiség biztosítása volt. Garamszegi Lipót javaslatára a Kenyérmező utca 6. szám alatt levő VOGE (Vasutasok Országos Gazdasági Egyesülete) helyiségeit —, amelyek épségben vészelték át a bombázásokat — a szervező bizottság lefoglalta és a munkát ott kezdte meg. A szervezési munka egy hónap múlva annyira előrehaladt, hogy február 19-én meg lehetett tartani a Magyar Szállítómunkások Szakszervezete alakuló ülését. A megválasztott, illetve megbízott intézőbizottság indította meg — elsősorban a vasútnál — a szervező munkát. Elsőként a MÁV budapesti főműhelyeinek dolgozói léptek be a szakszervezetbe. A kitöltött belépési nyilatkozatokat ezrével hozták be a szakszervezet irodájába. A vidéki kisvasutak dolgozóinak beszervezésére is szétszéledtek az ország különböző részeibe — nemegyszer gyalogosan — az I. B. tagjai. A pécsi és szombathelyi villamos vasúti dolgozók beszervezése volt az utolsó szervezési munka, amelyet azonban már nem az I. B., hanem az 1945. május 3-án megalakult Közlekedési Alkalmazottak Országos Szövetsége fejezett be. Mivel a BSZKRT főműhelyeinek dolgozói legnagyobb részben a Vasmunkások Szövetségében szervezkedtek, az Intézőbizottság tárgyalásokat folytatott a Vasmunkás Szövetség közüzemi titkárságával a szervezkedés kérdésében. A Szakszervezeti Tanács határozott: a főműhelyek dolgozói, szakszervezetileg, a Magyar Szállítómunkások Szakszervezetéhez tartoznak. Az Ideiglenes Intézőbizottság megalakulása előtt a szervezéssel megbízott elvtársak 1945. február 4-én a Kenyérmező utcai helyiségben összehívottakkal határozatot hoztak az üzemi bizottságok megalakítására. Sajátos hatáskörükben megszabták az üzemi bizottságok kötelességeit, jogait és munkájuk irányvonalát. Az üzemi bizottságok mindenütt meg is alakultak. Legtöbb helyen ugyan nem választás, hanem kinevezés útján. (A kinevezéseket részben a szervezéssel megbízott elvtársak, részben pedig az Ideiglenes Intézőbizottság foganatosította.) Így alakult meg elsőnek a BSZKRT Központi Üzemi Bizottsága, amelynek elnöke Maróti Károly, szakszervezetünk jelenlegi alelnöke, a MÁV központi üzemi bizottságának elnöke pedig Csanádi György, a jelenlegi közlekedés- és postaügyi miniszter lett. Örök érdeme a BSZKRT és a MÁV helyi üzemi bizottságainak a szétrombolt vágányhálózat, a felrobbantott épületek, a megrongálódott kocsipark gyors helyrehozatala s a forgalom megindítása. Nem vártak utasításokra, hanem egyéni kezdeményezéseken keresztül, a lehetőségeknek megfelelően indították meg a munkát A Magyar Szállítómunkások Szakszervezete 1945. április 30-án megszűnt. Történelmi hivatását befejezve, átadta helyét részben a Magyar Vasutasok Szakszervezetének, velük tartottak a „hajósok” is. A Szállítómunkások szakosztálya is kilépett a szakszervezet kötelékéből és a Szállítómunkások Szakszervezetét újjáalakították. A mag azonban, ahonnan a szervező munka elindult, megmaradt. A Villamosvasút, a kisvasutak (HÉV), az autóbusz vállalatok dolgozói tömörültek az újjáalakult szakszervezetben. A taglétszám 1945. május 1-én 13 476 szervezett dolgozó volt. Tóth Mihály Alacsony folyam vízállás termelési szint A szakszervezeti bizottság idejében figyelmeztetett Az 1031/1967. (X. 12.) MTI SZOT határozat kimondja: A szakszervezetek feladata, hogy a dolgozók észrevételeit, javaslatait kikérve véleményt mondjanak a vállalat tervezett célkitűzéseiről s szükség szerint önálló javaslatokat, állásfoglalásokat tegyenek. A Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat szakszervezeti bizottsága, élve jogaival, még 1969 elején felhívta az érdekelt gazdasági vezetők figyelmét néhány, a vállalat évi tervteljesítését megnehezítő problémára. És hogy az észrevételek nem voltak alaptalanok, azt a szakszervezeti bizottság kibővített ülése — amelyen a vállalat háromnegyed évi termelési és munkaügyi terv teljesítését tárgyalták — igazolta. Mint dr. Radó Béla, terv-és munkaügyi osztályvezető beszámolójából kitűnt, a FOKA az I—III. negyedévben elért üzemi eredménye még a felét sem érte el a bázis időszak eredményének. Pedig a tervidőszakban a vállalat rendelkezésére állt a nagy kapacitású KING kotró és dolgozott — az előző évben több hónapig üzemképtelen — FK 129-es kotró is. Mi okozta a lemaradást? A tanácskozás jegyzőkönyvének tanulsága szerint a költségek nagymérvű növekedése. A vállalatnál valamennyi költség emelkedett. Az anyagköltség mintegy 10 millióval nagyobb a bázisnál, az egyéb költségek 18 millió forinttal emelkedtek. Ezek után nem nehéz megállapítani, hogy a költséggazdálkodás laza, tervszerűtlen volt. A bérgazdálkodásnál valamivel jobb volt a helyzet Az átlagbérek, a bázishoz viszonyítva, 3,3 százalékkal emelkedtek. Jelentősebb növekedés, mintegy 2 százalék, azonban csak a munkásoknál és az alkalmazottaknál mutatkozik, de ez is jobbára az újonnan felvett dolgozók magasabb átlagbéréből adódik. A hajósok átlagbére 0,1 százalékkal — tehát alig — emelkedett Nagyobb arányú bérfejlesztésre csak a terv mennyiségi és minőségi mutatóinak teljesítése esetén kerülhetett volna sor. A terv- és munkaügyi osztály vezetőjének beszámolóját élénk vita követte. Major Károly, a szakszervezeti bizottság titkára például joggal hivatkozott arra — az év elején tartott — szakszervezeti bizottsági ülésre, amelyen már jelezték a problémákat, de nem kaptak megnyugtató választ a felvetett kérdésekre. Megfelelő intézkedés sem történt. Jóllehet a május 6-án megtartott osztályvezetői értekezlet után — az értekezleten ugyanis újból szó volt a termelést gátló problémákról —, operatív bizottság alakult a tervteljesítés elősegítésére , mint a tények bizonyítják: az operatív bizottságnak sem sikerült „megváltani a világot”. Hogyan vélekedtek a lemaradásról az szb-ülésen részt vevő gazdasági vezetők? Honfi László igazgató: eredményeinkkel sajnos nem dicsekedhetünk. Pedig az év elején mindenki lelkesedett. S amikor a tettekre került sor, egymás után jelentkeztek a problémák. A munkahelyeken hiányzott a szakszerű irányítás, szakkádereink tájékozatlanok voltak, a kiemelt fizikai dolgozók nem vettek részt aktívan a termelőmunka irányításában. Csodákra már nem számíthatunk, a tanulságokat azonban le kell vonni. A következő években feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a jövedelemnövekedés jobban a termelés növekedéséhez legyen kötve. Tóth Lajos főmérnök: Az állóeszköz-fenntartási és egyéb költségekre vonatkozó korlátozás kedvezően érezteti hatását. Eredményeink azonban csak jó termelés szervezéssel a munkafegyelem javításával növelhetők. A folyami kavicstermelést nagyban befolyásolta az alacsony vízállás. Dr. Márton József termelési főosztályvezető: A vállalat terve reális volt. A termelés biztonságához azonban feltétlenül szükség lett volna arra, hogy a műtárgyakat időben és jó állapotban megkapjuk. A bázishoz viszonyítva a termelés nagyobb, az üzemóra kisebb volt. A vállalat gépeinek száma nőtt, ugyanakkor kényszerhelyzetből a téli javítást kellett erőltetni. Nem ártana megvizsgálni, hogy ezek az okok milyen mértékben járultak hozzá a kialakult helyzethez. A negyedik negyedév eredményei még nem ismertek. Egy azonban tény, s ezt a vezetők is jól tudják: amit évközben elmulasztottak, azt három hónap alatt nem lehet pótolni. De a felelősség alól nem lehet kibújni. Az év közben kialakult állapotokért, a laza, tervszerűtlen költséggazdálkodásért, a termelésben jelentkezett szervezetlenségekért elsősorban a vezetők felelősek. Nekik kell a bajok okait, sokkal nyíltabban, őszintébben feltárni, mint azt a szakszervezeti bizottság ülésén tették. y. f. KÖZLEKEDÉS im SMNMVtfc wmmmmmmmmmmrnmmmmmmmmj Ki a felelős a jogszabály megsértéséért? Így tehető fel a kérdés, amikor a BKV autóbusz gépkocsivezetőinek november havi óraszóródását vizsgáljuk. A kérdés feltevése azért is jogos, mivel három hónappal ezelőtt — kellő megfontolás és vita után — a BKV gazdasági vezetése és szakszervezeti tanácsa úgy határozott, hogy a kollektív szerződés 20. §/a pontját úgy módosítja, hogy az utazó forgalmi dolgozók állománycsoportjába tartozó autóbuszvezetők havi túlóráztatási lehetőségét — a korábbi 50 órával szemben — 80 órára, vagyis: a korábban megszabott havi 260 órás felső határt 290 órára emeli. Nem volt éppen szociális megoldás ilyen magas órateljesítési lehetőséggel módosítani a kollektív szerződőt. Az autóbuszvezetők igénybevétele a havi 260 órás foglalkoztatásnál is rendkívül nagy, azonban ez szükségszerű követelmémyként merült fel és ehhez igazodni kellett. Ezek után remélhető volt, hogy a hozott határozatnak eleget is tesznek az érdekeltek. A valóság — sajnos — az, hogy már a novemberi órateljesítést sem tartották be. Az autóbusz üzemág 22 autóbuszvezetője túllépte a kollektív szerződésben rögzített felső határt. Kérdés, hogy: — az autóbusz üzemág vezetői ellenőrizték-e menete közben az órateljesítések alakulását? — megtették-e a szükséges intézkedéseket, hogy a kollektív szerződésben rögzítetteket betartsák? — megtették-e már a szükséges intézkedéseket a felelősség megállapítása érdekében? Várjuk az illetékesek válaszát a fenti kérdésekre. Elsősorban, hogy megtörtént-e a felelősségre vonás és arra, hogy a jogszabály megsértése miatt kit, mennyiben terhel a felelősség! Varga István Kinek a számlájára? December 8-án este 19.40 órakor a Nagyvárad téren történt. Erősen havazott, s mi a 35-ös buszra várakoztunk. Egy kocsi bent állt — még kettő üresen mögötte —, emberekkel annyira dugig tömve, hogy az indító jelzése után a kocsit egy-másfél percig, amíg az utasok — mint mondani szokták — egymás hátán keresztül a lépcsőkről feljebb nem jutottak, a vezető nem tudta elindítani. A 20—25 lemaradt utas egyike megjegyezte: „Jobb lett volna, ha még 10—15 percet vártak volna az indítással, hisz a tető még üres”. A szolgálatos indító magából kikelve, nagy hangerővel közölte a lemaradt utasokkal, hogy senki sem hívta őket ide, ha nem tetszik a várakozás, menjenek az 50-es villamossal, az is épp oda megy, ahova a 35-ös busz. Az csak természetes, hogy az ázott, fázott utasok közül akadt egy-kettő, aki arra hivatkozott, hogy buszra érvényes bérlete van. A szolgálatban levő indító kollégánk azonban ezekre az érvekre is talált ellenérvet. Tudomására hozta az utasoknak, hogy szerinte nem kell abban hinni, hogy a 110 forintos bérlettel villammoson nem lehet utazni. Egyébként, mint mondotta, senki sem kérte az itt várakozókat, hogy 110 forintos bérletet vegyenek, miért nem vettek csak 45 forintosat, vagy miért nem járnak gyalog. Nem folytatom. Ezek után már ő sem sokat mondott, bement a meleg indítófülkébe. Közben a soron következő 35-ös beállt, mi felszálltunk, és 17:18 perc múlva, 19:58 órakor már el is indultunk. Nem vállalkozom annak pontos idézésére, hogy ez idő alatt, sőt az úton is, mi minden hangzott el. Nem azért nem vállalkozom rá, mintha szégyenlős volnék, inkább azért, mert tartok tőle, hogy a sajtó úgysem közölné le. Egy tény. A magára maradt utaskollektíva az indítóval foglalkozott a legkevesebbet. De utána aztán következett minden, ami ilyenkor általában következni szokott. Ki ezt, ki azt szidta. A busz 2—3 megállót maga mögött hagyva csak az Ecseri útnál állt meg, ott is csak azért, mert leszálló akadt. Érthető, hiszen már induláskor tömött volt a kocsi Elhatároztam: közreadom, hogy mi is történt akkor este a Nagyvárad téri indítófülke előtt, hiszen a közlekedés, elsősorban a BKV fegyelmezett dolgozóinak érdekeit védem, ha szóvá teszem e kirívó fegyelmezetlenséget. Ez olyan magatartás, amelyhez egyetlen dolgozónak sincs joga. A BKV-nál sem és akkor sem, ha sokszor — valóban rajtuk kívül álló okokból is — nehéz helyzetben vannak. És még valamit: ha már különböző okoknál fogva, egyelőre nem vagyunk képesek a kívánt szinten biztosítani a nagyon áhított, korszerű közlekedés feltételeit, akkor legalább ne provokáljuk az utazóközönséget. Főleg ne egyenruhában, szolgálatban és kiváltképp ne más számlájára. Rudits József „A közlekedés IV. ötéves terve a Központi Vezetőség ülésén” című cikkünkbe, lapunk 1969. december 25-i számában, a bevezető rész utolsó mondatába, nyomdai hiba csúszott le. A bevezető utolsó mondata — helyesen — így hangzik: „A KV ülésén részt vett Somoskői Gábor, a SZOT titkára is.” „KLÍMA” AUTÓIPARI HŰTŐ ÉS ÜZEMANYAG BERENDEZÉSEKET JAVÍTÓ ÉS GYÁRTÓ KTSZ Központ: Budapest, Vill., Leonardo da Vinci u. 14. TeL:138—488. A HJTÓHŰTŐK KÉSZÍTÉSE ÉS JAVÍTÁSA Közületek és lakosság részére: Kis- és középjavítás 24 óra alatt Nagyjavítás (tömbcsere) 48 óra alatt Budapest VTIL, Bacsó Béla u. 21—23 Telefon: 341—SSD ipari hőcserélő készülékek és berendezések, valamint üzemanyagkimérő brendezések gyártása és javítása Budapest VIII., Leonardo da Vinci u. 16. Telefon: 142—870.