Közlekedés, 1971 (61. évfolyam, 1-24. szám)
1971-01-03 / 1. szám
an. faaumr IO. Helytállnak a télben dolgozóink A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének elnöksége nevében Tóth István főtitkár írta alá azt az állásfoglalást, amelyet 1971. január 4-én, nyilvánosságra hozás végett megküldtünk a lapoknak. A köszönetet, elismerést és buzdítást tartalmazó nyilatkozatot az alábbiakban mi is teljes terjedelmében közöljük. „A nagy havazással, heves hóviharral beköszöntött kemény téli időszak rendkívüli erőfeszítéseket követel a közlekedés és a szállítás dolgozóitól. A fővárosban és az ország minden részében járművezetők ezrei és tízezrei állják a szigorú tél vad rohamát, s amire ember képes lehet, mindazt megteszik, hogy meg ne álljon, illetve a legnehezebb szakaszokon is újra mihamarabb meginduljon a mindennapi élet fenntartásának feltételét jelentő közlekedés. A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszerveztének elnöksége osztatlan elismeréssel adózik a hó, a hideg, a fagy, a tél minden nehézsége leküzdéséért folytatott hősies harc valamennyi résztvevője áldozatos munkájának. Szilárd helytállásukért ezúton is köszönetét fejezi ki. Egyben kifejezi azt a meggyőződését, hogy a közlekedés és szállítás szervezőinek, a megnövekedett feladatokat végző javítóbrigádok tagjainak tevékeny közreműködésével és hatékony segítségével a forgalmi dolgozók mind a fővárosban, mind az ország járhatóvá tett útjain eljuttatják úticéljukhoz az utasokat és eljuttatják rendeltetési helyükre a termeléshez, a személyes igények kielégítéséhez szükséges szállítmányokat, feladott darabárus vagy egyéb küldeményeket.” Veteránok köszöntése Köszöntjük szakszervezetetünk jubiláló tagjait! — hirdette a képen is látható felirat, a KSZDSZ központi székházának tanácstermében. Itt rendezte meg az elnökség, a jubileumokban gazdag 1970-es esztendő utolsó heteiben azokat a bensőséges összejöveteleket, meleg hangulatú ünnepségeket, amelyeken a szakszervezet 1920-ban, illetve 1930-ban belépett tagjai vettek részt. Hoszszú évtizedek kemény küzdelmeinek, emberformáló munkásközösséget kovácsoló harcok élő részesei ők, akiknek munkája benne van a felszabadult ország eredményeiben. A idősebb jubilánsokat az elnökség nevében Mátyási Árpád titkár köszöntötte, majd Maróti Károly, szakszervezetünk elnöke méltatta a fél évszázaddal ezelőtt elkezdett mozgalmi tevékenységüket. Szakszervezeti tagságuk kelte: 1920. A Horthy-rendszer vad rombolása közepette lettek szervezett munkások, jogot követeltek a dolgozó embernek. Kiállásukkal az elnyomó rend üldöztetésének is kitették magukat, de a megpróbáltatások és nehézségek ellenére is hűek maradtak az ügyhöz, a munkásosztály ügyéhez. Tóth István főtitkár a 40 éves jubilánsok összejövetelén meleg szavakkal üdvözölte azokat a veteránokat, akik nehéz időszakban, 1930-ban megtalálták az utat a szervezett dolgozók nagy családjához — mondotta, majd a felszabadulásig terjedő másfél évtized megpróbáltatásainak, nehézségeinek vázolása után rámutatott: — Ma ünnepelt veteránjaink az elsők között hozzáfogtak 1945-ben a háborús romok eltakarításához, személyes példamutatással mozgósítottak a közlekedés megindítására, az újjáépítésre. A történelmi idők emlékeinek felidézése, a megvívott harcok, az elvégzett munka eredményeinek méltatása mellett az ünnepségek a jelenig is elvezettek, sőt a jövő céljaiba, feladataiba is bepillantást engedtek. Beszélt szakszervezezetünk főtitkára arról a munkáról, amelyet most a XXVIII. kongresszus előkészítésének hónapjaiban veszünk számba. Ennek a négy évnek, a beszámolási időszaknak a soron következő elemzése a megkezdett út folytatását, erőfeszítéseink fokozását adja feladatul számunkra. Emlékezés, méltatás, jövőbe tekintés — így halad mozgalmunk tovább. Ezen az úton indult el 1920-ban: Baracsi Sándor, Guld Ferenc, Haász János, Hergert Antal, Hikl János, Hrach Rezső, Karlovics György, Károly László, Kecskeméti Antal, Kovács Lajos, Makkai Nándor, Marjai József, Nagy Sándor, Nyerges Pál, Papp Ferenc, Péter Béla, Révész Sándor, Stift Gyula, Tóth János, Szabó Dezső, Szabó Ferenc, Szabó Sándor és Zoltán Dezső. Négy évtizeddel ezelőtt kezdte a szakszervezeti tevékenységet: Babics Gábor, Biczó Ferenc, Csősz János, Dánosi Gyula, Farkas Antal, Fogarasi Márton, Gáspár László, Győrfi Mózes, Hős István, Ignácz Mihály, Korádi János, Kovács Antal, Kurencz Sándor, Láng József, Lehota Dezső, Molnár Emil, Molnár Pál, Nagy János, Papkó István, Perge István, Pinizsi Ferenc, Szilágyi Imre, Tóth Mihály, Tóth Pál és Virágh Rezső. Mindnyájan emléklapot kaptak, díszes tagkönyvborítóval és szakszervezetünk aranykoszorús jelvényével. (Kutas) Mátyási Árpád, a KSZDSZ titkára (a képen baloldalt) mondott üdvözlő beszédet, s utána Maróti Károly, szakszervezetünk elnöke emelkedett szólásra, hogy történelmi visszapillantással méltassa az ünnepeltek több évtizedes mozgalmi tevékenységét. Mellette Sziklási Dezső, a számvizsgáló bizottság elnöke KÖZLEKEDÉS A tudatosság erejével „A szocialista brigádmozgalom fejlődésünk nagy erőforrása és hajtóereje." Közel két évvel ezelőtt ezekkel a szavakkal kezdte meg munkáját a szocialista brigádvezetők III. országos tanácskozása. Az akkori megállapítás ma is, és szakmánk területén is valóság. Ezt bizonyítja az a széles körű felmérés és elemzés is, amelyet „A szocialista brigádokban végzett politikai nevelő munka tapasztalatai és feladatai” címen szakszervezetünk elnöksége néhány héttel ezelőtt megtárgyalt. Kádár János elvtárs, az MSZMP KB első titkára nyilván a pártvezetés véleményét tolmácsolva a szocialista brigád vezetőjéhez és mindazokhoz szólva, akiket ez illet, egyebek közt a következőket mondta: „A jövendő szükségletekre és feladatokra gondolva azt ajánlom, hogy a következőkben az eddigieknél kicsit többet foglalkozzanak — mármint a szocialista brigádok — politikával, összejöveteleiket használják fel arra, hogy körülnézzenek, mi van a politikában, a világban, s fordítsanak nagyobb figyelmet a politikai képzésre is. Foglalkozzanak a a szocialista kultúra kérdéseivel is... Foglalkozniuk kell az ifjúsággal is, hiszen ez a jövendő." Lényegében ebből az útmutatásból, igényből indult ki szakszervezetünk vezetése, amikor az országos tanácskozás után mintegy másfél évvel testületi ülésen vizsgálta a szocialista brigádok belső életének fejlődését, annak hatását a brigádokra, azok tagjaira, a napi feladatok különböző területeire. Nem lehet feladata egy cikknek részletességgel kitérni mindarra, amivel a felmérés során mint tapasztalatokkal — jókkal és rosszakkal — találkoztunk. Amint az előterjesztés — most már határozati címéből is kitűnik, a szocialista brigádmozgalomnak nem is az egészét, „csupán” egy részét vizsgáltuk. A felmérés tapasztalatai egyértelműen bebizonyították, hogy az elmúlt években szakmánk területén nem csupán a szocialista brigádvezetők és tagok száma növekedett meglehetősen gyors ütemben, hanem kiszélesedett a brigádok és brigádtagok érdeklődési köre, növekedett az igényük maguk, környezetük, és a munkahelyi vezetés iránt. Kezdeményezők a termelési eredmények fokozása területén. Növekszik közéleti aktivitásuk, kritikai érzékük, politikai ismeretük és bátorságuk, s amint az elnökség határozata is megállapítja, a szocialista brigádok többsége egyre inkább felismeri a mozgalom tartalmát. Tudatosan igyekszik a mozgalom céljának megfelelően „szocialista módon dolgozni, tanulni és élni.” Hosszan lehetne sorolni azokat az eredményeket, amelyekkel a felmérés során találkoztunk, s amelyek valóban a még helyenként meglevő gyengeségek ellenére is jellemzői szakmánk területén a szocialista brigádmozgalom fejlődésének. Sajnos, azonban e területen is akadnak lényeges, a fejlődés zavartalanságát akadályozó hibák, mulasztások. A brigádvezetők például több helyen szóvá tették, hogy a gazdasági vezetők helyenként rendszertelenül foglalkoznak a brigádmozgalommal. Érdeklődési körük eléggé egyirányú, és nemigen terjed ki a szocialista brigádok belső életére. Felvetődött az is, hogy rendszeresebbé kellene tenni a brigádok szervezeti életét, tovább kellene javítani a feléjük irányuló tájékoztató munkát. Az eddigieknél is jobban kellene bevonni a brigádokat az üzemi életbe, rendszeresen ,megmutatva"’ nekik az üzem kollektívája előtt álló feladatokat, célokat. Itt kell megemlíteni azt az általános igényt, amely szerint a szocialista brigádok közösségei az eddigieknél is nagyobb részt akarnak vállalni a vállalatok, munkahelyek problémáinak megoldásából, és ehhez elsősorban a gazdasági vezetők részéről kérnek nagyobb bizalmat, támogatást. A Hungarocamion Vállalat brigádvezetői például elmondták: azt várják, hogy előre mondják meg nekik, hol kell erősíteni és miért, ne utólag kelljen értesülniük a nehézségekről, mert akkor már csak sajnálkozni tudnak. A tájékoztató munka, az üzemen belüli demokrácia érvényesülésének gyengeségeire hívták fel a figyelmet a MALÉV szocialista brigádvezetői is. Másutt, mint például a VOLÁN 1. sz. Vállalatnál a helyenként már-már a politikai és kulturális életet akadályozó helyiséghiány problémája kapott hangsúlyt. A VOLÁN 1. sz. Vállalat 7. sz. üzemegységénél vetődött fel, hogy mindenképpen elgondolkoztató tény az is, amikor az üzemegység dolgozói közül mintegy 500 fő nem rendelkezik a 7—8 általános iskolai végzettséggel, az 1969/70-es oktatási évben mindössze ketten jártak általános iskolába. A Fővárosi Autótaxi Vállalatnál a műszaki brigádok szakmai továbbképzésének lehetősége nincs kellő szinten biztosítva. Az igen figyelemreméltó eredmények mellett tehát feladataink is vannak. A tennivalók érdekében szakszervezetünk elnöksége megfelelő határozatokat hozott. A gyakorlat azonban számtalanszor bebizonyította, hogy a legjobb határozatok is csak akkor érik el kívánt hatásukat, ha azokat megfelelő szinteken, részleteikben, a helyi körülményekhez igazodva valósítják meg. Szakszervezeti bizottságaink az elmúlt években már eddig is sokat tettek a szocialista brigádmozgalom fejlődése érdekében. Bebizonyított tény, hogy ott, ahol a brigádokat és a brigádokba tömörült dolgozókat a mozgalmi és gazdasági vezetés megfelelően értékeli és segíti, számít rájuk, megbeszéli velük az üzem problémáit, feladatait, megosztják velük örömüket, és gondjaikat, ott a mozgalom minden vonatkozásban fejlődik. Tény az is, hogy a szocialista brigádok kollektívái nem csupán várják, de igénylik a vállalati gondoknak a velük való megosztását. Az 1971-es évvel ismét egy rendkívüli időszakhoz jutottunk. Az idei terv mellett az új ötéves tervet is most kezdtük. A magasabb termelési eredményekre való mozgósításon kívül egy sor politikai és társadalmi esemény is előttünk van. Tóth István elvtárs, szakszervezetünk főtitkára, írta a MMNKA decemberi számában: „ Fel kell készülni arra, hogy 5 év alatt a közhasználatú közlekedéssel szemben támasztott utazási igények jelentősen növekednek. Ennek megfelelően az autóbusz-közlekedésben 18 —21°io-os teljesítményemelkedés várható. A közúti áruszállítás volumene 30°/o-kal növekszik. A közlekedéspolitikai koncepció céljai alapján előirányzott fejlesztés anyagi feltételeit jelenti az autóbuszok számának 10 ezerre való növelése, és a tehergépkocsi-állomány 120 ezres számának elérése.” A gyors ütemű fejlődés természetes, hogy növeli a feladatainkat is. Mindannyiunk előtt világos kell legyen, hogy a megnövekedett feladatok végrehajtása szervezésekor nem csupán lehet, hanem kell, szükséges számítani a szocialista brigádokra, a brigádmozgalomban meglevő erőre. A brigádokba tömörült kollektívák szívesen segítenek terveink mind magasabb szinten való megoldásában. Rudits József 3 Továbbra is sz Kerekes Balázs, a VOLÁN 12. sz. Vállalat komlói üzemegységének szb-titkára. 1951- ben fiatal autószerelő szakmunkásként került az üzemegységhez. Munkatársaihoz, vállalathoz való viszonya és kiváló szakmai munkája már 1953-ban alkalmassá tették arra, hogy az akkori üzemi bizottságba beválasszák. Szakszervezeti tevékenységét bérfelelősként kezdte. 1955-ben munkásvédelmi tisztséget vállalt, és tevékenységével az üzemi balesetek csökkentésében komoly eredményeket ért el. Eredményes szakszervezeti munkája alapján 1961-ben az üzemegység szb-titkárának választották. Az érdekvédelmi feladatokkal, a termelést segítő tevékenységgel, a munkaversenymozgalommal, komolyan foglalkozik, az emberekről gondoskodik, a fiatal dolgozókat neveli és tanítja. Az irányításával működő szakszervezeti tanács és szakszervezeti bizottság az elmúlt évek alatt különös érdemeket szerzett szociális, és kulturális területen. Dicsekedni lehet a komlói üzemegység kultúrtermével, klubhelyiségével, és az egész kulturális tevékenységgel. A komlói szervezett dolgozók aktívan vettek részt a felszabadulási vetélkedőn. A szociális ellátottságról szólva el kell mondani, hogy a komlói üzemegységnél csak központi fűtéses műhelyek vannak, a férfi és női fürdők nemcsak hogy kielégítőek, hanem esztétikailag is megfelelőek, színvonalasak. Eredményként lehet számba venni ezen kívül még sok egyéb dolgot, többek között a munkaverseny szervezését, és főleg azt, hogy a komlói üzemegységnél nincs szervezetlen dolgozó. Kerekes elvtárs elmondta, hogy az elért eredményeket a szakszervezeti bizottság tagjainak és az aktívahálózat jó munkájának köszönhetik. Külön kiemeli, hogy nagyon sok segítséget kap munkájához az egység párttitkárától, igazgatójától. A szakszervezeti bizottság jelenleg az 1971. évi munkaverseny kiszélesítésén, a szakszervezeti választás és a kollektív szerződés előkészítésén tevékenykedik. Kerekes elvtárs munkáját a vállalat szakszervezeti tanácsa jónak, eredményesnek értékeli. A komlói üzemegység pártszervezete, a vállalat szakszervezeti bizottsága és a dolgozók véleményét ismerve elmondhatjuk, hogy a mostani választás során ismét számítunk rá. Eperjesi Ferenc