Közlekedés, 1973 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) Az Autófenntartó Ipari Tröszt termelési értéke 7,5 szá­zalékkal növekszik. Ezen be­lül a javítóipar 10,3 százalé­­­­kos felfutásával számolnak. A központi vezetőség elé terjesztett beszámoló megálla­pítja: a közlekedéssel szem­ben támasztott igények végre­hajtását hatékonyan segítik azok az intézkedések, amelyek az MSZMP Központi Bizottsá­ga 1972. novemberi határoza­tából adódnak. E határozat ér­telmében az állami ipar mun­kásainak és művezetőinek bé­rét, külön központi bérintéz­kedéssel, 1973. március 1-i ha­tállyal átlagosan 8 százalék­kal kell emelni. Szakmánk te­rületén az autójavító ipar és az AURAS-gyár együttvéve mintegy 12 000 dolgozóját érin­ti várhatóan ez a kedvező in­tézkedés. Szakszervezetünk megítélése szerint más válla­lataink ipari tevékenységet végző dolgozóira — a forgal­mi vállalatok karbantartóira, műhelymunkásaira —■­ is ki kellene terjeszteni ezt az in­tézkedést. Rámutatott a beszámoló: a tanácsi közlekedés személy­­szállító vállalatai az idén 3, a MAHART 2, a Volán Tröszt az eddigi 0,8 helyett 1,5 száza­lékos bérpreferenciában ré­szesül. Ez a támogatás hozzá­járul a dolgozók életszínvona­lának további emeléséhez. A Központi Bizottság hatá­rozatának megfelelően — fi­gyelembe véve az említett in­tézkedéseket — fokozottabban kell törekedni a munkaerő­­gazdálkodás hatékonyságának növelésére. Ennek keretében nagyobb gondot kell fordítani a munkaerő stabilitására, el­sősorban a kulcsfontosságú munkakörökben, ösztönzőbb bér- és jövedelempolitikát kell kialakítani és következetesen megvalósítani, továbbá erőtel­jesebben kell javítani a mun­kavédelmet és a dolgozók ál­talános szociális helyzetét. A dolgozók élet- és munka­­körülményei javításának fon­tos feltétele a munkatermelé­kenység növelése, amit alap­vetően az élőmunka gazdasá­gos felhasználása biztosít. En­nek érdekében a következőket kell tenni: biztosítani a kor­szerű munkaszervezési elvek gyakorlati megvalósítását, a munkanormák, létszámnor­mák és kiszolgálási normák rendszeres karbantartását, ál­talános elterjesztését, való­tevékenységükben 29,6 száza­lékról 24,5 százalékra csökken a nagyjavítási arány, a kar­bantartás aránya viszont 47 százalékról 54 százalékra emel­kedik, mint a termelő és alkalmazot­ti létszám kedvező arányú alakulását és az 1973. évre ter­vezett munkaidő-csökkentés megvalósítását. A vállalati bér- és jövede­lempolitika feladata, hogy ha­tékonyan segítse az előirány­zott műszaki és gazdasági cél­kitűzések megvalósításához szükséges személyi feltételek megteremtését, valamint az árak és a bérek közötti megfe­lelő összhangot. Biztosítani kell a bérek, jövedelmek, va­lamint a termelékenység emel­kedésének összhangját és a törzsgárda fokozottabb meg­becsülését Felül kell vizsgál­ni a termelő és a nem ter­melő állománycsoportok kö­zötti béraránytalanságokat -feszültségeket, s a bérfejlesz­tést úgy kell megvalósítani, hogy az helyesen differenciál­jon a végzett munka mennyi­sége és minősége szerint. Határozottan törekednünk kell arra, hogy a bérszínvonal éves emelkedése minden dol­gozókategóriában haladja meg az árszínvonal emelkedését Indokoltnak tartjuk az ár­rendszer, az árarányok javítá­sára kidolgozott intézkedése­ket ugyanakkor feltétlenül szükségesnek tartjuk az elő­irányzott árszínvonal-alakulás betartásának szigorú ellenőr­zését. A spekulációs áremelési kísérleteket pedig szakmánk területén is minden törvényes eszközzel meg kell akadályoz­ni. A beszámoló jelentés a to­vábbiakban a fejlesztéssel, be­ruházással kapcsolatos célki­tűzéseket ismertette. Ezek sze­rint szakmánk ágazatai, vál­lalatai 1973-ban várhatóan be­szereznek többek között 757 autóbuszt, 19 földalatti szerel­vényt, 7 fogaskerekű szerel­vényt, 7 csuklós villamost, 3 repülőgépet és egy 13 000 ton­nás mélytengeri hajót. Emel­lett is fokozottabban kell tö­rekedni a meglevő eszközál­lomány teljesebb kihasználá­sára. Ezután az előterjesztés a szakmunkásképzés, a munká­sok továbbképzése soron kö­vetkező teendőit vázolta, majd a munkaverseny feladatait elemezte. demokratizmus kibontakozta­tásában, a dolgozók tulajdono­si szemléletének elmélyítésé­ben, ellenőrzési jogaik gya­korlásában. Az újítómozga­lomról szólva az előterjesztés megállapítja: fontos, hogy erő­teljesebben szolgálja a műsza­ki fejlesztést, a vállalati mun­ka- és üzemszervezés korsze­rűsítését, valamint a dolgozók munkakörülményeinek javítá­sát. Ezután a beszámoló a mun­ka-, üzem- és forgalomszerve­zés idei feladatait körvona­lazta. Megfogalmazta azt a követelményt, hogy ezekkel összefüggésben biztosítani kell hosszú távon a legkorszerűbb módszerek széles körű él­er­Déri Ernő előadása beveze­tőjében rámutatott: amellett, hogy az 1973-as népgazdasági tervből adódó szakszervezeti feladatokra helyezzük a hang­súlyt, nem tévesztjük szem elől, hogy a Központi Bizott­ság határozatában ennél több­ről van szó. A politikai neve­lőmunkában az egész határo­zatot fel kell dolgoznunk, meg kell ismertetnünk a szakszer­vezeti tagsággal. Csakis ez le­het a mindennapi gyakorlati munka további fejlesztésének alapja. A szakszervezeti nevelőmun­káról szólva fontos követel­ményként jelölte meg, hogy mindenkivel meg kell ismertet­ni feladatát Nem elég a nép­­gazdasági tervről általánosan szólni, sőt még a vállalati terv­ről sem lehet csupán nagyvo­nalakban beszélni, hanem az egyes emberek feladatait konk­réten meg kell határozni. Így érjük el, hogy a dolgozók al­kotó embernek érzik magukat és nem egy gépezet holt csa­varjának. Ha látják, hogy ab­ból, amit termelnek, mi jut ne­kik, hogyan részesedik belőle vesztését, a termelőeszközök hatékonyabb kihasználását, a­­ gazdaságosság növelését, a­­ munkakörülmények javítását. Minden területen ki kell­­ dolgozni a szervezésfejlesztési programokat a közlekedéspoli­tikai koncepció és a hosszú távú fejlesztési célok figye­lembevételével. E programok célkitűzéseit a rövid távú vál­lalati tervek készítése során figyelembe kell venni és széles körben meg kell vitatni a dol­gozókkal. Fontos, hogy hasz­nos javaslataik helyet kapja­nak a szervezési programban, s tevékeny részvételük így vá­lik a szervezés fejlesztésére irányuló mozgalom kibontako­zásának alapjává. a kollektíva, hogyan nő az egész vállalat nyeresége, akkor tartalmassá válik a munkájuk. Vannak erre jó példák. Elég megemlíteni, hogy az AURAS Autóalkatrészgyárban ez a módszer meghonosodott Bu­dai Imre igazgató, Angyal Ká­roly párttitkár és Urbán János szakszervezeti bizottsági titkár elvtárs ebben a szellemben él és dolgozik. Lehetne erre még más példákat is felhozni. A Központi Bizottság hatá­rozatának megismertetése a munka közben történik. Nincs két szakasz, nincs idő és lehe­tőség, hogy először megismer­tetjük és majd később valami­kor végrehajtjuk. Hiszen már 1973-at írunk, megkezdődött az évi terv megvalósítására és a határozatból adódó intézkedé­sek gyakorlati alkalmazására irányuló munka. A határozat­nak nem elég a betűjét ma­gyarázni, annak szellemében kell élni és dolgozni. Nincs szó semmiféle új szakaszról, vagy megváltozott politikáról, arról van szó, hogy az eddigi munka során tapasztalt torzulásokat és hibákat ki kell javítani. Hatékony bér - és jövedelempolitikai intézkedések Minifpnliitrel morríem­artntni fa In Fitt int A dolgozók, a szocialista brigádok cselekvő részvételével Az 1973. évi feladatokat úgy kell meghatározni, hogy elő­térbe kerüljenek a hatékony­ság növelésére, a hibátlanul végzett munkára irányuló kö­vetelmények. A versenymoz­galom segítse elő a népgazda­sági szállítási szükségletek, szolgáltatások, a lakosság uta­zási igényeinek kultúrált ki­elégítését. Irányuljon a fizikai erőkifejtést megkönnyítő gépi rakodások arányának fokozá­sára, a korszerűbb technoló­gia alkalmazására. Az üzemi demokrácia fej­lesztésével biztosítani kell, hogy a dolgozók, a szocialista brigádok tevőlegesen részt ve­hessenek az 1973. évi felada­tok előkészítésében. Vállalá­saikat úgy kell irányítani, hogy munkájuk hatékonysága eme­lésének, a szakmai és az álta­lános műveltség növelésének igénye szerves egységet alkos­son. A forgalmi vállalatoknál a dolgozók, a szocialista bri­gádok tűzzék ki célul a köz­úti közlekedés biztonságának fokozását, a balesetek csök­kentését. Szakszervezeti szerveink for­dítsanak nagyobb gondot ar­ra, hogy rendszeressé váljék a dolgozók tájékoztatása. Fontos követelmény, hogy a műszaki konferenciák, a termelési ta­nácskozások, a szocialista bri­gádvezetők tanácskozásai és a különböző fórumok kapjanak érdemibb szerepet az üzemi Helyi ügyben helyi döntést Nem új dolog például, hogy általában kell mélyíteni és szélesíteni az üzemi demokrá­ciát. Itt­­ most konkréten egy oldala került szóba, éspedig: hogyan vesszük figyelembe a dolgozók véleményét, javasla­tait, bírálatait. Általánosság­ban előfordulnak olyan esetek, mint például a BKV 4. sz. üzemegységénél, ahol másfél éve beszélnek róla, hogy a IX. kerületben egy 1800 m-es pá­lyaszakaszon 5 km-re korlá­tozták a menetsebességet, de a teljes menetidőt nem változ­tatták meg. Ugyanitt régen pa­naszolják a dolgozók, hogy a Ferihegyi utat lezárják időn­ként a forgalom elől, a villa­moskocsi-vezetők hosszú ideig várakozásra kényszerülnek, ki­esnek a forgalomból és ezáltal csökken a keresetük. Érthetet­len, hogy miért kellett másfél évnek eltelni ahhoz, hogy Pos­ta József elvtárs, az üzemegy­ség vezetője intézkedjen. Minden témát ott kell eldön­teni, ahol felmerül, ahol intéz­kedési lehetőség van. Nem kell arra várni, hogy felülről tör­ténjen intézkedés. Szakszerve­zeti bizottságaink ne várják a központi segítséget olyan ügyekben, amelyeket maguk is el tudnak intézni. Sajnos ilye­nek is vannak. Az egyik szak­­szervezeti bizottságunk kapott egy javaslatot egy 7­1-80 mé­teres könyvtárhelyiség be­rendezésére. A szakszervezeti bizottságon dolgozó tisztségvi­selők is tudták, hogy ez a he­lyiség alkalmatlan, szűk, nem felel meg a követelményeknek. Mégis, központunkban kellett ebben állást foglalni. Másutt a revíziós pénzügyi vizsgálat ki­fogásolta, hogy a szakszerveze­ti politikai tömegoktatásban te­vékenykedő propagandisták negyedévenként 60 forint tisz­teletdíjat kapnak. Ezután a szakszervezeti bizottság titká­ra megköszönte az észrevételt, mondván, hogy ő sem értett ezzel egyet, de most legalább meg fogja szüntetni. Az ülésteremben (Raskó István felvételei) KÖZLEKEDÉS A szakszervezeti munkának alapkérdése, hogy még olyan dolgokban is intézkedni és dön­teni kell, amelyek nincsenek pontosan jogi szabályokba rög­zítve. Egy olyan hatalmas po­litikai-mozgalmi feladatot, mint a szakszervezeti munka, elsősorban politikai módsze­rekkel kell végezni, amelyet a szakszervezet rendelkezésére álló jogok csak segítenek. De elveszti politikai-mozgalmi jel­legét az a tevékenység, amely mindent jogszabályok és pa­ragrafusok alapján akar elin­tézni. A helyi kezdeményezések­nek nagyon jelentős példáit láttuk az elmúlt időszakban is. Elég arra utalni, hogy a szak­­szervezeti könyvtárak korsze­rűsítésénél és újak építésénél a szombathelyi Volán 17. sz. Vállalat szb-titkárának, Ne­mes Árpád elvtársnak nagyon jó partnere volt Szabó Mátyás igazgató elvtárs; a Volán 1-es­­nél Czimmermann Mihály, Veszprémben Fülöp Imre szó­­titkár elvtárs sok segítséget ka­pott a vállalat igazgatójától,­ Paisch Nándor, illetve Vajda Miklós elvtárstól. Miskolcon pedig az történt, hogy a szak­­szervezeti bizottságnak dr. Valykó István igazgató elvtárs szerzett meglepetést egy új könyvtár tervével és a felépí­téséhez szükséges feltételek biztosításával. Másfajta példa is van. Saj­nálatos, hogy Tari László elv­társ, a Volán 20. sz. Vállalat Országos nagyaktíva Egy héttel a központi min­­tőség ülése után szakszerve­zetünk központjában országos nagyaktíva-értekezletet tartot­tak. A rendezvényen részt vet­tek a szakszervezeti bizottsá­gok titkárai és a központi ve­zetőség munkabizottságainak tagjai. Tóth István főtitkár beveze­tője után Mátyási Árpád, a KV titkára és Déri Ernő, a KV osztályvezetője ismertette a központi vezetőségi ülésen meghatározott, ez évi felada­tokat. A tájékoztatókat széles körű vita követte. Az aktívaülésen részt vett és a vitában felszó­lalt Duschek Lajosné, a SZOT titkára is. Az értekezlet Tóth István zárszavával ért véget, igazgatója a könyvtárfejlesz­tésel kapcsolatos ígéretét nem tartotta be és másfél év után közölte, hogy forduljunk Ta­polczai Kálmán vezérigazgató elvtárshoz segítségért. A ne­hézséget ebben az okozza, hogy amit Tari elvtárs ígért meg, azt nem kérhetjük a tröszti vezetőktől vagy más felettes szervtől A vizsgálatok tapasztalataiból A helyi döntések között ke­rült szóba, hogy a szakszerve­zeti tanácsok hatáskörébe tar­tozik a részesedési alap nem pénzbeni részének felhaszná­lása. Főkönyvelőségünk vizsgá­latai azt mutatták, hogy pél­dául a Volán Trösztnél rendel­kezésre álló ötmillió forintot 1972-ben úgy osztották el, hogy szociális és jóléti célokra 900 000, kulturális célokra 785 000, sportra 3 090 000 és egyéb célokra 225 000 forint ju­tott Ez a felosztás kirívó aránytalanságokat mutat. A sportra több jut mint szociá­lis és kulturális célokra együtt­­e­sen. Még ezen belül is ko­moly problémát okoz, hogy a Volán autós­ motoros szakosz­tályok 1 050 000 forint támoga­tást kaptak. Vegyük hozzá, hogy a Volán SC (Budapest) autós szakosztálynak hozzá­vetőlegesen 100 tagja van és közülük csupán 9 Volán-dol­gozó. A BKV a rendelkezésére álló 8 521 000 forintból 3 517 000 fo­rintot költött sportra. A prob­lémát az súlyosbítja, hogy en­nek az összegnek­ 89 százalékát verseny­minőségi sportra for­dították és csak 11 százaléka jutott a tömegsportra. Felmerült hogy a határoza­tokat milyen keretek között ismertessék meg. Nem kell kü­lönösebb kereteket keresni és formákat választani, új mód­szereket bevezetni, hiszen a meglévők jó lehetőséget adnak a politikai munka színvonalá­nak növelésére. Alapvetően a szakszervezetünk fennállása 75. évfordulójának tiszteletére ren­dezett ünnepségek, a vetélke­dők, pályázatok, a poltikai tö­megoktatás különböző formái, a kulturális tevékenység foko­zása és színvonalasabbá tétele mind-mind lehetőséget adnak a határozat ismertetésére. Alkal­­masak erre a közeljövőben sor­ra kerülő szakszervezeti beszá­moló értekezletek, küldöttérte­kezletek, taggyűlések, szakszer­vezeti csoportértekezletek is. Tehát nincs szükség új keretre és formára, hanem a minden­napi munka végzése közben, annak során kell magyarázatot, választ adnunk a felmerülő kérdésekre. Felszólalások az ülésen A központi vezetőségi ülésen széles körű vita bontakozott ki a napirenden szereplő kér­désekkel kapcsolatban. Tizen­egyen mondtak véleményt az írásos előterjesztésben, a két szóbeli beszámolóban ismerte­tett témákról, beszámoltak a munkában szerzett személyes tapasztalataikról, munkahe­lyük gondjairól és terveiről. A felszólalók nem fukarkodtak az elért eredmények elismerésé­vel, de a fő figyelmet a meg­oldásra váró feladatokra, a hiá­nyosságok, mulasztások pótlá­sának sürgetésére fordították. Kellő körültekintéssel és poli­tikai bátorsággal tettek szóvá bizonyos hibákat, gyengesége­ket, s kritikai megjegyzéseik­hez hozzáfűzték a munka to­vábbi hatékonyabb javítására vonatkozó javaslataikat, elkép­zeléseiket is. K­­ém lehet késlekedni Bakos Mihály, a Volán Tröszt szt-titkára kritikusan felvetette: az üzem-, munka- és forgalomszervezésre vonatkozó minisztertanácsi rendelet gya­korlati végrehajtásában előbb­re tarthatnánk, ha a múlt év­ben a KPM nem késlekedik a minisztériumi irányelvek ki­dolgozásával, kiadásával. Hoz­zátette: nehéz esztendőt zárt a közhasznú közúti autóközleke­dés. A beruházások csökkené­se miatt fuvarhiánnyal küsz­ködtek, s az ország határain kívül, Csehszlovákiában is ke­restek munkát. Itthon a fuva­roztató vállalatok szakszerve­zeti bizottságaival kapcsolatba léptek, hogy megfelelő ered­ményt hozzon, egymás kölcsö­nös segítése, a közös cél érde­kében. Ami a napirenden szereplő tennivalókat illeti: fontosnál tartja az elért eredmények szé­les körű megismertetését amely a további erőfeszítések­hez megfelelő önbizalmat ad különösen a szocialista brigád­mozgalom tartalmi munkája javításában igyekeznek előbb­re lépni, hogy a hármas köve­telmény a mozgalom jelszavá­ból valósággá váljék. Ebből az üzemi, vállalati gazdasági és szakszervezeti vezetőknél elsődleges feladataik vannak. Budai Imre, az AURAS igazgatója, a pártszervezetre és a szakszervezeti bizottsággal kialakított együttműködésre adott számot. Gyárukban az immár kipróbált és bevág gyakorlat, hogy együttesen vi­tatják meg a termelési problé­mákat, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érinti kisebb és a nagyobb kérdése­­ket.”"Dinamikusan fejlődik ter­melésük, s gyártmányaikról a nemzetközi piac is mind jobb és jobb értékítéletet mond. A növekvő teljesítményeknek,­­ takarékos gazdálkodásnak,­­ gazdasági fejlődésnek a hasz­nát a gyári dolgozók közösségi élvezi. Megnyilvánul ez pél­dául a béren kívüli juttatásul növekvő értékében is. Részle­tes megvitatás alapján példák közösen úgy döntöttek, hogy a fejlesztési alapot nem kizáró­lag újabb termelőberendezések beszerzésére használják fel hanem több mint hárommillió forintot a dolgozók üdültetésé­re fordítanak. Dr. Papp Béla, az A­FIT fő­osztályvezetője hozzászólásá­ban aláhúzta: lényeges feladat, fontos alapkövetelmény, hogy a termelékenység növekedése haladja meg a bérszínvonal nö­velését. Másrészt az alkalma­zotti arány alakulásáról szó­lott. Elmondotta: az AFIT há­lózatfejlesztése, az új állomá­sok beindulása során alakult ki a jelenlegi állapot A ked­vezőbb változás feltételeit gaz­dasági eszközökkel megterem­tették. Az összes foglalkozta­tottra vonatkoztatják a terme­lést, s az így kapott termelé­kenységi mutató segítségével erőteljesebben tudnak ösztö­nözni a kapacitás kihasználá­sának növelésére és a munkás­­létszám emelésére. Egységes folyamat Mónus Gábor a SZOT-titkár­ság megbízásából és képvisele­tében vett részt az ülés mun­kájában. Kifejtette: a KB no­vemberi határozata arról ta­núskodik, hogy a párt politiká­ja helyesnek bizonyult, a vég­rehajtást kell következeteseb­bé, hatékonyabbá tenni, hogy a kitűzött célokat biztosabban elérhessük, terveinket eredmé­nyesebben megvalósíthassuk. Nincs szó semmilyen értelem­ben véve sem valamiféle új szakaszról. A munkában fel­lelhető gyengeségek kijavítá­sát, a végrehajtásban mutat­kozó torzulások kiigazítását egyaránt a jó politika helyes megvalósítása egységes folya­matának kell tekintenünk. A bevált politika következetes. (Folytatás a 3. oldalár­a

Next