Közlekedés, 1973 (63. évfolyam, 1-12. szám)

1973-09-01 / 9. szám

10 KÖZLEKEDÉS Autóbusz jár minden vasi faluba — Menjünk egyenesen Por­pácra, ott még megelőzzük a fél nyolckor érkező iskolajá­­ratot — szólt a gépkocsiveze­tőhöz Németh Imre, a Volán 17. sz. Vállalat személyszállí­tási osztályvezetője. Hamarosan a város határá­ban járunk, s Szombathelyt elhagyva szabad előttünk az út.­­ Nyolc százalékkal több Utunk első állomásáig még van fél óránk, jut idő arra is, hogy felidézzük a vállalat személy­szállításával kapcsola­tos pár évvel ezelőtti helyze­tet, beszéljünk a jelen gond­jairól. 1970-ben 138 autóbusza volt a vállalatnak, két év alatt tizenkettővel bővült a kocsi­park. Az 1970. és 1972. évek Lény számait összehasonlítva eképpen alakultak: hasznos kilométer 6 millió 774 ezer, il­letve 8 millió 182 ezer; szállított utasok száma 15 millió 661 ezer, illetve 18 mil­lió 622 ezer; utaskilométer 163 millió 691 ezer, illetve 190 millió 761 ezer; férőhelykihasználás 35,4, il­letve 34,1 százalék (vagyis csökkent a zsúfoltság). Az indított járatok száma pedig 429 523, illetve 500 679 volt. Az idén az első hónap alatt összteljesítményben 8 százalékos a felfutás. Ebben az évben sikerült először teljes mértékben ki­elégíteni Vas megye vala­mennyi ipartelepülésének munkásszállítási igényeit. Szombathely és az öt vidéki szolgálati hely — Körmend, Szentgotthárd, Kőszeg, Sárvár, Vasvár — körzetéből két, il­letve három műszakokhoz igazodva hozzák, viszik mun­ka- és lakóhely között a dol­gozókat. Ugyanígy a tanácsok és az iskolák kívánsága sze­rint szeptember 3-tól menet­rendszerűen közlekednek az iskolajáratok. Az első napi várakozás A vállalati Volga virágos, tiszta község házsorai között halad, az út szélére húzódik, majd megáll. Még nem érkezett meg az autóbusz, mely ma először jön Porpácra, hogy a község kis iskolásait Sárvárra vigye. A buszmegállóban egy szöghajú kisfiú ácsorog. — Hogy hívnak? — Süle Jóska. — Még 20 perced van az indulásig, miért álltál ide ilyen korán? A kis ,,hatodikos” szégyen­lősen vállat von, zavartan ló­bálja a táskáját. — Eddig Porpácon jártál iskolába? — Igen. A testvéreim is. De ők­­ nem jönnek Sárvárra, azt mondják, inkább a községi is­kolában fejezik be a hetedi­ket meg a nyolcadikat. Én nem szerettem idejárni, mert az elsősöktől a nyolcadikoso­kig egy osztályban ültünk, huszonegyen. Az utca végén iskolaköpe­nyes kis csoport tűnik fel. Cserepes virágokat hoznak kezükben a kislányok. Mamák kísérik őket. Bögöti Viktória és Kis Gabriella már felsősök. ( Régi utazók. ) Évek óta vonattal jár­tunk be. Háromnegyed nyolc­kor indult a vonat, s csak negyed kilenckor érkeztünk meg az iskolába. Délután 5 óra volt, mire hazaértünk. — Most ráérünk háromne­gyed hétkor kelni, fél nyolc­kor indul a busz, háromne­gyedkor már Sárváron va­gyunk, két órakor itthon ebé­delünk. Orvoshoz, gyógyfürdőbe... Egy fiatal kismama, Boros Béláné a megilletődött apró­ságokon felejti szemét. — Orvoshoz megyek. Kár, hogy még nem épült meg az út Csénye felé, akkor az állo­más is útba esne, és a Szom­bathelyre utazóknak sem kel­lene 3—4 kilométert gyalo­golniuk. — Mi a gyógyfürdőbe igyek­szünk. Hetenként legalább egyszer Sárvárra megyünk. Jót tesz „nyugdíjas csontja­inknak" a meleg víz. Így már van értelme. Nem kell fürdés után a vonatra várni, hazahoz bennünket a busz. Igaz, nem 7,40-ért, mint a vonat, de a ké­nyelem oda-vissza megér 11,20 forintot — vélekedik Dávid Józsefné és szomszédasszonya, Zrínyi Ernőné 10 éves Kati lányát kísérte el. — Jóeszű gyerek, 4,6 volt az átlaga. Úgy gondoltuk, jobb, ha a városban tanul to­vább. Tessék megírni: az egész falu nagyon köszöni a Volánnak, hogy elindították az iskolajáratot. Az állomás ide három kilométerre van, hosszú út télen a felnőttnek is, hát még a gyerekeknek. Nyolcszáznyolc járat közben megérkezett a busz. Ódor Emil gépkocsivezető szemében már nyoma sincs az álomnak. — Ez a harmadik fordu­lónk. Rábakocsiból, Ikervár­ról , már bevittük az első mű­szakhoz a dolgozókat, aztán a csényei gyerekek következ­tek, és most Porpác után fel­vesszük a bögöti utasokat is. Követjük az autóbuszt. Bő­gösdre tizenhárman szállnak fel, most harmincan lehetnek a kocsiban. Dakna Lajost, a községi tanács elnökét — bár betegszabadságon van — ki­űzte ágyából a falu gondja. — Kíváncsi voltam, hány utas lesz... — mondja és hoz­záteszi. — Máris úgy látszik, hogy kevés a két járat,­ több kellene... A Volán 17. sz. Vállalat megtette a tőle telhetőt... Je­lenleg 69 vonal hálózza át a megyét, valamennyi vasi vá­rost, községet érintve naponta 156 autóbusz 808 járatot bo­nyolít le. A megye közlekedésének történetében 1973. szeptember 3-a nevezetes dátum. Porpác és Bőgőt járatainak megindí­tásával megszűntek a fehér foltok Vas megyében, vala­mennyi községbe eljut már az autóbusz. Horváth Anita Indulás az iskolába Az utasok nyugodtan várakoznak, mert tudják, hogy pontosan érkezik a járat Biztonság, gyorsaság, kényelem Megérkezett az első TU—154-es A közelmúltban magyar pilóták utaztak a Szovjetunióba, hogy megismerkedjenek a TU—154-es típusú repülőgéppel. Az történt ugyanis, hogy ebből az új, korszerű utasszállító géptí­pusból a MALÉV hármat vásárolt a szovjet Aviaexport Külke­reskedelmi Vállalattól. A MALÉV TU–154-ese szeptember 5-én érkezett hazánkba, fedélzetén Szergej Mihajlovics Jéger professzor főkonstruktőrrel. A Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium, a légiközlekedés vezetői fogadták a vendégeket és a gép első személyzetét. A fogadáson részt vett dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A kékkel csíkozott ezüstszínű gépmadár landolása után dr. Fülöp András főpilóta jelentette, hogy az átvételi munkát befe­jezték, a gépet hazahozták. A TU-család 154-es tagja a légi uta­zás hármas követelményét — biztonság, gyorsaság, kényelem — kitűnően teljesíti. A gép 48 méter hosszú, súlya teljes terhelés­sel eléri a 90 tonnát. A három gázturbinás sugárhajtóművet hátul helyezték el, így az utasok alig hallják a hajtóművek za­ját. A gép 128—164 utas és 4—5 tonna áru szállítására alkal­mas. Utazási sebessége óránként 900—950 kilométer, repülési magassága átlagban 10—11 000 méter. Ezen a gépen két pilóta, egy mérnök dolgozik hat légi utas­­kísérővel. A TU—154-es bármilyen meteorológiai körülmények között képes repülni. Navigációs robotpilóta berendezése nem­csak az útirány automatikus vezérlését teszi lehetővé, hanem szükség esetén — a földi irányítótorony bekapcsolásával — az automatikus leszállást is. A gép a főpilóta közlése szerint a Moszkva—Budapest utat két óra 3 perc alatt tette meg. Az összehasonlítás kedvéért két adat: a TU—134-es maximális sebessége 850 km óra, a TU— 154-esé százzal több, az előbbinek felszálló maximális súlya 45 tonna, az utóbbié 94 tonna. A MALÉV vezetői a sajtó képviselőinek elmondták, hogy a másik két TU—154-es is rövidesen megérkezik. Az új gépek a hazai oktató- és próbarepülések után a jövő év áprilisától köz­lekednek menetrendszerűen a legforgalmasabb járatokon, pél­dául a moszkvain, a londonin, párizsin, frankfurtin és a rómain szállítják majd az utasokat. A magyar légiforgalom történetében ez az első alkalom, hogy nagy távolságok megtételére, interkontinentális repülésre is al­kalmas óriásgép kerül forgalomba. Teherautók felülvizsgálata A felmérések szerint, a terv­időszak végéig mintegy har­mincezer elöregedett, gazda­ságtalanul üzemeltethető te­hergépkocsit vonnak ki majd a forgalomból. Ez az összes te­herautóknak körülbelül egy­­harmada. Az országos érvényű, a selejtezésre vonatkozó hatá­rozat végrehajtásának előké­születei jó ütemben haladnak. A KPM intézkedése alapján az Autófelügyelet november vé­géig az egész országban befe­jezi a selejtezéssel kapcsolatos rendkívüli felülvizsgálatot. Vannak vállalatok,­­amelyek minden felszólítás nélkül üze­men kívül helyezik „lerob­bant” teherkocsijukat. Ezek­nek az AUTOKER soron kí­vül ad új kocsit. Bizonyos, hogy az öreg teherautók leál­lítása a közlekedés biztonsá­gának növeléséhez is hozzá­járul. SZTRÁDAHÁLÓZAT Egy évtized alatt csaknem, megkétszereződött az E­urópát átszelő autósztrádák hálózata. Az érdekelt országok már ele­ve úgy építik ezeket a korsze­rű autópályákat, hogy azok az idők folyamán egységes, össze­függő kontinentális hálózattá váljanak. Példák is ismeretesek. Ilyen autópálya az Ausztrián át Olaszországba vezető Brenner sztráda, továbbá az aacheni pálya, amely az NSZK-ból Belgiumon át Párizsba vezet. 1973. szeptember Nemzetközi hajózási konferencia Siófokon Szeptember 15-én véget ért az 1955-ben aláírt bratislavai egyezményben részt vevő du­nai hajózási társaságok igazga­tóinak XVI. konferenciája. A Siófokon tartott konferencián az egyezmény tagországai — a szovjet, a bolgár, a román, a csehszlovák, az osztrák, az NSZK-beli és a magyar hajó­zási társaságok, vállalatok de­legációin kívül megfigyelőként több nyugati, valamint szocia­lista szervezet képviselői is részt vettek. Ott volt a tanács­kozáson a Lengyel Népköztár­saság hajózási vállalatának, a KGST-országok hajóbérlését koordináló irodájának, a Raj­nai Hajózási Érdekvédelmi Egyesülésnek és az Osztrák Hajózási Egyesülésnek a kép­viselője is. A konferencián fő napiren­di pontként a dunai nemzet­közi új áruszállítási tarifák megvitatása, a szabványosítás­sal kapcsolatos javaslatok, va­­­lamint az együttműködés to­vábbi bővítése, műszaki ta­pasztalatcsere, továbbá a toló­hajózással összefüggő kérdé­sek szerepeltek. Az 1982-ben megnyíló Du­na—Rajna—Majna-csatorna forgalma következtében a raj­nai és dunai hajózási társasá­gok kapcsolatba kerültek egy­mással, s ennek a kapcsolat­­felvételnek a rendszerét is megvitatták. A Rajna—Maj­na-csatorna megnyitásából adódó feladatok között szere­pel egy úgynevezett „európai önjáró hajótípus” kialakítása, amely a Rajnán is tud közle­kedni. A MAHART-nál már foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Javaslat hangzott el az új ví­ziútrendszeren a dunai hajó­zási társaságok, a bratislavai egyezmény hajózási vállalatai közös flottájának létrehozásá­ra. Nagy érdeklődéssel hallgat­ták a konferencián megfigye­lőként részt vevő Duna-bizott­­ság igazgatójának tájékoztató­ját a bizottság eddigi tevé­kenységéről. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a tájékoztató jelentős segítséget nyújtott a dunai hajózási vállalatok mun­kájához. Segély a szülőknek iskolakezdéskor , és segítés a munkásgyerekeknek a tanulásban Szeptember eleje az iskola­év kezdetét is jelenti. És az iskolakezdés a gyerekes csalá­doknál kiadásokkal jár. Külö­nösen azok a családok érzik ezt jobban meg, ahol több a gyerek. Ezen igyekeztek segí­teni az AFIT IV. sz. Autója­vító Vállalatnál, ahol 18 nagy­­családos dolgozót részesítettek beiskolázási segélyben. A segély odaítéléséről a bi­zottság a bizalmiak javaslata alapján döntött. Sorra vették a három vagy annál több gyermekes szülőket és azokat, akik egyedül nevelik gyerme­küket, kiszámították az egy főre eső jövedelmet és meg­nézték, kinek hátsg iskolás korú gyermeke van. Ennek megfelelően 700—1100 forin­tig terjedő összegeket fizettek ki, együttvéve mintegy 14 900 forintot. Molnár Ignác szb-titkár el­mondta, hogy a gazdasági ve­zetéssel és a pártszervezettel közösen két éve rendszeresen adnak beiskolázási segélyt az arra rászorulóknak, minden kérés nélkül. Azelőtt csak al­kalmanként kapott 200—300 forintot az, aki kért. A beiskolázási segélyeket — kis ünnepség keretében — Szekszárdi Imre igazgató osz­totta ki. Hangsúlyozta, hogy ezzel is szeretnék nagycsalá­dosaik gondjait enyhíteni. Zsumbera Károly párttitkár, arra kérte a segélyben része­sített szülőket, hogy munka­­területükön, lakóhelyükön ad­janak hangot annak, hogy az AFIT-nál ilyen módon is segí­tik a dolgozókat. Megtudtuk, hogy a válla­lat általános iskolákat patro­nál. Így a Csanády utcai ál­talános iskolát is, ahol az idén 50 000 forint értékű mun­kát végeztek az AFIT IV. sz. Autójavító Vállalat dolgozói. Ennek fejében az iskolaigaz­gató felajánlotta, hogy a fizi­kai dolgozók gyermekeit szí­vesen segítik, korrepetálják a nehéz tantárgyakból, vagy se­gítik az érettségire való fel­készülésnél. Szekszárdi Imre igazgató ezt közölte is a meg­jelent szülőkkel, és ketten rögtön jelentkeztek, hogy sze­retnék igénybe venni gyerme­kük részére a kedvező lehető­ségeket. Az egyik: Waldinger Lajosné, akinek három gyer­meke van. Férje leszázalékolt, így ő a családfenntartó. Leg­idősebb fia szakmunkáskép­zőbe jár, és szakrajzból igé­nyelne segítséget. Megdöbbe­nést keltettek egy 39 éves asz­­szony szavai, aki elmondta, hogy sajnos a tanulásban nem tud segíteni gyermekeinek, mert ő maga sem tud írni-ol­­vasni. Egyedül neveli 11, 12 és 14 éves korú gyermekeit, így a felajánlott tanári segít­séget szívesen fogadná. Sorra szólaltak fel a többi szülők is, megköszönve a se­gítséget. Kisabonyi Zoltán ka­rosszérialakatos 1956 óta dol­gozik a vállalatnál. Négy gyermek édesapja, közülük kettő nyolc hónapos iker. Így nekik is nagyon jól jött­ a se­gély. Knobh Sándor betanított tényezőnek mindhárom gyer­meke iskolás. A kapott pénzt ruhára, cipőre, tanszerekre fordítják. A szakszervezeti bizottság a kis összejövetellel kettős célt ért el. Egyrészt anyagilag se­gítettek a nagycsaládosokon, másrészt elindítottak egy olyan akciót, amely további segítségnyújtást is jelent. Az augusztusi szakszervezeti ta­nácsülés egyik napirendi pont­ja a nagycsaládosok és a dol­gozó nők helyzetének vizsgá­lata volt. A nagycsaládosok­nak ebben az évben még egy­szer — november végén — adnak segélyt. Akkor, számí­tásaik szerint 12 000­­ forintot tudnak kiosztani. Segítik a gyermekgondozási segélyen levőket is. Az idén sokaknak szereztek örömet, hogy mint­egy 8000 forintot vittek ki a kismamáknak. Emlékezetes eset: atz egyik kismama két­éves gyermekének nagyothal­ló készüléket szándékozott venni. Pénze nem volt, éppen a szakszervezeti bizottságból­ akart fordulni, mikor meglá­togatta a bizalmija, és hozott 1100 forintot. A szülők érdekeit szolgálja az a határozat is, amely a dol­gozók javaslata alapján beke­rült az idei kollektív szerző­désbe. A lényege: az egyedül­álló apa vagy anya egy gyer­mek esetén is jogosult pótsza­badságra. Az elhangzottak után nyu­godtan mondhatjuk, hogy az AFIT IV. sz. Autójavító Vál­lalatnál hathatósan segítik a dolgozókat gyermekeik neve­lésében, iskoláztatásában. Léner Ilona

Next