Közlekedés, 1974 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
INTÉZI! Világ proletárjai, egyesüljetek! A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1974. JANUÁR A KV-ÜLÉS NAPIRENDJÉN az üzemi demokrácia továbbfejlesztése Szakszervezetünk központi vezetősége 1973. évi utolsó ülését december 18-án tartotta meg. Az ülésen Maróti Károly elnökölt. Megnyitó szavai után üdvözölte a részvevőket, a választott testület tagjait és a meghívottakat, köztük Duschek Lajosnál, a SZOT titkárát, és azokat a szocialista brigádvezetőket, akik az első napirend tárgyalására tanácskozási joggal meghívást kaptak. A központi vezetőség ülése az alábbi tárgysorozat alapján kezdte meg munkáját: Jelentés az üzemi demokrácia érvényesülésének tapasztalatairól szakmánk területén, javaslat a továbbfejlesztésre irányuló tennivalókra. Előadó: Mátyási Árpád titkár. A központi vezetőség és elnökség 1974. I. félévi munkaterve. Előadó: Tóth István főtitkár. Az első napirenddel kapcsolatban a részvevők előre elkészített írásos jelentést kaptak, amely többek között megállapítja: — Az üzemi demokrácia érvényesülésének tapasztalatait öt vállalatnál — Volán 1. sz. V., AFIT IV. sz. Autójavító V., MALÉV, Budapesti Közlekedési Vállalat és Miskolci Közlekedési Vállalat — vizsgáltuk. Az előterjesztésben átekintést nyújtunk arról, hogy az üzemi demokrácia fórumai hogyan és milyen hatékonysággal töltik be szerepüket. Hol van előrehaladás, milyen szemléletbeli és más problémák akadályozzák jelenleg is az üzemi demokrácia mind teljesebb körű érvényesülését. A vizsgált vállalatok dolgozóinak létszáma együttvéve 47 000, és ez a szakma dolgozóinak mintegy egyharmadát képviseli. Felhasználtuk a szakma más területein szerzett tapasztalatokat is, így, a következtetések és feladat-megjelölések általánosíthatók. Az írásbeli előterjesztéshez Mátyási Árpád, a napirend előadója szóbeli kiegészítést fűzött. Szóbeli kiegészítés a beszámolóhoz Központi vezetőségünk mai ülésének az ad különös jelentőséget, hogy olyan téma megtárgyalását tűztük napirendre — az üzemi demokrácia helyzetét és fejlesztését —, amely a szakszervezeti mozgalomnak is egyik sarkalatos kérdése. A párt X. kongresszusa egyértelműen megvilágította, hogy társadalmi céljaink megvalósításának nélkülözhetetlen eszköze a szocialista demokrácia erősítése. A KB 1972. év novemberi állásfoglalása különös hangsúllyal jelölte meg a szocialista demokrácián belül az üzemi demokrácia fejlesztésének feladatait. A kongresszus határozata világosabbá tette az üzemi demokrácia lényegét, annak jelentőségét, a munkáshatalomtól való elválaszthatatlanságát. Ebből következik, hogy az üzemi demokrácia érvényesülése terén jelentkező problémák feltárása, az ellentmondások megoldása fontos politikai kérdés. A KB állásfoglalása volt a kiinduló pont ahhoz, hogy felmérjük, az üzemi demokrácia milyen fórumai és formái funkcionálnak, területünkön, képet kapjunk arról, hogyan értelmezik a gazdasági vezetők, a szakszervezeti szervek és a dolgozók a demokratikus jogokat, azok gyakorlásának lehetőségeit. Igyekeztünk feltárni, hogy milyen szemléletbeli és egyéb tényezők gátolják a demokratizmus kiteljesedését, és a munkásoknak ezzel összefüggésben milyen igényeik vannak. A tapasztalatok felhasználásával alakítottuk ki azokat az elképzeléseket, amelyek előmozdíthatják a Minisztertanács 1973. júniusi határozatának és a SZOT-elnökség irányelveinek gyakorlati megvalósítását, az üzemi demokrácia fejlesztését. Következésképpen szakszervezeti szerveink erőfeszítését is ezek megoldására kell összpontosítani. Követendő példák, vállalati kezdeményezések A gazdaságirányítás reformja, az önállóság növelése, az üzemi demokrácia gyakorlásához is kedvező alapokat biztosított. Az üzemi demokrácia szélesedését segítette a vállalati, az üzemi szakszervezeti szervek jog- és hatáskörének megváltozása, az irányítási rendszerhez való igazítása is. A gazdasági vezetők, a szakszervezeti szervek egyre jobban felismerik, hogy előrehaladás úgy lehetséges, ha a munkáskollektívákra támaszkodva, a dolgozók véleményének meghallgatásával és figyelembevételével hozzák meg döntéseiket. E felismerés nyomán bővültek az üzemi demokrácia fórumai, amelyek még több lehetőséget biztosítottak ahhoz, hogy a dolgozók élhessenek demokratikus jogaikkal. Ennek megfelelően igen változatos módszerekkel találkozni a vállalatoknál. Több helyen, mint pl. az AFIT IV. sz. Autójavító Vállalatnál, nemcsak egységenként, hanem állománycsoportonként is szakosított termelési tanácskozást tartanak, más helyeken a műszaki konferenciákra meghívják a legeredményesebben dolgozó szocialista brigádok vezetőit. Van, ahol előre kiadják írásban is az értekezlet anyagát. A Volán 1. sz. Vállalatnál pedig rendkívüli termelési tanácskozást hívnak össze, amikor pl. romlik a baleseti helyzet, és új feladatok végrehajtása válik szükségessé. A szocialista brigádvezetői tanácskozások megtartásában is jelentős tartalmi változásokat tapasztaltunk. Míg a korábbi időszakban általában az volt a jellemző, hogy kizárólag a gazdálkodási kérdésekben kérték a szocialista brigádok segítségét, ma egyre több vállalatnál, mint pl. az 1-es Volánnál és a BKV troli üzemegységnél, érdemi beleszólásuk van a kitüntetések, jutalmak, bérbesorolások kialakításában. Követendő példaként említjük meg a Volán 22. sz. Vállalatot, ahol a kollektív szerződés értékelésének időszakában az anyagot több helyen a brigádvezetőknek írásban adták ki, lehetőséget biztosítva ezzel az alaposabb felkészülésre, a vitában való megfelelő részvételre. Megállapítható, hogy az üzemi demokrácia kibontakoztatásáért, erősítéséért, a demokratikus munkaszellem és munkastílus elfogadtatásáért az elmúlt időszakban igen sokat tettek a gazdasági vezetők, a politikai és mozgalmi szervek. Ennek eredményei lemérhetők abban, hogy a problémák megoldásában, kezelésében egyre inkább érvényesülnek a demokratikus módszerek, ígéretesek azok a törekvések, hogy a vállalatoknál keresik a legmegfelelőbb formákat, amelyek leginkább alkalmasak a dolgozók bevonására. Ezekben a törekvésekben a vállalatok, üzemek szakszervezeti szervei és tiszségviselői többségükben megfelelő partnerei a gazdasági vezetőknek. Együttes tevékenységükben érződik, hogy a dolgozó kollektívákra támaszkodva, véleményük meghallgatásával hozzák meg döntéseiket. Kedvezően befolyásolják a kialakult helyzetet az együttműködési megállapodások, az azokban foglaltak betartása. A helyes értelmezés biztosításáért A közlekedés területén jelentkező politikai és gazdasági feladatok végrehajtásában döntő fontossága van annak, hogy a gazdasági vezetők és a szakszervezeti szervek felismerjék, hogy céljaink teljesítésének hatékony eszköze az üzemi demokrácia széleskörű kibontakoztatása. Ez a felismerés még nem teljesen egyértelmű, és sok esetben egyéni módon értékelik az üzemi demokrácia gyakorlásának szükségét, alkalmazásának módozatait. Mindezek mellett probléma van az üzemi demokrácia fogalmának értelmezésében is. Találkozunk a vezetők egy részénél olyan szemlélettel, hogy a fizikai munkások, a forgalmi dolgozók nem rendelkeznek olyan széles látókörrel, hogy összefüggésében megértsék valamely vezetői döntés szükségességét, hogy úgy sem tudnak okosabbat mondani annál, mint amilyen elhatározásra a szakmai vezetők önmaguktól jutnak. Akadnak egyes vezetők, akik tekintélyük lejáratásának tartják a dolgozók véleményének kikérését. A dolgozók jelzéseit zaklatásnak veszik, az üzemi demokrácia fórumain csak az igazgatói utasításokat ismertetik. Az ilyen helyzetben az esetleg bekövetkezett és már elháríthatatlan nehézségek minden hátrányát a munkások számlájára írják. Ilyen esetben egyértelműen jogos a dolgozók bírálata. Ez a bírálat azt teszi szóvá, hogy mi gátolja a munkavégzés folyamatosságát, a szervezettséget, kifogásolva a vezetők tehetetlenségét és azt, hogy a következmények anyagilag a dolgozókat érintik a legérzékenyebben. Az effajta jelenségek láttán szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy demokratikus munkaszellemet megteremteni csak olyan közegben lehet, amelyben a vezetők szüntelen együttműködésre törekednek a dolgozókkal, megosztják velük gondjaikat, és szükségét érzik a munkások támogatásának. Társadalmunkban ez a követelmény, funkcióra való tekintet nélkül, a vezetői készség alapvető normája. Érdektelenséget és passzivitást vált ki a dolgozókból az olyan gyakorlat, amely egyes helyeken a termelési tanácskozások megtartásánál tapasztalható. Egy szűk helyiségben összezsúfolva állva, a dolgozók oda sem figyelnek az előadóra, mert a körülmények olyanok, hogy legszívesebben kívül lennének. Nem szükséges bizonyítani, hogy ebben az esetben csak formálisan tartották meg a tanácskozást, a rendezvénynaptárból kipipálhatták, hogy eleget tettek az erre vonatkozó kötelezettségüknek. Gyakori jelenség még, hogy a dolgozók javaslataira, észrevételeire nem adnak érdemi választ, a termelési tanácskozáson nem térnek vissza az előző értekezleteken felvetett problémák, javaslatok elintézésének ismertetésére. Több dolgozó elmondta, hogy a munkával összefüggő problémákkal nem szívesen fordulnak a vezetőikhez, mert türelmetlenül elutasítanak minden jószándékú javaslatot. Ezek a jelenségek is azt igazolják, hogy a vezetőkben sem egyformán alakult ki és erősödött meg, s nem vált természetes szükségletté a véleménykérés, az üzemi demokratizmus igénylése. Az üzemi demokrácia jó néhány helyen akadozik azért is, mert a vállalatok központjában az üzemeket, az üzemrészeket az utasítások mechanikus végrehajtóinak tekintik. Az előzőekben vázolt hibák előfordulásáért a gazdasági vezetők mellett felelősség terheli a szakszervezeti szerveket is. Ugyanis nem mindig tekintik súlyponti kérdésnek a törvényesség betartását, a közösen kialakított intézkedések következetes végrehajtását és ellenőrzését. Ezek a körülmények hátrányosan befolyásolják a szakszervezet hitelét, sértik a képviseleti demokrácia érvényesülését. Elég széles körben tartja magát az a nézet, hogy a dolgozók igényeinek, javaslatainak megvalósítása nem mindig a vezetők elhatározásán múlik, hanem igen gyakran pénzkérdés is. Biztos, hogy ilyen is van. Az üzemi demokráciának sem követelménye, hogy minden elhangzó kívánság, javaslat megvalósuljon. De feltétele, hogy teremtsen rendszeres fórumot minden dolgozó számára, mert az üzemi demokrácia fejlesztésének leglényegesebb követelménye a vélemények szabad kifejtése és egyeztetése. Érdemi részvétel a döntésekben Szükséges leszögezni azt is, hogy az üzemi demokrácia kiteljesedése nem korlátozza a gazdasági vezetők egyszemélyi felelősségét, nem csorbítja jogaikat. Azzal is tisztában kell lenni, hogy lehetetlen és szükségtelen is minden ügyet az értekezletek sokaságán eldönteni. A megváltozott körülményekhez igazodva a vállalati önállóság és nagyobb hatáskör törvényszerűen azzal is jár, hogy reálisan vegyük számításba azokat a szinteket, kérdéseket, ahol és amiben a döntések előkészítésébe a dolgozók érdemben bekapcsolódhatnak. Szükségtelen és nem léphetünk fel olyan szerkezeti keretek megteremtéséért, amely minden dolgozó részvételi lehetőségét biztosítaná a döntésekben. A közlekedés és szállítás területén sem lehet minden döntés meghozatala előtt minden dolgozó véleményét kikérni. Nyilvánvaló, hogy nem lehet szavazással eldönteni az olyan kérdéseket, mint az eszközök elosztása, a termelő beruházások meghatározása, a kivitelezések és beszerzések rendje és határideje. Központilag kell dönteni az olyan kérdésekben is, mint a népgazdasági szállítások arányainak kialakítása, vagy pl. a személyszállítás feladatai. Ugyanez elmondható a városi közlekedés területén is, amikor a forgalmi igényekhez rugalmasan alkalmazkodva kell dönteni pl. a megfelelő járművek számában és típusában, azok esetleges átcsoportosításában. Ugyanakkor azonban állítjuk, hogy minden olyan intézkedést, amely egy-egy központi, vagy éppen népgazdasági feladathoz kapcsolódik, ezek végrehajtásának szükségességét a dolgozó kollektívákkal ismertetni kell. Ismertetni kell az őket közvetlenül érintő vonatkozásokat mind a gazdálkodás, mind a szociális ellátás tekintetében, mozgósítva ezeket a kollektívákat a feladatok megoldására. A szakszervezeti szervek alapvető feladata a felvilágosítás és meggyőzés, hogy minden dolgozó megértse, hogy melyek azok a kérdések a vállalat, az üzem életében, ahol a munkahely ügyeibe való beleszólás gyakorlása és az azokban való részvételük egybeesik saját érdekeikkel. Ehhez a szervezeti keretek mindenhol rendelkezésre állnak, azonban a meglevő fórumok tartalmi színvonalát kell továbbjavítani. Világosan kell látni azt is, hogy a magasabb szintű közlekedéspolitikai és gazdasági feladataink végrehajtása megköveteli a belső irányítás tartalmának, formáinak, módszereinek továbbfejlesztését. Az irányítási rendszer, a vállalat belső mechanizmusa befolyásolja a dolgozók helyzetét, bekapcsolódásuk lehetőségét az ellenőrzésbe, ezért szoros összefüggésben van az üzemi demokráciával is. Az üzemi demokrácia érvényesülése feltételezi a vezetők és dolgozók között a kölcsönös információt, a rendszerestájékozódást. A vállalat, az üzem egészét érintő döntésekro(Folytatás a 2. oldalon) Tóth István főtitkár, Duschek Lajosné, a SZOT titkára és Maróti Károly, szakszervezetünk elnöke az ülésen Mátyási Árpád szakszervezetünk titkára a szóbeli kiegészítést mondja AZ ELNÖKSÉG ÜLÉSEI Szakszervezetünk elnöksége legutóbb 1973. december 17-én tartott ülést. A vezető testület első napirendként a Volán Tröszt szakszervezeti tanácsához tartozó területen működő szocialista brigádok körében végzett politikai nevelőmunka helyzetét és feladatait tárgyalta meg. A második napirend előterjesztése: szakszervezetünk 1974. évi költségvetése. Ezután nyugdíj-felemelési javaslatok tárgyalása került sorra. Előzetesként hírül adhatjuk, hogy az elnökség már felkészült idei első ülésére, amelyet január 30-ra hívnak össze. Az ülésen megvitatják azt a jelentést, anelyben az elnökség — várhatóan márciusban — számot ad majd a központi vezetőségnek az 1973-ban végzett szakszervezeti munkáról. A beszámoló jelentés összegezi a gazdasági munka segítésében, az érdekvédelem területén, az üzemi demokratizmus fejlesztésében és az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtásában szerzett főbb tapasztalatokat és elért eredményeket. Ugyancsak a januári elnökségi ülés tárgyalja meg a MüM 9. sz. Bánki Donát Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatója és szb-titkára tájékoztatóját, előterjesztését az intézetben folyó szakmunkásképzés helyzetéről.