Közlekedés, 1982 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LARJA LXXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1982. JANUAR Szokásunk már, hogy az esz­tendő fordulóján felidézzük az óév tapasztalatait és szembenéz­zünk a közelgő új esztendő fel­adataival. Az év végi számvetés­kor az idén sincs szégyenkezni valójuk a közlekedési dolgozók­nak. Nehéz, de minden nehézség ellenére eredményes évet búcsúz­tathatunk. Tavaly ilyenkor már tisztán láttuk, hogy a szállítási igények korábbinál csekélyebb mértékű növekedését csak a hatékonyság fokozásával, szolgáltatásaink s egész munkánk minőségének ja­vításával, takarékosabb gazdál­kodással ellensúlyozhatjuk. így is történt. A közlekedési vállalatok áruszállítási teljesítménye 1981- ben mintegy 2 százalékkal nőtt. A Volánnál 1,4 százalékkal javult a tehergépjárművek kapacitásának kihasználtsága. Javultak a hajó­zás nemzetközi tevékenységének eredményei. Kényelmesebb lett az utazás a tömegközlekedés meg­újult járműparkján, csökkent a zsúfoltság. Emelkedett az elszál­lított utasok száma. A fővárosban s vidéken egyaránt újabb milliók vették igénybe a tömegközlekedés járműveit, de többen utaztak ha­jón, s a MALÉV járatain is. Több százezer fuvarral többet tel­jesített a taxiközlekedés. Az autó­javító ipar túlteljesíti terveit, a gyártó és a javító tevékenység termelékenysége egyaránt emel­kedett. Sikereket ért el a közlekedés a takarékosság terén is. Néhány példa is érzékelteti az olyannyira fontos üzemanyag-takarékosság eredményeit: a Volán-vállalatok üzerr\anyag-f elhasználása mint­egy 3,5 százalékkal, a Hungaro­­camioné 2 százalékkal csökkent. A BKV-nál a normához viszonyí­tott gázolajfelhasználásban a megtakarítás 5 millió forint. S ezek még csak év közbeni adatok, a végső mérleg bizonyára ennél is jobb lesz! Mindez, a közlekedés és szál­lítás egészének sikeres tevékeny­sége lehetetlen lett volna szak­mánk dolgozóinak fegyelmezett, kötelességtudó, hozzáértő munká­ja nélkül. A közlekedés munká­sainak szorgalma, áldozatkészsé­ge, újító kezdeményezése nélkül a legjobb tervek sem értek volna semmit. Helytállásáért köszönet illeti szakmánk minden dolgozó­ját! További fejlődésünknek is az ő még jobb, célratörő, fegyelme­zett munkájuk a záloga. Dolgozóink megbecsülésének is ahhoz kell igazodnia, ahogyan ki­vették részüket az eredmények létrehozásából. Szakmánk válla­latainál az átlagbér-növekedés 4—7 százalék között volt. Tovább kell erősíteni azt a tendenciát, hogy a béreknek a jövőben job­ban kell igazodniuk a végzett munkához, s időben is jobban egybe kell esnie a sikereknek és azok anyagi elismerésének. S jobban meg kell becsülni a köz­lekedésben évek óta tevékenyke­dők munkáját, hűségét, hivatás­­tudatát. Szükséges, hogy az új munkaerő megszerzése ne vonja el a figyelmet a régiek, a már bizonyítottak megtartásáról, meg­becsüléséről. ^ Más területen is igaz ez. Ha meg akarunk birkózni jövőbeni feladatainkkal, sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra, amink van. A meglevő karbantar­tása, megóvása sokkal olcsóbb, mint új járművek, gépek, beren­dezések beszerzése. S számíta­nunk kell arra is, hogy a beruhá­zási lehetőségeink jelenleg szű­kösek. Gazdálkodjunk a már ^megszerzettekkel, s óvjuk meg járműveinket, berendezéseinket, gépeinket és üzemépületeinket! A közlekedés és szállítás ered­ményeinek részesei szakszerveze­tünk szervei és tisztségviselői is. Szakszervezeti bizottságaink, a bizalmi testületek sokat foglal­koztak az idén gazdálkodási kér­désekkel. Tették ezt abból a meg­fontolásból, hogy a gazdálkodás kérdéseivel törődve elsőrendű ér­dekvédelmi feladatuknak tesznek eleget. Hiszen a gazdálkodás eredményessége meghatározza a dolgozók jövedelmének alakulá­sát, a szociális ellátás milyensé­gét, a vállalati művelődés lehető­ségeit. Szorgalmazták a vállala­tok önállóságának növelését, s a növekvő önállóság okos kamatoz­tatását; sürgették az irányítás korszerűsítését, a vezetés színvo­nalának emelését. A szakszerve­zeti szervek felléptek az eszköz - és költséggazdálkodás javításáért, a munka szerinti bérezés meg­valósításáért. Mindezt a dolgozók érdekeiért tették, s fogják tenni a jövőben is! A nehezebb körülmények, szi­gorúbb feltételek között a szak­­szervezeti munkának is meg kell újulnia. Le kell vonnia a szüksé­ges következtetéseket a vállalati önállóság növekedéséből éppúgy, mint abból a tényből, hogy ma nálunk a tisztségviselők majd há­romnegyede bizalmi. Ez változá­sokat igényel a munka szerveze­tében, de mindenekelőtt tartal­mában. A lényeg: a szakszerve­zeti munka középpontjában az alapszervezeti tevékenységnek kell állnia! Tagságunk elsősor­ban itt formál véleményt a szak­­szervezetről, s itt, a munkahe­lyen, az alapszervezetekben lehe­tünk mi is a legnagyobb mérték­ben a tagság segítségére. Mert ez a célunk, ez a dolgunk — segíte­ni! Segíteni abban, hogy tagjaink eredményesebben tudjanak dol­gozni, s a jobb munka révén jobban boldoguljanak. Segíteni abban, hogy felszínre kerüljenek érdekeik, az érdekek eltérései, vé­leményük, elképzeléseik döntő módon határozzák meg a gazdasá­gi, szociális terveket, politikai koncepciókat. Segíteni akarunk ügyes-bajos dolgaikban, életük kisebb-nagyobb fordulóin. Hiszen a szákszervezet nem önmagáért, tagjaiért van! Munkánkat ez ha­tározza meg. Az új év nem ígérkezik köny­­nyebbnek. Nem hitegethetjük ma­gunkat azzal, hogy 1982-ben ke­vesebb dolgunk lesz, bár ez ta­lán illenék az újév-köszöntés hangulatához. Mégis, bizalommal nézhetünk az új esztendő elé. Van programunk, melynek következe­tes valóra váltása kivezet a ne­hézségekből, s megteremti a to­vábbi fejlődés alapjait. Szak­mánk megfelelő eszközökkel, kor­szerű járművekkel, s sok kemény feladat által megedzett nagyüze­mi munkássággal rendelkezik. A közlekedés dolgozói akarnak és tudnak is pártunk programjáért dolgozni. Tízezrével vállalnak feladatot szakszervezetünkben, s dolgozótársaik javán munkálkod­nak. Ez az az erő, amely a jókí­vánságok fedezetét adja. Sikeres, boldog, békés újeszten­dőt mindnyájunknak! A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete Titkársága Tanácskozott az elnökség December 16-án ülést tartott szakszervezetünk elnöksége. Megtárgyalta az olvasottság helyzetéről, a könyvtárhálózat továbbfejlesztésének feladatai­ról szóló előterjesztést. Megvitatta a központi vezetőség 1980. január 8-i — választási — határozata végrehajtásának tapasztalatait. Ezután az érvény­ben levő határozatok felülvizsgálatát végezte el a testület, s a már nem idő­szerű dokumentumokat hatályon kívül helyezte. Az elnökség megvitatta szakszervezetünk 1982-es költségvetését és a központi vezetőség, elnökség, titkárság jövő év első félévi munkatervét, melyeket a központi vezetőség-elé terjeszt majd. Döntött az elnökség nyugdíjfelemelési javaslatokról, s meg­hallgatta a két ülése közötti munkáról szóló jelentést. A Magyar Légiközlekedési Válla­latnál november 21-én volt a válla­lati ifjúsági parlament Jávor József vezérigazgató el­mondta: a megelőző tanácskozáso­kon, a négy szakági parlamenten négyszázöt fiatal vett részt és nyolc­vankilenc hozzászólás hangzott el. Jó lett volna, ha több szó esik a gondok megoldásának módjáról, a munkaszervezés aktuális kérdéseiről, a vállalati tevékenység hatékonysá­gának növelésérőL A vezérigazgató beszámolója után a fiatalok következtek. A vállalati parlament legfontosabb jellemzője volt, hogy a fiatalok közérdekű, munkahelyi kérdéseket tettek szóvá. Látszott, hogy értik: személyes ér­vényesülésük, élet- és munkakörül­ményeik javulása összefügg a válla­lati, népgazdasági fejlődéssel és sa­ját munkájukkaL A parlamenten el­sősorban a pályakezdő fiatalok be­illeszkedésének segítésével, a család­­alapítás támogatásával, a munkahe­lyi körülményekkel, a munka javí­tását célzó javaslatokkal, a' kedve­zőbb művelődési és testedzési felté­telek kialakításával foglalkoztak. Érintették még az újítások ügyinté­zésének problémáit, valamint a vál­lalathoz kerülő fiatalok beilleszke­dési gondjait. A tanácskozáson részt vett Ónozó György miniszterhelyettes. Elisme­réssel szólt a parlament munkájáról, melyet a nyíltság, a szókimondás jellemzett Az élesebb megfogalma­zások — mondta — hozzájárulnak ahhoz, hogy az érintettek kellő súly­­lyal érzékeljék az esetleg kicsiny­nek tűnő gondokat is. Befejezésül a pályakezdés gond­jairól beszélt a miniszterhelyettes. Hangsúlyozta, sokat számít a mun­kahely segítsége, ugyanakkor a fia­taloknak is fel kell készülniük a küzdelmes évekre. Az előbbrejutá­­sért a munkában, az egyéni boldo­gulásért személy szerint mindenki­nek sokat kell tennie. Lezajlottak az ifjúsági parlamen­tek tanácskozásai a Budapesti Köz­lekedési Vállalat munkahelyein, üzemegységeiben, telepein is. Több ezer fiatal mindennapi gondjai, munkakörülményei, élete, örömei, perspektívája került a legalaposabb elemzés bonckése alá. A problémák éppúgy, mint az eredmények; a leg­égetőbb gondok csakúgy, mint azok az ügyek, amelyekben már sikerült előbbre jutni. Amit előre kell bocsátani, mielőtt a teljességre való törekvés igénye nélkül összefoglalnánk a tanácsko­zások lényegét — egy tömör megál­lapítás. Az tudniillik, hogy a parla­mentek légkörére mindenütt a szóki­mondó nyíltság, tárgyilagos őszinte­ség, rokonszenves felelősségtudat, feltétlen konstruktivitás — és eddig szinte példátlan aktivitás, érdeklődés volt jellemző. Ez utóbbinak az érzé­keltetésére egyetlen adat: a Récsei autóbuszgarázs nem egészen 250-es létszámú fiatalja közül 201-en vettek részt a parlamenti tanácskozáson, amit éppen a hallatlanul nagyarányú érdeklődés miatt két részletben kel­lett megtartani. A járművezetők be­osztása ugyanis nem tette volna le­hetővé, hogy egyazon időpontban le­gyenek ott a tanácskozáson. A rész­vételt viszont semmiképpen nem akarták elmulasztani. Általános tapasztalat volt, hogy a gazdasági és társadalmi vezetés na­gyon sokat segített a tanácskozások gondos előkészítésében, megszerve­zésében és lebonyolításában. Jó ha­tást váltott ki a fiatalok között, hogy a parlamenti megbeszéléseken végig ott ültek velük nemcsak ezek a vezetők, hanem közvetlen munka­helyi irányítóik, a vonal-csoportve­zetők, brigádvezetők, szakszervezeti bizalmiak is, akiknek a „keze alatt” többnyire fiatalok dolgoznak. Ott voltak, szóltak róluk, értük, nekik — mindazokról a gondokról, amelyek még megoldásra várnak, vagy ame­lyekben csak később, fokozatos előbbrelépésre van lehetőség. Szinte minden tanácskozáson há­rom témakörrel foglalkoztak a leg­többen. Sorrendben: a lakáshelyzet, a jövedelmi viszonyok és az éves beosztási rendszer bevezetése. Hogy a lakáshelyzettel foglalkozó észrevételek, javaslatok nagy aránya, első helye a témák között mennyire indokolt, azt talán nem szükséges bizonygatni. Elég, ha csak utalunk rá, hogy az utóbbi hónapokban párt­ós állami szerveink, szakmánk szak­­szervezetének vezetősége is kiemel­ten foglalkozott a kérdéssel, a meg­oldás lehetőségeivel, módszereivel. És az olykor szenvedélyes hangú parlamenti vitákban a felszólaló fia­talok többsége éretten, pozitív mó­don foglalt állást ebben a cseppet sem egyszerű témában is. Nem kö­vetelőzve, nem értetlenkedve, hanem a realitások szem előtt tartásával; maguk is számos javaslatot tettek a megoldás elősegítésére. Egyebek kö­zött arra, hogy a vállalat tiszteletre méltó erőfeszítései mellett — ame­lyeknek természetesen határt szab­nak a népgazdaság anyagi lehetősé­gei, teherbíró képessége is — ve­gyék igénybe a szívesen felajánlott társadalmi munkát; intézményesen segítsék esetleg az elavult, rossz ál­lagú lakások felkutatását és rendbe­hozatalát; a tetőtér-beépítés, eme­letráépítés lehetőségeit, kapcsolatot teremtve a kerületi tanácsokkal, IKV-kkal. Sok helyütt foglalkoztak — termé­szetesen az autóbusz-üzemegysé­gekben — az éves beosztási rend­szerrel, amely gyakorlatilag január elsejétől lép érvénybe a BKV-nál. Igen kedvezően fogadták azt a tényt, hogy ezentúl hosszú hónapokra előre ismerik a szolgálati beosztásukat, bármikorra programot tervezhetnek a családdal, reálisabb lehetőségeik lesznek a rendszeres tanulásra, is­meretgyarapításra, a szabad idő hasznos eltöltésére, kirándulásokra, utazásokra. Különösen fontos mind­ez azért, mert mint köztudott, az új esztendővel országszerte megtörténik az átállás az ötnapos munkahétre. Többen felvetették azonban azt is, hogy azok a fiatalok, akik lákásra, otthonteremtésre akarnak gyűjteni, kapjanak módot pluszmunka válla­lására, hiszen a nagyobb teher vál­lalása hozzásegíti őket egzisztenciá­juk megalapozásához. Jövedelem, kereset — ez is gya­kori téma volt a parlamenteken. Vi­tatémának is mondhatnánk, mert sokan vitatták, hogy az országos át­lagnál kétségtelenül magasabb kere­set, jövedelem arányban állna a tö­megközlekedési járművezetői mun­ka nehézségi fokával; azzal az ideg­­rendszeri megterheléssel, felelősség­gel, amit a fővárosi utakon közle­kedve nap mint nap el kell viselni. Azt azonban tudomásul vették, hogy irreális lenne, feszültségeket teremte­ne a jelenlegi jövedelmi szint még nagyobb arányú emelése, ami egyéb­ként gazdasági okok miatt sem le­hetséges. Számos figyelemre méltó, a három témakörhöz nem sorolható észrevé­tel, javaslat, ötlet is elhangzott a parlamentek vitáiban. Egy-két dol­got megemlítve ezek közül: a fiatal szakmunkások azt kérték, hogy mi­vel még kevés az évi fizetett sza­badságuk, egyhetes szakszervezeti beutalóhoz is hozzájuthassanak; ne kelljen szabadságuk minden napját felhasználni az üdülésre. Többen fel­hívták a figyelmet arra, hogy a jár­művezetők körében igen gyakoriak az ízületi betegségek, a gyomorfe­kély, a magas vérnyomás és a külön­böző idegrendszeri panaszok; növek­vőben van a rokkantnyugdíjba kény­szerülők aránya. Nem kellene-e fon­tolóra venni bizonyos megbetegedé­sek szakmai ártalommá minősítését? Nem szóltunk még azokról a fel­szólalásokról, javaslatokról, elképze­lésekről, amelyek a napi munka, a közlekedés minőségének javítására vonatkoztak. Pedig nagyon sok ilyen jellegű hozzászólás is elhangzott; a fiatalok korántsem tartották mellé­kesnek, hogy még tökéletesebb le­gyen a technológia, ésszerűbb a munka megszervezése, előrelátóbb a gazdálkodás, gondosabb a nagy ér­tékű munkaeszközökkel való bánás­mód, takarékosabb az üzemanyag­felhasználás. Mindezekre sok-sok konkrét, kézzelfogható ötletet, javas­latot, elképzelést fejtettek ki. Végül pedig, összegzésként talán nem elhamarkodott a megállapítás: sikeresek, hasznosak voltak, a köz­lekedés ügyét előrevitték, a fiatalok érdekeit jól szolgálták a Budapesti Közlekedési Vállalat ifjúsági parla­mentjei. Sz. V. M. Nyíltan§ őszintén Közérdekű kérdésekről 19M MZk

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék