Közlekedés, 1982 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK SAPJA LXXII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1982. JANUÁR Szokásunk már, hogy az esztendő fordulóján felidézzük az óév tapasztalatait és szembenézzünk a közelgő új esztendő feladataival. Az év végi számvetéskor az idén sincs szégyenkezni valójuk a közlekedési dolgozóknak. Nehéz, de minden nehézség ellenére eredményes évet búcsúztathatunk. Tavaly ilyenkor már tisztán láttuk, hogy a szállítási igények korábbinál csekélyebb mértékű növekedését csak a hatékonyság fokozásával, szolgáltatásaink s egész munkánk minőségének javításával, takarékosabb gazdálkodással ellensúlyozhatjuk, így is történt. A közlekedési vállalatok áruszállítási teljesítménye 1981- ben mintegy 2 százalékkal nőtt. A Volánnál 1,4 százalékkal javult a tehergépjárművek kapacitásának kihasználtsága. Javultak a hajózás nemzetközi tevékenységének eredményei. Kényelmesebb lett az utazás a tömegközlekedés megújult járműparkján, csökkent a zsúfoltság. Emelkedett az elszállított utasok száma. A fővárosban s vidéken egyaránt újabb milliók vették igénybe a tömegközlekedés járműveit, de többen utaztak hajón, s a MALÉV járatain is. Több százezer fuvarral többet teljesített a taxiközlekedés. Az autójavító ipar túlteljesíti terveit, a gyártó és a javító tevékenység termelékenysége egyaránt emelkedett. Sikereket ért el a közlekedés a takarékosság terén is. Néhány példa is érzékelteti az olyannyira fontos üzemanyag-takarékosság eredményeit: a Volán-vállalatok üzemvanyag-felhasználása mintegy 3,5 százalékkal, a Hungarocamioné 2 százalékkal csökkent. A BKV-nál a normához viszonyított gázolajfelhasználásban a megtakarítás 5 millió forint. S ezek még csak év közbeni adatok, a végső mérleg bizonyára ennél is jobb lesz! Mindez, a közlekedés és szállítás egészének sikeres tevékenysége lehetetlen lett volna szakmánk dolgozóinak fegyelmezett, kötelességtudó, hozzáértő munkája nélkül. A közlekedés munkásainak szorgalma, áldozatkészsége, újító kezdeményezése nélkül a legjobb tervek sem értek volna semmit. Helytállásáért köszönet illeti szakmánk minden dolgozóját! További fejlődésünknek is az ő még jobb, célratörő, fegyelmezett munkájuk a záloga. Dolgozóink megbecsülésének is ahhoz kell igazodnia, ahogyan kivették részüket az eredmények létrehozásából. Szakmánk vállalatainál az átlagbér-növekedés 4—7 százalék között volt. Tovább kell erősíteni azt a tendenciát, hogy a béreknek a jövőben jobban kell igazodniuk a végzett munkához, s időben is jobban egybe kell esnie a sikereknek és azok anyagi elismerésének. S jobban meg kell becsülni a közlekedésben évek óta tevékenykedők munkáját, hűségét, hivatástudatát. Szükséges, hogy az új munkaerő megszerzése ne vonja el a figyelmet a régiek, a már bizonyítottak megtartásáról, megbecsüléséről. Más területen is igaz ez. Ha meg akarunk birkózni jövőbeni feladatainkkal, sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra, amink van. A meglevő karbantartása, megóvása sokkal olcsóbb, mint új járművek, gépek, berendezések beszerzése. S számítanunk kell arra is, hogy a beruházási lehetőségeink jelenleg szűkösek. Gazdálkodjunk a mármegszerzettekkel, s óvjuk meg járműveinket, berendezéseinket, gépeinket és üzemépületeinket! A közlekedés és szállítás eredményeinek részesei szakszervezetünk szervei és tisztségviselői is. Szakszervezeti bizottságaink, a bizalmi testületek sokat foglalkoztak az idén gazdálkodási kérdésekkel. Tették ezt abból a megfontolásból, hogy a gazdálkodás kérdéseivel törődve elsőrendű érdekvédelmi feladatuknak tesznek eleget. Hiszen a gazdálkodás eredményessége meghatározza a dolgozók jövedelmének alakulását, a szociális ellátás milyenségét, a vállalati művelődés lehetőségeit. Szorgalmazták a vállalatok önállóságának növelését, s a növekvő önállóság okos kamatoztatását; sürgették az irányítás korszerűsítését, a vezetés színvonalának emelését. A szakszervezeti szervek felléptek az eszköz - és költséggazdálkodás javításáért, a munka szerinti bérezés megvalósításáért. Mindezt a dolgozók érdekeiért tették, s fogják tenni a jövőben is! A nehezebb körülmények, szigorúbb feltételek között a szakszervezeti munkának is meg kell újulnia. Le kell vonnia a szükséges következtetéseket a vállalati önállóság növekedéséből éppúgy, mint abból a tényből, hogy ma nálunk a tisztségviselők majd háromnegyede bizalmi. Ez változásokat igényel a munka szervezetében, de mindenekelőtt tartalmában. A lényeg: a szakszervezeti munka középpontjában az alapszervezeti tevékenységnek kell állnia! Tagságunk elsősorban itt formál véleményt a szakszervezetről, s itt, a munkahelyen, az alapszervezetekben lehetünk mi is a legnagyobb mértékben a tagság segítségére. Mert ez a célunk, ez a dolgunk — segíteni! Segíteni abban, hogy tagjaink eredményesebben tudjanak dolgozni, s a jobb munka révén jobban boldoguljanak. Segíteni abban, hogy felszínre kerüljenek érdekeik, az érdekek eltérései, véleményük, elképzeléseik döntő módon határozzák meg a gazdasági, szociális terveket, politikai koncepciókat. Segíteni akarunk ügyes-bajos dolgaikban, életük kisebb-nagyobb fordulóin. Hiszen a szakszervezet nem önmagáért, tagjaiért van! Munkánkat ez határozza meg. Az új év nem ígérkezik könynyebbnek. Nem hitegethetjük magunkat azzal, hogy 1982-ben kevesebb dolgunk lesz, bár ez talán illenék az újév-köszöntés hangulatához. Mégis, bizalommal nézhetünk az új esztendő elé. Van programunk, melynek következetes valóra váltása kivezet a nehézségekből, s megteremti a további fejlődés alapjait. Szakmánk megfelelő eszközökkel, korszerű járművekkel, s sok kemény feladat által megedzett nagyüzemi munkássággal rendelkezik. A közlekedés dolgozói akarnak és tudnak is pártunk programjáért dolgozni. Tízezrével vállalnak feladatot szakszervezetünkben, s dolgozótársaik javán munkálkodnak. Ez az az erő, amely a jókívánságok fedezetét adja. Sikeres, boldog, békés új esztendőt mindnyájunknak! A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete Titkársága Tanácskozott az elnökség December 16-án ülést tartott szakszervezetünk elnöksége. Megtárgyalta az olvasottság helyzetéről, a könyvtárhálózat továbbfejlesztésének feladatairól szóló előterjesztést. Megvitatta a központi vezetőség 1980. január 8-i — választási — határozata végrehajtásának tapasztalatait. Ezután az érvényben levő határozatok felülvizsgálatát végezte el a testület, s a már nem időszerű dokumentumokat hatályon kívül helyezte. Az elnökség megvitatta szakszervezetünk 1982-es költségvetését és a központi vezetőség, elnökség, titkárság jövő év első félévi munkatervét, melyeket a központi vezetőség elé terjeszt majd. Döntött az elnökség nyugdíjfelemelési javaslatokról, s meghallgatta a két ülése közötti munkáról szóló jelentést. Nyíltan, őszintén A Magyar Légiközlekedési Vállalatnál november 21-én volt a vállalati ifjúsági parlament Jávor József vezérigazgató elmondta: a megelőző tanácskozásokon, a négy szakági parlamenten négyszázöt fiatal vett részt és nyolcvankilenc hozzászólás hangzott el. Jó lett volna, ha több szó esik a gondok megoldásának módjáról, a munkaszervezés aktuális kérdéseiről, a vállalati tevékenység hatékonyságának növeléséről A vezérigazgató beszámolója után a fiatalok következtek. A vállalati parlament legfontosabb jellemzője volt, hogy a fiatalok közérdekű, munkahelyi kérdéseket tettek szóvá. Látszott, hogy értik: személyes érvényesülésük, élet- és munkakörülményeik javulása összefügg a vállalati, népgazdasági fejlődéssel és saját munkájukkal A parlamenten elsősorban a pályakezdő fiatalok beilleszkedésének segítésével, a családalapítás támogatásával, a munkahelyi körülményekkel, a munka javítását célzó javaslatokkal, a kedvezőbb művelődési és testedzési feltételek kialakításával foglalkoztak. Érintették még az újítások ügyintézésének problémáit, valamint a vállalathoz kerülő fiatalok beilleszkedési gondjait. A tanácskozáson részt vett Ónczó György miniszterhelyettes. Elismeréssel szólt a parlament munkájáról, melyet a nyíltság, a szókimondás jellemzett Az élesebb megfogalmazások — mondta — hozzájárulnak ahhoz, hogy az érintettek kellő súlylyal érzékeljék az esetleg kicsinynek tűnő gondokat is. Befejezésül a pályakezdés gondjairól beszélt a miniszterhelyettes. Hangsúlyozta, sokat számít a munkahely segítsége, ugyanakkor a fiataloknak is fel kell készülniük a küzdelmes évekre. Az előbbrejutásért a munkában, az egyéni boldogulásért személy szerint mindenkinek sokat kell tennie. 19M MZk Közérdekű kérdésekről Lezajlottak az ifjúsági parlamentek tanácskozásai a Budapesti Közlekedési Vállalat munkahelyein, üzemegységeiben, telepein is. Több ezer fiatal mindennapi gondjai, munkakörülményei, élete, örömei, perspektívája került a legalaposabb elemzés bonckése alá. A problémák éppúgy, mint az eredmények; a legégetőbb gondok csakúgy, mint azok az ügyek, amelyekben már sikerült előbbre jutni. Amit előre kell bocsátani, mielőtt a teljességre való törekvés igénye nélkül összefoglalnánk a tanácskozások lényegét — egy tömör megállapítás. Az tudniillik, hogy a parlamentek légkörére mindenütt a szókimondó nyíltság, tárgyilagos őszinteség, rokonszenves felelősségtudat, feltétlen konstruktivitás — és eddig szinte példátlan aktivitás, érdeklődés volt jellemző. Ez utóbbinak az érzékeltetésére egyetlen adat: a Récsei autóbuszgarázs nem egészen 250-es létszámú fiatalja közül 201-en vettek részt a parlamenti tanácskozáson, amit éppen a hallatlanul nagyarányú érdeklődés miatt két részletben kellett megtartani. A járművezetők beosztása ugyanis nem tette volna lehetővé, hogy egyazon időpontban legyenek ott a tanácskozáson. A részvételt viszont semmiképpen nem akarták elmulasztani. Általános tapasztalat volt, hogy a gazdasági és társadalmi vezetés nagyon sokat segített a tanácskozások gondos előkészítésében, megszervezésében és lebonyolításában. Jó hatást váltott ki a fiatalok között, hogy a parlamenti megbeszéléseken végig ott ültek velük nemcsak ezek a vezetők, hanem közvetlen munkahelyi irányítóik, a vonal-csoportvezetők, brigádvezetők, szakszervezeti bizalmiak is, akiknek a „keze alatt” többnyire fiatalok dolgoznak. Ott voltak, szóltak róluk, értük, nekik — mindazokról a gondokról, amelyek még megoldásra várnak, vagy amelyekben csak később, fokozatos előbbrelépésre van lehetőség. Szinte minden tanácskozáson három témakörrel foglalkoztak a legtöbben. Sorrendben: a lakáshelyzet, a jövedelmi viszonyok és az éves beosztási rendszer bevezetése. Hogy a lakáshelyzettel foglalkozó észrevételek, javaslatok nagy aránya, első helye a témák között mennyire indokolt, azt talán nem szükséges bizonygatni. Elég, ha csak utalunk rá, hogy az utóbbi hónapokban pártos állami szerveink, szakmánk szakszervezetének vezetősége is kiemelten foglalkozott a kérdéssel, a megoldás lehetőségeivel, módszereivel. És az olykor szenvedélyes hangú parlamenti vitákban a felszólaló fiatalok többsége éretten, pozitív módon foglalt állást ebben a cseppet sem egyszerű témában is. Nem követelőzve, nem értetlenkedve, hanem a realitások szem előtt tartásával, maguk is számos javaslatot tettek a megoldás elősegítésére. Egyebek között arra, hogy a vállalat tiszteletre méltó erőfeszítései mellett — amelyeknek természetesen határt szabnak a népgazdaság anyagi lehetőségei, teherbíró képessége is — vegyék igénybe a szívesen felajánlott társadalmi munkát; intézményesen segítsék esetleg az elavult, rossz állagú lakások felkutatását és rendbehozatalát; a tetőtér-beépítés, emeletráépítés lehetőségeit, kapcsolatot teremtve a kerületi tanácsokkal, BKV-kkal. Sok helyütt foglalkoztak — természetesen az autóbusz-üzemegységekben — az éves beosztási rendszerrel, amely gyakorlatilag január elsejétől lép érvénybe a BKV-nál. Igen kedvezően fogadták azt a tényt, hogy ezentúl hosszú hónapokra előre ismerik a szolgálati beosztásukat, bármikorra programot tervezhetnek a családdal, reálisabb lehetőségeik lesznek a rendszeres tanulásra, ismeretgyarapításra, a szabad idő hasznos eltöltésére, kirándulásokra, utazásokra. Különösen fontos mindez azért, mert mint köztudott, az új esztendővel országszerte megtörténik az átállás az ötnapos munkahétre. Többen felvetették azonban azt is, hogy azok a fiatalok, akik lakásra, otthonteremtésre akarnak gyűjteni, kapjanak módot pluszmunka vállalására, hiszen a nagyobb teher vállalása hozzásegíti őket egzisztenciájuk megalapozásához. Jövedelem, kereset — ez is gyakori téma volt a parlamenteken. Vitatémának is mondhatnánk, mert sokan vitatták, hogy az országos átlagnál kétségtelenül magasabb kereset, jövedelem arányban állna a tömegközlekedési járművezetői munka nehézségi fokával, azzal az idegrendszeri megterheléssel, felelősséggel, amit a fővárosi utakon közlekedve nap mint nap el kell viselni. Azt azonban tudomásul vették, hogy irreális lenne, feszültségeket teremtene a jelenlegi jövedelmi szint még nagyobb arányú emelése, ami egyébként gazdasági okok miatt sem lehetséges. Számos figyelemre méltó, a három témakörhöz nem sorolható észrevétel, javaslat, ötlet is elhangzott a parlamentek vitáiban. Egy-két dolgot megemlítve ezek közül: a fiatal szakmunkások azt kérték, hogy mivel még kevés az évi fizetett szabadságuk, egyhetes szakszervezeti beutalóhoz is hozzájuthassanak, ne kelljen szabadságuk minden napját felhasználni az üdülésre. Többen felhívták a figyelmet arra, hogy a járművezetők körében igen gyakoriak az ízületi betegségek, a gyomorfekély, a magas vérnyomás és a különböző idegrendszeri panaszok; növekvőben van a rokkantnyugdíjba kényszerülők aránya. Nem kellene-e fontolóra venni bizonyos megbetegedések szakmai ártalommá minősítését? Nem szóltunk még azokról a felszólalásokról, javaslatokról, elképzelésekről, amelyek a napi munka, a közlekedés minőségének javítására vonatkoztak. Pedig nagyon sok ilyen jellegű hozzászólás is elhangzott; a fiatalok korántsem tartották mellékesnek, hogy még tökéletesebb legyen a technológia, ésszerűbb a munka megszervezése, előrelátóbb a gazdálkodás, gondosabb a nagy értékű munkaeszközökkel való bánásmód, takarékosabb az üzemanyagfelhasználás. Mindezekre sok-sok konkrét, kézzelfogható ötletet, javaslatot, elképzelést fejtettek ki. Végül pedig, összegzésként talán nem elhamarkodott a megállapítás: sikeresek, hasznosak voltak, a közlekedés ügyét előrevitték, a fiatalok érdekeit jól szolgálták a Budapesti Közlekedési Vállalat ifjúsági parlamentjei. Sz. V. M.