Közlekedés, 1984 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Műszak az új Nemzeti Színházért Egyik reggel rádióhírben hangzott el: november 26-án önkéntes műszakot tart a Lövőház utcai autó­szerviz, a IV. sz. Autójavító Vállalat 4-es leányválla­lata. Kérték az ügyfeleket, jöjjenek, hozzák be kocsi­jaikat, rendelkezésükre áll a Nemzeti Színházért dol­gozó műszak. Szombaton, ezen a borongós téli délelőttön én is odamentem. A munka, az élet zajától harsogott a szerviz, mely különben télen még ügyeletet sem tart szombati napokon. A portás bácsi is a helyén van, intézkedik, kérésem­re már hívja is a szakszervezeti bizottság titkárát, aki munkaruhában, ahogy mondani szokták, nyakig olajo­san kerül elő. Az igazgató előszobájában egy kicsi lány rajzolgat, behozta az édesanyja, szabad szombaton nincs óvoda. — Igen, ma reggel 7-től 13 óráig tartunk nyitva — mondja Bálint János, a szerviz igazgatója. Több mint négy évtizede van a szakmában és nyolc éve irányítja az autójavítót. — Már volt egy kommunista műszakunk szeptem­berben — kapcsolódik a beszélgetésbe Lakk­a István, a szakszervezeti bizottság titkára. — Ezt a XIII. kerületi központunk felhívására tartottuk meg, célunk a nyug­díjasokról való gondoskodás volt, a kerületi gyermek­­intézmények támogatása és dolgozóink lakásépítésének segítése. Jók sikerült az a műszak, de a mostani egé­szen más. — Miért más? — Hát azért, mert ezt nem mi, nem a társadalmi és gazdasági vezetők kezdeményezték, ha­nem maguk a dolgozóink. A közlekedési ágazaton be­lül az elsők között. Műszak az új Nemzeti Színházért. Mindenki eljött dolgozni ma, aki csak tudott. Mindenki nem is jöhetett volna, hiszen két műszak személyzete egyszerre nem fér el. Aki nem tudott jönni valamilyen oknál fogva, az e napi órabérét ajánlotta fel a színház­­építésre. Aki viszont itt van, az szívvel-lélekkel dolgo­zik és mai bérét adja a színházért. A mi dolgozóink­ban a segítő szándék, a közösségi szellem igen jó. Lát­ja, többségükben fiatalok, igen lelkesek, ha értelmes célt látnak maguk előtt. Márpedig az, hogy a nemzet­nek színháza legyen, igazán szép cél és közügy. Az egész ország részt akar venni benne, még az iskolás gyerekek is felajánlják sok helyen a papír- és rongy­gyűjtés árát, a nyári keresetük egy részét. Hát miért ne vennénk részt mi egy ilyen felemelő mozgalomban? Tehát ma magunknak dolgozunk valójában. Az igazgató elmondja, hogy az 1983-as év nagyjából az átszervezés jegyében telt el. 1984. január 1-től taná­csi önálló vállalat lesz ez a Lada- és Polski-szerviz, mely 97 százalékban, tehát csaknem teljes egészében a lakosságnak dolgozik, szolgáltató jellegű munkát vé­gez. Kilencven ember dolgozik a szervizben rendszere­sen azért, hogy a törzsmegrendelők visszatérjenek és kötődjenek ehhez az autójavítóhoz. Az éves tervük nem kevés, 25 millió forint, de minden bizonnyal tel­jesül. Hat szocialista szerelőbrigád dolgozik a szervizben és egy alkalmazotti brigád. Az emberek megragadnak itt, hiszen most anyagilag is jobban járnak, az elmúlt 10 hónap átlaga alapján mintegy 13 százalékkal növeke­dett a jövedelmük.­­ A mai műszakhoz nekünk csak a feltételeket kel­lett biztosítanunk — mondja az igazgató. Azt, hogy le­gyen anyag, meleg, alkatrész, szóval minden, ami a munkához kell. Ehhez természetesen be kellett jönnie a raktárosnak, az irodai dolgozóknak is, de látja, itt vannak, jöttek szívesen. Maguk vállalták, színházat akarnak, mint általában az egész magyar nép. Mára 40—50 kocsit fogadnak. A szervizben pezseg az élet. Ladák és Polskik kiszedett motorral, értő kezek alatt várják türelemmel a gyógyulást. Némelyik kocsi gazdája is itt vár, úgy látszik csak beállításra jöttek, vagy valamilyen kisebb hibával. Hallották a rádiófel­hívást és jönnek a környékbeliek, meg a törzsvendé­gek, nekik is jobb, hogy nem munkanapon, hanem sza­bad szombatjukon javítják meg kocsijukat, s nem kell a munkahelyükről eljönniük emiatt. Mindenki jól jár tehát ezen a szombaton, de legfő­képpen a közösség, az egész magyar nép, mely úgy ha­tározott, hogy színházat épít, hitet téve ezzel a béke, a jövő mellett. Hiszen aki ma nemzeti színházat épít, az feltétlenül bízik a jövőben. És ezek a fiatalok, akik ma itt olajos kézzel gyógyítják a kocsik sebeit, egy szép napon ott lesznek majd ünneplőben, ha először felgör­dül a függöny az új színházban, hiszen kezük munká­jával, lelkesedésükkel, hitükkel váltottak jegyet máris az új, felépülő magyar Nemzeti Színházba. Leopold Györgyi Egy szerencsés ember a Récseiből A BKV Récsei üzemegység for­galmi szakszolgálatának a vezetője Oblatt László. Irodájában beszélge­tünk, BKV-s múltjáról, a megtett út­ról, a máról, és egy kicsit a jövőről is. — Mikor került ide? — Tulajdonképpen első munkahe­lyemnek vallom a BKV-t, bár egy esztendeig dolgoztam egy angyalföl­di gyárban. Amikor 1955-ben a BKV-hoz kerültem, buszvezető let­tem, és ezt csináltam 11 esztendeig. Az utam valahogy mindig előbbre vitt itt, a Récsein belül. 1962-ben ga­rázsmester lettem, majd garázsmes­­ter-csoportvezető. 1968-ban a gépko­csivezetők szolgálatvezetője. Könnyű volt vagy nehéz? Így utólag sem bántam meg, igaz, 700 ember tarto­zott ide gondjával, bajával, de jó volt, hiszen én is közülük kerültem ki, szót értettünk. — Mióta van jelenlegi posztján? — A kinevezésem dátuma: 1973. Tehát pontosan egy évtizede. Gép­kocsivezetők, garázsgépkocsi-veze­­zetők, diszpécserek és a forgalom­előkészítés tartozik hozzám. Mostani beosztottjaim között is sokan van­nak, akik velem együtt kezdtek an­nak idején, mint gépkocsivezetők. Tehát mindenki ismerős. — Ennyi idő a BKV-nél? Nem gondolt változtatásra? — Nem. Tudja, azt hiszem, nekem szerencsém van. Gyakran váltakoz­tak itt régebben a vezetők, én meg már 10 esztendeje kitartok. Hogy miért? Mert úgy érzem, mellettem is kitartanak. Miért hivatkozom a sze­rencsére? Mert jó, megértő légkör, rendkívül jó, értő, dolgozni tudó, produkálni akaró közösség vesz kö­rül. És ez meghatározó egy vezető munkájában. Tehát jó kollégáim vannak. Persze, nekem is vannak vezetőim. Velük is szót értek, a poli­tikai és társadalmi szervezetek veze­tőivel is, ahol kell, és ahol tudnak, segítenek. Megvan az összhang. És ez mindennél többet ér. Ha nem így lenne, bizonyára nem bírtam volna én sem 10 esztendeig. — Azért megkockáztatom, hogy ez több, mint szerencse? — Nevet. — Ez tudja, vezetői be­osztás. Olyan, hogy az előmenetelhez az egész közösség kell. Itt egyedül nem lehet okos az ember. A szeren­csét arra is értettem főként, hogy se­gít a múlt. A múltam minden vonat­kozásban. Egy régi kommunista apa fiaként nőttem fel, a csodálatos Nagyvázsonyban, előbb voltam párt­tag, mint szakszervezeti tag, még otthon, 1947-ben léptem a párttagok sorába a szülők hatására. Tehát az indíttatásom, a környezetem is meg­határozó volt. Azután segít az, hogy gépkocsivezető lettem. Nem kívülről szemlélem az itteni dolgokat, hiszen magam is végigcsináltam. Pontosan tudom, mit jelent a pesti, fővárosi forgalomban helytállni, milyen ideg­feszítő, embert próbáló feladat. A szívem vérzik, ha egy-egy jó kolléga valamit elvét, mint ahogy volt rá példa, az 1 millió baleset nélküli ki­lométer után, mert egy pillanatra el­fáradt, nem figyelt, nincs ennél bor­zasztóbb. Itt állandó üzem van a garázs­ban, az emberekkel napi kapcsolat­ban vagyok, mindenkit ismerek, a gépkocsivezetők forgalmi csopor­tokra vannak osztva, van néhány nő is közöttük, akik a kisgyerek mellett vállalják ezt a nehéz munkát, min­den elismerésem az övék. — Maga mindig ilyen nyugodt és derűs? — Látszólag. Inkább úgy monda­nám, sokat kibírok. Viharedzett va­gyok. Az eredményeinkre nem lehet panasz. Hiszen tavaly és tavalyelőtt is élüzem címet nyertünk. A beve­zetett 11 pontos értékelés alapján most is úgy remélem, helytállunk a versenyben. Remek kis közösségeink vannak, jó brigádjaink, amelyek nem félnek a munkától. Nem véletlen, hogy van itt Népköztársaság Kiváló Brigádja, pontosan azokból a régi gépkocsivezetőkből, akikkel még én is együtt dolgoztam annak idején. Van több Vállalat Kiváló Brigádja. Igen mélyek itt a brigádmozgalom gyökerei. Mindig van cél is, igaz, amiért érdemes többet és jobbat ad­ni. Most a Nemzeti Színház, meg a felszabadulási munkaverseny pél­dául. Meg a napi feladatok is olya­nok, hogy aki a forgalomban helyt akar állni, annak pluszt kell teljesí­teni. Éves munkarend szerint dolgo­zunk, az ingadozó létszám miatt gyakran nem tudjuk a jogos pihenő­napokat úgy kiadni, ahogy szeret­nénk és ahogy a dolgozó igényelné. Kevés a szabad idő. Ezért nem vonz­za a fiatalokat ma ez a munkahely. Hiába van meg a pénz, ma már any­­nyit beszélünk a szabad idő hasznos és jó eltöltéséről, hogy feltámadt iránta a jogos igény. Brigádjaink jó programokat találnak ki, buszok áll­nak rendelkezésre erre a célra, el­mennek családostól kirándulni, jár­ják az országot, jól együtt vannak. — Hogyan értékeli a munkát? — Ha a kilométertervet, a kocsi­kiadási tervet, az üzemanyag-meg­takarítási tervet nézem, együtt és külön-külön is, azt mondhatom, nem dolgoztunk rosszul. Van 221 bu­szunk, ezek közül 193 állandóan kint van a forgalomban és teljesíti fel­adatát. Mi azon vagyunk, hogy a ke­mény forgalmi munka mellett dol­gozóink jól érezzék magukat, hogy munkaidő után és munka közben is elégedettek legyenek. Tudja, a mai igények nagyok. Mikor én végigné­zek egykori kollégáimon, a „posztó­ruhásokon”, mert csak így hívtak minket, buszvezetőket, BKV-sokat, örül a szívem, hogy házuk van, ko­csijuk van, külföldre mennek, jól élnek. Hogy megdolgoznak érte? így igaz. Sokat is. De legalább látni, hogy eljutottak valahonnan valaho­vá. — És a forgalomvezető? — Hát, természetesen én is. Nem mondanék igazat, ha panaszkodnék. Én is szépen élek zuglói házamban, kocsim van, utazni is szeretek, asz­­szonylányom már diplomás mérnök, feleségem a MÁV alkalmazottja. A­ vem remek munkahelyen van, pe­dagógus, az unokáim növekszenek, van leány és fiú is. A munkahelyem jó, ha vannak is nehézségek, úgy ér­zem, panaszra okom nincs. Megbe­csülnek. Hatszor kaptam eddig Ki­váló Dolgozó kitüntetést, egyszer SZOT-oklevéllel ismerték el munká­mat. Pártpropagandista vagyok évek óta, úgy érzem, szeretnek, hallgat­nak rám. Mindenkivel más hang kell, ezt a hangot én igyekszem el­találni. Ahol lehet, segítenek a dol­gozók és vezetőim is. De miért is ne? Hiszen ugyanazt akarjuk, hogy a Ré­csei üzemegység újra és újra telje­sítse a kitűzött célt. Közös ügyünk, közös érdekünk ez, ezért húzunk egy­­felé. Miközben kijövök az irodából, azon tűnődöm: valóban szerencsés ember ez az Oblatt László. Olyan egyszerűen, magától értetődően tud beszélni mindenről, hogy engem is meggyőzött: szerencséje van. És ezt a szerencsét egy egész közösség ko­vácsolja naponta. .. Komplex szolgáltatást nyújt az ország második legnagyobb idegenforgalmi vállalata Meszlényi Géza, a Volán tourist igazgatója és a vállalat szakága­zatainak vezetői az 1983-as esz­tendő eredményeiről, az új év ter­veiről tájékoztatták az újságíró­kat. Az ország második legna­gyobb idegenforgalmi vállalata, mely egyre inkább megvalósítja a komplex szolgáltatást, tervei teljesítésével megfelelt a népgaz­daság által elvárt igényeknek. Számokban kifejezve ez azt je­lenti, hogy éves bevételben túl­lépték az 1 milliárdot 200 ezer forinttal. Hatékonyabban foglal­koztatták a munkaerőt, hiszen a dolgozók létszáma 5,5 százalékkal kevesebb volt az előző évinél. A dolgozók létszáma 5,5 százalék­kal kevesebb volt az előző évi­nél. A dolgozók bérszínvonalára szóló terv is teljesült a 4 száza­lékos növekedéssel. A vállalat fő tevékenységéről, az utaztatásról szólva hallottuk, hogy a szocia­lista országokba szervezett utakat 2—10 százalékkal túlteljesítették és hasonló a helyzet a konver­tibilis valutát hozó utazásoknál is. A Volán­tourist kedvező gazdasági mérlegének értékét emeli, hogy magas színvonalú bázisról indult, mint köztudott, előző évi eredmé­nyei alapján Kiváló Vállalat ki­tüntetést kapott. A kiutazásnál maradva még el­mondták, 1983-ban 45 ezer turista utazott külországokba a Volán­­tourist szervezésében. Népszerűvé váltak a gleccser-sítúrák, a natu­rista üdülés és megszerették a Bulgáriába utazók a magyar kul­­turosok, a programszervezők kí­nálta helyi programokat. Az új esztendőben a bolgár tengerpart­ra utazók — főszezonban tovább­ra is napi 1100 férőhelyet kötött le a Volántourist — magasabb színvonalú ellátását magyar konyhai és felszolgáló személyzet­tel is javítani kívánják. Elmondták, az 1984-es gazda­gabb külföldi programkínálatban az volt a törekvésük, hogy a vi­lágszerte emelkedő utazási és egyéb költségeket szerényebb szálláshelyek felkutatásával, il­letve a szolgáltatások színvona­lának növelésével ellensúlyozzák. Többségében olyan utakat kínál­nak a­ környező szocialista orszá­gokba, illetve több európai or­szágba, melyeknek árai a közép­­kategóriájú jövedelmek mellett is megfizethetők. Az anyagi kérdé­sekben nem elhanyagolható, hogy a Volántourist továbbra is fenn­tartja kedvezményeit, például a február 15-ig teljes összeggel be­fizetett szocialista utaknál 10 szá­zalék kedvezményt ad. Hasonlóan nyilatkoztak a­­­belföldi turizmust elősegítő kedvezményekről is. Az öt túrára szóló bérletért ezután is négyet kell fizetni. Újdonság lesz a nomád túrákban az 5 napos ke­rékpártúra, a hátizsákos és sza­­lonnasütéses program. Kerékpá­ros túrát külföldre, Csehszlová­kiába és Ausztriába is hirdet a vállalat. A jelentkezőknek nyúj­tott szolgáltatást ezeknél a túrák­nál az orvosi ellátást is magába foglaló autóskíséret adja. A sajtó munkatársai arról is képet kaptak, mit terveznek a személyautó-kölcsönzésben, hogy Skoda személygépkocsikkal, több lakókocsival állnak a lakosság rendelkezésére, és hogy áraik vál­tozatlanok maradnak. A Volán­taxiról szólva fő gondként a gép­kocsik utánpótlásának nehézsé­geiről hallottunk, a múlt évben például a kért 200 helyett mind­össze 137 autót kapott a vállalat. Újdonság lesz a magánosok részé­re esküvő, más nagyobb rendez­vények alkalmával rendelhető mozgó diszpécserszolgálat. A megrendelők komplex kiszol­gálására törekvés jellemzi a mű­szaki szolgálatot az ott tervezett újdonságokat is. Januártól vállal­ják a Lada típusú kocsik garan­ciális javítását is. Bővítik az Ál­lami Biztosítóval való kapcsolatot az ügyfelek javára és tervezik a karambolos vagy műszaki hibás gépkocsik mentésétől kezdve a teljes ügyintézés bevezetését. P. S. Év végi szántvetés Nyíregyházán Nem voltak könnyű helyzetben a közlekedési vállalatok 1983-ban sem. Erről a Volán 5. sz. Vállalat igazgatója, Erőss Károly a következőket mond­ta: 788 millió forint teljesítménnyel számolunk. Ebből az áruszállításnak 488 milliót, az utasszállításnak 296 milliót kell hozni. A többit az ipari tevé­kenység adja. A vállalati eredmény 94 millió. A tefunak 59 milliót, a sze­mélyszállításnak 31-et kellett teljesítenie, míg a fennmaradó összeget az ipari és egyéb tevékenység adja. Igaz, hogy a tervezett 3,7 millió tonna súly helyett csak 3,3 milliót szállí­tottunk el, és a tervezett 129 millió árutonna helyett csak 125 millió kilo­méter a teljesítményünk és a terv mintegy 20 millió kilométer utat tett meg, ennek ellenére az eredményességi mutató jónak mondható. Az utasszállításnál is van némi visszaesés, és mert bár a helyi utasfor­galom nő, 38,5 millió utast szállítottunk, a helyközinél csökkenés van, itt 25 millió utast szállítottunk el. Csökkent, évi mintegy 5 százalékkal a teher­szállítási igény és a lakossági fuvarozásban is van visszaesés, amiben kis­mértékben része van a kisipar belépésének is. A vállalat üzemei közül legjobban Kisvárda alkalmazkodott az új hely­zethez, utána Mátészalka következik és a leggyengébb az ilyen irányú te­vékenység Nyíregyházán. Az 1984-es esztendőről szólva az igazgató elmondta, nem számítanak na­gyobb növekedésre. A teherszállításokra a megbízók még nem nyilatkoz­tak, így tervezni csak a várhatóra tudnak. Egyvonalas villamoson Debrecenben A trolibuszok munkába állításáig marad a Debreceni Közlekedési Vál­lalat eddigi fő tevékenysége, az egy­vonalas villamos üzemeltetése. Azon az egy villamosvonalon azonban az utasforgalom 46 százalékát bonyo­lítja le a vállalat, 44 millió utast szállítanak évente, míg a Volán-vál­lalat, melynek járatai átszövik a vá­rost, 103 millió utas célhoz juttatá­sáról gondoskodik. A Debreceni Közlekedési Vállalat­nak 30 villamoskocsija van, ebből naponta 19 vesz részt a forgalom­ban, így módjuk van elvégezni a ko­csikon a szükséges javításokat, gon­doskodnak a kocsik tisztántartásáról és nagy figyelmet fordítanak a zaj­ártalom megszüntetésére is. Leg­utóbb az állomástól az Arany Bika Szállóig végeztek villamosvasúti sín­felújítást, ami 34 millió forintjába került a vállalatnak. A vállalat ipari tevékenysége évente megközelíti a 63 milliót. A budapesti és a szegedi vállalatnak évről évre 60—70 járművet újítanak fel. Ötszázhetvenöt helyen üzemel­tetnek fizetőparkolót. A szocialista brigádmozgalom egyik fő feladata a minőség, javítá­sa, s a 27 brigád úgy dolgozik, hogy munkájukkal kapcsolatban minőségi kifogás nem merül fel. Nagy szere­pük van a takarékosságban is. Egyes alkatrészek gyártásánál, a kábelek takarékos szabásánál egy-egy brigád évente 50—60 ezer forintot takarít meg. A Május 1. karbantartó szocia­lista brigád a rekonstrukció idejére az egész telepen megoldotta a me­legvíz-ellátást, ezzel 150 ezer forintot megtakarítottak a vállalatnak. Má­sok társadalmi munkában végezték a most épült műszaki épület víz- és elektromos hálózatának tervezését, és a 12 ezer forintos megtakarításuk a többi brigádot is hasonló vállalá­sokra serkenti. Zs. KÖZLEKEDÉS !

Next