Közlekedés, 1984 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
Műszak az új Nemzeti Színházért Egyik reggel rádióhírben hangzott el: november 26-án önkéntes műszakot tart a Lövőház utcai autószerviz, a IV. sz. Autójavító Vállalat 4-es leányvállalata. Kérték az ügyfeleket, jöjjenek, hozzák be kocsijaikat, rendelkezésükre áll a Nemzeti Színházért dolgozó műszak. Szombaton, ezen a borongós téli délelőttön én is odamentem. A munka, az élet zajától harsogott a szerviz, mely különben télen még ügyeletet sem tart szombati napokon. A portás bácsi is a helyén van, intézkedik, kérésemre már hívja is a szakszervezeti bizottság titkárát, aki munkaruhában, ahogy mondani szokták, nyakig olajosan kerül elő. Az igazgató előszobájában egy kicsi lány rajzolgat, behozta az édesanyja, szabad szombaton nincs óvoda. — Igen, ma reggel 7-től 13 óráig tartunk nyitva — mondja Bálint János, a szerviz igazgatója. Több mint négy évtizede van a szakmában és nyolc éve irányítja az autójavítót. — Már volt egy kommunista műszakunk szeptemberben — kapcsolódik a beszélgetésbe Lakka István, a szakszervezeti bizottság titkára. — Ezt a XIII. kerületi központunk felhívására tartottuk meg, célunk a nyugdíjasokról való gondoskodás volt, a kerületi gyermekintézmények támogatása és dolgozóink lakásépítésének segítése. Jók sikerült az a műszak, de a mostani egészen más. — Miért más? — Hát azért, mert ezt nem mi, nem a társadalmi és gazdasági vezetők kezdeményezték, hanem maguk a dolgozóink. A közlekedési ágazaton belül az elsők között. Műszak az új Nemzeti Színházért. Mindenki eljött dolgozni ma, aki csak tudott. Mindenki nem is jöhetett volna, hiszen két műszak személyzete egyszerre nem fér el. Aki nem tudott jönni valamilyen oknál fogva, az e napi órabérét ajánlotta fel a színházépítésre. Aki viszont itt van, az szívvel-lélekkel dolgozik és mai bérét adja a színházért. A mi dolgozóinkban a segítő szándék, a közösségi szellem igen jó. Látja, többségükben fiatalok, igen lelkesek, ha értelmes célt látnak maguk előtt. Márpedig az, hogy a nemzetnek színháza legyen, igazán szép cél és közügy. Az egész ország részt akar venni benne, még az iskolás gyerekek is felajánlják sok helyen a papír- és rongygyűjtés árát, a nyári keresetük egy részét. Hát miért ne vennénk részt mi egy ilyen felemelő mozgalomban? Tehát ma magunknak dolgozunk valójában. Az igazgató elmondja, hogy az 1983-as év nagyjából az átszervezés jegyében telt el. 1984. január 1-től tanácsi önálló vállalat lesz ez a Lada- és Polski-szerviz, mely 97 százalékban, tehát csaknem teljes egészében a lakosságnak dolgozik, szolgáltató jellegű munkát végez. Kilencven ember dolgozik a szervizben rendszeresen azért, hogy a törzsmegrendelők visszatérjenek és kötődjenek ehhez az autójavítóhoz. Az éves tervük nem kevés, 25 millió forint, de minden bizonnyal teljesül. Hat szocialista szerelőbrigád dolgozik a szervizben és egy alkalmazotti brigád. Az emberek megragadnak itt, hiszen most anyagilag is jobban járnak, az elmúlt 10 hónap átlaga alapján mintegy 13 százalékkal növekedett a jövedelmük. A mai műszakhoz nekünk csak a feltételeket kellett biztosítanunk — mondja az igazgató. Azt, hogy legyen anyag, meleg, alkatrész, szóval minden, ami a munkához kell. Ehhez természetesen be kellett jönnie a raktárosnak, az irodai dolgozóknak is, de látja, itt vannak, jöttek szívesen. Maguk vállalták, színházat akarnak, mint általában az egész magyar nép. Mára 40—50 kocsit fogadnak. A szervizben pezseg az élet. Ladák és Polskik kiszedett motorral, értő kezek alatt várják türelemmel a gyógyulást. Némelyik kocsi gazdája is itt vár, úgy látszik csak beállításra jöttek, vagy valamilyen kisebb hibával. Hallották a rádiófelhívást és jönnek a környékbeliek, meg a törzsvendégek, nekik is jobb, hogy nem munkanapon, hanem szabad szombatjukon javítják meg kocsijukat, s nem kell a munkahelyükről eljönniük emiatt. Mindenki jól jár tehát ezen a szombaton, de legfőképpen a közösség, az egész magyar nép, mely úgy határozott, hogy színházat épít, hitet téve ezzel a béke, a jövő mellett. Hiszen aki ma nemzeti színházat épít, az feltétlenül bízik a jövőben. És ezek a fiatalok, akik ma itt olajos kézzel gyógyítják a kocsik sebeit, egy szép napon ott lesznek majd ünneplőben, ha először felgördül a függöny az új színházban, hiszen kezük munkájával, lelkesedésükkel, hitükkel váltottak jegyet máris az új, felépülő magyar Nemzeti Színházba. Leopold Györgyi Egy szerencsés ember a Récseiből A BKV Récsei üzemegység forgalmi szakszolgálatának a vezetője Oblatt László. Irodájában beszélgetünk, BKV-s múltjáról, a megtett útról, a máról, és egy kicsit a jövőről is. — Mikor került ide? — Tulajdonképpen első munkahelyemnek vallom a BKV-t, bár egy esztendeig dolgoztam egy angyalföldi gyárban. Amikor 1955-ben a BKV-hoz kerültem, buszvezető lettem, és ezt csináltam 11 esztendeig. Az utam valahogy mindig előbbre vitt itt, a Récsein belül. 1962-ben garázsmester lettem, majd garázsmester-csoportvezető. 1968-ban a gépkocsivezetők szolgálatvezetője. Könnyű volt vagy nehéz? Így utólag sem bántam meg, igaz, 700 ember tartozott ide gondjával, bajával, de jó volt, hiszen én is közülük kerültem ki, szót értettünk. — Mióta van jelenlegi posztján? — A kinevezésem dátuma: 1973. Tehát pontosan egy évtizede. Gépkocsivezetők, garázsgépkocsi-vezezetők, diszpécserek és a forgalomelőkészítés tartozik hozzám. Mostani beosztottjaim között is sokan vannak, akik velem együtt kezdtek annak idején, mint gépkocsivezetők. Tehát mindenki ismerős. — Ennyi idő a BKV-nél? Nem gondolt változtatásra? — Nem. Tudja, azt hiszem, nekem szerencsém van. Gyakran váltakoztak itt régebben a vezetők, én meg már 10 esztendeje kitartok. Hogy miért? Mert úgy érzem, mellettem is kitartanak. Miért hivatkozom a szerencsére? Mert jó, megértő légkör, rendkívül jó, értő, dolgozni tudó, produkálni akaró közösség vesz körül. És ez meghatározó egy vezető munkájában. Tehát jó kollégáim vannak. Persze, nekem is vannak vezetőim. Velük is szót értek, a politikai és társadalmi szervezetek vezetőivel is, ahol kell, és ahol tudnak, segítenek. Megvan az összhang. És ez mindennél többet ér. Ha nem így lenne, bizonyára nem bírtam volna én sem 10 esztendeig. — Azért megkockáztatom, hogy ez több, mint szerencse? — Nevet. — Ez tudja, vezetői beosztás. Olyan, hogy az előmenetelhez az egész közösség kell. Itt egyedül nem lehet okos az ember. A szerencsét arra is értettem főként, hogy segít a múlt. A múltam minden vonatkozásban. Egy régi kommunista apa fiaként nőttem fel, a csodálatos Nagyvázsonyban, előbb voltam párttag, mint szakszervezeti tag, még otthon, 1947-ben léptem a párttagok sorába a szülők hatására. Tehát az indíttatásom, a környezetem is meghatározó volt. Azután segít az, hogy gépkocsivezető lettem. Nem kívülről szemlélem az itteni dolgokat, hiszen magam is végigcsináltam. Pontosan tudom, mit jelent a pesti, fővárosi forgalomban helytállni, milyen idegfeszítő, embert próbáló feladat. A szívem vérzik, ha egy-egy jó kolléga valamit elvét, mint ahogy volt rá példa, az 1 millió baleset nélküli kilométer után, mert egy pillanatra elfáradt, nem figyelt, nincs ennél borzasztóbb. Itt állandó üzem van a garázsban, az emberekkel napi kapcsolatban vagyok, mindenkit ismerek, a gépkocsivezetők forgalmi csoportokra vannak osztva, van néhány nő is közöttük, akik a kisgyerek mellett vállalják ezt a nehéz munkát, minden elismerésem az övék. — Maga mindig ilyen nyugodt és derűs? — Látszólag. Inkább úgy mondanám, sokat kibírok. Viharedzett vagyok. Az eredményeinkre nem lehet panasz. Hiszen tavaly és tavalyelőtt is élüzem címet nyertünk. A bevezetett 11 pontos értékelés alapján most is úgy remélem, helytállunk a versenyben. Remek kis közösségeink vannak, jó brigádjaink, amelyek nem félnek a munkától. Nem véletlen, hogy van itt Népköztársaság Kiváló Brigádja, pontosan azokból a régi gépkocsivezetőkből, akikkel még én is együtt dolgoztam annak idején. Van több Vállalat Kiváló Brigádja. Igen mélyek itt a brigádmozgalom gyökerei. Mindig van cél is, igaz, amiért érdemes többet és jobbat adni. Most a Nemzeti Színház, meg a felszabadulási munkaverseny például. Meg a napi feladatok is olyanok, hogy aki a forgalomban helyt akar állni, annak pluszt kell teljesíteni. Éves munkarend szerint dolgozunk, az ingadozó létszám miatt gyakran nem tudjuk a jogos pihenőnapokat úgy kiadni, ahogy szeretnénk és ahogy a dolgozó igényelné. Kevés a szabad idő. Ezért nem vonzza a fiatalokat ma ez a munkahely. Hiába van meg a pénz, ma már anynyit beszélünk a szabad idő hasznos és jó eltöltéséről, hogy feltámadt iránta a jogos igény. Brigádjaink jó programokat találnak ki, buszok állnak rendelkezésre erre a célra, elmennek családostól kirándulni, járják az országot, jól együtt vannak. — Hogyan értékeli a munkát? — Ha a kilométertervet, a kocsikiadási tervet, az üzemanyag-megtakarítási tervet nézem, együtt és külön-külön is, azt mondhatom, nem dolgoztunk rosszul. Van 221 buszunk, ezek közül 193 állandóan kint van a forgalomban és teljesíti feladatát. Mi azon vagyunk, hogy a kemény forgalmi munka mellett dolgozóink jól érezzék magukat, hogy munkaidő után és munka közben is elégedettek legyenek. Tudja, a mai igények nagyok. Mikor én végignézek egykori kollégáimon, a „posztóruhásokon”, mert csak így hívtak minket, buszvezetőket, BKV-sokat, örül a szívem, hogy házuk van, kocsijuk van, külföldre mennek, jól élnek. Hogy megdolgoznak érte? így igaz. Sokat is. De legalább látni, hogy eljutottak valahonnan valahová. — És a forgalomvezető? — Hát, természetesen én is. Nem mondanék igazat, ha panaszkodnék. Én is szépen élek zuglói házamban, kocsim van, utazni is szeretek, aszszonylányom már diplomás mérnök, feleségem a MÁV alkalmazottja. A vem remek munkahelyen van, pedagógus, az unokáim növekszenek, van leány és fiú is. A munkahelyem jó, ha vannak is nehézségek, úgy érzem, panaszra okom nincs. Megbecsülnek. Hatszor kaptam eddig Kiváló Dolgozó kitüntetést, egyszer SZOT-oklevéllel ismerték el munkámat. Pártpropagandista vagyok évek óta, úgy érzem, szeretnek, hallgatnak rám. Mindenkivel más hang kell, ezt a hangot én igyekszem eltalálni. Ahol lehet, segítenek a dolgozók és vezetőim is. De miért is ne? Hiszen ugyanazt akarjuk, hogy a Récsei üzemegység újra és újra teljesítse a kitűzött célt. Közös ügyünk, közös érdekünk ez, ezért húzunk egyfelé. Miközben kijövök az irodából, azon tűnődöm: valóban szerencsés ember ez az Oblatt László. Olyan egyszerűen, magától értetődően tud beszélni mindenről, hogy engem is meggyőzött: szerencséje van. És ezt a szerencsét egy egész közösség kovácsolja naponta. .. Komplex szolgáltatást nyújt az ország második legnagyobb idegenforgalmi vállalata Meszlényi Géza, a Volán tourist igazgatója és a vállalat szakágazatainak vezetői az 1983-as esztendő eredményeiről, az új év terveiről tájékoztatták az újságírókat. Az ország második legnagyobb idegenforgalmi vállalata, mely egyre inkább megvalósítja a komplex szolgáltatást, tervei teljesítésével megfelelt a népgazdaság által elvárt igényeknek. Számokban kifejezve ez azt jelenti, hogy éves bevételben túllépték az 1 milliárdot 200 ezer forinttal. Hatékonyabban foglalkoztatták a munkaerőt, hiszen a dolgozók létszáma 5,5 százalékkal kevesebb volt az előző évinél. A dolgozók létszáma 5,5 százalékkal kevesebb volt az előző évinél. A dolgozók bérszínvonalára szóló terv is teljesült a 4 százalékos növekedéssel. A vállalat fő tevékenységéről, az utaztatásról szólva hallottuk, hogy a szocialista országokba szervezett utakat 2—10 százalékkal túlteljesítették és hasonló a helyzet a konvertibilis valutát hozó utazásoknál is. A Volántourist kedvező gazdasági mérlegének értékét emeli, hogy magas színvonalú bázisról indult, mint köztudott, előző évi eredményei alapján Kiváló Vállalat kitüntetést kapott. A kiutazásnál maradva még elmondták, 1983-ban 45 ezer turista utazott külországokba a Volántourist szervezésében. Népszerűvé váltak a gleccser-sítúrák, a naturista üdülés és megszerették a Bulgáriába utazók a magyar kulturosok, a programszervezők kínálta helyi programokat. Az új esztendőben a bolgár tengerpartra utazók — főszezonban továbbra is napi 1100 férőhelyet kötött le a Volántourist — magasabb színvonalú ellátását magyar konyhai és felszolgáló személyzettel is javítani kívánják. Elmondták, az 1984-es gazdagabb külföldi programkínálatban az volt a törekvésük, hogy a világszerte emelkedő utazási és egyéb költségeket szerényebb szálláshelyek felkutatásával, illetve a szolgáltatások színvonalának növelésével ellensúlyozzák. Többségében olyan utakat kínálnak a környező szocialista országokba, illetve több európai országba, melyeknek árai a középkategóriájú jövedelmek mellett is megfizethetők. Az anyagi kérdésekben nem elhanyagolható, hogy a Volántourist továbbra is fenntartja kedvezményeit, például a február 15-ig teljes összeggel befizetett szocialista utaknál 10 százalék kedvezményt ad. Hasonlóan nyilatkoztak abelföldi turizmust elősegítő kedvezményekről is. Az öt túrára szóló bérletért ezután is négyet kell fizetni. Újdonság lesz a nomád túrákban az 5 napos kerékpártúra, a hátizsákos és szalonnasütéses program. Kerékpáros túrát külföldre, Csehszlovákiába és Ausztriába is hirdet a vállalat. A jelentkezőknek nyújtott szolgáltatást ezeknél a túráknál az orvosi ellátást is magába foglaló autóskíséret adja. A sajtó munkatársai arról is képet kaptak, mit terveznek a személyautó-kölcsönzésben, hogy Skoda személygépkocsikkal, több lakókocsival állnak a lakosság rendelkezésére, és hogy áraik változatlanok maradnak. A Volántaxiról szólva fő gondként a gépkocsik utánpótlásának nehézségeiről hallottunk, a múlt évben például a kért 200 helyett mindössze 137 autót kapott a vállalat. Újdonság lesz a magánosok részére esküvő, más nagyobb rendezvények alkalmával rendelhető mozgó diszpécserszolgálat. A megrendelők komplex kiszolgálására törekvés jellemzi a műszaki szolgálatot az ott tervezett újdonságokat is. Januártól vállalják a Lada típusú kocsik garanciális javítását is. Bővítik az Állami Biztosítóval való kapcsolatot az ügyfelek javára és tervezik a karambolos vagy műszaki hibás gépkocsik mentésétől kezdve a teljes ügyintézés bevezetését. P. S. Év végi szántvetés Nyíregyházán Nem voltak könnyű helyzetben a közlekedési vállalatok 1983-ban sem. Erről a Volán 5. sz. Vállalat igazgatója, Erőss Károly a következőket mondta: 788 millió forint teljesítménnyel számolunk. Ebből az áruszállításnak 488 milliót, az utasszállításnak 296 milliót kell hozni. A többit az ipari tevékenység adja. A vállalati eredmény 94 millió. A tefunak 59 milliót, a személyszállításnak 31-et kellett teljesítenie, míg a fennmaradó összeget az ipari és egyéb tevékenység adja. Igaz, hogy a tervezett 3,7 millió tonna súly helyett csak 3,3 milliót szállítottunk el, és a tervezett 129 millió árutonna helyett csak 125 millió kilométer a teljesítményünk és a terv mintegy 20 millió kilométer utat tett meg, ennek ellenére az eredményességi mutató jónak mondható. Az utasszállításnál is van némi visszaesés, és mert bár a helyi utasforgalom nő, 38,5 millió utast szállítottunk, a helyközinél csökkenés van, itt 25 millió utast szállítottunk el. Csökkent, évi mintegy 5 százalékkal a teherszállítási igény és a lakossági fuvarozásban is van visszaesés, amiben kismértékben része van a kisipar belépésének is. A vállalat üzemei közül legjobban Kisvárda alkalmazkodott az új helyzethez, utána Mátészalka következik és a leggyengébb az ilyen irányú tevékenység Nyíregyházán. Az 1984-es esztendőről szólva az igazgató elmondta, nem számítanak nagyobb növekedésre. A teherszállításokra a megbízók még nem nyilatkoztak, így tervezni csak a várhatóra tudnak. Egyvonalas villamoson Debrecenben A trolibuszok munkába állításáig marad a Debreceni Közlekedési Vállalat eddigi fő tevékenysége, az egyvonalas villamos üzemeltetése. Azon az egy villamosvonalon azonban az utasforgalom 46 százalékát bonyolítja le a vállalat, 44 millió utast szállítanak évente, míg a Volán-vállalat, melynek járatai átszövik a várost, 103 millió utas célhoz juttatásáról gondoskodik. A Debreceni Közlekedési Vállalatnak 30 villamoskocsija van, ebből naponta 19 vesz részt a forgalomban, így módjuk van elvégezni a kocsikon a szükséges javításokat, gondoskodnak a kocsik tisztántartásáról és nagy figyelmet fordítanak a zajártalom megszüntetésére is. Legutóbb az állomástól az Arany Bika Szállóig végeztek villamosvasúti sínfelújítást, ami 34 millió forintjába került a vállalatnak. A vállalat ipari tevékenysége évente megközelíti a 63 milliót. A budapesti és a szegedi vállalatnak évről évre 60—70 járművet újítanak fel. Ötszázhetvenöt helyen üzemeltetnek fizetőparkolót. A szocialista brigádmozgalom egyik fő feladata a minőség, javítása, s a 27 brigád úgy dolgozik, hogy munkájukkal kapcsolatban minőségi kifogás nem merül fel. Nagy szerepük van a takarékosságban is. Egyes alkatrészek gyártásánál, a kábelek takarékos szabásánál egy-egy brigád évente 50—60 ezer forintot takarít meg. A Május 1. karbantartó szocialista brigád a rekonstrukció idejére az egész telepen megoldotta a melegvíz-ellátást, ezzel 150 ezer forintot megtakarítottak a vállalatnak. Mások társadalmi munkában végezték a most épült műszaki épület víz- és elektromos hálózatának tervezését, és a 12 ezer forintos megtakarításuk a többi brigádot is hasonló vállalásokra serkenti. Zs. KÖZLEKEDÉS !