Közlekedés, 1985 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Eredményes A VI. ötéves tervidőszakra kor­mányzati munkaprogram készült az ésszerű és takarékos energiagazdál­kodásra, valamint a hulladék- és másodnyersanyagok hasznosításának fokozására. A munkaprogram által érintett feladatok végrehajtása je­lentős import megtakarítással is jár. A másodnyersanyagok termelésben való újbóli felhasználásának terve­zett növelése eredményeként meg­közelítjük az iparilag fejlett orszá­gokra jellemző arányokat. A hulla­dék- és másodnyersanyagok felhasz­nálása növelésének különös jelentő­sége van olyan területen, amelyben mind a késztermék, mind a pótal­katrész import. Ilyen a közúti jár­művek döntő része és a karbantar­tásukhoz, javításukhoz szükséges pótalkatrész. Ez utóbbiak egy része tőkés importból származik. A kor­mányzati munkaprogramból adódó feladatokat a szakminisztériumok saját területükre adaptálták, a szak­mai, iparági szakszervezetek kiala­kították azokat a mozgalmi felada­tokat, amelyekkel a program ered­ményes végrehajtását segíthetik, ösz­tönözhetik. Részben a feladatokkal, részben azok végrehajtásának idő­szaki értékelésével — elsősorban az energiagazdálkodást illetően — szak­­szervezetünk központi vezetősége és más vezető testületei már több íz­ben foglalkoztak. Másodnyersanyagok újrafelhasználása A korábbi években az energiata­karékosság jelentős eredményei mellett a másodnyersanyagok újra­felhasználása általában elmaradt a lehetőségektől, bár a közlekedés te­rületére érvényes „a gazdaságos anyagfelhasználás javításához és a technológiák korszerűsítéséhez” ki­adott miniszteri irányelvek külön is megfogalmazták, hogy a közlekedési eszközállomány karbantartási és ja­vítási munkálatainál szélesebb kör­ben kell a felújított fődarabok, rész­egységek felhasználását biztosítani. Fokozni szükséges a leselejtezett járművekből bontás útján vissza­nyerhető alkatrészek újbóli felhasz­nálását. Szakszervezetünk vezető szervei azonosulva a célkitűzésekkel a ter­melési­ gazdálkodást segítő tevékeny­ség fontos részfeladatává tették a másodnyersanyagok hasznosítását azzal, hogy az kellő érdekeltség mel­lett kedvezően befolyásolhatja a vállalati jövedelmezőséget, ami köz­vetlenül érinti a dolgozók keresetét. Az eredményes — és ezt a jövő­ben is folytatni szükséges — tevé­kenység jó példája az AUTÓKER és az állami autójavító vállalatok több­ségének együttműködése a haszon­­gépjárművek fődarabjai szervezett felújítására és forgalmazására. Ez az együttműködés 1984-ben volt 10 éves. Az együttműködés alapgondo­lata az volt, hogy — valósuljon meg az új és felújí­tott fődarabokkal való együtt gaz­dálkodás, ennek eredményeként csökkenjen az új fődarabok import­ja; — a javítóipar kapacitása legyen jól kihasználható és kapjon piaci ösztönzést a folyamatos technikai, technológiai korszerűsítésre;­­ az AUTÓKER forgalma növe­kedjék és alakítson ki országos te­rítő hálózatot az üzemeltetők jobb ellátása érdekében. A 10 évvel ezelőtt megfogalmazott célok helyesnek bizonyultak, időt­­állóak, tíz esztendő melyet jogosan tekintünk egy érdek­integrációra épülő vállalkozásnak — számos más eredménnyel is járt. A teljesség igénye nélkül a fonto­sabbak a következők: Eredmények — az egyedi felújítás helyett bő­vítette a nagy sorozatú felújítás és a cserelődarabos rendszer lehetősé­gét; — a felújított fődarabok minősé­gére nagyon érzékenyen reagáló piac kikényszerítette a magas színvonalú technológiát, annak fegyelmét; — az iparszerű, szervezett főda­rab-felújítás általában kedvezően hatott a termelési kultúra alakulá­sára az egész javítóiparban; — egyszerű és érthető végtermék­érdekeltséget tett lehetővé a meny­­nyiséget és minőséget egyaránt ösz­tönző bérrendszerek kialakításához; — a terítőhálózat kiépülésével csökkent a járműállomány javítási ideje. Ma 28 helyen vásárolhatnak az üzemeltetők az ország különböző részeiben felújított fődarabot,­­ az új (import) és a felújított fő­darabok arányát a javítóipar és a kereskedelem a piaci igényekre épít­ve és azt befolyásolva együtt ala­kítja ki. A teljesítmények növeke­désével szinte arányosan csökkent az új fődarabok importja és nőtt a bontásból, selejtezésből származó fő­darabok, részegységek, alkatrészek hasznosítása; — végül, de nem utolsósorban a javítóiparban a végtermék-érdekelt­ség jó alapot adott a munkaverseny­­célok egyértelmű megfogalmazásá­hoz, a teljesítményértékelés korrekt­ségéhez. Egy tízesztendős együttműködés milyenségének értékelése után óha­tatlanul felmerül a kérdés: • hogyan tovább? A szervezett gépjármű-fődarabok — motorok, sebességváltók, első és hátsó futóművek, kormányművek — felújítását és forgalmazását maga­sabb szinten folytatni kell. Erre készteti az érdekelt vállalatokat, hogy a kormányzati program a VII. ötéves tervidőszakra is érvényben marad és az is, hogy a kialakult együttműködési rendszer az önálló vállalati érdekeknek ma is megfelel. Így nyilatkoztak az érdekelt vállala­tok vezetői, amikor az együttműkö­dés 10 évét és jövőjét 1984 októbe­rében Debrecenben megtárgyalták. A jövőbeni követelmények azonban magasabbak, min­t az induláskor vol­tak. A közúti járműállomány átlagos életkora nő, növekszik tehát a fel­újítási igény, de nő a minőségi kö­vetelmény is. Egyre erőteljesebb az üzemeltetők igénye arra is, hogy a futásteljesítménnyel, az élettartam­mal arányos árakon jussanak felújí­tott fődarabokhoz. Szervezett felújítás Felhasználva a fődarabok szerve­zett felújításának és forgalmazásá­nak tapasztalatait, és számolva a várható igényekkel, bővíteni is kell az együttműködés keretében realizá­lódó teljesítményeket újabb szerke­zeti részegységek és alkatrészek be­vonásával. Ezek forgalma ma még csak milliós nagyságrendű, de gyors ütemben fejlődő. 1982-ben a felújí­tott szerkezeti részegység- és alkat­részforgalom 3,5 millió forint volt, az 1984. évi forgalom mintegy 35 millió forint volt. Ez további im­portkiváltást is eredményez. A fő­darabok és részegységek felújításá­nak növelése igényli és ösztönzi a pótalkatrészek hazai gyártásának fo­kozását. A kölcsönös érdekeket szol­gáló együttműködés jövőbeni tevé­kenysége, annak fejlesztése vállala­ti és népgazdasági érdek is. Ez az ér­dekegyezőség még inkább indokolja, hogy a gazdálkodó szervek ez irá­­nyú tevékenységét a szakszervezeti szerveink a gazdasági munkát segítő tevékenységükben a munkamozgal­mak révén is ösztönözzék, támogas­sák. Tárják fel és jelezzék a fejlesz­tés érdekeltségi problémáit, akadá­lyait, karolják fel az új kezdemé­nyezéseket. A termelési agitációs munka keretében az ésszerű, takaré­kos anyagfelhasználás szükségessé­gének és lehetőségének, az abban való kollektív és személyes érdekelt­ség felismerését, a vezetés és a dol­gozók szemléletébe való beépülését segítsék elő. Az AUTÓKER és az Autójavító Vállalatok 10 éves együtt­működésének eredményei jó érv­anyaggal szolgálhatnak mindehhez. Dr. Papp Béla Együttműködés Az együttműködés — amely a köz­lekedéspolitika járműgazdálkodási céljait is jól szolgálja — a ZIL és az IFA W 50-es típusok fődarabjai szervezett felújításával és forgalma­zásával indult a XIII. és a XVII. számú Autójavító Vállalatnál. E két vállalat teljesítménye 1984-ben egyenként meghaladja az egymil­­liárd forintot. A szervezett felújítás­ba és forgalmazásba bevont típusok és vállalatok száma fokozatosan bő­vült és tíz év elteltével az éves for­galom 500—600 millió között mozog és 10 év alatt összesen meghaladja a négy és fél milliárdot. A forgalmi teljesítmény mellett e rendszer . 2 KÖZLEKEDÉS Autósbolt a Népköztársaság útján Megőrizni a békét A budapesti székhelyű Közlekedé­si és Szállítási Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetsége­­ képviseletében Debkumar Ganguli, a szövetség le­köszönő főtitkára, a Szakszervezeti Világszövetség (SZVSZ) újonnan megválasztott titkára és K. C. Ma­thew, a nemzetközi szövetség újon­nan megválasztott főtitkára vett részt az SZVSZ Főtanácsának Szó­fiában megrendezett ülésén. A Főta­nács 36. ülésén mintegy 70 ország és 9 nemzetközi szövetség 151 képvise­lője vett részt. Tiszteletbeli meghí­vottként a sztrájkoló angol bányá­szok 3 képviselője is jelen volt az ülésen. Az SZDSZ különböző belső ügy­rendi pontjai mellett a napirenden olyan fontos kérdések szerepeltek, mint a fejlődő országok gazdasági gondjai, és a szakszervezetek szere­pe ezek megoldásában és a béke és leszerelés kérdése. A határozat, me­lyet az ülés résztvevői egyhangúlag elfogadtak, aggodalommal szól a fej­lődő országok egyre súlyosbodó gaz­dasági gondjairól, melyeket még to­vább mélyít a Világbank, a Nemzet­közi Valutaalap és az USA kormá­nyának számukra hátrányos politi­kája, valamint az, hogy a fegyver­kezési hajsza óriási összegeket von el a gazdasági és társadalmi fejlő­déstől. A határozat rámutat arra is, hogy a fejlődő országok gondjainak megoldása a világ minden dolgozó­jának érdeke, és csak a dolgozók együttes küzdelmével, az új nemzet­közi gazdasági rend megteremtésével lehetséges. Ezért a határozat felszó­lítja a világ minden dolgozóját, hogy minden szinten erősítsék a szakszervezetek befolyását a gazda­sági-társadalmi fejlődéssel kapcsola­tos kérdésekre, egységesen lépjenek fel a multinacionális vállalatok és bankok gazdasági fejlődést gátló te­vékenysége ellen, fokozzák küzdel­meiket a szakszervezeti és demokra­tikus szabadságjogok kiterjesztéséért és a dolgozók jogáért arra, hogy részt vegyenek a gazdasági-társadal­mi fejlődést célzó intézkedések ki­dolgozásában és végrehajtásában. A határozat kitér az SZDSZ, a nemzet­közi szövetségek és az országos szakszervezeti központok oktatási te­vékenységének fontosságára, különö­sen a fejlesztési kérdésekben jártas szakszervezeti aktivisták képzésé­ben, és kiemelte a szakszervezetek közötti együttműködés fontosságát a gazdasági, tudományos és műszaki információcsere területén. A béke és leszerelés kérdéseivel foglalkozó határozat szolidaritásáról biztosította a világszerte kibontako­zott széles körű háborúellenes moz­galmat és rámutatott arra, hogy csakis a békeszerető erők egységes, határozott mozgalma képes megfé­kezni a fegyverkezési hajszát, elejét venni az atomháborúnak és meg­őrizni a békét. A határozat, melyet az ülés minden résztvevője elfoga­dott, többek között követeli az új nukleáris rakéták európai telepítésé­nek beszüntetését és a már telepí­tett rakéták leszerelését, egy olyan nemzetközi egyezmény aláírását, melyben az érintett országok lemon­danak az atomfegyverek elsőként való használatáról, az atomfegyve­rek, valamint a baktérium- és vegyi fegyverek kutatásának, gyártásának és felhalmozásának teljes betiltását, atommentes övezetek létrehozását, a világűr hadi célokra történő fel­­használásának betiltását és a fegy­verkezésre fordított összegek békés célokra való felhasználását. Az ülés határozatban biztosította szolidaritásáról a világ különböző országaiban a dolgozók igazságos ügyéért harcoló embereket. Foglal­kozott a Közel-Keleten és Közép- Amerikában és a Karib-térségben kialakult helyzettel és felszólította Irakot és Iránt, hogy haladéktalanul kössenek tűzszünetet és kezdjenek tárgyalásokat a két ország közötti konfliktus békés megoldására. Végezetül a Főtanács ülése hatá­rozott a XI. Szakszervezeti Világ­­kongresszus összehívásáról, amelyet 1986 szeptemberében Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában tartanak meg. A Főtanács 36. ülése K. C. Ma­­thew-t, a Közlekedési és Szállítási Szakszervezetek Nemzetközi Szövet­sége főtitkárát az SZVSZ Irodájának tagjává választotta. Miként hat a műszaki haladás a közlekedési dolgozók élet-és munkakörülményeire Tokióban ülésezett az Ázsiai Közlekedési Szakszervezetek III. Szemináriuma, melyen a térség 13 országa vasutas, közúti, dok­­kos, tengerészeti és légi közleke­dési dolgozók szakszervezeteinek 13 országa vasutas, közúti, kikö­tői, tengerészeti és légi közleke­­(KSZSZNSZ), az ITF (az SZSZNSZ közlekedési titkársága) és az IFTUTV (a Munka Világ­­szövetsége közlekedési ágazata) megfigyelővel képviseltette magát az ülésen. A tanácskozáson, mely harmadik volt az 1976 óta rend­szeresen, négyévenként megren­dezett szemináriumok sorában, a résztvevők megvizsgálták, hogyan hat a műszaki haladás a közle­kedési dolgozók élet- és munka­­körülményeire napjaink gyorsan változó gazdasági körülményei között, különös tekintettel a mul­tinacionális vállalatoknál foglal­koztatott dolgozókra, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal vonatkozó határozatainak ratifi­kálására és végrehajtására. A szeminárium keretén belül négy ágazati bizottságban vitatták meg a vasutas, közúti, tengerészeti és kikötői, valamint a légi közleke­dési dolgozók speciális problé­máit. Figyelemre méltó, hogy a Kínai Népköztársaság első ízben küldte el képviselőit a szeminá­riumra. A Közlekedési és Szállítási Szakszervezetek Nemzetközi Szö­vetsége a kezdettől fogva aktív részt vállalt az ázsiai szeminá­riumok megrendezésében — tagja a Nemzetközi Előkészítő Bizott­ságnak — és támogat minden olyan kezdeményezést, mely a térség közlekedési szakszervezetei közötti akcióegységet, a tevékeny­ség összehangolását szolgálja. Az ázsiai szeminárium sikere pél­damutató lehet a többi térség szakszervezetei számára is, külö­nösen azért, mert résztvevői kö­zött ott vannak a legkülönbözőbb nemzeti és nemzetközi tagságú szakszervezetek és ezáltal a sze­minárium erősíti a szakszerveze­tek közötti szolidaritást, együtt­működést a közlekedési dolgozók érdekeinek védelmében. A IV. Ázsiai Szeminárium 1988- ban, Tokióban kerül megrende­zésre, melynek előkészítő bizott­sági ülése — a szeminárium dön­tése értelmében — 1986. májusá­ban lesz Taskentben. Nő- és ifjúságpolitika a Főtaxinál A Főtaxi szakszervezeti bizottsága egyik leg­utóbbi ülésén egyetértési jogkörét gyakorolva meg­tárgyalta a vállalat igazgatójának széles körű egyeztetés utáni tájékoztatóját, az 1984-ben kelet­kezett 1 millió 800 ezer forintos bérmegtakarítás év végi szétosztásáról. A vszb egyetértett azzal, hogy a pénzt területileg és differenciálva, az egyének kö­zött a végzett munka alapján osztják el. A vszb ezt követően Czinger István elnökletével Tusorné Pápai Éva, a személyzeti osztály nő- és ifjúságpolitikai referense, illetve Fudis József sze­mélyzeti és szociálpolitikai igazgató szóbeli kiegé­szítőjével együtt megvitatta Balázs József igazgató beszámolóját, a nőpolitikai határozatokból adódó 1984-es feladatok végrehajtását. Ezzel együtt elfo­gadta a következő évre szóló nőpolitikai intézke­dési tervet. Az ülésen részt vett Gergely Zoltánná, a kv nőbizottságának titkára is. A szociálpolitikai igazgató kiemelte, a vszb nem a nők iránti udvariasságból tűzi évről évre napi­rendre a témát, hanem hogy a számok tükrében is áttekintse, a Főtaxinál nincsenek-e hátrányos hely­zetben a nők, anyagi és erkölcsi elismerésükben, például a kitüntetésben nincs-e eltérés a nők hát­rányára. Ez utóbbi kétszeresen is hiba lenne, mivel a nők a maguk területén a férfiaknál jobban dol­goznak, állapította meg. A jól végzett munkát ismerték el többek között a tavalyi nőnapkor, amikor a nők közül 84-en kap­tak különféle miniszteri, szakszervezeti és vállalati kitüntetést, illetve jutalmat. Szintén a tavasszal vizsgálták a vállalatnál a nők vezetővé válását és pozitív megállapításokat tettek. A Főtaxinál rég nem téma az egyenlő munkáért egyenlő bér gya­korlati alkalmazása. A jövedelem mértéke nőknél, férfiaknál a végzett munkától függ. Új jelenség, hogy növekszik a nőik részvétele a vgmk-ban. Ez jó a vállalatnak, mert általa pótol­ható a munkaerőhiány miatti munkaidőalap-vesz­teség, de arra is fel kell figyelni, hogy az otthontól távol töltött idő növekedésével szerzett több jöve­delemnek másik oldala is van. A kevesebb szabad idő miatt kevesebb jut kulturálódásra, szórakozás­ra, sportra és előbb-utóbb megsínyli a családi élet, a házasság, a gyermeknevelés is. Az eredmények között tartják számon, hogy 47 gyermek óvodai elhelyezését sikerült megoldani. Jogosnak tűnő aggodalommal kérdezték többen is, sikerül-e ez a jövőben is. Közismert, hogy a gyer­mekintézmények közvetlen vállalati anyagi támoga­tása megszűnt, és csak bizonyos kilométer-teljesít­ményig autóbuszhasználatot ad a vállalat. A Fő­taxinak megállapodása van a XVII. kerületi ta­náccsal, ahol a közlekedési lakótelepen 107 lakásra bérlő kijelölési joga van, és korábban uszodaépít­­tésre 4 milliót adott, hogy annak fejében a gyenm­ek­ kék óvodai férőhelyet kapnak. Az értékelésben is szerepelt és a hozzászólók is­­s foglalkoztak a gyesen levők, a gondozási szabadságu­­­ról visszatérők problémakörével. A kismamákkal " három éven át a kapcsolattartás ugyancsak egy- 1k oldalú. Minden őket is érintő rendezvényre meg-­­­hívják őket, de a megjelenés elenyésző. Bérüket e­közben is emelik, erről értesítést kapnak. A válla­lat szeretné, ha otthonlétük alatt képeznék magu­kat, tanulnának. Jelentkező ritka, mint a fehér holló. Az állítólagos gyes­ neurózis ellen kívánnak fellépni azzal is, hogy a következő évi nőpolitikai intézkedési tervbe belevették a rövidesen megnyíló klubkönyvtárban részükre külön, érdeklődésükre számító foglalkozásokat szerveznek. Erre az időre megszervezik a gyermekek foglalkoztatását, fel­ügyeletét is. Ami az 1985-ös intézkedési terv egészét illeti, az egyik hozzászóló úgy jellemezte, nincs mit hozzá­tenni, mert minden lényeges dologra kiterjed. És bízik benne, hogy mint eddig, a nehezebb gazdál­kodási körülmények ellenére is teljesülnek az ab­ban foglalt célok.

Next