Közlekedés, 1985 (75. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

II forgalmi utazók helyzete Az elnökség november 28-i ülésén dr. Zahumenszky József vezérigaz­gató előterjesztésében tárgyalta a Budapesti Közlekedési Vállalatnál a forgalmi utazók foglalkoztatásának helyzete című előterjesztést. Az elő­terjesztés kapcsán az elnökség in­formációt kapott a járművezetői munkakörben dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásáról. Megismerte a vállalat teljesítményé­nek legfontosabb mutatóit, többek között azt, hogy naponta átlagosan háromezer-nyolcvankilenc jármű vesz részt a főváros forgalmában (ez a járműállomány közel 84 százalé­ka); a járművek naponta megközelí­tően 5,2 millió utast szállítanak el, hogy a járműveken hétköznap és pihenőnapokon egyaránt több mint háromezer járművezető teljesít szol­gálatot. Az írásos előterjesztés és a BKV vezérigazgatójának szóbeli kiegészí­tése tartalmazta azokat a problémá­kat, amelyek Budapest közlekedésé­ben nehézségeket okoznak, különö­sen a járművezetői beosztásokban dolgozók magas túlóráját, a jelentős járművezetői létszámhiányt, az ab­ból adódó foglalkoztatási problémá­kat, a munkásállomány létszámhiá­nyát. Az elnökség tapasztalatokat szer­zett azokról az eredményekről, ame­lyeket nagy erőfeszítések árán ért el a vállalat a munkaerő megtartásá­ban, illetve munkaerőszerzésben, a foglalkoztatási feltételrendszerek módosításában, a forgalomszervezés korszerűsítésével; az eszközkihasz­nálás hatékonyságának növelésével; a dolgozók szociális helyzetének ja­vításával; a végzett munka erkölcsi, anyagi elismerésének növelésével. Külön hangsúlyt kapott az az el­ismerés, amely azoknak a járműve­zetőknek, illetve más beosztásokban dolgozóknak szólt, akik becsületes munkájukkal a jelenlegi nehéz hely­zetben is erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy a vállalat biztosí­tani tudja Budapest tömegközleke­dési igényeinek kielégítését Az elnökség a több mint három­órás vitát követően az írásos előter­jesztést, valamint a szóbeli kiegészí­tést egyhangúlag elfogadta. Megálla­pította: a Budapesti Közlekedési Vállalat állami, politikai, társadalmi vezetése nagy erőfeszítéseket tesz a kötelezettségek teljesítése érdeké­ben. Az elnökség továbbra is támo­gatja a vállalat törekvéseit. Különös tekintettel a tömegközlekedés szol­gáltatási színvonalának közhangu­lat-alakító jellegére, a tömegközle­kedés elsőbbségét és kiemelt segíté­sét továbbra is szükségesnek tartja. Az elnökség felkérte a vállalat ve­zetését, hogy a tervezett intézkedé­sekkel segítse elő a járművezetők­nél a foglalkoztatási idő csökkenté­sét, bérezésüket növelve az össz­­kereseten belül a teljesítményhez kötődő kedvezőbb keresetarányok kialakítását. Javítsák továbbá a munkaerő-megtartó és -szerző tevé­kenységüket és tegyenek erőfeszíté­seket annak érdekében, hogy a jár­művezető dolgozók munkakörülmé­nyei javuljanak. Felmérés az autójavító kisvállalatoknál Az elnökség megvitatta az autó­javító kisvállalatoknál végzett fel­mérés alapján összeállított előter­jesztést a kisvállalatok általános helyzetéről, az ott dolgozók szociális és jövedelmi körülményeiről, a spor­tolási és kulturális lehetőségekről. Az elnökségi előterjesztést készítő autójavító-ipari szakágazati munka­­bizottság azt is vizsgálta, a fenti kö­rülmények milyen hatással vannak a munkaerő megtartására. A tröszt megszűntével az állami autójavítóipar 72 kisebb-nagyobb önálló egységgé rendeződött. 39, ja­varészt szerviznek épített, tehát a vállalati működéshez szükséges fel­tételeknek meg nem felelő kisválla­lat alakult, illetve a fővárosi minisz­tériumi irányítással működő válla­latok leányvállalataiból később ala­kult 9 tanácsi irányítású kisvállalat tartozik e csoportba. Az autójavító­ipari kisvállalatok évi több millió óra javítási kapacitást képviselnek, és 7 ezer embert foglalkoztatnak. A vállalati szervezeti keretek idő­ben, rendben kialakultak. Létrejöt­tek a szakszervezeti alapszerveze­tek, s a megfelelő működéshez szak­­szervezeti apparátusa segítséget adott. A kisvállalatok zökkenőmentes működését azonban­­kedvezőtlenül befolyásolja, gyakorta a folyamatos munkát bénítja az elégtelen alkat­részellátás, ami az átszervezés óta még tovább romlott. A munkaellá­tottság sem megfelelő, mivel az át­szervezés előtt ígért versenyhelyzet megteremtődésével szemben, ami az autósok körében az árcsökkentés re­ményét keltette, a javítási díjtétel emelését hozta. E gondokat az új szolgáltatások bevezetésével sem tudták ellensúlyozni a vállalatok, az érvényes szabályozók sem ösztönöz­nek arra, hogy szolgáltatást végző vállalatok növeljék az ipari tevé­kenységüket. Az elnökség elé került előterjesz­tés azt is megállapította, a kisválla­latoknál a bérezésben, az érdekelt­ségben nincs egységes módszer, a jó minőségben végzett munkát viszont anyagilag is mindenütt elismerik. A munkahelyi közérzetet befolyá­soló jóléti alapképzésben és felhasz­nálásban sincs egységes gyakorlat. Bár erre kötelező előírás nincs, a kisvállalatok többsége a korábbi színvonalat meg akarván őrizni, megtartotta az alapképzés gyakorla­tát. Ugyanez mondható az üzemi ét­kezésre, mely mindenütt megoldott, sok helyen büfé is működik. A sport, a kulturális munka sok kívánnivalót hagy maga után. Ahol volt sportpálya, könyvtár, az az anyavállalat kezelésében maradt. Nem kielégítő a szakmai képzés, és továbbképzés sem az autójavító­ipari kisvállalatoknál, állapította meg az elnökség. A témával kapcsolatos állásfogla­lást, illetve határozatot a legköze­lebbi Elnökségi tájékoztató közli. Munkavédelmi verseny Országos döntővel ért véget az a munkavédelmi vetélkedősorozat, amelyet az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács, a SZOT, a Magyar Vöröskereszt és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa rendezett. A versenyben — amely 1983 márciusában vállalati döntőkkel kezdő­dött meg, majd kerületi, városi, megyei és végül országos döntővel folytatódott — húszezer szocialista brigád és kétszázezer dolgozó vett részt, számot adva közlekedési, elsősegély-nyújtási, munkavédelmi, illetve otthoni balesetmegelőzési ismereteiről. A Szolnoki Volán tízéves együttműködési megállapodást kötött a Szolnoki Cukorgyárral, melynek meghosz­­szabbítására a közeljövőben kerül sor. A megállapodás értelmében 150 ezer tonna cukorrépát kell a földekről beszállítaniuk és 40 ezer tonna répaszeletet kell a tsz-ek részére kifuvarozniuk. A répaszállítmány lerakása lemosással történik, mert így 5—10 perc alatt lemosnak egy szerelvényt A Cukorgyár udvaráról még „melegében,, szállít­ják el a hasznos mellékterméket A lemosást nagynyomású vízágyúval végzik. Előkészületek az Európai Autós Szemináriumra 1984. november 13—14-én ülésezett az V. Európai Autóközlekedési Szeminárium előkészítő bizottsága Nagy-Britanniában. Az értekezlet házigazdája a brit Közlekedési és Általános Dolgozók Szakszervezete (TGWU) volt. Az ülésen részt vettek: a Szovjetunió, az NDK, Ma­gyarország, Franciaország, Olaszország, az NSZK, Finnország, Nagy-Britannia közlekedési szakszerveze­teinek képviselői. Az előkészítő bizottság tagjai megvitatták és elfogad­ták a szeminárium munkamódszerének fejlesztésére vonatkozó brit javaslatot, így a szeminárium részvevői­nek nagyobb lehetősége lesz konzultációkra, vélemény-­ cserékre, a közúti közlekedés egészét és egyes részte­rületeit érintő kérdésekben egyaránt. Ennek érdekében a szemináriumon az eddigi plenáris ülések mellett, sze­mélyszállítással, illetve áruszállítással foglalkozó mun­kacsoportok működnek majd. Az előkészítő bizottság előzetesen elfogadta a sze­mináriumon megvitatandó témaköröket, így a plenáris ülés tárgyalja majd a szovjet autóközlekedési szak­­szervezet értékelését a IV. Szeminárium állásfoglalá­sainak megvalósulásáról. A két további témakört — a városi tömegközlekedés­ben foglalkoztatott járművezetők munkabizottsági és egészségvédelmi problémáit, valamint a nemzetközi közúti szállítás járművezetőinek munkavégzésük során biztosítható segítségnyújtás lehetőségeit — a szemi­nárium munkacsoportjai vitatják meg. A városi tömegközlekedés vitaindítóját a francia köz­lekedési szakszervezet, míg­­a nemzetközi gépjármű­­vezetők részére történő segítségnyújtás módozatait a brit és a magyar közlekedési szakszervezet terjeszti elő. Az V. Szeminárium napirendjeinek, témaköreinek pontosítása, a szervezési, technikai kérdések megvita­tása, a II. Előkészítő Bizottsági ülés feladata lesz, amelyet 1985. április 10—12. között rendeznek meg Franciaországban. Az előkészítő bizottság ülését nagyfokú aktivitás és konstruktivitás jellemezte. Kedvezően értékelhető, hogy a nyugati szakszervezetek (francia, olasz, finn) igényel­ték a szocialista országok szakszervezeteivel a szak­mai kérdések folyamatos konzultációját, különös tekin­tettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet közúti köz­lekedéssel foglalkozó bizottságának közelgő ülésére, a közös szakszervezeti álláspont kialakítása érdekében. Repülőtéri szakszervezeti ifjúsági napok Év végén rendezték meg Feri­hegyen a szakszervezeti és ifjúsá­gi napokat. A MALÉV és a Légi­forgalmi és Repülőtéri Igazgató­ság dolgozói egyaránt részt vettek a közösnek szánt programokon. Az egyes találkozók, akciók szín­vonala, sikeressége különböző volt; az esetenkénti családias jel­leget, a csekély számú részvevőt nemigen lehet szervezési hibával, vagy a dolgozók érdektelenségé­vel magyarázni. Valószínű, hogy mintegy három hétre összeállított program túlságosan is gazdag volt. Már a megnyitó napján idősebb Rubik Ernővel találkoztak az ér­deklődők (inkább a pályatársak), és szép kiállítást is tekinthettek meg a repülőtéri dolgozók hobbi­munkáiból. Egyebek között tetsze­tős hímzések, fából faragott szob­rok, kerámia tárgyak, valamint üzemtörténeti tárgyú fotók hívták magukra a figyelmet. Külön na­pot szántak a repülős filmek be­mutatására. Az újítási ankéton, ötletbörzéken a jó javaslatokat azonnali honoráriumok követték. Politikai fórumon a MALÉV és az LRI vezetőitől kaphattak választ a megjelentek (inkább az idősebb generációt képviselték), vendég volt itt Pálfy József, a Magyar­­ország főszerkesztője. Az újság­író szövetséget képviselte Fábián Ferenc az Atrium Hyatt Szállo­dában tartott találkozón. Emléke­zetes összejövetel volt az a tea­délután, amelyen Mezei András­sal beszélgettek a repülőtéri dol­gozók. A költő szenvedélyesen ér­velt az alkotó emberek segítésé­nek fontos ügye, a jobb feltételek teremtése érdekében, érzékletesen ecsetelte világunk veszélyeit, eh­hez kapcsolódott vers felolvasásá­val is. A legfiatalabbaknak névadó ün­nepséget szerveztek, mind az LRI- nél, mind a MALÉV-nél. A KISZ- esek járőrversenyéről többen el­ismerően nyilatkoztak. A sportnak két „napja" is volt, családok ve­télkedője zajlott az egyiken, mun­kahelyi kollektívák, öregfiúk és fiatalabbak erőpróbái a másikon. További részletezés helyett megemlítjük, a rendezvénysorozat idején tartották a vállalati és igazgatósági ifjúsági parlamentet, valamint a légiforgalmi irányítók bálját, és az EVIG-ben az utolsó eseményt, az igen sikeres záró­bált,­­. Sokszínű munkaverseny-mozgalom A GAZDASÁGIRÁNYÍTÁS ÉS A MUNKAMOZGALMAK KAPCSO­LATA volt a témája a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa által rende­zett sajtótájékoztatónak. Bukta László, a SZOT titkára gon­dolatébresztő bevezetőjében többek között hangsúlyozta, hogy a munka­­versenyben részt vevők magatartása az utóbbi időben kedvezően válto­zik. Kialakulófélben van egy rugal­masabb, az élet körülményeihez job­ban alkalmazkodó felfogás. Az új gazdaságirányításra való át­térés erősíti a vállalati önállóságot, mindez a vállalkozási kedvet is erő­síti. A szakszervezetek fontos fel­adata a kibontakozó alkotó szándék erősítése, a megfelelő légkör bizto­sítása. Sok tennivaló van a gazda­ságpolitikai célokat legjobban segí­tő újítások elterjesztésében, az öt­letek mentésében, és a komplex újí­tómunka ösztönzésében. Tanulságos a vállalati gazdasági munkaközössé­gek működése. Bebizonyították, ha a munkát megfelelően előkészítik, fel­tételeit biztosítják és az ösztönzés az eredménynek megfelelő, és idő­ben történik, akkor gyümölcsöző le­het e tevékenység. Nem e közössé­geket és a szocialista brigádokat kell szembeállítani egymással, hanem a korszerűsödő versenymozgalomba át kell menteni a vgm-ek tevékenysé­gének néhány racionális vonását. A kőbányai Vas- és Acélöntődé­ben (KÖVAC) kísérletképpen új ösz­tönzési rendszert vezettek be há­rom gyáregységben. Célja, hogy ezek a gazdasági egységek a brigádok ál­tal vállalt célfeladatok, többletmun­kák honorálására külön anyagi ke­retet létesítsenek. Újszerű, hogy a gazdasági vezetés ajánlást tesz a bri­gádoknak, hogy milyen többletfel­adatok elvégzésére vállalkoznak. Az üzem vezetői megállapodnak a bri­gádokkal a vállalásokban, s előre meghatározzák azt a pénzösszeget, amelyet a feladat teljesítése után ki­fizetnek, amit a brigád tagjai ma­guk között osztanak fel. TÖBB ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT­NÁL — a kivitelező és a szakiparban is — alkalmazzák az „egyösszegű utalványozást”. Ennek alapján az adott kollektíva megkapja a munka­feladatot, az érte járó bért. A mun­ka elvégzését a brigád szervezi meg, az idővel, a munkaerő- és gépi ka­pacitással, valamint a feladat elvég­zéséért járó bérrel ők gazdálkodnak. A BIOGAL Gyógyszergyárban né­hány éve eredményesen alkalmaz­zák a „bérpályázati rendszert” lé­nyege, hogy az eredeti terv mellett az üzemek olyan többletteljesítmény­re vállalkoznak, amely a vállalat számára többletjövedelmet, ered­ményt realizál. Az elért többlet­eredmény alapján díjazzák az üze­meket, azokon kí­vül-belül a kollek­tívákat s az egyéneket. Az elisme­rés bérnövekményben jelenik meg. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖ­DÉSI SZERZŐDÉST kötött 10 válla­lat — Metróber, Uvaterv, Főmterv, Rév-metró, Hídépítő, Aszfaltútépí­­tő Vállalat, VBKM—VÁV Gyára, Gép- és Felvonószerelő, Mélyépítő és Bányászati Aknamélyítő Vállalat — az Árpád-hídi, a Flórián téri és a Róbert Károly körúti beruházások sikeres megvalósítására. A feladat teljesítéséhez különös lendületet adott a munkaverseny. A többlet­vállalások a még szervezettebb, fe­gyelmezettebb munkát segítették elő, melynek alapján a feszített ütem­tervhez képest is több héttel koráb­ban átadták a beruházási komplexu­mot. Újszerű kezdeményezés az OKGT több vállalatánál, hogy kísérleti jel­leggel bevezetik a „Minőségi kör” típusú brigádok működését. Hasonló minőségi körök létrehozásáról több vállalat számolt be. A Biogail Gyógyszergyárban ettől az évtől korszerűsítették a szocialis­ta brigádok elismerési rendszerét. Ezen túl brigádfokozatok helyett a „Szocialista brigádmozgalom” és az „Élenjáró brigád” kitüntető cím ke­rül adományozásra. A „Brigádérem” elnyerése után a kollektíva 15 ezer forint, az „Élenjáró brigád” cím el­nyerése esetén 20 ezer forint, a „Vál­lalat kiváló brigádja” kitüntetés el­nyerése esetén 30 ezer forint egy­összegű jutalomban részesül — lét­számtól függetlenül. Ezentúl a vál­lalat brigádjai „Nívódíjat” is el­nyerhetnek. Ezt azoknak a kollektí­váknak adományozzák, amelyek a kultúra, az alkotó munka, a társa­dalmi munka, vagy a környezetvé­delem (valamelyike) terén kimagas­ló eredményeket érnek el. A díjjal járó jutalom brigádonként 20 ezer forint. Együttműködési szerződés jött lét­re a Volán 21. sz. Vállalat visontai üzemegysége és a Mátraaljai Szén­bányák Vállalat Thorez Bányaüzeme között. A szerződés javítja, illetve összehangolja a munkaszervezést a két vállalat és a brigádkollektívák között. (Kádér) KÖZLEKEDÉS 3

Next