Közlekedés, 1986 (76. évfolyam, 1-11. szám)

1986-01-01 / 1. szám

A Közlekedési és Szállítási Dol­gozók Szakszervezete politi­kailag erősödve, szervezetileg megújulva, mozgalmi életének 87. esztendejében, XXXI. kongresz­­szusának küszöbére érkezett. Szak­­szervezetünk legfőbb irányító fóru­ma megkezdi kétnapos munkáját — ezekkel a szavakkal kezdte meg be­számolóját Moldován Gyula főtitkár. A mozgalom törvényei szerint a küldöttek, tagságunk előtt el kell számolnunk azzal, hogy a központi vezetőség miképpen sáfárkodott megbízatásával: mit tettünk a XXX. kongresszus határozatainak végre­hajtásáért? Hogyan alkalmaztuk a gyakorlatban a társadalom vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkás­párt útmutatásait? Tagságunk szolgálata arra kötelez bennünket, hogy a választások ta­pasztalataira, a dolgozók vélemé­nyére támaszkodva megalapozott mérleget készítsünk, s megjelöljük a következő években ránk váró fel­adatokat. Főtitkárunk a szakszervezet tiszt­újításának legfontosabb tapasztala­tait a következőkben összegezte. A központi vezetőség választási feladattervének megfelelően 1985. szeptember 1. és november 18-a kö­zött szerveztük meg a választásokat. A választás egész folyamatát szer­vezett, jól előkészített politikai mun­ka jellemezte. A választási doku­mentumok megfelelő önállóságot biztosítottak az alapszervek munká­jához. Helyesnek bizonyultak az elő­készítés során az elnökség és titkár­ság által kimunkált módszerek. Két ütemben 49 helyen és alkalommal megtartott tagsági vita zajlott közel kétezer szakszervezeti tag részvéte­lével. Ezt követték az országos és al­­ágazati titkári értekezletek. Mind­ezekkel összehangoltan a propagan­damunka eszközeivel segítettük a kongresszus jó előkészítését. Válasz­tási dokumentumainkat az elnökség felkérésére megvitatta és vélemé­nyezte a Közlekedéstudományi Egye­sület elnöksége is. A korábbi évekhez viszonyítva sokkal aktívabb volt a gazdasági ve­zetés bekapcsolódása, vezetői érte­kezleteken foglalkoztak a választá­sokkal. Észrevételeket és javaslato­kat tettek a kongresszusi dokumen­tum tervezethez, az észlelhető érde­mi közeledésükből, az együttműkö­dési készségből a következő időszak­ban szervezetten profitálni kell szer­vezeteinknek. bizalmi testületi ülés, vagy bizalmi küldött-testületi ülés keretében bo­nyolódott a választás. Négy helyen kétszakaszos válasz­tást tartottak. A nem megfelelő elő­készítés miatt öt helyen elhalasztot­ták a választási értekezleteket. Egy helyen a tagság szabálytalannak ítél­te a szavazatok összeszámlálását. A választást ennek megfelelően megis­mételtettük, amelyet a tagság meg­nyugvással vett tudomásul. A vá­lasztásokat szolid ünnepélyesség, megfelelő aktivitás, és jó hangulat jellemezte. A beszámolók nagy többsége kri­tikus, önkritikus és problémaérzé­keny volt. Nem takargatták el a gondokat és a nehézségeket, felelős­ségteljesen politizáltak. Az őszinte szóra, a szókimondásra a tagság is hasonlóképpen reagált. Nagyszerű tény, hogy szakmánkban a választói fórumokon közel 30 ezren nyilvání­tottak véleményt, s­­ volt mondani­valójuk! A közlekedésben dolgozók többsége a nehézségekre nem reményvesztés­sel, hanem aktivitással reagál. Szól, hogy tegyünk! Javasol, hogy javít­sunk! Úgy próbál eligazodni, hogy el is igazít. Ezt az egészséges emberi , mozgalmi, s mondjuk ki: szocialista energiát kötelességünk tovább vinni, terjeszteni, hasznosítani! S felka­rolni mindazt az újat, ami tagsá­gunk e jelentős részének gondolatai­ban megfogalmazódott. Szorító gondok Mi foglalkoztatta a hozzászólókat? Mindenekelőtt a szakszervezet ér­dekvédelmi, nevelő, a termelést, gazdálkodást segítő, a szervezeti élettel összefüggő tevékenységét, a munkaverseny-mozgalmat, a szociá­lis vívmányok megőrzését érintették. Szinte kivétel nélkül felvetették a következőket: a gépjárművek és rakodógépek rossz műszaki állapotát; az anyag- és alkatrészellátás gond­jait; a magánkisipar és a gazdasági munkaközösségek helyzeti, előnyeit; a főmunkaidő rangjának, becsüle­tének a védelmét; a gyakorta mértéktelen túlmun­kát; a 40 órás munkahét bevezetésének kiterjesztését; a szakszervezeti munka nyilvános­ságának javítását; azt, hogy pótlékolják a gépjármű­­vezetők túlmunkában történő fog­lalkoztatását; a tengelyen dolgozók korkedvez­ményes nyugdíjazását; a nyugdíjak reálértékének kellő megőrzését; azt, hogy magas az üdülési beuta­lók ára, és kevés a családi beutaló. A hozzászólók a felszínre hozták a politikai, a mozgalmi munka egy-egy részterületével, vagy a végrehajtás módszerével kapcsolatos halványabb, vagy élesebb bíráló megjegyzéseket is. Nincs mit tagadni azon sem, hogy a sok ezer hozzászólás között voltak, amelyek a végleteket is sú­rolták. Vágyálmok és reményt vesz­tett jóslatok, közöny­ és demagógia is fel-felbukkant a megnyilvánulá­sok között.­­ A választások sorozatában arra is fény derült, hogy tagságunk tájéko­zott a közgazdaság dolgaiban, job­ban, reálisabban felismeri a maga helyét a gazdálkodás bonyolult fo­lyamataiban, mint korábban. Rend­kívül nagy jelentősége van annak, ha ki-ki érzi, tudja, miben, hogyan lendítheti előre a szocializmus egész gépezetének munkáját. A tapasztalatok között arról is szólnom kell — mondotta a főtitkár —, hogy a kádermunka demokratiz­musának fejlesztése a káderelőkészí­tés és kiválasztás új módja és formái a tagság teljes egyetértésével és he­lyeslésével találkoztak. A szakszer­vezeti csoportok tagjai jó szívvel nyugtázták, hogy most első ízben az ő kezdeményezésük és jelölésük erő­teljesebben érvényesült a vezető ki­választásánál. A bizalmiak és helyet­teseik közel 30 százaléka cserélődött a mostani választáson. A 171 válla­lati alapszervnél 26 titkárváltás tör­tént. A tagság azt is kedvezően értékeli, hogy a testület a függetlenített szb­­titkárt a választást megelőzően mi­nősíti. Rendkívüli terhelésnek volt kitéve ez a szakma Mindannyian tudjuk, hogy a XXX. kongresszus határozatának végrehaj­tása a számítottnál és a vártnál is nehezebb társadalmi, politikai, fő­ként kedvezőtlenebb gazdasági viszo­nyok között ment végbe. Rendkívüli terhelésnek volt kitéve ez a szakma az elmúlt öt esztendőben. A vállala­tokra, a társadalmi szervezetekre, a gazdasági vezetőkre és a dolgozókra egyaránt érvényes ez a megállapítás. És nem azért, mert rosszabbul dol­goztunk, mint korábban, hanem azért, mert a munka feltételei rom­lottak, szigorodtak meg. Mindunta­lan azzal a kérdéssel kellett szembe­néznünk: jobb munkával lehet-e el­lensúlyozni, kivédeni a növekvő ter­heket. Versenyfutás volt abban, hogy va­jon a nehézségeink nőnek-e gyor­sabban, vagy a mi munkánk színvo­nala, a munka hatékonysága javul-e jobb ütemben? Végül is a maga egy­szerűségében tehetjük fel a kérdést: megálltuk-e a helyünket az elmúlt öt évben? Jelenthetjük a kongresz­­szusnak, a válasz IGEN! A megnö­vekedett terhek nagy részét javuló munkával ellensúlyozni tudtuk. Ha nem is 100 százalékosan, de a terhek növekedésének nagy részét jobb, szervezettebb, hatékonyabb munká­val ellentételezni tudtuk és ezért az elmúlt öt évet joggal-okkal minősít­hetjük a helytállás és a megújulás időszakának. Nyomatékosan és hangosan kell szólnunk dolgozóink helytállásáról. A közlekedési dolgozók a szokatla­nul kemény télben majdhogynem zavartalanná tették a közlekedést, a zord időjárás ellenére naponta több millió ember járt el a munkahelyére és érkezett haza otthonába. S mind­ennek az ára? Sok-sok túlmunka, az emberi és gépi erő maximális ki­használása, nem ritkán emberfeletti küzdelem. Ebben a helytállásban ott volt a munkahely iránti hűség és a szakma szeretete. S vajon mi még? Az — elvtársaik! —, hogy a közle­kedési és szállítási dolgozók tudatá­ban vannak munkájuk fontosságá­nak, érzik, ismerik annak népgazda­sági jelentőségét, mindez párosul egyfajta szocialista értéktudattal és szolgálatvállalással. Javasolom, hogy a kongresszus fejezze ki elismerését és köszönetét ezért a nagyszerű tel­jesítményért. A közlekedési és szállítási szakma fejlődését és fejlődőképességét a változó teljesítmények, a jelentkező Elkötelezett felelősségérzettel, alkotó tenniakarással feladatainkról Szakszervezetünk december 7-én összeülő XXXI. kongresszusán Mátyási Árpád alelnök köszöntötte a küldötteket és meghívottakat, a munkában élen járó dolgozókat, a szocialista munka kitüntetettjeit, mozgalmunk megbecsült veteránjait. Köszöntötte a kongresszus el­nökségében helyet foglaló Czinege Lajost, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagját, miniszterelnök-helyettest, Bányai Istvánt, az MSZMP KB tagját, Szlovatsik Károlyt, a SZOT titkárát, Urbán Lajos közlekedési minisztert, K. G. Matthewet, a Közlekedési és Szállítási Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége főtitkárát. A köszöntés után a kongresszus részvevői kegyelettel emlékeztek a XXX. kongresszus óta elhunyt központi vezetőségi tagokról. A továbbiakban Jenecsek István kv-titkár javaslatára a küldöttek elfogadták a kongresszus munkaprogramját, hogy a beterjesztett írá­sos dokumentumokat, és szóbeli kiegészítőt, a határozattervezetet, a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusára az ajánlást együtt vi­tatják meg. Egyetértettek azzal, hogy a kongresszuson 107 tagú köz­ponti vezetőséget, 9 tagú számvizsgáló bizottságot, és a magyar szak­­szervezetek XXV. kongresszusára 34 küldöttet válasszanak. A küldöt­tek megerősítették a kongresszus munkabizottságait, majd az elnök felkérte Moldován Gyula főtitkárt, hogy tartsa meg beszámolóját. Ünnepélyesség, jó hangulat A szakszervezeti csoport beszá­moló értekezleteben mintegy 9 ezer bizalmit és valamivel több bizalmi­­helyettest, több mint 900 főbizalmit és közel­­ezer főbizalmi­ helyet­test választottak. Hét nagy vállala­tunknál vezető főlbizalmiakat és he­lyetteseket választottak. A megjele­nés általánosan 30 százalék felett volt. A beszámolók kellő alaposság­gal értékelték a végzett munkát és körvonalazták a tennivalókat. Az üzemegységi választások során 31 vállalatnál 165 üzemi szintű szak­­szervezeti bizottságot választottak. 171 közvetlen alapszervezetnél ke­rült sor vállalati szintű választásra. Ezeken a helyeken többségében tag­gyűlésen, a nagyobb alapszerveknél ÁJA: 2,50 . A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA LXXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1986. JANUÁR

Next