Közlekedéstudományi Szemle, 1964 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1964 / 8. szám - Vámos Ferenc: A Nyugati pályaudvar történetéből

358 A magyar gőzüzemű vasutak története a Pest—Vác vonalszó­­szakasz építésénél kezdődött. 1844-ben — tehát ez évben 120 éve — adta át Pest városa a 12—24 ös széles területsávokat a Magyar Középponti Vasúttársa­ságnak. A mai Nyugati pályaudvar első állomáscsarnokát 1845—46-ban ez a vasúttársaság építette fel, a ,,barátságos úton megszerzett Ser­vita-féle telken”, amely Vörös Lászlónak a Lánchíd építéséhez a helytartótanács rendelésére ké­szített 1833. évi térképen is mint a ,,Serviták kaszálója” szerepel. Amikor 1846. július 15-én ezt az ,,indóházat” a Pest—Vác vonal­lal együtt felavatták, a Pesti Divatlap beszámolt ugyan arról, hogy az ünnepségen a nádor egész családjával megjelent, árva szót sem szólt azonban magáról az épületről. A korszak — a reformkor nyelvújítási szándékai­nak kora — többre tartotta mindjárt a megnyitásról szóló híradásokban azt a felfogást kife­jezni, hogy az ,,indóház” szó a ,,pályafő”-vel helyettesítendő. Magáról az épületről a kor gyanús alakja, Zerffy G. J. adott hírt, a német nyelvű Der Spiegel-ben: „meglepően elegáns.. . rajta min­den pazar”. 90 éve már, hogy az épületet lebontották, s csak most derült ki, hogy nem Zitterbarth, a klasszicista építész tervezte, aki az épület megmaradt terveit alá­írta, hanem Vigadó mestere, a 24—25 éves Feszi Frigyes, aki ekkor nyerte az első pesti Or­­szágháza-tervpályázat első díját, majd — éppen utóbbi sikere nyo­mán — Széchenyitől a József Iparműtanoda (Műszaki Egye­temünk elődjének) tervezési meg­bízását. Arról, hogyan volt lehet­séges, hogy a XIX. század 40— 50-es éveiben nem a tervező írta alá a tervet, már hosszabban írtam.­ Erről a kérdésről csak még annyit, hogy az Életképek 1846. évi évfolyamának egyik műmel­lékletén közölte magának az első Nyugati pályaudvari felv­ételi épü­letnek Feszi-féle homlokzati ter­vét. Bal alsó sarkában „Feszel raj.” (így), jobb alsó sarkában pedig „Perlaszka metsz.” fel­irattal. Az engedélyezési terveken azonban Zitterbarth aláírása ol­vasható. Feszlnek ugyanis, nem lévén céhtag, nem volt tervalá­írási joga sem. Az állomáscsarnokot, amely mint fejállomás, öt vágány fölé épült, felépítése után alig 30 évvel újjal kellett pótolni, mert a fejlődés már túlhaladt felette, s mert épületét az 1871 után A Nyugati pályaudvar történetéből építeni kezdett Nagykörút derék­ba szelte ketté. A pályaudvari csarnoképület ma is meglevő utódját 1877-ben avatták fel. A Nyugati pályaudvar első állomásépületének viszonyát egy­kori környezetéhez — körvona­lakban — így képzelhetjük el : a mai csarnok középtengelyét hosszabbítsuk meg a mai Lenin körúton át a Jókai utcáig, így körülbelül ahhoz a térséghez ju­tunk, amelyen az első „állomási udvar” állt 1844—46-tól 1875— 1877-ig, a második csarnoképület felavatásáig. A Jókai (egykori Gyár) utcára nézett az 1870-es évek elején lebontott első felvételi épület oromfala. Az épület hossza Feszi rajzából hozzávetőlegesen megítélhetően, kb. 60 m volt, szélessége pedig kb. 15 m. Feszi imént említett 1846-iki rajza sze­rint az épület minden oldalról szabadon állt. A Váci út felé néző oldala mentén nagyvona­lúan parkosított térség volt, amely a Jókai utca vonalán mérve az egykori Három bárány (ma Rudas László) utcától a Váci útig ter­jedt. Ha egy perspektivikus rajz­ból ítélhetünk, az állomásépület oromfala előtti térség a mai Bajcsy-Zsilinszky út és a Jókai utca által bezárt háromszö­gű területet is magába fog­lalta. Feszi említett rajza szerint az I. ábra. Vörös László 1833. évi térképe Pestről és Budáról. VÁMOS FERENC­ ­ Művészettörténeti Értesítő, 1961 88—89. old. KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI SZEMLE

Next