Közlekedéstudományi Szemle, 1964 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1964 / 8. szám - Vámos Ferenc: A Nyugati pályaudvar történetéből
358 A magyar gőzüzemű vasutak története a Pest—Vác vonalszószakasz építésénél kezdődött. 1844-ben — tehát ez évben 120 éve — adta át Pest városa a 12—24 ös széles területsávokat a Magyar Középponti Vasúttársaságnak. A mai Nyugati pályaudvar első állomáscsarnokát 1845—46-ban ez a vasúttársaság építette fel, a ,,barátságos úton megszerzett Servita-féle telken”, amely Vörös Lászlónak a Lánchíd építéséhez a helytartótanács rendelésére készített 1833. évi térképen is mint a ,,Serviták kaszálója” szerepel. Amikor 1846. július 15-én ezt az ,,indóházat” a Pest—Vác vonallal együtt felavatták, a Pesti Divatlap beszámolt ugyan arról, hogy az ünnepségen a nádor egész családjával megjelent, árva szót sem szólt azonban magáról az épületről. A korszak — a reformkor nyelvújítási szándékainak kora — többre tartotta mindjárt a megnyitásról szóló híradásokban azt a felfogást kifejezni, hogy az ,,indóház” szó a ,,pályafő”-vel helyettesítendő. Magáról az épületről a kor gyanús alakja, Zerffy G. J. adott hírt, a német nyelvű Der Spiegel-ben: „meglepően elegáns.. . rajta minden pazar”. 90 éve már, hogy az épületet lebontották, s csak most derült ki, hogy nem Zitterbarth, a klasszicista építész tervezte, aki az épület megmaradt terveit aláírta, hanem Vigadó mestere, a 24—25 éves Feszi Frigyes, aki ekkor nyerte az első pesti Országháza-tervpályázat első díját, majd — éppen utóbbi sikere nyomán — Széchenyitől a József Iparműtanoda (Műszaki Egyetemünk elődjének) tervezési megbízását. Arról, hogyan volt lehetséges, hogy a XIX. század 40— 50-es éveiben nem a tervező írta alá a tervet, már hosszabban írtam. Erről a kérdésről csak még annyit, hogy az Életképek 1846. évi évfolyamának egyik műmellékletén közölte magának az első Nyugati pályaudvari felvételi épületnek Feszi-féle homlokzati tervét. Bal alsó sarkában „Feszel raj.” (így), jobb alsó sarkában pedig „Perlaszka metsz.” felirattal. Az engedélyezési terveken azonban Zitterbarth aláírása olvasható. Feszlnek ugyanis, nem lévén céhtag, nem volt tervaláírási joga sem. Az állomáscsarnokot, amely mint fejállomás, öt vágány fölé épült, felépítése után alig 30 évvel újjal kellett pótolni, mert a fejlődés már túlhaladt felette, s mert épületét az 1871 után A Nyugati pályaudvar történetéből építeni kezdett Nagykörút derékba szelte ketté. A pályaudvari csarnoképület ma is meglevő utódját 1877-ben avatták fel. A Nyugati pályaudvar első állomásépületének viszonyát egykori környezetéhez — körvonalakban — így képzelhetjük el : a mai csarnok középtengelyét hosszabbítsuk meg a mai Lenin körúton át a Jókai utcáig, így körülbelül ahhoz a térséghez jutunk, amelyen az első „állomási udvar” állt 1844—46-tól 1875— 1877-ig, a második csarnoképület felavatásáig. A Jókai (egykori Gyár) utcára nézett az 1870-es évek elején lebontott első felvételi épület oromfala. Az épület hossza Feszi rajzából hozzávetőlegesen megítélhetően, kb. 60 m volt, szélessége pedig kb. 15 m. Feszi imént említett 1846-iki rajza szerint az épület minden oldalról szabadon állt. A Váci út felé néző oldala mentén nagyvonalúan parkosított térség volt, amely a Jókai utca vonalán mérve az egykori Három bárány (ma Rudas László) utcától a Váci útig terjedt. Ha egy perspektivikus rajzból ítélhetünk, az állomásépület oromfala előtti térség a mai Bajcsy-Zsilinszky út és a Jókai utca által bezárt háromszögű területet is magába foglalta. Feszi említett rajza szerint az I. ábra. Vörös László 1833. évi térképe Pestről és Budáról. VÁMOS FERENC Művészettörténeti Értesítő, 1961 88—89. old. KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI SZEMLE