Közlekedéstudományi Szemle, 1966 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1966 / 11. szám - Czére Béla: Az új Magyar Közlekedési Múzeum
KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI SZEMLE annak arányai a közlekedés bekövetkezett fejlődésével nem tudtak eléggé lépést tartani és a Múzeum zömében továbbra is a klasszikus, gőzüzemű vasút technikáját tükrözte, továbbá a kiállító tevékenységen túlmutató, tudományos kutatómunkát sem tudta megfelelően kifejleszteni, mégis fontos hivatást töltött be a műszaki kultúra terjesztésében, a nagyértékű közlekedéstörténeti anyag megőrzésében . A Múzeum a Budapestet ért bombatámadások megindulásakor, 1942-ben zárta be kapuit, majd a háború során nagy károkat szenvedett : épülete súlyosan megrongálódott, gyűjteménye is részben elpusztult vagy elkallódott. Közvetlenül a felszabadulás után pedig többre nem jutott erő, mint arra, hogy a többé-kevésbé megmaradt anyagot megmentsék és 1946-ban tárolására az épület egy részének tetőzetét kijavítsák. Ettől az időtől kezdve a Múzeum újjászervezése és újjáépítése gyakran szerepelt a napirenden, anélkül azonban, hogy a szükséges nagyobb anyagi ráfordítást biztosítani lehetett volna. Csak néhány jellemző adatot, eseményt említünk az eltelt 20 esztendő történetéből . Az 1947. évi emlékezetes budapesti Közlekedési Kiállításra [6, 16] helyreállították a sérült vasúti modellek egy részét, majd a kiállítás bezárása után a bemutatott modellek és makettek egy része a Múzeum tulajdonába került. Ez ráirányította ugyan a figyelmet a Múzeum újjáépítésének szükségességére, de bizonyos szervezési intézkedéseken -amelyek az intézmény szabályos működését voltak hivatva biztosítani — és az állagvédelem költségeinek fedezetén túlmenő eredményre nem vezetett. Két évvel később, 1949-ben az akkori MAV Szakoktatási Tanácsa dolgozott ki tervezetet egy közlekedéstudományi központ létesítésére, amely a Múzeumot is magában foglalta volna, a régi épület korszerű átalakításával. Ez a terv azonban anyagi fedezet hiányában nem valósulhatott meg. 1951-ben megalakult a Vasúti Tudományos Kutató Intézet és a Múzeum ügyeinek vitele, újjászervezése is feladatkörébe került [8]. Ettől kezdve 1964-ig, a Múzeum újabb önállósulásáig az Intézet folytatta a küzdelmet az új Magyar Közlekedési Múzeum létrehozásáért. Még ebben az évben elkészült egy újabb, nagyvonalú tervezet a Múzeum ügyének végleges megoldására, összefüggésben azzal, hogy Budapest városfejlesztési terveiben az új múzeumépület helyét Budán, a Petőfi-híd tengelyében jelölték ki. E nagy költségű, 20 000 m2-es kiállítási területtel számoló megoldásnak azonban még kevésbé volt meg a reális anyagi alapja, mint jóval szerényebb elődjének, ezért megvalósítását a távoli jövőre kellett halasztani. Látva a véglegesnek szánt megoldások leküzdhetetlen nehézségeit, továbbá számot vetve azzal, hogy a Múzeum gyűjteménye a helyreállító munka, az újabb szerzemények nyomán — szépen gyarapodott, az Intézet megkísérelte a legkisebb anyagi igényű szükségmegoldást , a Múzeum régi sérült épületének minimális helyreállítását, — akkor azonban még ez sem sikerült. A Múzeum ügyét végül is egy kényszerintézkedés segítette megoldáshoz : a Fővárosi Tanács VB Városrendezési Osztálya 1954-ben elhatározta — városrendezési célokból — az egész épület lebontását és saját vállalatával meg is kezdte a bombasérült kupolacsarnok és a mellette levő épületszárny szétbontását; csak a hosszcsarnokot nem bontották le, minthogy az értékes gyűjtemény részére más alkalmas elhelyezést nem lehetett biztosítani. Ekkor azonban már a szakmai közvélemény is a Múzeum ügye mellé állt, és az illetékesek is felfigyeltek az intézmény sorsára. A MÁV vezérigazgatójának javaslatára a közlekedés- és postaügyi miniszter elfogadta azt az elgondolást, amely a Múzeum, épületének szerényebb formában való újjáépítését célozta. A MÁV Vasúttervezője elkészítette az épület helyreállításának terveit, egyidejűleg a bontást abbahagyták és 1955 végén a minimális anyagi fedezet biztosításával a MÁV Budapesti Magasépítő Főnöksége megkezdhette az újjáépítés munkáját. Eredetileg úgy tervezték, hogy a Múzeum 1957 közepén megnyitja kapuit. Az 1956-os események és az utánuk következő nehéz gazdasági helyzet azonban megakadályozták a program végrehajtását. 1957—59 között lényegében szünetelt a munka. Ekkor ismét a szakmai közvélemény erőteljes megmozdulása segített. A Közlekedéstudományi Egyesület 1959 októberében megrendezte ,,A Közlekedési Múzeumért” című, nagy közönségsikerű, demonstratív kiállítást [4] a romos épület néhány félig kész helyiségében. Ez újra felhívta a figyelmet a Múzeum nagyértékű gyűjteményére és igazolta, hogy 2. ábra. A II fi zenin legrégibb mozdony modellje, a közkedvelt ..Derű*’