Közlekedéstudományi Szemle, 1974 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1974 / 12. szám - NEMZETKÖZI SZEMLE - Gáspár László, ifj.: Az útburkolatok állapotfelvételének amerikai gyakorlata

576 NEMZETKÖZI SZEMLE Az útburkolatok állapotfelvételének amerikai gyakorlata Ifj. dr. GÁSPÁR LÁSZLÓ 1. Bevezetés Az út elsődleges feladata, hogy az utat használók igényeit megfelelő színvonalon kielégítse. Ez a lát­szólag magától értedődő követelmény azonban csak az elmúlt másfél évtized során kezdi hatását világszerte éreztetni. Természetesen, sehol sem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni azt a már sok évtizedes szemléletet, amely szerint az útburkolat minőségét, „jóságát” elsősorban a felü­letén jelentkező repedések fajtája, száma, méretei, másodsorban pedig a keréknyomosodás mértéke szabja meg. Az utak használhatósági (serviceabi­lity) elmélete teljes mértékben ugyan még csak az Amerikai Egyesült Államokban nyert polgárjogot, de már számos európai ország (köztük Csehszlo­vákia és a Német Demokratikus Köztársaság is) foglalkozott rövidebb-hosszabb ideig a problémakör elméleti és gyakorlati vonatkozásaival. A következőkben a téma néhány alapkérdésének felvázolására kerül sor, majd pedig röviden össze­gezzük és értékeljük az e területen — elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban — az utóbbi években elért főbb eredményeket. Szó esik a közel­jövő várható kutatási irányairól is. Végül pedig arra mutatunk rá, hogy a burkolatok állapotának objektív alapon történő jellemzése hazánkban milyen előnyökkel járna ; e tekintetben néhány javaslatot is teszünk. 2. A burkolatok használhatóságának elmélete és az AASHO útkísérletek A Highway Research Board egyik 1960-ban meg­jelent kiadványa közölte W. N. Carey és P. E. Irick cikkét, amelyben a szerzők az útburkolatok használhatóságának elméletét (pavement service­ability-performance concept) fejtették ki [1]. Az e témakörben azóta publikált cikkek mindegyike többé-kevésbé ezen úttörő jellegű munkán alap­szik. A burkolat használhatóságát tulajdonképpen szubjektív módon, az úthasználókból alakult mi­nősítő csoport ítéli meg , mérőszámként átlagos minősítő megítélésük szolgál. Gyakorlati célokra elvégezték e jellemző szubjektív osztályozás korre­­lálását bizonyos, a burkolatfelü­letet minősítő mérőszámokkal. Ily módon lehetővé vált, hogy — az eredeti, sokkal költségesebb és a megfelelő sze­mélyzet hiánya miatt gyakran megoldhatatlan szubjektív módszer helyett — a burkolat egyes objektív mérési adatai alapján becsüljék meg a pillanatnyi használhatóságot. Az elmélet fontosabb kiinduló feltevései a követ­kezők voltak: a) A jó közutat az jellemzi, hogy megfelelően sima és forgalombiztos. b) Nincs olyan mérőkészülék, amely objektív mértékegységben megadná, hogy valamely útsza­kasz egy adott pillanatban milyen mértékig szol­gálja az úthasználókat. (Ez alól kivétel legföljebb a nagyon hullámos utakon szállított áruknak az útállapot miatti esetleges károsodása lehet.) c) Vannak azonban olyan mérhető burkolat­jellemzők, amelyek — megfelelő súlyozás és össze­gezés után — kapcsolatba hozhatók az úthaszná­lóknak a közutak állapotáról alkotott szubjektív megítélésével. d) Az útszakasz használhatósága valamely pil­lanatnyi állapot átlagolt megítélését jelenti. e) Az útszakasz viselkedése (performance) a tel­jes élettartam alatti állapotváltozásnak alapján ítélhető meg. A szubjektív ítéletek átlageredményeit a burko­latfelület bizonyos minőségi­­paramétereivel össze­függésbe hozni kiterjedt és hosszadalmas munkát igényel. Ennek főbb lépései a következőkben fog­lalhatók össze: a) Az út azon alkotóelemeinek egyértelmű tisz­tázása, amelyeknek állapotát a felvétel során figye­lembe kell venni. (A feladat egyértelműségét elő­segíti, ha külön meghatározzuk a minősítéskor figyelembe nem veendő jellemzők listáját is.) b) A minősítést végző szakember- vagy úthasz­náló-csoport egyes tagjainak a kijelölése. (A válo­gatáskor az a fő cél, hogy a kijelölt személyek minél nagyobb mértékben képviseljék az átlagos úthasz­nálókat . ) c) A minősítő csoport (team) oktatása és begya­­koroltatása. d) Az állapotfelvételre kerülő útszakaszok kivá­lasztása. (Célszerű arra törekedni, hogy a legkülön­bözőbb állapotú szakaszok forduljanak elő közöt­tük.) e) Az útszakasz állapotának kis minősítő csopor­tokkal való felvétele.­­Mind gyalog, mind pedig jár­művel be kell az egyes szakaszokat járni. A minő­sítő csoport tagjai az általuk becsült állapotot —­Időpont Időjárás I. ábra. Amerikai burkolatállapot felvételi űrlap Elfogadható a burkolat ? О 5 -] 1 gén Nagyon jó a ■1 Nem□ 3 -1 0 Határozatlanо 2 -Közepes Rossz Vizsgált szakasz sor száma□ 1 ■ 6 : Nagyon rossz Becslést végző neve. Kocsit­i­pus közlekedéstudományi szemle

Next