Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1924 (17. kötet, 1-8. szám)
1924-02-29 / 1-2. szám
coccusokon kívül egy Oram-pozitív, vaskos corynebaktériumot is talált, amely a szilárd táptalajokon lazacvörös színű bevonat alakjában nő s hogy ő — szemben az én felfogásommal — az utóbbit tartja a betegség kórokozójának. Kérésemre volt szíves ezen baktériumból két törzset küldeni, azonkívül mellékelte idevágó dolgozatának kész német kéziratát eredeti fotográfiákkal együtt. Az érdekes közleménynek és képeknek áttanulmányozása után kétségtelenné vált, hogy az általunk észlelt két fertőző betegség csakugyan egy és ugyanaz. Csakhamar megállapítottam azt is, hogy a küldött baktériumtörzsek viszont azzal a Gram-pozitív pálcikával azonosak, amelyet én 1921-ben a mezőhegyesi vizsgálat alkalmával, valamint legutóbb, a bábolnai csikó tüdejéből és nyirokcsomóiból, a streptococcusokon kívül, kitenyésztettem. A kézirat szerint Magnussen már 1917-ben és 1920-ban is észlelte a bajt s ugyanekkor megtalálta, a streptococcusokon kívül, a pigmentképző baktériumot is, amelyet azonban, mivel szobahőmérsékleten is jól nőtt s a kísérleti állatokat nem ölte, ártatlan élősködőnek tartott. A betegség kóroktanát, mint írja, 1922-ben tisztázta, amikor 7 csikó szerveiből színtenyészetben sikerült megtalálnia az új, addig ismeretlen baktériumot, amellyel, légcsőbe való fecskendezés útján, egy egészséges csikót is sikerrel fertőzött. A mesterségesen inficiált csikó 9 napos lappangás után típusos tünetekkel betegedett meg s a 16. napon el is pusztult. Mivel pedig a tüdőre és az ehhez tartozó nyirokcsomókra lokalizálódó kóros elváltozások típusosak voltak, nemkülönben mert a kóros szervekből felkent táptalajokon a pigmentképző baktérium színtenyészete fejlődött, Magnusson beigazolva látta, hogy a csikóbetegség kórokozója nem a csikóstreptococcus, hanem az a színtermelő baktérium, amelyet ő morfológiai tulajdonsága alapján „Corynebacterium equi“nek nevezett el. Ugyanezen véleményen volt laboratóriumi munkatársa, Adsersen is, aki régi jegyzeteinek tanúsága szerint, egy dániai ménesben 2 csikón már 1920-ban ugyancsak diagnoszkálta a bajt s megtalálta a színtermelő baktériumot is, amelyet azonban, biológiai tulajdonságai alapján, ő is egyszerű élősködőnek tartott. Magnussen felfedezése után magam is főleg ezirányban tanulmányoztam a csikóbetegség kóroktanát, amelyre a múlt évben is bőséges alkalom adódott. Az összegyűjtött statisztikai adatok szerint 1923-ban Kisbéren 71 csikóból megbetegedett 19, elhullott 9; Bábolnán 86-ból 21 beteg, 8 hulla; Mezőhegyesen 15 betegből 6 hulla ; Sütvényben 9 betegből 4 hulla. Diagnoszkáltam a betegséget a tornaozorai katonai ménesben is. A magánménesek közül az egyik soproni ménesben majdnem az összes csikók megbetegedtek s 9 elpusztult. Ezen ménesbe a múlt év tavaszán egy másik magyarországi magánménesből vásárolt szopóscsikók hurcolták be a járványt; azelőtt sohasem észlelték. Egy alföldi telivér ménesben ugyancsak a múlt évben lépett fel először, amikor két késő tavaszi csikó betegedett meg, amelyek el is pusztultak.