Közlöny, 1848. július (22-52. szám)

1848-07-24 / 45. szám

204 ... « mulátott ministerialis nyilatkozatot, mint a’ jegyzőkönyvnek kiegészítő részét. Madarász József: Ez a­ tegnapi jegyzőkönyv ? Elnök: Mi tegnap történt ezen jegyzőkönyvben foglaltatik. Kinek ellene észrevétele van tessék előadni, és ha kibeszélték magukat, meg kérdem a’ házat, áll-e vagy nem , a’ mi a’ jegyzőkönyvben van, ’s a’ szerint a’ többséget kimondom. Madarász József: Véleményem ezen jegyzőkönyvre az, hogy a’ tegnapi ülésben más is határoztatott. A’ tegnapi ülésben pénz­ügyi országjár és képviselő társunk mint magános minister állott fel és elmondta , mit ért az olasz segítség alatt, elmondta , hogy nem akarja az olasz szabadság elnyomására fordítani a’ katonai erőt, hanem akarja úgy fordítani, hogy Albert ne terjeszkedhessék tovább; a’ határ­vonalakat meghatározni nem akarja, de hogy mi a’ vonalon túl esik, az megszűnjék lenni az osztrák birodalomnak kiegészítő része. Más indít­ványát a’ pénzügyminister úrnak nem hallottam , s felkérte őtet a’ ház a’ formulázásra. Akkor a’ ministerelnök felszólalt és tiltakozott az iránt, hogy ez ne tétessék be a' válaszfeliratba, hanem mint határozat jegyez­tessék fel. Ezen kijelentésnek a’ jegyzőkönyvben nyoma nincsen. Gr. Batthyán Lajos, ministerelnök: Igaz hogy én tegnap is tiltakoztam az ellen, hogy a’ pénzügyminister úr nyilatkozata ne men­jen az adressebe, és ma szinte tiltakozom az ellen, hogy ezen már nem a’ pénzügyminister ur, hanem az összes ministerium nyilatkozata ne menjen az adressebe, hanem csak a’ jegyzőkönyvbe. Megmaradok tehát a’ mellett, a’ mit tegnap kikötöttem magamnak. Egyébiránt mivel quilibet propriorum verborum optimus interpres felszólitatott a' pén­zügyminister úr, hogy tegnapi szavait formulázza s ezt meg is tette , és ma azt nyilatkoztatja ki, hogy ezen formulázás nem­csak az ő teg­napi kiejtését foglalja magában, hanem az ő kiejtésével identificálta magát az összes ministérium. Tehát azt tartom, hogy a­ rend és mél­tányosság úgy hozza magával, hogy Kossuth urnak ezen formulázva beadott nyilatkozatát úgy fogadja a’ ház, mint nemcsak a' pénzügymini­ster urnak , hanem a' többi minister uraknak nyilatkozatát is. (Helyes.) Madarász László: A’ jegyzőkönyvre csekély észrevéte­lem van. Ezen jegyzőkönyv a’ július 20-iki ülés jegyzőkönyve. Már kérdem a’ házat, következetes lesz-e magával, ha azt a’ mi julius 21- kén, beadatott, bele teszi. Én úgy gondolnám , hogy annak mit a’ pénz­ügyminister úr ma adott be, a’holnapi jegyzőkönyvbe kellene jönni, ’s nincs erő az isteni hatalmon kívül, melly a’ következő nap történtet az előbbi nap jegyzőkönyvébe tegye bele. Ez észrevételem a’ jegyző­könyvre nézve. Mi a’ dolgot illeti, tegnap az eset nem a képen állott előttünk, nem az volt a’ tegnapi végzés, és a’ tegnapi protocollum­­ból kimaradt, hogy a’ ministerelnök tiltakozik, azon nyilatkozat­nak az adressebe bemenetele iránt. És ez a’ jegyzőkönyvben nem emlik­etik meg, pedig a’ történtet nem történtté tenni nem le­het. (Felkiáltások: Elég már!) Volt már egyszer indítvány aziránt, hogy csak öt perczig lehessen szólani, azért csak röviden szólok és kijelentem, miképen nem igaz, hogy nem történt az, hogy a­ minis­terelnök tiltakozott, és ez nincs ben a’ jegyzőkönyvben (Felkiáltások : A’ jegyzőkönyv nem napló , Perczel is tiltakozott!) Ennek következ­tében a’ jegyzőkönyvet hibásnak tartom. Másodszor pedig azt mondom, akár mi van a’ jegyzőkönyvben az az egész dolognak tárgyalására tartozik. Nem bánom , írjanak belé önök ministerialis jegyzőkönyvet, vagy a' mi tegnap végezve volt, formulázza azt írásban a’ minister úr. Tehát ám legyen az, a' mit a’ minister úr formulázott, ’s azért aka­rom a’ házat figyelmeztetni a’ tegnapi szólók sorára, mivel senkit ta­nácskozási jogától megfosztani nem lehet, annak rendén a’ mint teg­nap felirva voltak a’ szólók, méltoztassanak megtartani az alapszabá­lyokat. Ha meg nem tartják ezen szabályokat, akkor bizonyosan áll az, hogy mivel kisebbségnek mondják azon részt, melly e' politicát nem osztja , a’ többség nem képes Magyarországban kormányozni. Tehát midőn a’ rendre általmegyünk, követelni fogjuk önöktől, hogy a­ teg­napi nap felirattakat hallgassák ki. Egyébiránt önöktől függ elhatározni, hogy a’ mi ma történt a’ tegnapi jegyzőkönyvbe menjen. (Zaj.) Elnök: Nem a’ dolognak érdemére, hanem csak formájára van észrevételem. Azt gondolom a’ jegyzőkönyvben semmi sem foglal­tatik egyéb, mint a’ mi tegnap történt, mert azért, hogy ma adatott be a’ jegyzőkönyv formulázva, nem lehet azt mondani, hogy a’ tegnapi jegyzőkönyv, mert akkor azt sem lehetne elfogadni, a’, mit a jegyző ma szerkeszt és ad be; különben akár a’jegyző szerkesztette volna a’ tegnap történteket akár a’ pénzügyminis­ter úr formulázza azokat, az mindegy. A’ ház megbízta a’ pénzügy­minister urat, hogy formulázza indítványát és ő azt ma benyújtotta, mellynek csakugyan a’ tegnapi jegyzőkönyvbe kell menni. — A’ mi il­leti a' ministerelnök tiltakozását, annak nem szükséges a’ jegyzőkönyv­be bemenni, mert a' jegyzőkönyv nem napló , s a’ jegyzőkönyvbe csak ollyasmi megy be, a’ mi a’ háznak határozatát vonja maga után. Buday Sándor: Én csak azt jegyzem meg, hogy tiltako­zásnak a’ jegyzőkönyvbe menni nem is szabad. Gr. Teleky László: úgy találom, hogy ez a’ jegyző­könyv csakugyan nem a’ tegnapi, hanem a' mai. Megmondom miért. Ha úgy történt volna, hogy mi a­ pénzügyminister úrnak indítványát elfogadván, azt mondottuk volna, hogy mi azt elfogadjuk, ’s form­u­­láztatni kívánjuk, akkor annak a’ tegnapi jegyzőkönyvbe kellene menni. De miután a pénzügyminister úr nem úgy formulázta a’ dolgot, a’ mint mondotta , hanem a’ mit formulázott az már nem az ő tegnapi, de az összes ministerium nyilatkozata, mert az a’ ministerialis ülésből kelt. Ennek következtében ezen tárgyat a’ mai ülés jegyzőkönyvébe tartozandónak és holnap tárgyalandónak látom lenni. Gr. Batthyányi Lajos ministerelnök. Arra kívánom fi­gyelmeztetni a’ házat, miszerint én koránsem úgy fogtam fel a’ pénz­ügyminister úrnak nyilatkozatát, mintha ő már ma azt nyilatkoztatta volna ki, hogy azt mit ma beadott, különbözik attól, mit tegnap szó­val mondott, hanem azt mondotta, hogy míg az ő tegnapi kijelentése magánvéleménye volt, azt tanácskozás következtében már ma az ösz­­szes ministerium magáénak ismeri. (ügy van!) Elnök: Méltoztassanak felvenni, ha a’ ház meg nem bízza a’ pénzügyminister urat, hogy előadását szerkezze írásban, azt a’ jegy­zőnek kellett volna tenni, s valamint a’ jegyző a’ tegnap történteket olvasta fel, úgy a’ pénzügyminister formulázata is a’ jegyzőkönyvhez tartozik. Továbbá a’ szabályokban az foglaltatik, hogy ha a’ ház­nak a tegnapi jegyzőkönyvre észrevétele van, azt a’ mai ülés­ben kell megigazítani és elhatározni. Tehát a’ tegnapi jegyzőkönyvet az ellenrszrevételek következtében ma kell módosítani ’s ámbár ezen módosítás történik, az mégis a’ tegnapi jegyzőkönybe megy. (Tovább!) Klauzál Gábor kereskedelmi minister: Valóban kár az időért, mit az urak illy szőrszál hasogatással töltenek, mert ezen ta­nácskozás nem egyéb, mint az érdemleges tárgyalásnak halogatása. A dolog igy áll. Felolvastatott ma egy irat, mellyet pénzügyminiszer úr készített, azon tegnap tett előadáso k­övetkeztében, mellyre felszólittatott, hogy nyilatkozatát formulázza; ma ezt pézügyminister úr megtette, nyilatkozatát beadta, ’s azzal együtt kijelentette az összes ministerium­­nak is politicáját; ennek tehát igen természetesen a’ tegnapi jegyző­könyv kiegészítő részét kell tenni. Azért felhívom a’ házat, ne mél­­tóztassék a’ dolognak érdemleges tárgyalását illy módon halasztani ,szavazzunk.)* ........................ ,i. c *• i * * - -E1 n­ö,k: A’ kiknek a’ jegyzőkönyv ellen nincs észrevételek mél­­tóztassanak felállani. (a többség feláll.) A’többség elfogadja a jegyző­könyvet, most, menjü­nk a’ dologra. Kállai Ödön: Akár milly oldalról vizsgálom a­ készített vá­laszfeliratot, elfogadhatónak nem találom, mert az nem ollyan, miilyent a’ nemzet méltósága követel és nem bir azon modorral milyennel az illy parlamentaris feliratok szoktak legalább Francziaországban ké­szülni, nem bir a’ kellő rövidséggel. Én e­ feliratban még többet kívá­nok megemlítetni, nevezetesen nem látom annak okát, miért kellett az utolsó mozgalmak alatt szomorúan tapasztalnunk, hogy az ausztriai ministerium és ha szabad mondanom, a' felsőbb hatalomnak némelly tagjai a’ pártütő Jelasiccsal botrányosan coquetiroztak, és hogy mikor egy pár ezredkatonával a magyarhorvát érdekeket lehetett volna előse­gíteni Horvátországban ugyan akkor pénzzel segítették a’ lázangókat. Nem látom a magyar nyílt szivüséggel öszszeférhetőnek, mert nem létetik ez iránt a’ válaszfeliratban említés. Midőn Olaszország mint né­mileg irányunkban külföld iránt is szólunk a feliratban, czélszerűnek látnám azon nemzetről is megemlékezni, melyre támaszkodni a’ ma­gyarnak szükséges. Én kívánnám ezen feliratban mintegy első nagy­szerű okiratban felhozatal, hogy a' nagy Németországgal barátságos viszonyokban kíván állani a’ magyar nemzet. Mi az olasz kérdést ille­ti, úgy vélem nem akarják annak azon értelmet tulajdonítani, hogy a’ sanctio pragmaticánál fogva kötelessége a’ magyar nemzetnek az ausztriai császárt pártolni; ezt részemről ellenzeném, mert hazánk függetlenségi eszméjével összeütközésben lenni látom. De ha a’ kérdés úgy tétetik vala fel, a’ mint pénzügyminister úr magát kifejezi, hogy a’ kérdést ném a’sactio pragmaticából hanem azon kívül kell megbírálni egészen más lesz gondolkozásom is. Már igy meg kell vallanom, a’ nemzetnek tökéletes szabadságában van akár kinek segedel­met ajánlani, ha politicai előnye azt követeli. Itt azon kérdés me­rül fel, valljon politicailag czélszerű lesz e a’ beavatkozás , lesz-e a’ nemzetnek belőle haszna , vagy bizonyos veszély háritatik el e politi­­cával? Én legalább úgy vagyok meggyőződve, hogy 300 éves házas­ságunk alatt Ausztria irányunkban egy átalában semmi barátságot nem mutatott, hanem mindig igyekezett alkotmányunkat megnyirbálni, ’s midőn őt a’veszélyből kimentettük, azt nyertük jutalmul, hogy foly­tonosan követte szabadságunk ellen irányzott politicáját. Megvallom, bár mit tegyünk , nem hiszem, hogy reánk nézve következése legyen , mert Ausztria a’ lombard-velenczei tartományokat el fogja veszteni. Aztán Ausztriának állása sürgeti, hogy Magyarországot leigázni ipar­kodjék, mert ott a’ nép igen megszaporodván földmivelésből élnie nem lehet; a’ lakosok legnagyobb része iparos, az iparnak pedig piacz kell, tehát kétségtelen, hogy Ausztria mindig gyarmatként akarja tekinteni Magyarországot, és igyekezni fog, hogy minél többet kisziljon belő­lünk. Nincs hát reménységem, hogy barátságát megnyerjük. Egyéb­iránt bár a’ ministerialis titkokba avatva nem vagyok, a’ ministereket gyanúba venni okom nincs , azért kérdésbe sem hozom politicájukat, s miután pénzügyminister úrnak meggyőzött azon nyilvánítása , hogy a’ beavatkozás nem lesz Olaszország szabadsága ellen irányozva , sőt a’ békekötési működések is oda fognak czéloztatni, hogy Olaszország­nak territoriális függetlensége kivivassék, nem látok veszélyt a’kér­désben, azért a ministeriumot e­ tekintetben pártolom. Ludvig János: Olaszország irányában a’ ministerileg be­vallott és követett politicához nem szólok,mert úgy hiszem a’jegyzőkönyv­felolvasása’s elfogadása után a’ ház azt magáének vallja. (Helyes!) Csu­pán a’pragmatica sanctiónak többszínű értelmezésére nézve vagyok kény­telen észrevételt tenni. (Zaj! Már hallottuk.) Csak egy pár szóval kívántam figyelmessé tenni a' házat, milly bajos a’ pragmatica sanctio magyaráz­­gatásába ereszkedni. De egyébre térve által,­­ ha az európai álla­potok jelen fejletlenségében és bonyodalmaiban kül­politicánknak ha­tározott elvek szerint irányt adni nem akarunk , legalább egyre bátor­kodom a' ház figyelmét felkérni. Van egy szomszédunk , ki az önálló nemzetek sorából a' múlt század vége felé kitörültetett. E szomszé­dunk a' lengyel nemzet, melly Magyarországgal több századok által Európának védfalul szolgált. E’ szomszédunk a’ magyar nemzetnek itt királyokat adott, velünk együtt mind jó, mind bal szerencsében az európai civilisatiónak védője volt. Most önfentartásunk forogván kér­désben, idejét látom, hogy ezen nemzet­védők­ missióját ezentúl is betöltse. Kérem tehát a’ házat, hogy a’ válaszfeliratban Lengyelország visszaállítását legalább nehány rövid szóval megérintse (zaj!) legalább annyit jelentsen ki miszerint Gallicziának nemzeti kormány adassék. (Zaj) Nem kívánok hosszasan beleereszkedni, de úgy vélem mint bel- mint külpoliticánk iránt szükséges nyilatkozni a­ válaszfeliratban. Okolicsányi. — Csak az olasz kérdésre nézve volt eltérő véleményem. A­ nyert felvilágosítás után azok közé tanozom, kik az olasz beavatkozást illetőleg a­ ministerium politicáját pártolják. Egyéb­iránt felszólítom a’ házat, mé­tóztassék a’ discussiót, minél inkább rövidíteni, mert Magyarország perczei drágák; figyelmeztetem épen azon urakat, kik a’ nép javára szoktak hivatkozni, ne vonják hosszú­ra a’ tanácskozást, mert nem tesznek a’ hazának jó szolgálatot. — Kemény Domokos: Uraim! a’majoritásnak úgy, mint a' kevesebbségnek vannak jogai, mellyeket tőle elvenni, semmi esetre nem lehet. A’ minoritás mennél kisebb, annál szentebb kötelessége a’ többségnek úgy szólván gyöngéd érzéssel viseltetni iránta. "S ha ezt nem teszi, akkor nem csak kötelessége szerint nem cselekszik , de jó­zan politicát sem követ. Tudja mindenki, hogy csak nem régen is mi­noritás emberei voltunk ; tudjuk , mi elkeserültséget szül, és mennyire növeli a’ minoritás erejét, ha discussióra elég idő nem adatik. Ennél­fogva mind a­ mellett, hogy két nap óta vitatkozunk az adresse felett, bátor vagyok a’ ház figyelmét kikérni, szíveskedjék elnézni, hogy a’ tárgyhoz többen is szólhassanak. Különben azon vádnak lesz kitéve, hogy a’ többség nem hallgatta ki a' minoritást. Én a’ tárgyat fontosnak, és életkérdésnek tartom. Életkérdésnek mind tartalmára nézve, mind­azért , mert a’ körülmények életkérdéssé tettek. Tartalmára nézve, mert itt nincs egyébről szó, csak arról, hol legyen a’ harezmező — Olaszhonban-e, vagy honunk határai között. S ha ez a kérdés, azt gondolom erre csak egyhangúlag felelhetünk. Vannak politikai titkok, mellyeket mindenki jól ismer,­­s azokat még­is ünnepélyes helyen előhozni, naplóba vinni nem lehet, nem az­ért, hogy ne reveláljuk, hanem mert ellenkezik a­ diplomatáéval. Azt hiszem, hogy a’ magyarnak erélyes fellépése igen sokat tehet arra, hogy azon harcz, melly most Olaszhonban dühöng, minél előbb bevé­­geztessék. És ha bevégeztetett, ez nem csak az olasz érdekben tör­ténik, hanem saját érdekeinket is mozdítja elő. Vannak emberek , kik a' nemzetek sympathiájára akarják bask­ózni politikájokat. A' sympathia szép dolog, de a’ nemzetek között igen múlandó. Ollyan, mint egy á­­prilisi nap. — Nézzük, mennyi sympathia létezett a’ franczia és len­gyel között. — És mi lett a’ következése ? Az, hogy a lengyelek ezen sympathiában bízva merészen felléptek , és a franczia nem segélte őket. És minő sympathia volt a' magyar és lengyel között­ és tudjuk, miként nyilatkoztak a’ lengyelek a’ magyarok iránt. Azon improvisált barátságba sem hiszek, mellyet az olaszok Magyarország iránt nyilvá­nítottak. Azt valamint előhozták a’ körülmények, szintúgy el is enyész­­tetik. Vannak, kik a' jus gentiumra hivatkoznak, mert a' nemzetek egy­másra nézve in statu naturaki vannak. Hol lehet több miveltséget ta­lálni, mint Angliában? És mihelyt érdeke hozza magával, elfelejtkezik a’ méltányosságról és az emberiségről Tudjuk, mint bánt a’ dunaiakkal, mert azok nem akartak tőle mérget venni. Vegyük fel Francziaorszá­­got, melly proteciorátusát egész Európára terjeszti ki, miként bánt Al­gírral elhajtotta a' beduinokat csak azért, mert ez előtt 20 évvel egy consul­­insultáltatott. Uraim! mi semmi rokonszenvbe nem bízhatunk; sem e’ féle theoriákban nem basirozhatjuk azt, ’s igen figyelnünk kell, nehogy a’ sok theorizálás között Don Quixotti szerepet vegyünk által. Azonban van egy tekintet; 's ez a’ nemzetek emancifiatiója , ez ollyan szent, mellyért mindent fel kell áldozni. Megnyugtatóig áll azonban ez az olaszok irányában, mert eléggé ki van mondva, hogy senki sem akarja az olasz szabadságot elrabolni. Hiszen ez a­ mi érdekünk ellen lenne. Hanem teljes meggyőződésem az, hogy Magyarországnak erő­teljes fellépése az, melly az olasz szabadságot jövőre nézve garanti­­rozhatja. Mit tett az olasz ? Felállott az ausztriai dynastia ellen; a­ harcz hosszabb ideig folyt; ekkor kormányunk szabadságot adott neki, 's az olasz azt nem fogadta el, folyamodott idegen házaimhoz, és már most kétségbe hozta a’ monarchiának integritását; és ki tette a’ nem­zetet egy kétes jövendőnek , mert most, akár Carlo Alberto, akár az ausztriai császár nyer, igen keserű sors vár reá; mert ha az ausztriai császár nyer akkor a’ szolgaságba esik vissza; ha pedig Carlo Alberto" nyer, kénytelen lesz ennek vaspalozája alá hódolni. Ennélfogva, miután a’ nemzetek emancípaliójának nagy eszméjével tökéletes összhangzás­ban áll, h­ogy fellépjünk az olasz kérdésben, azt párolnom. Életkérdés e’ tárgy másodszor azért is, mert a’ körülmények azt életkérdéssé tet­ték. Tudjuk, hogy a ministérium állását köté­shez. Azt nem kell mondanom , hogy minden ministeri változás mindenütt erisist hoz elő. Ott, hol az alkotmányos élet teljes erejében áll, ki lehet állani, de hol az úgy­szólván zsenge stádiumában van, ott veszélyt idézhet elő. Lehetnek olly körülmények, midőn a­ miniszerek lemondása valóságos calamitásnak tekinthető. Vannak sokan , kik szeretik párhuzamba tenni Guizot és Batthyányi­ ministeriumát. Olvastam többször, hogy ne bízza el magát a’ Batthyányi ministerium azért, mert többsége van, mert Guizotnak is volt többsége, és még is megbukott. Ha tovább nem megyünk, igen furcsa következéseket lehet kihúzni. Guizot nem azért bukott meg, mert többsége volt a’ kamarában, hanem azért, mert roppant minoritása volt a’ hazában. Ennélfogva én nem reméltem, hogy a Batthyány-ministerium megbukjék; mert a’ hazában is hallatlan nagy többsége van. Az adresset elvileg pártolom. Meg vagyok győződve, miszerint hazánk alkotmánygyárában olly nagy halomba gyűlt az anya­gok tömege , miszerint kár többet oda hozni, mig amazok fel nem dolgoztatnak. A’ magyarnak állása Európában elejétől fogva mindig igen kétes volt, minek oka nem volt más, mint hogy a' magyar olly nagy hazát karolt fel, hogy abban főleg az alján csak várként tűnt fel az idegen elem között, de azért a' magyar mindig fentartá, ’s ezen­túl is fen fogja magát tartani, ha általlátja, hogy politicai téren most más fegyverrel kell vívnia , mint a’ mellyel erdődeink Pannóniát elfog­lalták. Most másként áll a’ dolog, most a’ diplomatia terén a’ toll vívja ki suprematiánkat. És a’ melly nemzet most is azt hiszi, hogy minden kérdést, mint egy gordiusi csomót karddal lehet elvágni, az bármilly hősek legyenek fiai­k önvesztére dolgozik. Most a’ körülmények nem ollyanok; most a diplomatia utján egy kicsiny nemzet felülkerekedik más hős nemzeteken. Meg vagyok győződve arról, hogy nekünk fegy­veres békére van szükségünk. E’ tekintetben ifjaink megtették köteles­­ségüket; a’ veszély első hírére fegyvert ragadtak, és már is volt al­kalmuk bebizonyítani, miszerint kötelességeiket tenni akarják is, tud­ják is. De tegyük mi is kötelességünket, mihez nem kívántatik egyéb, mint lélekerő és bátorság. Mondjuk ki azt, miszerint mi mindaddig mig a­ nemzet becsülete megengedi, a’ kiegyenlítés békés terén kívá­nunk haladni. Az illy eljárás megtenni gyümölcseit; mert vagy békét szerez nekünk, vagy szükség esetén megszentesiti fegyvereinket; mert azon nemzet, melly mellett Europa érdekei nyilatkoznak, leggyőzhet­­len. De illy európai fontosságot csak az által szerezhetünk magunknak, ha előbb a­ kiegyenlítés útját kísérjük meg. Azt hiszem, köröm­szakadásig nem jutunk ; mert ha a’ magyarok istene hatalmas volt ar­ra, hogy a’ magyart fentartsa akkor, midőn a’ magyarnak két hazája volt, és midőn a' nép és fejedelem között általhágyatlan chinai falak tornyosultak , úgy kétségen kívül most a’ nemzetek és szabadság iste­ne nem hagyja el a’ magyart, midőn honunk minden lakóit testvérileg felkarolta; midőn a’ magyarnak egy a’ hazája, midőn a nagy d­inai falak ledültek. Mindezeknél fogva én a’ szerkezetet pártolom, azon irányban, melly­ben a' ministerium nyilatkozott. Ragályi Ferdinand: Én tegnap feljegyeztettem magamat az adresse tárgyalására nézve. Miután látom, hogy nem igen nagy kívánság van hallgatni, kivált ellenkező véleményt, én ellenkező véleményben lettem volna, azért nem szólok , hanem szavazok. (Halljuk! halljuk!) Képviselők ! nekem az egész javaslatra, melly élőnkbe adatott, észre­vételem van. Nekem még a horvát kérdésre nézve is van észrevéte­lem. Nevezetesen fájlalom, hogy a' horvát ügyben olly titkos kéz is működik, mellynek a’ korona egysége leginkább érdekében fekszik. Könnyelműen játsza el azon bizodalmát, melly nélkül mai időben igen bajos oda jutni, hová a’ törvénynél fogva könnyű volna. És jegyezze meg az illető, ha a rendes folyásnak indult folyamot valaki meggá­tolni igyekszik, akkor az erő minden irányban ront, és sokszor a’ meg­­gátolót is elsepri magával. Mi Horvátország iránti véleményemet il­leti : én megvallom, hogy miután a’ magyar nemzet a’ horváttal úgy bánt, a­ hogy megváltónk tanított: ,,a’ ki téged követ, azt te kenyérrel“, miután a’ magyar nemzet­ semmi új szerzeményt nem tett más nemze­tek rovására, hanem csak régi jogát váltotta vissza az események al­kalmán , szóval eljárása becsületes volt: nincs más mód, mint mit a’ ház megtett, felkészitni a’ hazát, hogy a’ veszélynek ellentállhasson. A’ horvátokra nézve véleményem abban áll, hogy meg kell törni a’ láza­dást, s azután adni engedményeket idő kivonata szerint Az olasz kérdésre nézve véleményem az, hogy Magyarországnak Ausztriával semmi más összeköttetése nincs, mint az, hogy ugyanazon a’ főn áll a’ magyar, mellyen a’ császári korona. Úgy tanultam legnagyobb diplomaticusoktól és azon mesterektől, kiket örömmel ismertem meste­reimnek Eltérek a’ jog teréről, és nézem azok véleményét, kik azt mond­ják, hogy hazánkra nézve szükséges a beavatkozás. Én azt mondom, hogy nem szükséges, hanem veszélyes. Ha nem sikerül Magyarország­nak a’ birodalom egységét megtartani, akkor elláthatlan háborúba keveri magát, mellyből ki nem gázolhat. Ha pedig sikerül, mint nem hiszem, a’ birodalom egységének fentartása, akkor ismét előáll Ausz­tria, ’s nem fogja tűrhetni, hogy illyen kiegészítő része legyen a’ biro­dalomnak , melly a’ többitől független, melly annyi adóssága mellett adósság­ mentes legyen. Hallottam, de nem emlékszem kitől, hogy ha Olaszhonnak van joga elválni Ausztriától, Horváthonnak is van joga elválni Magyarországtól. Ez igaz. Csak azt jegyzem meg: mikor illyen elválásról van szó, akkor mindig az ultima ratio legum, az erő hatá­rozza el, mi a’ jog. Megmondom a’ consequentiát. Ha Olaszország erősebb lesz, mint Ausztria, bizonyosan el fog tőle válni; ha Horvátor­szág lesz erősebb, mint Magyarország, el fog tőle válni. De ezt egyik sem fogja engedni. Sebestyén Ignácz: Uraim! a’ napi­renden levő kérdés már annyira megvitattatott, hogy e’ részben hosszas lenni nem akarok. Csak a’ két főtárgyra nézve röviden megmondom nézetemet. A’ mi a’ Horvátország ellenszegülését ’s fellázadását, ’s az aldunai rablókat illeti, valóban igen nagy bajnak tekintem, és azt önökkel együtt gyá­szolom. Ennélfogva a’ ministerium azon nyilatkozatát, mellynél fogva főherczeg János közbenjárását ajánlotta, elfogadom, mert irtózom minden polgári háborútól, hanem csak azon reménynyel, hogy a’ nem­zet méltóságát sérteni nem fogja. Egyébiránt hiszem, és tudom , hogy azon áldozatok és hazafi szeretet mellyeket e’ nemzet tanúsított, elegendő­kép biztosítanak, hogy a’nemzet dicsőségéhez képest a’ diadal ki fog vi­­vatni. A’ mi Olaszországra nézve a’ kérdést illeti: elismerem, hogy az

Next