Közlöny, 1848. augusztus (53-83. szám)
1848-08-08 / 60. szám
könnyű kimondani az előlegezést a’ nélkül, hogy tudná mennyit, a nélkül , hogy az országgyűlés a’ budgetet megállítaná , a' nélkül, hogy a' hitennitásimk mennyisége — mellyel dolgozni fog a’ financzminister, megszilatatnék. Mind ezeket nem lehet kiszámítani, mert nem ismerjek, s ha 321 mondjuk, ami s ezen és ezen törvényczikk mind ezekről fog intézkedni, azzal czélt nem értik, hanem, érünk czélt azzal, ha áltaánosan kimondjuk, hogy a’ község budgetjébe tartozik a’ helybeli nevel‘s bizonyosaiért kig, melly semmi esetre ne támadja meg azon községnek tőke értékét, s a’ mennyire nem bírja a' község, pótolja az álldalban, 4 Ha ezt teszök, akkor a legközeabbi összeülésig a cultusministr u az előkészületeket megteheti, —■ a nélkül czélt nem ért.k. Egybránt követ urnak az alapítványokra nézve tett definitióját részemr 1 jónak látom elfogadni. Szunyogh: Ezen 6-dik § nak kihagyását javaslom, s mint tisztán abból kifolyót a’ 7-ket szinte, mert ha a 6 ik J, mellyben a’ község által viseltetni rendelt akármi adó az iskolák irányában megszűnik , akkor az 5% is meg fog szűnni. Indítványozom ezt azért, mert azt gondolom, hogy nekünk népképviselőknek a nép érdekében kell a’ javaslatot tennünk, megkedvelteim vele a’ nevelést, nem pedig alkalmat adni, hogy az eddigi idegenkedés erősebb gyökeret verjen; indítványozom azért, mert az 1848. 20-ik t.czikk 3-ik , mikint Dobos követtársunk is mondá Világosan kimondja az iskolai költségeket a’ közállomány viseli. Véleményem alaptalanságáról nem győzött meg az általam igen tisztlt pénzügyminister úr sem , mert midőn azt mdóztatott mondani, hogy számba kell venni a’ költségeket a musokat, ’s vájjon van e a statusnak olly pénzforrása, mellyből vederrel lehetne a kincset meritni, nem méltóitatot megczáfolni, mert ha a’ statusnak elhatárzott akarata a’ népet nevelni s akarata azon pénzt, meby az 5% ből ki nem jön fedezni, akkor mindazon milliókat, mellyek a népnevelésbe kívántatják, a status megakarja, s mégis fogja adni, ha pedig ezen első tétel nem áll , akkor azt kel mondanom: a’ népet nem akarjuk nevelni. Akár álljon ezen javaslat úgy, mint én mondom, akár úgy mint pénzügyminister úr mondja, a’ költség mind egy lesz azon külöbséggel, — mi az egész népben meggyzőződésem szerint határtalan ellenszenvet fog gerjeszteni, — hogy mindegyik község a maga kitűzött adójának 5 proc.-ját ezen czélra, mint különösen kitűzött adót fogja fizetni. Kik valaha nép közt forogtak, tudják hogy a’ nép semmi iránt nincs nagyobb ellenszenvvel, mint épen az iskolatanitóknak, vagy a lelkészeknek fizetendő adó iránt. Méltóztassanak meggondolni, ha az 1848 . 20-dik t.czikk ellenére azt mondjuk : község! magad fogod tanítódat fizetni, micsoda ellenszenvet fog ez gerjeszteni? Ha ez előtt a' tisztviselőnek a’ tanitó dijának beszedésére heteket kellett fordítni, ezentúl hónapok fognak kelleni. Inkább azt kivánom tekintetbe venni, hogy a népnek a’ nevelés iránt sympathiája legyen, ’s kimondani azt, hogy a’ nevelési költségeket a status fogja fizetni, így az igaz, a’ vagyonosabb osztály fog terheltet«, de azt gondolom, nekünk a’ népet kell kímélni, mert mi annak képviselői vagyunk. Ennél fogva bátor vagyok indtványozni, hagyjuk ki a’ 6. és 7.-t, de maradjon meg a’ 8 ik ezen módosítással, „ha az egyes népiskol fentartására annak alapítványi jövedelme nem elégséges a’ hiány a’ közállománytól nyert pénzsegély által fog segitetni. Eötvös József: (cultusminister) Csak némi felvilágosítást adok, mert, olly valami kerestetik ezen törvényjavaslatban, mi nme* benne, hogy t. i. a gazdagabb polgáoknak kedvezéseket nyújt, míg a’ szegényebbeket nyomja. Mikép méltoztatott ezt a törvényjavaslatban eltalálni, nem vagyok képes felfogni, — mimén világosan kimondja : ,,a’ község átal kivetett iskolai adó az országos adónak öt Síizioliját nem haladhatja s ennek fizetéséhez minden lakos és birtokos azon arányban járul, mellyben egyéb közterheket visel "; ha az átalános adóztatási kulcs az országban igazságtalan, az ellen nem tehetek semmit, ha az átalános adóztatási kulcs kedvező a gazdagokra, és nyomja a’ szegényt, nem igazíthatom meg; de hogy az iskolaadó egyenlő arányban fog kivettetni a’ szegényekre és gazdagokra az adóztatási kulcs szerint, az ezen törvényjavaslatból tökéletesen világos, pénzugyminister ur a’ nevelési költségek nagyságáról szólott, ezen költséges kevesitése kétségen kivül a’ legjobb eszköz az iskolák leteltésere, mikor lesz meg, valószínűleg kisebbek ezen költségek akkor-e — ha a’ község, mellytől az iskolai felvigyázatot elvenni nem lehet, ha csak az iskolt semmivé tenni nem akarjuk, — mondom: akkor-e , ha a község gazdálkodik, mellynek a’ gazdálkodás érdekében van, vagy akkor, ha kimo datik, hogy az iskolai költséget az állomány viselje? nem tudom. Ez utóbbi esetben a költségek tetemesen szaporulatul fognak, mert a község nem fog arra ügyelni, hogy ítt mi, hol lehet, valami megtakaritassék, ha pedig tudja, hogy Csak azon esetben számíthat az álomány segítségére, ha az ötszázioli adó nem elégséges, — az iskolai költségek tetemesen kisebbülni fognak. Ueressy: Véleményemet Szúnyog követtársam kifejtette és csupán az oktatási minister urnak előadására azt felelem, hogy ő midőn behozta a’ törvényjavaslatot, elvet keresett s elvet kívánt megállítni; pedig az elvet megalapította már az 1848 diki 20-ik t.ozuk 3 dk Ja kilővén abban világosan téve, hogy willy elven s alapon fog ezentúl a magyarországi iskolai ügyintéztetni. Itt tehát elv keresés nem volt szükséges, hanem egyedül alkalmaztatni kellett a törvénjavaslatot a’ meglevő törvény értelmében. Kérdés, hogy mikép lehet eszközölni a kivitelt ? Azt tartom, mindegy, akár egy község a’ nevelésre űizet helységenkint, akár a’ ministerum veti ki évenkint a’ nevelési adónak mennyiségét, ’s annak alapján hajtja be a’ nevelési kiadását. A kivitelre nézve sokkal könnyebb; mert mindegy akár azt mondjuk , fizes ennyit, és ezen szükségét pótoljuk — mint ha uj adó neve marad fen, mely a’ községekre biznak. Tudjuk mennyi nehézségek vannak az adó kivetéseben es a’ múlt időben nem az adó mennysége vntatta meg a’ neppdl az adót, hanem a mod — mellyel az történt. Most tehát egyszerűsíteni kívánván a’ dolgot, azt mondaám, hogy minden községet fedezzen az állományi pénztár. Az ötszáziok nam ely , az igen alkalmatlan ; mert először a’ pusztáira nem esik semmi sem, másodszor a községekre bajos a’ kivetés, mert nincs egyen, ki azt liszten es czezerüen kivettesse, azt pedig tudjuk, hogy illy dolgok kézlése visszaélésekre szolgáltat alkalmat. Miután ki van fejtve a tárgy, legjobb lenne a’ 6, 7 és 8-dik - ot egészen megsemmisíteni , azt mondani: „mennyiben az elemu iskolák baját Marásaikra elegendő birokkal vagy alapitvánnyal nem bírnak, amit mán a’ népiskolák szükségéiről a'közállomá ny gondosktunk.“ Kossuth Lajos (pénzügyminister): Azért vagyok kénytelen felelni, mert a pénzügy ministen tárczára nézve két követ ur tett észrevételt. Egyik azt mondá: nem jó , hogy a’ községek járuljanak, mert akkor a’ szegény nyomatik. Ez igen szépen hangzik, de semmi sincs alatta. Mikor azt mondom: vétessek fel a tobai költségvetés többi tárgyai közé, ’s azon kulcs szerint, mint az adó kivetetik, űzessen kiki birtoka után , azt mondom: a’ szegény nyomatik, ez teljességgel nem áll. Más k követ úr azt mondja: ha kivetjük községénél, mért ne vesse ki a status. Bátor vagyon felkérni követ urat, mert azt gondolom, nem örökkévalóságról van szó, hanem intézkedik a törvényhozás a’ körülmények szerint, ’s ha elkövetkezik, hogy Magyarország ismerni fogja a nevelési költségeket, mint ismeri a közjövedelemnek forrását, s máskép akarja financiális dolgát rendezni, azt tenni szabadságában áll; felszólítom tehát követ urat vagy akárkit, weheztrenek esnek budgetjét megcsinálni csak 1849 re ig, s megmondja, mennyit vessünk ki hoc táuk, 'ö mennyi hitelre hatalmaztatik fel a’minister? Ez teljes lehetetlenség, valamint azt is kimondani, mint érinteni méltóztatott, hogy fog gondoskodni a’ status. Hiszen eddig is az volt a baj hogy mindig ígérték, miként majd fog gondoskodni a’ status. Ha ennyit mondunk ki, nem lesz gondoskodva, mert nincs ember Magyarországban, ki azt budgetben most a’ törvényhozás eleibe terjeszthesse. Itt a’ kivetésnek más alapja nem lehet, mint hogy használjuk fel a községi rendszert. Követ úr feledni méltóztatott, mit én mondtam , mert azt mondtam , ha azt mondanánk : itt van a’ tanító, szedje fizetését házról házra, az nyomná a községet, de azt gondolja követ úr nem lesz a’ községnek kölsége, mellyel ki kell vetni? azt gondolja ? innét Budáról fogok kijárni Soroksárra , hogy a' falu jegyzőjének, pásztornak, bakternak fizetése beszedessék? Ez lehetetlen. Azt gondolom, ha nem mondjuk numero 1. jegyző, numero 2.bakter, numero 3 pásztor "stb. fizetésére ad 10 forintot, hanem azt, summa summárum ennyit, 's az adószedő nem jár, most a’ nevelési költséget, most a’ bakterpénzt beszedni stb, hanem szedi az adót összesen, semmi nehézség nem lesz. Mennyiben legyen nyomva a' szegény, s prolegálva a’ gazdag, nem értem, valamint azt sem, ha azt mondanánk mit régente mondtak: wir werden etwas versprechen.“ Abonyi: A’ község rendszer, ha jól kifejtetik, az alkotmányos szabadságnak erős biztositéka és tényezője leend. Ezen nézetről azok után, miket pénzügyminiszer úr mondott még inkább vagyok meggyőződve, hanem ha arra fordítom figyelmemet, mi a’ törvényczikk 6- dik és több pontjaiban a községre nézve a’ nevelés ügyében mondatik, megvallom, miként a’ községeket még gazdászati tekintetben annyira kifejtve nem találom, hogy a’ nevelési költségeket különösen községadó czím alatt a’ községre hárítani lehessen. El fogom mondani e’ tekintetben észrevételeimet: Midőn a közelebbi törvényhozás a’ 20-ik t. ez. 3-dik szakaszában a nevelési költségeket az álladalomra hárította, nézetem szerint csak azon statuselvhez maradt hű és következetes, melly szerint minden polgár vagyona arányában járuljon azon költségekhez, mellyek a’ status jólétének ’s felvirágzásának előmozdításához mulhatlanul megkívántatnak. Nem vonhatja pedig azt senki kétségbe, hogy a’ status jólétének egyik leghatatalmasabb tényezője épen magában az elemi oktatásban fekszik. Ebből önkint következik az , hogy a’ status ezen eminens költségeihez minden polgárnak vagyona arányában járulnia kell; már pedig, ha a’ javaslat így elfogadtatik, a’ hazának azon vidékein, mellyek népesebbek, a’ polgárok és birtokosok sokkal nagyobb aránytalanságban terheltetnének azon költséggel, mint a' semmi községhez nem tartozó nem népesitett pusztáknak nagyjövedelmü birtokosai, pedig tudjuk, hogy épen azon népesebb vidékek birtokosai úrbéreseik felmentetése által tetemes áldozatot tettek, mig a’ be nem népesített puszták birtokosaira e' tekintetben teher alig háromlott. De tovább megyek. Tudjuk azt, hogy az elemi iskolákban tanítást és nevelést leginkább a’ szegényebb osztályok gyermekei kapnak a vagyonosok többnyire gymnasiumokban, academiákban és az egyetemben neveltetnek, ezen intézetekben pedig eddig gazdag alapjóknál fogva a’ tanítás ingyen történt, ’s miután hiszem, hogy ezen alapjukat továbbra is megtartandják, ezen intézetekben a’ tanítás ezentúl is ingyen lesz. Különösen tűnik fel, hogy az elemi iskolákban , hol a szegényebb gyermekek neveltetnek, a’ községek külön adóczimmel lennének megtermeltetve, s félni lehet, hogy azon nép, melly eddig illy külön czim alatt nem fizetett, ha ezen teher mint iskolai adó vettetik reá, az iskolai tanítástól gyűlölettel fog visszafordulni, ’s addig , míg a’nép nem fog felvilágosittatni ezen téveszme iránt, az iskolai tanítás irányában mindig bizonyos idegenkedéssel fog viseltetni. Azért vélekedésem az, hogy a’ törvényhozás bölcsen fel fogja keresni azon forrásokat, mellyek törvényeink által eredetileg a’ népnevelés magasztos czéljára voltak szánva. E’ tekintetben tegnap Madarász úr per tangentem némelly megjegyzéseket tett, melyekre nézve óhajtom, hogy azok bővebb tárgyalás alá kerüljenek; de addig is, mig a törvényhozás azon alapokat a népnevelés szükségeire forditandja, ha szükség lesz külön népnevelési adó czím alatt adót kivetni,— az, nem mint külön népnevelési adó vettessék ki, hanem az egyetemes álladami költséghez vettessék hozzá, miből az iskolai költségek fedezése is kikerülend, ’s azt tartom, hogy ha minden polgárbirtok aránylag fog járuni a’ költségeshez az iskolai tanítás iránt, a’ népbén nem fog támadni azon a pathia, 's idővel, ha a’ községi rendszer megerősödik, különösen gazdászati tekintetben mint pénzügyminister úr kifejte, ’s az által módot fog nyerni bel szükségeinek fedezésére , akkor helyét látom, hogy a’ törvényhozás elemi oktatás tekintetében a’ községeket magasztos rendeltetésekhez képest az iskolai fentartás kötelességeiendszeltesse. Kossuth Lajos (pénzügymínster): A’ pusztákra nézve fentorgó aggodalom alapos , de azt az által vélem megszüntettnek, mert adórendszeremben a’ pusztákat mindenütt a’ községhez számítottam. Én legalább nem igen ismerek Magyarországban pusztát, melly már geographice, statistice rég óta egy bizonyos községhez tartozónak neviondatnek. 1a van ollyan puszta, melly nem tartoznék községhez, hozzá kell tenni, úgy a közös adóra, mint annak minden rovataira nézve, mellybe számítom a’ népnevelésit is. A puszának bíróság tekintetében is kell valaki alá tartozni. Tehát azt gondolom, azon községhez tartozik a puszta, mellynek territoriális határánoz számitatik, ’s ha Volna, melly nem számitatik, a’ ministeriumot kellene felhatalmazni, hogy számítsa oda. Nyáry Pál: Három tekintet áll előttem, család, község és álladalom. Ha a’ család annyi értékkel bir, hogy önállólag neveltetheti a’ hozzátartozókat, nem szorul senkire; ha valakire szorul legközelebb áll a’ község; ha a’ község nem elegendő, hivatkozik a’ statusra; mert nem csak a családnak és községnek, de az államalomnak is érdekében áll, hogy nevelt polgárai legyenek. Ha ez áll, természetesblogicai dolgot nem is képzelhetek, mint a’ 6 ik és 7-ik JJ rendeletéit, mert is ki van mondva, hogy azon községek, mellyek saját értékkel nem bizuas, a’ nevelés költségeinek fedezésere a rendes adónak 5% vethetik ki a lakosokra ezen czim alatt, és ha ez nem lenne elég, folyamodnak a’ statushoz , melly a' költségeket pótolja. Hogy ez igy legyen és nem máskép kivánom azért is, mert azoknak, kik ezt kétségbe akarják, hozni el kell vetni a' 16-ikat is, melly a községi iskoláknak felügyeleset a községekre bizza. Epen azon jognál fogva, mivel a’ község maga fedezi a kultségeket, folyik a községnek legközelebbi joga is, az iskolák vezérletére nézve. Más képtelenség is következnék ebből, mert a pusztákat nem olly könnyű lesz a’ községi fizetésbe vonni, miután vannak puszták, mellyek falukhoz tartoznak, mint a pénzügyminister említette, de vannak ollyan puszták is, mellyeken ember nem is lakik , a mellyek csupán marhatenyésztésre vannak kibérelve, a birtokOS tudja isten hol lakik, ezeket tehát a’ capitalistákat és több másokat, kik adózni tartoznak, nem lehet másképen az alladalmat illető ugyue bevonni, mintha az egyes községek értékéből ki nem telt iskolai költségek fedezésére, az egész status segedelemmel jön még azok is, kik önállólag gondoskodtak gyermekeik neveléséről. Ha ezt úgy veszem fel, ellenkezőt mondhatok azok ellenében, kik azt mondják, hogy ez altal a szegények terheltetése czéloztatik, mert azoknak is bevonatala , kik aoot kimaradtak. Tehát pártolom a javaslatot és ha a lombiban tett jogot egészen a status markába nem akarjuk adni, és ha nem akarjuk nullifiálni a községi rendszert, minden következményeiben kénytelenek vagyunk kimondani, hogy a’ község mint önálló hatóság, rendelkezzék a’ nevelési ügy felett. Nozdroviczky: Uraim! a’ 6-ik, 7-ik és 8-dik 1J-ra nézve, mellyek szerint azon elv állittatik fel, hogy a’ mennyiben egyes iskolák saját fenállásukra alapított vagyonnal nem bírnának, a’ község viselje a’ költségeket, melly e’ czélra minden hozzá tartozó polgárra külön adót vethet ki, részemről azon észrevétel fordul elő, hogyha ezen javaslat a’ mint van elfogadtatik, azt az igazsággal összeegyeztetni nem vagyok képes; mert ha azon elvet állítjuk fel, melly a’ törvényjavaslatban foglaltatik , az következik, hogy az iskolai adót csak ollyan község fogja fizetni, mellynek alapítványa nincs, és a’ nagyobb község, mellynek alapítványai vannak, mentes lesz az iskolai adótól. Hogy valamelly községnek alapítványai vannak, az nem érdeme a’ mostani lakosságnak, hanem az alapítónak; ha tehát igazságosak akarunk lenni, fogadjuk el Szúnyog képviselő úr által előadott tervezetet, hogy t. i. a’ népiskolák költségei a’ közállomány által fedeztessenek. Azon indokok, mellyek felhozattak a' községi adó mellett, előttem nem nyomnak semmit. Az volt mondva, ha a' közállomány fogja viselni az iskolák költségeit, akkor az adó nagyon is szaporodni fog, ez úgy lesz, de nem lesz ollyan terhelő az adó , mintha csak azok fizetnének, akiknek alapítványaik nincsenek. Ez oknál fogva beadom módosításomat , és kívánom, hogy a’ felállított elv elfogadtassák, melly abból áll, hogy az iskolai költségek ne rovassanak külön községekre, hanem fedeztessenek a’ status által. Elnök: Arra figyelmeztetem a’ házat, hogy folyvást hoznak be módosításokat, pedig csak kettő között lehet választani, ’s 3, 4, 5-féle módosítás van beadva. Választani kell a’ két elv között, t. i. a’ községek fedezzék-e az iskolai költségeket, vagy az álladalom ? A’ szabályokban az van, hogy a’ ki indítványoz valamit, kétszer szólhat a' tárgyhoz, de hogy ugyanazon indítványt 4-en, 5-en is beadják, é s e’ szerint uj gyakorlatot hozzanak be, az nem megy. Méltóztassanak tehát a kettő között választani. (Szavazzunk!) Szunyogh úr beadott egy módosítást, de nem foglal egyebet magában, mint a' mit előtte 4-en bemutattak, ’s már egyszer szólván a’ tárgyhoz, többször nem szólhat. Most átmegyek a kérdésre. Két elvről van szó, mind a' kettőt külön kell választani, és külön szavazni reá, mert egyik és másik ellen is vannak módosítások. Az első alapelv az, hogy ne az állodalom, hanem a’ község fedezze a mennyire tehetsége engedi az iskolai költségeket. A’ második elv az, hogy a’ létező alapítványok megmaradjanak. Erre nézve van módosítás, hanem külön kell választani, mert ha a’ kettőt összeteszszük nem lehet úgy szavazni, hogy eredményre vezessen. Tehát először is , a kik azt kívánják, hogy a’mennyire a’ községek tehetségétől kitelik , azok fedezzék az iskolai költségeket, méltóztassanak felállni. (A’ nagy többség feláll.) A’ többség ezt elfogadja. Át megyek a’ másik kérdésre. A’ szakasz elején hol az alapítványokról van szó, azon módosítás nyujtatott be: „a' mennyiben az egyes iskolák saját fenállásukra örökre alapított tőkepénz vagy fekvő vagyonnal nem bírnának." Ha ez ellen valakinek észrevétele volna, méltóztassék felállni. (Nincs!) E’ szerint az egész 6 J. ezen módosítással, elfogadtatik, úgy szinte a bizottmánynak azon módosításával, hogy az utolsó sorban a’ „polgár“ szó helyett tétessék „lakos.“ , Nyáry. A’ pénzügyminiszer úr indítványát lehetetlen el nem fogadni, miszerint t. i. a’ 6. §-nak vége: „melly e’ czélra minden keblebeli vagy hozzátartozó polgárra külön adót vethet ki,“ — hagyattassék el. (Helyes) Elnök: A’ 6. §. tehát így fog állani: A’ mennyiben az egyes iskolák saját fenállásukra örökre alapított tőkepénzzel vagy fekvő vagyonnal nem bírnának, (melly minden intézetnél most is teljes épségben fentartatik) annyiban a’ népiskolának terheit a’ község viseli. — A többi kimarad. Olvastatik a 7. Nyáry: A* 7. -t hozzuk öszhangzasban a 6. §-al Itt se mondjuk azt, hogy „iskolai adó“ hanem inkább mondjuk „teher.“ Kazinczy: Visszamenvén a’ 6. §, annak elején úgy kívánnám tétetni: „mennyiben az egyes elemi iskolák.“ Bezerédy: Kérem alázatosan, ott hol gabona van fundálva évenként az iskolának, alapítványul vétetik-e? (Ez nem alapítvány.) Olgyay: Az előbbi alkalommal elállottam a’ szótól, de engem nem győznek meg az eddig hallottak, hogy az egyik községbeliek a' másik községbeliek irányábani nagyobb megterheltetésük el legyen mellőzve. Elismerem, hogy ha az adókivetési kulcs igazságos, az ugyani azon helységbeliek közt igazságosan kell kiosztva lenni az adónak, de hogy egy 1000 holddal bíró bánátusi községnek egy szinte 1000 holdal bíró felső megyei sovány község irányában az adója igazságos és egyirányos legyen ezt elismerni nem tudom. Tehát meg vagyok győződve, hogy nem lesz soha czélirányos a’ községenkénti fizetés. Ezen szempontból indulva mit egészben el nem érhettem, részben kivánom elérni, azt t. i. hogy a’ ház az iskolai adót 3 főre szállítsa le. Elnök: Azon indítvány tétetett, hogy az iskolai adó nem 5% hanem 3% legyen (5 is kevés.) Nyáry: Azt hiszem ebben semmi elv nincs, és senki sincs köztünk a’ ki előre meghatározhatná, elegendő-e ez vagy nem. Az első évi tapasztalás majd megmutatja , és akkor a törvényhozás leszállíthatja vagy felemelheti ezen adót. Egyébiránt miután a 6. §. vége kimaradt, szükség hogy az „adó“ szó a’ 7. §-ban is más szóval cseréltessék fel. Mondjuk helyette ,,a’ községi költségnek azon rovata“ (Helyes.) Elnök: E’ szerint úgy állana a 7. $.: „A községi adónak ezen rovata"1 (Mondjuk inkább „költségnek.“) Jegyző olvassa a 7. §. eképen: „A községi költségnek ezen rovata az országos adónak ’stb. (Helyes.) Olvastatik a 8. J. Hevesi: Az „adó“ helyett itt is „községi költség“ kitételt használjunk. Nyáry: Jobb lenne úgy tenni „községi segedelem.“ (Helyes) Olvastatik a’ 9. §. A 9-ik szakaszra Zsembery: Ezen törvényjavaslat tárgyalásánál én legalább nem kis bajban vagyok, mert cultus minister úr egy az elemi oktatásról szóló törvényjavaslatot terjesztett elünkbe. Miután a" ház annak alapelveivel nem volt egyértelemben, azt mondá minister úr, a’ház fektesse le a törvénynek alapját, és akkor más javaslatot fog előnkbe terjeszteni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat inkább valami exploratorius törvény, mellyel azon bajban van az ember, miszerint nem tudja elvesse-e vagy elfogadja, hanem igenis tudja azt, hogy új alapelveket jelöljen ki. Megvallom a törvényhozási téren nem szeretnék gyakran azon esetbe jönni, miként törvényczikk csak azért terjesztessék ide, hogy az alapelvekhez szóljunk, mert úgy sem lesz belőle törvény. Ezt azért bocsátom elő, mert nem tudom, a’ részlethez szóljak-e vagy az általánossághoz, ha a’ részletekhez szólok, azt mondják: csak az alapelvekhez szóljak, mert majd a’ részletek előjönnek. Azonban mind a’ mellett, hogy az alapelvek szükségesek, a’ törvény részletekbe is megy által, és ez nem is lehet máskép, mert az előttünk álló törvény elemi iskolákról szól. Én azon bajban vagyok, hogy a’ vallás oktatását igen szeretném a tanulmányok sorába besorolva látni. Én a" vallásoktatásnak semminemű privilégiumot adni nem kívánok, mert a" mint Szerencsém volt előadni, mikor a’ törvény átallánosságáról születtünk, ez a' kiegyenlítést gátolja, és i válaszfalakat, nelyeket le akarunk rom