Közlöny, 1848. augusztus (53-83. szám)

1848-08-08 / 60. szám

könnyű­ kimondani az előlegezést a’ nélkül, hogy tudná mennyit, a nél­kül , hogy az országgyűlés a’ budgetet megállítaná , a' nélkül, hogy a' hitenn­itásimk mennyisége — mellyel dolgozni fog a’ financzminister, megszila­t­atnék. Mind ezeket nem lehet kiszámítani, mert nem ismer­jek, s ha 321 mondjuk, ami s ezen és ezen törvényczikk mind ezekről fog intézkedni, azzal czélt nem értik, hanem, érünk czélt azzal, ha ál­­t­aánosan kimondjuk, hogy a’ község budgetjébe tartozik a’ helybeli nevel‘s bizonyosaiért kig, melly semmi esetre ne támadja meg azon községnek tőke értékét, s a’ mennyire nem bírja a' község, pótolja az álldalb­a­n, 4 Ha ezt teszök, akkor a legközeabbi összeülésig a cultusminis­­t­r u­ az előkészületeket megteheti, —■ a­ nélkül czélt nem ért.k. E­­g­yb­ránt követ urnak az alapítványokra nézve tett definitióját ré­­szemr­ 1 jónak látom elfogadni. Szunyogh: Ezen 6-dik § nak kihagyását javaslom, s mint tisztán abból kifolyót a’ 7-ket szinte, mert ha a 6 ik J, mellyben a’ község által viseltetni rendelt akármi adó az iskolák irányában meg­szűnik , akkor az 5% is meg fog szűnni. Indítványozom ezt azért, mert azt gondolom, hogy nekünk népképviselőknek a nép érdekében kell a’ j­avaslatot tennünk, megkedvelteim vele a’ nevelést, nem pedig al­kalmat adni, hogy az eddigi idegenkedés erősebb gyökeret verjen; indítványozom azért, mert az 1848. 20-ik t.czikk 3-ik , mikint Do­­bo­s követtársunk is mondá Világosan kimondja az iskolai költsé­geket a’ közállomány viseli. Véleményem alaptalanságáról nem győzött meg az általam igen tisz­tlt pénzügyminister úr sem , mert midőn azt m­­dóztatott mondani, hogy szám­b­a kell venni a’ költségeket a mu­so­­kat, ’s vájjon van e a statusnak olly pénzforrása, mellyből vederrel lehetne a kincset meritni, nem méltóitato­t megczáfolni, mert ha a’ statusnak elhatárzott akarata a’ népet nevelni s akarata azon pénzt, meby az 5% ből ki nem jön fedezni, akkor mindazon milliókat, mellyek a népnevelésb­e kívántat­ják, a status megakarja, s mégis fogja adni, ha pedig ezen első tétel nem áll , akkor azt kel mondanom: a’ népet nem akarjuk nevelni. Akár álljon ezen javaslat úgy, mint én mondom, akár úgy mint pénzügyminister úr mondja, a’ költség mind egy lesz azon kül­öbséggel, — mi az egész népben meggyzőződésem szerint határ­­talan ellenszenvet fog gerjeszteni, — hogy mindegyik község a maga kitűzött adójának 5 proc.-ját ezen czélra, mint különösen kitűzött adót fogja fizetni. Kik valaha nép közt forogtak, tudják hogy a’ nép semmi iránt nincs nagyobb ellenszenvvel, mint épen az iskolatanitók­­nak, vagy a lelkészeknek fizetendő adó iránt. Méltóztassanak meggon­­dolni, ha az 1848 . 20-dik t.czikk ellenére azt mondjuk : község! ma­gad fogod tanítódat fizetni, micsoda ellenszenvet fog ez gerjeszteni? Ha ez előtt a' tisztviselőnek a’ tanitó dijának beszedésére heteket kel­lett fordítni, ezentúl hónapok fognak kelleni. Inkább azt kivánom te­­kintetbe venni, hogy a­ népnek a’ nevelés iránt sympathiája legyen, ’s kimon­dani azt, hogy a’ nevelési költségeket a status fogja fizetni, így az igaz, a’ vagyonosabb osztály fog terheltet«, de azt gondolom, nekünk a’ népet kell kímélni, mert mi annak képviselői vagyunk. Ennél fogva bátor vagyok ind­tványozni, hagyjuk ki a’ 6. és 7.­­-t, de maradjon meg a’ 8 ik ezen módosítással, „ha az egyes népisko­l fentartására annak alapítványi jövedelme nem elégséges a’ hiány a’ közállománytól nyert pénzsegély által fog segitetni. Eötvös József: (cultusminister) Csak némi felvilágosítást adok, mert, olly valami kerestetik ezen törvényjavaslatban, mi nme* benne, hogy t. i. a gazdagabb polgá­oknak kedvezéseket nyújt, míg a’ szegényebbeket nyomja. Mikép m­éltoztatott ezt a törvényjavas­latban­­ eltalálni, nem vagyok képes felfogni, — mimén világosan ki­mondja : ,,a’ község á­tal kivetett iskolai adó az országos adónak öt Síizioliját nem haladhatja s ennek fizetéséhez minden lakos és birto­kos azon ar­ányban járul, mellyben egyéb közterheket visel "; ha az áta­­lános adóztatási kulcs az országban igazságtalan, az ellen nem tehetek semmit, ha az átalános adóztatási kulcs kedvező a gazdagokra, és nyomja a’ szegényt, nem igazíthatom meg; de hogy az iskolaadó egyenlő arányban fog kivettetni a’ szegényekre és gazdagokra az adóz­tatási kulcs szerint, az ezen törvényjavaslatból tökéletesen világos, pénzugyminister ur a’ nevelési költségek nagyságáról szólott, ezen költséges kevesitése kétségen kivül a’ legjobb eszköz az iskolák lete­ltésere, mikor lesz meg, valószínűleg kisebbek ezen költségek akkor-e — ha a’ község, mellytől az iskolai felvigyázatot elvenni nem­ lehet, ha csak az isko­lt semmivé tenni nem akarjuk, — mondom: akkor-e , ha a község gazdálkodik, mellynek a’ gazdálkodás érdeké­ben van, vagy akkor, ha kimo datik, hogy az iskolai költséget az állo­mány viselje? nem tudom. Ez utóbbi esetben a­ költségek tetemesen szaporulatul fognak, mert a község nem fog arra ügyelni, hogy ítt mi, hol lehet, valami megtakari­tassék, ha pedig tudja, hogy Csak azon esetben számíthat az ál­omány segítségére, ha az ötszázioli adó nem elégséges, — az iskolai költségek tetemesen kisebbülni fognak. Ueressy: Véleményemet Szúnyog követtársam kifejtette és csupán az oktatási minister urnak előadására azt felelem, hogy ő mi­dőn behozta a’ törvényjavaslatot, elvet keresett s elvet kívánt meg­áll­í­tn­i; pedig az elvet megalapította már az 1848 diki 20-ik t.ozuk 3 dk Ja kilővén abban világosan téve, hogy willy elven s alapon fog ezentúl a magyar­országi iskolai ügy­intéztetni. Itt tehát elv kere­sés nem volt szükséges, hanem egyedül alkalmaztatni kellett a tör­­vénjavaslatot a’ meglevő törvény értelmében. Kérdés, hogy mikép le­het eszközölni a kivitelt ? Azt tartom, mindegy, akár egy község a’ nevelésre űizet helységenkint, akár a’ ministerum veti ki évenkint a’ nevelési adónak mennyiségét, ’s annak alapján hajtja be a’ nevelési ki­adás­­át. A kivitelre nézve sokkal könnyebb; mert mindegy akár azt mondjuk , fizes en­nyit, és ezen szükségét pótoljuk — mint ha uj adó nev­e marad fen, mel­y a’ községekre biznak. Tudjuk mennyi nehéz­ségek vannak az adó kivetéseben­ es a’ múlt időben nem az adó men­­­nysége vntatta meg a’ neppdl az adót, hanem a mod — mellyel az történt. Most tehát egyszerűsíteni kívánván a’ dolgot, azt monda­ám­, hogy minden kö­zséget fedezzen az állományi pénztár. Az ötszáziok­ nam el­­y , az igen alkalmatlan ; mert először a’ pusztáira nem esik semmi sem, másodszor a községekre bajos a’ kivetés, mert nincs egyen, ki azt liszten es cze­­zerüen kivet­tesse, azt pedig tudjuk, hogy illy dol­gok kéz­lése visszaélésekre szolgáltat alkalmat. Miután­ ki van fejtve a tárgy, legjobb lenne a’ 6, 7 és 8-dik - ot egészen megsemmisíteni , azt mondani: „mennyiben az elemu is­kolák baját Marásaikra elegendő bir­okkal vagy alapitvánnyal nem­ bír­nak, amit m­án a’ népiskolák szükségéiről a'közállomá ny gondosktun­k.“ Kossuth Lajos (pénzügyminister): Azért vagy­ok kénytelen felelni, mert a pénzügy ministen tárczára nézve két követ ur tett ész­revételt. Egyik azt mondá: nem jó , hogy a’ községek j­áruljanak, mert akkor a’ szegény nyomatik. Ez igen szépen hangzik, de semmi sincs alatta. Mikor azt mondom: vétessek fel a tobai költségvetés többi tárgyai közé, ’s azon kulcs szerint, mint az adó kivetetik, űzes­sen kiki birtoka után , azt mondom: a’ szegény nyomatik, ez teljesség­gel nem áll. Más k követ úr azt mondja: ha kivetjük községénél, mért ne vesse ki a­ status. Bátor vagyon felkérni követ urat, mert azt gondolom, nem örökkévalóságról van szó, hanem intézkedik a tör­­vényhozás a’ körülmények szerint, ’s ha elkövetkezik, hogy Magyar­­ország ismerni fogja a­ nevelési költségeket, mint ismeri a közjövede­­lemnek forrását, s máskép akarja financiális dolgát rendezni, azt ten­ni szabadságában áll; felszólítom tehát követ urat vagy akárkit, weh­­­eztrenek esnek budgetjét megcsinálni csak 1849 re ig, s megmondj­a­, mennyit vessünk ki hoc táuk­, 'ö mennyi hitelre hatalmazta­tik fel a’minister? Ez teljes lehetetlenség, valamint azt is kimondani, mint érinteni méltóztatott, hogy fog gondoskodni a’ status. Hiszen eddig is az volt a­ baj hogy mindig ígérték, miként majd fog gondoskodni a’ status. Ha ennyit mondunk ki, nem lesz gondoskodva, mert nincs em­ber Magyarországban, ki azt budgetben most a’ törvényhozás eleibe terjeszthesse. Itt a’ kivetésnek más alapja nem lehet, mint hogy hasz­náljuk fel a­ községi rendszert. Követ úr feledni méltóztatott, mit én mondtam , mert azt mondtam , ha azt mondanánk : itt van a’ tanító, szedje fizetését házról házra, az nyomná a­ községet, de azt gondolja követ úr nem lesz a’ községnek köl­sége, mellyel ki kell vetni? azt gondolja ? innét Budáról fogok kijárni Soroksárra , hogy a' falu jegy­zőjének, pásztornak, bakternak fizetése beszedessék? Ez lehetetlen. Azt gondolom, ha nem mondjuk numero 1. jegyző, numero 2.bakter, numero 3 pásztor "stb. fizetésére ad 10 forintot, hanem azt, summa summár­um ennyit, 's az adószedő nem jár, most a’ nevelési költséget, most a’ bakterpénzt beszedni stb, hanem szedi az adót összesen, semmi nehézség nem lesz. Mennyiben legyen nyomva a' szegény, s prolegálva a’ gazdag, nem értem, valamint azt sem, ha azt monda­nánk mit régente mondtak: wir werden etwas versprechen.“ Abonyi: A’ község rendszer, ha jól kifejtetik, az alkotmá­nyos szabadságnak erős biztositéka és tényezője leend. Ezen nézetről azok után, miket pénzügyminiszer úr mondott még inkább vagyok meg­győződve, hanem ha arra fordítom figyelmemet, mi a’ törvényczikk 6- dik és több pontjaiban a­ községre nézve a’ nevelés ügyében mondatik, megvallom, miként a’ községeket még gazdászati tekintetben annyira kifejtve nem találom, hogy a’ nevelési költségeket különösen község­adó czím alatt a’ községre hárítani lehessen. El fogom mondani e’ tekintetben észrevételeimet: Midőn a közelebbi törvényhozás a’ 20-ik t. ez. 3-dik szaka­szában a­ nevelési költségeket az álladalomra hárította, nézetem sze­rint csak azon statuselvhez maradt hű és következetes, melly szerint minden polgár vagyona arányában járuljon azon költségekhez, mellyek a’ status jólétének ’s felvirágzásának előmozdításához mulhatlanul meg­kívántatnak. Nem vonhatja pedig azt senki kétségbe, hogy a’ status jólétének egyik leghatatalmasabb tényezője épen magában az elemi oktatásban fekszik. Ebből önkint következik az , hogy a’ status ezen eminens költ­ségeihez minden polgárnak vagyona arányában járulnia kell; már pe­dig, ha a’ javaslat így elfogadtatik, a’ hazának azon vidékein, mel­­­lyek népesebbek, a’ polgárok és birtokosok sokkal nagyobb arányta­lanságban terheltetnének azon költséggel, mint a' semmi községhez nem tartozó nem népesitett pusztáknak nagyjövedelmü birtokosai, pedig tudjuk, hogy épen azon népesebb vidékek birtokosai úrbéreseik fel­­mentetése által tetemes áldozatot tettek, mig a’ be nem népesített puszták birtokosaira e' tekintetben teher alig háromlott. De tovább megyek. Tudjuk azt, hogy az elemi iskolákban taní­tást és nevelést leginkább a’ szegényebb osztályok gyermekei kap­nak a vagyonosok többnyire gymnasiumokban, academiákban és az egyetemben neveltetnek, ezen intézetekben pedig eddig gazdag alap­­jóknál fogva a’ tanítás ingyen történt, ’s miután hiszem, hogy ezen alapjukat továbbra is megtartandják, ezen intézetekben a’ tanítás ezen­túl is ingyen lesz. Különösen tűnik fel, hogy az elemi iskolákban , hol a szegé­nyebb gyermekek neveltetnek, a’ községek külön adóczimmel lennének megterm­eltetve, s félni lehet, hogy azon nép, melly eddig illy külön czim alatt nem fizetett, ha ezen teher mint iskolai adó vettetik reá, az iskolai tanítástól gyűlölettel fog visszafordulni, ’s addig , míg a’nép nem fog felvilágosittatni ezen téveszme iránt, az iskolai tanítás irányá­ban mindig bizonyos idegenkedéssel fog viseltetni. Azért vélekedésem az, hogy a’ törvényhozás bölcsen fel fogja keresni azon forrásokat, mellyek törvényeink által eredetileg a’ nép­nevelés magasztos czéljára voltak szánva. E’ tekintetben tegnap Ma­darász úr per tangentem némelly megjegyzéseket tett, melyekre néz­ve óhajtom, hogy azok bővebb tárgyalás alá kerüljenek; de addig is, mig a törvényhozás azon alapokat a népnevelés szükségeire forditand­­ja, ha szükség lesz külön népnevelési adó czím alatt adót kivet­ni,— az, nem mint külön népnevelési adó vettessék ki, hanem az egye­temes állad­am­i költséghez vettessék hozzá, miből az iskolai költ­ségek fedezése is kikerülend, ’s azt tartom, hogy ha minden polgár­­birtok aránylag fog járuni a’ költségeshez az iskolai tanítás iránt, a’ népbén nem fog támadni azon a pathia, 's idővel, ha a’ községi rend­szer megerősödik, különösen gazdászati tekintetben mint pénzügy­mi­nister úr kifejte, ’s az által módot fog nyerni bel szükségeinek fede­zésére , akkor helyét látom, hogy a’ törvényhozás elemi oktatás te­­kintetében a’ községeket magasztos rendeltetésekhez képest az iskolai fentartás kötelességeien­dszeltesse. Kossuth Lajos (pénzügymínster): A’ pusztákra nézve fen­­torgó aggodalom alapos , de azt az által vélem megszüntettnek, mert adórendszeremben a’ pusztákat mindenütt a’ községhez számítottam. Én legalább nem igen ismerek Magyarországban pusztát, melly már geographice, statistice rég óta egy bizonyos községhez tartozónak ne­viondatnek. 1­a van ollyan puszta, melly nem tartoznék községhez, hozzá kell tenni, úgy a közös adóra, mint annak minden rovataira néz­ve, mellybe számítom a’ népnevelésit is. A pusz­ának bíróság tekinte­tében is kell valaki alá tartozni. Tehát azt gondolom, azon községhez tartozik a puszta, mellynek territoriális határánoz számitatik, ’s ha Volna, melly nem számitatik, a’ ministeriumot kellene felhatalmazni, hogy számítsa oda. Nyáry Pál: Három tekintet áll előttem, család, község és álladalom. Ha a’ család annyi értékkel bir, hogy önállólag neveltetheti a’ hozzátartozókat, nem szorul senkire; ha valakire szorul legközelebb áll a’ község; ha a’ község nem elegendő, hivatkozik a’ statusra; mert nem csak a családnak és községnek, de az államalomnak is ér­dekében áll, hogy nevelt polgárai legyenek. Ha ez áll, természetesb­logicai dolgot nem­ is képzelhetek, mint a’ 6 ik és 7-ik JJ rendeletéit, mert is ki van mondva, hogy azon községek, mellyek saját értékkel nem bizuas, a’ nevelés költségeinek fedezésere a rendes adónak 5% vet­hetik ki a lakosokra ezen czim alatt, és ha ez nem lenne elég, folya­modnak a’ statushoz , melly a' költségeket pótolja. Hogy ez igy legyen és nem máskép kivánom azért is, mert azoknak, kik ezt kétségbe akarják, hozni el kell vetni a' 16-ik­a­t is, melly a községi iskoláknak felügyeleset a községekre bizza. Epen azon jognál fogva, mivel a’ köz­ség maga fedezi a kultségeket, folyik a községnek legközelebbi joga is, az iskolák vezérletére nézve. Más képtelenség is következnék eb­ből, mert a pusztákat nem olly könnyű lesz a’ községi fizetésbe vonni, miután vannak puszták, mellyek falukhoz tartoznak, mint a pénzügy­­minister említette, de vannak olly­an puszták is, mellyeken ember nem is la­kik , a mellyek csupán marhatenyésztésre vannak kibérelve, a birtokOS tudja isten hol lakik, ezeket tehát a’ capitalistákat és több másokat, kik adózni tartoznak, nem lehet másképen az alladalmat illető ugyue bevonni, mintha az egyes községek értékéből ki nem telt isko­lai költségek fedezésére, az egész status segedelemmel jön még azok is, kik önállólag gondoskodtak gyermekeik neveléséről. Ha ezt úgy veszem fel, ellenkezőt mondhatok azok ellenében, kik azt mondják, hogy ez altal a szegények terheltetése czéloztatik, mert azoknak is bevonatala , kik aoot kimaradtak. Tehát pártolom a­ javaslatot és ha a lom­bi­ban tett jogot egészen a­ status markába nem akarjuk adni, és ha nem akarjuk nullifi­álni a községi rendszert, minden kö­vetkezményeiben kénytelenek vagyunk kimondani, hogy a’ község mint önálló hatóság, rendelkezzék a’ nevelési ügy felett. Nozdroviczky: Uraim! a’ 6-ik, 7-ik és 8-dik 1J-ra nézve, mellyek szerint azon elv állittatik fel, hogy a’ mennyiben egyes isko­lák saját fenállásukra alapított vagyonnal nem bírnának, a’ község vi­selje a’ költségeket, melly e’ czélra minden hozzá tartozó polgárra külön adót vethet ki, részemről azon észrevétel fordul elő, hogyha ezen javaslat a’ mint van elfogadtatik, azt az igazsággal összeegyez­tetni nem vagyok képes; mert ha azon elvet állítjuk fel, melly a’ tör­vényjavaslatban foglaltatik , az következik, hogy az iskolai adót csak ollyan község fogja fizetni, mellynek alapítványa nincs, és a’ nagyobb község, mellynek alapítványai vannak, mentes lesz az iskolai adótól. Hogy valamelly községnek alapítványai vannak, az nem érdeme a’ mos­tani lakosságnak, hanem az alapítónak; ha tehát igazságosak akarunk lenni, fogadjuk el Szúnyog képviselő úr által előadott tervezetet, hogy t. i. a’ népiskolák költségei a’ közállomány által fedeztessenek. Azon indokok, mellyek felhozattak a' községi adó mellett, előttem nem nyom­nak semmit. Az volt mondva, ha a' közállomány fogja viselni az isko­lák költségeit, akkor az adó nagyon is szaporodni fog, ez úgy lesz, de nem lesz ollyan terhelő az adó , mintha csak azok fizetnének, a­kiknek alapítványaik nincsenek. Ez oknál fogva beadom módosításo­mat , és kívánom, hogy a’ felállított elv elfogadtassák, melly abból áll, hogy az iskolai költségek ne rovassanak külön községekre, hanem fedeztessenek a’ status által. Elnök: Arra figyelmeztetem a’ házat, hogy folyvást hoznak be módosításokat, pedig csak kettő között lehet választani, ’s 3, 4, 5-féle módosítás van beadva. Választani kell a’ két elv között, t. i. a’ községek fedezzék-e az iskolai költségeket, vagy az álladalom ? A’ szabályokban az van, hogy a’ ki indítványoz valamit, kétszer szólhat a' tárgyhoz, de hogy ugyanazon indítványt 4-en, 5-en is beadják, é s e’ szerint uj gyakorlatot hozzanak be, az nem megy. Méltóztassanak te­hát a­ kettő között választani. (Szavazzunk!) Szunyogh úr beadott egy módosítást, de nem foglal egyebet magában, mint a' mit előtte 4-en bemutattak, ’s már egyszer szólván a’ tárgyhoz, többször nem szólhat. Most átmegyek a­ kérdésre. Két elvről van szó, mind a' kettőt külön kell választani, és külön szavazni reá, mert egyik és másik ellen is vannak módosítások. Az első alapelv az, hogy ne az állodalom, ha­nem a’ község fedezze a mennyire tehetsége engedi az iskolai költsé­geket. A’ második elv az, hogy a’ létező alapítványok megmaradjanak. Erre nézve van módosítás, hanem külön kell választani, mert ha a’ kettőt összeteszszük nem lehet úgy szavazni, hogy eredményre vezes­sen.­­ Tehát először is , a kik azt kívánják, hogy a’mennyire a’ köz­ségek tehetségétől kitelik , azok fedezzék az iskolai költségeket, mél­tóztassanak felállni. (A’ nagy többség feláll.) A’ többség ezt elfogadja. Át megyek a’ másik kérdésre. A’ szakasz elején hol az alapítványokról van szó, azon módosítás nyujtatott be: „a' mennyiben az egyes iskolák saját fenállásukra örökre alapított tőkepénz vagy fekvő vagyonnal nem bírnának." Ha ez ellen valakinek észrevétele volna, méltóztassék fel­állni. (Nincs!) E’ szerint az egész 6 J. ezen módosítással, elfogadtatik, úgy szinte a bizottmánynak azon módosításával, hogy az utolsó sorban a’ „polgár“ szó helyett tétessék „lakos.“ , N­y­á­r­y. A’ pénzügyminiszer úr indítványát lehetetlen el nem fogadni, miszerint t. i. a’ 6. §-nak vége: „melly e’ czélra minden keb­­lebeli vagy hozzátartozó polgárra külön adót vethet ki,“ — hagyattas­­sék el. (Helyes) El­n­ö­k: A’ 6. §. tehát így fog állani: A’ mennyiben az egyes iskolák saját fenállásukra örökre alapított tőkepénzzel vagy fekvő va­gyonnal nem bírnának, (melly minden intézetnél most is teljes épség­ben fentartatik) annyiban a’ népiskolának terheit a’ község viseli. — A­ többi kimarad. Olvastatik a­ 7. Nyáry: A* 7. -t hozzuk öszhangzasban a 6. §-al Itt se mond­juk azt, hogy „iskolai adó“ hanem inkább mondjuk „teher.“ Kazinczy: Visszamenvén a’ 6. §, annak elején úgy kívánnám tétetni: „mennyiben az egyes elemi iskolák.“ Bezerédy: Kérem alázatosan, ott hol gabona van fundálva évenként az iskolának, alapítványul vétetik-e? (Ez nem alapítvány.) Olgyay: Az előbbi alkalommal elállottam a’ szótól, de en­gem nem győznek meg az eddig hallottak, hogy az egyik községbeliek a' másik községbeliek irányábani nagyobb megterheltetésük el legyen mellőzve. Elismerem, hogy ha az adókivetési kulcs igazságos, az ugyani azon helységbeliek közt igazságosan kell kiosztva lenni az adónak, de hogy egy 1000 holddal bíró bánátusi községnek egy szinte 1000 hol­­dal bíró felső megyei sovány község irányában az adója igazságos és egyirányos legyen ezt elismerni nem tudom. Tehát meg vagyok győ­ződve, hogy nem lesz soha czélirányos a’ községenkénti fizetés. Ezen szempontból indulva mit egészben el nem érhettem, részben kivánom elérni, azt t. i. hogy a’ ház az iskolai adót 3 főre szállítsa le. Elnök: Azon indítvány tétetett, hogy az iskolai adó nem 5% hanem 3% legyen (5 is kevés.) Nyáry: Azt hiszem ebben semmi elv nincs, és senki sincs köz­tünk a’ ki előre meghatározhatná, elegendő-e ez vagy nem. Az első évi tapasztalás majd megmutatja , és akkor a­ törvényhozás leszállít­hatja vagy felemelheti ezen adót.­­ Egyébiránt miután a 6. §. vége kimaradt, szükség hogy az „adó“ szó a’ 7. §-ban is más szóval cseréltes­­­sék fel. Mondjuk helyette ,,a’ községi költségnek azon rovata“ (Helyes.) Elnök: E’ szerint úgy állana a 7. $.: „A községi adónak ezen rovata"1 (Mondjuk inkább „költségnek.“) Jegyző olvassa a­ 7. §. eképen: „A községi költségnek ezen­ rovata az országos adónak ’stb. (Helyes.) Olvastatik a 8. J. Hevesi: Az „adó“ helyett itt is „községi költség“ kitételt használjunk. Nyáry: Jobb lenne úgy tenni „községi segedelem.“ (Helyes) Olvastatik a’ 9. §. A 9-ik szakaszra Zsembery: Ezen törvényjavaslat tárgyalásánál én legalább nem kis bajban vagyok, mert cultus minister úr egy az elemi oktatás­ról szóló törvényjavaslatot terjesztett elünkbe. Miután a" ház annak alapelveivel nem volt egyértelemben, azt mondá minister úr, a’ház fektesse le a­ törvénynek alapját, és akkor más javaslatot fog előnkbe terjeszteni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat inkább valami explorato­­rius törvény, mellyel azon bajban van az ember, miszerint nem tudja elvesse-e vagy elfogadja, hanem igen­is tudja azt, hogy új alap­elve­ket jelöljen ki. Megvallom a­ törvényhozási téren nem szeretnék gyak­ran azon esetbe jönni, miként törvényczikk csak azért terjesztessék ide, hogy az alapelvekhez szóljunk, mert úgy sem lesz belőle törvény. Ezt azért bocsátom elő, mert nem tudom, a’ részlethez szóljak-e vagy az általánossághoz, ha a’ részletekhez szólok, azt mondják: csak az alapelvekhez szóljak, mert majd a’ részletek előjönnek. Azonban mind a’ mellett, hogy az alapelvek szükségesek, a’ törvény részletekbe is megy által, és ez nem is lehet máskép, mert az előttünk álló törvény elemi iskolákról szól. Én azon bajban vagyok, hogy a’ vallás oktatását igen szeretném a­ tanulmányok sorába besorolva látni. Én a" vallások­tatásnak semminemű privilégiumot adni nem kívánok, mert a" mint Sze­rencsém volt előadni, mikor a’ törvény átallánosságáról születtünk, ez a' kiegyenlítést gátolja, és i válaszfalakat, nelyeket le akarunk rom

Next