Közlöny, 1848. augusztus (53-83. szám)

1848-08-14 / 66. szám

foglalatossági mellett nem ér rá, egy folyamadásban még a’ sorok közti rejtett gondolatokat is kiolvasni, és ennélfogva prima vista majd olly indorlátát irand a' folyamodványra, a’ mi ilyen abban ké­retik. A' ministerium azonban nem igen szereti a’ lépet, ezért nem ragadt reá. És csak azt hagyta meg egy rendelet által a' megyének, hogy ez az igazgató bizottmány alakulta iránt jelentést tegyen. A’ me­gye erre közgyűlésből felküldé a' május 1-ső napi jegyzőkönyvet, s okos emberekre hagyta, szóval mondani el a’ többit a ministerium­­nak. Szóval azért, mert a’ gyűlésben arról vitázni, hogy miért alakít­tatott a’ bizottmány úgy, a’ mint van, nem lehetett. A bizottmány sa­ját magáról nem vitatkozhatott a’ legkényesb indokok miatt, különösen a’ nélkül, hogy e­ vitának a’ legszomorubb következményei ne lettek volna. Itt írva sem akarunk itt többet mondani e’ tárgyról, csak azt, hogy máj. 1. napi nagy népgyülés egészen törvény értelmében alakitá meg a’ bizottmányt, s megyénk népisége s ennek viszonyai közt a lehető leghelyesebb tapintattal szerkeszté azt egybe. Máskép nem cse­lekedhetett — okosan és törvényesen.­­S midőn a’tiszti párt a’ május 1. napi nagy gyűlés művét meg rontani, a' ministerium által megváltoztatni vagy megsemmiztetni tö­rekszik, — egyenesen a’ reactio érdekében, a' zavart kedvelők titkos örömére dolgozik. ’S ha czélját érné , e' megyét a’ legeslegkényesb szögpontra állítná, kitéve azt vagy commissonalis önkénynek, vagy egyenesen nemzetiségi véres meghasonlásnak. És ekkor aztán a pont­ján állanánk egy felföldi polgárháborúnak, egészen ad normám : hor­vátországi z­a­v­a­r­o­k, de még sokkal veszélyesb irányzattal lé­nyegében. És ennyi gonosz, ennyi viszály mi czélból, mi okért?-------az­ért, hogy a' nyitrai népkor, tehát hogy a’ volt ellenzék, ’s most szo­rosan vett kormánypártiak társulata megdöntessék, erkölcsi hitelében és tekintetében megbuktattassék, miszerint aztán egyedül és ellenőrzés nélkül álljon egymaga a' tiszti párt, hatalmának és befolyásának egész pánczéljában. Ezen népköri pártnak megbuktatása azon czél, miért a’ tiszti párt Nyitramegyében olly roppant erőködéssel dolgozik a’ legkülönbféle zavarok előidézésén, ezáltal és ez után remélvén a’ dolognak olly szint adhatni, mintha ő, a' tisztipárt, volna jobbik, ’s a' népkor pártja az egész megyei néppel együtt a’ rosszabbik; így remélvén egyszer­smind elérhetni, hogy a’ népköri párt talán felsőbb közbevetés által is megbuktattatván, ők aztán minden ellenőrség nélkül gazdálkodhat­nának a' megye konyháján, kamarájában. A' tiszti párt ezen intrigueinek tulajdonítandó, hogy Nyitrame­­gye 11 vál. kerületeiből csak 7 követ van az országgyűlésen mind e’ mai napig, a’ kik vissza nem küldettek, vagy a’ kiknek választása el­len vizsgálat nem rendeltetett. És a' tiszti párt mélyen szőtt intrigyei­nek következése az is, hogy eme vizsgálatok boszantó modora ismét csak a’ pártok közötti elkeseredés mérgét nevelte, s ekkép csak az általános ingerültség tüzét még inkább felszította. — Mert valljon nem a’ leglovagiatlanabb és legméltatlanabb, sőt a legképtelenebb dolog-é az, hogy több választókerületben történt verekedés vizsgálatát olly tisztviselők vállalák magukra minden vonakodás nélkül, kik az ott választott követek elveivel örökké homlokegyenest ellenkező elvekért vívtak! Ők a’ legszélső jobb oldal emberei voltak mindig, eme kerü­letek követei pedig, tehát ezen követeknek pártbeli választói is egé­szen a’ volt ellenzék, s ma már az alkotmányos kormánypárt támoga­tói. Már most képzelje magának a’ becsületesen gondolkozó honfi azon nemtelenséget, illy ellenkező elveket képviselő pártok közt történik az Összeütközés; és az egyik párt emberei nem vonakodnak, nem szégyenük elfogadni a’ vizsgálói szerepet a’ velők ellenkező párt elle­nében !!! Ugyan nem az igaztalanságnak legmélyebb eltompulása ki­­vántatik-é illy szereplésre ? 'S ugyan szülhet-e illy félrevetése a’ mél­tányosságnak egyebet, mint még ingerültebb pártoskodásokat s vi­szályokat? Avagy épen a’ bosszú, a’ pártgyülőlét bosszúja volt a’ czél előttetek, kik a’ vizsgáló szerepet olly könnyelműen elfogadótok, ’s olly pártos részrehajlással gyakoroltátok? Hát annyira vagyunk már itt az ország szélein , hogy párt párt ellen jár vizsgálódni, és ta­lán ítélni is ?! És olly csendes, nyugodt időket élünk, hogy az illy botrány következéseitől nem volna mit tartanunk? Akkor, midőn délen tűz van, még éjszakán is tanácsos felgyújtani a’ kedélyeket, s ott, hol 380 ezer lélek között csak egy nyolczadrész magyar találtatik; itt volna épen a' hely illy reactionalis kísérletekre ? ? ? És uraim, ezen népkör a’ múlt julius hó 16-án példátlan önmeg­tagadással a’ tisztviselők pártját megkereste a’ végett, hogy a’ megyé­ben felzavart béke és rend helyreállításának mindennél magasb tekin­tetből a’ népkörrel elvbaráti szövetséget kötni, 's ekkép a’ közrend és közszabadság érdekében együtt munkélódni hajlanának; hogy meg­szűnvén a' két ellenkező párt szertevonása, a’ népkörrel egy czélra egyesülnének, ’s az uj alkotmányos viszonyok támogatása­ és kifejté­sében minden pártérdek nélkül közre dolgoznának. A­ népkör már an­nyira ment a’ kiegyenlítési törekvésben, hogy saját létét, mint társu­lat, egészen feladni ígérkezve, ráhajlott a’ tiszti pártnak azon szerény­telen kívánatára is, miszerint a’ népkör tagjaiból csupán hat maradván fel, viszont a’ tiszti párt is hat tagot választván ki saját kebléből, az­tán ezen 12 tag verificatiojától függjön egy egészen újból szerkesz­tendő egyesült kör minden többi tagjainak befogadása. De mi­dőn a' tiszti pártnak e’ kívánatot is hajlandónak mutatkozott a' népkör teljesíteni , ezen hajlandóságot számos egybegyülekezett tisztviselők vakmerőn megvetették, már most azt követelvén, hogy a’ népkör fel­tétlenül oszoljon szét, és engedje át a' tiszti pártnak, hogy ez határta­­talan kénye-kedve szerint alakítson egy uj társulatot, mellybe a' nép­kor tagjai közül aztán csak azoknak volna entréejök, kiknek ezt a’ tiszti pártiak magas kegyelme megengedné. De már ezen túlfeszített mél­tatlanság mélyen felháboritá minden népköri tagnak értelmét, s meg­győződvén ebből tökéletesen, hogy a’ tiszti párt nem a’ rendet, békét és szabadságot viseli szivén, hanem más önző czélokat , erre termé­szetesen nem tehetett egyebet , mint annyi szerénytelenségtől elfordulva, azon gondolatban keresni megnyugvást, hogy mégis jobb, ha legalább egy párt létezik, m­elly az uj alkotmányos viszonyokat őszinte szándékkal elémozditandja, mint ha épen egy párt sem léteznék, »Ilyen szándéku. Éjért, maradt a’ népkor úgy, mint elébb , — és maradt a’ tisztipárt is szintúgy, mint vala elébb! Zólyomból, aug. 3. A’ bizottmányi ülésben tett elnöki be­jelentés szerint, megyénk felső részeiben, nevezetesen pojniki kerü­letben marhalépvész ütött ki; azonban a’rögtön érkezett orvosi se­gélynek sikerült a' terjedni kezdő roszat megakasztani. — Aggoda­lommal töltötte el a’ lakosságot a’ lipcsei kerületben jelentkező sáskák kellemetlen látogatása is; de a’ tett vizsgálat megnyugtatott bennün­ket, miután azok nem ama mindent megemésztő kártékony sáskáknak találtattak. Leköszönvén számos éveken keresztül lelkiismeretesen viselt aladószedőt hivataláról Bogdányi Antal, helyébe főispáni hoz­zájárulás reményében, Lestáck Andor csendbiztos jelöltetett ki, ’s minthogy az uj rendszer szigorú pénzkezelési felelősséget igényel, elhatároztatott, hogy e’ hivatalt viselő egyén vagyonára 3000 ezüst írt tábláztassék be. Átvettük ez alkalommal Beniczky Lajos országos biztos közbenjárásával ez edd'geiá irá&yebiróságto? tartozott fegyelmi ható­ságot is , ’s az illető vasgyári , bányászi ’stb munkások felett ügyelő tiszteknek csak egy körömnyit sem hagytunk.Kérdeni lehet már most: valljon mikép fogják azon jámbor tiszt urak munkásaik közt a’ jó ren­det fentartani, ha minden csekélyebb kihágásért, a' gyártelepektől négy­öt mértföldnyire lakó szolgabiróhoz kell jutniok? Sajnosan tapasztaljuk megyénkben, hogy azon nép, mellynek első pillanatban a’ nyert szabadságok özöne szinte elkápráztató sze­meit , most azon sokkal sem elégszik meg, hanem túlhágva a’ törvény korlátain, olly jogokat igényel és foglal el, mellyekről az uj tör­vénykönyv említést sem tesz." Beniczky Lajos, itt működött kormánybiztos, megyénk szülötte, 's egykor közszeretet alispánunk, érzékeny szavakban bú­csúzott el a’ közönségtől; tántorithatlan , erélyes és szilárd állhatatos­ságra hivá fel azt, a' trón és alkotmány támogatásában, s visszate­kintve az édes emlékű múltba, megérinté, hogy ha netalán abban em­beri gyarlóság ’s elvharczi hevesség előidézte tévedések valakire sé­relmesen hatottak volna, azok az engesztelő bocsánat leplébe boritva, a' feledékenység mélyébe temettessenek. A’ közönség rokonérzelmét a’ búcsúzó biztos úr iránt elnök alispánunk híven tolmácsolá. A' breznói kerületben uj képviselőnek választása lévén elhatá­rozva , a’ középponti választmány uj választói összeírást rendelt, melly folyó hó 14-kén veendi kezdetét Nemzetőrségünk megkapván statútumait, remélem lehet, hogy ezentúl rendesebben fogunk gyakorlatra járni. Egyébiránt békés figyelemmel kisérjük az alföldi mozgalmakat, s ha majdan a ministerium bennünket is felhí a­ haza védelmére, egy pillanatig sem fogunk vesztegleni. Marmaro8-sziget, julius 29 én. Hogy ügyetlen barát többet árthat száz ellenünknél, elismert igazság. Mi indította mart. 15-e marmarosi levelezőjét már másod­ízben nyilatkozni e’ megye főispánja ellen ? Mi sem bíráskodni, annál kevesbbé gyanúsítani nem kívánunk; hanem midőn Mihály Gábort fölemlítve, nem csak személy-, de ügynek is árt, erre felelni kötelességünknek ismerjük, oláh népünk érdekében. jMartics 15-e‘ 94 ik száma a marmarosi oláhok felől azt mond­ja : „majd jönnek az erdélyi elkülönözésre törekvő vég hon küldöttei, ’s izgatásuk, mi eddig meghallgatás nélkül visszautasittatott, ok nél­kül sértett becsületük fájdalmában, előbb meghallgatás, későn talán többre is találand.“ — Sajnosan értjük e­ nyilatkozatból, mintha Erdély küldöttei már eddig is bebarangolták volna izgató szándékkal hegy­’s völgyeinket,— de ennek valóságát kereken tagadjuk. Ünnepélyesen nyilatkozunk: efféle emissariusokról máig mit sem hallottunk, mit sem tudun­k, dicsekedhetünk ellenben azzal, hogy e’ magyar érzésű nép tanultjai érintkezésben sincsenek az elkülönözésre czélzókkal. Ismerünk minden utat Erdélybe , de illy aljas szándékból, sem levelezések nem váltotnak, sem utasok nem fogadtatnak el. Népünk pedig kivétel nélkül, nyugodt örömmel lát munkájához, havasink tetőin túl még gondolataik sem szárnyalnak , ők hegyi lakók módjára, kis körökben elégedetten béké­­s csend emberei, a’ király 's hon javáért fohászkodnak. Komolyan felszólítjuk azért mart. 15-e levelezőjét, e’ megye oláh ajkú lakosi sértett becsületére­ adja elő, melly helység, vagy háznoz szólott már be valamelly erdélyi emissarius , hol s kik által utasittatott vissza izgatásuk hallgatás nélkül. Ha ezt nem teljesíti, őt e’ megye oláhsága gyanusitójának,becs­­terem­tőjének kell nyilvánítanunk, — ás tényeket kérünk , nem ollyan felső visóifele mondd mondat. Vagy hinnünk kell: levelezőnek magá­nak jutott a’ szerencse meg nem hallgatni az emissariusok izgatását,— hazafias tett, szeretnők tudni. Levelezőnek azon baljóslatára pedig, hogy majd az emissariu­sok izgatása oláh népünknél, ok nélkül sértett becsületök fájdalmában előbb meghallgatás, későn talán többre is találand, — áta­ljában azt jegyezzük meg, szorgalmatosan eljártunk abban, mit e’ megye első alispánjának mély titokban megholtnak állít, hogy t. i. figyelemmel kísérje az oláhokat, és örömmel tudatjuk: valónak nem találtuk! meggyőződésére alkalmat nyújthatunk. Fájdalommal telik keblünk, ha alapos ok, és adatok nélkül mindnyájunk megszégyenítésére illy hírek kürtöltetnek. Az előzményekre nézve. Áldva vagy sújtva lesze-e megyénk megint egy uj főispánnal? mi előre nem nyilatkozunk. Annyit azonban bizton állíthatunk: teljesüljenek bár e megye vágyai minden kebel öröme, s megelégülésére, a­ főkormányzóra nézve, kit netalán tör­ténendő leköszönés vagy változás esetében kétségen kívül saját lelkes fiaiból óhajt, — avagy nem,— az oláhság bármelly esetre békés, nyu­­gott lesz; e’ nép hűségét ragaszkodását a’ magyarhoz, bármely ked­ves egyéniség kitüntetéséről föltételezni, s nemteljesülés esetére, vagy puszta koholmányokra, baljóslatokkal előállani, iszonyú tévedés, bűn! Hitünk erősen mondja: pusztában fog itt elhangzani minden izgató szava, ’s erőltetné bár elszakadás- vagy csatlakozásra egy vakmerő had, mint duna-melléki véreinket, van e népben erő, melly tizszerte nagyobbal is megmérkőzni kész, tiszta lelkesedésénél fogva. E’ megye közel 60 ezernyi oláhságna­k, fele nemesekből áll, máig büszkélkedik magyar nemességével e’ többség és méltán; jó b­r­­tokos, tetteiben komoly, utálattal fogna ez minden izgatástól a király és haza ellen elfordulni, — tisztán volt­ jobbágyhelység alig létezik hét, ezek a’ legboldogabb örvendezők, halát rebegők mont; ’s bár a’ nép a’ műveltség azon fokán nem áll, hogy a' reform koregyenlő­­ségi igényeit, igazságit minden pontjaiban főt fogni tudná , — van jó esze és szive, capa ellárható, — de vágynak fölvilágosodott minden rendű férfiai is, kik a jó ösvényről, tévútra vezetett ki őket soha sem engedendik. Izgatási szikra tehát itt nem fogamzik meg, mert oláh nemzeti­ségről senki sem ábrándozik, — csak a gyanúsítás daemonát ne kös­­sétek fel! — hisz egész megyébe­n­áli hírlap sem jár több háromnál, magyart ellenben majd minden községben találhatni. A' lefolyt századok történetei eléggé bizonyítják, hogy vala­mint átaljaban az oláh nemzet úgy e megye népe különösen a' ma­gyarhoz vonzott, véle nemcsak sympanirozott, de jó s bal szeren­­cséjében egyaránt osztakozott, tanúsítják ezt e' megye nemessége Bakoczy, Bethlen, Apafytól, stb. nyert okleveleik. A’ hízelgők ideje lejárt. — Igaz ügynek előbb utóbb győznie kell, — de egész nép becsületét, hűségét egyesek iránti jó szándék­, — vagy bár­mi érdekből, ■— kérjük levelezőt, gyanússá másszor ne tegye. Székes-Fejérvár, aug. 10 kóa. Székes-fej­érvár szabad királyi városban létező görög nem egyesült vallásu közönség ellen a­ legkisebb ok nélkül, sőt minden valószínűség ellenére, azon hír támad­ván, mintha az aláhrt közönség az alvidéki búitokkal szövetkezett volna, mi magunk tüstint a legszigorúbb hatósági nyomozást és vizsgálatot kértük, 's minthogy, mint előre tudtuk, a’ hivatalos nyomozás szerint, sem a' közönség, sem egyesek ellen a’ lázitókkali összeköttetésnek, azokkal a sympathiának meg csak legkisebb gyanúja sem valósodon meg, ’s minden e’ részbeni hírek a hatósági jegyzőkönyvnek 2886-ik száma szerint alaptalanoknak hivatalosan kijelentettek. önigazolásunkra és e’ kerületnek a' kósza hírek miatti nyug­­tvala végwlt web weatwere w jjfan oydítkozavaakat. Nyilatkozat: M'óra és apáink több századok előtt Székes-Fejérvár szabad királyi városban letelepedtek, ez országnak jó és rész körülményei­ben a’ többi lakosokkal mindenkor egy formán részesültek , s fele­­lősen e’ városnak a’ török járom alóli megszabadításában az ország többi lakosaival együtt egy formán küzdöttek, — mi azoknak mara­­radéki tiszta öntudattal hivatkozunk a’ közvéleményre, miszerint soha sem okot, sem alkalmat nem nyújtotunk annak még csak alapos gya­nújára sem, hogy Magyarország alkotmányos törekvésén kívül az or­szág érdekétől eltérő idegen törekvésünk lett légyen; s midőn most az alvidéken némelly szerencsétlen gondolkozásu szerb ajkú hitsorso­­so­­k állásukról a’ magyar törvény alatt eddig élvezett ’s kivált a leg­újabb időben pazarlag kiterjesztett jótékonyságról annyira megfelejt­keztek, hogy kivetkezvén minden józan gondolatból, kedves magyar hazánk nyugalmát tettleg is megzavarni merésztették, — mi annak nyilvános bebi­ogitására, hogy az említett alvidéki lázitókkal sem tett­­leg összeköttetésben nem vagyunk, sem hazánk békéje ellen irányzott bűntetteikre nézve a’ legtávolabb is egyet nem értünk, a’ nagy közön­ség előtt nyiltan bevalljuk és kimondjuk, „hogy mi itten letelepedett és apáink után igaz magyar származású és szokásu görög vallásu la­kosok , e’ magyar hazának­­ s e városnak hű polgárai, — vala­mint századok óta és eleink az ország alkotmányos törvényeihez szo­rosan ragaszkodtak; úgy mi is tántorithatlanul a’ magyar fejedelem és az ujomn alkotott független magyar felelős ministerium paran­csolatainak és rendeleteinek híven engedelmeskedve, egyedül ezeknek élni és halni kívánunk, és semmi más akármelly mellékes körülmények által e’ kedves hazánknak tartozó hűségtől az áldott békének vérünkkel és vagyonúnkkal való tettleges fentartásától eltántorittatni magunkat soha sem engedendjük. A’ székes fejérvári görög nem egyesült Ausztria.vallásu közönség. As osztrák hírlapok állapotaink felől különbnél különb költemé­nyekben gyönyörködnek , mellyek bőven tanúsítják , hogy ugyanazon vezetőik, kiknek lelkismeretével összefér, a’ törvény szentesitette sza­badság ellen pártot ütni, ez alacsony czéljaik kivitelében nem is­mernek semmi szentet maguk előtt. Az illynemü régibb költemények közül csak egyet emlitünk: a’ hires szegedi szerb-rácz győzelmet, mellyel a’bécsi reactio lapjai olly édes kéjjel hoztak forgásba ellenünk, ’s mellynek hire, körüljárván a’ német hírlapokat, eljutott egészen Londonig, 's csak itt jutott egy becsületesebb lapnak, a’ ,íimes‘-nek eszébe , a’ Bécsből annyi öröm közt szertekürtölt álhír valóságát két­ségbe vonni, 's pedig épen azon okból, mert azon egymásnak ellen­mondó részleteket, mellyekkel a' bécsi lapok Az úgy hiresztelt szerb­­rácz győzelmet kiczifrázták, nem tudták okos ember eszével össze­egyeztetni . . . Legújabban e’ derék camarillai lapok és hírlapi levele­zők uj vesszőparipát találtak fel, hogy annál könnyebben sikerüljön elnépszerüiteni bennünket azon jobb érzésű nép előtt, mellynek tö­rekvése a mienkkel egy: szabadság, testvériség, egyenlőség; ők, a­ bureaucratia elvetemült czínkosai, aristocratai szellemről, elvekről, törekvésekről vádolják költött híreikben azon magyart, ki évtizedek óta férfiasan, a’ legnagyobb áldozattal és önmegtagadással küzd a1 népjogokért, ellenök, e vádlók, ezen aristocratico-bureaucraták ellen. Sőt mi több, az , Alig. pest. 7.1 f. e. aug. 5-dikei esti mellékletében levelet irat magának Pestről, mellyben a' hihetőség minden csábszi­­neivel iparkodik olvasóival elhitetni, miszerint a'magyar ministerium gróf Zichy Ferenczet Oroszországba küldte azon megbízással, hogy politikailag és pénzügyileg kétségbeesett állapotainkra ott keressen se­gélyt . . . Mindenki tudja, milly sulyos vád Európa előtt az orosz sympathiák keresésének vádja ; ’s úgy tudja egyszersmind mindenki, mennyire sülyedettnek kell erkölcsi önérzetében lenni azon pártnak, melly efféle hamis vádakkal egy olly nemzet kormánya ellenében, melly a’ szabadságért küzdött századok óta nem csak maga, de ide­gen népek számára is, fellépni eléggé szemtelen... A’ ki szabadság­szomjas nemzetünket és annak szabadelmü kormányát ismeri, ismerni pedig még egy neutrális szomszédnak is kellene, az előtt felesleges mondanunk, hogy az illy alacsony vád önmagában hordja czáfoldját. Többször volt alkalmunk említni,­­s tapasztalni folyvást van, mi­szerint a bécsi félhivatalos lapok különféle, és sokszor igen galád, köl­teményekben és ráfogásokban gyönyörködnek ellenünk. Mi ezentúl az illyeneket megemlítetnjük ugyan, de bővebb és érdemleges czáfola­­tokba csak azért sem bocsátkozhatunk, mert két különböző téren ál­lunk m­indenkép, és semmikép sem értethetjük meg e jó urakkal ma­gunkat. Helybeli német lapjaink az illy költemények megczáfolásában annál jobb szolgálatot tehetnek, mert ha a’ szomszédujság.jó urak vi­szonyúnkat és törekvésink tisztaságát megérteni nem bírják vagy nem akarják is, legalább ezek nyelv­ét meg fogják érteni.... Legújabban a’ Schwarzer minister vezérlete alatt álló ,Ailg. Oestr. Z.‘ azon al­a­­csony számitásu költeményt terjesztő rólunk állítólag Budapes­ről irt egyik levelében, miszerint kormányunk gróf Zichy alstatustitkárt Orosz­országba küldötte , hol „mindenkép megrongált po­t­icai és pénzügyi állapotunkra nézve“ segítség után lásson! Orosz szövetség keresésé­vel vádolni most egy nemzetet Európában, ez természetesen a leg­­terhesebb vád, mellyel azt illethetni. De az osztok szerkesztőség e a vádat minden legkisebb ellen-észrevétel nélkül közli ellenünk. Egy idegennek, Falkenstain grófnak, kellett felvilágositólag közbeszólni, kit egyedül erkölcsi és becsületérzése késztett a’ közbeszólásra. A’ ne­mes gróf, az érintett vádra vonatkozólag, a’ nevezett lap aug. 11-dikei számában felszólal, miszerint ő ugyan Zichy grófot nem ismeri, legkisebb összeköttetésben sem áll a' magyar aristocratiával, ’s igy épen nincs az ügyben érdekelve; tudomása után adja azonban azon felvilágosítást, miszerint Zichy gróf majd minden évben meglátogatja iiának litvániai jószágait, részint a’ jószág-igazgatást megtekintendő, részint azon tör­vényes kötelességnek eleget teendő, miszerint minden külföldön élő orosz birtokos néhány hetet minden évben tartozik Oroszországban lakni... Ez tehát azon utazás, mellyből Schwarzer ministeri lapja o­ly roppant vádat iparkodott, kigyúrtani, s melly hogy ugyanazon lapban megczáfoltassék, egy egészen idegen becsületen gondolkozásu gróf közbejötte volt szükséges hozzá. A bécsi hadügyministeriumh­oz Milánóból aug. 6-án Radeczky következő hivatalos jelentést küldött: „Milano mienk; megadta magát a’ császár kegyelmének 's mai 12 órakor mentem be vi éz seregemmel a városba. A piemonti hadsereg ma est­e hagyta el a' várost s egy tegnap kötött szerződésnél fogva, holnap estig túl lesz a’ Ticinon 's így kívül a' császári birtok határán. Seregeink két hét alatt Sommacam­­pagna, Custozza, Volta, Cremona, Pizzigherone mellett győzelmes csatákat vívtak és most a 14 edik napon urai lettek Lombardia fővá­rosának. A’ sereg és annak vezére úgy hiszik, hogy ez által hiven be­töltötték a’ császár és haza iránti kötelességöket, mert nincs m­á­ több ellenség Lombardia területén." A fent megemlitett szerződés következő pontokból áll: „ 1) a' város megkímélte ik, 2) a’ tábornagy, mennyire tőle függ méltányos lesz a’ mai­ra nézve; 3) a’ szardíniai hadsereg, két csapatban fog visszamenni; 4) ki a’várost önkiét el akarja hagyni, akadálytalanul teheti azt holnap esti 8 óráig ; 5) a’ tábornagy holnap 8 órakor Poitaronmnat megváltja ’s délben seregével a’ városba nyomul és azt elfoglalja; 6) m­inden betegek és sebesültek elhelyezése szinte a két indulási nap alatt történik; 7) mind ezen feltételeket azfrihmai ktroljf uniexje el; b) a tiaoraa^y ki akarja szabadítani mind­­i !

Next