Közlöny, 1848. szeptember (84-112. szám)

1848-09-05 / 88. szám

45 u ján lett megakadályoztatása tekintetéből ugyanazon nap N. Enyeden szállásolt 2-dik székely gyalog ezredbeli főőrnagy Balázs Konrád urat még egy század katonaságnak rendelése iránt hivatalosan megtalálta, ki csakugyan a’ N. Enyeden maradt század nagyobb részét azonnal Tövisre rendelte, hogy az oda visszavonulni kénytelenittetett századdal egyesülve Mihálczfalván a' teendőket teljesítse. Az őrnagy ur 1. hó 2 kán hajnalban a’ n. enyedi katonasegédelemmel Tövisre megérkezve, onnan illető alispán és több katonatiszt urakkal a’ katonaság élén Mi­­hálczfalva felé megindult, 's az alatt, míg a’ katonaság Gálfőnél a’ Ma­roson részenként átszállittatnék, az előbb említett urakkal előrement, hogy a’ mihálczfalviakkal kiküldetésük törvényes okát megértesse, a' mihálczfalviak azonban már a’ tiszturak megérkezése előtt a’ szomszéd Obrázsa, Oláh-Csesztve és Karácsonfalva helységek lakosait erőszakos ellenállásuk elősegélésére harangok félreverésével felszólítván, sőt Mi­­hálczfalva helység elöljárói is fenyegetésekkel kényszerítvén az ottani lakosokat a’ felfegyverkezett ellenállásra; illy felszólítások és kénysze­rítések következtében az említett négy falubeliek e' folyó hó 2 kán kora reggel mintegy három ezeren hosszunyelü csépekkel, fejszékkel, vas­­villákkal, egyenesen tűzött kaszákkal, sőt puskákkal is felfegyver­kezve már a’ falu előtt állottak a’ katonai elégtétel bementét erő­szakkal is megakadályozandók; a’ midőn az alispán és érintett kato­natiszt urak hozzájok megérkezve minden törekvésüket arra fordítot­ták, hogy a’felfegyverkezett néptömeget lecsendesitvén az elégtétel elfogadására bírják, ’s azon bal véleményüket czáfolják meg, mintha a’ székelyek ő felsége katonái nem lennének; de törekvésük nem sike­rülvén, később nemes Alsó-Fejérmegye főispánja egy csendőri biztos kiséretében megérkezvén, több mint hét óra lefolyta alatt kimeríthet­len béketüréssel igyekezett a’ felfegverkezett néptömeget, melly közt gyilkoló szándékuak is voltak, ellenszegülésök törvénytelen voltáról, és reájok háramlandó rész következményeiről meggyőzni, őket a’ tör­vény, és elöljárók iránti engedelmességre visszatéritni, és a’ katonai elégtétel elfogadására bírni. Ez alatt a’ katonaság a­ Békás tetőn meg­érkezvén, a’ főőrnagy úr annak elejébe sietve, a’ katonaságot a’ hadi­szabály szerinti védelmező állásba helyeztetve, lassan előny­omu­ni pa­rancsoló; ’s ekkor már egy órával haladván meg a’ dél idejét, az apródonkint mintegy ezer lépésre a’ falutól előnyomult néptömeg el­lenébe felállította. A’ főispán ur folytonos kibékítő czélzatainak kívánt sükerét nem tapasztalván, sőt a’ néptőmeg még mind szilajabbá válván, a’ katona­ság is, melly azon nap éllen és szomjan az akkori nagy hőségnek ki­téve a’ néptől a’ Kükülő partjára felállított őrök által még a’ víztől is el volt rekesztve, reggeli 10 órától estvéli 7 óráig; azonban a' fel­fegyverkezett néptömeg késekkel é s felemelt fegyvereivel bőszültén fe­­nyegetődzvén ’m­agyarkodván, jónak látta a főispán úr kinyilatkoztatni, sőt becsületére is fogadni, hogy a’ katonaságot nem szállítja falujok­­ba, hanem csak maga megy be, a’ katonákat pedig a’falu melletti rét­re táborba szállitandja; de a’ néptömeg ezen utolsó jelét is a’ főispáni kegyelemnek szenvedélyes durvasággal visszautasítván, káromló sza­vak közt nyilatkoztató ki, hogy készebb meghalni, mintsem a’ főispánt vagy más tisztviselőt, a’ székely, vagy akármelly névvel nevezendő katonaságot falujukba bocsássanak; illyen reggeli 10 órától estvéli 6­ óráig tartott alkudozások közt mintegy 10—15 lépésnyi távolságra közeledett a’ dühöngő néptömeg, a’ még mind régi állásában maradt székely katonasághoz, ’s miután a’ főispán, és őrnagy urak közakarattal meghatározták, hogy a' katonaság előre tartott szuronyokkal, de lassú léptekkel haladjon elő, hogy igy a’ néptömegen áttörve éji tanyát keressen magának, mivel a’ visszavonulás már lehetetlenné lett, és a’ katonaságnak háttérbeni felmarczangoltatását eszközölhette volna ; az őrnagy ur első csapatja balszárnyára, százados Szilágyi ur a’ homlok­zat közepére, hadnagy Antes ur az első csapat jobb szárnyára állván, a’ katonaság parancsszóra előtartott szuronyokkal megindult ; de alig haladott 6—7 lépésnyire, midőn az ut melletti magas szálú rozs­vetésből a’ néptömeg részéről egy puskalövés esett, mellynek követ­keztében százados Szilágyi és hadnagy Antos urak között az első sorban állott Móricz Sámuel nevű közvitéz keresztül lövetvén, azonnal össze­­roskadott; ugyan azon szempillanatban a’ főőrnagy és százados Szilá­gyi urak is egy egy feléjük irányzott kaszavágással életök veszélyezte­­tésével megtámadtattak, kiket ugyanazon percz alatt egy sebesen elő­lépett altiszt, és két közvitéz puskáik ellenvetésével a’ már már bizo­nyos haláltól nem csak megmentettek, de a’ gyilkos szándékú két megtámadót egy egy lövéssel földre terítették, ’s midőn az akkor nap éhséget, szomjúságot, minden fenyegetőzést, agyarkodást és gúnyo­kat ritka béketűréssel szenvedő székely katonák Móricz Sámuel bajtár­sukat , úgy két hadi­tisztjeiket is a­ halál torkában látnák, ők is az erőszakos megtámadás által önvédelmükre kényszerítve, egyszersmind pedig haditisztjeik oltalmazására esküjüknél fogva köteleztetve rögtön, és kevés pertzek alatt minden parancsszó nélkül néhány lövést tevé­nek a’ néptömegre, mellynek következtében eddig elé 12 meghalt, 6 pedig meg van sebesilve. A’ szaladás^k indult néptömeg onnan sietve eltávozván, az elkeseredett katonaság egy némelyike a’ homlokzat előtt megtámadott hadi tisztjeinek, úgy a' homlokzatban keresztül lőtt bajtársának védelmére előtódult ugyan , de hadi tisztjei erélyes fellé­pése által azonnal megalakra kényszerítve , ki ki osztályába visszalé­pett , melly szerint azon vád, hogy a’ megszaladott lázasztókat űzőbe vették volna, merőben alaptalan. A’ kihallgatott minden tanuk vallomásai nyomán híven elősorolt fennebbi események történetét előbocsátva, alaptalanok a’ mihálczfalvi eseményeket érdeklő vádpontok is, mert a’ székely katonasággal sem a’ folyó hó 1. sem 2­ d. napján nemzeti őrök Mihálczfalva felé nem is közelítettek, nem is láttattak, a’ mihálczfalviak pedig nem reggeli 10 órakor, de már jó reggel segédjeikkel együtt min­tegy három ezeren az elégtételre jövő székely katonaságot falujok előtt várták. Isten, és ő fel­sége nevében egyik sem tilatkozott, hogy valamelly megyei tiszt illy szavakat mondott volna a’ m hálczfalviaknak : „nekünk kötelességünk minden esetre bemenni a' faluba , embereink nőtlenek és leányaitokra szükségünk van“; a’ kihallgatott mihálczfalviak, úgy a’ több tanuk is nem hogy valósitnák, de illy nyilatkozatot egyátalában nem hallottak. Nem hogy a’ székelyek, és nemzeti őrök, melly utasok ott sem voltak, reggeli 10 órától délutáni fél 6 óráig fenyegetőzések közt golyóbisai­kat mutogatták volna, mellyekkel állítólag életüknek végett kívántak volna vetni, sőt maguk a’ mihálczfalviak és vétkes társaik voltak azok, kik fegyvereikkel, késeikkel, ordításaikkal fenyegetőztek, és gúnyolták a’ törvény iránti engedelmességre oktató megyei, és hadi tiszteket és katonaságot. Komoly állásban maradt a’ székely katonaság a’ nép el­lenében ’s mérsékelt magaviselete által senkit haragra, boszura nem in­gerelt, fegyvereit pedig délutáni 1 órakor a’ Békás tető alatt, távol a’ nép tömegtől, parancs szóra töltötte meg. A' kihallgatott mihálczfal­­viak és több tanuk közül egy sem hallotta, hogy a’ székely katonaság, vagy más tisztviselő unió elfogadására szólította, vagy kényszerítette volna a’ mihálczfalviakat, merőben alaptalan vád tehát, hogy az unió megtagadása miatt felbőszült székelység tisztjei egyikének parancsára lőtt volna ártatlan emberekre; mert a tanuk vallomása szerint nagy béketűréssel szenvedte a’ székely katonaság mind azon méltatlanságo­két , melly­eket a’ felfegyverkezet néptömeg szinte 7 óráig ellene szórt, ’s nem is tisztjei valamelyikének parancsára, hanem az önvédelemre kénszeritve, úgy a’ hadi czikkelyekre tett esküjéből folyó kötelességé­nél fogva lőtte agyon azokat, kik hadi tisztjeit gyilkoló szándékkal, éle­töket veszélyezve kaszákkal megtámadták, és szinte ugyanazon perez alatt parancs nélkül lőtt azon néptömegre, mellynek részéről bajtársa halálra lövetett, 's melly néptömeg a’ törvény ’s előljárok iránti enge­delmességet végképpen megtagadva a’közbátorság megsértésével fegy­veresen, és tettlegesen támadta meg a­ végrehajtó hatalmat. — Nem 30 ember maradt halva, nem is sebesittetett meg 50, mert a’ halotti könyvekből készült hiteles lelkészi kivonatok szerint négy faluból ed­­digelő 12 halt meg, és minden tanuk vallomásai szerint 9 van meg­sebesítve.— Nem mondhatta a’ székely katonaság az elfutamodott nép­tömegnek , hogy már most vegye le ezt ő felsége házaitokról; mert a’ megtámadás után történt lövésekre az egész néptömeg onnan sietve el­szaladt , és igy nem volt kinek bár­mit is mondani, de ezen tisztelet­­len szavakat sem a’ szemtanuk, sem a’ kihallgatott mihálczfalviak nem valósítják. — A’ vetések közt székely katonákat, és nemzeti őröket a’ szem­tanuk és a' kihallgatott mihálczfalviak elrejtezve nem láttak, sőt a’ mihálczfalvi fegyverkezett lázadók közül láttattak többen a’ búzában bujkálva. — Épen olly kevéssé hallotta a’ futamodva eltávozott nép­tömeg mint a’jelenvolt tanuk azon állítólagos fenyegetőzést: „hogy a’ székelyek ez országot vérrel foglalták el ’s vérrel is fogják megótal­­mazni, és hogy a’ székely katonaság a’ n. enyedi nemzeti őrsereggel Balázsfalvát az ottani püspöki lakot, és az oláh nemzet tanintézeti épületeit szándékoznék kizsákmányolni;“ — mert e’fenyegetőzést a’ szemtanuk közül egy sem igazolja, úgy a’ néptömeg sem halhatta, mi­vel a’ mint már fennebb is emlittetett, a’ rögtöni visszalövésre onnan sietve elszaladott. A’ mihálczfalvi görög nem egyesült hitű lelkésznek a’ jegyző­könyvbe iktatott vallomásából kétség kívül van, hogy őt soha, követ­kezőleg koslárdi útjában sem, a’ székelyek meg nem sértették, sem meg nem verték, sem fejét be nem törték. Melly jegyzőkönyvi kivonatnak a' kihallgatott tanuk vallomásai­val tökéletes megegyezését, ’s azok kifejezései szerint hivségesen lett készítését, az alábbirt vegyes bizottmány hivatalosan bizonyítja. N. Enyed junius 21. 1818. Béldi Ferenc­z. T­e­u­t­s­ch Hauptmann. Ifj. Kemény I­stván. Sándor hadi ügyész és százados. Főkorm. biztosok. Hadi biztosok. Veszprémből. Augustus 28-án főispán ur a’ bizottmányi ülést megnyitván, mindenekelőtt hazafiai elismerését és köszönetét jelenté ki azok iránt, kik nem tekintve családi viszonyaikat, nem számolgatva a’ napokat, miket a’ hon védelme és a’ kipótolhatatlan szabadság megőrzése, gazdasági munkáiktól elrabolni fog, vetélkedve ajánlották fel magokat; s miután az ország alsó részében a’ lázadók elnyomása végett heteket töltöttek, ismét ide visszatértek; valamint azok iránt is, kik a' nemzeti őrsereggel távol volt tisztviselők helyett a' hivatalos kö­telességet teljesítették. Ezen nyilvánítás a’ nagyszámú gyülekezetnél is viszhangra talált. Az egy és kétforintos ausztriai bankjegyek, mellyeknek közpénz­táraknál leendő elfogadását a pénzügyministeri rendelet tiltja, mint­hogy az ausztriai nemzeti banknak köztekintetüleg is biztosított hitele azokat a’ népnél nagy mennyiségben engedé forgásba jőni, nehogy a’ forgalom ’s az annyira sürgetett adóbehajtása megnehezittessék, házi, pénztárunkban elfogadtatni határoztattak. Komoly és huzamosb tanácskozást vontak magok után azon mi­­nisteri rendeletek, mellyek — miután a’ tapasztalás a’ nemzetőrsere­gek kimozditását sok tekintetekből czélszerütlennek mutatja, — ön­­kénytesen ajánlkozó erős, egésséges nemzetőrökből, kik kötelezvék mindaddig, mig a’ harcz tart, vagy a’ haza szolgálatukat igényelni fog­ja, a’ kormány rendelete alá helyezni magukat, egy hadierőt kiálltni rendel. Tanácskozás közben tapasztalásból merített olly körülmények merültek fel, mellyek a’ ministeri rendeleteknek betű szerinti fogana­tosítását alig eszközölhetőnek mutatták; például a’ bizonytalan időre való lekötelezés. ’S minthogy azon édes reményt hordjuk keblünkben, hogy a’ méltatlanul felzaklatott hon nyugalma rövid időn úgy is hely­reállni fog; előttünk állott azon ok is, miszerint az ujonczok kiállítá­sával a’ nemzetőrségnek hasonló szolgálata valószínűleg fölöslegessé válandik ; végre a mi a’ számot illeti, hozzá járult azon ok is, hogy az önkényt ajánlkozóknál elhárítva lesznek azon akadályok, mellyek a­ nemzetőrségnek minden válogatás nélküli kimozdítását czélszerütlen­­nek tanuli­ották, ezen okoknál fogva ezer önkénytes nemzetőrt ren­deltünk kiállítatni, olly biztosítással, hogy azoknak hadi szolgálata leg­­fölebb jövő 1849 dik évi mindszent napig fog tartani.­­ A­ kiállítás, a’ kiállitandóknak ruházattal és fegyverrel leendő ellátása a’ községek­nek tétetett kötelességül. A’ költségvetés, annak egyéni felosztása tel­jes hatalommal a szolgabirákra bízatott. A’ kiállítási költséget fedezni tartozik nem csak a' nemzetőr, hanem mindenki, a’ kinek a’ vagyon bá­­torság megőrzése érdekében áll. A’ költségnek egy harmadrésze sze­mélyes teher lesz azon esetre, ha a’ nemzetőrség harmadik csapatjának az ország alsó részébe kiindulni nem kellene, 's akkor ezen­­ költsé­get megyénk kívüli személyes szolgálatot még nem tett nemzetőrök fog­ják viselni. Ezen önkéntesek a’ község által bér mellett is felfogadha­tok. Nehogy azonban a’ hadi egyének közt a’ fizetés aránytalansága miatt súrlódások, ’s talán a’ hadi szolgálatra alkalmatosabb résznél elé­­gületlenségek keletkezzenek, megtiltottuk, hogy az önkinteseknek a’ kincstár által fizeten­dő 8 kr. napi dija csak egy fillérrel is megjavit­­tassék. Határozatunkban kijelentettük azt is, hogy ha ezen önkintes sereggel tisztviselőink közöl valaki elmenni kívánna, az nem csak vis­­­szajöttével hivatalába visszalépeni, hanem távolléte alatt is fizetését huzni fogja. Mi nemzetőrségünk második csapatját elindulás előtt biztosítot­tuk, hogy September 7-én felváltására a’ harmadik csapatot ki fogjuk indítani. Ha hát pontosan akarjuk magunkat szabni azon ministeri ren­delethez, melly a­ nemzetőrség kiindítása iránt kelt előbbi rendeleteket megszünteti, furcsa alternatívába jutunk, vagy meg kell szegni adott szavunkat, azonban ennek megszegése és a’ nép bizodalmának csök­kentése nélkül, a’ most őrhelyén levő nemzetőreinket September 7-én túl ott nem tartóztathatjuk. Ha pedig felváltás nélkül visszatérnek, üre­sen marad az őrhely, mellyet a’ lázadás körülményei üresen hagyni talán nem engednek. Megkértük tehát ministerelnök urat, adjon hatá­rozott utasítást: nemzetőrségünk harmadik csapatját útnak inditsuk-e, vagy pedig az őrhelyet üresen hagyjuk-e? Kérünk töltényeket. Az őr­nagyi kinevezést, minthogy az egyik népszerűségének kiemelésével a’ többit sérteni nem akarjuk, a’ ministeriumra bíztuk. Aug. 30 án még folyvást tartott bizottmányi ülésben — ekkor már első alispán úr elnökölvén — vettük ministerelnök urnak azon rendeletét, miszerint a’ dunántúli önkénytes nemzetőrseregek Pápán, Kosztolányi Móricz őrnagy vezérlete alatt fognak összevonalni. Hogy illy nagyszámú népnek elszállásolása, élelmezése s egyéb szükségei iránt az intézkedések minél czélszerübben tétethessenek, egy több ta­gokból álló bizottmányt neveztünk ki, melly a’ kinevezett vezérrel egyetértve, a’ kellő intézkedések tételére teljes hatalommal felruházta­­tott. Ismét megkértük ministerelnök urat utasítást adni az iránt: vall­jon a’ jelenleg Pápán tanyázó 700 honvédnek — az önkéntes nem­zetőrök könnyebb elszállásolása tekintetéből— Veszprémbe leendő át­szállítását eszközö­jük-e. Aug. 31-én ministerelnök úrnak föllebb érintett végzésünkkel egybehangzó azon rendelete, hogy az önkintes nemzetőröknek netán nagyobbra határozott, ’s a’ hadsereg egyénei között elégületlenséget maga után vonható napidija, a’ mennyire lehetséges visszatértükkor szolgáltassák kezökre, a’ szolgabiráknak maguk mihez tartása végett kiadatott. Ugyané napon megyei nemzetőrségünk őrnagyai is oda utas­tot­tak, hogy miután a kiállítandó önkintes nemzetőrök a’ községi és ál­­ladalmi fegyverekkel lesznek fölfegyverzendők, a’ Dráva mellett levő nemzetőreink kezére adott hasonló fegyvereket és a’ magánosoknak e­ czélra átadandó lőfegyvereit is a hazainduláskor összeszedetvén, kellő őrizet mellett lehető leggyorsabban Pápára szállíttassák. September 1-én tárgyaltuk belügyminister urnak azon rendele­tét, mellyben 60,000 ujoncz kiállítására nézve a’ kellő előkészülete­ket, különösen az összeírást hét nap alatt teljesítetni rendel. A’ ren­delet mellett közlött tön én'javaslat 350 példányban k nyomatni s közhirrététel végett a’szo­ gabiráknak ki idatni rendeltetett. Az össze­írásra­­izénkét bizottmány rendeltetett, melly áll a járásbéli szolgabiró, eskütt, a’helység bírája és az anyakönyvek szükséges volta te­r­meté­ből, az illető lelkészekből és rabbiból. A’szolgab­íák utas­t­attak a’ lelkészeket és más népszerűbb egyéneket a' nép felvilágos tárára hasz­nálni; továbbá nyilatkozatra szó ítni minden posztógyárat­, és posztó­kereskedőt az iránt, hány egyént volnának képesek az öltözethez szük­séges szerekkel ellátni. Minthogy e rendelet egyenesen a főisp­ánhoz intéztetett, a főispán e’ részben teljes hatalmú biztosnak kinevezi tűt, a külön közlött utasítások is őket illetik; felkéretni határoztatott, hogy tekintélyét és befolyását e’ nagy fontosságú működés sikeresíésére fel­használni s mielőbb közénk jővén, mig e’ működés tart, köztünk ma­radni méltóztassék. Heves megyéből. Eger, sept. l-j^n. A’belügymin­ster­­nek, a katona kiállítás megkezdése iránti azon rendelete, miszerint a­ megküldött törvényjavaslat figyelembe vét­le mellett, az összeirás kez­dessék meg, részvéttel fogadtatott,’s az összeirás kiküldöttek által eszközöltetni rendeltetett. — Igazságügyminister ur meghagyván e’ megyének is az országba közvádlói segéd megválasztását, —az mai ülésünkben megtörtént, Gál János tisztiügyész közakarattal kikiáltatott; — kit is, e’ hivatal köréről, teendőjéről, és mi e’ hivatalt, s az országos közvádlókkali összeköttetést illeti, előleges utasítás irányában szükség következve értesíteni. — Lugos, aug. 30-án. Folyó hó 22 kén tartatott követválasz'is alkalmával Oroviczán Pászku Mi­sa hites ügyvéd, és a' gör. n e. Is­kolák kerületi főigazgatója, Szászkán pedig Bozsinka Axent, kit az al­sótábla a’ minap visszautasított, választattak meg országgyűlési nép­képviselőkké; a’ választásban a’bányatelepek lakói, és a’ bányász­­tisztek sehol sem vettek részt, mondják, hogy e’ részben a’ főigazga­tó tanácsát követték, pedig kár volt nem gyakorolni a’ törvényadta jogot, mert azon reményük, hogy külön képviseletet nyerendenek, a­­lig fog teljesülni. Ausztria, B­é­c­s. A’ magyar ministerelnök és igazságügyminister Bécsben létele következtében több bécsi lap azon hírt kezdé tertegetni, sőt egynémellyik Budapestről is íratott magának ollyféle levelet, mintha ez utazás a’ magyar és osztrák had és pénzügyi ministerium­oknak egyesítése végett történt volna. Erre vonatkozólag Pulsky Ferencz (t­­l­­ügyminst. alstatustitkár) az ,Alg. Oestr. Z.‘ legújabb számában a’ ma­gyar ministerium nevében kijelentette , miszerint a’ magyar nemzet minden kétsége mellett, a’ közte és a’ monarchia egyéb stuu­sai közt netalán fenforgó viszályokat barátságos úton kiegyenlítni, ’s azon népek közt, mellyeket egyenlő törekvés és egyenlő érdekek kötnek össze, mesterségesen és szándékosan , ’s nem a szabadság és haladás érde­kében, felzaklatott gyűlölkezést megszüntetni, a’ ministerium, a’ ma­gyar nemzet összes akaratára támaszkodván, csak a’ fenálló sör­­ények korlátai közt munkál, ’s e’szerint az 1818. évi 3 dik t. czkkek, melly a’ had- és pénzügyre nézve e különzött magyar ministerium­okat állított, tettleges megváltoztatásába soha sem egyezendik. Kijelen­i egyszersmind Pulszky Ferencz azt is, hogy hasonló kívánattal az osz­trák ministerium sem járult a’ magyar ministerium ela. Bécsben aug. 30 án egy műkereskedő boltja el’tt nagy za­vargás támadt egy a’ kirakatban volt kép miatt, melly a’ m h 23 ai munkás-crawallból vett jelenetet ábrázolt, a' mint a közbitorsá i őr egy gyermekével térdelő munkásnőre irányozza vágását. A tömeg in­gerültsége csak az érd- klett kép eltávolítása á tál c­ i'Upi hatott le . Ugyan e’ napon egy c­inosan öltözött fiatal embert tálaltak egy ven­déglőben, ki a’ körülte levő nőknek ezer forintnál többet elosztogatván, ezen kívül magát császárnak adván ki, csalhatatlan jele­t mu­atta té­­bolyodottságának. Magán tébolyintézetbe vi­etett. A’ lipótváros egy vendéglőjében, hol a’szerencsétlen e’napon szállva volt a pinczér 1000 ftos bankjegyet talált egy tányér alatt, mellyet a­ nevezett i ju hagyott hátra. Milánóból aug. 28-dikáról érkezett hírek szerint Radeczki azon tudósítást vette d’Aspre tábornoktól, hogy Garib­ldi csoportja Ma­­cagnonál szélveretett, ’s egy része elfogatott. A piemontik let­­t<ogra az osztrák seregekkel, gátolták Garibaldin kap­emonti ba­­rokra nyo­multál. Ezen csoport veszélyesebb lett volna Károly Alber­tnek mint legdühösebb republican ellenes; mert Garibaldi e’ királyt, mindenütt árulónak hirdeté. Németország, Poroszország, Berlin, aug 27. Az el’ogatás és házkuta­tások nagyban történnek. A’ múlt éjjel egy kézművesegylet birtokán tettek kutatást. Lőport és egy csomó töltényt találtak Az egylet gaz­dája kénytelen volt mindezt kiadni. Az egylet készül erélyesen fölszó­lalni. A’ városban nagy izgatottság uralkodik. A­ democrats egyletek mindent elkövetnek a’ zendülési törvény ellen. Villa Colonnában több mint kétezer polgár esküdött szoros összetartást a’ kivívott sz­badság bukására czélre minden kísérlet ellen. Tegnap az országülés végével Grabow elnök kinyilatkoztatá, hogy a’ következő ülésben, h­a a zen­­dülési törvény nem találtatik érettnek a tárgyalásra, a’ polgárőrségi törvény fog tárgyaltatni; ezt sokan a’ ministeriumnak nyújtott rés gya­nánt tekintik, mellyen a’ javaslat visszahúzása történendik. — Az orosz czár elismerte a’ franczia köztársaságot, ’s legközelebb gróf Pahlen mint meghatalmazott Párisba fog küldetni. Berlin, augustus 30-dikán. A’ kereskedelmi minister teg­nap következő jelentést közlött a’ kereskedőséggel: Tisztelettel ér­tesítem a’kereskedői kar öregbeit, miszerint sikerült, hét hónapi fegyverszünetet kötni Dániával, 's az ez iránti szerződés helybehagyása ő felsége a’ király részéről remélhető. E’ szerint rövid idő alatt vár­hatni a’ feltartóztatott hajók kiadását, valamint a’ teljesen szabad for­galom ismétt helyreállását is. B­o­r­o­s­z­l­ó , aug. 30 E’ napokban léptek itt statusszolgálatba az első izraelita törvénytudók mint auscultatorok. Esketésöket a’ rabbi hajtá végre, ki azonban a’ kívánt eskü forma ellen óvást tett. Tilsit, aug. 20. A’ gabona-eladás Lengyelországból, melly betiltva volt, a’ zab kivételével, ismét felszabadított. Oroszországra nézve még ez nem köve­kezett be; minden lengyel folyami rakod­ónál szorgalmasan foglalkoznak teher-, különösen buza-szánlásokkal.A Bur­gonya-bajok jelenségei több helyen mutatkoznak; azonban remélik, miszerint a' gumókra nem fognak elterjedni. Hamburg, aug. 29. A­ dán békekötésre nézve a* dán alcon­­sulnak ide érkezett tudósításából, valamint legújabban érkezett ívei 118* 1

Next