Közlöny, 1848. szeptember (84-112. szám)

1848-09-10 / 93. szám

.az ' 476 szabadsága szabadossággá fajul; midőn ön hasznát keresi, szomszéd­jait megtapossa ; és ha a’ törvény sajtoló kardja akkor talál rávillan­ni, mikor képzelt szabadsága mámorában ámolyg , a' hibát nem ön­ma­gában keresi; hanem átkozza az illyen, ’s ollyan szabadságot, ’s vissza óhajtja a’ boldog múltat, mellytől pedig haja égre borzad, s mellynek vérhólyag kérgei még most sem hámlottak le tenyereiről. Képzelj a’ nép illyen gondolkozás módjához egy gonosz embert, ki kap­va kap az alkalmon, hogy a’ kedélyeket felszíthassa, hogy zavart idézhessen elő , ’s kész a’ fejetlenség, melly mint láng a’ száraz cse­réken terjed, és harapózik. Megyénkben egy ismeretlen, de radikál­itás kereng a­ nép közt, mellynek czélja a’ népet arra bujtani, miként csak magyar sor­katonaság közé engedje magát beosztatni, és sárga fekete szint ne öltsön magára. Ezen irás helységről helységre jár , és a’ népjegy­zők­ aláíratják a’ néppel, tán majd mintegy húsz aláirásu petitióval meglependők a’ hadügyministert. Jól ismerem a’ szellemet, melly a’ sorokat átlengi, s ujjal tud­nék mutatni azon radikál férfiúra, kinek műhelyében kovácsolták ez iro­mányt , de nem húzom meg előre a’ lármaharangot, majd ha kiüti magát a szeg a­ zsákból, sújtsa az illy bujtogatókat a’ közvélemény. Nem vagyok ellensége a’ kérelmezésnek , ’s annak útját elzárni akarni szabad polgár előtt alkotmányos bűn volna; de józanon lehetlen helye­­eslni olly petitió kerengtetését, melly a' katonaság elleni antipa­­thiát legyezgeti, ’s olly időben, midőn az ujonczok összeírása végett működő küldöttségek épen most teljesítik az összeírást. Ha népünk ne­veltetése nem volna annyira elhanyagolva , s hazafiuságára általában támaszkodni lehetne , akkor talán tudnám helyeselni ezen petitiot; de most egy átalában csak káros következményeket von maga után. A’ nép különben is ellenszenvvel viseltetik a’ katonáskodás iránt, s most midőn arra szólitalik fel, hogy német comandó, és sárga fekete szin alá ne adja magát; örömmel ragadja meg a’ tagadó alkalmat, és ellent mond — nem a német comandónak — hanem egyenesen a­ katonás­kodásnak. Mennyire képes sok ember sü­lyedni! olcsó népszerűségért oda adja cserébe hazája nyugalmát, a’ nép boldogságát; ’s diadal kaczajt üt, midőn a’ nép képzelt boldogsága romjain könyüzve átkozza, ki őt­­ tévútra vezette. Szomorú példák tanúsítják szavaim igazságát. Perkáta nevű helységben alig kezdett a’ küldöttség működéséhez, egy népszó­nok a ministerium ellen szórt isten káromlásokkal spékelt beszédében a' népet ellenállásra buzditá , kiabálván hogy ez nem törvény, hanem hamisság , hogy az urak csalják a’ népet, — és a' küldöttséget ököl­fenyegetés közt verték ki a’ faluból. Herczegfalván vasvillákkal fegy­verkezve rontottak a' helység házára , s ajtót törve a’ küldöttségre, mellynek csak az ablakon kiugrálva sikerült a’ menekülés; azonban a­ megyei hajdút, s az orvos személyében egy­mást földik verték. Az alcsuti uradalomhoz tartozó Máriavölgyön az urasági cselédek vasvil­lákkal támadták meg a­ küldöttséget, a’ megyei hajdút leverték, ’s a’ küldöttség innen is csak életveszély közt menekült. Mondják az urasá­gi tiszt — ki azt mondta hogy a’ cselédek munkán vannak, holott neje vallomása szerént reggeltől délig a’ korcsmában ittak — bárány hidegséggel nézte a’ bandabandát, s csak egy árva szóval sem csilla­pította a’ szavára tán hajlandó garázdákat. Az első alispán rögtön 350 nemzetőrt küldött a’ fejérvári pol­gárokból a’ helyek színére, a’ fő bűnösök kinyomozására, 's elfogalásá­ra. Mit fog azután tenni nem tudom , de tanácsolnám, hogy a' fejsze vettessék a’ fa gyökerére, melly rósz gyümölcsöt terem , és tétessék a’ tűzre. Iszonyatos példát kell mutatni a' népnek, hogy lássa , mi­kém a törvény szigorúan borzulja meg magát az őt megtapodókon. Szegény nép mire visz tudatlanságod , és ámitóid ?! Pozsony, September 6-án. Megyénk e’ hó 4 dik és 5-dik napjain tartatott rendkívüli bizottmányi ülésében a­ kiállítandó magyar hadsereg iránt a két ház által elfogadott törvényjavaslat megküldése mellett az előkészítő rendeleteket tudató s a’ sürgető körülményeknél fogva az ujonczok rögtöni összeírását meghagyó ministeri rendelet fel­olvastatván: a­ kerületi szolgabirák, az összeírásnak, az illető lelkészek és helységek elöljárói befolyásával leendő eszközlésére azonnal kikül­dettek , az összeírásokat a’ rendeletben megszabott határidőre a’ főis­pánnak, mint kiküldött kormánybiztosnak beadandók. A’ nemzeti őrse­­regnek a’ megyéből kimozditását tiltó ministeri rendelet folytán három században 600 önkintes állittatik ki toborzás utján, kik ruházattal és fegyverrel, 10 p. forint fejpénzzel ’s 12 krajczár napdijjal, a' megye által elláttatván, a’ béke helyreállításig fegyverben maradandnak; az a’ végre szükséges költségek fedezésére a’ fő- és első alispánok 20,000 p. forintnyi kölcsönnek, biztosítékul a’ megy­e ház lekötésének­ felvételére megbizattak. Nagy László, Pápay Károly, Csarada János, Gyipko Szilárd, Takács Gyula és gróf Zamojszky Ferencz aljegyzők, Takács Kálmán, Csenkey Vendel esküdtek, és Bittó Ferencz számvevő, a’ kiállítandó önkintesek sorában a’ táborba szálhatásra engedelmet kérvén, hazafiui lelkesedésük méltánylattal fogadtatott ’s az engedelem megadatván, Bittó Ferncz mint toborzási tiszt elnöksége alatt, toborzó biztosokul kineveztettek ’s a’ toborzást azonnal meg is nyitották. A’ félállandó önkintesek, századonkint a' váczi táborba fognak szállitatni. Megyénkben csend és rend uralkodik, miért is a' csendre ügyelő ál­landó bizottmány tegnap megszüntetett. Komárom, sept. 8 ú­n. Tegnap délután 3 órakor indult el 65 önkéntes nemzetőr a’ város által felfegyverezve el ruházva, a’ Pápán összevonandó táborba; mindnyája, különösen pedig vezetőik előtt pél­ánykép áll Leonidas csapatának emlékezete, minélfogva biz­ton számíthatni reájok, hogy valamint ők városunk virágai, úgy a’ ha­za védelmére tántorithatlan hűséggel életüket is feláldozni készek, — a’ gőzösre, mellyen Gönyőig vitettek több ezer ember, zene és áldás­­kivánatok mellett kiséré őket, — legyen velők a’ magyarok istene ! Z­e­m­p­l­é­n. S. a. u­j­h­e­l­y , sept. 6-án. Önkintes nemzetőr csa­­patunk két hétig tartott toborzás után illy nagy kiterjedésű megyében, nem többre mint 600-ra megy, a’ megye alsó magyarabb részéről 500 akkor, midőn a' felsőbb vidékekről csak 100, ’s mig Patak városában 120, addig a’ három szolgabirói kerületből álló Bodrogközön mind öszve 17 állott ki, bár egészen magyarajku lakosokból áll. ’S ez még hagyján, ha csak e’ seregben minden néposztályból kellő arányban volnánk , hanem fájdalmasan kell tapasztalnunk , hogy azon néposztály, mellynek kedvéért a' kiváltságos osztály lemondott előjogairól, 's még e’ felett vagyonának tetemes részét neki ajándékozó, nem tanúsit rész­vétet a' hon iránt, midőn ezt, ’s benne őt magát is a’ vész fenye­geti. Vagy csak akkor nyúl majd fegyverhez, ha a’ vész tulajdon kü­szöbéhez ér ? Igaz hogy a' népnevelés hiánya nagyrészt oka ezen lel­ketlen részvétlenségnek, hanem hol keressük azon gyönörü kifejezé­seknek eredetét ? mellyeket a' szabad föld birtokosai ejtenek, akkor midőn a' hon iránti áldozattételre buzditatnak, mellyeket ha ide írnék, kidobná kezéből boszujában vagy fájdalmában e' lapot az olvasó , — sem másutt, mint a' sajtószabadság kies ligetében buján termő ama fattyú növényekben, mellyek a’ munkások újsága, 's más illy lapokban szórják a’ kábító illatot büntelenül, mivel az első elrendezés gondjaival felettébb elfoglalt kertész, a’ kiirtásra még reá nem ért. — Tegnap és tegnapelőtt tartott bizottmányi gyűlésünkön tanács­kozásaink utolsó tárgyát épen ez 's mivel átlátták a' bizottmányi tagok, hogy ezen lap irányának további terjedése nem olyan hatást nz,­ mint a' millyet reméltünk, midőn ezt néhol magunk adók a­ nép ke­­zébe, a’ belügyminister megkéretett, hogy ezen mindennemű érdekt­tot Unitalag ébresztő lapot , mellyben a’ tulajdon szentsége is immár lábbal tiportatik, ’s a’veszély magva lázitólag hintetik, tekintve azt hogy a’ rendkívüli idők, rendkívüli intézkedéseket igényelnek, tekintve e' részben Francziaország példáját is, lefoglaltassa, melly ebbeli felter­jesztésünknek pártolására körlevelek utján a’ megyék is felszólítanak. Tanácskozásaink első tárgyát azonban az ujjonczállitás tévé, egy közösl sóhaj kisérte e’ rendelet felolvasását, minden ajk ezt mondá: „ régen kellett volna már ! “ — Ezen bizottmányi ülést megelőzőleg épen a’ rendelet megérkezte utáni reggelen, egy az első alispán által öszvehitt tanácskozmány, minden e' részben teendő intézkedést előké­szítvén s a' bizottmányi gyűlésre épen megérkezett főispánunk, s a’ bizottmány mind magáévá tette, s e’ szerint már tegnap mind a’ 21 kerületben 4 tagból, egy orvosból, egy katonai egyénből, ’s a’ hely­beli tisztviselőkből álló küldöttségek elkezdették munkálódásaikat, eze­ket a’ hét végéig befejezendők. Áttérve a’ bizottmány a’ kimozdítandó önkintes nemzetőrség kö­rüli szükséges határozatokra, és intézkedésekre, legelőször is a’ tobor­zást megszűntnek nyilvánitá, azután az öszvevonulási napot f. hó li­ kérte mind a’ lovas úgy a’ gyalog sereg részére S. Patakra határozó. A’ 14 tagból álló megyei zenekart a’ mozgó sereghez rendes zsold, és a’ többi önkintesekéhez hasonló szabályok szerint a’ sereghez csatoló. A’ felszerelésre egy három tagból álló választmányt bízott meg, kik a’ szükséges költségeket a’ megyei házi pénztárra utalványozzák, biztosan remélvén a' megye, hogy mind ezen költségek az álladalom részéről meg fognak téríttetni. A' lelkészek ’s tanítók biztosítása, valamint az ügyvédek tekin­tetében a' pörlekedés megszüntetése iránti felterjesztésünk, a’ nemzet­őrségi tanács által tárgyaltatván, ’s ez által az igazságügy-­­s cultusmi­­nisteriumokhoz tétetvén át, e’ részben az illető ministerek felirásilag felkéretnek. Az önkintes nemzetőrök, családjuk biztositása iránti, még a’ to­borzás előtt kelt határozat az illetők megnyugtatása végett, egész ter­­jedelmében, érintve a’ szolgálati időt, feltételeket, ’s mindent mi erre vonatkozik, hiteles megyei pecséttel ellátott bizonyítvány alakjában minden érdeklettek részére helységenként kiosztatni határoztatott, minden olly helyen, hol önkintesek ajánlkoztak. Felolvastatván végre azon iv, mellyre azon tisztviselők, kik a’ táborba készülve, 's hivatalaikat a’ bizottmány kezébe letéve, neveiket feljegyezék, ezek helyett mig visszatérnének 50 évet meghaladt több­nyire volt tisztviselők választattak, a’ többi közt egy szolgabirónak he­lyét apja töltendi be. Tiszti karunkban hiányzó alügyészi, és két szol­gabirói hely betöltése a’ táborbóli visszatértünk idejére hagyatik. Több mondani valóm lenne talán, ha nem úgy hiszem elnémul, azaz nem olvastatik vidéki kisebb fontosságú dolog akkor, midőn a' hon szivében nagy dolgok dőlnek el épen e' napokban, s azért, mie­lőtt még egyszer az önkintes sereg számáról, s alakjáról egy pár szót írnék akkor midőn kiindulunk, leteszem ez úttal a' tollat azon óhajtás­sal, hogy ha a' harczmezőről hazatérve azt felveendem jobb színbe tűnjön elő megyém, hacsak addig a’ sors máskép nem végez mind­nyájunk fölött. Bárt­fa, sept. 2-bán. A' 18. év óta Lemberg városában szál­lásolva volt, „porosz herczeg“ nevét viselő (volt Benzur) magyar gya­log ezredének három első százada és vezérkara, zeneszó kísérete mel­let mai napon városunkban szerencsésen megérkezett — többi zász­­lóaljt holnap és holnaputánra várjuk. A'­mennyire tapasztalhattuk, a' közvitézeket hazájok iránti jó szellem lengi át, szülőföldjük határára örömmel léptek, mind a’ mellett, hogy azon időtől fogva 7 krnyi zsold­­jok 4 kra leszállittatott. Vezesse őket az ég további utjokban, hogy ők is megmutathassák, miként életükkel, verőkkel készek a' sorstól há­nyatott szeretett hazánk kivivott, de fenyegetett szabadságát ’s függet­lenségét biztosítani. Ezen ezrednél szolgálatban volt 17 magyar szü­letésű tiszt magát az önkintesekhez áttétteté. — Csendes városunk a’ gyakrabban előforduló katonaszállitások által most elevenebb szint öl­tött ; junius végén ugyan is a’ „Wartenberg király“ nevét viselő lel­kes magyar huszárezred utazott városunkon keresztül honunk alsóbb részeire; néhány nap múlva pedig a­ „Vilmos főherczeg“ nevű Kassa ’s Eperjesen tanyázott lengyel gyalog ezredének négy százada és ve­zérkara városunkon át veendi útját Galliciába. — A’ „Közlönyében megjelent azon rendelet, mellyben galliciai mozgalmakról tétetik em­lítés , bennünket meglepett, mert minekünk, kik a’ szomszéd galli­­cziaiak által gyakran látogatottunk, arról mindeddig legkisebb híreink nincsenek. — A’ háromszázat jóval meghaladó nemzetőrseregünk két­szer hetenkint tartja gyakorlatait. Fegyvereink még nincsenek, ezek­nek megszerezhetése iránt azonban a’ városi hatóság már is lépése­ket tett. — Kolozsvár, sept. 3. Ma kora reggel ismét szokatlan nép­ csoportozás volt a’ városház előtt. Oka a’ múlt éjjel érkezett azon mi­nisteri rendelet, melly a’ nemzeti gyűlés által megajánlott 60 ezer sor­katona kiállítására sürgetőleg rendeli az előintézkedéseket megtétetni; s ennek következtében mai 10 órára hirdetett városgyűlés. A’ hir az ülés megnyitása előtti pár óra alatt szörnyű agyrémeket gyártott ez egyszerű valóságból: beszélték, hogy a’ volt Erdélyben is fellázzadt vad csoportok dúlnak ellenségképen, hogy a’ veszély közel van hoz­zánk, hogy tömegestül kell fegyvert fognunk 'sat. Tiz órára a’ terem zsúfolva volt. A' főbíró megnyitván az ülést, felolvastatja az érintett rendeletet, mellyhez a’ mindkét ház által megállapított katonaállitási t­­­zikk ’s rovatozott összeirási mintalap volt mellékelve. A’ feszültség, melly ez alkalommal valami szörnyűséges dolgok hallására számított, lecsillapul, s Kolozsvár polgárai megértvén, hogy a szeretett hon meg­mentésére kell áldozni, hogy az erdélyi kerület minden törvényható­­ságai a jelen évben kiállított ujonczok betudásával tartoznak csak il­letőségeiket kiállítani, hogy a’jelen törvény nem különböztet meg pas­­tokat, hanem az összes népből, osztálykülönbség nélkül, kell a’ hon vé­delmezőit állitni, 's hogy végre a’ szolgálati idő nem csak az ezután állitandókra, hanem a’ múlt alkalommal állitottakra nézve is 8-ról 4 évre van leszállítva, az ügyet lelkesedéssel karolták fel. Egyedül M­á­­t­é­f­i F­­erencznek volt némi aggodalma az önkintes honvédségek részére folyó toborzás s a’ mozgó nemzetőrsereg miatt, hol kedvezőbb feltételek kínálkozván, az ifjak oda sietnek ’s ez által tetemesen kevé­sül azok száma, kikből a' sorkatonaság volna kiállítandó. Ámde ez aggodalmat eloszlatta Takács János és a’ főbíró, felfejtvén, mi­kép a toborzást az ujonczállitás ideje alatt mag­a a’ törvény megszüntetni rendeli; a nemzetőrt pedig nem lehet sorkatonának, 's igy a' sorka­­tonáskodási terhe alól kivettnek tekinteni. Illy értelmű rövid szóváltás után a főbíró a’ gyűlés megegyezésével, városnegyedenként összeíró bizottságokat nevezett, kik esküt tettek le, hogy kötelességükben híven fognak eljárni. Meg kell még említenünk a­ gyűlésnek egy igen üdvös és fáj­dalom­­ korszerű határozatát. Takács János barátunk előadá, mikép sajnosan tapasztaljuk, hogy léteznek közöttünk is emberek, kik a' köz­ügyekbe kevésbé avatott polgártársaink előtt a’ ministeriumnak legüd­­vösebb rendeleteit is népszerütlenitni, ingerültséget, zavart előidézni s ez által a reactionak kezére dolgozni elég istentelenek. Lesznek kétségen kívül, kik a' jelen rendeletet is illyen formán fogják a' nép előtt ajánlani : látjátok: ez a’ szabadság; keresetetök megcsokkent, vagyonotokat a’közszükségek igény­li, s most fiaitokat kell mészárszékre vinni. Azért szóló lelkes együttmunkálásra hívja fel minden polgártársát, hogy az illy kárhozatos törekvéseket meghiúsítsák, felvilágosítván a’ jelen nem­­ élő I köz dolgokkalj tevésbi foglallnk­ polgártársakat a’ hazánk fölébe tornyosult veszélyek, a’ jelen ujonczállitási törvény humánus elvei s azon kedvezményei felől, mellyeket az eddigi ujonczállitási rendszer­hez képest nyújt ’stb. ’s inditványozá határozatilag kimondatni, hogy az ollyan szóval vagy tettel lázitót a’főbírónak rög­tön bejelenteni ismerje minden becsületes polgár hazafi kötelességének. A’ gyűlés helyeslést menydörgött ez indítványra, mellyhez a’ főbíró összhangzó meggyőződésének nyilvání­tása is járulván, határozattá lett. Sokan a’ tagok közül nyilvániták, mi­kép nemcsak bejelentik a’ lázitókat, hanem nyakon csípvén őket magu­kat fogják bevinni. Helyesen ! Kiváltkép bizonyos dús gazdag báró­kat ajánlunk lelkes polgártársaink figyelmébe, kik a' hon szükségeire áldozatokat gyűjtő polgártársakat gúnyos szavakkal utasítják el ’s ha­zafiui kötelességüket a’ törvények 's alkotmányunk elleni izgatásban ’s szabadságunk aláásásábani törekvésben vélik teljesíthetni. Még várunk egy keveset; majd lesz alkalmunk az illyen hazaárulókat napfényre hozni. (Kolozs: Híradó.) Sz. Udvarhely, aug. 15. Az 1-ső székely gyalog ezred egyik zászlóalja ma érkezett városunkba, elfogadásuk forróbb mint valaha, és mégis keserű; — ők mennek az alvidékre hazánk közös ellenségeit megalázni, ’s mi gyáván, mi tétlen maradunk itt, mert nincs fegyverünk; erő és akarat nem hiányzanék, de nincs központositó erő, de van több helyütt visszavonulás és dacz. így jön ma is az udvarhelyi őrsereg kivezetésével, Szeles Károly egyik századosuk, a’ dobot, 's miután az őrsereg dob nélkül is megindult, érkező testvéreink fogadására, ki­ballagott maga is, s amúgy kézzel foghatólag jeleit adá merő képte­lenségének, elvétette;­ha erélyesebb parancsnokunk nem lesz, az ud­varhelyi őrsereg minden egyéb lehet, csak az nem, mire hivatva van, ’s ezt követi a’ többi is, pedig 11,791 főből áll az egyébiránt hiányosan összeirt őrsereg. Induló székely testvéreinknek egy aggodalmuk van, mi — igy szólanak — olly utasítással vagyunk, miszerint a’ ministerium által megszabott zsoldot majd akkor kapjuk, ha Magyarország határain be­léptünk ; mi Magyarország határait a’ már megerősített unió után, in­nen a’ tölgyesi vámon keressük. — Testvéreink ezen aggodalmát osz­tók mi is, ’s azon reménynyel biztatók egymást, hogy osztani fogja a’ ministerium. Udvarhelyszék iszonyú pangásba sülyedett, tisztsége erélytelen, ha még soká nem lesz fő királybiránk, zavarok állhatnak elő. Remél­jük hogy az erdélyi követség már értekezésbe tette magát a’ ministe­­riummal. Ha az országgyűlés már codificatiókba kezdett vegyülni, az az erdélyi részek közigazgatási kérdése halasztást nem szenvedhet. Népünk azt sem tudja honnan kelljen függnie, — főkormányszéknek is, úgy látszik, nincs tisztában magával. Marosszékből, aug. 31-én Figyelmünk merőben a’csata­téren függ, a’ harcz hirek, s katonáskodási sűrű mozgalmak miatt a’ hivatalvágyra kapott, ’s lázas kitörésekre ébredt kedélyek is szunya­­dozni látszanak követeléseikkel. Székünk nyugodt, s fő királybiránk eré­lyes és igazságos igazgatása alatt e’ háborús időkben is háboritatlan napoknak örvendünk, bár nem minden aggodalom nélkül a’ jövendő iránt. Csak nehány hiú kebel elégedetlen a' dolgok rendes folyásával, nagyobb hasznot remélvén a' zavarosban­ halászatban. Innen eredett ama híressé vált zajongás is, mi miatt főkirálybiránk múlt hó 24-kére hirdetett gyűlést még kezdetén szétoszlatni kényszerült. Távollétem miatt az akkor történteknek tanúja nem lehetvén, hallomást — ha mindjárt hitelest is — közölni nem kívántam. Hanem remélhetni, hogy azon kinyomozási munkálat, mellyel főispán b. Iíánffy János és itélő­­mester Kados Dániel urak e­ tárgyban nem rég bevégzének, majd nap­fényre deritendi a’ kormány előtt az oktalanul hetvenkedők működéseit, ’s talán még sikeresebb eljárást várhatni e’ részben k. biztos Veér Farkas úrtól, kinek megjelenését naponta reméljük, s óhajtva várjuk, hogy közgyűléseink csendessége ’s tanácskozási jó rend minél hamarább helyreállittassék, ’s jövendőre nézve biztositassék; e mellett főkirálybi­­ránkban is bízunk, miként igazságszereteténél fogva mihelyt törvény és körülmény engedendik, a' botránkozás köveii, az elégületlenek elől elháritni kész leend. Tegnapelőtt érkezett M.Vásárhelyre korm. biztos Berzenczei László Kossuth-lovagokat toborzani. A' kitűzött név népszerűsége, ’s a' vállalat újdonsága, remélhetőleg sokakat fog csőditeni zászlója alá, egy nap alatt is már 24 legény csapott fel. E czélra jövő hó 5-kore közgyűlés van hirdetve a’székben, helyben a’ városban is népgyűlés tar­­tozik, mellyekben a’ kormánybiztos szavai nem fognak hatás nélkül visszapattanni a’ tűzről pattant székelyfiak kebeléről ; a’ szép huszár­­öltöny sem téveszti el befolyását. Csupán azt óhajthatni, hogy a' több­féle toborzási működések egybevágólag ne gátolják épen azon sz. czélt, mellyet áltatok sikeresiteni kívánunk. Beküldő kivánatára közöljük a' jelen nyilatkozatot: Szabolcs megyéből. A' közlöny 69-ik számában egy szikkel olvasok, a’ népjegyzők jelen mindinkább nyomasztó helyzetéről. — Nem tudtam megállni, hogy e' czikk elolvasása után tollat ne ragad­jak, — 's e’ felhívásnak némi tekintetben ellent ne mondjak, ámbár más részről kénytelen vagyok én is őszintén bevallani, miszerint az említett czikkben a’ t. Írónak sok méltányos kérését tagadni lehetetlen. Untatni nem kívánva a’ nagy közönséget, röviden szólok a­ tárgyhoz. — Mi az írónak felhívását illeti: miként mi népjegyzők, vegyük igény­be ottan olvasható kérvényeit, — használjuk fel a' sajtónak hatalmát, minden erőnket oda irányozván, hogy még e' hongyülésen helyzetünk szilárdítása eszközöltessék. Ez ellen kénytelen vagyok szót emelni, ’s vi­­­szont felhívni e honban létező tiszttársaimat az iránt, hogy ne ve­­­gyék tekintetbe a­ székes-fejérmegyei népjegyző felhívását, — bízzuk szeretve tisztelt nemzetünk bölcs belátására helyzetünk javítását, hi­szen úgy is megmondá már tisztelt pénzügyministerünk a’ hongyülé­sen , hogy az adó leendő kivetése alkalmával gondoskodandnak igazán szomorú helyzetünkről. Vegyük inkább tekintetbe a hazánk felett emel­kedő vészjellegeket, 's igyekezzünk ezeket elhárítani, nem pedig a' hongyülésnek jelen mostoha viszonyainknál fogva alkalmatlankodni, bi­zonyosan lesz gondja, akkor a' midőn jónak látandja rólunk intézked­ni. — Végre pedig fogadja az említett czikkíró bizodalmas köszöne­­temet helyzetünk megemlítéséért, mellyet olly híven ecsetelt, —­­s ne nehezteljen azért reám, hogy felhívását, még pedig ismételve és ko­molyan mondva, jelen aggodalmas helyzetünkben nem pártolhatom. Egy szabol­csi népjegyző. Fel vagyunk szólítva, hogy a’ következő nyilatkozatot lap­jainkba iktassuk. Nyilatkozat. A’ „Közlöny“ 86-ik számában, a’ képviselőház Septem­ber elsejéni Ülése közlésében két népképviselő úr által azzal vádoltatom, mintha hazámat elárultam, a’ Bécsből ellene tett lépéseket elősegítettem, ’s Horvátországra vonatkozó bizonyos irományok elenyésztetésére segédkezet nyújtottam volna; e­ gyanú mondatva a’ nemzetgyűlésben, olly fontos, ’s annyira mélyen sértő, hogy sebzett becsületem parancsolja: nyilván válaszolni. Az ellenem intézett vádak vagy a­ márczius 15-e előtti 23 éves szolgálati pályámra vonatkoznak, vagy az az utáni

Next