Közlöny, 1848. október (113-143. szám)

1848-10-26 / 138. szám

Záborszky jegyző olvassa a’ közelebbi ülés jegyzőkönyvét. Elnök: Mindenek előtt felszólítom az igazoló bizottmányt hogy miután több választási jegyzőkönyvek volnának közlendők, ülne össze és vizsgálná meg s ha elegendő tagok nem volnának, azokat másokkal lehetne pótolni. Most több irományok lesznek a’ ház előtt felolvasandók. Kazinczy jegyző olvassa: a) Perczel Mór hadi főparancsnoknak Csáktornyán oct. 18 kán kelt levelét. (Lásd a’ Közlöny 136. számát.) b) Marczibányi Antal főispán és kormánybiztosnak Trencsénben oct. 21 ről kelt levelét. Marczibányi Antal trencséni főispán levele. T. ez. országos honvédi tanács . Az istentelen camarillának egyik alávaló eszköze Simonich, ki magát tábornoknak mondja , ide mellékelt és folyó esztendei oct. 20-ikán Sajbuschi fő állomásból megyém közön­ségéhez utalt levélben mint urunk királyunknak állítólagos meghatal­mazottja, e' megyén által leendő vonulását bemondván, magának és had­erejének szabad át­menetelt engedtetni, és seregét élelmi­szerekkel és fuvarokkal ellátatni követeli. A' minek elhárítására és a mit első pillanatban tenni lehetett és a' mit tennem köteleségemnek legszentebb feladata parancsolt, min­dent elkövettem, a’ nemzetőrséget t. i. összevonultattam, és a' népfel­kelést elrendeltettem, Galliczia és Morvahon felé a' vezető passusokat elsánczoltatni, és a’ közlekedési hidakat elszedetni rendeltem, nem kü­lönben pedig megyém minden polgárát hazaárulásnak vétkes bűne alatt Simonicsnak adandó élelem, és szállástól és a' fuvarok kiszolgáltatásá­tól a' legszigorúbban eltiltottam. De bátor én mindent elkövetni, és honunk földét utolsó csep vé­rig védelmezni polgártársaimmal el­szánva kész vagyok, még­is erőm övéhez sokkal kisebb lévén, szerencsétlen és gyalázatosan elárult ha­zánk nevében kénytelen vagyok folyamodni a­ teljes czímű országos honvédelmi bizottmányhoz, miszerint engemet gyámolítani és nekem rögtön segedelmet küldeni kegyeskedjék. Kelt Trencsénben oct. 21-én 1848. Marczibányi Antal, főispán és ker. biztos. Simunich tábornok levele Trencsén megyéhez. An das löbi. königl Comitat zu Trenchiu. In den gegenwärtigen höehst betrübenden Verhältnissen, wo eine wühlerische Partei Alles daran setzt, die von Sr. Majesiätt un­­sern geliebten Landesvater Kaiser und König ihren Völkern hu[dreiehst verliehene conatitutionelle Freiheit und Gleiehbnreehtigung aller Na­tionalitäten , unter allerhand gleisnerischen Vorwänden ais bedroht darzustellen und die Völker selbst durch ein Schrekecssystem den Gräueln der Anarchie des Bürgerkrieges und des Unterganges preis geben, rücke ieh über allerhöchsten Auftrag Sr. Mojestätt des Kai­sers und Königs mit den an mich gewiesenen k. k. Truppen aus Gal lizien nach Oberungarn, um die üemüther der Ihren constitutionellen König treuen und anhänglichen Landesbewohner zu beruhigen, sowie •ie in den ihnen von Sr. Majesiätt jüngst verliehenen Rechten zu schü­tzen. — Ich gebe mir Ehre diess allen betreffenden lobi. Civilbehör­­den mit dem Ersuchen bekannt zu geben, den unter meinen Befehlen dahin rückenden Truppen die augegeben werdenden Erfordernisse an Vorspann , Unterkunft und Lebensmittel in den betreffenden Marseh­­stationen gefällig bestellen zu wollen. — Das erforderliche Fleisch, so wie die Getränke werden baar bezahlt, die Vorspann, das Brod, Hafer und Heu aber nach dea für Ungarn bestehenden Satzungen gehörig abquittirt. Damit diess alles in gehöriger Ordnung und zur beiderseitigen Zufriedenheit bewirkt werde, wolleu die betreffenden löblichen Civilbehörden die geeigne­ten Individuen zu diesem Geschäfte bestimmen and in mein Haupt­quartier anweisen. Nachdem wir k. k. Truppen so wie die Landesbewohner Kin­der eines und desselbeu für uns allergnädigst besorgten k. k. Vaters sind, welchen so wie uns Allen die möglichst schnellste Erreichung der gesetzlichen Freiheit aller Individuen und den Frieden der Ge­­saminten bisher in einen so glücklichen Verbände nebeneinander le­benden Völker der grossen Monarchie OesterreiGhs am Herzen liegt, so rechne ieh mit Zuversicht auf ein freundschaftliches Entgegen­kommen von Seite der löbl. Civilbehörden und lümmtlichen Landes­bewohner, gegen die mir unterstehenden Truppen, welche ihrerseits durch die der k. k. Armee eigene Diiciplin dem Landmanne die La­sten ihrer Aufnahme möglichst erleichtern werden. Seybusch, den 20. oct. 1848. Simunich m. p. Elnök: E­ részben a honvédelmi bizottmány megtette a­ szükséges intézkedést. Ezen irományból világosan kitűnik, hogy a’ beütök rablók, mert nyíltan bevallják, hogy az ausztriai császár pa­rancsából rontanak e­ hazába. Prónay Gábor: Meg vagyok győződve, hogy a bizott­mány c­élszerűen intézkedett az iránt, hogy ezen rablócsordának egész erővel lehessen ellentállani; de hogy ez nagyobb sikerrel történhessék, szükséges volna az ott levő fegyveres napot ágyúkkal is ellátni. Bátor vagyok e részben figyelmeztetni a­ bizottmányt Révay családnak Tu­­­rócz megyében levő négy darab ágyúira. Ezek requiráltatván, legrö­videbb idő alatt útnak indíttathatnának. (Helyes I) Elnök: Bizonyosan fog e részben is intézkedni a­ honvédi bizottmány. Kazinczy jegyző olvassa: c) Máriássy Mihály szépes megyei első alispánnak Lőcsén ott. SO. kelt levelét. Máriátsy Mihály szepesmegyei alispán levele az őrsz. honvédelmi bizottmányhoz. Bátorság! bizottmányunk egyik szolgabiránkat szomszéd Gallitziá­­ba a’ végett küldötte ki, hogy az ott állomásozó katonaságnak minden mozdulatait kitudva, a‘ tapasztaltakról jelentését azonnal adja be, melly hivatalos jelentését mellékletben a­­végett van szerencsém fel­terjeszteni, miszerint Árva és Trenchin vármegyékben rendelkezni ke­gyeskednék az ottan átvonulni szándékozó katonaság iránt. Kellő tájé­kozás végett feljelenteni bátorkodom, hogy más napon gebeipoán uj­­ján Árva és Tread in Vr, Pfyíttel közölvén ezen jel­en­tést, őket felső őrködésre már is felszólítottam. Kelt Lőcsén, oct. 20-án 1848. M­itavovszky János szepesmegyei szolgabiró levele Máriássy Mihály alispánhoz. Tisztelt első alispán úr! Midőn azon lengyel egyéneket, kik Kézsmárkra átszállittatták a nedeczi várról Ó-Falváig elkísértem volna, össze találkoztam Cserszényi Drohojevszky Marczellel, ki szinte a’ többi lengyelekkel a’ bécsi táborba átszállitatni óhajt, és ki azt beszéli, mi­szerint e’ héten öt német és lengyel zászlóalj Szandeczen keresztül Bécs felé ment, útját állítólag Árvának Trencsinbe, onnét pedig Mor­vának a’ béssi táborba veendő; azért mert Silezián keresztül a’ nép felkelése miatt nem mehet, hol itt nevezetesen Bili ez városában a' rendes katonaság a’ nép által már m­e­g t­á­m­a­d­t­a­t­o­tt, és hogy ezen sereget még más is fogja követni. Ezen körülményt a' 1. alispán urnak bejelenteni szoros köteleségem­­nek tartom a­ végett, mivel ha az jó eleve az illető hatóságoknak tud­­tokra adatnék, az ellenséges katonaság bevonulása vagy akadályoztathat­nék, vagy végkép visszaverettethetnék. Az átmenő 's fent érintett ka­tonaság lelkületét illetőleg dicsekedve beszélik ugyan azon lengyelek, hogy a' bécsi események óta a' közkatonaság és a' káplárok annyira felhevültek, miszerint feltették magukban, hogy semmi esetre sem fog­nak a' szabadság ellen viaskodni; kényszerítés esetében pedig vagy szélbe lövése fegyverüket, vagy a' néphez átmennek, de magokat esz­köz gyanánt felhasználni nem engedik (éljenek!). Ugyan ezek állítása szerint az egész lengyel és német katonaság Bécs felé mozgásba téte­tett, csupán nehány század a’ határszéleken felállittatván. Ezen örven­detes hirt felzavarta azon gyászos monda, miszerint több ezer oroszok Galuisziába , főleg pedig Krakkóba maholnap bevonulni mondatnak, ámbátor az a­ mostani politicai körülmények tekintetéből nem igen hi­hető. Magurai vidékünkön járásomban mindenütt a’ legnagyobb csend, rend és engedelmeség uralkodik, a­ hol pedig szükségesnek találtam, ott a népet őszintén a' dolgok mostani mibenléte felől tudósítottam (é’jen), kitől is azon ígéretet ve­vén, hogy a nyert szabadságot, hazánk boldogságát és alkotmányunkat minden módon védeni kész, azért biz­­­tosan remélem, hogy az átalakulás ő reá továbbá is jó hatással lesz, és hogy nekem az isten segedelmével sikerülene a népet kívánatos kor­­látai közt megtartani; mind a­­mellett még­is jónak tartanám, hogyha tisztelt alispán ur kerületemet bejárni, és feltett akaratát teljesíteni szí­veskednék, engemet arról előre tudósítván, véleményem szerint a ha­társzélek addig fedve és őrizve lehetnének, mig a’ bécsi táborból ör­vendetes hirek és biztos tudósítások ide nem érkeznek. Tisztelettel ma­radván Ófalván oct. 19 én 1848. Kazinczy Gábor olvassa: d) Patay József képviselőnek folyamodását, mellyban betegsége miatt távolmaradhatásra engedőlmet kér. Elnök: A' körülmények o­lyanok, hogy a tisztelt ház Patay József képviselő urnak meg adhatja a' kért engedőlmet. (Meg!) A­ honvédi bizottmánynak néhány levelek kerültek fezébe, mellyek közül egyet Ferdinand császár intéz Windischgraetzhez, kine­vezvén őtet az olasz hadsereget kivéve, minden hadiseregek főparancs­nokának. Továbbá egy proclamatiója Ferdinánd császárnak minden népeihez czimezve. Talán szükséges lesz ezen iratokat felolvasni. (Szá­mosan: nem szükséges!) Miután a ház nem kívánja felolvastatni ezen irományokat, röviden elmondom azoknak Magyarországra vonatkozó tartalmát. Ugyan­is Ferdinand császár Windischgr­aetzet kinevezi min­den hadseregek főparancsnokává, kimondván a proclamatióban tisztán azt, hogy Windischgraetz a’ Bécscsel határos lázadásban levő provinc­eziák lenyűgözésére utasittatik. És miután ennek következtében Win­dischgraetz illy minőségben a­ péterváradi határezrednél már intézke­dett is, szükséges lesz ez esetben is kimondani azt, mit a’ ház az ed­digi hason tartalmú parancsokra kimondott t. i. hogy illyféle rendele­tek, mint törvény­ellenesek érvénytelenek ’s az azoknak engedelmeske­­dők hazaárulóknak tekintendők. (­ Közhelyeslés:) Ha ebben megegye­zik a’ ház nem volna szükséges az irományokat felolvasni. Dob (székely követ): Nekem ellenkező vé­lekedésem van. Nem tartom bevetnek, hogy a' ház olly dolgokról intézkedik, mellyek oly csodálatos módon kerültek ebbe; s ha mindjárt forradalmi téren állunk is, nem intézkedhetik úgy, mint a' ház méltóságához illik. Mit tesz az, hogy ha a' ház olly ügyben intézkedik, meily hivatalosan nem áll előtte ? Nézetem az, hogy Windisschgraetz kinevezése egészen a' ház körén és cselekvőségén kivü­li dolog. Azon czélt, meily ki van tűz­ve t­i. a' szabadság elnyomását értem, de a' ház ennek ellenében meg­teheti intézkedéseit erélyesen a nélkül, hogy egy minden forma nél­kül álló irománynak tárgyalásába ereszkednék. Azért kívánom, hogy a’ ház ezen irományt vesse el ', arról semmi tudományt ne vegyen. Képviselők! Ezen irományban is ki van mondva azon elv, hogy a felség az általa szentesített szabadságnak helyreállításáról kiván in­tézkedni , ’s akkor midőn látjuk, hogy a’ külföldi hírlapok állásunk el­nyomására mindent megtesznek, midőn látjuk hogy a’­­Journal des Debats, oct. 12-ei száma azon leiratot, mellyet ő felsége ellenünk in­téző ’s itt felolvastatott szóról szóra kiadja, sőt azt mondja ezen igen olvasott lap, hogy mind ezen szigorú szabályok jogosan ,aveo justicet tétettek. Ezzel szembe részünkről semmi sem történt, ’s ha es tovább is igy marad, annak reánk nézve káros következései lehetnek annyi­val inkább, miután ügyeinknek előbb utóbb diplomatia útján kell el­döntetniük. Figyelmeztetem a’ házat, hogy a’ legközelebbi időkben Schweizot ön erélyességén kívül az angol diplomatia mentette meg; hogy legközelebbről midőn Bécset minden követek elhagyták a fran­ Gzia és angol követ helybe maradt. Kötelességünk tehát ügyünk jog­szerűségét és szentségét Europa előtt nyilvánítani. Ne késsünk a’ do­logban nehogy reánk alkalmaztassák: „Rusticus exspectat donee defluat amnis, Labitur in omne volubilis aevum“. Hogy a’ mi eseményeink mikor végződnek be, nem lehet előre látni; azokat tehát mik eddig történtek Európának mi­vel több nemzetei elitbe juttatni legszentebb kötelességünk, —­em­ tehát indítványozom, hogy bízassák meg egész ügyünket ki­fejező egy nyilatkozatnak feltevésére akár Palóczy László akár más kö­vet társunk, ’s terjesztessék azon nyilatkozat a' legközelebbi ülésben a' ház elibe. R­i­c­kó: Az előttem szólott képviselő urnak előadásával rész­ben egy értelemben, részben pedig ellenkező értelemben vagyok, nem tudván beszédének elejét annak végével összeegyeztetni, mert a' kettő között saltust látok. Egy értelemben nem vagyok a' tekintetben — ’s átalában nem fér fejembe —■ hogy a' kérdéses manifestumot mi­ként lehet ignorálni 's arra nézve semmit nem mondani ? holott ezen iratot is azoknak categoriájába lehet sorozni, mellyek a’ ház előtt megfordultak ’s mellyekre nézve a­ ház nyilatkozott s határozott, ne­vezetesen Lamberg és Jelachich kinevezése iránt. Ezen manifestum­nak Gzime mint tudom: „Népeimhez.“ S ez olly átalános kifeje­zés , melly Magyarországot is magában foglalja. Magyarországnak né­peit pedig a' népképviselőt eszméjénél fogva képviseli a' ház, s igy épen a’ háznak nem csak joga sőt kötelessége ő felségének ezen tör­vénytelen irata iránt nyilatkozni, — mint azt ő felségének hason tar­talmú többi irataira nézve tette. — Mi a' képviselő úr beszédének másik részét illeti, vele egyet­értek ,s azt két pontból fogom fel.­­ Igen is szükséges a­ külföldi di­­plomatiával érintkezésbe tenni magunkat s erre nézve a’ mennyire le­het positivumot kell mondani, és szükséges meghagyni, hogy valahá­­ra elkészíttessék azon proclamatio, mellyet a­ ház már annyiszor el­készíttetni határozott. Másodszor: hagyja meg a’ ház a’ honvédi bi­zottmánynak azt, hogy mind azon rugókat, mellyek Magyarország’ ügyeinek a’ külföldi diplomatia által némi súlyt adhatnak, mozgásba tevén, igyekezzék főkép azon , hogy mind Oláhország és Moldvában mind Krakkó környékén reánk nézve veszélyesekké tehető orosz meg­szállások iránt, mellyekről a’felolvatott szepesmegyei levélben em­lítés létetik, — intézkedjék. Annálfogva olvastassák fel a manifestum ’s arra nézve mint az elnök előadja mondja ki a’ ház határozatát. A’ külföld diplomatájára nézve pedig szerkeztessék valahára azon proclamatio, mellyet a­ ház több ízben elhatározott, s végre utasitassék a’ honvédi bizottmány az orosz megszállások irányában a’ magyar külügyi ministeriumnak Bécs­­ben levő személyzete útján, a’ szükséges intézkedéseknek a’ bécsi mi­­nisteriummal és községi tanácsosal egyetértőig, melly már föl is lé­pett, megtételére. Nyári Pál: Hosszas nem akarok lenni, és ajánlom a ház tagjainak, hogy minél kevesebbet beszéljünk, de annál többet tegyünk. Nem tudom képzelni, mikint lehet kérdésbe hozni, hogy midőn előterjesztetik Windischgraecznek a’ magyar várparancsnokokhoz in­tézett rendelete, az ellen ne kelljen felszólalni. Ez semmi egyéb nem volna, mint lerántása azon állásnak, a’ mellybe tettük magunkat Jella­­ehich irányában. Midőn azt látták, hogy Jellachich nem populáris em­ber nem csak Magyarországban, de a’ katonaság között sem, mert katonai becsülete nincs, azon gondolkoztak, miképen lehetne ezen dolognak jobb képet csinálni, ’s azt mondák, vegyük el a’ czimet Jellachichról s ruházzuk át Windischgraeczre, ki mint katona eddig becstelenséget nem követett el (Hát Prága becsületére válik?). Kérem alássan ausztriai értelemben a’ katona becsületes lehet, midőn a’ sza­badság ellen viv. Azon értelemben lehet őt becsületesnek nevezni__ noha őt dicsérni nem akarom hogy olly gyalázatosságokat nem követett el mint Jellachich, ki rabló bandákat hozott volna be, mellyeket nem fizetett, s igy ő és Sobri közt semmi különbség nem volt; másodszor Windischgraecz nem követett el ollyat mint Jellachich, ki maga kért’fegy­­verszünetet és azalatt elszökött; harmadszor Windischgraecz nem csinált nagy lármát, mint Jellachich, ki csak azon vette magát észre, hogy nincs Magyarországban, s maga sem tudta mi módon futott ki. Azt gondol­ta tehát, hogy ha Windischgrätzet nevezik parancsnoknak, ez a­ schwarzgelb katonákat jobban nyeri meg a’ maga részére. ’S ez Ma­gyarországra nézve rosszabb, mint Jellachich volt; mert már azon fegy­verek nem elegendők és nem használhatók ellene, a’ mellyek Jellachich ellen elegendők és használhatók voltak. Nem is kívánom tehát, hogy az országgyűlés kérdezze: mi után jöttek hozzánk ezen iratok, mert mi is tettünk ollyat, mire nézve normális állapotban kérdezni lehetne, hogy helyesen történt-e? — illyen például a’ levelek elfogása. Mi in currenti vagyunk Magyarország titkaiban, ’s nem mulatjuk vele a’ házat, ha­* nem intézkedünk a’ mint szükséges.­­ Véleményem tehát az, hogy Windischgrätz kineveztetése ellen, mind azokat lehet jogi szempontból határozni, a­­mik illy esetben már előbb határoztattak, azt tévén még hozzá, hogy Magyarország állapota súlyosbodik, nem azért mintha ere­jét vesztené, hanem ellenségeinek véleményében; mert ellenségei, kik eddig kudarczott vallottak, az által kívánják lehangolni azokat, kik a’jó ügy mellett vívnak, ha kimondják Magyarországra, hogy az már nin­­csen,­­s azt hiszik, hogy csakugyan nincs. A’ manifestumban már Ma­gyarországról mint rebellis provinciáról beszélnek, nem is tartják szük­ségesnek, hogy megfogadjanak egy haszontalan embert, ki azt ellenjegyezze mint Magyarország ministerelnöke, hanem Wessen­berg írja alá az ausztriai monarchiának talán nem is ministere, mert Ő is megszökött s csak az minister, ki Bécsben maradt. Aláirata talán az­ért, hogy két ember neve legyen ottan, az egyik császár volna, a­ másik hihetőleg minister. Annyira mentek már, hogy Magyaror­szágot ignorálj­ák; adja isten talán megtörténhetik, hogy ők fognak ignoráltatni. Ki kell tehát mondani, hogy a­ki illyen parancsnak engedelmeskednék, legyen az polgári állású vagy katona, az hazaáruló; nem értem az ollyan esetet mint Török Gáboré, kinek akaratlanul kelell menni az aradi várba. Látszik, hogy ellenségeink most sem tudják mi­csoda erőnk van, mert ha tudnák illy­­ennen nem beszélnének. Azt gondolják, hogy az 1800 ban élt Magyarországban vagyunk. Nekünk csak összepontositani kell az erőt é s meg vagyok győ­ződve, hogy győzedelmesek leszünk. Lehetetlen illyen nemzetnek elveszni,ha csupán csak a’ ma­­gyarfajra támaszkodhatnánk is, de tisztelettel le­gyen mondva, hogy a német faj ’s a tótfajnak nagyobb része is részünkön van, ’s által látják, hogy as universa­lis monarchia, '» az ígért alkotmányos szabadság nem egyéb szolgaságnál! Nem ollyta bolondok az emberek

Next