Közlöny, 1848. október (113-143. szám)
1848-10-26 / 138. szám
Záborszky jegyző olvassa a’ közelebbi ülés jegyzőkönyvét. Elnök: Mindenek előtt felszólítom az igazoló bizottmányt hogy miután több választási jegyzőkönyvek volnának közlendők, ülne össze és vizsgálná meg s ha elegendő tagok nem volnának, azokat másokkal lehetne pótolni. Most több irományok lesznek a’ ház előtt felolvasandók. Kazinczy jegyző olvassa: a) Perczel Mór hadi főparancsnoknak Csáktornyán oct. 18 kán kelt levelét. (Lásd a’ Közlöny 136. számát.) b) Marczibányi Antal főispán és kormánybiztosnak Trencsénben oct. 21 ről kelt levelét. Marczibányi Antal trencséni főispán levele. T. ez. országos honvédi tanács . Az istentelen camarillának egyik alávaló eszköze Simonich, ki magát tábornoknak mondja , ide mellékelt és folyó esztendei oct. 20-ikán Sajbuschi fő állomásból megyém közönségéhez utalt levélben mint urunk királyunknak állítólagos meghatalmazottja, e' megyén által leendő vonulását bemondván, magának és haderejének szabad átmenetelt engedtetni, és seregét élelmiszerekkel és fuvarokkal ellátatni követeli. A' minek elhárítására és a mit első pillanatban tenni lehetett és a' mit tennem köteleségemnek legszentebb feladata parancsolt, mindent elkövettem, a’ nemzetőrséget t. i. összevonultattam, és a' népfelkelést elrendeltettem, Galliczia és Morvahon felé a' vezető passusokat elsánczoltatni, és a’ közlekedési hidakat elszedetni rendeltem, nem különben pedig megyém minden polgárát hazaárulásnak vétkes bűne alatt Simonicsnak adandó élelem, és szállástól és a' fuvarok kiszolgáltatásától a' legszigorúbban eltiltottam. De bátor én mindent elkövetni, és honunk földét utolsó csep vérig védelmezni polgártársaimmal elszánva kész vagyok, mégis erőm övéhez sokkal kisebb lévén, szerencsétlen és gyalázatosan elárult hazánk nevében kénytelen vagyok folyamodni a teljes czímű országos honvédelmi bizottmányhoz, miszerint engemet gyámolítani és nekem rögtön segedelmet küldeni kegyeskedjék. Kelt Trencsénben oct. 21-én 1848. Marczibányi Antal, főispán és ker. biztos. Simunich tábornok levele Trencsén megyéhez. An das löbi. königl Comitat zu Trenchiu. In den gegenwärtigen höehst betrübenden Verhältnissen, wo eine wühlerische Partei Alles daran setzt, die von Sr. Majesiätt unsern geliebten Landesvater Kaiser und König ihren Völkern hu[dreiehst verliehene conatitutionelle Freiheit und Gleiehbnreehtigung aller Nationalitäten , unter allerhand gleisnerischen Vorwänden ais bedroht darzustellen und die Völker selbst durch ein Schrekecssystem den Gräueln der Anarchie des Bürgerkrieges und des Unterganges preis geben, rücke ieh über allerhöchsten Auftrag Sr. Mojestätt des Kaisers und Königs mit den an mich gewiesenen k. k. Truppen aus Gal lizien nach Oberungarn, um die üemüther der Ihren constitutionellen König treuen und anhänglichen Landesbewohner zu beruhigen, sowie •ie in den ihnen von Sr. Majesiätt jüngst verliehenen Rechten zu schützen. — Ich gebe mir Ehre diess allen betreffenden lobi. Civilbehörden mit dem Ersuchen bekannt zu geben, den unter meinen Befehlen dahin rückenden Truppen die augegeben werdenden Erfordernisse an Vorspann , Unterkunft und Lebensmittel in den betreffenden Marsehstationen gefällig bestellen zu wollen. — Das erforderliche Fleisch, so wie die Getränke werden baar bezahlt, die Vorspann, das Brod, Hafer und Heu aber nach dea für Ungarn bestehenden Satzungen gehörig abquittirt. Damit diess alles in gehöriger Ordnung und zur beiderseitigen Zufriedenheit bewirkt werde, wolleu die betreffenden löblichen Civilbehörden die geeigneten Individuen zu diesem Geschäfte bestimmen and in mein Hauptquartier anweisen. Nachdem wir k. k. Truppen so wie die Landesbewohner Kinder eines und desselbeu für uns allergnädigst besorgten k. k. Vaters sind, welchen so wie uns Allen die möglichst schnellste Erreichung der gesetzlichen Freiheit aller Individuen und den Frieden der Gesaminten bisher in einen so glücklichen Verbände nebeneinander lebenden Völker der grossen Monarchie OesterreiGhs am Herzen liegt, so rechne ieh mit Zuversicht auf ein freundschaftliches Entgegenkommen von Seite der löbl. Civilbehörden und lümmtlichen Landesbewohner, gegen die mir unterstehenden Truppen, welche ihrerseits durch die der k. k. Armee eigene Diiciplin dem Landmanne die Lasten ihrer Aufnahme möglichst erleichtern werden. Seybusch, den 20. oct. 1848. Simunich m. p. Elnök: E részben a honvédelmi bizottmány megtette a szükséges intézkedést. Ezen irományból világosan kitűnik, hogy a’ beütök rablók, mert nyíltan bevallják, hogy az ausztriai császár parancsából rontanak e hazába. Prónay Gábor: Meg vagyok győződve, hogy a bizottmány célszerűen intézkedett az iránt, hogy ezen rablócsordának egész erővel lehessen ellentállani; de hogy ez nagyobb sikerrel történhessék, szükséges volna az ott levő fegyveres napot ágyúkkal is ellátni. Bátor vagyok e részben figyelmeztetni a bizottmányt Révay családnak Turócz megyében levő négy darab ágyúira. Ezek requiráltatván, legrövidebb idő alatt útnak indíttathatnának. (Helyes I) Elnök: Bizonyosan fog e részben is intézkedni a honvédi bizottmány. Kazinczy jegyző olvassa: c) Máriássy Mihály szépes megyei első alispánnak Lőcsén ott. SO. kelt levelét. Máriátsy Mihály szepesmegyei alispán levele az őrsz. honvédelmi bizottmányhoz. Bátorság! bizottmányunk egyik szolgabiránkat szomszéd Gallitziába a’ végett küldötte ki, hogy az ott állomásozó katonaságnak minden mozdulatait kitudva, a‘ tapasztaltakról jelentését azonnal adja be, melly hivatalos jelentését mellékletben avégett van szerencsém felterjeszteni, miszerint Árva és Trenchin vármegyékben rendelkezni kegyeskednék az ottan átvonulni szándékozó katonaság iránt. Kellő tájékozás végett feljelenteni bátorkodom, hogy más napon gebeipoán ujján Árva és Tread in Vr, Pfyíttel közölvén ezen jelentést, őket felső őrködésre már is felszólítottam. Kelt Lőcsén, oct. 20-án 1848. Mitavovszky János szepesmegyei szolgabiró levele Máriássy Mihály alispánhoz. Tisztelt első alispán úr! Midőn azon lengyel egyéneket, kik Kézsmárkra átszállittatták a nedeczi várról Ó-Falváig elkísértem volna, össze találkoztam Cserszényi Drohojevszky Marczellel, ki szinte a’ többi lengyelekkel a’ bécsi táborba átszállitatni óhajt, és ki azt beszéli, miszerint e’ héten öt német és lengyel zászlóalj Szandeczen keresztül Bécs felé ment, útját állítólag Árvának Trencsinbe, onnét pedig Morvának a’ béssi táborba veendő; azért mert Silezián keresztül a’ nép felkelése miatt nem mehet, hol itt nevezetesen Bili ez városában a' rendes katonaság a’ nép által már meg támadtatott, és hogy ezen sereget még más is fogja követni. Ezen körülményt a' 1. alispán urnak bejelenteni szoros köteleségemnek tartom a végett, mivel ha az jó eleve az illető hatóságoknak tudtokra adatnék, az ellenséges katonaság bevonulása vagy akadályoztathatnék, vagy végkép visszaverettethetnék. Az átmenő 's fent érintett katonaság lelkületét illetőleg dicsekedve beszélik ugyan azon lengyelek, hogy a' bécsi események óta a' közkatonaság és a' káplárok annyira felhevültek, miszerint feltették magukban, hogy semmi esetre sem fognak a' szabadság ellen viaskodni; kényszerítés esetében pedig vagy szélbe lövése fegyverüket, vagy a' néphez átmennek, de magokat eszköz gyanánt felhasználni nem engedik (éljenek!). Ugyan ezek állítása szerint az egész lengyel és német katonaság Bécs felé mozgásba tétetett, csupán nehány század a’ határszéleken felállittatván. Ezen örvendetes hirt felzavarta azon gyászos monda, miszerint több ezer oroszok Galuisziába , főleg pedig Krakkóba maholnap bevonulni mondatnak, ámbátor az a mostani politicai körülmények tekintetéből nem igen hihető. Magurai vidékünkön járásomban mindenütt a’ legnagyobb csend, rend és engedelmeség uralkodik, a hol pedig szükségesnek találtam, ott a népet őszintén a' dolgok mostani mibenléte felől tudósítottam (é’jen), kitől is azon ígéretet vevén, hogy a nyert szabadságot, hazánk boldogságát és alkotmányunkat minden módon védeni kész, azért biztosan remélem, hogy az átalakulás ő reá továbbá is jó hatással lesz, és hogy nekem az isten segedelmével sikerülene a népet kívánatos korlátai közt megtartani; mind amellett mégis jónak tartanám, hogyha tisztelt alispán ur kerületemet bejárni, és feltett akaratát teljesíteni szíveskednék, engemet arról előre tudósítván, véleményem szerint a határszélek addig fedve és őrizve lehetnének, mig a’ bécsi táborból örvendetes hirek és biztos tudósítások ide nem érkeznek. Tisztelettel maradván Ófalván oct. 19 én 1848. Kazinczy Gábor olvassa: d) Patay József képviselőnek folyamodását, mellyban betegsége miatt távolmaradhatásra engedőlmet kér. Elnök: A' körülmények olyanok, hogy a tisztelt ház Patay József képviselő urnak meg adhatja a' kért engedőlmet. (Meg!) A honvédi bizottmánynak néhány levelek kerültek fezébe, mellyek közül egyet Ferdinand császár intéz Windischgraetzhez, kinevezvén őtet az olasz hadsereget kivéve, minden hadiseregek főparancsnokának. Továbbá egy proclamatiója Ferdinánd császárnak minden népeihez czimezve. Talán szükséges lesz ezen iratokat felolvasni. (Számosan: nem szükséges!) Miután a ház nem kívánja felolvastatni ezen irományokat, röviden elmondom azoknak Magyarországra vonatkozó tartalmát. Ugyanis Ferdinand császár Windischgraetzet kinevezi minden hadseregek főparancsnokává, kimondván a proclamatióban tisztán azt, hogy Windischgraetz a’ Bécscsel határos lázadásban levő provinceziák lenyűgözésére utasittatik. És miután ennek következtében Windischgraetz illy minőségben a péterváradi határezrednél már intézkedett is, szükséges lesz ez esetben is kimondani azt, mit a’ ház az eddigi hason tartalmú parancsokra kimondott t. i. hogy illyféle rendeletek, mint törvényellenesek érvénytelenek ’s az azoknak engedelmeskedők hazaárulóknak tekintendők. ( Közhelyeslés:) Ha ebben megegyezik a’ ház nem volna szükséges az irományokat felolvasni. Dob (székely követ): Nekem ellenkező vélekedésem van. Nem tartom bevetnek, hogy a' ház olly dolgokról intézkedik, mellyek oly csodálatos módon kerültek ebbe; s ha mindjárt forradalmi téren állunk is, nem intézkedhetik úgy, mint a' ház méltóságához illik. Mit tesz az, hogy ha a' ház olly ügyben intézkedik, meily hivatalosan nem áll előtte ? Nézetem az, hogy Windisschgraetz kinevezése egészen a' ház körén és cselekvőségén kivüli dolog. Azon czélt, meily ki van tűzve ti. a' szabadság elnyomását értem, de a' ház ennek ellenében megteheti intézkedéseit erélyesen a nélkül, hogy egy minden forma nélkül álló irománynak tárgyalásába ereszkednék. Azért kívánom, hogy a’ ház ezen irományt vesse el ', arról semmi tudományt ne vegyen. Képviselők! Ezen irományban is ki van mondva azon elv, hogy a felség az általa szentesített szabadságnak helyreállításáról kiván intézkedni , ’s akkor midőn látjuk, hogy a’ külföldi hírlapok állásunk elnyomására mindent megtesznek, midőn látjuk hogy a’Journal des Debats, oct. 12-ei száma azon leiratot, mellyet ő felsége ellenünk intéző ’s itt felolvastatott szóról szóra kiadja, sőt azt mondja ezen igen olvasott lap, hogy mind ezen szigorú szabályok jogosan ,aveo justicet tétettek. Ezzel szembe részünkről semmi sem történt, ’s ha es tovább is igy marad, annak reánk nézve káros következései lehetnek annyival inkább, miután ügyeinknek előbb utóbb diplomatia útján kell eldöntetniük. Figyelmeztetem a’ házat, hogy a’ legközelebbi időkben Schweizot ön erélyességén kívül az angol diplomatia mentette meg; hogy legközelebbről midőn Bécset minden követek elhagyták a fran Gzia és angol követ helybe maradt. Kötelességünk tehát ügyünk jogszerűségét és szentségét Europa előtt nyilvánítani. Ne késsünk a’ dologban nehogy reánk alkalmaztassák: „Rusticus exspectat donee defluat amnis, Labitur in omne volubilis aevum“. Hogy a’ mi eseményeink mikor végződnek be, nem lehet előre látni; azokat tehát mik eddig történtek Európának mivel több nemzetei elitbe juttatni legszentebb kötelességünk, —em tehát indítványozom, hogy bízassák meg egész ügyünket kifejező egy nyilatkozatnak feltevésére akár Palóczy László akár más követ társunk, ’s terjesztessék azon nyilatkozat a' legközelebbi ülésben a' ház elibe. Rickó: Az előttem szólott képviselő urnak előadásával részben egy értelemben, részben pedig ellenkező értelemben vagyok, nem tudván beszédének elejét annak végével összeegyeztetni, mert a' kettő között saltust látok. Egy értelemben nem vagyok a' tekintetben — ’s átalában nem fér fejembe —■ hogy a' kérdéses manifestumot miként lehet ignorálni 's arra nézve semmit nem mondani ? holott ezen iratot is azoknak categoriájába lehet sorozni, mellyek a’ ház előtt megfordultak ’s mellyekre nézve a ház nyilatkozott s határozott, nevezetesen Lamberg és Jelachich kinevezése iránt. Ezen manifestumnak Gzime mint tudom: „Népeimhez.“ S ez olly átalános kifejezés , melly Magyarországot is magában foglalja. Magyarországnak népeit pedig a' népképviselőt eszméjénél fogva képviseli a' ház, s igy épen a’ háznak nem csak joga sőt kötelessége ő felségének ezen törvénytelen irata iránt nyilatkozni, — mint azt ő felségének hason tartalmú többi irataira nézve tette. — Mi a' képviselő úr beszédének másik részét illeti, vele egyetértek ,s azt két pontból fogom fel. Igen is szükséges a külföldi diplomatiával érintkezésbe tenni magunkat s erre nézve a’ mennyire lehet positivumot kell mondani, és szükséges meghagyni, hogy valahára elkészíttessék azon proclamatio, mellyet a ház már annyiszor elkészíttetni határozott. Másodszor: hagyja meg a’ ház a’ honvédi bizottmánynak azt, hogy mind azon rugókat, mellyek Magyarország’ ügyeinek a’ külföldi diplomatia által némi súlyt adhatnak, mozgásba tevén, igyekezzék főkép azon , hogy mind Oláhország és Moldvában mind Krakkó környékén reánk nézve veszélyesekké tehető orosz megszállások iránt, mellyekről a’felolvatott szepesmegyei levélben említés létetik, — intézkedjék. Annálfogva olvastassák fel a manifestum ’s arra nézve mint az elnök előadja mondja ki a’ ház határozatát. A’ külföld diplomatájára nézve pedig szerkeztessék valahára azon proclamatio, mellyet a ház több ízben elhatározott, s végre utasitassék a’ honvédi bizottmány az orosz megszállások irányában a’ magyar külügyi ministeriumnak Bécsben levő személyzete útján, a’ szükséges intézkedéseknek a’ bécsi ministeriummal és községi tanácsosal egyetértőig, melly már föl is lépett, megtételére. Nyári Pál: Hosszas nem akarok lenni, és ajánlom a ház tagjainak, hogy minél kevesebbet beszéljünk, de annál többet tegyünk. Nem tudom képzelni, mikint lehet kérdésbe hozni, hogy midőn előterjesztetik Windischgraecznek a’ magyar várparancsnokokhoz intézett rendelete, az ellen ne kelljen felszólalni. Ez semmi egyéb nem volna, mint lerántása azon állásnak, a’ mellybe tettük magunkat Jellaehich irányában. Midőn azt látták, hogy Jellachich nem populáris ember nem csak Magyarországban, de a’ katonaság között sem, mert katonai becsülete nincs, azon gondolkoztak, miképen lehetne ezen dolognak jobb képet csinálni, ’s azt mondák, vegyük el a’ czimet Jellachichról s ruházzuk át Windischgraeczre, ki mint katona eddig becstelenséget nem követett el (Hát Prága becsületére válik?). Kérem alássan ausztriai értelemben a’ katona becsületes lehet, midőn a’ szabadság ellen viv. Azon értelemben lehet őt becsületesnek nevezni__ noha őt dicsérni nem akarom hogy olly gyalázatosságokat nem követett el mint Jellachich, ki rabló bandákat hozott volna be, mellyeket nem fizetett, s igy ő és Sobri közt semmi különbség nem volt; másodszor Windischgraecz nem követett el ollyat mint Jellachich, ki maga kért’fegyverszünetet és azalatt elszökött; harmadszor Windischgraecz nem csinált nagy lármát, mint Jellachich, ki csak azon vette magát észre, hogy nincs Magyarországban, s maga sem tudta mi módon futott ki. Azt gondolta tehát, hogy ha Windischgrätzet nevezik parancsnoknak, ez a schwarzgelb katonákat jobban nyeri meg a’ maga részére. ’S ez Magyarországra nézve rosszabb, mint Jellachich volt; mert már azon fegyverek nem elegendők és nem használhatók ellene, a’ mellyek Jellachich ellen elegendők és használhatók voltak. Nem is kívánom tehát, hogy az országgyűlés kérdezze: mi után jöttek hozzánk ezen iratok, mert mi is tettünk ollyat, mire nézve normális állapotban kérdezni lehetne, hogy helyesen történt-e? — illyen például a’ levelek elfogása. Mi in currenti vagyunk Magyarország titkaiban, ’s nem mulatjuk vele a’ házat, ha* nem intézkedünk a’ mint szükséges. Véleményem tehát az, hogy Windischgrätz kineveztetése ellen, mind azokat lehet jogi szempontból határozni, amik illy esetben már előbb határoztattak, azt tévén még hozzá, hogy Magyarország állapota súlyosbodik, nem azért mintha erejét vesztené, hanem ellenségeinek véleményében; mert ellenségei, kik eddig kudarczott vallottak, az által kívánják lehangolni azokat, kik a’jó ügy mellett vívnak, ha kimondják Magyarországra, hogy az már nincsen,s azt hiszik, hogy csakugyan nincs. A’ manifestumban már Magyarországról mint rebellis provinciáról beszélnek, nem is tartják szükségesnek, hogy megfogadjanak egy haszontalan embert, ki azt ellenjegyezze mint Magyarország ministerelnöke, hanem Wessenberg írja alá az ausztriai monarchiának talán nem is ministere, mert Ő is megszökött s csak az minister, ki Bécsben maradt. Aláirata talán azért, hogy két ember neve legyen ottan, az egyik császár volna, a másik hihetőleg minister. Annyira mentek már, hogy Magyarországot ignorálják; adja isten talán megtörténhetik, hogy ők fognak ignoráltatni. Ki kell tehát mondani, hogy aki illyen parancsnak engedelmeskednék, legyen az polgári állású vagy katona, az hazaáruló; nem értem az ollyan esetet mint Török Gáboré, kinek akaratlanul kelell menni az aradi várba. Látszik, hogy ellenségeink most sem tudják micsoda erőnk van, mert ha tudnák illyennen nem beszélnének. Azt gondolják, hogy az 1800 ban élt Magyarországban vagyunk. Nekünk csak összepontositani kell az erőt é s meg vagyok győződve, hogy győzedelmesek leszünk. Lehetetlen illyen nemzetnek elveszni,ha csupán csak a’ magyarfajra támaszkodhatnánk is, de tisztelettel legyen mondva, hogy a német faj ’s a tótfajnak nagyobb része is részünkön van, ’s által látják, hogy as universalis monarchia, '» az ígért alkotmányos szabadság nem egyéb szolgaságnál! Nem ollyta bolondok az emberek