Közlöny, 1848. november (144-173. szám)

1848-11-18 / 161. szám

kezöleg ki is szolgáltattak a zászlóaljnak, u. m. 336 pár fej álruha, 16 darab szalmazsák, 84 darab tarisznya 29 pár kaptam, és 170 font tápét, melly a’ hadi tanács elnökének lelkűidet élt. Kiemelendők Farkas Mária kisasszony, kinek fáradhatlan gondoskodása és felügyelése alatt sikerült a beadott vászonnak felszabása, megvaratása s rendbeszedése, továbbá frolichné Hammersbergné vagy Blagoevich Jozefa, Weggemberger Johanna, Jantner kisasszonyok is szabás és varratosban sok napi fáradozást nem kíméltek, végre Bárcza helysége női, kik azon 500 fős vászonból, mellyel Bárczay Józsefné ajánlott és felszabatott lelkes vetélkedéssel várták meg, ’s mások. Milly eszközökkel él a camarilla, hogy uralmát újra viszaállithassa, a gonoszul felbujtogatott soldateska ármányaiba kitűnik; a’ városok minden lehető eszközök által békétlenségbe hozatnak, hogy ürügy legyen a nép embereinek legyilkolására, a városok halomra lövetésére és embertelen öldöklések által a’ lakosok elrémítésére, és hogy a régi idők visszakivántassanak a félénkek által, hogy mondhassák az ármánykodók, íme a’ nép csak a’ régi uralmat, kívánja, az új nyereményeket átoknak tekinti. • Az elmondottakra bizonyságul egy levelet mutatunk föl az olvasó előtt, melly a szerencsétlen Lemberg városból Leiser főhadnagynak Temesvárra íratott nov. 3-kán egy katona által, a’ levelet kivonatilag közöljük, melly így szól .,Legnagyobb sietséggel egy kövön írok. — Végre eljött az régen várt idő, nov. 1-től 2-kora éjjel kitört itt a revolutio, mi 3 ágyú fellövéssel tudatott a’ katonasággal, melly rövid időn vígan ’s hurrah közt állt fegyverbe. A’ város, melly eltorlaszoltatott a lakosok által, tüstént 6 oldalról borzasztóan ágyúztatott,, ott tanácsház és aula több más épületekkel V. óra alatt rommá lövetett, — a torlaszok részint roham, részint kartácstűzzel (valószínűleg csak kartácstűzzel, mert az jobban pusziit!) bevétetvén elrontanak : gránátosaink, kik valódi medvék, megrohanták a házakat, és mindent legyilkoltak, mi kezük alá jött. A város végre borzasztó bombázás után bevétetett, le- fegyvereztetett, és haditörvény alá állíttatott, a mi vitéz parancsnokunknál e nép számára nincs kegyelem. 48 óra óta urai vagyunk a városnak, melly még most is ég, »?. oltásra nem is gondolhatni, miután a’ tűz congrev rakéták által vettetett. (A’ jó császár congrév rakétákat ad szeretett népeinek alkotmány helyett!) Az utczák holtakkal és vérpatakokkal telvek,— katona Levés hullott el, de temérdek a' polgár , még nők és gyermekek is vannak köztük, e' bestiák ■'tüzeltek ránk, de megadták az árát — Élj boldogul.51 stie. Haragos ég, hol maradnak a’ temerműköveid, hogy eljátsztísd a' népmészárlókat! « / Bém tábornok emlékirata v_~------ ------(folytatás és vége.) Végre 1848-iki február havában kitört Parisban a forradalom, ’s hogy mindent megakasszon, mi okos viselet által Lengyelhonnak használhatott volna, a’Franczia- és Angolhonban tartózkodó kivándorlottakat. Posen nagyherczegség és Krakkóba nyomta —. a demokrat társulat, hogy ott mielőtt felfegyvereztetttettek volna, az osztrákok és poroszok által szétszaggattassanak is megsemmisittessenek. Hogy munkáját befejezhesse, több legfinomabb orosz ágensek maradtak Krakkóban, sőt többen Lembergig tolakodtak, ’s a nép közé vegyülve, communismust és a’ birtoklás eltörlését hirdetve igyekeztek azok halálát előmozdítani, kiktől féltek. E’ közben Gallieziának minden kerületében egy egy nemzeti tanács alakult, Lembergbe követek küldettek egy középponti tanács alkotására. E’ város — — — ei is alkottak egy tanácsot, és mivel hogy többségben mindenkit maguk közé vettek, többséget tudtak maguknak szerezni a’ különböző kerületek követei felett. E’ vezetők egyesültek a' demokrat társulattal, és egyesültek dolgoztak. A’ középponti tanács legmunkásabb ágense Dzirzkowsky volt. Érezte az ország as veszedelmet mi fenyegeté ha illyen emberek a' statusok sorsára befolyást gyakorolhatnak — fontos panaszok, visszahívások voltak napirenden, ’s végre a’ középponti bizottmány végzéseinek jóváhagyását megtagadta az ország, ha azt nem reorganisálják. A’ főpont volt Dzirzkovs'ky eltuozditása, ki már Frankfurt és Párisba utazott vala. Én Párisban láttam, bár kommunistáink egyike volt, eltagadta azt nyilvánosan, hogy a’ becsületes embereknél szabad bejárása legyen. Párisban történt hol felkértem, hogy mentül előbb térjen vissza Gallicziába, egyesüljön Magyarhonnal, s egyesülve munkálkodjanak , mert mondám neki, fájdalommal kell tapasztalni, s húsaorért több lengyelek a' panelavismusnak hódolnak. Hogy az s' gondolat által okozott bajt jóvá tegyem, mondám stekte, miszerint én is rövid időn Magyarhonban menekdek, 's ott egy lengyel-szláv légiót alakítandók, mellynek czélja leend minden szláv néptörzsöket, kik századok óta a' magyarokkal egyesülten képzik a’ magyar királyságot, felvilágosítva, meggyőzhetni, miszerint a’ magyaroktól el ne szakadjanak, sőt velük egyesülten maradjanak. Az erkölcsi és anyagi befolyás, mellyel igy gyakorolhattunk volna , bizonyosan a’ legjobb eredményt idézte volna elő. Ezután nemsokára J Lembergbe mentem. Ott találtam az úgynevezett középponti tanácsot, mellyben semmivel egyébbel nem foglalkoztak, mint a' magyar dolgokkal , azon hibát kö Vsöül el ! .' Anti fipüitik. Én erre nyilvánosan Magyarhon mellett nyilatkoztam. Hazámfiai, kik a nagylelkű nemzet iránt öröktől fogva rokonszenvvel viseltetének, felhívták az ifjuságot, magyarhoni szolgálatba lépni; több követek siettek akkor oda, mielőtt én megérkeztem volna, hogy bizonyos feltételeket csaljanak ki. Bécsben vissza tartóztattatva, hogy a’ szabadság ügyét védelmezzem ; mit tehettem, mindent megtettem e város megmentésére. Egy barrikád védelmezésében October 28-kán megsebessíttetém ’s midőn beláttam, mert egy része a’ külvárosoknak már be volt véve, hogy a nemzetőrség az ellenséget, melly tűzzel pusztítva minden erejével nyomult a’ város ellen, fel nem tartóztathatja, engedtem barátim ’s különösen az Aula kérésének hátralevő napjaimat még a szabadság kivívására áldozandó, hogy ne szolgáljak az ellenségnek, egy hosszas rombolás és megsemmisítés ürügyéül, eltávoztam Bécsből, hamis útlevéllel, s nagy kerület után megérkeztem Pozsonyba, hogy Magyarhonnak szenteljem szolgálataimat. De milly nagy volt meglepetésem, midőn itt Wysocki urat, hajdan tüzér alhadnagyot egy lengyel követ szerepét játszva, találtam, ki az úgynevezett democrat társulat , mellynek czéljait már előbb előadóm,a legmunkásabb ágense volt. Krakkóban hagytam őt el, hol az ifjúság szellemét igyekezett megrontani, és egyenetlenséget szórt a’ polgárok közé, mi alatt nehány lengyel szökevények által, kiket proselitaivá tett, aláírásokat gyűjtött a’ lakosság közt, ’s az aláírásokat „hazafias adakozások“ czimmel szépíté. Itt Magyarországban ezredes és krakkói követ szerepet viselt. * A’ második személy, ki nekem feltűnt Dzierzkowski ur volt. Ez is minta* másik communista volt, de nyilvánosan megtagadván barátit, annál veszedelmesebb , mert ravasz volt — ez gallieziai követnek mondá magát, bár gallicziábóli távozómkor az egész ország által látván szándékát és czéljait, a’ lembergi bizottmányból, hová befúrta magát — eltávolítását kívánta. Ezen két férfiú egyesülése megerősíté bennem azon meggyőződést , hogy társaik, kik szinte galliéziai követekül mondák magukat, épen ollyanok, azaz communisták az orosz és osztrák cabinettek zsoldjában. Látásukra mind azon szerencsétlenségek felmerültek bennem, skellyeket e’ gyilkolósoda, szerencsétlen hazánkra halmozott. A’ kivándorlónak közti és a’ honbani egyenetlenség, az 1846. évi gallicziábani mészárlás, a' krakkói köztársaság megsemmitése azon időben, az 1849 évi poseni véres történetek, ’s reá a krakkói ágyúztatás, és végre Galticzia népei közti legújabb bonyodalmak, mind az ő műveik. Meggyőződve arról, hogy ezen emberek csak azért jöttek Magyarhonba, hogy itt az ifjúságot demoralizálják, hogy a nép közt az egyenetlenség magvát elszórják, ’s igy romlásba vezessék; midőn a’ szabadság és egyenlőség legerélyesebb férfiét gyanúsítani, sőt legyilkolni törekedtek; kötelességemnek ismerem a kormány elnökének megmondani , hogy ezen úgynevezett követek, nem azok, kiknek magukat mondják. Sőt állítom, hogy ha bizonyítványokat mutatnak elő, azok vagy hamisak, vagy ámítások által kicsalt aláírásúak. Nagyon által látták, hogy megérkezésem által tekintélyük nagyon csökkent. Hozzám jöttek és miután szemrehányásokat tettek volna, kinyilatkoztatták, miszerint ha őket elismerem, és velük munkálkodandom, megegyezendenek velem, ellenkező esetben azonban ellenem fognak fellépni. Miután mindent megmondottam fiekiek mit róluk gondoltam, kinyilatkoztatám , mikint lelkiismeretem tiltja, hogy őket elismerjem, vagy velük együtt munkálkodjam , hozzáadván még, hogy jobban ismerem őket, miként azt ne tudhatnám , hogy közönségesen használt fegyverük, hazugság, rágalom és gyilkolás, és jól tudom, hogy tagadó válaszom által mindezeket várhatom, így váltunk el. És már a következő napon megtörtént, mit előre láttam. Ezen, nyomorultak és Czinkosaiknak nem volt sietősb tenni valójuk , mint a Pesten levő lengyel ifjakat ellenem fölingerelni, ’s előttük a’ legnevetségesabb módon engemet rágalmazni, arra használván őket, hogy valamint úton útfélen, úgy a’ lapok szerkesztőségeinél mint a szabadság elárulóját feladjanak, pedig egész életemben azért harczoltam, sőt annyira vitték a dolgot egy ifjú ember fanatizálása által, hogy ő, ki engem soha sem ismert, hozzám jővén, azon pillanatban, midőn pártfogásomért esdett, egy zsebpisztolyt fejemnek szegezve rámsütött, mi által majd életemet vesztem. Rögtön elfogatván azt mondá, hogy ő hű democrétus egy aristocratát akart megölni. Én aristokrata! ki fel sele gyógyultam azon sebből, melylyet a’ nép jogainak védelmében egy bécsi barikádon kaptam. Bizony ha megölettem volna, ti gyáva gyilkosok, kik egy szeles ifjat annyira vihettetek, kinek azonban én megbocsájtok, vérem díjját Windischgraetz kezeiből kaptátok volna meg, ha ez már talán előre meg nem történt volna; mert a’ bécsi capitulatio első pontja, kiadatásom volt. És mi lenne a democratia szép és szent ügyéből, melly e’ pillanatban despotism és aristocratia ellen vl , ha nehány gonosztevőnek sikerülne azt épen az ellenkező talán borzasztóbb bajba az anarchia és communism törvényeibe rántani. Mi lenne belőle ha minden gyilkos nevének szent oltalma alá bújna, hogy az igazságos büntetést elkerülje? Mi lenne Magyarhon szabadságából, ha az ország ellenségeinek zsoldjában álló nehány nyomorult ember büntetlenül dolgozhatnék , az ifjúság szellemének megrontásán, hogy a’ gonosztevőnek könnyű legyen a legjobb polgárokat talán a’ dicső elnököt Kossuthot is hűségtelenséggel vádolva, egy esztelen gyilkos- kéz megrohanásának kitenni. Figyelmeteket ti magyar státusznak e kérdéshez kívánom vezetni, legyetek szigorúak, sújtsátok a valódi bűnösöket, távolítsátok el országtokból főkép azokat , kik ifjúságtok nemes jellemét megmételyetetiki ot pehány 18.pgs. Nemzeti gyűlés. Előleges közlés a képviselőház nov. 17-ki üléséről. Görgei Arthur vezértábornok Pozsonban nov. 15-kort kelt jelentésének némeily pontjai olvastatván fel, ezek szerint Simonich mintha nov. 13-kán megakarta volna támadni a’ nádasi hegyszoros őrizetét, de az első négy ágyú-lövésre odébb állott, egy lovat hagyván áldozatul.— Nov. 14-kén pedig Je-1 i cs huszár főhadnagy Jellenkirchennél alig hős tettel dicsőítő a' magyar huszárnak amúgy is páratlan hírnevét, melly a’ magyar élőkör bajnokaira emlékeztet. — Az elnök jelenté, miszerint a’ honvédő bizottmány az adó, ’s a’ kármentesítés iránt hétfőre beadja a javaslatait. Napirendre kerültek ezután az indítványok könyvébe bejegyzett törvényjavaslatok, mellyek részint elhalasztattak, részint az osztályokhoz utasítottak véleményadás végett. XCII-dik ülés a képviselők házában, novemb. 16-kán 1848. déli 12 órakor. Elnök: Pázmándy Dénes. Tárgy: Különbfélék. Elnök: A közelebbi ülésnek rövid jegyzőkönyve nem olvastathatik fel, mert az akkori jegyző úr, talán betegség miatt nem jelent meg. Mielőtt által mennénk azon jelentésekre, mellyeknek egyike gróf Batthyány Kázméré, másika pedig Katona Miklós őrnagyé, előterjesztem , miként Teleky Domokos úr, ki néhány nap óta beteg , arra kéri a’házat, miszerint neki néhány napra, egészsége helyreállítása tekintetébőlfaluramenetel engedtessék meg. Kérését orvosi bizonyítvánnyal igazolja, Bereghmegyének munkácsi kerületében képviselőnek megválasztott Román Ferenc* ellen a" nemzeti gyűlés kezdetében kérvény nyujtatott be, több adatokkal támogatva, mellyre nézve a’ képviselőház az igazoló választmány jelentése folytán azt jelenté ki, hogy ezen folyamodvány későn jött , mivel azon hó 20-kán telt ki a határnap, a kérvény pedig 21-kén jött kezemre. Ennek ellenére új kérvényt adtak be az ottani választók, mellyben azt állítják, hogy a’ mint megtudták , hogy mellyik azon határnap, mellyre minden illyen követválasztási folyamodványnak be kell nyujtatni, feltették a' postára, é s ide meg is érkezett, de a' postahivatalon tartatott vissza. Ezen folyamodvány is, az igazoló választmányhoz utasittatott, de mit jelentett a’ választmány , arra nem emlékszem. Most, újra Popovits Basil munkácsi püspök folyamodást nyújtott be a honvédelmi bizottmányhoz, mellyben azt mondja , hogy ő semmit nem kér; nem kéri, hogy a ház a választást érvénytelennek mondja ki, csak azt kéri, hogy a' ház rendeljen vizsgálatot, mert ott ollyan visszaélések történtek, amelyeket tűrni nem lehet. Nem tudom, ha a' második folyamodványra az igazoló választmány beadta-e jelentését, de ezen harmadik folyamodványt is a ház elébe terjeszteni kötelességemnek tartottam. Nézetem szerint az igazoló választmány utasítandó volna, hogy összeszedvén ezen irományokat, adja be véleményét. Gózon Dániel, kire nézve Palóczy László a‘ kérvényválasztmány elnökének jelentése nyomán, a ház múlt ízben határozatot mondott, egy óvást küldött be ezen határozat ellen. Az igaz, hogy Magyarországban eddig protestálni szabad volt (nevetés), ugyanazért talán ezt is a kérvényi választmányhoz kellene utasítni, ámbár ellene kel ki, miután folyamodványt előbb felvenni és tárgyalni nem lehet, mielőtt a kérvényi választmány arra véleményt nem adott. Ludvigh János, jegyző olvassa gr. Batthyány Kázmérnak Eszéken, november 14-ről kelt jelentésének következő kivonatát, hadi működését illetőleg: „Eszék, nov. 14-én 1848. Tegnap november hó 13-án egy nagyobb szerű hadi expeditio létesítését Diakovár felé, Verőcze megyében a törvényellenes lázadás fészke felé terveztem, azonban mint már néhányszor történt a roppant esőzés, és ebből eredő hallatlan részutak végett annak kivételében gázoltattam, mégis az ellenség vizsgálatára Vásárhelyi százados vezérlete alatt a’ Hunyady csapatból 2 századot kiküldöttem, kik is a' Diákovár felé vezető országúton Eszéktől 10 mérföldre fekvő Csepin nevezetű faluban állomásozó ellenség előőrsére, mintegy 200 emberre, bukkantak, kikkel összeütközvén , a'mieink tőlök 5 embert agyonlőttek, 130 embert pedig s egy tisztet elfogtak, 's Eszékre kisértek, részünkről semmi veszteség sem történt, még sebesültünk sincs, a’ foglyok gradiskai határőrök , mindannyinál szuronyos puska volt, a' mellyek tetemes élelmiszerekkel birtokunkba jutottak. A többi ellenség megfutamodván, egyébiránt is pedig késő lévén az idő, seregeink a foglyokkal elszedett fegyverekkel s élelmiszerekkel győzelmesen Eszékre visszatértek. Vásárhelyi százados derék magaviseletéért, úgy mint havczszomjazó vitéz százada, dicséretet érdemelnek.“ Olvastatott Katona Miklós őrnagynak Berkeszen nov. 1ó kéret kell jelentése a kövárvidéki oláh lázadás lecsillapítása végett paranycsa alá rendelt tábor sikeres működéséről. Olvastatott Antal Imre , Mihályi Gergely, Fehér János, és Fábián Dániel erdélyi képviselők kérvénye, mellyben az isten nélküli camarilla bujtogatásai következtében kiütött véres polgári háború miatt , hogy mint apák és hazaiak kötelességeiket teljesíthessék , engedelmet kérnek 15 napra haza távozhatni (Megadatott). * Somogyi: Tisztelt ház! régóta kívánta a' tisztelt ház a' kormánynak átalakítását, mert a’ collegialis rendszer billincseit mindenki ismeri; és a' tapasztalás bizonyítja, hogy sok egészen máskint történt volna, ha a’ collegialis rendszer megszüntetvén, úgy mint már eszközlésbe vétetik , egyes szakok egyes szakemberek által kezeltetnének. Azonban most épen a' tisztelt honvédelmi bizottmány ezen el* Mb» működik* nmes fgyebb Mim, mint hogy i tisített básti« tevők tettei! a lengyelekre, kik e pillanatban Magyarhonban vannak, vagy azokra, kik még eljöhetnek, mert a’ tömeg szive jó és nagyérzetü. Sőt azok is, kik elhagyták magukat tántorítani , be fogják hibáikat látni, és mindnyájan vitézül fognak ügyetekért harczolni, mig saját honunk nem fogja őket segítségül hívni. Pesten november 12-dikén 1848.