Közlöny, 1848. december (174-203. szám)

1848-12-01 / 174. szám

700 ft / évre k. n., Huberth Jakab 100 ft, Eisenstaedter test­vérek 100 ft, szegedi szűrszabóczéh 100 ft, H. M. Vásárhely keresked. társulat 1,600 ft, Vermes-Brankovics Borbála 1200 ft, Nagy Kovács Endre 600 ft, Nad­y József 350 ft, szegedi asztalosczéh 200 ft, Neumann Ágoston 5 ft, Fülöp Márton 5 ft, Disztinger József 10 ft, Szontagh Lajos 400 ft, Fest Imre 200 ft, Fantner Anna Rosina 100 ft, Schvarcz Károly 100 ft, Topscher György 1000 ft, Prihradny Ágoston 200 ft, ifj. Windt Márton 100 ft, Matiszko Mihály 240 ft, Hermann Adolf 500 ft, Ruszek József ráfizetés által 7 ft, Kostyál Mária 50 ft, Jakab István 50 ft, Küllei János püspök 1000 ft, Smodits Já­nos kanonok 200 ft, Szallay Imre kanonok 200 ft, Hanz Anna 200 ft, Kérey János kanonok 400 ft, Szűts János kanonok 300 ft, Szallay Teréz 100 ft, Máriássy László 1000 ft, Ber­­náth György 100 ft, Krandy László 400 ft, Kun József 50 ft, Dominkovics Lajos 100 ft, Sándor Teréz 200 ft, Zséresi Mol­nár János 800 ft, Kiss József 100 ft, Záhr János 100 ft, Michna János 5 ft, Viczian József 40 ft, gr. Zay Károly 4 ft, Weidlich Karolina 50 ft, gr. Zay Károly 850 ft, Villecz Antal 100 ft, Kunsch Lajos 200 ft, Burmann Mihály 500 ft, pozsoni káptalan 1000 ft, Burján János 1200 ft, Jablanczy Zsigmond 100 ft, Nagy Sándor 500 ft, Sipos István 1200 ft, tizenhat szepesi városok 400 ft. II. Pesten, a z ajándokús ércznemisekben: Székesfehérvár­ról Kazay Kutas Eszter 66 ft 30 krt, Kókasi Ferencz 3 ft 45 krt, Tóth Gábor 7 ft 42 krt, Peocz Károly 20 ft 3 krt. b) Kölcsönképen ércznemüekben : Jedlicska Lajos 46 ft, Kukta Teréz 16 ft 47 kr, Erdy Memiczky Bálint 4 ft 4 kr, Borczai György 85 ft 10 kr. K öszvesen tehát bejött f. évi november 20-káig, ajándékúl: 686,067 ft 58% kr. és kölcsönképen: 983,171 ft 40% kr. p. Budán, novemb. 30-kán 1848. Igazítás-A’ „Közlöny“ 173-ik számában megjelent 9143 sz. kineve­nd­e­­zési közleményben a' hadnagyok közt e név „Simon“ volt őr­mester hibásan állván, e’ hellyett „Timon volt őrmester“ teendő. Nemzeti gyűllés­ zl­ől­ege­s közlés a­ képviselőház november 30-diki ül­és­éről. Néhány elnöki előterjesztés után az adó tárgya került szőnyegre; a’ kormány tervezete, melly szerint ezután az adó a’ megyétől el különözve, külön kormány hivatalnokok által leendett volna kezelendő, a’ középponti választmány vélemé­nyezése nyomán, akként Változtatván meg, hogy az adó mind­­' addig, mig e’ tárgyban tökéletes intézkedés nem történik, a' megyei tisztviselők által kezeltessék. — A’ tárgy részletes vi­tatása a’ holnapi ülésre halasztatott. Belföld, Szepesből. nov. 24. Az adókivetését tervező választmány­ban már több napokig folytonosan fáradoznak, mennyire sikerű­lend azonban az osztó igazságot csak megközelíthetni? azt az ég tudja, mert a’ birtokösszeirásnak básisa eddigele csak önkény volt. No de se baj! a' kiegyenlítés el nem marad, ’s a’ netalán most túlterheltek, minden esetre kártalanittalni fognak. Megyénk mindenfelé nagyon igénybe vétetik, 's a' sok fáradal­­mas expeditio, elzsibbasztja az ifjú erőt. Mi ugyan nem kíméljük erőn­ket, hiszen mind a­ mellett, hogy 600 mozgó nemzetőrünk határaink őrizetében fáradozott egész egy hónapig, 200-at Árvába, és ugyan­annyit Trencsénbe indítottunk, csak abban rejlik az összes panasz, hogy négy öt kormánybiztos rendelkezvén az erővel, embereinkkel,­­ minden czél­os terv nélkül három megyét is bebarangoltatnak,­­s igy nem csuda, hogy a’ hely­színére mindig csak akkor érkeznek a’ nem­zetőrök, midőn az ellenség szép könnyű szerivel onnan, elsietett. — Nem ártana a’ kimozdítandó nemzetőröknek mindég egy bizonyos k. biztost kijelölni, ki velők czélszerűen rendelkezhetnek. Lelkes főispánunk Csáky László, magasztos hazafiuságának ti. tanuságaúl, megyénkbeni Prakkendorf uradalmában létező vas hámor­­ját fegyverek műhelyévé átváltoztató. A’ próbatétel már megtörtént s két 6 fontos ágyú tökéletesen felszerelve már is megyénk székházá­ban látható, 's Preusz nevű fiatal tüzér hatályos erélyességének kö­­­­szönhetjük, hogy több fiatal nemzetőr az ágyúk körüli bánásmóddal jó­formán megismerkedvén, e­ héten kis ágyúmaneuvernek szemtanúi te­­hetünk. Ajánljuk ez értelmes egyént honvédelmi bizottmányunk fi­gyelmébe. E­ napokban még a hatfontos ágyúink elkészülendnek. Prakkendorf és Krompach vasgyárai, kisebb fegyver készítésére ren­­deztetnek, ’s a’ jövő hónapban 400—500-ig fegyverek fognak elké­szítetni. A honvédelmi bizottmányt méltán figyelmeztetjük az említet­tem vasgyárak működéseire , és az e’ környéken toborzott ujonczok felszerelését itt megrendelhetné,­­s ez által, valamint egyrészt a’ gyártulajdonosok által tetemes áldozatokkal létesített vállalatok előse­­gittetvén, más részről a­ kiállított sereg felszereltetése is ,minden eset­re siettetni fogna. Tegnap és ma indultak a'pozsonyi táborba 600,felöltözött ujon­­czaink fegyver nélküli Gömörből küldött 600-ra menő ujonczok fél­meztelen érkeztek körünkbe , ezek látásán megesik az ember szive. Sikerült azonban ezeket is, a' megyében­­ összeszeded fehérnemű és egyéb cívilruházattal a' tél ridegsége ellen némileg fölöltöztetni. A‘ gallicziai határokon ismét czirkálnak ellenséges csapatok, méltó fogadtatásukra Szepes minden pillanatban készen áll. Komáromból, novem. 29-én. Tegnap véletlen közgyűlé­sünk volt, mellyben intézkedés létetett, miszerint a’ pozsonyi tábor kormányának rendeletére, azon esetben, ha netalán a’ tábor ide vo­natnék élelemmel és szállással a’sereg ellegyen látva, ezen rendeletből csupán azon tanúság következik,hogy­ a­ tábor vezérében, mint előrelátó férfiban bizodalmunk lehet, azonban gyönyörű ne nyúlj hozzám virág­jaink még is azon hirt terjesztgették, hogy Windischgraetz táborun­kat Pozsonyból kiszorítván, a­ várost elfoglalta, és megvert seregünk nyakrafőre szalad Komáromnak, vágtak még ehez hypocrita bús képet is. Annyi világos : mikép vannak köz­tünk olly denevérféle madarak kik mind a' két részre hajolni készen állnak , és vannak köztünk olly drága hivatalnokok, kik nem tudják belátni, hol fogják meg a’ reájuk bizott dolog végét, azért azokat, kik önhaszonból, nem pedig a’ köz­jó iránti buzgóságból viselik a’ hivatalt, ez alól felmenteni nagyon jó volna, a p retirálás hirére megkezdett törvényszékünk is eloszlott, dél­után 3 óra tájban hozta a­ gőzös Pozsonyból azon hírt, hogy az ellen­séggel legkisebb összeütközés sem történt. Debreczen, nov. 19. Mig országos hirü , debreczeni veres szalagos vitéz rokonink drága vért és életet áldoznak a' harcztéren, a’ magyar szabadságért, azon szabadságért, melly az 1848. évi törvé­nyeken s kormányi rendeleteken sarkallik legfőképen, az alatt itthon ama törvényeket és kormányi rendeleteket polgáraink vétkes köny­­nyelműségökben lábbal tapadják. S úgy látszik —■ és ezt fájó érzettel vagyok kénytelen kimondani —­ hogy ők még talán a' törvények tapa­dásában akarnak országos hitűek lenni, azon törvényekében, mellyek­­ért rokonink a' harcztéren dicsően vérzenek. De én örömmel hiszem,­­ , s hogy ez nem igy van; s amaz undok rémnek, e népféktelen­ségnek, melly egy idő óta közgyűlési termünkben is ütögeti fel vi­pera­ fejét —» szülőanyja, koránsem polgáraink avagy népünk értel­metlen vásottsága, de némi camarillai izgatásokon kivül egyedül köz­­igazgatási hatóságunk gyámoltalansága,­­ mondhatnám, vétkes ha­nyagsága , avagy mi legrosszabb­­ a' népkegygyeli önalázó kaczérko­­dása; mi miatt nem tudott vagy nem akart (mindenik eset megbocsáthatlan hiba) a' törvénynek és kormányi rendeleteknek kellő tekintélyt szerezni a’ nép közt. '­ mi miatt jön legvégül azzal büntet­ve (’s isten óvjon, hogy ezt kárörömmel mondjam), hogy kezeiből a' kormányveszszőt a’ népféktelenség tettleg kicsavarta, 's most már nem kormányoz, de ő kormányoztatik. A’leglealázóbb büntetés, mi csak egy hatóságot sújthat. De lássuk a' tényt. Folyó hó 16-án és 17-én több kérvények nyujtattak a­ közgyűlés elébe, mellyekben beadóik, részint orvosi bizonyítvány, részint törvény és kormányi rendeletek értelmében magukat a­ lakhelyenküli nemzetőri szolgálat alól s illetőleg a­ 20-káni kiindúlástól felmentetni kérik. Ezek közöl többen fölmentettek, de különös ingerültséget szerzett a­ hall­gatóság közt, mellyel még tanácsnokok és képviselők is látszottak a­­lattomosan szítani — egy tanácsnok, egy kéz­­táblai ülnök, és jegyző­nek kormányi rendeletek,­­s végre egy egészséges táblai ügyvédnek orvosi bizonyítvány nyomán felmentetése. A’ 18-áni közgyűlésben te­hát még sokkal nagyobb számmal jelent meg a’ képviselőség és hall­gatóság , 's a’ jegyzőkönyv hitelesítésekor ismét nagy vita kerekedett a’ mondott fölmentetések felett. Mialatt a' lovas nemzetőrségtől egy küldöttség is jelent meg , melly szigorúan követelé , hogy a „m­o­z­­gó nemzetőrségi szolgálatok alóli felmentet­és, a’ felmentést kérő századának beleegyeztével történjék mindenkor.“ Addig's addig kiabált a’ hallgatóság és képviselőség , daczára annak , miszerint többen tökéletesen , ért­­hetőleg megfejték a' jelenlevők előtt, hogy ama fölmentetések jogosan és kormányi rendeletek értelmében történtek, mig határozatiig ki­mondatott ,hogy a’ 16-án és 17-én a' 20-káni elmenetel alól történt felmentések megsemmíttetnek, ’s csak a' századok meghallgatása mel­lett történjenek a’ fölmentések. Minek következése lett, hogy a’ ta­nácsnok , a’ táblai jegyző és ülnök,­­s az egészségesnek látszott táblai ügyvédnek is menniök kellett 20-kán, a kormányi rendeletek, s or­vosi bizonyitvány tekintetbe vétele nélkül. Igaz ugyan, hogy az orvosi bizonyítványokat ne­m árt egy kissé megrostálni; de midőn a’ törvényt 's kormányi rendeleteket sárba dob­juk,'s az arra­ hivatkozó egyéneket gyáváknak, semmirekellőknek gú­nyoljuk , mi több fenyegetjük s tettleg goromba erőszakkal is illetjük, bizony azt egy okos s hazáját hőn szerető ember, honpolgár sem fogja helyeselni, s rajta örülni. Sőt keserű fájdalom szállja meg keblét, lát­ván, miként ragadá ki hatóságunk erélytelen jobbjából a’kormányvesz­szőt az undok népféktelenség; s látván, milly vészes gyümölcsei van­nak e' fejetlenségnek, miszerint tudniillik, a’ mellett hogy a’ hivatalno­kok örökös helyettesítgetése, csak, és minden bizonynyal, a törvény-ki­szolgáltatás s közigazgat­ás hátráltatásával, e’ szerint a' közönség vilá­gos kárával történik — még olly koldusszegény családfők is kénysze­­ríttetnek a’ nemzetőri külszolgálatokra, kikben öt hat tagú véginségre jutott család siránkozik vigasztalás nélkül, elvesztett egyetlen kenyér­­keresőjök után; 's kiknek alig van testöket fedező ruhájok 's még úti tarisznyájok megszerzésére is a’ közpénztár kénytelen adózni. Ennek továbbra is igy maradni nem szabad, 's ha a’ hatóság, megingatott tekintélyét végkép összeomolva látni nem akarja, 's való­dilág szivén hordja a belbéke és törvényes rend minden áron­ fentar­­tását — mire esküvel is köteleztetik; s ha továbbá nem akarja, hogy ezután is szabadon ugassanak fel s alá, békeszerető polgáraink fülei­be a’ camarilla zsoldos ebei, erélyesen s kellő tekintéllyel kell fel­lépnie,­­s bátran és határozottan kimondania , miszerint mindazok, kik a’ törvény és kormányi rendeletek ellenére besorozott, de épen ezért felmentetéseket kérő, egyének irányába kényszerítőleg, sőt erőszakos­kodva lépnek fel, törvény és kormány elleni lázítók gyanánt bünteten­dők. De más részről rövid határidőt tűzzön arra is , hogy mind­azon egyének, kik törvény ellenére besoroztattak, kisoroztatásokért az alatt mulhatlanul folyamodjanak; kik pedig a kormányi rendeletek értel­mében csak helybeli szolgálat­tételre köteleztetnek, miilyenek a­ hiva­talnokok, kik azonban nálunk többnyire nemzetőri tisztek —­ hasonló­­lag a’ kitűzendett határidő alatt írásban nyilatkozzanak: akarnak-e külszolgálatokra is alkalmaztatni vagy sem? .... S ha nem, tegyék le tüstént a nemzetőri tisztséget — ne csak gyakorlatokon páváskodja­­nak — s ne akkor kapkodjanak fürtoz-fához , mikor kenyértörésre kerül a’ dolog, s a’ dobok indulót pergetnek. Mert ekkor nem csuda, ha a’ nép is zúgni kezd. A mondottakat kell tehát tennie hatóságunknak, aztán pedig valamellyik vasárnap egyik templomban népgyűlést tartani, ott a XXII-ik­­. czikket, és a’ nemzetőrségre vonatkozó kormányi rendele­teket — ha szinte rövid kivonatban is — felolvasni; aztán azon köz­gyűlésiig hozandott határozatát közhírré tenni, miszerint mind azok, kik az 1848-iki XXII. törvény és a' mondott korai, rendeleteknek ellene szegülve, az azokhoz folyamodó polgár ellen izgatnak vagy ingerült­ség­e­t kel­te­n­e­k, mint közcsendzavaró camarillai zsoldosok 's lázitók, úgy tekintetnek, és bünhö­­dendenek. Igénytelen nézetem szerint, csak ekképen szünhetik meg a' pol­gáraink közt camarillai működés miatt harapózó békétlenség s inge­rültség, a melly már egészen a' féktelenség határába csapott át, melly jelenleg egyenesen a' nemzetőrségi kérdésekből támadva, a mellett, hogy hatóságunk tekintélyét is lealázással 's végmegbuktatás­sal fenyegeti, a’ legjobb víz a' reactio malmára; kiknek pokoli titkos örömtől föl­dobog fekete szivök, annak láttára, ha valamellyik község önmagával meghasonlik 's lábát a' törvények tapodására fölemeli. Mert ezek jól tudják azt, miszerint legbiztosb talpköve az ő uralkodásuknak a’ honpolgárok közt támadt tör­vénytapodó rendetlenség,'s legbiztosb martalékuk azon község vagy ország, hol a’nép féktelenségül o­pera fejét fölüté. Nov. 20. Ma ment el a’ 7-dik és 9-dik gyalog nemzetőr száza­dunk 3 ágyúval Várad felé, kik előtt tegnap Szoboszlai Pap István úr lélekemelő beszédet tartott a­ nagytemplomban. Ugyanek­kor érkezett az angyalkúti és lippai csatából néhány sebesült debre­ceni önkéntes. Szekereiket körülözönlé a' nép, melly midőn ezer kér­­dezősködés után megtudá, hogy a' lippai nagy csatában milly csekély volt veszteségünk az ellenségéhez képest, áhítattal mondogatá, hogy a* magyarral csakugyan az isten harczol. Nov. 21. Azon, seregüket otthagyott szabolcsmegyei 4 nemzet­őrtiszt, kik a’ hűtlenül feladott Kolozsvár alól egész Debreczenig sza­ladva, gyanús útjok miatt hatóságunk által lefoglaltattak, körülményei­­kről hatóságilag kihallgattatván, a' kihallgatási irományoknak Szabóls megyéhez­ megküldése mellett, ma szabadon bocsáttattak. Nov. 22. Lovas nemzetőrségünk ma indúlt Váradnak. A’ búcsú­ra lobogó vörös szalag vitézei győzni vagy halni távozónak könyező körünkből. Hadúr oltalmazza 's vezérelje őket! — Ugyancsak ma men­tek el városunkból a’ rongyos horvát foglyok. Magyarok is voltak köz­­­tük városunkból s a’ vidékről, 's bár megismertettek, mégis megta­gadták nevöket, 's különösen egyik, saját ráismerő apját is megtagadó. Az illy drága gyümölcsöket csak szellőztetni kellene. A’ napokban hu­szárokat várunk. — Fájdalommal kellett ma egy tekintélyes egyénnek a’ lippai harezot körülményesen leiró, hareztérröl küldött leveléből ér­tenem, a’ több kellemetlenségek közt, miszerint Arad valóságos feke­tesárga betegségbe esett; 's’azon Arad, melly eleinte csaknem tenyé­ren hordozá vitéz nemzetőreinket, a’ lippai harcz után még szállást sem akart adni azoknak. Szegény Arad! az isten legyen irgalmas ke­gyelmes neked, mert valóban nehéz betegségbe esél, — 60-f. (Köss, Hir 1.) Turócz MÁVF. nov. 17-ről: Újhelyi Gábor tudósítja ,Kossuth Hírlapját* , mellynek lényegesbjeit a' következőkben foglaljuk: Folyó hó 9-re bizottmányi gyűlés kihirdettetvén, az e’ hó elején hivataláról lemondott első alispán Lehoczki Imre helyett uj alispán választása tar­­toztatott, de a' főispán megbetegedése miatt meg nem tartatott. Az e’ napi gyűlés többi tárgyai ezek: 1) Ha folytattassék-e a' toborzás, mi­után a’ megyénkre esett ujonczok egy része kiállíttatott. E' részben jól lehet a’ honvédi bizottmánytól tagadó válasz érkezett, de egy későbbi rendelet következtében az illetményen túl kiállítandó ujonczok is elfo­gadtatnak , 's igy a' toborzás folytattatni fog. S pedig 172 már illőleg felszerelve Érsekújvárra el is szállíttatott. 2) A' sz. kir. városok re­­­dezése tárgyában az illető küldöttség beadván javaslatát, az elfogadta­tott , de életbe léptetése későbbre halasztatott ,ideiglenesen pedig a’ járásbeli szolgabiráknak meghagyatott, hogy a' községekben szüksé­ges előjárók kiállítását helyettesités által eszközöljék. 3) A csendbizott­mányra ezután nemcsak az elnöki körhöz tartózó ügyek elintézése , hanem ideiglenesen a’ megye minden hatósága is rábizatott 's az általa megállapított adózási kulcs helybenhagyatott. Végre a­ tiszti előfoga­tok helyett minden tisztviselő bizonyos öszveg készpénzt hozand. Be­­niczky kormánybiztos távol van. — A Simonics után kiinditott nem­zetőrség közel 60 vadász önkéntesen ajánlá további szolgálatát. Bizo­nyos Hartmann és Schlick által tervezett uj betörések ekkorig nem va­lósultak. Megyénkben csend uralg. N.-Becskerek, nov. 24-én. Noha a’ nemzeti gyűléshez kép­viselőkül felküldött megyei tisztviselők, nevezetesen: Sztojánovics Mihály m. alispán , Rónay Lajos szolgabiró, Dániel Pál aljegyző , Zin­­kay János számvevőszéki, Bakalovics Szilárd , Hadzics Lázár, Plechel József és Bogdán Vincze törvényszéki tagok, f. évi jun. 23-án 1259-ik sz. a. hozott határozatban, a’ megyei bizottmány által az iránt bizto­síttattak , hogy megyei hivatalaikat a’ nemzeti gyűlésen tartózkodásuk ideje alatt helyettesités által ideiglen betöltendvén, azokat visszatér­tükkor ismét folytathatni fogják, — miután mégis a’ megye jelen vé­szes állapotában, melly szerint nemcsak a' szerb lázadásnak és ett által okozott belháborúnak szomorú színhelyévé vált, hanem az alkot­mányos szabadságunk letiprását ezélre áruló párthoz csatlakozott te­mesvári várparancsnokság által is — melly használva minden szellemi és anyagi erőt, az alkotmányhoz eddig elő hiragaszkodással viseltetett népet tévútra vezetni, s tulajdon szabadságának leigázásában esz­közül használni igyekszik , vésszel fenyegettetik, sőt már szomorú eredménynyel meg is támadtatott, illy körülmények közt a’ megye tisztviselői mindenikének megfeszített munkálódását leginkább igénybe veszi, s a’ távollevőknek hiányát érzékenyen tapasztalja, a’ nemzeti gyűlésnél távollevő 's utóbb nem nélkülözhető fennebbi tisztviselőit fel­­szólittatni rendelő az iránt: valljon a' megyei hivatalt vagy a' követsé­get kívánják é megtartani? A’ nevezett követek úgy nyilatkoztak, hogy a’ hongyűlésen képviselői minőségben óhajtván maradni, ennélfogva mind a mellett, hogy a­ temesvári várban (a’ gaz Rukavina várparancs­­aik és leiningen enedes által) fogolylyá tett erélyes főispánunk Kas 823

Next