Közlöny, 1848. december (174-203. szám)

1848-12-16 / 189. szám

májára vonni, hanem a' vidéki különbséget fel kell használni mint an­nak hajlamában fekszik; egy helyt a' lovasság lehet jó, máshol a’ ka­szás nép. Magam is egyike vagyok azoknak, kik hibát követtek el a’ múltban. Csaknem gyalázat nevévé vált, hogy a’ schwechati ütközetben megszöktek bizonyos kaszások, mert kartácscsal lövöldözték őket, ’s azt bizony nem állja meg, nem az a­ rendeltetése. Egyébkint a’ kasza igen jó fegyver, Lengyelország kaszás seregeivel az Europa szerte elhire­­sedett orosz sereget semmivé tette, csak úgy legyen elkészítve az el­lenség ellen mint szükséges. A’ nemzetőrség rendelteése örökös ro­hanás kisebb csapatokban és szünteleni nyugtalanitása az ellen­ségnek jobbról balról, ha úgy alkalmaztatik mint kell meg fog állani. Badetinnél a' honvédek megállották a sarat; tartott az ütközet napal­­konyatig 's az lett a' következése, hogy Hurbán visszavonult Csaczáig, mielőtt oda érkezhetett volna az erő, ’s most a’ biztosok lamentálnak, hogy elszaladt kezeik közöl. Nem kell megijedni az illyen beütésektől, azon czélból nyugtalanitaninak bennünket, hogy megijedvén a’ részle­tes támadás által, nagyobb seregünket szétoszlatni fogjuk; de mig én a’ kormányban leszek, ezt tenni bizonyosan nem fogom. (Tetszés!) Több jelentésem nincsen a' kormány részéről: azon kormány részéről mellynek kötelessége megmondani, nem kicsinteni a’ veszélyt, de nem is nagyítani, valamint attól meg sem ijjedni. Ha az országot azon helyzetben látnám , hogy nem állhat ellen az ellenségnek, bár emléke­zetemre a­ gyalázat bélyege szám­a is, szent kötelességemnek tartanám megmondani a­ nemzetnek, hogy kimerítettünk minden eszközt; de úgy látom az országot, hogy csak kitürés kell és a’ győzelem bizo­nyos. (Éljen!) Erre nézve nincs egyéb mondani valóm. A Mi bejöve­telemkor itten előfordult kérdéseket illeti: Besze képviselő úr nem lát­ta szükségesnek a’ kormány megegyezését kérni, arra tehát nem is szólok, határozzon a’ ház iránta egyszerűen, hogy ne töltsünk el sok időt egyes bár­mi fontosságú egyének körül is. Sok alkalommal vol­tam szerencsés Besze úrnak különös hivatását tapasztalni arra nézve, hogy a’ népre lelkesitőleg tud hatni, isten őtet ezen tehetséggel áldot­ta meg, menjen tehát ! De egyúttal kimondom azt is, hogy ha csak a’ legnagyobb haszon nem kívánja, ne kevesitsük a’ képviselő házat, és épen ezen szempontból, a' kormánybiztosok iránt felhozott kérdésre nézve a’ következő felvilágosítást terjesztem elő. Nem lehet ollyan bi­b­­us természetű és cholericus vérű ember, ki néhány hónapok előtt képzelhette volna, hogy Magyarországgal ez fog történni, mert van­nak az egyéni moralitásnak bizonyos tekintetei, mellyeken keresztül becsületes ember alig hisz lehetőséget. Nálunk minden morális lehe­tőséget túl­szárnyalt Magyarország leigázása iránti törekvése a’ cama­­rillának; mert ha Hurban császári ezredes, Rajncsics, ki a' rabló csordát lázitotta fel — nem is tudom miért, mert a’ császári trón iránti hűség eszökben sincs a' serbeknek — a' ki egy felbőszült rab­ló gyújtogató ’s a’ hadviselésben a’ civilisationak törvényeit sem ismeri, kedves hive a’ császárnak, és a’ magyar nemzet, melly megtartotta a’ trónt és megbecsülte a’ monarchismusnak az értelmét az által, hogy nem hitte azt lehetőnek, ’s nem tett annak megelőzésére annyit a’ mennyit kellett volna — a lázadó. Ez borzasztó , hanem épen azért mivel ez olly borzasztón váratlan dolog volt, igen természetes, hogy a’ váratlan rendkívül előkerekedett szükségnek a’ rendes igazgatási formák meg nem feleltek; egy helyi népfelkelést kellett organizálni, más helyi élelemről gondoskodni, harmadik helyütt az élelmi­szere­ket eltakarítani. Tudjuk, hogy a’ rendeletekkeli kormányzás nehéz kö­rülmények között, midőn perczekhez van kötve a' siker, nehezen megy; azért a' kormány kénytelennek látta magát, keresni egyes egyé­neket a’ végrehajtásra. A’ mint torlódott a vész, szaporodtak a’ kormánybitosok; de a' mint a’ nemzet a’ maga védelmében, maga iránt lassanként birod­domra ébredve 's lelket véve, a kerékvágásba jön, a' szerint kevesedik a’ kormánybiztosi működések szüksége. A’ felső seregnél több biztosok vannak, és tisztelettel 's köszönettel mon­dom , hogy oka van a’ képviselőháznak velök megelégedni; de úgy találtuk, hogy a seregnek élelmezésére nézve egy katonai fegyelem alatt álló, úgy nevezett intendantura sokkal czélszerűbb; ezt tehát fel­állítottuk, ’s így a’ biztos urak vissza fognak jönni, kivévén egyet, ki­nek ott kell lenni, hogy ellenőrizze politicai irányát azon tábor eljárá­sának; mert hitem az, hogy a’ katonai testületeknek belműködéseik­­ben meg kell lenni az egységnek és harmóniának, ’s azon állással kell birniok, a­­mint bármelly más testületnek, de Magyarországban azon eszmének idegennek kell lenni, hogy a' katona status in statu, hanem nem egyéb, mint a’ végrehajtó hatalom orgánuma, mellyel védeni kell a’ hazát. A’ polgári hatalmat tehát, képviselni kell a seregnél is ; 's mi­vel illyen fontos körülmények közt ezen képviselet megkívánja az in­dividualis képviseletet is, C­s­á­ny­i biztos úr, ki annyi resignatióval tud tenni, ki nem azt vitatja, hogy neki van igazsága, ’s mindig azt mondja, köszönöm a’kormánynak, hogy helyre igazította hibámat, ő fogja képviselni ott a polgári hatalmat. (Éljen!) Más helyeken is na­ponként kevesedik a’ kormánybiztosok száma, hanem egyénileg vala­mit kimondani, mint egy követ úr mondotta, nem volna czélszerű; rendkívüli institutió lévén a' kormánybiztosok institutiója, az a' körül­ményekhez van szabva, arra nézve általános szabályt ne méltóztassa­­nak hozni; ha bizodalommal vannak önök a­ kormány iránt, ez most igen tövises pálya, azért kijelentem, hogy semmit sem óhajtok inkább, mint hogy akár honnan álljon fel ember, ki azt mondja : én többet fo­gok tenni a hazáért, hanem míg itt vagyok, míg másokat nem ren­delnek helyünkbe , ne csináljanak nehézségeket a’ kormánynak, hanem mondják meg egyenesen a’ mit akarnak, mert mi nem vagyunk mi­nisterek, hanem e­ testületnek emanatiói. Tehát méltóztassanak közre­­munkálni intézkedéseink sikerének előmozdítására, mert most van a’ pont, mint egyszer Nyáry Pál mondotta: ha sok ember, még magyar ember hibáznék is , minden magyar embernek kötelessége volna oda menni, hol a' sok ember van. A’ magyar név alatt értem a' hazának alkotmányos polgárait Egyet tartok most szükségesnek, hogy mellőz­zünk minden elv vitatásokat; most meg kell menteni a’hazát, hogy azu­tán baldachinumok legyenek-e, vagy egyszerű szalmaszékek azok szá­mára kik a’ nemzetet kormányozni fogják? akkor lehet arról intéz­kedni; ezzel most bíbelődni gyermekség; mert azon gondolatban kell most egyesülni, hogy meg kell menteni a hazát! (Köztetszés.) Az egyik monarchista, a másik republicanus, a’ harmadik ismét új theoriát hoz fel, majd elkövetkezik a’ theoriák ideje, mikor veszekedhetünk egy­mással , most az istentelen reactiót kell megtörni, a' többivel tisztá­ban leszünk, akkor azután ha tetszik nyúljunk az osztracismushoz, le­vessük egymást, mihelyt külellenség nem lesz. Addig ha valakit te­hetségéből kivetkeztetünk, ha valakit elmozdítunk azon térről, hol közremunkálhat, nagy kárt teszünk a­ hazának. De sem Simonich, sem Urbán 's isten tudja még ki, nem fogja az országot veszélyre juttatni. Nincs ollyan városunk, mellyről azt mondhassuk: elveszett Páris, el­veszett Francziaország! Tekintsünk vissza a­ históriába: Magyarország nem ritkán volt az önvédelem vagy­is az úgy­nevezett revolutio ös­vényén , de nem győzetett le soha , ha csak az utolsó perczekben le nem alkudták a’ győzelmet, ’s én nem igen nagy hajlamot érzek magamban ollyan alkura, melly a’ nemzet jogait compromittálná (Éljen!) De néha talán logicámban egy kissé félre is megyek, mert meg­vallom, nem igen gondolkoztam a’felől, mit mondani akartam; be­szédemnek resultatuma csak az, hogy méltányolván a' tisztelt képvi­selőház néhány tagjainak a' biztosok iránt tett észrevételeit is, a’ kor­mány is azon működik, hogy azok számát a’ mennyire a nélkülözhet­­en szükség engedi, mind inkább kevesbítse; 's valóban kevesbed­­nek is napról napra,­­s ez által szaporodik a’ képviselőház sora; mert bátor vagyok kijelenteni, hogy részemről óhajtanám, minél tömöttebb sorokban legyenek együtt a’ képviselőház tagjai, minthogy nem tud­hatjuk, mit fog hozni a legközelebbi óra , ’s nem fognak-e ismét egy manifestummal, vagy más egyébbel előállani, mire a’ nemzetnek kell nyilatkoznia; mi pedig, a’ kormány, azt nem tehetjük, mert csak ema­­naciója vagyunk az országgyűlésnek, hanem magának a’ képviselőház­nak kell az olly dolgokban határoznia; ’s azért óhajtanám, hogy mindig együtt, és minél tömöttebb sorokban legyenek a’ tisztelt képviselőház tagjai. Ezen oknál fogva is iparkodni fogunk azon, hogy a’ tisztelt kormánybiztosok, kik nélkülözhetők, térjenek vissza; egyébiránt olly előforduló alkalommal, mint minőre vonatkozott Besze képviselő úr­nak nyilatkozata, nemcsak örömest hozzáadom beleegyezésemet a tá­vozásra, hanem kérem is , hogy istentől nyert tulajdonait felhasznál­va, lelkesítse a’ népet, mellyben sok gyúanyag van, de mint a’ kohó­hoz aczél kell, hogy tüzet adjon, úgy a’ népnél egyesekre van szük­ség, kik azt felébresszék és lelkesítsék. — Ezek az előfordult tárgyak­ra alázatos észrevételeim, miket ezennel berekesztvén , azoktól egé­szen elvonatkozva ugyan, de mert egyszerre akarom elvégezni, va­gyok bátor még némellyekre a’ tisztelt képviselőházat felkérni. (Hall­juk !) Már megmondottam, miként nekem nézetem az, hogy most minden érdek h­ar­c­zoknak meg kell szűnni, ’s a­ ki csak hazafi, annak egyesülnie kell a’ haza meg­mentésének munkájában; következéskép kinyilatkoztatom, hogy rosz szolgálatot tesznek a’ hazának, és ha gyanúsításoknak vol­nék embere, a’ camarillávali szövetkezésről gyanúsítanám, de gyanusitni senkit nem akarok, hanem mondom rosz szolgálatot tesznek a’ hazának, kik akár az egyes polgárok akár a’ népnek különböző osztályai közt érdek­­harczokat idéznek elő. (Átalános helyeslés.) Az mind querelle domestique, miket majd azután lehet elintézni; most csak a’ hazát védeni! ’s ellen­sége az a' hazának vagy legkevesebbet mondva, nem tudja mit cse­lekszik, ki bizgat a’ nemesség, az aristocratia, vagy bár ki ellen! (ügy van!) mert most erőre van szükségünk, és holmi legelő kérdésekkel, vagy bár mivel fellázitni a’ népet annyit tesz, mint kevesbíteni azon erőt, mellyre szükség van a’ haza megmentése munkájában. (Tetszés. Ezt nyíltan kimondom s mert kimondom, a mostani kormány politi­­cáját is kijelentem egyszermind , akár az örök igazság, akár a’ józan oeconomia, akármi elvek szerinti megoldását mind azon érdek kérdé­seknek, mellyek a’ gyerelák közé tartoznak, akkorra fogom halasztani, mikor mondhatom: uraim meg van mentve a haza , már most nekem, ki annyira kifáradtam, egy jutalmat engedjenek, hogy mehessek haza parasztnak, már most intézzék el az urak az ország további jólétét! Akkorra kérem tehát ezt halasztani, hanem most egyesítsük az erő­ket,­­s mert egyesitni kell, tehát kívánnám a’ sebeket, mellyek az egyik vagy másik osztályra üttettek, begyógyítani, csakhogy minél többen egyesüljünk a’ haza megmentésére; de a­ sebek gyógyításá­ról minél előbb kell gondoskodnunk, ’s ennélfogva óhajtottam volna, ha már most terjeszthettem volna elő a’ kormány részéről egy tör­vényjavaslatot az úrbéri kármentesítés iránt, hanem isten látja lel­­kemet, csak egyet sajnálok, azt, hogy nincs több 24 óránál egy nap­ban, ’s ezért nehéz feladat egy törvényjavaslatot is készitnie a’ kor­mánynak ; minél fogva nekem nézetem az, hogy a kármentesítésre nézve, méltóztatnék a’ ház kimondani azon elvet, hogy soha se be­­csülgessük a’ dolgokat hosszasabbra, hanem mondjuk, hogy osztá­lyokra osztjuk az országot, s aztán az osztályok szerint kimondanánk egy bizonyos aversionalis árt, ezt adjuk meg kármentesítésül, s uta­sítsuk a’ ministeriumot, hogy felét adja meg mindjárt, egyik negyed­részét fél esztendő múlva, a’ másik negyedrészt pedig esztendő múl­va. Ezt kívánnám kimondatni, (Minden oldalról helybenhagyás.) mer meg vagyok győződve, hogy igénybe vétetik az országnak minden osztálya, jönnek az áldozatok jobbról balról, s vannak a’ reactiónak is sok elemei, de minthogy ismerem azon elemeket, tehát ha valaki­nek ezen szó, hogy én, a­ kormánynak elnöke, ’s velem a’ kormány ismeri azon elemeket, némi figyelmeztetésül szolgálhat, jó lesz, ha magának pro nóta veszi, mert vannak a türelemnek is határai, mely­­lyeken túl nem mehet a kormány az ország iránti kötelességénél fog­va. (Helyes!) Most ott vagyunk, hogy ismerjük az elemet, melly az ország szabadsága ellen dolgozik, hanem ez aránylag az ország többsége iránt kicsiny számú; más­részt magyar felemelkedett­séggel mondhatom, hogy a' volt aristocratia, melly annyit vesz­tett, nem kérdezte az áldozat nagyságát, hanem csak azt, hogy kell-e? És tett, tehát ezekről kellene minél előbb gondoskodni, mert bizony ők is azt tartják, hogy jobb ma egy veréb mint holnap egy túzok. Ne mérlegeljük tehát sokáig, hogy 500 forint és talán 1100 jöjjön-e, ha­nem adjunk valamit, hogy lássák, mikép valóság a nemzet szava, melly szerint a' nemzet saját becsülete oltalma alá helyezte a' kár­mentesítést. Kérem tehát a’ tisztelt képviselőházat, méltóztassék egy választmányt kinevezni, melly a’ kormánnyal egyetértve dolgozzék ki egy tö­vényjavaslatot, a' mellyet aztán létesítsünk is azonnal, hogy az 1848 iki év ne múljon el a’ nélkül, h­gy ki legyen mondva a’ tör­vényhozás által valósítása azon szónak, mellyhez a' nemzet becsületét kötötte. (Átalános helyeslés.) De másodszor, még egy választmányt kérnek kiküldetni. Tudja isten, ha én visszaemlékezem a’ múlt esztendők szabad­­ságharczaira, a­­hol bizony nem rózsás ágyakon, hanem elég tövises körülmények között olly sokan a sikernek minden kilátása nélkül küz­döttünk a­ szabad institutiók létrehozásáért, pusztán csak azon egy érzettől lelkesülve, hogy az kötelességünk, és mert az ember nem válhatik meg, még halálos ágyában is egészen a’ reménytől: remény­lettünk, de nem tudtuk azt, hogy hányadik unokáink fogják valósíthat­ni. Ha erre visszaemlékezem és látom a’ nemzetet a’ maga mindenha­tóságának állásában, hát én óhajtanám a' perczeket megragadni ’s nem várni be a’ nem remélt sejtelmeket, hogy meg legyen óva az, a’ miért mi olly sokat küzdöttünk, t. i. a’ szabad institutiók lét­rehozása. Ennek sok ága van, ’s ennek sok ágazatai közöl is én a’ kormány részéről ígérem a’ t. háznak, hogy minden perczet felhasz­nálva a’ szabad institutiók létrehozására, a' nemzet anyagi és szellemi jólétére fogok fordítani. De vannak némelly munkák, mellyek a’ sys­­tematicumba vágnak, mellyekre a’ kormány nem ér rá, mert most mindennap bataillonokat kell kiállítani, felszerelni, melly sok gondba terül — az illy dolgokra nézve méltóztassék a’ tisztelt ház másként rendelkezni. Teszem fel, egyet mondok: — éveken keresztül, meny­­nyire a’ sajtónak bilincsei akkor megengedték az esküttszéki institutiónak behozatalát áldották ’s magasztalták, mint ollyan in-­­stitutiót, melly nélkül nincs személy- és vagyonbátorság. Én ezen­ institutiót nagyon óhajtanám Magyar­honba bej hozva látni, de ennek behozatala megkívánja, hogy a’ büntető­­törvénykönyv átnézessék ’s ezen institutió is a’ mostani viszonyokhoz idomittassék. Nem tudom, miként gondolkoznak a’ t. ház tagjai, de én részemről azt gondolom, hogy olly perczekben mint a’ minőket most Magyarország él, ki kell keresni azon egyes polgárokat, kik egy vagy más dologra nézve méltán megérdemlik a’ nemzet bizalmát, ’s azt kell neki mondani: ime ennek elkészítése te reád bizalik, majd meglátjuk, hogy készíted el; ha rászól,­ felakasz­unk, ha jól, akkor az isten áld­jon meg érte, kötelességed teljesítetted. Csak azt kérem, hogy most­ ne systemisálgassunk; az aprólékos tévedéseket majd kiegyenlítjük.­­ Részemről kinyilatkoztatom, hogy miután most Szemere Bertalan úr, a ki az igazságügyi dolgoknak egyik ágazatát vezérli, most szintén a­ haza megmentési szent kötelességet érezve, lemegy oda, a’ hova kell személyesen működni, — egyik képviselőtársunkat, például Deák Fe­­renczet kérnek ’s biznak meg, hogy csinálja meg a’ codexet, össze kötve az esküttszéki institutió behozatalával. (Helyeslés.) Meggyőződé­sem szerint az élet philosophiája az: felhasználni tudni a' perczeket. Itt a’ perez, használjuk fel azt okosan és ne sokat systemizáljunk, ha­nem tegyen egyik egyet, másik mást, s mondjuk azt, hogy te benned ennek elkészítésére van bizodalmunk, hát készítsd el, és miután ké­szen lesz, mondjuk azt: jó, időközileg elfogadjuk, mert szükségét látjuk az esküttszéki institutió tekintetében. Ezt szükségesnek tartom azért, hogy a­hol az esküttszéki institutió behozva van, ott a’ szabad­ság még az absolutismus járma alatt sincs száműzve soha, és akármi­kép változzék is a kormányforma, a’ socialis jólét biztosítva van álta­­la, úgy a­ porosz absolutismus, mint, nem tudom micsoda norvég al­kotmány alatt. Azért hoztam ezt fel, mert elkészítésére idő kívántatik, most pedig minden perez veszteség, ha elmúlik, óhajtanám, hogy az általam felérintett érdemes képviselő urat bíznák meg a codex elké­szítésére, összekötve azt az esküttszéki institutió behozatalával. (Köz­helyeslés.) Az úrbéri kármentesítésre nézve pedig megvallom, hogy némi­leg a­ kormány becsülete és szavatartása szempontjából kérem az 1. házat, méltóztassék egy választmány által rendelkezni, mert igen sok folyamadók vannak, kik előlegezéseket kívánnak, mi magunk nem te­hettük, hanem csak ígértük a haza nevében, legyenek várakozással, és biztattuk, hogy még ezidén elvégezzük, de megvallom, nem értünk rá; tehát ezt egy választmány természetesen a’ kormánynyal iránta értekezésbe téve magát, elkészítendi. Ezen két indítványom van csak. Az elsőt Schlicket és Hurbánt méltoztassanak tudomásul venni, mert egyéb ex­perezben benne nincs, mint a mit felőle fönebb elmondottam, melly iránt a kormány részéről a kellő lépesek már megtetettek, s a vezérséget felvállalt hadügyminiszer, semmiben nem látand szükséget, hogy kiküldése si­kerrel koszorúzva legyen. — Feláldozni minden tehetségünket, nem mondom kimeríteni, de mindenesetre megfeszíteni legszentebb köte­lességünk! (Éljenzés.) Elnök: Mi illeti a választmány­ kinevezést, melly a’ kármen­tesítési törvényjavaslat elkészítése végett lenne kirendelendő, leginkább ezért érnénk az által, ha minden osztály választana egy tagot, így leghamarabb mennének a választások,­­ mert ezédulásás által sok időveszteségbe kerül. (Helyes!) Ezek a törvényjavaslat megkészítésé­­nél a honvédelmi bizottmányai együtt fognak értekezni, különben sem lesz hosszas, ha azon alapokon fog nyugodni, mellyeket a’ hon­védelmi bizottmány tett, ha pedig más alapokon fekszik, úgy sem lesz belőle semmi; hanem olly alapokra kell fektetni, melly a jelen körülményeknél fogva kivihető. A’ másik az, hogy Deák Ferencz kép­viselő a codexet készítse el az esküdtszéki institutionak alkalmazásá­val , azt hiszem miután a harmadik országgyűlésen már ez keresztül is ment, nem kerül nagy munkába s összeszerkesztését el fogja vál­lalni, hanem a dolog kivitele, mellyet a kormány teljesítene, jár csak némi nehézséggel, ha iránta a t. háznak észrevétele nincs, mint határozatot kimondom. (Közhelyeslés) Az osztályok holnap reggel­ 9 ó-*­rakor méltóztassanak összeülni, s mindegyik osztály az egy-egy tagot megválasztani. — Az ülésnek 6 órakor vége.-----­ 894 Nyoma­tik a’ m kir. egyet, nyomdában. — Felelős «serkentő Gyurmám Adolf. Osztria. Egy olmüczi levél szerint értesültünk, hogy Ferdinánd volt császár már Prágába költözött, az uj császárnak atyja pedig Oroszor­szágba utazott. Egy bécsi levél szerint pedig az új császár az erdélyieknek egy uj vadászcsapat felállítását, ’s a’ szerbeknek egy vajda választhatását megengedte. Ez természetesen mind a’ magyar hű nemzet iránti sze­retétből és a’ törvények vallásos tiszteletéből folyik. Bécs, dec. 5-ik. A­ ministerium földmivelési iskolákat és több úgynevezett szegény-gyarmatokat szándékozik alapítói. Ez utasoknak czélja, az Osztriában levő pusztaságokat megnépesitni és miveltetni. Az orosz kormány öt kopek vámot vetett a’ külföldi sajtónak minden termékére, mi által a’ pétervári könyvkereskedelem Osztria és Németországtól csak nem teljesen el van zárva. Naponként nyomasztóbb lévén a’ pengőpénz szűke, 20 és 30 po­kros bankjegyek bocsátanak ki, mellyek e’ napokban forgalomba tétetnek. Az Agram. Z.‘ Bécsből dec. 1-sejétől némelly ujitásokrúl tudósít, mellyek Osztriában behozatni szándékoltatnának. A' hadügyre nézve uj rendszeresítés fogna létre jöni, mellyek közt leglélénlegesebb az, hogy az ezredek szerinti felosztás helyett a’ katonaság zászlóaljakra osztatik fel. Az Olaszhonban levő hadseregnél megkezdett öltözési újí­tások lassankint a’ többi osztrák sereghez is be fognak hozatni; a' minden színű gallérok és hajtókák, helyett egyedül veres fog a’ fehér frakkokra alkalmaztatni, s a' zászlóaljak egymástól csak számozott gombok által megkülönböztetni; a’közkatonák az eddigi ,kend­ezés helyett, ,ön‘n"­ szólittatni. Legnevezetesb azonban, hogy a’magyar és olasz háború bevégeztével minden katonának, ki a’ szabadság el­nyomásában magát kitüntető, emlékpénzt akarnak osztani, azon ke­gye­s engedélylyel, hogy azokat mellükön hordozhassák... Mi úgy hiszszük, hogy azon zsoldosok mellére vagy többször határa, vitéz csatáraink engedély nélkül is elég emléket fognak tűzni a’ háború be­végezte előtt; mikor pedig a’ szabadság-háborúnak vége lesz, akkor a' szabadság elnyomására törő zsarnokoknak egészen más dolga lesz, mint kegyesen emlékpénzeket osztogatni. Ugyanazon lap hasábjaiból kitűnik egyszersmind, milly kevés önbizalommal vannak a’ szabadság ellen küzdő zsarnokok saját erejök iránt. Mondatik ugyanis, hogy a’ volt császár azon kivánatot nyilváni­­tá, bár kezdenének Windischgraetz csordáiba átszökdösni a’ magyar hadsereg vitéz katonai, sőt, úgymond, nem bánja, ha, mivel jelenleg nem lehet, ezen,átszökdösés később fogna is, adandó alkalommal, megtörténni.. . Ez egy kissé gyáva s alacsonylelkű csábítás, de az osztrák dolgok állásáról számunkra jó tanúság. Annyira elkábultak-e ezen emberek, hogy át nem látják, miszerint a’ megtámadott haza szabadságáért és önlétekért küzdő fiait még valami solidabb ingerekkel sem lehet néprablók és jogtiprók táborába csábítani, annál kevésbé azon éhhalálra kilátásokkal, mellyek W. táborában kínálkoznak, ’s a­­zon iszonyú öldöklésekkel és gyilkolásokkal, mellyek e tábor nyom­dokait kisérik ? Legújabb. Kis tábornok jelenti a kormánynak, miszerint e­ hónap 12 én Damjanics Alibunárt megtámadván, elfoglalta. Egy 6 fontos, egy 3 fontos ágyú, 8 mozsár, két lőporkocsi, 300 fegyver, 2 szerb zászló a mieink kezébe zsákmányul esett.

Next