Közlöny, 1848. december (174-203. szám)

1848-12-19 / 192. szám

járőr maradt Bukovácz körül halva ; a' mieink közöl van négy sebesült, de egy se halálosan. Szerdán éjjel két órakor a’ várbeli ágyúk dörgése riasztá fel Újvidék lakosait. Veszélyt gyanított mindenki; a' vár kapuin senkinek se volt szabad be menni. Azonban később jött a' hir, hogy a’ Rókus város részben tűz ütött ki, ’s a' lövések ezt jelenték. És így Beöthy rendkívüli erélyének, okszerű eljárásának , ha­talmas szónoki tehetségének köszönhető, hogy Péterváradon a’ béke és rend helyreállittatott. A' most lefolyó nagyszerű drámában illyen az Ő igazi szerepe­ Bácsmegye év­könyvében nevének egy kitűnő lap van szentelve. Elhagy benőnket. Az ég áldása kisérje utain! Miskolcz, december 15. A múlt kedden az az: f. k­. 11. azon hírre ébredünk föl, hogy a­ Gallíciából beütött Schlick , seregével Mártfán, Eperjesen keresztül nyomulván , immár Kassát is megszállot­ta. E hit annál váratlanabb volt, mert a’ megelőző napon, az invasio­­nak megtörténtéről sem volt biztos tudomásunk, sokat hallunk ellen­ben a galliciai passusok megerősítésében­ erélyességről, s épen ak­koriban olvasók a beregi korrn, biztos tudósítását is, miszerint Gallicia felől semmitől sem tarthatunk, s ime 11. reggel Irányi kormánybiz­tos Miskolczon terem , azon hírrel, hogy Kassánál csatát vesztettünk. Hogy e’­két ellenkező korm.­biztosi tudósítások közöl, az utóbbi igaz, mindenki meggyőződhetett abból, miszerint egymást érék utczáinkon , a­ visszavonuló nemzetőrök , őrnagyok, menekülő családok, kicsigá­zolt lovaktól vont ágyúk , társzekerek, egy két sebesült harczos , majd egy elfogott dragonos kapitány is hozatott ide. A’ Kassán túli parton volt az ütközet, de nem sokáig sikerült népünknek az ellent feltartóz­tatni , mert táborunkban, kevés honvéden ’s egy lengyel csapaton kí­vül , a­ többi erő , nagy részt rosszul fegyverzett, ruházott ’s családi gondokkal terhelt nemzetőrökből állott, szép számú ágyúinkhoz hiányzott a’ fedezet, ’s az egész hadi munkálatban az összefüggés és rend, veszte­ségünk számát ki tudni nehéz, mert a’ nép annyifelé széledt, a hány megyéből való volt. A’ lengyelek bámulatos elszántságot tanúsítanak, ezeknek köszönhető , hogy az ágyúk, egy felfordulton kívül, az üldö­ző chevaux, legerek által el nem foglaltattak, sőt bevárván ezek egy korcsmánál a' lovasokat, közölök többet lelőttek , egy őrnagy is elej­­tetett. Borsodban a nemzetőrség a’ kiindulásra eléggé kész volt, ’s en­nek következtében , a’ hon maradt proletariusok néhol, nem a’ legjob­ban gazdálkodtak. 9. s 10. indult el 2200 nemzetőrünk, a' 9-én kiindul­tak közöl úgy halljuk 3. esett el, a’ 10 én indultak pedig, már Szinától a’ visszavonulók által sodortattak haza felé. Mondják hogy az ellátás, élelem dolgában ’s a’ rendezés igen hiányos volt, s e’ sereg a' deési táborhoz sokat hasonlított, bir az eredmény is ezt sejteti, azért is az ezen események fölötti okoskodások és ítéletek, némellyekre nézve nem igen kedvezők, de minek imnám le azokat, midőn tények szóla­nak , addig addig hogy majd csak tanul azokból valaha a’ ki akar. A’ főtisztek itt tartózkodnak, huszárok, honvédek , lengyelek , érkeztek és váratnak, illyen segítség ha gyorsan jönne még sokat te­tet­e , most mindenki sajnálja, hogy erre eddig hasztalan számolt a­ felvidék, pedig eléggé kiabáltak, melly nagy szükség volna reá. Abauj megye tiszti kara Szikszóra menekült. A’ Miskolczon tar­tatott népgyűlés , és megyénk bizottmánya , védelmünkre mindent mit lehet elkövetni határozott. Nem irom meg mind mit teszünk, mert eb­ből az ellenség azt is meg tudja mit nem teszünk Nagyobb óvatos­sággal kellene némelly levelező uraknak a’ nyilvánosságot kezelni, mert, úgy látszik , némellyek előtt az a’ czél, hogy el­mondhassák, a’ nyilvánosságot megtartottuk, de a' hazát elvesztettük, így vagyunk most sok tekintetben az egyenlőséggel is, összetévesztjük az eszközt a’ czéllal. Az első rémhírre városunkból kiköltözött nők és gyermekek las­sanként visszatérnek. Reményijük, hogy az elsőbbek, a’ honvédek szá­mára tett fejérnemübeni igen szép ajánlataik teljesítésében, e’ zava­rok által nem sokáig lesznek gátolva. Nagyon megvagyunk akadva bankjegyeinkkel, mert az apró pénz, napról napra mind inkább eltűnik. Mesterembereink az itteni katonai ruha bizottmány által, annyira elfoglaltatvák, hogy a’ legszük­­ségesböltözet nemüeket is, nagy bajjal lehet itt elkészíttetni. Eszmetisztálás Azon vádak körében, mellyek a' cultusministe­­rium ellen, a' Religio és Nevelés czimü katholi- Gus hírlap hasábjain, folytonosan emeltetnek. Nem lehet igaz magyarnak s jó kereszténynek nem borzadni, látván azon gyászosan eredményezhető játékot, mellyet a’ ,Religio és Nevelés-nek f. évi november 7-dik napja óta megjelent hasábjain, némelly szent ürügy alatt még ma is türelmetlenkedő kathol. lelkész a’ cultusministerium ellen folytonosan izgatva űz, ez ezredéves élte kinjait most különben is újraélő szegény hazának békés összetartást igénylő, söl követelő korszakában. Nem tudva, vagy félreértve, vagy érteni nem akarva eljárá­sunkat , vádakat emelnek, tiszta jellemeket gyanúsítgatnak, kormány­nak engedelmeskedést megtagadnak a­­helyett, hogy egy barátságos felvilágosítást kérnének tőlünk az iránt, mit nem értenek;­­s aztán, ha nehézségeik elhárí­tattak, őszinte kézszorítással kölcsönöznénk egy­másnak erőt hazafiéi küzdelmünk nagy perczeiben , az egymásért és egyittssal élni 's halál­oi tudásra. Két sarkpont van, mellyek körül elleneinknek minden , részint alaptalan, részint szívtelen, részint lázitó okoskodása , hol szükebb hol tágasb körben forog, egy anyagi,­­s egy szellemi. Az anyagi, mellyről most egyedül szólni feladatomét tűztem ki, Így hangzik: „A­ cultusministerium a kathol. egyház javára szer­zett és tett kegyes alapítványok tulajdoni jogának szentségét megtámadja; az ala­pítványokat rendeltetésektől, önkénye szerint, elvonja és idegen czé­­lokra fordítja.“­­ Egy nagyszerű példáét hozzák ezen vádjokra fel, hogy álladalmi­­titkárunk Szász Károly, némelly növeldét már tettleg megszün­tetett , másoknak megszüntetése iránti elvét nyilvánitotta. Mihez még at is mondja az­t, hogy és olly indokoknál fogva történt, mellyek mosolyt igen, de meggyőződést szerezni nem képesek ,­­ hogy ebben csak a’ nép dekatholizál­tatása czéloztatik , a mennyiben a’ convictusokban még is csak könnyebben lehetett a’ növendékeket a' vallásra ’s ennek gyakorlására taníttatni és vitetni (?!) Emlithetnék egy okát a’ convictusok feloszlatásának, melly előttem ugyan nem mosolyt, hanem undorodást okoz; de mivel ezt elleneink, mondás nélkül is jól tudják, csak a' következendőkkel kí­vánom őket felvilágosítni. V. Ferdinand apostoli magyar király f. évi junius 11-ik napján 478 udvari szám alatt kelt legfelsőbb rendeletében parancsolta meg az erdélyi kir. kormányszéknek, hogy adjon véleményt az iránt: mi­kép lehetne a­ kolosvári Terézia czimü kir. kisebb növelde javait ’s bizományait az ájtatos tanitórendnek ottani házi javaitól ’s bizomá­­nyaitól teljesen elkülönözni. E­ kir. rendeletet a’ kormányszék a’ mellette levő egyház­­bizottmányi előadónak adta ki véleményezés végett; s az attól így nyert véleményt magáévá tevén, olly kéréssel terjesztette azt, 10995­­. 830 főkormányi szám alatt, ezen ministeriumhoz, hogy ez a’ vé­leményben javall­atak 's módok közöl adná arra megerősítését, melly szerint a' növeldei eddigi háztartás is megszűnik. A' ministerium ház engedett az apostoli király parancsa , és az egyházi bizottmány javaslata nyomán kelt kir. kormányszéki kérésnek. A’ R. pedig ezt sérelemnek bélyegzi.------------­A’ Szt. Józsefhez czimzett kolosvári kir. nagyobb növel­­dének feloszlatását továbbá ugyancsak az erdélyi kir. kormányszék, 's hasonlag az idézett számú felterjesztvényében , azon oknál fogva kérte e’ ministeriumtól, mivel, úgymond, a’ pénzalap melly a növeldei if­jak bent élelmezésének é s háztartásának terhét eddig hordozta, az erejét eddig is févenként haladott kiadások következtében, már is 27,169 pírt. 18% xr. adós részint a tanulmányi pénzalapnak, részint a’tartományi pénztárnak; jelenleg pedig , midőn a­ tanulmányi pénz alap az úrbór s dézma eltörlésével jövedelmének legnagyobb részétől elesett, ettől sem kölcsönözhet már többé; sőt nincs út ’s mód , mel­lyen a’ vég enyészettől megmentessék máskép , mint úgy, ha a növel­de feloszlattatván, a’ városi szállásokra bocsátandó ifjaknak fejenként nem több mint csak 60 pártnyi ösztöndijt adunk egy évre, • így keletkezett a' ministeriumnak f. évi oct. 18-dik napjáról szó­ló 's 5385. 2304 számú ama rendelete, mellynél fogva a' kolozsvári két növelde ugyan feloszlattatott,de annak nyilvános kimondásával, hogy­ a’ Kolozsváron kívüli középtanodák mellett levő növeldékben a’ ház­tartás , még most az eddigi modorban marad. Minél fogva reménytem, hogy a­ rosnyói alrendü papság most már legjobb akarata nélkül is „rá illesztheti az igazság rámá­jára azon tervezetet, melly szerint az eddigi minden tekintetbeni ellátás helyett, fejenként csak 60 ezüst forint adatik egy egy növeldei ifjúnak, bár a’ R. 506. lapján, gyanúsító széles jó kedvében, azt nyilvánitá, hogy ezt legjobb akarata mellett sem teheti. A’R. pedig nemcsak mosolyoghat, hanem akár halálra nevesse magát, ha neki tetszik, azon erősen múlatságos körülményen, hogy egy nevelde pénzalapja 27169 pftot 18% krral adós; uj adósság­kínálás nélkül tovább len nem áll, s pénzt nincs kitől fölvennie! De lássuk a’ többi nevelde ügyét! Clemens József, a' zágrábi kir. növelde kormányzója f. évi ápril 7-dik 's 13-dik napjairól irt felterjesztvényeiben ismételve ki­mondja, miszerint a’ nevezett növeldében, lehetlen az ifjakat szállással ’s koszttal továbbra is ellátni; mert a' növelde több rendbeli csőd alá jutott adóssainál, már az előbbi években tetemes öszveget elvesztett (’s azon pénzt nem a ministerium adta ki a' csőd alá jutottakhoz!); most pedig még többet el nem veszt,az által, hogy az úrbéri visszo­­nyok megszűntével megkárosodott földbirtokosok az intézet nálok levő tőkéjétől a'kamatot nem fizethetik;'s maga a' felterjesztő kományzó már 2500 pftot saját pénzéből költött el az intézetre, visszatérités reménye alatt, miért is az ifjaknak szét bocsátását, s az együtt élel­mezés helyett inkább, a' mennyire lehet ösztöndijjak­ elláttatását kéri. Richter Alajos, kassai tankerületi főigazgató ’s jászói pró­­­ Post továbbá mint a’ kor lelkét felfogó értelmesen buzgó főpap, a' kö­­­­zelebb múlt nyáron nálam élőszóval indítványozta a’ kassai növeldé­k feloszlatását, 's az illető ifjaknak inkább ösztöndijjak­ raegvigasztalta­­­­tását. Pálry Ignácz n.-váradi tankerületi főigazgató é s czimzetes , püspök pedig f. évi oct. 7-ik napjáról terjesztette fel a’ ministerium­­­hoz, miszerint harczias körülményeinkben rejlő okok miatt szinte le­­l­hetlennek látszik előtte, hogy a' n.-váradi növelde ifjai közt az intézet czélja és rendeltetése által igényelt fegyelem, hazánk jelen helyzetében fentartathassék. Mire következett, Berzeviczy Andrásnak a n.­váradi növelde kor­mányzójának f. évi oct. 20-dik napjáról szóló az iránti értesítése, hogy Stodossy Miklós teljhatalmú kormánybiztos a’ növelde épületét tőle, a' N.-Váradra mindenfelől egybesereglett ujonezok be­­szállásolhatására átvette; és ő a' növeldei ifjaknak, a' városon, külön tisztességes házaknál f­elszállásolásáról kénytelen 's akar rendelkezést tenni.­­ És mind ezen körülmények közt, midőn a’ református álladalmi titkárnak az oktatás és nevelés hosszas pályáján alapult meggyőződé­sével egybehangzóig, magok a’ katholicus tankerületi főigazgatók és növeldei kormányzók azt ajánlják, mit anyagi erőnk és harczias kö­rülményeink is illetőleg sürgetnek, hogy a' convictusok szüntesse­nek meg: titkárunk nem szünteté azokat önfejüleg meg; nem hatá­rozta meg az Öszveget is (mert az, mint már kifejtettem, csupán a' kolozsváriakra szólott volt), mellyel egy-egy ifjunak, a' mindennel ellátás helyett, adni lehetne, avagy kellene, hanem előtte tartván az igazság iránytűjét, a suuvn cuique-t tisztelve, a tulajdoni jog szentségét, gondosan kikerülve a' mindenkor vérlázitó rólunk n­é­­­k­ü­­­ün­k el­vet, f. évi november 1-je napjáról azon rendeletet külde mind a’ kas­sai, mind a’ n.­váradi tankerületi főigazgatónak, mellynek ide tartozó szavai ezek:­ „Megbízom önt, hogy a növelde megszüntetéséről, és a­ növen­dékeknek szállás és asztal helyett ösztöndijjak­ ellátásáról ne csak véle- l ményt adjon , bátora tekiotatba vévén az intézet «tápértékét, az egyes alapítók rendelését, a növendék eddigi ellátásának minőségét, és annak, ott helyben állatok leendő megszerezhetését, szóval figyelembe vévén minden ide vágó körülményeket, a­­ helybeliek meghallgatásával, egy gyakorlati és életbe léptethető tervet terjeszszen ide, s egyszersmind jelölje ki az egyes alapitó vagy pártfogó hatóságokat, kik e’ tárgyban kihallgatandók volnának.“ Eddig van minden figyelmet érdemlőbb dolog, mi a' növeldék­­nek általunk kezelése tárgyában az óta történt, mi­óta ezen ministerium működik. Okoskodja ki már adatainknak elősorolt lánczolatából a’ ki logi­­cát tanult, hol rejlik ezen eljárásunkban azon törekvés, hogy a’ népet dekatholizál­hassuk?“ De okoskodja ki egyszersmind, kérem­ azt is : minő eredménye lehet annak , midőn a' néppel saját papjai hitetik azt el, hogy őt a kormányon levő idegen vallásu férfiak vallásából törekszenek kivet­­kőztetni . S mennyire érdemlik az alaptalanul illy vádat hintegető lelké­szek, kivált most, a­ „békeszerető, pert kerülő katholicus“ nevezetet? (B. 502. 1.) Állítják továbbá rólunk tisztelendő elleneink, hogy mi hát hol, alapítványi pénzen küldjük Poroszhonba a’leendő képezdei tanárokat, hogy t­u­t­he­r­anus , vagy npp­en kereszténység nélküli mesterképző intézetekben magukat kiképezvén, itthon a' katho­l­icusokat ne­veljék oktassák. (K. 490­­.) E vád már közvetlen nekem szól, a­ mennyiben a képezdék ügyét hivatalom kezdetétől fogva én kezelem. Örömmel tudatom tehát olvasóimmal, miszerint én a ministériu­­munk részéről nemzetgyűlésünk elébe terjesztett költségvetésben minden ifjúra, kit Poroszhonba küldendők vagyunk, fejenkint 600 pftot, és így a­ kiküldendő 16 ifjúra összesen 9600 ffrintot számítottam s kértem az álladalomtól; ez pedig azon egy évi öszvegnek az első félévre eső részét 4800 pfrintot mégis szavazta, mint ezt az álla­dal­mit b­e­­vételi s kiadási tervezet 8-dik lapján a 6 dik szám alatt kiki nyilván olvashatja, így tehát sem nem akartunk soha, mert a' nevezett tervezett már f. évi julius hó elején megvolt; sem jelenleg szükségünk nincs, ezen czim alatt, a’ kathol. alapítványokkal csak egy krttt költeni. Az sem áll, hogy lutheránus, vagy épen kereszténység nélküli mesterképző intézetekre küldenők ki a’ katholicus ifjakat! Mert épen ezért akarjuk őket 4, nevezetesen a’ berlini, bunzlaui, breslaui és weisenfelsi képezdékre oszlani szét, hogy igy a’ Gcath. és 1 görög egye­sült ifjú a’ breslaui katholica képezdébe mehessen tanfolyamot végezni, a’ más 9 pedig hármával a’ más 3 n épen kereszténység nélküli inté­zetbe. Melly felosztási tervet épen nem most csináltam elleneink ked­véért, hanem már a­ lefolyt jut. hónapban közlöttük azt a porosz cultus ministeriummal. Mondják végre tisztelendő elleneink, hogy mi­­a Budapes­ti középtanodákba a’ szakrendszert katholicus alapítványi költségek hoztuk be, ’s hogy azon alapítványokból, mellyek eldödeik által a kath. vallás föntartására és virágoztatására tétettek, a pesti és­ budai tanítóknak az általok letett szegénységröli fogadásnak {piaristák) elle­nére is 160 pst mulatsági dijt rendelünk. (R. 502. 1.) S ezen állításban, bizonynyal mondom, igen sok funea tan! Furcsa mindenek előtt az, hogy ezen állítás a’Bartakovics püspök szájába van adva, kinek nem hiszem, hogy olly huszárja, vagy más nevet viselő magán cselédje ne volna, kinek bizonyosan fizet egy éven át legalább 100 pfrintot; midőn mi említett gymnasiulisi tanáraink­nak mind nemesebb, mind terhesebb, mind az egész honra és embe­riségre nézve érdekesebb szolgálatáért, fájdalom! csak 160 pfrintot adhatunk ’s adunk. Furcsa továbbá még az is, hogy a’ melly lelkismeretes gyarna­­siumi tanár, tudományát a' mindennapinál több szakjártassággal akar­ván előadni, arra maga pénzén kénytelen jónál jobb 's drágánál drá­gább könyveket, sőt némelyik még gyűjteményeket is szerezni; mert a’ könyvárus nem tett szegénységi fogadást, hogy a' pieristának in­gyen szolgáljon könyvekkel! egy Hív gyamasiumi tanár, mondom, el­végre is csak 160 pfitot kap tőlünk 365 napra; midőn a­ pestvárosi kathol, elemi iskolákban működő altanitók is 200 pit évi dijt húznak; ’s midőn Francziaországban egy elvetemedett gonosztevő gá­lyarab 128. pfrontjába kerül egy éven át a’ statusnak! Bizony ! midőn egy gymnasiumi szaktanárnak egyegy napra 26 párjánál több nincs; és mi többet, fájdalom! most nem adhatunk, még ekkor mindig széles mezeje nyílik azon tanárnak arra, hogy szegény­ségei fogadását testi ’s lelki értelemben szentül megtartsa! Mert ekkor még bizony sok és különb különbféle mulatságot kell 160 pftnyi­­ mulatsági dija mellett is elmulatnia. Legfurcsább pedig a’ felhozott vád azon szempontból fölvéva hogy mi azon 160 pftra menő mulatsági dijt sem a­ kath. alapít­ványokból, hanem egyenesen és utolsó krig álladalmi pénzből fizetjük. Nem egyptomi papok titka ugyan is, hogy a budai főgymnasi­­umban nemcsak a’ tanárok, de még a’ keményseprő is merőben ál­­ladalmilag fizettetett már a' ministerium működése előtt is, m­ég pe­­­­dig az 1822. oct. 29 25517, 1590; az 1826 máj. 22. 12635. az 1832. oct. 9 26550 és végre az 1848. jan. 11. 185 szám alatt kelt helytartótanácsi rendelvények erejénél fogva. Mihez jegyezzük figyelemmel meg , hogy országos honvédelmi­­ bizottmányunk újólag 2800 pft kézpénzt adott, álladalmilag, kezünkbe a’ végre, hogy igy ne csak Budán, hanem Pesten is képesek legyünk, ezen e’ részbeni kísérletre szánt folyó tanévben, szakrendszer sze­rint rendezni a­ középtanodát. Nincs hát a’ szóban forgó középtanodákra fordítva csak egy kr. is, melly más rendeltetésű alapítványból vonatott volna, általunk ezen czélra el. Mert míg a’ honvédelmi bizottmány a’ nevezett 2800 pftnyi öszveget kezünkhöz le nem fizette, addig véghez sem vitte e’ ministe­­rium­­i egész s­üt a­‘'tou jé intézkedést. »31*

Next