Közlöny, 1848. december (174-203. szám)

1848-12-20 / 193. szám

Lejebbirt, Simonich elleni csatázásban november 18-kán kaptam mély lősebet bal karomban, mellyből a' csontomhoz tapadt 's rajta meglapult önt főorvos ur nagy ügyességgel ki vette s ime most már zúzott ke­zemmel a' felüdüléshez szemlátomást haladok. Fenlisztelt főorvos ur­nak örökös hálánk jeléül a' haza előtt nyilvánítjuk legforróbb kö­­szönetünket. Testvérpár; Gömöri Frigyes a' dum­áninneni mozgóőrse­­reg 2 zászlóalyjánál hadnagy; Gömöri Károly, őrmester. Eszmetisztázás Azon vádak körében, mellyek a' cultusministe­­rium ellen, a' Religio és Nevelés czimű katholi­­cus hirlap hasábjain, folytonosan emeltetnek. (Folytatás.) Miután e' lap közelebbi számában kellőleg bebizonyítottam, hogy azon vád, mintha a cultusministerium a' kath.­­ alapítványodat rendeltetésöktől elvonva, idegen­­ czélokra fordította volna, minden erre elleneink által fel-­­­hozott s általam eddig megvitatott példák szerint, alaptalan rá­galom; kérdem, nem szívtelenség-e egy tetőtől talpig tiszta jellemű ember irányában, mi ilyen álladalmi titkárunk, még azon aggasztó gyanút is önteni olvasóink szívébe, hogy nem sokára úgy járnak vele, mint a’ schwercziak jártak azon Raffelsberggel, ki a­ kezére bizott muh­i kolostor birtoka kezelésénél, az első félévben már 20,000 fran­kot lopott el ! (R 490 1.) Nem tekintenek-e katholicus keresztény atyánkfiai magok bor­zadva egy illy lelkészr­e, ki szent öltönye alatt ennyire üres, és egy lelkiismeretes főhivatalnok családapának , egy más vallásé egyénnek, életénél drágább becsületét országosan feldúlni kész szivet hordoz!— Azonban még több baj is van. A’ csupán szívtelen embertől, hála az égnek! még legtöbbünk visszaborzad. De a’ravasz bújtogató, kifürkészvén az ördögi terve szerint megcsalatandók gyöngéjét, egyik szerencsétlen segítségével igyekszik a’ többieket teremteni.­­ Kiszámították e a’R. írót, hány száz elaggott kathol. papot, hány száz dézmavesztett lelkészt, hány százezer templomának és pap­lakának kijavítását sürgető ajtatos katholicus keresztényt vezetnek tévútra , ingerelnek kormány ellen, sőt szólitnak valósággal —• ha ezt tenni egyenes czéljuk nem volna is az elégületlenek által részint sze­mélyesen , részint amazok iránti részvétből viselendő újabb polgárhá­borúra , afféle alaptalan de , mivel paptól származik , még is könnyen hitelt nyerhető rágalmaik által, millyeket a’ R. 490 és 502 lapjain olvashatunk; hol azt mondják : „egyenesen a’ kathol. alapítványoknak általunk más idegen czélokra fordításának tulajdoníthatni: a) Hogy az egyházi megyékben több templomok és paplakok kijavítására még az előbbi kormány által elhatározott költségek fizeté­se sem eszközölhető ki a­ mostani ministeriumnál. b) Hogy az elaggott papok csekély dijukhoz 3-dik évnegyedre is alig juthatnak. c) Hogy a' dézmavesztett lelkészek, kik közöl számosabban minden más jövedelmeiktől elestek, e jelen peresig, a’ törvény értel­mében , illően el nem láttatnak." Van-e az alaptalanul most illy hitet terjesztő hamis prófétának akár méltóbb akár gyöngédebb neve, ha tettének eredményéből kell neki nevet adnunk, mint a’ l­á z i t­ó i nevezet * ’S mit érdemel egy olly egyén, ki hazánk jelen körülményei közt is lázit ?---------ítéljék el bitrokoni ’s tiszttársai közöl azok, kiknek szive az Övénél hazáért ’s nemzetiségért nemesebb érzéssel dobog ! — -** Én nem csak igazmondó, hanem egyszersmind türelmes „profanus“ református ember is leven, még a’ sajtótörvény alkal­mazását sem kérem ezen lázitókra; bár úgy megérdemelnék azt, mint a’ szűz lány a’ koszorút. Megbocsátok, ’s megbocsátni kérem hazám szent nevére­ min­den olvasóimat, szerencsétlen fejeknek, azon sok nemes lélekért, ki­ket hitsorsosaik és tiszttársaik közöl szeretni, tisztelni és polgári pályá­ikon úgy mint az emberin és keresztényin követni annyi okom van! Hogy pedig megmagyarázhassák magoknak, honnan származnak az a) b) és c) alatt említett mostoha körülmények a’ nélkül, hogy azo­kat a’ kathol. alapítványoknak általunk idegen czélokra fordításával kel­lene előidéznünk, a’ következendőkre kívánom őket figyelmeztetni. Hogy az úrbéri viszonyok ’a dézma eltörlése utján megkároso­­dott földbirtokosok, harczias körülményeink miatt még eddig kárpát­iért nem kaphatván, a’ nilük levő alapítványi tőke után járó kamatot pofilosan nem fizethetik ’s nem fizetik. Hogy az alapítványi javakban magokban is szintén úgy jövede­lem­csökkenést, még pedig tetemest, idézett elő az úrbéri viszonyok megszüntetése, mint a’ magán birtokosokéiban. Hogy Sok alapítványi jószág, sőt egész fiók-pénztár is, jelenleg épen ellenség kezében lévén, annak minden jövedelme nem kezünkbe hanem ellenségünk kezéhez szolgáltatik; ’s ez mennyire szárnyát szegi a’ fizetni akarásnak. Ítéljék meg elleneink abból, hogy maga a’ temesvári fiók pénztár rendesen 400000 jobb években pedig 500000'­osrtot szokott ide évenkint számolni, mint részint alapítványi jószág jö­vedelmét, részint kamatot. Hogy a' mínisterileg szét küldött rovatos táblák, mellyek a' lel­készeknek volt 's megmaradt jövedelmeiket kimutatnák, 's mellyennek nyomán kellene és lehetne kívánságuknak egykor, egy igazságos kulcs szerint, eleget tennünk, épen a' katholikusok és görög egyesültek ré­széről, még­ a’ múlt hónapban sem küldettek be minden felől, hanem mai napig is folytonosan érkeznek hozzánk. ’S mind ezen körülmények daczára, bár jövedelmeiknek ’s vesz­teségeiknek olly régen kívánt összes kimutatását tőlök mind akkoráig meg nem kaphattuk; bér erszényünk, saját hibánk nélkül 's hamarjá­ban megjobbithatlanul üres, még­is, már folyó hó elején, az országos honvédelmi bizottmány ezen ministériumnak közremunkálásával, lehe­tőleg orvosló tárgyalás alá vette a­ dézma­vesztett lelkészeknek minél­­előbbi kármentesítését. Eddig írtam volt eszmetisztázásomat, midőn kezembe akadt a su­ggio­­Imréi 69-dilf néma, mellyben a' magyarhoni püspöki karnak, ellenünk az országos honvédelmi bizottmányhoz be­nyújtott fölirata világot látott. Bámultam a’ R. szerkesztőjének e' roppant tapintatlanságán, hogy s ne mondjam : a' püspöki kar iránti gyöngédtelenségén! Igen! Mert vegyük a’ dolgot úgy a’ mint van. l Én azon föliratot már kéziratban olvastam; mert közlötte azzt a' honvédelmi bizottmány a’ maga utján, felvilágosítás végett, ministe­­­­riumunkkal.­ Láttam akkor h®gy a kathol. alapítványoknak általunk, jogsér­­­­tőleg, idegen czélokra fordításával még a’ püspöki kar is vádol ben­­­­nünket. Titkárunk az alaptalan vádra megfelelt a’ maga rendén. ’S én, „profanus“ református létemre feltettem magamban, hogy az egész föliratról itt mélyen hallgatok. Hogy nem fogom a’ békefejedelmének a’ s­elib Jézusnak bölcs főpapjait, — kik közöl többekhez engem olly őszinte tiszteleteljes ért­e­zés vonz —­ olly emberi erőtlenségükben mutatni be nemzetemnek, melly szerint bizony ők is csak úgy mikép az alrendü papság, azt mondják beszéd után indúlva, a’ dolognak voltaz év végére nem járva, képesek a’nemzet fő kormányánál alaptalanúl vádolni es olly egyéneket, kik alárendelt kormánykörükben tis­ta kezekkel működnek. A’ nevezett tapntatlan szerkeztő úr azonban, a ki ha illy szer­­j­keztöségéről lemondana bizony nagyobb és hasznosabb szolgálatot tenne vele a’ karhol. keresztény anyaszentegyháznak, mint ha igy­­ éjjel és nappal mind egyre szerkezt, — vallás és egyéniség iránti ke­gyeletem szent rejtekéből, kíméletlen síkra kényszerít. De még most sem veszek, többet egy pontnál bonczkesem alá azon püspökkari feliratból; ’s ezt is csak azért, mert a’ vá­d, mellyet ellenünk emel, olly állítást is foglal magában, mellyet az általam ed­lig megczáfolt vádakban nem láttam, ’s melly ha czáfolatlan maradna, nincs jogiea melly bennünket egészen ártatlanokká okoskodhatna. Azt mondja a’ magyarhoni püspöki kar, hogy ,,a’ cultusministe­rium October 29-diki rendeletében a képezdei tanárságra készülők­nek Poroszhonbai, ’s a kelből, alapérték költségéni, ta­­vaszszal végrehajtandó kiküldetését hirdeti.“ Már ha az összes magyarhoni püspöki kar, az egó­z olvasó kö­zönség előtt állítja, h­gy mi a’ kathol. alapérték költségén akarjuk ifjainkat a’ porosz képezdékre küldeni;­­ mi több , még azon rendűletünket is, mégpedig keletkezési ideje szerint, megnevezi, mellyben ezt magunk hirdettük volna: már akkor csak igaznak sze­retné hinni az olvasó a’ vádat! És az , bizony, még sem igaz! — Mi minden rendeletünket, annak útja s módja szerint ezen hi­vatalos lapban szoktuk közleni. Közzétettünk ebben 1. évi October 29 dikén is kettőt, mellyeket épen magam tettem fel, mivel hivatal­­körömhöz tartoznak. Azok közül az első csakugyan a’ Poroszhonba küldendő ifjaknak tavaszra halasztott kiküldetéséről szól, de a’ k­i* bhol, alapérték abban sehol egy betűvel sincs érintve. És így: Vagy nem is olvassa a’magyarhoni püspöki kar a’ K­özlönyt, mellyet pedig mint hivatalos lapot olvasnunk mindnyájunknak köteles­sége; hanem alsóbb rendű vádlóink által el hagyván magát ámu­tatás, hivatkozik ennek olly állítólagos kifejezésére, mellyet embe­r­szem ebben soha nem látott, emberi fül tőlünk nem hallott, ha a culttumi­­nisteriumi embereknek soha még gondolatjába sem ment; vagy olvas­sa ugyan a’ Közlönyt és jól tudja, hogy a’ kathol . alapítványok ebben, általunk, jogsértő megtámadásnak tárgyául tűzve nincsenek; mégis saját tudomásával ellenkezőt i­ ellenünk az országos honvédelmi bizottmányhoz. Melly gondolatról ellenállhatlanúl szökik lelkem azon másikra’ miszerint: Ha a’ magyarhoni püspöki kar, mint a’ felső ház kiegészítő ré­sze, figyelemmel olvasta a' folyó 1848 ik év második felére pénz­­ügyministerileg közzé tett álladalmi bevételi ’s kiadási tervezetet: enstek 8-ik lapján a 6 ik pont alatt tisztán láthatta­­ hogy mi fiem é’ kathol. alapérték költségén, hanem álladalmi pénzen akarjuk, ‘s ha it­ten bennünket segít, fogjuk is kiküldeni ifjainkat. Bizony, bizony, csak ember az ember, ha apostol is ! Most érzem, mennyire igaza van azon életbölia egyénnek, kitől e’ szomorú masimát hallám: ,,A’ tapasztalás rontja az embert!“­— Uraim! összes elleneink! Kérem önöket mindenre, mi előt­tünk még szent lehet: és játszák el a nemzetnek azon kevés boldog­ságát is, melly ennek a kicsinyhitünk előtt már most is szinte kiszámi­­tottaknak látszó perczeiben még tán itt ott élvezhető. Ne eszközöljék a’ kormányzottaknak kormány ellen, hisst leke­zelnek hitfelekezet ellen támadhatását; gerjesztve azon polgári megha­­sonlássak lángjait itthon, mellyeket a’ magyarhoni püspöki kar oltani kívánt Olmützben! Ne gyanúsitgassák alaptalanul még törvényszerű eljárását is­­ szoknak, kik hatáskörükben magának a' nemzetnek , ha nem is köz­­­­ved­ett, de közvetve minden esetre, hitbizományosaiként működnek ! Feledjék, a' mit felhánynak, hogy mi „más vallásnak a holmi profánná ember­e" vagyunk! Legyenek meggyőződve a' felől, hogy a’ kathol. anya szentegy­­házra befolyásunk, hatalmunk és gyűlöl­tünk egész súlyával hehezed­­­­ni nem czélunk ! Ezt én teljes joggal kérem, 's férfiasan követelem. Mert büszke öntudattal hívom fel az egész kath­olica felekezetet annak bizonyítására, hogy irányában a’ gyöngédséget 's íny­aliast, mindenkor és mindenekben úgy szemeim előtt, tartottam , mint bárki­től magam iránt kívánhatnám! Mi minden hivatalos lettünkről felelettel tartozunk az összes nem­zetnek. S ezt tiszta kebellel teszük, maga rendén , egyeseknek is, mert elfogulatlan bírónak csak helyeslését aralandh­atjuk-De, a’ ki a dolgot az eddigiekből megértve, ott hol most már nyugidt lehetne, tovább is izgat; — — — annak késő sírjira la estik a’ népek atyjának átka terhesül ! (A' vádak szellemi részéről is rövid idén!) S­ző­nyi Fál, okta­tsügyi tanácsos. Adakozások. A’ „Közlöny" hivatalánál következő adakozások történtek: a’ di belb­ácsiak és pákozdiak részére Pócsmegyer községének gyűjte­ménye 17 ft. 22. kr pp.; Paulics Elek udvardi tanító gyű­teménye 7 ft. 22 kr ; a’ sz. Márton kátai ref. eklézsia gyűjteménye 18 ft. 41­ 4 kr ; Bódogh János mihály házai ref. lelkész gyűjteménye 28 ft.; Som­­lóvári gyűjtemény a' debelliácsiak és feh­értemplomiak számára 26 ft; Végh János na­gylétai postamester gyűjteménye a debelliácsiak szá­mára 15 ft. 20 kr. mind pp. Egy névtelen levéllel a’ debellácsiak számára 15 pp. küldetett be; a' levél tartalma következő: „Tisztelt szerkeztő ur ! Atig hét éves kisded azon kérelemmel já­rult hozzám, hogy a’ szegény koldusbotra jutott debeli­tásiak számára 15 p.­fz. gyűjteményét illető helyre küldjem el; a’ pénzt megolvasván csodálkozással függesztem szememet az ifjúra. — Hiszen ön uj magyar húszasa és magyar bankóba is közte van, mit ön még nehány nappal tudja isten miért nem adott volna? Az ifjú erre válaszolván „bár miért“ úgymond igen hogy nem — de a’ hazáért lángoló hűségért és szeretet­tért igen. — Neve e’ kis emberbarátnak Üchtritz Emil. Kelt Marczaltheon, nov. 29 én 1818. N. N.“ Hi­n­z Istvánná, született, Dorfner Anna egy 65 röfös fehérített vásznat küldött a' haza élethalálharárát vívó honvédek számára. A' szerencsét­len debelb­ácsiak részére kegyült ’s kezemhez vett adakozások folytatása. 1 br. az országos rendőri hivatalnál 110 pft. 2-or. Gyöngyös Püspökiből Izsák Lászlótul 8 fi 35 kr. pp. 3­ or. Pest városi ferencz plébánia részéről 7 fi 8 kr. pp. 4 er Sámuel Alajos pré­post és Pest bob­ár. lelkész által hivei közt gyújtott általa kiegé­szített 25 pft. 5 er. Lang Mihály, pesti evang. lelkész gyűjteménye e­ követ­közökből: Glelsman Sebestyén 2 ft, Reisz. József 1 ft, Beyer Hen­rik 3 ft, Liedemann Frid­ik 40 ft, Lei­enbe­ger János 2 ft, Rajsch Jó­zsef 1 ft, Wágner János 1 ft, névtelen szegény sorsú 26 kr. Jurenák Pál 5 ft. névtelen 2 ft, Gloszius özvegye 5 ft, Kit­el özvegye 5 ft, Raab Karelin 20 kr, Neubrannt Susanna 1 ft, Láng Mihály 1 ft, 14 kr. pp. összesen 70 ft pp. 6­ or. Kollár János gyűjteménye többektől 6 ft pp. 7 or. Török Pál, pesti ref. lelkész gy­űjtése az egyház több buzgó tag­jától, ’s a' mi a'perselyekbe be,gyűlt 45 ft. pp. 8 pr. Helibán Jánosné gyűjtése többny­íre lelkes honleányuktól 70 ft 58 kr, pp. 9 ér. Szé­kács József, pesti ev. lelkész gyüjtése 1­2 ft 50 kr, összesen 435 ft 33 kr pp., ezen összveget kormánybiztos Vukatics Sebök úrin­ vet­tem át, Szeliczky György nálam 40 fiot pp . Szavics Krisztóf 5 pftot adakoztak. Köszönet a' nemes keblű gyűjtőknek, 's lelkes adakozók­nak. A' tél itt van, a’ nyomorult sorsban sintődő szerencsétlen okon se­gíteni kell; azért szükséges lenne, hogy az illető sóhivatalok, hol illy nemű adakozások a czélra letéte­tek, az utalványokat haladéktalanul kezemhez juttatnák, hogy az itteni sóháznál Becskereken azon pénze­ket fölvehetnem, 's a nyomorultak közt kiosztogathatnánk. December 14-én 1818. Varga Ferencz, bizottsági elnök, VSítria, Bécs, 11. A’ kényszerítő szükség mindenre fsivtat at embert ’s igaz a' példabeszéd hogy: szükség törvényt ront. Neh­ény nappal ez előtt a' szűkölködő munkások azon kéréssel fordultak a’ köz­ségtanácshoz, hogy pótoltatnék vissza nektek azon munkád!­, mellyet a’ forradalom miatt legközelebb elvesztettek. A’ községtanács tagadó válaszd, adott, mit a' munkások közöl néhányan hangos fenyegetéssel fogadtak. Tegnap a ku­lván őrök csapszékeiben ismét összegyűltek s a’ többség jó kedvében elhatározda, hogy méltányos igényűiket erőszako­­kai is keresztül viszik Közölök sokan elfogattak; a' katonai őrök m­eg­­költöztették ’* így ekkor­ még semmi kom­olyabb következménye­t éra lett az ingerültségnek. A Csoportozások azonban folyvást tartanak , meglehet, hogy a f­arongóidemek rövid idő múlva litörendenek. A pro­letariátus Bériben kevés idő óta rendkívül növekedett; a szegénység és elés-életlenség naponként erősebben mutatkozik Minden kötelék, melly eddig szegényt és gazdagot összetartott, szét van bomolva; a' semminélküűek hideg köszönettel — mondhatni — daczos megve­téssel fogadják a' gyámolitá­t a lehetősbe­ktől. És ezen visszás állapot megszűntetésére nem elegendők többé a' hatalom fegyverei; a prole­taries nem fél a’ haláltól ’s minden veszélynek bátran szemébe ncz­­mert nincs mit vesztenie A községtanács sokat tesz a’ tekintetben­­ már 6 hét óta se­dti pénzzel a' régin­éggal küzdő munkásokat, 's nem régiben is felhívásokat bocsátott ki segél­y­­tetésre. Azonban m­ihd, ezen források hirtelenében ki fognak apadni és akkor ismét a­ régi ál­lapot, jő vissza. Több száz nagyobb és kiseb­b gyárak meg­szűnése által mintegy 20 ezer munkás maradt kenyér nélkül, s egye­sülve azokkal, kik már Oét, 6 kán és Bécs ostrománál főszerepet ját­szódtak, ao­st már legalább is 60 000 en vannak. Eddig a’ ,Riude­n­­ten Comitét és a’ demorat­a egylet tartotta őket némi korlátok közt; most azonban hiányzik ezen vez­érlat, mellyhez annyi bizalommal tá­maszkodtak , s ha Windischgraetz csak nehány lépésre h­igja is el Bécset seregeivel, azonnal ki fog rontani a’ vulkán s kirontásának kö­vetkezményei egyelőre fi­lszámithatlanok. Utasok beszélik , kik Bérűben a néppel közös érintkezésben vol­tak, mikép a’ fiivá­­sban még most is sokan reimlik, hogy a magyarok minél előbb segitségére mennek a bécsieknek s őket megszabadítan­i­­ják. Jellachich ellen iszonyú ingerüs­ség uralkodik, mivel éhes és ra­­konezátlam ho­várjai embertelen fosztogatásokat visznek végbe. Klagenfurt: A népegylet ideigleni választmánya egy procla­­elamnk­ot bocsátott s karinthiai néphez,mellyben óvást tesz. Windisch­­graelzin­k azon rendelete ellen , melly szerint 25 p ft igértetik mind­annak , ki egy, a’ katona-ág knzt lá­ ito egyént elfog „Kötelességünk­­nek tarjuk — re,puti többek közt a’ proclamalio nyilt óvást tenni as 23# 909

Next