Közlöny, 1848. december (174-203. szám)
1848-12-20 / 193. szám
Lejebbirt, Simonich elleni csatázásban november 18-kán kaptam mély lősebet bal karomban, mellyből a' csontomhoz tapadt 's rajta meglapult önt főorvos ur nagy ügyességgel ki vette s ime most már zúzott kezemmel a' felüdüléshez szemlátomást haladok. Fenlisztelt főorvos urnak örökös hálánk jeléül a' haza előtt nyilvánítjuk legforróbb köszönetünket. Testvérpár; Gömöri Frigyes a' dumáninneni mozgóőrsereg 2 zászlóalyjánál hadnagy; Gömöri Károly, őrmester. Eszmetisztázás Azon vádak körében, mellyek a' cultusministerium ellen, a' Religio és Nevelés czimű katholicus hirlap hasábjain, folytonosan emeltetnek. (Folytatás.) Miután e' lap közelebbi számában kellőleg bebizonyítottam, hogy azon vád, mintha a cultusministerium a' kath. alapítványodat rendeltetésöktől elvonva, idegen czélokra fordította volna, minden erre elleneink által fel-hozott s általam eddig megvitatott példák szerint, alaptalan rágalom; kérdem, nem szívtelenség-e egy tetőtől talpig tiszta jellemű ember irányában, mi ilyen álladalmi titkárunk, még azon aggasztó gyanút is önteni olvasóink szívébe, hogy nem sokára úgy járnak vele, mint a’ schwercziak jártak azon Raffelsberggel, ki a kezére bizott muhi kolostor birtoka kezelésénél, az első félévben már 20,000 frankot lopott el ! (R 490 1.) Nem tekintenek-e katholicus keresztény atyánkfiai magok borzadva egy illy lelkészre, ki szent öltönye alatt ennyire üres, és egy lelkiismeretes főhivatalnok családapának , egy más vallásé egyénnek, életénél drágább becsületét országosan feldúlni kész szivet hordoz!— Azonban még több baj is van. A’ csupán szívtelen embertől, hála az égnek! még legtöbbünk visszaborzad. De a’ravasz bújtogató, kifürkészvén az ördögi terve szerint megcsalatandók gyöngéjét, egyik szerencsétlen segítségével igyekszik a’ többieket teremteni. Kiszámították e a’R. írót, hány száz elaggott kathol. papot, hány száz dézmavesztett lelkészt, hány százezer templomának és paplakának kijavítását sürgető ajtatos katholicus keresztényt vezetnek tévútra , ingerelnek kormány ellen, sőt szólitnak valósággal —• ha ezt tenni egyenes czéljuk nem volna is az elégületlenek által részint személyesen , részint amazok iránti részvétből viselendő újabb polgárháborúra , afféle alaptalan de , mivel paptól származik , még is könnyen hitelt nyerhető rágalmaik által, millyeket a’ R. 490 és 502 lapjain olvashatunk; hol azt mondják : „egyenesen a’ kathol. alapítványoknak általunk más idegen czélokra fordításának tulajdoníthatni: a) Hogy az egyházi megyékben több templomok és paplakok kijavítására még az előbbi kormány által elhatározott költségek fizetése sem eszközölhető ki a mostani ministeriumnál. b) Hogy az elaggott papok csekély dijukhoz 3-dik évnegyedre is alig juthatnak. c) Hogy a' dézmavesztett lelkészek, kik közöl számosabban minden más jövedelmeiktől elestek, e jelen peresig, a’ törvény értelmében , illően el nem láttatnak." Van-e az alaptalanul most illy hitet terjesztő hamis prófétának akár méltóbb akár gyöngédebb neve, ha tettének eredményéből kell neki nevet adnunk, mint a’ lá z i tó i nevezet * ’S mit érdemel egy olly egyén, ki hazánk jelen körülményei közt is lázit ?---------ítéljék el bitrokoni ’s tiszttársai közöl azok, kiknek szive az Övénél hazáért ’s nemzetiségért nemesebb érzéssel dobog ! — -** Én nem csak igazmondó, hanem egyszersmind türelmes „profanus“ református ember is leven, még a’ sajtótörvény alkalmazását sem kérem ezen lázitókra; bár úgy megérdemelnék azt, mint a’ szűz lány a’ koszorút. Megbocsátok, ’s megbocsátni kérem hazám szent nevére minden olvasóimat, szerencsétlen fejeknek, azon sok nemes lélekért, kiket hitsorsosaik és tiszttársaik közöl szeretni, tisztelni és polgári pályáikon úgy mint az emberin és keresztényin követni annyi okom van! Hogy pedig megmagyarázhassák magoknak, honnan származnak az a) b) és c) alatt említett mostoha körülmények a’ nélkül, hogy azokat a’ kathol. alapítványoknak általunk idegen czélokra fordításával kellene előidéznünk, a’ következendőkre kívánom őket figyelmeztetni. Hogy az úrbéri viszonyok ’a dézma eltörlése utján megkárosodott földbirtokosok, harczias körülményeink miatt még eddig kárpátiért nem kaphatván, a’ nilük levő alapítványi tőke után járó kamatot pofilosan nem fizethetik ’s nem fizetik. Hogy az alapítványi javakban magokban is szintén úgy jövedelemcsökkenést, még pedig tetemest, idézett elő az úrbéri viszonyok megszüntetése, mint a’ magán birtokosokéiban. Hogy Sok alapítványi jószág, sőt egész fiók-pénztár is, jelenleg épen ellenség kezében lévén, annak minden jövedelme nem kezünkbe hanem ellenségünk kezéhez szolgáltatik; ’s ez mennyire szárnyát szegi a’ fizetni akarásnak. Ítéljék meg elleneink abból, hogy maga a’ temesvári fiók pénztár rendesen 400000 jobb években pedig 500000'osrtot szokott ide évenkint számolni, mint részint alapítványi jószág jövedelmét, részint kamatot. Hogy a' mínisterileg szét küldött rovatos táblák, mellyek a' lelkészeknek volt 's megmaradt jövedelmeiket kimutatnák, 's mellyennek nyomán kellene és lehetne kívánságuknak egykor, egy igazságos kulcs szerint, eleget tennünk, épen a' katholikusok és görög egyesültek részéről, még a’ múlt hónapban sem küldettek be minden felől, hanem mai napig is folytonosan érkeznek hozzánk. ’S mind ezen körülmények daczára, bár jövedelmeiknek ’s veszteségeiknek olly régen kívánt összes kimutatását tőlök mind akkoráig meg nem kaphattuk; bér erszényünk, saját hibánk nélkül 's hamarjában megjobbithatlanul üres, mégis, már folyó hó elején, az országos honvédelmi bizottmány ezen ministériumnak közremunkálásával, lehetőleg orvosló tárgyalás alá vette a dézmavesztett lelkészeknek minélelőbbi kármentesítését. Eddig írtam volt eszmetisztázásomat, midőn kezembe akadt a suggioImréi 69-dilf néma, mellyben a' magyarhoni püspöki karnak, ellenünk az országos honvédelmi bizottmányhoz benyújtott fölirata világot látott. Bámultam a’ R. szerkesztőjének e' roppant tapintatlanságán, hogy s ne mondjam : a' püspöki kar iránti gyöngédtelenségén! Igen! Mert vegyük a’ dolgot úgy a’ mint van. l Én azon föliratot már kéziratban olvastam; mert közlötte azzt a' honvédelmi bizottmány a’ maga utján, felvilágosítás végett, ministeriumunkkal. Láttam akkor h®gy a kathol. alapítványoknak általunk, jogsértőleg, idegen czélokra fordításával még a’ püspöki kar is vádol bennünket. Titkárunk az alaptalan vádra megfelelt a’ maga rendén. ’S én, „profanus“ református létemre feltettem magamban, hogy az egész föliratról itt mélyen hallgatok. Hogy nem fogom a’ békefejedelmének a’ selib Jézusnak bölcs főpapjait, — kik közöl többekhez engem olly őszinte tiszteleteljes értezés vonz — olly emberi erőtlenségükben mutatni be nemzetemnek, melly szerint bizony ők is csak úgy mikép az alrendü papság, azt mondják beszéd után indúlva, a’ dolognak voltaz év végére nem járva, képesek a’nemzet fő kormányánál alaptalanúl vádolni es olly egyéneket, kik alárendelt kormánykörükben tista kezekkel működnek. A’ nevezett tapntatlan szerkeztő úr azonban, a ki ha illy szerjkeztöségéről lemondana bizony nagyobb és hasznosabb szolgálatot tenne vele a’ karhol. keresztény anyaszentegyháznak, mint ha igy éjjel és nappal mind egyre szerkezt, — vallás és egyéniség iránti kegyeletem szent rejtekéből, kíméletlen síkra kényszerít. De még most sem veszek, többet egy pontnál bonczkesem alá azon püspökkari feliratból; ’s ezt is csak azért, mert a’ vád, mellyet ellenünk emel, olly állítást is foglal magában, mellyet az általam edlig megczáfolt vádakban nem láttam, ’s melly ha czáfolatlan maradna, nincs jogiea melly bennünket egészen ártatlanokká okoskodhatna. Azt mondja a’ magyarhoni püspöki kar, hogy ,,a’ cultusministerium October 29-diki rendeletében a képezdei tanárságra készülőknek Poroszhonbai, ’s a kelből, alapérték költségéni, tavaszszal végrehajtandó kiküldetését hirdeti.“ Már ha az összes magyarhoni püspöki kar, az egóz olvasó közönség előtt állítja, hgy mi a’ kathol. alapérték költségén akarjuk ifjainkat a’ porosz képezdékre küldeni; mi több , még azon rendűletünket is, mégpedig keletkezési ideje szerint, megnevezi, mellyben ezt magunk hirdettük volna: már akkor csak igaznak szeretné hinni az olvasó a’ vádat! És az , bizony, még sem igaz! — Mi minden rendeletünket, annak útja s módja szerint ezen hivatalos lapban szoktuk közleni. Közzétettünk ebben 1. évi October 29 dikén is kettőt, mellyeket épen magam tettem fel, mivel hivatalkörömhöz tartoznak. Azok közül az első csakugyan a’ Poroszhonba küldendő ifjaknak tavaszra halasztott kiküldetéséről szól, de a’ ki* bhol, alapérték abban sehol egy betűvel sincs érintve. És így: Vagy nem is olvassa a’magyarhoni püspöki kar a’ Közlönyt, mellyet pedig mint hivatalos lapot olvasnunk mindnyájunknak kötelessége; hanem alsóbb rendű vádlóink által el hagyván magát ámutatás, hivatkozik ennek olly állítólagos kifejezésére, mellyet emberszem ebben soha nem látott, emberi fül tőlünk nem hallott, ha a culttuministeriumi embereknek soha még gondolatjába sem ment; vagy olvassa ugyan a’ Közlönyt és jól tudja, hogy a’ kathol . alapítványok ebben, általunk, jogsértő megtámadásnak tárgyául tűzve nincsenek; mégis saját tudomásával ellenkezőt i ellenünk az országos honvédelmi bizottmányhoz. Melly gondolatról ellenállhatlanúl szökik lelkem azon másikra’ miszerint: Ha a’ magyarhoni püspöki kar, mint a’ felső ház kiegészítő része, figyelemmel olvasta a' folyó 1848 ik év második felére pénzügyministerileg közzé tett álladalmi bevételi ’s kiadási tervezetet: enstek 8-ik lapján a 6 ik pont alatt tisztán láthatta hogy mi fiem é’ kathol. alapérték költségén, hanem álladalmi pénzen akarjuk, ‘s ha itten bennünket segít, fogjuk is kiküldeni ifjainkat. Bizony, bizony, csak ember az ember, ha apostol is ! Most érzem, mennyire igaza van azon életbölia egyénnek, kitől e’ szomorú masimát hallám: ,,A’ tapasztalás rontja az embert!“— Uraim! összes elleneink! Kérem önöket mindenre, mi előttünk még szent lehet: és játszák el a nemzetnek azon kevés boldogságát is, melly ennek a kicsinyhitünk előtt már most is szinte kiszámitottaknak látszó perczeiben még tán itt ott élvezhető. Ne eszközöljék a’ kormányzottaknak kormány ellen, hisst lekezelnek hitfelekezet ellen támadhatását; gerjesztve azon polgári meghasonlássak lángjait itthon, mellyeket a’ magyarhoni püspöki kar oltani kívánt Olmützben! Ne gyanúsitgassák alaptalanul még törvényszerű eljárását is szoknak, kik hatáskörükben magának a' nemzetnek , ha nem is közvedett, de közvetve minden esetre, hitbizományosaiként működnek ! Feledjék, a' mit felhánynak, hogy mi „más vallásnak a holmi profánná embere" vagyunk! Legyenek meggyőződve a' felől, hogy a’ kathol. anya szentegyházra befolyásunk, hatalmunk és gyűlöltünk egész súlyával hehezedni nem czélunk ! Ezt én teljes joggal kérem, 's férfiasan követelem. Mert büszke öntudattal hívom fel az egész katholica felekezetet annak bizonyítására, hogy irányában a’ gyöngédséget 's ínyaliast, mindenkor és mindenekben úgy szemeim előtt, tartottam , mint bárkitől magam iránt kívánhatnám! Mi minden hivatalos lettünkről felelettel tartozunk az összes nemzetnek. S ezt tiszta kebellel teszük, maga rendén , egyeseknek is, mert elfogulatlan bírónak csak helyeslését aralandhatjuk-De, a’ ki a dolgot az eddigiekből megértve, ott hol most már nyugidt lehetne, tovább is izgat; — — — annak késő sírjira la estik a’ népek atyjának átka terhesül ! (A' vádak szellemi részéről is rövid idén!) Szőnyi Fál, oktatsügyi tanácsos. Adakozások. A’ „Közlöny" hivatalánál következő adakozások történtek: a’ di belbácsiak és pákozdiak részére Pócsmegyer községének gyűjteménye 17 ft. 22. kr pp.; Paulics Elek udvardi tanító gyűteménye 7 ft. 22 kr ; a’ sz. Márton kátai ref. eklézsia gyűjteménye 18 ft. 41 4 kr ; Bódogh János mihály házai ref. lelkész gyűjteménye 28 ft.; Somlóvári gyűjtemény a' debelliácsiak és fehértemplomiak számára 26 ft; Végh János nagylétai postamester gyűjteménye a debelliácsiak számára 15 ft. 20 kr. mind pp. Egy névtelen levéllel a’ debellácsiak számára 15 pp. küldetett be; a' levél tartalma következő: „Tisztelt szerkeztő ur ! Atig hét éves kisded azon kérelemmel járult hozzám, hogy a’ szegény koldusbotra jutott debelitásiak számára 15 p.fz. gyűjteményét illető helyre küldjem el; a’ pénzt megolvasván csodálkozással függesztem szememet az ifjúra. — Hiszen ön uj magyar húszasa és magyar bankóba is közte van, mit ön még nehány nappal tudja isten miért nem adott volna? Az ifjú erre válaszolván „bár miért“ úgymond igen hogy nem — de a’ hazáért lángoló hűségért és szeretettért igen. — Neve e’ kis emberbarátnak Üchtritz Emil. Kelt Marczaltheon, nov. 29 én 1818. N. N.“ Hinz Istvánná, született, Dorfner Anna egy 65 röfös fehérített vásznat küldött a' haza élethalálharárát vívó honvédek számára. A' szerencsétlen debelbácsiak részére kegyült ’s kezemhez vett adakozások folytatása. 1 br. az országos rendőri hivatalnál 110 pft. 2-or. Gyöngyös Püspökiből Izsák Lászlótul 8 fi 35 kr. pp. 3 or. Pest városi ferencz plébánia részéről 7 fi 8 kr. pp. 4 er Sámuel Alajos prépost és Pest bobár. lelkész által hivei közt gyújtott általa kiegészített 25 pft. 5 er. Lang Mihály, pesti evang. lelkész gyűjteménye e követközökből: Glelsman Sebestyén 2 ft, Reisz. József 1 ft, Beyer Henrik 3 ft, Liedemann Fridik 40 ft, Leienbeger János 2 ft, Rajsch József 1 ft, Wágner János 1 ft, névtelen szegény sorsú 26 kr. Jurenák Pál 5 ft. névtelen 2 ft, Gloszius özvegye 5 ft, Kitel özvegye 5 ft, Raab Karelin 20 kr, Neubrannt Susanna 1 ft, Láng Mihály 1 ft, 14 kr. pp. összesen 70 ft pp. 6 or. Kollár János gyűjteménye többektől 6 ft pp. 7 or. Török Pál, pesti ref. lelkész gyűjtése az egyház több buzgó tagjától, ’s a' mi a'perselyekbe be,gyűlt 45 ft. pp. 8 pr. Helibán Jánosné gyűjtése többnyíre lelkes honleányuktól 70 ft 58 kr, pp. 9 ér. Székács József, pesti ev. lelkész gyüjtése 12 ft 50 kr, összesen 435 ft 33 kr pp., ezen összveget kormánybiztos Vukatics Sebök úrin vettem át, Szeliczky György nálam 40 fiot pp . Szavics Krisztóf 5 pftot adakoztak. Köszönet a' nemes keblű gyűjtőknek, 's lelkes adakozóknak. A' tél itt van, a’ nyomorult sorsban sintődő szerencsétlen okon segíteni kell; azért szükséges lenne, hogy az illető sóhivatalok, hol illy nemű adakozások a czélra letétetek, az utalványokat haladéktalanul kezemhez juttatnák, hogy az itteni sóháznál Becskereken azon pénzeket fölvehetnem, 's a nyomorultak közt kiosztogathatnánk. December 14-én 1818. Varga Ferencz, bizottsági elnök, VSítria, Bécs, 11. A’ kényszerítő szükség mindenre fsivtat at embert ’s igaz a' példabeszéd hogy: szükség törvényt ront. Nehény nappal ez előtt a' szűkölködő munkások azon kéréssel fordultak a’ községtanácshoz, hogy pótoltatnék vissza nektek azon munkád!, mellyet a’ forradalom miatt legközelebb elvesztettek. A’ községtanács tagadó válaszd, adott, mit a' munkások közöl néhányan hangos fenyegetéssel fogadtak. Tegnap a kulván őrök csapszékeiben ismét összegyűltek s a’ többség jó kedvében elhatározda, hogy méltányos igényűiket erőszakokai is keresztül viszik Közölök sokan elfogattak; a' katonai őrök megköltöztették ’* így ekkor még semmi komolyabb következményet éra lett az ingerültségnek. A Csoportozások azonban folyvást tartanak , meglehet, hogy a farongóidemek rövid idő múlva litörendenek. A proletariátus Bériben kevés idő óta rendkívül növekedett; a szegénység és elés-életlenség naponként erősebben mutatkozik Minden kötelék, melly eddig szegényt és gazdagot összetartott, szét van bomolva; a' semminélküűek hideg köszönettel — mondhatni — daczos megvetéssel fogadják a' gyámolitát a lehetősbektől. És ezen visszás állapot megszűntetésére nem elegendők többé a' hatalom fegyverei; a proletaries nem fél a’ haláltól ’s minden veszélynek bátran szemébe nczmert nincs mit vesztenie A községtanács sokat tesz a’ tekintetben már 6 hét óta sedti pénzzel a' réginéggal küzdő munkásokat, 's nem régiben is felhívásokat bocsátott ki segélytetésre. Azonban mihd, ezen források hirtelenében ki fognak apadni és akkor ismét a régi állapot, jő vissza. Több száz nagyobb és kisebb gyárak megszűnése által mintegy 20 ezer munkás maradt kenyér nélkül, s egyesülve azokkal, kik már Oét, 6 kán és Bécs ostrománál főszerepet játszódtak, aost már legalább is 60 000 en vannak. Eddig a’ ,Riudenten Comitét és a’ demorata egylet tartotta őket némi korlátok közt; most azonban hiányzik ezen vezérlat, mellyhez annyi bizalommal támaszkodtak , s ha Windischgraetz csak nehány lépésre higja is el Bécset seregeivel, azonnal ki fog rontani a’ vulkán s kirontásának következményei egyelőre filszámithatlanok. Utasok beszélik , kik Bérűben a néppel közös érintkezésben voltak, mikép a’ fiivásban még most is sokan reimlik, hogy a magyarok minél előbb segitségére mennek a bécsieknek s őket megszabadítaniják. Jellachich ellen iszonyú ingerüsség uralkodik, mivel éhes és rakonezátlam hovárjai embertelen fosztogatásokat visznek végbe. Klagenfurt: A népegylet ideigleni választmánya egy proclaelamnkot bocsátott s karinthiai néphez,mellyben óvást tesz. Windischgraelzink azon rendelete ellen , melly szerint 25 p ft igértetik mindannak , ki egy, a’ katona-ág knzt lá ito egyént elfog „Kötelességünknek tarjuk — re,puti többek közt a’ proclamalio nyilt óvást tenni as 23# 909