Közlöny, 1849. február (16-40. szám)

1849-02-09 / 23. szám

vereseivel le is szúratta, és kénytelenek voltak a’ becsületes vitézek a’ belső háború elkerüléséért visszatérni. Dorschner lett a’ honvédek ’s K. huszárok legiszonyúabb üldözője; vadabb volt ő a’ nemzet ifjúságához mint Halle ’s Gedeon; méltó társai vol­tak neki Balázs és Benedek hadnagyok, kik egykor a’ szabadel­­müségért a’ börtön lánczait mint vértanúk hordozók, most a’ legvadabb reactionariusok; hasonlók hozzájok Kovács és Puskás kapitányok; ez utóbbi az újfalusi katholikus lelkész házát fegy­veresekkel rohanta meg, azt elfogatandó azért, hogy egy pro­­clamatiót, mint ministeri ellenjegyzés nélkülit érvénytelennek mondott. A’ becsületes hitszónoknak, a’ magyar seregek bejötte ’s Dorschn­a elszökése híréig Háromszéken kelle bujdokolnia. Illy emberek vezették a’ székely tábort. Fogja meg őket egy méltatlanúl üldözött nemzet átka . Végre Gedeon tekintélyes fegyveres erővel’s ágyúkkal szállotta meg Háromszéket. A’ csata kimenetele igen kétes volt. Három­szék nem is képzelte, hogy e’ tájban már a’ magyar seregek a’ Ki­rályságon átléptek, a’ hosszasan várt, remélt és hiresztelt segély nem érkezése csaknem három hónapon át a’ kedélyeket lankasz­­tani kezdette, mert a’ kedvetlen hírek Bécs meghódításáról,­Win­­dischgraetz előnyomulásáról ide is megjöttek. Magyarhonról Semmit hallani nem lehetett; ’s e’ szék ellentállása végig a’ két­ségbeesés harcza volt. Moldovából jöttek csak egy párszor kedvező, de bizonyta­lan hírek. Végre én, Kővári László barátommal és Scheidenberg hadi mérnökkel, kit a’ konstantinápolyi magyarok küldének részt venni hazájok szabadságharczaiban — útnak indultunk Moldová­­ba. Itt a’ szerencse a’ foksári angol proconsullal összehozott. Ez, egy genuai oláh és tüzes szabadelvű, dicsérte a’ magyar nem­létet 's valószínűnek mondá, hogy mikorra Háromszékre vissza­érkezünk, a’ magyar seregek erdélyi harczainak hírét hallani fog­juk. Tőle értettük, hogy Ferdinánd koronáját letette ’s nem Fe­­rencz Károly, hanem József részére. Én mindig azon reménnyel voltam, hogy miután dymnastiánk azon elveknek, mellyek mel­lett küzdött, Europa minden népei előtti gyűlöletességét átérten­­di, a’ király Ferencz József részére fog lemondani, ’s ezen változásban a’ reactio bukását láttam, ’s nemzetemet kigázolva azon szerencsétlen állásból, hogy saját királya ellen harczoljon. Bevallom gyarlóságomat; az öröm elragadott, mert a’ procon­sul azt is mondá, hogy Windischgraetz Bécsből kiveretett,’s a’ magyarnak az uj királylyal pacificatioja foly. Becsuktam szállásom ajtaját ’s egy friss csárdást tánczoltam. Milly botor valék! Hazaérkeztünkkel a’ kézdi vásárhelyi tanács több tagjai, a’ mint hírünket meghalták, szintúgy combinálva a’ dolgokat mint mi, egy falragaszban tudaták a’ királyváltozást ’s ügyeink reményteli kiegyenlítését. Magam is azon véleményben voltam, hogy Háromszék a’ magyar nemzet sorsát el nem dönthetvén, Puchnerrel ha csak lehet, fegyvernyugvásra lépjenek ’s várják felülről az események fordulatát, hogy ne legyen ezen jó szel­lemű erő martaléka az ellenseregnek, mellynek összes hazánk történhető szabadság-harczaiban szép hasznát vehetendi. A’ békekötés meg is jön, azon feltételek mellett, hogy Háromszék fegyverét le nem teszi, de nem is támad vele, az ellen serege elvonuland, ’s a’ honvédek fegyverei elszedesse­nek. A’ depotból vagy negyven rész fegyvert tettek le a’ hon­védekéi gyanánt, de a’ többi az ifjúság kezében maradott, fegy­­veröket ők vérontás nélkül nem is tették volna le. Hanem a’ Kossuth-lovagok közül, kik Csikón át haza akartak bujdosni, Dorschner sokat lefegyverezett, lovaikat elvette, ’s ezen csapat fiatalait politicai vértanuk gyanánt üldöztette. Kár is volt nekiek Háromszékről kiszállonganiok, mert ezen szék szállást és élel­met örömest ígért nekiek. Egyébiránt az egész békekötés utol­só föltételébe, a’ lefegyverzésbe a’ nép nem volt beleegyezve, ’s békekötésre egy municipiumnak joga nincsen. Ennyit láttam czélszerűnek dolgaink futó áttekintésekép közzé tenni, annyit emlitve meg, mikép hazánk két ágú ostorral korbácsoltatott, ’s annak hogy a’ székely nép a’ katonai erő ellen is vég elkeseredéssel küzdött, több oka emennek az oláh néppeli czu­hborasága volt. Iszonyatos két ellenség volt ez,a* re­actio lelkünket, az oláh testünket akarta meggyilkolni, nem té­továzta felhasználni bukásunkra a’ legocsmányabb eszközöket, minőknek a’ világtörténetben is párjok nincsen. A’ népet a’ com­­mandó lefegyverezte, ’s akkor az oláhságot bocsátá maga után, hogy a’ lefegyverzetteket bátran gyilkolhassa, nem lévén mivel ellentállannok, a’ mint ez Köpeczen, Enyeden ’s környékében a’ történet borzadalmára megesett, ’s hogy Marosvásárhelyen meg nem történt, csak a’ magyar sereg érkeztének köszönhet­jük. Lefegyverzette a’ sorkatonaság a’ népet, hogy aztán annak kincskereső tisztjei ’s csorda népei a’ meghódoltakat mindenük­ből kirabolják, mint ez Udvarhelyszéken, Marosszéken, ’s min­denütt, de legfőkép M.­Vásárhelyen történt, honnan három szekér elrabolt ékszert küldenek ki a’ hódítók, ’s csak Toldala­­git több mint 50,000 pengő forint értékő ezüstjétől foszták meg. Felverték a’ minoriták sírboltját, ’s kirabolták a’ halottakat, mi­dőn az élőktől már nem volt mit rabolniok, ’s ezt tették egy meghódolt várossal azon katonák és complex­ társaik, kik a’ csá­szár nevében a’ csend, béke, személy- és vagyon bátorság hely­reállításáért működtek! Biztos is lett a’személy, mert annak jelentőségét megölték, midőn csak három embernek sem volt szabad együtt beszélni halálbüntetés alatt ’s hogy a’ vagyonbiz­­tosság is meglegyen, elvitték a’ vagyont magukhoz biztos hely­re. — Csend is volt mint a’ sírban, béke is lett volna, ha nem küldöttek volna a’ meghódolt falvakra nyugtalanító oláh csordá­kat. Ezen tábor bánásmódja a’ király nevében a’ legroyalisabb embert is revolutionariussá tette; mert bár mint érzett, vesznie esre a’ ki magyar volt. — Ezen bánásmódbó­l úgy látszik, hogy a’ királyi sergek nem meghódítani, hanem gyökerestől ki­irtani szándékoztak a’ magyar népet, akár ellentállott, akár nem; igy taniták meg a’ népet most már ellentállani; lát­tuk , hogy hiába hódolunk, mert bennünket csak azért fegyve­reznek le, hogy kényelmesebben legyilkolhassanak; tehát lega­lább harczolva kívánunk lemészán­ttatni. Akkor teljék be, mit oláh csordáink énekelnek: „az oláh a’ fatörzs, a’ szász az ág,a’ magyar a’ levél, eljött a’ vihar és le úja a’ levelet“. Hulljon le a’ levél, de úgy hogy megrázza a’ boszú nemteje a’ fát gyökerestől, ágastól­­ ’s midőn a’ fának levele nincs,, lesz az kiásva — vagy hideg téli pusztaság veszi azt körül mint a’ természetben. Hála az égnek, itt vannak a’ magyar seregek, ’s próbál­hat most már mindenkép czélszerű vezérlet alatt, ’s nemzethez illő hadmenettel, Erdély népe még egy új megbirkózást, mire hogy kész legyen, az ellenség gorombasága ’s cannibáli vadsá­ga eléggé felhívta összemarczangolt nemzetünket. És most isten veletek szives olvasók. Vérnapjainknak em­léke vérzeni fogja örökre lelkemet. Midőn végig bolygok hazá­mon , ’s látom a’ legyilkoltak összerombolt tanyáit, eszembe jutnak a’ kék szemek, mellyek vendégszeretettel mosolygának egykor a’ vándor utazókra. — Erdély szögfürtü lányainak kék szemei, mellyeknek tiszta sugárit fertelmes csordasereg lán­dzsája állá ki; — eszembe a’ nyájas öregek, apák, anyák, kik mind mind, irtózatos halállal gyilkoltattak le. — Nincs lelkem­nek öröme többé e’ hazában, maga a’ kivívandó szabadság örö­me nem fogja behegeszteni honfájdalmunk sebeit. Majd midőn a’ hó a’ nap tüzén felszárad, e’ hon véráldozatainak lelkeit lá­­tandom lebegni a’ ködökben, ’s lelkem megszakad, ha meg nem érhetem, hogy a’ bűnösöket a’ boszuló isten ostora saj­­tolandja. Dózsa. KÜLFÖLD. NÉMETORSZÁG. Frankfurt, jan. 3. Hiteles tudósítás szerint, a’ Frank­furtban levő osztrák meghatalmazott azon utasítást kapta saját kormányától, hogy Osztria csak azon esetben fogja elismerni a’ német alkotmányt, ha az az ő megegyezésével hozatik létre. OLASZORSZÁG: Triestbe érkezett levelek szerint, Montecuccoli Ge­­nuában egy hirdetményt bocsátott ki, melly szerint a’ vámvona­lom pénzkivitel keményen megtiltatik. Utazók csak 100 fortnyi összeget vihetnek magokkal. — Károly Albert — mint mondják — Vercellibe ment, a’ lombardiai seregek fölött katonai szemlét tartani. A’ római kormányzó gyűlés összehívása felett heves vi­tatkozás keletkezett a­ kamrák dec. 26-ai ülésében. A’ képvise­lők sokan ellene nyilatkoztak, a’ ministerium és a’ giunta pedig annak minél előbbi tartását sürgette. Sterbini minister kijelenté, mikép a’ ministerium és a’ giunta kezet fogva működnek, ’s ma­gok fogják tenni, mit a’ szükség parancsol, ha a’ kamrák ve­lők nem egyesülnek. A’ ministerium már az illető választási törvényt is benyujtá. Alapul vétetik benne a’ népesség száma; képviselők száma 200 (két követ egy választó kerületre); választó minden polgár, ki 21-dik évét betöltötte, ’s egy év óta lakik a’ kerületben és polgári jogokat élvez; választható minden választó, ki 25 éves; a’ szavazatjog egyenes és átalános; a’ sza­vazás titkos. Az elválasztatásra 500 szavazat kívántatik. Az ülések ideje alatt minden követ 2 scudi napidist huzand. A’ vá­lasztó testületek jan. 21-ére hivatnak egybe; a’ gyűlés febr. 5. nyittatik meg Rómában. Dec. 29-én Romában 101 ágyúlövéssel hirdettetett ki a’ „Constituente“ összehívása. A’ kamrák feloszlattak. Palermo. A’ szicziliai parlament, azon határozatot, mellynél fogva annak idejében Ferdinandot és családját a’ szi­cziliai koronától megfoszlatottnak nyilvánitá, dec. 19-én újra megerősítette. FRANCZIAORSZÁG, Páris, jan. 6. A’ nemzetgyűlés tanácskozási termeiben híre jár, hogy az elnök körutat szándékozik tenni Francziaor­­szágban, nevezetesen pedig Lyonban, Bordeauxban, Marseille­­ben. Thiers és Malé­kik február, 24-ik óta legjobb bará­tokká lettek, tegnap az elnöknél esteliztek. Tegnap délelőtt a lengyel küldöttséget fogadta Bonaparte Lajos. Ribinski tábornok bemutató a’ forradalmi hadsereg főbb tiszteit ’s egyéb notabilitásait. A’ küldöttség szónoka az ismeretes költő M­i­c­­kievicz volt. A’ ,la patrie‘ következő Mallevillehez intézett levelét közli az elnöknek: Minister úr! A’ rendőri igazgatót megkeresvén az iránt, vájjon nem érkeztek-e hozzá diplomaticai tudósítások, vála­szul nyertem, mikép önnek az olasz ügyre vonatkozó sürgönyt általadta. Tudni fogja ön, mikép minden sürgöny nekem adan­dó át, ’s e’ halasztásért ki kell önnek jelentenem elégületlen­­ségemet. Ezen kívül ama tizenhat köteget is küldje át, csütörtö­kig kezeim közt kell lenniük: érti a’ strasburgi és boulognei ügyet illető adatokat. De nem is akarom, hogy ön, minister úr, a’ személyesen reám tartozó ügyek elintézésével terhelje magát; ez eset La­jos Filep alatt sem adta magát elé. Röviden megjegyzem: mikép az általam kinevezett ministerek úgy bánnak velem, mintha Sieyés alkotmánya volna életben, mit soha nem en­gednék meg. U. I. Feledém önt értesíteni, mikép a’ sz. lázári börtön­ben 80 fogoly nő találtatik, kik közül csak egy állíttatott hadi törvényszék elibe, tudósítson tehát, van-e jogom őket sza­badságba helyezni, minthogy ez esetben rögtön intézkedném. Marseilleből m. évi dec. 27-kéről igy írnak: Tou­­lonban nagy előkészületek létetnek a’ pápa megérkezéséhez. A’ nemzetőrség napi parancsot kapott, hogy készen álljon az egy­ház fejének díszes elfogadására. Néhány éjjel a’ város fel ’s alá barangoló demagógok által nyugtalanittatott, minek következtében, tegnap több helyen sor­csapatok állíttattak fel a’ kellő rend fentartása végett. Szokásban van az itteni lakosok közt karácsony előestvéjén békés családi körökben együtt mulatni ’s onnan együtt menni az éjféli misére. Ez idő tájban mintegy 500 emberből álló csoport végig hosszig zavargott az utczákon, a’ marseilleset dalolták ’s kiabálták: „él­jen Robespierre! éljen a’ veres respublica! le Napóleonnal! le Cavaignaccal! éljen Ledru Rollin!“ Aztán a’ templom elébe csö­­dültek ’s ott kiálltottak: le a’ papokkal! . . . Mindezek utóhang­jai az elnökválasztásnál alakult pártok zajgásának. NAGYBRIT­ANNIA, London. Angliának vendégszeretete leginkább a’ múlt évben vétetett igénybe, azon megbukott nagyok által, kik le­­szorittatva a’ hatás teréről, száműzve hónukból e’ békés sziget földén kerestek menedéket. A’ „Revue des deux Mondes“ igen érdekes vonásokat közöl azon történetileg nevezetes emberek magánéletéből, kiket a’ forradalom zivatara Albion partjaira kergetett. Fülöp Lajos legelső nyerte vissza vidor kedé­lyét. A’ legnagyobb takarékossággal rendezte el háztartását, annyira, hogy asztalán bor helyett rendesen csak ser volt lát­ható. Cselédsége összesen öt hat személyből állott. A’ herczeg­­nek öltözéke igen egyszerű; a’ herczegek Claremontban halá­szattal mutatják magokat. Maga a’ király angol, franczia és né­met lapok olvasásával tölti idejét, ’s szeret beszélgetni azon ese­ményekről, mellyek bukását előidézték. Sőt azt is megengedni látszik, hogy az egyeduralmi elv Francziaországban lejátszotta szerepét, ha, úgymond, az 1830-dik év túl lett volna tolható 1848-on, a’ köztársaság most elnökéül választott volna el, így nyilatkozott egykor, midőn a’ reformok megtagadását szemére veték. Sok bánatot szerze a’ gyöngéd és gondos családatyának gyermekei bizonytalan jövője; hivatkozik gyakran kitűnő ka­tonai érdemeikre ’s rósz néven veszi Cavaignacnak, hogy, midőn a’herczegek jószágainak visszaadása iránt megkerestetet, illy vá­laszt adott, nem rósz dolog, ha a’ herczegek olly szegények, mint minden ember, sőt igen hasznos, hogy még szegényebbek legye­nek. E’nyilatkozatért a’király Cavaignacot hálátlansággal vádolja; őt egyébiránt másodrangu katonai tehetségnek tartja, ’s Bede­­au-t és Changarnier-t elibe teszi. Az ideiglenes kormány tag­jairól nem is jó előtte szólani, még Lamartine iránt sincs benne kegyelet: tudtam, igy szólt egykor, hogy Lamartine középsze­rű verseket ir, de olly annyira gyenge politikusnak még sem tartottam. A’család tagjai közül a’ nemoursi herczeg, legin­kább bírja bizalmát; azt mondá legközelebb: legtöbb képesség van benne gyermekeim közt a’ közügyekhez, de mint fő her­­czegnek kellene meghalnia és mint főherczegnek születnie. — A’aumalei és jo­envilei herczegek kénytelenek voltak ugyan a’ száműzési parancsnak engedelmeskedni, de fájlalják, hogy e’ büntetést a’ nemzetgyűlés szabta rájok; amaz tudo­mányokkal foglalkozik, emez a’ honvágy kínos érzelme miatt igen sokat szenved. A’ királyi családon kívül több franczia száműzött is magára vonta a’ közfigyelmet; ilyyen Guizot, Duchatel, Dumon, kik Claremontban gyakori látogatá­sokat szoktak tenni. Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. HIRDETÉSEK. KÖRÖZTETÉS. Perlaki Károly honárulónak heves megyei javai Gál János közvádoló jelentése következtében zár alá vétetvén, ez Heves megye 52—ik számú hivatalos megkeresése folytában ezennel köröztetik. Kelt Debreczenben febr. 7. 1849. Az országos rendőri hivatal. HIRDETÉS. I—3. Gyula- fehérvári születésű, ’s egy pár évvel ez előtt Tokaj mellett Tardoson gazda­ tiszti állomásban volt Fábián János, mostani lakhelyének tudatására testvériesen fölszóllittatik; úgy szintén azok, kik közelebbi sorsáról valamit tudnak, tisztelettel kéretnek ennek bermentetlen levélbeni tudatására. Debreczen febr. 7-én 1849. Szállásom: Miklós­ utcza 1904. sz. a. Fábián Dani, Kézdi Vásárhely képviselője. 1­1. Egy kettős drótcsövü fegyver. Folyó év jan. 4-én a’ Szolnokpesti vasút vonalon Monor­­nál a’ kocsiban felejtetvén, a’ pártfogása alá vevő egyén kére­tik, annak a’ debreczeni rendőri hivatalbai átadására. lópengőforintjutalom. 1—2 Pestről Szolnokba január 2-kán az egy órai vonalon 123- dik számú teherhordó kocsin, egy fekete bőrös, fényes vas szeg­gel kivert koffer, eltévedt. Túri Mihálytól az, a’ ki kézhez ad­ja fentebbi jutalomra számolhat.1-2. ELADÓ LÓ. Két szürke jó futós fogatos ló eladó — Burgundia-utcza, Ónody ház. — Ajánltatik a’ honvédtiszt urak figyelmébe. Nyomatik az állodalmi nyomdában.

Next