Közlöny, 1849. március (41-67. szám)

1849-03-04 / 44. szám

hassa, hogy az Szemerére nézve sértéskép volna mondva, ull el­­i mondatott, felkérem a’házat, hogy a’Közlöny kiigazittassék és a’ szerkesztőség oda utasittassék, hogy hűségesen adódjanak elő, mik itt mondatnak. (Zaj.) Madarász László: E’ tárgyat érdeklőleg részemről azt hiszem, hogy a’ kormányt felesleges felhívni, mert a házban­­ történtekről, ’s a’ sebeshróról a’ ház elnöke rendelkezik; hanem ha az itt fenforgott tények nem mennének be a’Közlönybe, azon esetben jöhet a’ dolog a’ kormányhoz. Hogy azonban nyíltan ki­mondjam magam tapasztalását, mi le­hetett oka azon hibás közlés­nek? nem más, mint a’ lárma;’s elmondhatjuk,hogy: lármá­zunk, lármáztok, lármáznak. Mint tudomásomra van több­ször a’ gyorsíró kénytelen letenni tollát, mert nem képes inni a’ lárma miatt. Méltóztassék tehát a’ház elnöke élni a’szabályokban neki adott azon hatalommal, hogy ha akárki lármát és köteles­ségét nem teljesíti, névszerint is felszólítsa, mert más módot nem látok, annyival inkább kénytelen vagyok kijelenteni, mert a’ sebesirónak itt szava nem lévén, ne legyen kénytelen félre­tenni a’ tollat a’ lárma miatt,és mihelyt csend lesz híven le fogja irni, a’ mit valaki itt beszél (Helyes!) Elnök: Tudom, hogy kötelességeim közé tartozik az iránt intézkedni, hogy az itt mondattak híven menjenek a’ Köz­lönybe, és igazsága van Madarász Lászlónak, hogy azt lehetne vétkü­l tulajdonítani a’ kormánynak, ha akadályozná, hogy az, mi itt történik, ne menjen be a’ Közlönybe. Én is azon okot hoztam volna fel, mit ő felhozott, és kénytelen vagyok ismétel­ni, hogy én minden igyekezetemet oda fogom fordítani, hogy a’ tanácskozásokban a’ kellő csend meg legyen. Annál fogva fel­szólítom a’ házat, hogy tisztem teljesítésében segítséggel lenni szíveskedjék; annyival inkább, hogy a’ gyorsíró a’ tanácskozá­sokat csendben híven feljegyezhesse. Szúnyogh Rudolf: Én a’ kormányt azért említettem, mert a’ Közlöny hivatalos lap, és a’ Közlöny hivatala a’ belügyi tárczához tartozik. Egyébiránt én megnyugszom, de kénytelen vagyok kijelenteni a’ ház érdekében, ne méltóztassanak egyes ember hibáit az egész házra róvni. Elismerem, hogy vannak jármák és rendzavarások, mellyek a ház tiszteletét megszeplö­­sitik, és óhajtanám, ha nem történnének, hanem az általam fel­hozott esetre hivatkozom, midőn Nyáry Pál beszélt, akkor a’ legnagyobb csend uralkodott (?) — (tovább). Irányi Dániel: A’ civilisált népek a’ barbároktól a’ hadviselésben is megkülönböztették magokat, a’ hadi foglyok­­kali bánásmód által. A’ barbár nép, ’s a’ zsarnok, ki nem a’ sza­badságért küzd , a’ hadi foglyokkal is embertelenül bánik, és midőn a civilisált népek a’ hadi foglyokkal becsületesen bánnak, nem követnek el semmit, csak annyit, mi a’ hadi foglyoknak ár­talmatlanná tételére szükséges, és ezen elvet osztom Miutáa ezen elvből indulok ki, ha tekintem azt, mi történik bizonyos előadások után indulva. Nagyváradon és némelly városokban, hol t. i. hadi foglyok, pedig nem közönséges közvitézek, hanem nagyobb rangú tisztek szabadon járnak ki ’s be a’ házakhoz pol­gári öltönyben, és húznak nagy fizetéseket, ha ezt combinálom azon elvvel, mellyet kijelentettem, mellyet szükség elkövetni egyiránt, hogy a’ hadi fogoly ártalmatlanná tétessék, a’ Nagy­váradon és egyébütt tapasztalt bánásmódot megegyezőnek nem találom. A’ hadi fogolynak szabadsága elvétetik, hogy azzal vissza ne élhessen, és csak annyit szükség szabadságából elven­ni, mennyi épen a’ visszaélések elkerülésére szükséges. De mi történik ott, hol az ausztriai rendszerből kinőtt főtisztek sza­badon járnak ki ’s be a’ házakhoz, nem mételyezik-e be azok a’ közszellemet? azt nem tudom, de hogy úgy történik, az igen valószínű, mi történhetik, ha azon főbb tisztek nagy fizetéseket kapván, mellyek szükségtelenek a’ mindennapi élet fentartásra nézve, midőn nyitva az alkalom, hogy megvesztegessék az őrö­ket és megszökhessenek. Ez azon elvvel, mellyből kiindultam, meg nem egyez, és történik az nálunk akkor, midőn az ellen­ség a mi hadi foglyainkat minden népjogellenesen agyonlöve­ti, mint Széllt agyonlövette; midőn ártatlanokat, világtalan aggott öregeket elfogat, és vasban hurczoltatja börtönbe. És történik akkor, midőn Windisehgraecz egy rendeletében azt mondja, hogy ő a’ mi tiszteinket el nem ismeri, hanem kö­zönséges arestansoknak tekinti, és korán sem adja meg illő nyug­­dijokkal, sem azon fizetést, mellyben nálunk részesültek a’had­seregnél, hanem a’ legfőbb rangunktól fogva a’ kapitányig egy forintot, a többi tiszteknek 40 ki­t. Midőn mind ezt tapasz­taljuk, akkor lehetetlen, hogy tovább hallgassunk és fel ne szó­lítsuk a’ kormányt f­öl aziránt: tudósítsa a’ házat, milly bánás módban részesittetnek az ausztriai hadi foglyok, és mi fizetés­ben, én ha ezen kérdésekre a’ kormány részéről a’ felelet meg­fog adatni, az indítványt, mellyet abból fogok következtetni, meg fogom tenni, ez az interpellate egyik része. Átmegyek a’ másik tárgyra. Tudjuk, hogy háború idején a’ kémek rögtön­­itélő bíróság elébe állíttatnak, és ez történik nálunk is, ám de azon csekély különbséggel, hogy míg másutt a’ bíróság, a’ rögtönitélő hadi törvényszék összeállítására talán nagyobb gond fordittatik, nálunk történt eset, hogy a’ rögtönitélő bíróság­nak nem czélszerű összeállítása miatt egy kém, nem akarom rész­letesen előadni az esetet, hanem kezeskedem arról, hogy úgy van, maga bevallotta részletesen azt is, mi szolgálatot tett az ellen­ségnek, nem csak, hogy el nem ítéltetett, hanem egy másik hely­re, rendes ítélő bírósághoz utasíttatott. Én tehát m-or felszólí­tom a­ kormányt, nyilatkozzék az iránt, hogy a’ rögtönitélő bí­róság összealakitását kikre bízta, vagy ön maga alkotta-e össze? (Helyeslés!)­­ Mészáros Lázár (hadügyminister) A’ magyar nem­zetet nagyszerűnek, nagylelkűnek mondják; ’s hogyha valamellyik­­ nemzet nagyszivűségét, nagylelkűségét meg akarja tartani, soha I sem kell mástól normát venni, hanem csak önlelkiismerete­su­ I gallatától. Én 36 esztendeje, hogy katona vagyok, más ország­­i­­­ban is jártam, a’ harcz menetelét tudom , következéskép láttam , és tapasztaltam, hogy b­ánnak a’ hadi foglyokkal. Mi történik a’ s mostani ellenségeinknél a’ foglyokkal? hitelesen nem tudom, I hanem annyi igaz, hogy sok roszat hallottam, ’s azon sok roszok I hallatára az itteni foglyok is nehezebb állásba helyeztetnek. Min­ I­den országoknál, minden hatalmasságoknál a’hadi fogoly rangja I szerint a’ béke idejekori zsoldját huzza. Itt nálunk a’ fele zsold- I­ját huzza. Mert egy hadnagy havonként 20 pft, következőleg I naponként 40 kr. kap. Ha feljebbvaló a’ fogoly, rangja szerint I szinte nagyobb fizetéssel van ellátva, hanem mindig felével. Tör- I télinek ugyan a’ tisztek között kihágások, melly kihágások meg I is fenyittettek, azaz, mind azok a’ kik kihágtak ’s rendőri tör- I vényeinkkel nem gondoltak sokat, szorosabb fogságba tétettek I ’s vigyázat alatt vannak. Vannak sokan, kik capitulatio által ad- I ták meg magukat, ezeknek a’ kardhordás is megengedtetett, ’s s mig szavukat megtartják, kíméletes bánásmódban részesülnek.­­ Sokan vannak a’ főbb tisztek közül, kik becsület szavokat adtak, s hogy ügyünk ellen semmit nem tesznek, a’ kormány parancso- l­atára, ott a’ hol kívánja, megjelennek, és soha a’ kormány hite­i nélkül helyükből el nem mozdulnak, következőleg nehogy az úgyis.terhes szolgálat még terhesebbé váljék azoknak becsület- s szavakbanmig ellenkezőt nem mutatnak, megnyugodva szabadon járnak. Meglehet, én hibáztam abban, hogy kíméletesebb bánás­módot parancsoltam, hanem megvallom: lelkületem nem enged semmi kíméletlen bánásmódot gyakorolni, ollyanok irányában, kiket a’ sors mint elleneinket kezünkbe adott, hogy éreztessük bűnét más kisebb eszközökkel (helyes). Ha a’ ház azok bezára­tását, keményen tartását, arestomi portióra szorítását vagy fize­tések, élelmezések leszállítását elhatározza, elmondom: salvavi animam, én védettem a’ mennyire tehettem, hanem míg én ren­delkezhetek valahol, soha nem kívánhatják tőlem, hogy lelküle­tem ellen határozzak. Ezt nem teszem azon okból, mivel én, meg­lehet hogy roszul bánom velük, de hogy ha mi kíméletesebben­­ nem bánunk foglyainkkal, talán még majd roszabul bánnak a mi elfogottainkkal is. Mert hogyha azon emberek olly ferde gondolkozással vannak, hogy mi törvénytelen lábon állunk, és ők­ még törvénytelenebben állanak, az emberi jó érzés távol van tőlünk, én soha példájukat követni nem fogom. — Mi azt illeti minő bánásmód ’s tartásban részesülnek foglyaink, igen könnyű,­­ lesz beadni, mert rendszerezetten vannak mindenütt ’s vigyázat alatt elhelyezve azok, a’ kik érdemesebbek, kik pedig reversa­­lis vagy más írást nem akartak adni, különben is felvigyázat alatt i­s állnak, mit a’ több rendű beadott petitiók is igazulnak, kérve,­­ hogy annyira mennyire segítsünk rajtok. Most is egy illy újabb , petitiót adtam be a’ honvédelmi bizottmánynak, hogy azon tekin­­­­tet mellett, mellyet kinyilatkoztattam, ha jónak találja, könnyítsen sorsukon, érezzék legalább ők is, hogy mi a’ szabadság mellett t­­ harczolunk. Madarász László: A’ kettős interpellaliónak kettő az értelme: egyik a’ hadi foglyokat, másik a’ felállított hadi tör­vényszék minőségét érinti. — Megvallom, Irányi Dániel követ­társunknak ezen k­ölös interpellátióra nézve nyomós adatai van­nak, mert először december 30-kán azo­n rendeletet adta ki Windischgraetz, hogy a’ magyar foglyokat, nem mint foglyo­kat, hanem mint rebelliseket kell tekinteni. Itt van eredeti írás­ban. (Felolvassa.) „Dieselben (a’ honvédtisztek) jedoch nicht der allgemeinen Vorschrift nach als Kriegsgefangene fremde Offiziere, sondern nur als gewöhnliche Arestanten behandelt werden können, so wird festgesetzt, dass derlei Individuen vom höchsten Range bis indus, eines Hauptm. oder Rittm. taeglich 1 fl. den übrigen in Off. Character stehenden aber taeglich 40 kr CM. Sustentation verabreicht werden.“ Azt rendeli ezen in­­tézvényben, miként a’ legmagasabb tiszttől kezdve le a’ kapi­tányságig 1 ftot kapnak naponkint, ’s azon alóli tisztek 40 krt, ’s rendeli továbbá — és ez a’ szép, hogy ezt honnan kapják, ezt az országnak kell tudni — „an die Offiziere der Honvéds aber gegen deren angewiesene Quittung aus der Stadt­ oder Comitats-Cassa auf Kosien des Landes verabfolgt werden soll.“ Így áll a­ dolog; ez eredeti documentuma az ellenséges főve­zérnek. Ő minket mint rebelliseket úgy tart. És itt azon két eszmét látom küzdeni egymással: valljon Magyarországnak ezen háborúja rendes háboru-e, mellyet egy műveit nemzet, nemzeti jogokért indított? vagy pedig mint rablók jöttek be hazánkba, (zajos felkiáltások: Igen, mint rablók.) hazánk szabadságának eltiprására zsarnokikig működni. Én legkevesbbé sem veszem igénybe, hogy mi úgy bánjunk velük, mint ők bánnak velünk. Én nem kívánom e’ tekintetben, hogy fiúi érzés lepje el lelkü­­letemet, a’ jelen perezben csak képviselő vagyok. De nem lehet elhallgatni, hogy hazánkban a’ csendes békés polgárok — mint atyám is, kinek napvilág láthatási élvezete sem lehet, az ellen­ség által elzárva — mert neki tetszett megfogatni — tömlöcz­­be hurczoltassanak, ’s befogják egyiket úgy mint másikat. Az illyen ellenséges sereggel, mellynek vezére Windischgraecz?­e’ haza nem bánhatik úgy többé, mintha például a’ műveit Né­metország jött volna reánk, azért ha jogát megtagadtuk volna, vagy külháborúba keveredtünk volna. Magyarországon jelenleg létezik egy rablócsorda, (közhelyeslés) melly Magyaro­rszág jogát zsarnokilag letapodni jött, a’ nélkül, hogy ezen eszmét akármelly nemzet, Europa műveit itélőszéke előtt oszthatná. E 155 tekintetben, megvallom, a’ foglyok közt különbséget látok, 1­őt megkülönböztetem azon foglyokat, kik Magyarország alattvalói evén, fegyvert ragadtak a’ haza ellen, azon foglyoktól, kik más artományokból, mint felbérelt idegenek küldettek a’ despotib­­ól; mert ezekre nézve van e’ háznak végzése. Rótt és Filippov­icsra nézve a’ ház még Pesten kimondotta, hogy hadi törvény­­szék elébe állítassanak, ezekre nézve tehát nem ismerhetem el, hogy még becsületszavakra is szabadon eresztethessenek, mert ,unbedingte Unterwerfung“ra adták meg magukat, akkoriban vezérünknek, Perczel Mórnak. Ez világos, azért nem is kell gondolni, hogy ezen eset a’ honvédelmi bizottmány figyelmét ilkeríttte volna, sőt mondhatom épen, a’ hadügyminister jelenté­se folytán most szólította föl tegnap a’ hadügyministeriumot, hogy a’ hadi foglyokkali bánásmód iránt adjon be egy projectu­­mot, mellyre építhesse aztán a’ honv. bizottmány az ez iránti véleményét. (Helyes.) Ezen tárgy mindenesetre az országgyű­lés eleibe tartozik, mert az országgyűlés rendelkezik a’ finan­­cziáról. Egyes érzeteket alapul nem vehetünk; de ha a’ ház elébe jön, nekünk akkor, a’ midőn ők egy magyar főtisztnek 30 ftot adnak egy hónapra élelmezés végett, 332 ftot mint Pes­ten, vagy pedig 166 ft fele fizetést adni egy fogolynak nem le­het ; túlságos generositás vagy ostobaság volna a’ háztól (he­lyeslés), ha Magyarország pénzerejét egyenesen a’ hadi fog­lyokra pazarolná el. Azért kívánom, hogy a’ ház fogadja el ezen interpellatiót akként, hogy határozza el a’ ház, miszerint a’ honv. bizottmány terjeszsze elő, miként jár el a’ foglyok élel­mi tartása ’s bánásmodora körül ? Nem kívánom, hogy azon vo­­nalt mutassa ki, mellyen ezen eljárás történik, hanem hogy a’ ház tartsa fel szentesitési, ratificáló hatalmát. (Helyes !) A’ másik kérdésre nézve kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az interpelláló úr átugrotta kissé azon esetet, hogy itt nem a’ ház határozata folytán állíttatott bíróság, hanem katonai törvényszék ítélt azon egyének felett. Hogy ezen katonai tör­vényszék miként ítélt, még maga is a’vegyes politikai bíróság? ennek érdemébe avatkozni nem tartozik az országgyűléshez. De nem is ebből indulok én ki; azonban annyi igaz, tökélete­sen meg kell vallani, hogy azon egyén mind­ezen adatok da­czára is elitélve nem volt, hanem a’ törvényes útra tétetett át. Nem kell azonban mégis ezen kérdést úgy tekinteni, mintha a’ honvédelmi bizottmány nem tartotta volna kötelességének, be­nézni bármelly ítélet hozatalába is, ’s hogy megvoltak-e tartva a’ formák vagy formahiány miatt nem kell-e más bíróság eleibe utasítani; de kénytelen vagyok védelmére azt mondani, hogy azon ítélet nem rögtön ítélő törvényszékileg volt alkalmazva, hanem haditörvényszék alapjára volt téve; azon okból, mert a’ 24 óra eltelt, nem látta hatósága köréhez, azon bűnös felett ítél­ni, hanem utasította más törvényszékhez. Azonban a’ tisztelt in­terpelláló úr megnyugtatására csak azt mondom, hogy miután a’ 3 nap még el nem telt a’ törvény értelme szerint megrendel­tetett, hogy vegyes törvényszék eleibe állíttassák nem mint, kém, hanem mint a’ ki az ellenséggel czimboráskodott. És igy e* tekintetben alá esvén a’ ház rendelkezésének, csak akkor le­hetne interpellálni, ha fel lehetne hozni a’ honvédelmi bizott­mányra nézve, hogy nem tette meg az intézkedéseket. Mi e* második interpellatiót illeti, azt egyenesen csak tudomásul ven­ném. (Helyes.) Elnök: Az első interpellate rövid tartalma ez, hogy a’ honvédelmi bizottmány jelentse be a’ háznak, hogy a’ hadi foglyokat illető bánásmód és fizetésre nézve miként akar ezen­túl eljárni. Ha megnyugszik ebben a’ ház, ezt mint végzést ki­mondom. (Közhelyeslés) Mi a’ második interpellatiót illeti: úgy látom, az interpelláló képviselő úrnak eziránti aggodalma már el van oszlatva, azért az, a’ ház által csak tudomásul vétetik. Több tárgy ez úttal nem lévén, az ülést eloszlatom. Ülés vége 12 órakor. NEMZETGYŰLÉSI HATÁROZAT. (Hitelesíttetett a’ képviselőház 1849—ki martius 1-jén tartott ülésében.) A’ meg nem jelent képviselők iránt: 1 —so­r. Képviselői állásáról tettleg lemondottnak tekinte­tik azon képviselő: 1- ször. A’ ki az 1849. évi mart. 1-ig Debreczenben meg nem jelent, és távolléte igazolva nincs. 2- or. A’ ki engedelem nélkül távozott el. 3- szor. A’ nyert engedelemen túl távol maradt, ’s elmara­dását nem igazolta. Az ekként lemondottnak tekintett képviselők választó ke­rületei új választásra fognak utasíttatni. 2. §. Az elnökség a’ jegyzőkkel együtt az 1-ső §-ban elősorolt három kategoriába eső képviselők névsorát elkészít­vén, az igazolási választmánynak adandja által, melly azt kinyo­matván, ’s a’ jelen levő képviselők közt kiosztatván, ezután há-­­­rom napon keresztűl, bizonyos, előre kihirdetendő órákban ösz­­s­szeülvén a’ benyújtandó próbák szerint eljárni, ’s az ered­ményről a’ háznak jelentést tenni fog ; tartozván a’ honvédelmi bizottmány a’ küldetése folytán távollevő, és tényleg működő képviselők neveit az elnökséggel haladéktalanul közölni. Ezen határozat, a’ 2-dik §-ban megállapított előintézke­­dések teljesítése végett kiadatik a’ ház elnökének, a’ honvédel­mi bizottmánynak, és az igazoló választmánynak, melly — csak há­rom tagja lévén jelen — még 6 tag választásával kiegészíttetni rendeltetik. Almássy Pál elnök, Szacovay Imre jegyző.

Next