Közlöny, 1849. március (41-67. szám)

1849-03-04 / 44. szám

BELFÖLD. Debreczen, márcz 3. Debreczen utczái folyvást a’ leg­élénkebb mozgalom színhelyei. A’ piacz érdeke, hadviselésünk körülményei napról napra megnépesitik alföldi fővárosunk lit­er­áit, és mi örömest kisérjük figyelemmel ezen meg nem szűnő mozgást, ezen feltűnő hullámzást, mert benne csalhatlan jeleit látjuk az összes nemzetnek, melly idetova földhöz vágja már a’ kezébe nyújtott méregpoharat. Néhány nappal ezelőtt tértek vissza körünkbe Füredről a’ debreczeni lovas nemzetőrök, kiknek kötelességük volt állomá­sukon a’ Tisza hidját őrizni, mit szigorú pontossággal teljesí­tettek. Közülök sokan, a’ Tisza túlpartján is egész M. Szövesdig portyáztak; azonban ellenséggel szemben sehol sem állottak. Egyedül a’ poroszlói expeditiónál bízatott rájok a’ vasasnéme­teknek a’ falubéli kiverése. De a’ németek nyulakká változtak, ’s így máskorra maradt föl a’ dicsőség derék nemzetőreink szá­mára. Tegnap érkeztek meg Erdélyben volt lovas nemzetőreink is. A’ viszonlátás öröme sugárzott az őket fogadók arczán. Egyik csapatok délelőtt, másik délután érkezett. A’ városház előtt állottak csatarendbe, ott üdvözlették egymást a’ visszatér­tek és az itthonnlevök, ’s miután minden lehető czeremoniákon túlestek, nyugtató önérzettel oszoltak tűzhelyeik mellé, kipi­henni a’ fáradalmakat ’s erőt gyűjteni új fáradalmakhoz. Nem hagyhatjuk itt méltányló elismerés nélkül azon áldozatkészsé­get, mellyet Debreczen városa szabadságháborunk ideje alatt meg nem szűnő lelkesedéssel tanúsított. Élelmezésben, honvé­dek állításában, nemzetöri szolgálatokban annyit tett, mennyit igen kevés vagy tán egy város sem az országban. A’ megmen­tett haza hálája fogja követni azokat, kik megmentése körül hí­ven fáradoztak. Ez­előtt egy pár nappal mintegy 700 lengyel harczos jött hozzánk testvéri kézszorításra, szabadságunk szent ügyében. Közülök igen sokan szurony­os fegyverrel, néhányan pedig kaszával voltak ellátva. Folytonosan gyakoroltatnak, ’s rövid idő múlva síkra szállnak függetlenségünk kivívása végett. Előre­ előre­­ hős lengyelek, közös szenvedések rabigája nyomott bennünket, közös lesz a’ siker, mellyet egyesitett fegyvereink hatalma szerzend. Tetszhalottak vagytok. Keljetek föl! széjyel vagytok szórva, gyülekezzetek össze! És a’ Kárpátok körül együtt har­­sogjuk nemzeti dalotokat: „Nincs még oda Lengyelország, sorsa él bennünk.“ ’stb. Aranyosszék, febr. 18. Ha részletesb közlésemnek e’ lapokbai fölvételét rem­élhetem, úgy Aranyosszék állásáróli tudósításomat a’ novemberi napokon kellene kezdenem, mikor a’ magas aristocratia bűne a’ haza közügyét a' veszedelem szé­lére állítva, a’ Kolozsvárról kiinditott, Torda, Aranyosszék és Alsó-Fejér 8 ezerből álló lelkes ’s 4 ágyúval ellátott fegyveres népe vezérletével megbízott Pócsa őrnagy Tordával Aranyos­széket is Gratzé hitvány csordájának martalékul adá; de hosz­­szadalmas lenni nem akarok, és a’ győzelmes magyar sereg be­jöttéig történt bűnös merényekre ’s gyávaság szülte, ficzamodott lépésekre bűnbocsánat lévén közzétéve, én is fátyolt vonok, ’s a’ múlt novemberi ’s azt követő napokra csak annyit mondok, hogy ha el nem tévesztjük az őrnagy kineveztetésben a’ válasz­tást, — daczára Pócsa őrnagy gyengeségének ’s a’ tordai más vezéri bal befolyásoknak Gratze oláh csordája, minden ágyúi mellett is, megemlegette volna, hogy amúgy rablómódra sza­bad földre lépni merészelt. A’ szék 1 500 föbül állott ’s fele részben lőfegyverrel ellá­tott nemzetőrsége majd megdü­hödött elkeseredésében, midőn előbbi hadi parancsból az ellenséges tábortól csak egy órányi távolságra kiszállítva megértette, hogy a’ székben mint száza­dos közszeretetét ’s bizodalmát aratott Pócsa őrnagy Tordát feladva, Aranyosszék erejét pedig kétfelé osztva, az ellennek­ megmérközhetésre tehetetlenné tette, dühében reá ment a’Szék­háznál Kövenden népfelkeléssel indulóban levő mindig, kivált a’ haza mostoha körülményeiben valóban közbirodalmat és sze­­retetet nyert, fökirálybiróra, ’s öt ottan közgyűlés tartására kényszerítvén, miután balfogalomnál fogva, a’ nem magas aris­­tocratiához tartozó előkelőbbek sok méltatlanságot szenvedtek volna a’ felbőszült székelységtöl, elhatároztatott , hogy ezen elhagyatott állapotban a’ főtisztet kebelükből ki ne bocsássák, s Gratzéval bármi áron béke köttessék; ezentúl kiadatni ren­deltettek az álladalmi fegyverek. Felvincz egészen ’s Kocsárd nagy része az ellenséges oláh csorda által fölégettetett ’s ki­­zsákmányoltatott, hasonló sorsban részesült Pólyán is a’ két Sz. Mihály,falvával, magának a’ fökirálybirónak sem maradván meg egyebe életénél ’s egy rendbeli öltözeténél. Hat magyar hely­ség azonban együtt tartván, ’s a’ főkirálybiró is védelmükre minden kitelhetőt megtevén, a’ kiraboltatástól megmenekült, dicséretére válván a’ határörmódra katonáskodó oláh ajkú hely­ségeknek türelme, mellyet említett falvaink épenmaradására — bár különben az oláh táborhoz voltak csatlakozva — kitüntet­tek, így találván a’ széket a’ győztes magyar sereg, nem késett a’ szék, a’ magyar kormányhoz híven előbbi állásába visszalép­ni, újból rendezte örsergeit; mindenek előtt alakult egy szabad csapat Zudor százados munkássága által, azután 2 század gya­log nemzetőr 724 számmal, ’s egy­­ 18 főnyi házas lovasság. Közelebbről pedig határőri állásából polgári igazgatás alá jött Bágyon székely helység, melly szinte 224 főnyi szabad csapa­tot alakított Gyarmati Dánes vezérlete alatt, ezenkívül a ’ hon­védek sorában működött báró Kemény Farkas volt őrnagy most alezredes vette át az aranyosszéki zászlóaljat,hol sok derék szé­kely atyánkfia, de a’ Mátyáshuszárok között is nagy számmal derék szolgálatot tesznek a’ honnak. A’ szék kebelében már, minden helységek meghódoltak a’ magyar alkotmánynak, a’ pol­gári igazgatás életbe lépett ’s a’ rend és törvény uralma ismét honos kezd lenni. Főkirálybirói elnöklet alatt egy három tagból álló honvédelmi bizottmány alakíttatott, melly folytonosan mű­ködve, minden sürgetés tárgyakban haladék nélkül intézkedik, ’s az állandó bizottmánynak, eljárásáról hetenkint számot ad. Közelebbről az újonczok kiállítására is sikerteljes rendeletek hozattak, ’s bár 14 magyar ’s 8 oláh helységből álló székünkre 327 újoncz kiállítása rovatott, mit sem kételkedünk, hogy e’ nem kis mennyiségű újoncz kiállítását is ne eszközölhessük, mig egy kis erélyesség némelly korosb tisztviselőkben, ’s Ara­nyosszék az erdélyi részekben, kicsiny kiterjedéséhez képest illő szolgálatot teend a’ haza védelmében. Aranyosszék, F­első-Sinfalváról, febr. 22. Ara­nyosszék országos biztosi rendelet által arról értesittetett, hogy ezentúl a’ hivatalosok fizetése, a’ magyarországi törvényható­ságok tisztei, középrendíi fizetésére fog emeltetni, ’s ezúttal a’ magyar megyék hivatalosainak nevezete is egy lajstromban megküldetett. Ezen szék fölhajtása lévén a’ nagy Magyaror­szágba beolvadni, f. febr. hó 13—áról kelt fölirása által, kérést intézett Csányi László teljhatalmú kormánybiztoshoz egy rész­ről azért, hogy a’ székely földön levő hivatalosok, u. m. fő ’s alkirálybirák, dúlok ’stb. — Elnevezései megváltoztatására ’s a’ magyar megyék hivatalnokai elnevezéseihez hasonló idomit ha­­tására az országos honvédelmi bizottmánytól engedelmet kér­jen; más részről pedig, hogy azon ismeretlen nevezetű hivata­losok utasításait küldje meg a’ székelyeknek, hogy minden hi­vatalos, helyheztetésének körével megismerkedhessék. Vajha a’ többi székely hatóságok is egybeolvadásuk kitüntetésére lépést tennének, az illyes elkülönzés magvát magában rejtő külsősé­gek eltörlésére ’s lenne egység mind belső mind külsőképen Attila ’s Árpád ivadékai között! 156 KÜLFÖLD. NAGYBRITANNIA. London, Febr. A’ felsőházban a’ trónbeszédre adandó válasz felett heves viták folytak. Lord Bruce terj­eszté elő a’ ja­vaslatot . Lord Stanley szigorú bírálat alá vette a trónbeszéd egyes pontjait ’s beszédében élénken rajzolta Angelhon mostani helyzetét. ,,A’ trónbeszéd, monda Stanley, felette kedvező szín­ben tünteti fel az országot, mellyben alig vehetni észre némi jeleit a' javulásn­ak. MOSt történik először, un­at­ szónok nem nyilatkoztathatta ki, miként ,,a’ kül­hatalmak barátságos érzüle­te felöl folytonos biztosítással bir“. Minden, a’ mit a’ trónbe­szédben mondhatott, annyiból állt, „hogy ö felségének szilárd óhajtása, a’ külhatalmakkali barátságos viszonyt fentartani.“ Sze­rette volna szónok hallani, hogy ez egyszersmind a’ kormány­nak is óhajtása, mert eddig arról van meggyőződve, hogy ö felségének tanácsosai nem mást óhajtottak, mint az országot idegen álladalmak viszonyaiba e’ leggyalázatosabb módon bebo­­nyolitani. Spanyolországban egy brit követ beavatkozást tön és gyalázattal volt kénytelen onnan visszahúzódni. Austria már nem tartá érdemesnek saját küldötte által tudatni a’ St. jamesi udvar­ral uj császárjának trónraléptét. Olaszország ügyeibe is beavat­kozás történt, és az eredmény itt sem felelt meg a’ várakozás­nak. Röviden, Angolhon viszonya az idegen hatalmakhoz ha nem egészen ellenséges is, bizonyára nem kielégítő ’s nem megnyug­tató. Egy kivétel van, ez Francziaország, ez is azért, hogy itt a’ kormány a’ beavatkozástól visszatartózkodott. Izland hangu­lata alig megnyugtató, a’ hosszas elnyomatás sok hiv alattvalót elkeserített a’ brit korona iránt ’stb.“ Beszéde végén indítvá­nyozta, hogy az adressebe következő hely tétessék: „sajnáljuk, hogy kénytelenek vagyunk előterjeszteni felségednek, miként sem felséged viszonyai a’ külhatalmakhoz, sem jövedelmeink ál­lapota, sem a’ kereskedelmi és iparérdekek helyzete nem ollya­­nok, mellyek bennünket felségedhez idvezlő hangon szólani jo­­gositnának. Az országnak földmivelési és gyarmatérdekei is folytonos nyomatás alatt sintenek ’s minél elöbbi gondoskodást igényelnek.“ Az indítvány szavazatra bocsáttatott ’s 52 szóval 50 ellen, félretétetett. Az alsó házban d’Israeli következő kitételt indítványozott az adresben kifejezte ni: „sem külhatalm­akházi viszonyai Angol­országnak, sem pénzügyi állapota, sem a’ kereskedelem és gyár­ipar helyzete nem elégíthetik ki ő felségének alattvalóit.“ Indít­ványát azonban, Russelnek azon nyilatkozatára, hogy alkalma lesz a’ háznak az érintett pontokra tüzetesen visszatérni, egy­szerűen visszavonta. CZÁFOLAT. A’ ,Közlöny1 43. számában Gömörből iratik: „hogy Húr­ban R. Szombatban több elrablott tárgyakon kívül 6 egyént ma­gával elvitt.“ Az alól irt febr. 24. napjáról ellenkezörül van ér­tesítve, hogy t. i. Húzban rabló csapatjával Tiszolczot megszál­lotta, a’ császár iránti hűségre és vele való tartásra felszólította, de eredmény nélkül, mellynek következtében Tiszolcz városa polgármesterét Fábry Dánielt, és ügyvéd Demján Gáspárt elfo­­gata, a’ K. honfi volt adózóink közül meg valami 8 egyént. Hogy Nyomatik az álladalmi nyomdában, azonban ti. Szombatnak egyedül magyar ajkú és szellemi lakosai között meg mert volna jelenni, épen nem hihető, mert a’ levél onnan íratván, arról említés nincsen. Házban szónokolt a’ K. Honti járás evang­hál ajkú polgárai között, de megtanulták már a’ tót ajkú polgárok, ’s meg vannak győződve, hogy a’ né­pek szabadsága nem Bécsben vagy Olmützben alapittatik, annál­­inkább mert a’ pánszláv fftagitatort a’ múlt évi martius szellő, az élők sorából kifújta. Debreczen, martius 3. 1849. Kubinyi Ödön, Gömörmegye R.­szobati kerület képviselője. Igazolás. A’ ,Közlöny­ 42-ik számában Záborszky képviselő úrnak a’ nemzeti gyűlés febr. 28-kán tartott ülésén tett azon hivata­los jelentése irányában, melly szerint a’ nyomda Debre­­czenben olly rosz állapotban van, hogy mindeddig itt jegyzőkönyvek nem nyomattak ’stb. Minthogy Debreczenben eddigelé a’ városin kívül több könyvnyomda nem volt, de a’ hivatalos jelentés is, úgy látszik, csak egyet, kétség kívül épen a’ városét érdekli, — és mint­hogy a’ debreczeni nyomda alatt, úgy városunk, mint ennek vi­déke közönségei, csak a’ városét értik. — Nehogy a’ nagy kö­zönségben nyomdánk iránt valami nem várt tehetetlenség­ vagy akaratlanságróli hiedelem fészkelje meg magát, szükségesnek látjuk igazolásunkul kijelenteni, hogy minket a’ jegyző­könyvek nyomatása iránt mart. 2-ikáig senki sem szólított meg, ’s igy annak, hogy jegyzőkönyvek nem nyomattak, nem a’ nyomda oka, hanem az, ki­re ennek nyomatásáróli gondoskodás bízatott. Mert habár a’ kormány és az országgyűlés ide költözése után — részint a’ miatt, mert Bem tábornok rendelkezése alá egy sajtót, négy mázsa betűt és négy segédet adtunk; — ré­szint a’ miatt, mert még a’ múlt év május havában — korunk szükségeit megértve — pesti gépész Vankó Jánosnál rendelt, ’s el is készült gyors- és m­ás sajtóink az egyetemi- és banknyom­da számára lefoglaltattak, ’s e’ miatt azokat mai napig is nél­külöznünk kell — habár eddig a’ kormány rendeleteit csak nagy megszorításunk mellett végezhettük is, — most már, miután nyomdánk elegendő segédekkel el van látva, többet és könnye­ben végezhetünk. Egyébiránt, hogy a’ kormány, országgyűlés és a’ közön­ség igényeinek annál sikeresebben megfelelhessünk, s addig is, mig Pesten és Budán készen levő sajtó ’s betűnket kihozathat­nánk , igen czélszerű, sőt méltányos lenne, ha: 1- ször a’ Királyhágón túli részekre vitt nyomdai eszkö­zeink , mellyekre ott többé az ottani nyomdák mellett olly nagy szükség nem lévén — nekünk visszarendeltetnének; és 2- szor az állodalom költségén Kolozsvárról lehozatott há­rom vassajtó közül egy nagyot, — melly ott többnyire különben is munka nélkül hever — városi nyomdánk számára kölcsönösen átadatnék. Ezen intézkedések mellett teljes meggyőződéssel mondhat­juk, hogy az álladalomnak sok és nagy szolgálatokat tehetnénk. Debreczen, martius 3-kán 1849. A’ városi nyomda művezetősége. Felelős szerkesztő: Gyurmán Adolf. HIRDETÉSEK. 1273. o. Vircsik Mihály vezeték nevének Beretthey-re lett átváltoz­tatása megengedtetvén, ezennel országszerte köröztetik. Debreczenben mart. 2. 1849. 1-3 Nevelőintézet. Alálirt tisztelettel jelenti, hogy Gálos Petriben folyamatban levő finevelő intézetét f. é. april 15-kén Kójon (Biharmegyé­­ben) nyitandja meg; mellyre midőn a’ t. szülőket tisztelettel fi­gyelmezteti, egyszersmind kéri, hogy kik gyermekeiket intéze­tébe felvétetni kívánják, magokat martius 15-ig G. Petriben, azontúl Kóton jelentsék. Kelt Gálos Petriben febr. 28-án 1849. Gönczi Pál nevelő. Árverési hirdetés. Cl—1) Folyó év mártius 7-én d. e. 9 órakor szép utczában 2170 sz alatti háznál árvereltetni fognak különbféle órás műszerek, egy nagy próba óra, nagy üst’sat. Mint szintén két darab jó állapotban levő posta kerti szőlő. Barti Dániel, végrehajtó képviselő. Felhívás: Markos László Szabolcs megyei volt szolgabiró hivatalosan felszólittatik, az alálirt előtt f. évi martius 5 én Szabolcsmegyé­­be kebelezett Válló városába leendő megjelenésre. Szakolyi volt jobbágy Győri János által ellene támasztott ügy elintézése végett. Szakoly, febr. 20. 1849. László Alajos, Szabolcs megyei szolgabiró. ------r-­.-i.-r-.il. ii i -.-rí- a

Next