Közlöny, 1849. március (41-67. szám)

1849-03-16 / 54. szám

Debreczen, 54. sz. Péntek, március 16.1849. ■■ INIE hivatalos lap. A’„Közlöny“ hétfőt kivéve, naponkint jelenik meg. — Ára lapjainknak helyben 7 frt, és postán négyszeri­­átküldőnél hetenként 7 frt 12 kr pp., naponkinti szétküldéssé 7 frt pp. — Felvétetnek mindennemű hirdetések, mellyek hasábsoráért 5 p. kr. vétetik. — Előfizethetni minden álladalmi postahivataloknál és a’ kiadó hivatalban Debreczenben. — HIVATALOS RÉSZ.­ADAKOZÁSOK. 1372 : B. Plathy István 68-ik honvéd zászlóaljbeli százados folyó­­ hó 14-én a’ hadügyministeriumhoz czimzett hivatalos felterjesz­tésében jelenti : mikép­p Debreczenbeni nyert egy heti szabad­ság mellett múlt február hó végével lakhelyére visszatérni kí­vánván, ebben az ellenséges csapatok által gátoltatott, ’s a’ mát­rai hegyekbe menekülni kényteleníttetett, hol Moson Ferencz kompoti gazdasági írnokkal, később pedig 5 Lehel huszárokkal, kiknek utjok, czirkálás alkalmával elvágatott, és 3 felfegyver­kezett gyalog honvéddel találkozott. A’ derék százados néhány napi tartózkodása után folyó hó 10-én az ellenség vissza vonulása alkalmával Kövesd felé indult, hol tudomására esvén egy bizonytalan számú ellenséges katonaságnak tanyázása , annak megtámadását eltökélte, és ez felnevezett Moson Ferencz erélyes hozzájárultával is, szeren­csésen sikerült, birtokukba esvén 5 lengyel szekér vászonnal megrakodva, 9 császári vadász, 7 lőfegyverrel ’s még külön­féle hadi eszközök. Azonkívül elfoglaltatott 3 tiszti magány­kocsi 7 lóval, mellyek Debreczenbe szállíttattak. E’ lelkes elszántsággal kivitt hadicsel dicséretes megesme­­rés melett, a’ közönségnek tudomásul adatik. Debreczen mart. 15. 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. 1859.­­ B. Rendelet a’ törvényhatóságokhoz. Addig is mig az országgyűlés és kormány a’ hadfoglyok iránt akként rendelkezhetnek, hogy az álladalomnak hasznára ne pe­dig terhére legyenek, a’ honvédelmi bizottmány rendelete foly­tán ezennel felhivatnak minden törvényhatóságok, mellyek ke­belében hadi foglyok léteznek, miszerint ezek létszáma, elhelye­zése, mikénti ellátása felöl a’ hadügyministeriumnak haladék nélkül jelentést tegyenek; egyszersmind felszólittatván minden illető hatóságok, hogy miután a’ munka idő márig is beállott ’s dolgozó kezekre mindenféle szükség leend az olly magányosok közt, kik munkásokat kellő ellátás ’s méltányos díjazás melett hadi foglyokat elvállalni készek, a’ foglyok czélszerű kiosztását annál inkább ezközöljék, mivel ez által nem csak az egyes vál­lalkozók haszna, hanem az álladalom könnyebbsége is legczél­­szerübb ’s legjobb móddal érezhetik el. Kelt Debreczenben, mart. 14-én 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. KINEVEZÉSEK. F. p. 1­5199. A’ Nagy-Létán levő 3-ik huszárezred számvevőségi iro­­dájában megürült két számvevő-segédi állomásra Vörös Istvánt, és Magyari Pált folyó hó 16-tól kezdve kineveztem. Kik is felhivatnak állomásuk azonnali elfoglalására. Kelt Debreczen, mart. 10-én 1849. Mészáros Lázár hadügyminister. F­­­g. 5,397. sz. A’ hadügyministerium számvevőségi osztályban szükséges számvevő állomásra Dávid László bácsmegyei menekült, ’s Pa­­tsér helység hites jegyzőjét neveztem ki. Illetménye f. hó 16-tól kezdve utalványoztatott. Debreczenben, martius 14-én 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. A.­­ H. Igazítás. A’,Közlöny* 1 * * 4 * 6 51-dik számában megjelent kinevezési köz­leményben Borbély Dániel 53-dik zászlóaljhoz áttett százados neve hibásan Borbély­nak nyomatott. Mi is azon megjegyzéssel igazittatik ki, miszerint nevezett századosra — ki még múlt évi nov. 1-jétől az 52-dik zászló­aljhoz lévén századossá kinevezve, ’s jelenleg csak áttétetett, — a’ kinevezések végén álló mártius 1-től számítandó rangkez­det nem értetik. Debreczen martius 14-én 1849. Mészáros Lázár, hadügyminister. 5763. A’ nagyváradi országos ruhabizottmányhoz következő tel­­kes honfiak és leányok különnemű ajándékokat küldenek, úgy­mint : Nagyváradi­ lakosok Frölich József egy pokróczot, özvegy frabovszki Albertné két pokróczot, és egy párnát, Feldmann Jósef egy pokróczot, ifjabb Veiterschücz Jánosné egy paplant, Persevicz nyugalmazott kapitány egy pokróczot, Ruszka Imre­nét paplant, Shági Jánosné egy viseltes pokróczot, egy lepedő­vel, összesen két pokróczot, három paplant, egy lepedőt, egy lámát. Esztár helységéből: J. Varga Mihályné 1 gatyát, 1 lepe­dőt, 1 törülközőt, Böszörményi Mihályné 1 inget 1 gatyát, Szabó Ferenczné 1 inget, 1 gaty., Csörsz Istvánné 1 i. 1 g., ör. Halász Andrásné 1 lepedőt, özv. Nagy Gergelyné 1 inget, 1 tö­rülközőt. Takács Andrásné 1 inget egy gatyát egy törülközőt, özv. Széchi Ferenczné 3 röf vásznat, Széchi Sándorné 1 inget, Csanálosi Mihályné 1 gatyát, ör. Bakó Jánosné 1 inget 1 gatyát, özv. Csanálosi Gergelyné 1 gatyát, J. Irinyi Ferenczné 1 gatyát, özv. Széchi Pálné 4 röf vásznat, Kéri Imréné 3 röf vásznat, Húga Jánosné 2 inget 1 gatyát, Váradi Gergelyné 1 lepedőt, Virág Jánosné 1 inget, Nagy Sándorné 1 gatyát 1 lepedőt, Irinyi Mihályné 1 gatya. Kocsi Sándorné 1 ing, 1 gatya. Kamuli Ferenczné 1 ing, 1 gatya. Hagyó Sándorné 1 lepedő. Farkas Mihályné 1 gatya. Szabó Ferenczné 1 ing. Böszörményi Sámu­­elné 1 lepedő. Teljes Jánosné 1 gatya. Pap Mihályné 1 ing. Kántor Lajos 1 lepedő, 1 kendőr Váradi Istvánné 2 ing, 2 gatya. Kéri Mihályné 1 ing, 1 gatya, 1 lepedőt. Hatházi Mihályné 1 le­pedő. Sosem Mártonné 1 lepedő. Kovács Dánielné 2 ing, 2 g. 1 lepedő, 6 kendőr. Bernáth Mózesné 1 lepedő, 2 törülköző. Rap Andrásné 2 gatya, 8 röf vásznat. Kamuli Mihályné 1 gatya. Váradi Sándorné 1 lepedő. B. Csörsz Andrásné 1 inget 1 gatya. Özvegy Varga Jánosné 1 ing, 1 törülköző. Sós Sára 2 röf vász­nat. Birizdó Mihályné 1 ing, 1 gatya. Kamuli Jánosné 1 ing. Hagyó Ferenczné 1 ing. Buszlai Andrásné 1 ing 1 törülköző kendőr. Nagy Sándorné 1 gatya. Deák Jánosné 2 ing, 2 röf vász­nat. Halász Andrásné 1 lep., 2 g., 1 lep., 15 lep., 14 kend. és 22 röf vásznat. Böszörményi Györgyné 1­­. összesen 28 f., 28 g. Margitáról pedig Oláh Istvánné 2 kendőt, k. Szabó József 1 inget, 1 gatyát, Kecskés Sándor 1 lepedőt, Lábody János 1 lepedőt, 1 inget, 1 gatyát, Szilágyi Istvánné 1 lépényt, Dávid Zsigmond 1 gatyát, Molnár Sándor 1 lepedőt, Kotyecz László 1 inget, Petién Lajos 2 kendőt, Bornyi Mihály 1 kendőt, 1 tépényt, Tőkés József 1 lepedőt Kecskés Lajosné 2 gatyát, 2 kendőt 2 tépényt, Bogdán Mihály 1 inget, Lőrincz Ferencz 1 inget, 1 ga­tyát, J. Any Andrásné 3 gatyát, 1 kendőt, 2 lepedőt, Beregszász Lajos 1 inget, 1 gatyát. Összesen 6 inget, 10 gatyát, 8 kendőt, 6 lepedőt és 4 lépényt. Végül pedig Váradolasziban lévő Salamon nevű árva-ne­­velde növendékei lelkes gondnoknőjük által kiszolgált ruhada­rabokat tépetté változtatván a’ helybeli kóroda számára egy cso­mó tépést, ’s több darab sebkötő rongyokat tanulmányuktól ment üres óráik zsenge sikeréül ajándékozónak. Melly hazafias áldozók eme névsorát elösmerésül ’s után­zási például hálás köszönet nyilvánítása mellett közhírré teszi a’ hadügyministerium. Mészáros Lázár, hadügyminister. BELFÖLD. Debreczen, martius 15. Felviradt a’ drága nap, éves ünnepe a’ magyar szabadságnak; fényes epochája az uj kornak, mellytöl a’ szabad népek évei számláltatni fognak! — Amott a’ Tisza szőke habjai szabadságunk harczi dalait hallgatja, bus me­­lancholiával, mi pedig ünnepet ülünk, itt az ideiglenes Sionban, testvéreink között, a’ bennünket hű karokkal kísérő honszabad­ság geniusának őrködése alatt. Fehér lepel borítja az Alföld sík­jait ; az égen szakadozott felhőket űznek a’ nyugoti szelek, de a’ nap folyvást dereng, mert a’ felhők messze kerülik őt, íme ez jelképe hazánknak. A’ hólepel szeplőtlen szabadságunkat ké­pezi, a’ rongyolt felhők ellenségeinket; a’nap istenszeme, melly ránk mosolyg, ’s melly elöl remegve futnak ellenségeink. Az ágyúk feldörögnek, a’ zene felharsog; mindenik sza­badságot hirdet, ’s azt, hogy a­ magyarnak nagy ünnepe van. Isten pedig megelégülve néz egyből reánk, látjuk dicső­­ült szellemét lelkünkben, jövendő dicsőségünk glóriájától körül­sugározva; halljuk biztató szavát, hogy kedvelt népe vagyunk; érezi lelkünk szerelmét; tudjuk, ha napja nem ragyogna, jó kedvében az égre írná fel nemzetünk dicsösségét, mellynek lát­tára ellenségeink porba omlanának. Ki ne ülné meg e’ napot? Ki ne adna hálát istennek, egy illy dicső év napjaiért ? Ki ne áldoznék egy szívből szakadt só­hajjal, elhunyt bajnokaink emlékezetének, kiknek szeplőtlen vére a’ zsoldosok vérével összefolyt, és a’ halálban rokonuk­, mert mindeniket megitta a’ föld, mert mindenikböl virágok teremnek Kinek nem jutnak eszébe Pest, Pozsony és Bécs, a’ három város aranynapjai, mellyekben isten meglátogatá a’ földet, ’s az ember megölelé az embert, és testvériséget esküdött neki ? Most ők titokban szentelnek könyvt a’ szabadság mesés napjainak; titokban imádkoznak érettünk, ’s titokban kérik isten boszuját ellenségeinkre, kik ajkaik mozdulatát lesik, és lelkök gondolati után ólálkodnak. Bécs most egy ravatal, melly ma egy éve egy tündérvár volt. Oh millyen napok voltak azok! Mintha az idő örök egyforma ural­mát egy láthatatlan szellem vette át, ’s ezredek művét nehány nap alatt be akarta volna végezni. Az ember — hit hosszú keserű tapasztalásai nem tanítottak meg szeretni — egy pillanat alatt levetkezé gyarlóságát, örült, szeretett, lángra gyűlt a’ sza­badságért. Oh e’ napok emlékét nem törölheti el semmi, még az özönvíz sem enyészthetné el, hogy a’ mesék szárnyain az utókorra át ne menjen! Szegény elnyomott testvéreink! Mi imádkozunk érettetek, és ti imádkoztok mi érettünk, ’s ha szabadságunkat kivivtuk, e’ naptól számláljuk éveinket. Legyen e’ nap a’ népjogok diadalnapja, a’ testvériség és szabadság ünnepe! E’ napon lett testté az ige, e’ nap a’ nép megváltatásának napja; azért e’ napot megülje minden nép, mert ez az emberi­ség ünnepe. Isten, segíts! Isten, könyörülj! Te ültetéd el egy napon a’ szabadság fáját, ’s ápolád a’ sötét századokon át és védelmeződ vihar és rész szellem ellen. Mikor az ember lelki sötétségében vadállatként pusztitá az em­bert, uj tanok miatt, — mikor a’ keresztes hadak rohama pusz­tító árként kergette kelet felé agyrémei csalképeit, — mikor a’ középkor depravatiojából emelkedett fellegek 30 éven át hulla­­ták a’ fanatismus véresőit, akkor szent lelked a’ végetlen vi­lágsaharában egy oázis teremtésével foglalkozott, hol a’ véres harczokban megtisztult emberi vágyak megpihenjenek. Egy világot borit már a’ fa lombjaival; tavaszod kinyitá a’ századokon át fogamzott bimbókat; tartsd meg uram, a’ sza­badság fáját, ’s engedd, hogy a’ kiomlott ártatlan vérért, a’ ki­szenvedt népeknek dúsan teremje gyümölcseit! K. Marmaros-Sziget mart. 12. A’ nyilvánosság érdeke hozza magával, hogy a’ haza is­merje fiait, kik a’ nehéz napokban nem lettek háladatlanok ’s anyagyilkosokká; sőt megértve szorongatott sorsát, áldozat­készen járultak oltárához ’s lefizeték polgári legszentebb tarto­zásukat. Addig is, mig az illy lelkes hazafiaknak névsorát ado­mányaikkal együtt részletesen közölhetném, szerényen nyújtom át a’ haza fölsegélésére Mármarosmegyében gyűjtött ’s nyug­­tatmányokban elküldött adakozásoknak jegyzékét, azon buzgó honpolgárok neveivel, kik e’ közül legtöbb sikert fejtettek ki; nevezetesen: Felső járásából: fő sz. biró Szaplonczai János beadott 296 ft 12 krt ezüstben, al sz. biró Szaplonczai Sándor 214 ft 19 krt. Mihálka László al. sz. b. 550 ft. Kaszó járásából: fő sz. biró Jurka János 164 ft 55 krt. Sziget járásából: f. sz. b. id. Asztalos Péter, Remete ré­széről 38 ft 2 krt, Hosszumezö részéről 102 ft 30 krt, Sziget részéről 1125 ft; ugyanazon fő sz. biró 2 aranyos övét, 32 ezüstgombot; ill. Váradi József sz. b. 420 ft 30 krt, egy pár 39 és egy negyed latnyi ezüst lábast; Vlad László sz. b. 442 ft 42 és fél krt., 8 és egy negyed latnyi aranyat, 146 és öt nyol­­czad latnyi ezüstöt. A’ szigeti nemesség ajánlott 600 ft, ebből 300 ft, másik felét jövőre fizetendi; Váradi Gábor hangverseny­ből 60 ft 10 krt. Alsó járásából: f. sz. b. Kováss Károly, a' bástyaházi kan­dalból 20 ft 33 krt, Jécsöröl 317 ft 44 és egy negyed krt, Vaj­­nág, Uglya, Darva 80 ft 41 krt, Kricsfalu, Bedő, Dúl és Tala­­bor faluból 24 ft 5 krt, ugyanazon sz. biró 1 font 28 és fél lat ezüstöt, 5 és 12 harminczketted lat ezüstöt, Jécsöröl 25 röf

Next