Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-01 / 68. szám
finök :■ Kinyomatván, újra fel fog olvastatni. Most a’ napirendre megyünk át, folytatva az igazolás kérdését. Horváth Bold, olvassa az igazoló bizottmány jelentéséből az igazoltak névsorát, a’jelentést befejezvén. A ház helyben hagyta. Elnök: Most vettem Haller Sándor úr levelét, hol irja, hogy egy nyomtatványban azt olvasta, miként fi őrnagynak mondatik , holott fi valóságos őrnagy; de az igazoló bizottmány őt valóságos őrnagynak vevén, levelére nincs szükség, mert igazolt követ . Egyébiránt a’ megholtakhoz lehet sorolni Radnai Miksát, ki szerencsétlenül meg holt, ifjúságának virágzó korában, és kerülete uj választásra felszólítandó. ’S e’ szerint meghagyatik a’ jegyző úrnak, hogy az igazolás megtörténvén, készítse el a’ lajstromot, ’s ha a’ háznak még egyszer átalános szavazás végett felvenni tetszik, fel fog olvastatni. (Nem törvényjavaslat ez!) Halász Bódi: Szerintem meg kell különböztetni egy törvényjavaslatot az igazolástól; itt mindenik eset különböző; (a’ zaj miatt nem lehet hallani.) Itt nem szükség újra szavazni; midőn az igazolás iránt a 1 3. pont elhatároztatott, hogy kik legyenek igazolandók ? az a’ háznak határozata volt.--------------Abonyi István: Egyike vagyok azoknak, kik a’ ház szabályait fentartatni kívánják, távol lévén attól, hogy a’ ház határozatait csak részben is megrendíteni kívánnám. De méltóztassanak visszaemlékezni a’ szombati tanácskozásra, mikor fontos okoknál fogva némelly képviselők iránt méltóztattak határozni, akkor szó volt arról, hogy Graefl követtársunk útban van, ’s ma holnap ide érkezendő leszen. Többeknek volt akkor szándéka nyilatkozni, de nem lévén teljesen bizonyosok arról, hogy útban van, hallgatásban múlt el a’ dolog. Azonban ő még az nap megérkezvén, most itt a’ házban helyet is foglalt. Minden esetre igen fontosok azon okok, mellyek őt hazafiyi szándékának minél elöbbi teljesítésében hátráltatták; ’s miután a’ képviselőhöz Nagy Károly követnek megjelenését elegendőnek fogadta el az ő igazolására: kérem a házat, hogy azon méltányosságot Graefl irányában is tanúsítani méltóztassék, ki nyomasztó körülmények miatt eddig meg nem jelenhetett. Madarász József: Az előttem szóló képviselő állítását, ki azt hozza fel, hogy Nagy Károly épen akkor jelenvén meg, mikor szóba hozatott, az által magát igazolta, alkalmazza Graefl József úrra is. Én ezen alkalmazást el nem fogadhatom, mert Graefl József a’ már hitelesitett jegyzőkönyv szerint azoknak sorába igtattatott, a’ kik meg nem jelentek ’s magokat nem igazolták, Nagy Károly pedig épen akkor jelent meg, mikor szó volt róla. A’ két tárgy tehát egészen ellenkező egymással; azért én Graefl urat, miután a’ háznak martius 1-én kelt határozata folytán, a’ meg nem jelentek közé soroltatott, és ollyannak tartom, ki a’ vész perczeiben jelen nem volt, ’s csak most jelent meg távollétének igazolására, a’ választmány elébe utasítani óhajtanám. (A’ ház előtt is ki lehet hallgatni.) Itt nem lehet őt kihallgatni, ’s a’ ház köteles az igazoló választmány véleményét meghallgatni. Kazinczy Gábor: Az előttem szóló Madarász Józseffel nem vagyok egy értelemben, mert véleményének akkor volna helye, ha Graefl József azon napi gyűlés jegyzőkönyve hitelesítése után érkezett volna meg, a’ melly nap határozatára az előttem szóló a’ következtetést alapítja. De én mind a’ parlamentaris, mind a’ megyei életből azt tanultam, hogy valamelly napnak határozata bevégzett ténynyé csak a’ jegyzőkönyv hitelesítése után válik, ’s már most kérdem a’ házat, hogy azon nap, midőn a’ határozatot meghozták, Nagy Károly történetesen jelen volt a’ gyűlésben, Graefl pedig nem a’ gyűlésben, hanem csak Debreczenben, ’s Nagy Károlynak az napi ittlétét tökéletes igazolásnak veszi a’ ház, ellenben pedig Graefl barátunkét nem ? Sokszor megtörténik, hogy a’ logica is lehet hóhér, de én nem szeretem, ha a’ logica hóhérkodik, ’s azt hiszem, hogy Graefl igazolására szükség nincsen, miután megjelent. Tóth Lörincz: Azt hiszem, ha arra nem tekintek, hogy addig jegyzőkönyvet nem ismerek, mig az hitelesítve nincsen, hogy a’ tiszt. ház bizonyosan nem egy határozatnak rideg holt betűjéhez, hanem szelleméhez kíván ragaszkodni, meg nem foghatom azon passiót, hogy bizonyos embereket okvetlen azok sorába akarunk helyezni, kiket a’ haza hűtlen fiainak bélyegeztünk, a’ határozatnak szelleme tisztán az volt, hogy azok, kik nehéz időkben a’ haza ügyét önkéntesen elhagyták, itten megnem jelenhetnek, ’s hogy ne jöjjön elő azon kellemetlen eset, mellyet a’ honvédelmi bizottmány elnöke tegnap megemlített, a’ határozatnak szelleme szerint úgy látom, hogy Graefl kétségkívül megjelenése által a’ hitelesitett jegyzőkönyv előtt igazolva van. Egyébiránt ha méltóztatnak megengedni, említhetem azt Graeflre nézve, hogy Peströli kiindulásunk nyomán a’ kormány elnökét meg akarta keresni, ’s megkérdeni aziránt, hogy miután főbírói kötelessége összeütközésben látszék lenni képviselői kötelességével, mit legyen teendő; de a’ kormányelnök eltávozván, eziránt vele nem értekezhetett, ’s lelkiismeretes kötelességének ismerte a fővárosban bírói állásának megfelelni, mellyre bizonyosan több politicai bátorság kivántatott, mint itten beszédeket tartani. Továbbá ő Pesten a’ Windischgraetz által kivetett törvénytelen adónak a’ haza érdekében ellenszegült, ’s ezen bátorságának köszöni, hogy Pest városi főbírói hivatalától elmozdittatott. Azt gondolom, midőn ezen adatok előttünk állanak, nem lehet rá ok, hogy őt miért ne fogadnók örömmel. (Szavazzunk !) Kovács Lajos: Azt hiszem, hogy előttem szóló Tóth Lőrincz barátom felfogásom szerint a’ kérdést nem a’ leghelyesebb térre állitotta, mert arról nincsen szó, valljon Vrnefl József társunkat örömmel fogadjuk-e vagy ne. Én kimondom, hogy a’ leg őszintébb örömmel üdvözlöm őt. (Zaj!) Én azt mondom ki, a’ mit érzek és a’ mi meggyőződésem. De ez nem azt teszi, hogy az által, mert őt örömmel üdvözlöm, már 5 képviselő közöttünk. Magát a’ dolgot tekintve azt vagyok bátor mondani, a’ mit már szombaton mondottam, hogy mi a’ bonyodalomba azért vezettetünk, mert személyek szempontjából fogjuk fel az elvet. Mi lesz ennek következése ? Itt van a’ lajstrom, melly azt mondja, hogy az egyik megjelent, a’ másik nem jelent meg, az egyikre azt mondjuk, hogy jelenléte legjobb igazolás, ’s a’ másikra kétségbe veszszük, vallyon jelenlétét lehet-e igazolásnak vetni; némellyek igazolták magukat a’ választmány előtt, de engem ez sem elégít ki; én egyforma jogot és kötelességet akarok minden képviselőre nézve, vagy minden képviselő igazoltnak vétessék, vagy mindenki köteles legyen a’ választmány előtt igazolni magát. Én azon kérdésbe nem akarok bocsátkozni, hogy ez vagy amaz igazolja magát, hanem itten elvet kell kimondani, azt t. i. a’ mit a’ kormányelnök tegnap kimondott, ki a’ veszélyt velünk nem osztotta, az ide nem ülhet többé, ’s a’ kik el nem jöttek fenhagyatik nekik az igazolás, de igazolás nélkül ide nem jöhetnek. (Helyes!) Elnök: A’kérdés egyszerű! könnyen el lehet intézni. Két vélemény nyilváníttatott. Szabadffy: Szót kérek. (Irányi következik.) Irányi Dániel: Ha a’ többség Kovács Lajos indítványát elfogadja, el állok a’ szótól. (Elfogadjuk!) Ha vannak, a’ kik ellene akarnak szólani olly értelemben a’ mint már történtek felszólalások, fentartom jogomat. (Elfogadjuk !) Elnök: Az egyik kérdés az lehet, hogy Graefs ugyan megjelent, mindazonáltal igazolása végett utasittassék a’ választmányhoz, ’s a’ választmány jelentést tévén, akkor fog iránta a’ ház határozni. A’ kik ezt elfogadják álljanak fel. (A’nagy többség feláll!) Szász Károly: Egy szám volna , a’ választmány jelentése végén egy nevet olvasok, melly örökre nevezetes marad, nemcsak Erdély, hanem Magyarhon életében is, az előtt, a’ ki felfogni képes, mit tesz Erdélynek magyarhonnali egyesülése. Erre nézve Erdély részéről a’ fő szerző meghatározott Kemény Dénes volt, felkérem tehát a’ házat, hogy ezen elhunyt jeles hazafinak emlékezetére gyász beszédet tartani méltassanak. (Helyes!) (Szász Károly legyen szónok!) (Kazinczy.) Pap Zsigmond: Az elhunytnak érdemeit senki sem festhetné jobban mint Szász Károly, a’ ki annak egész életét ismerte. (Helyes!) Elnök: Az iránt közönséges az akarat, hogy elhunyt jeles hazánkfiának utólsó tisztesség tételére gyászbeszéd tartassék, és ezt végzésnek ki is mondom; de ki legyen a’ szónok eziránt megoszlanak a’ vélemények, ha jól vettem észre Kazinczy urat kívánják. (Szász Károly!) Zelk József: Megtörtént az unió és nincs többé Magyar és Erdélyország, hanem csak királyhágón túli rész, de mindenesetre nagyobb benyomást tenne a’ királyhágón tuliakra, ha egy királyhágón inneni képviselő szónokolna Kemény Dénes felett. (Kazinczy.) Besze János: Legyen tehát a’ szónok mind a’ kettő. Elnök: Jeles ember mind a’kettő és bizonyosan mind a’ kettő remekelne, de úgy látom a’többség Kazinczyt kívánja. (Helyes) Mikor fog tartatni a’ beszéd, ez iránt jelentést fogok tenni. Egyébiránt én is követelem, hogy Vadnay Miksa borsodmegyei képviselő felett, kinek ifjúsága virágában történt elhunytét Szemere Bertalan országos biztos úr jelentette, és a’ ki mint kormánybiztos jelesen működött, szinte tartassék gyászbeszéd, (helyes ! Szász Károly legyen a’ szónok). Tehát a’ szónok Szász Károly leend. Kubinyi Ferencz: Miután tegnapelőtt az hozatott fel egy érdemes képviselő társunk részérül, hogy találkozott követ, a’ ki Pesten az országgyűlésen alig volt jelen 4 napig, ’s dijait 4 hónapra mégis felvette, azt tartom ezen visszaélés elhárítása tekintetéből, de gazdászati tekintetből is, szükséges lenne kijelenteni, hogy a’ képviselő urak, csupán azon időre fogják dijaikat kapni, a’ mellyet itt töltenek. E’ határozatot azokra is kivánnám kiterjeszteni, kik kormányi megbízatásnál fogva vannak távol, mert nekik szinte jár a’ diurnum. (Formulázni tessék az indítványt). Szalay Antal: Én tovább kívánnék menni, ’s az indítványt azokra is kiterjeszteni, a’ kik katonai szolgálatban vannak. Madarász József: Azt hiszem, hogy Kubinyi képviselő társunknak igazsága van, de óhajtanám, hogy a’jövő ülésbe az indítvány formulázva beadatván , tárgyaltassék. (Helyes.) Elnök: Tehát e’ részben megkívánja a’ ház, hogy Kubinyi és Szalay képviselő urak formulázva terjeszszék elő indítványaikat. Egyébiránt a’ szőnyegen forgott tárgy be lévén végezve, nincs egyéb hátra, mint hogy a’ mit a’ ház végezett, azt az elnökség a’ maga rendje szerint teljesítse. Most Bartal képviselő kíván még szólani. Bartal: Engedelmet kérek a’ tiszt. háztól, hogy figyelmét ismét az előbbi munkára, az igazolás munkájára kívánom visszavezetni, ’s azon kérdést teszem, váljon ezen munka felett, mint rendszeresen más nagyobb munkák felett, még utoljára az egésznek el vagy el nem fogadását kivánja-e a’ ház kérdésül kitűzni vagy sem? (Felkiáltások: Nem!) Tudom, hogy csak törvényczikkeknél rendeli ezen eljárást a’ szabály, de azon egyre kívánom mégis figyelmeztetni a’ tiszt. házat, hogy az előbbeni végzés, mellyet tisztelt barátunk Graefl úr iránt hozott a’ ház, a’ február 28-ki végzéstől lényegileg eltér, miután abban megjelenési határnapul martius i seje volt kitűzve, ’s erről figyelmünket nem kellene elfordítani. Vannak számos követek, kik ha a’ febr. 28-ki határnapot megtartják, az igazolás munkája alá nem jőnek, ’s hozzájárul ehhez az is, hogy a’ febr. 28-ki végzésnek más értelme van, mint a’ most hozott határozatnak, t. i. az, hogy azon helyek, mellyeket a’ meg nem jelent képviselők elfoglalva nem tartanak, üreseknek tekintetvén, uj választások rendeltessenek. Azt kérem, tekintetbe kell venni, valjon mi ezáltal nem fogjuk-e elzárni sokak elöl az utat, szinte azon jótékonyságban részesülni, mellyben részesítettek Graefl és Nagy Károly képviselők? Azt hiszem, ez fontos oldala a’ dolognak, ’s más fontos oldala még az is, hogy miután a’ tiszt, ház a’ méltányosság, a’ kegyelemosztogatás terére ment, — ’s én megvallom, nem voltam megelégedve azzal, hogy a’ képviselőhöz teljes szigorúsága által elzárta maga előtt az utat, — ’s miután mondom, a’ tisztelt ház a’ kegyelem-osztogatás terére átment, mégis sokakat igen nagyon sújtott, kik physice akadályozva voltak megjelenni, mert ki physice van akadályozva megjelentetésében, az bizony akadályozva van, bármiféle iratot is ide küldeni. Kérem tehát a’ tisztelt házat, hogy miután némellyek a’ ház által nyújtott jótékonyságban részesültek, részesittessenek a’ többiek is, annyival is inkább, mert hozzá járul még az, hogy a’ ház ollyformán terjesztette ki a’ nyújtott jótékonyságot, ’s ollyformán nyilatkozott, a’ mi annyi, mint semmi; minthogy t. i. többnyire 14 napi határidőt szabott azon követeknek, kiket egyes barátaik betegen hagytak el, ’s később holmi tudósítást kaptak felölök, a’ mit aztán bejelentettek, ’s magam is tudok esetet, hogy betegen maradt el egyik társunk; de azért, mert valakit jan. 4-kén betegen hagytam el, ezt nem tartom elegendő oknak, hogy több jótékonyságban részesítsük, mint azt, kit történetesen nem ismervén, beteges állapotáról tudomást nem szerezhettünk. Ha tehát azon mód, mellyet felállított a’ ház, miszerint az elnök értesítse az illetőket, hogy 14 nap alatt küldjék be igazolásukat, némellyekre alkalmaztatott, nem látom át, miért zárjunk el ezen jótékonyságtól másokat is? (Zaj.) Én egyformán kivánnám mindenkire a’ jótékonyságot kiterjesztetni. Egyébiránt tudom, mikép a’ szabályok értelmében nem követelhetem, hogy e’ tárgy felett uj szavazás történjék; hanem mégis az anomáliára, melly fenforog, kívántam a’ házat figyelmeztetni. (Átalános felkiáltás: napirendre!) Elnök: Ezt tehát nem is kívánja a’ ház tárgyalni?(Nemi)Az igazoló választmánynak volna valami jelenteni valója, de az iratok nincsenek itt; szerdán tehát, a’ legközelebbi ülésben, fogja jelentését megtenni. Ezzel az ülés eloszlott. BELFÖLD, Pest, mart. 20. Ugyan az isten áldja meg önöket, mikor indulnak már seregeink felénk, hogy kiszabadítsanak bennünket a’ „nyomorúság földéről, a’ szolgálatnak házából.“ Fogalmuk sem lehet önöknek azon temetői csendről, azon zajtalan pangásról, melly jelenleg a’ fővárosban uralkodik. Az ipar megállott, a’ kereskedés fönakadt; sőt az élelmiszereket is annyira kénytelenek vagyunk nélkülözni, hogy ha Buda felöl nem hoznának, tán éhet kellene elvesznünk. Mi csak akkor adjuk jelét az életnek, ha olly híreket hallunk, minő volt például a’ közelebbi szolnoki csatáé. Minden ember az utczákon volt; szemünkben örömfény ragyogott, ’s melegen szorítottuk meg egymás kezét, midőn láttuk a’ vert császári had maradékát, hosszú orral térni falaink közé. Még csak most látjuk, minő nevetséges ámításokkal akarnak bennünket ezek az áldott császárnak eláltatni, miután az ön által megküldött, ’s szerencsésen kezemhez is jutott néhány szám „Közlöny“ meggyőzött bennünket a’ valóról. Közlök azonban önnel némi classicus pesti hazudságokat, hadd lássák legalább egyik ágát azon nyomorúlt politicának, mellyet a’ mindenfelől megszorult schwarzgelbek sikerrel remélnek bukott ügyök diadalára fölhasználhatni. A’ szolnoki csatáról azt írták a’ pesti lapok, hogy a’ császáriak a’ pártütök seregét tömérdek veszteséggel átverték a’ Tiszán túlra. Aztán, midőn e’ győzelem daczára is jónak látták Pestre szaladni, akkor azt mondta a’ „Figyelmezö“: nem kell félni, hiszen azok csak az előcsapatok, a’ sereg dereka oda maradt. (Különben ebben igazsága is volt, mert a’ sereg dereka csakugyan oda maradt, még pedig örökre.) Csuha, péterváradi kormányzóról azt írják,hogy föl akarja adni a’ várat. Aradnál közelebb egy ütközet történt volna, mellyben a’ magyarok 10 ezret vesztettek, a’ kik megmaradtak pedig nyakra főre szaladtak Erdély határi felé. És igy Arad és környéke megtisztúlt a’ pártütőktől, így ir a’ „Magyarör.“ Kossuthról újabban azt hiresztelik, hogy a’ bankógyárt eladta egy zsidónak 2 millióért, de úgy, hogy e’ 2 millió mind osztrák bankjegyekkel fizettessék ki. (Nem veszik-e önök e’ fogásban észre, a’ haldokló osztrák hitelnek szánandó végvonaglását ?) János herczegröl a’ napokban azt a’ hirt hallottuk , hogy meghalt volna. Egy másik lap azonban úgy módosítja, hogy ez még nem bizonyos, hanem csak halálos beteg. Végül nem mulaszthatom el, hogy ne figyelmeztessem önöket, mikép mi itt általánosan óhajtjuk, bár seregeink minél gyorsabban operálnának, mert az osztrákok erősen újonczoznak! A’ csehek ugyan, úgy halljuk, ellenszegültek a’ katonaszedésnek, ’s bár minden tartomány igy tenne, de mennyire ösmer.