Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-15 / 80. szám
Névjegyzéke azon Tokaj városabeli buzgó honfiaknak, kik a magyar sereg számára bor és pénzbeli ajánlatot tenek: Terhes Benjámin orvostudor 1 hordó bort, Lux Leopold 1 hordó bort, Heber község 1 hordó bort, Heydák József 1 hordó bort, Oláh Miklós 2 hordó bort, Csépi Dániel 1 hordó bort, Divinyi János 20 itcze bort, Heizer Károly 20 itczét, Kröczer Ágoston 10 itczét, Poszpisel Ferencz 50 itczét, Mocsonyi Mihály 12 ft 30 krt, Rácz Tamás 25 itcze bort, Hejdák Ferencz 2 ft 30 krt, Szakolczay 2 ft 30 krt, Schwarz József orvos 12 buttelia aszszúbort, Spielembergné 1 hordó bort, Boronkay Zsigmondné 20 itcze bort, Pavelkovics János 15 itcze bort, Szathmári István 10 itcze bort, Tann József 25 krt. Összesen adtak 8 hordó és 170 itcze rendes bort,12 butellia asszúbort,és pénzben 17 ft 55 krt. Tokaj, mart. 20. 1849. Gyűjtő: Szabó Károly, Tokaj város főjegyzője. Igazítás. A’ Közlöny 78-dik számában a’ 13-dik huszár ezredhez kinevezett főhadnagy Körházi Andrásnak rangja ’s illetménye nem április hó 1-től, hanem múlt év dec. hó i-ső napjától számítandó. Menyhárt, ezredes. BELFÖLD. Debreczen ápril. 14-én. Históriánk harmadik periódusa is befejeztetett. Istennek hála a’ Habsburgok megszűntek népünk koronás zsarnokai lenni. A’ császári ház, melly háromszázadon át csak bűneivel tévé magát e’ hazában emlékezetessé, e’ napon a széles Magyarországból, annak kapcsolt országai, tartományai és részeiből egyszer mindenkorra örökre száműzetett. Száműzetett a’ koronás fő minden férfi és nő tagjaival, ivadékival. Megszűnt e’ hazában polgári joga. Kikergettettek mindenestől. A’ trón üres. A’ haza királytalan. A’ nemzet független, szabad , önálló, melly önmagát maga által kormányozza szent törvényei által. E’ nagyszerű factum, mellynek hasonlóját ezer éves nemzeti életünk nem mutatja, april. 14-én szentesittetett a nép képviselői által. Martius 15-ke kikiáltá a’ szabadság, egyenlőség, és testi vértséget; april. 14-ke e’ földi boldogság e’ szent háromságát megszentesitette. Üdvözlégy april 14-ke alapja izmosulandó nemzeti nagyságunknak. A’ történet a’ messzejövőben megállapodik emlékednél, ’s a’ polgároknak, kik határzott elvű, ’s akaratú megteremtőid voltak, mesolaumot alkotand, melly daczolni fog az idő minden viszontagságival. Mert azt, hogy a’ magyar nép függetlenné mondassák ki a’gyűlölt habsburgi fajtól, kívánsága, lelki imája volt minden becsületes magyarnak, ki a’ királyi garázdaságot a múltban olvasá, a’ jelenben tapasztalá, a’ jövőben sejthető. Az, mit egy honnak minden becsületes polgára lelkéből óhajt, minek kiküzdéseért legjobbjaiból másfélszáz ezret állított a’ harezterére viaskodni elszántan, csüggedetlenül, — nem lehet, nem szabad elhamarkodásnak mondani. Jól megérett gyümölcs volt ez a’ nemzet életfáján, mit le kelle szakítani, hogy magától ne hulljon le, mikor aztán nem álla tán hatalmunkban meggátolni, hogy gödörbe, vagy sárba ne gördüljön. Kézzel lábbal azon dolgoztak a’ habsburgi család elbizakodott tagjai, hogy a’ hisztoriailag monarchicus érzelműnek bélyegzett magyar ki véleményük szerint legfölebb politikai handabandákban, vagy egyleti gyűlésekben szokta magát minden sérelmeiért expectorálni — minél előbb, a csak képzelhető gyorsasággal gyűlölni tanulja őket. Nem tudom, ha fognak-e örvendeni, de művök megtenné egészséges vérű népünkben a’ nem czélzott eredményt. Hadseregünk folyvást veri, kergeti a’ szolgahadat, ’s népünk törvényhozói a’ kormány elnökének indítványára kimondta, megalapította a’ függetlenséget, felbontotta a’ háromszáz esztendős sógorságot, melly téren a passivusok mindig mi voltunk, ’s elkergette a’ Habsburgokat örökre. És a’ szükséges, mellözhetlen ténynyel belépett a’ magyar nemzet az európai önálló népek sorába. Kimondta, hogy róla nélkűle többé senki sem határozhat. Ötezer négyszög mértföldével, 15 millió lakosival, ’s a’ majd két száz ezerig emelkedendő hadseregével tért foglalt az európai hatalom mérlegében hol mint aetiv tényező nem sokára szerepelni is fog. Europa e’ nagyszerű manifestation örülni fog, a’ hatalmasságok — tán egynek kivételével — szikesen szoritnak kezet az új társsal, mert mindegyiknek saját érdeke inkább hajol egy egészséges, életre termett nemzeti hatalomhoz, mellyben bízni, mellyre támaszkodni lehet, mint egy beteges, ingadozó ’s csak cselszövényes ’s adósságiról ismert dynastiához, melly nyelvét csak hazudságra mozditá, ’s kezét csak jog és vagyon rablásra terjeszti ki. Az osztrák dynasztia vége felé önmagának is terhére vált; ’s hogy 1849 évig fennmaradhatott, inkább tulajdonítsa a’ kölcsönös féltékenységnek, mellyel az európai eddigi öt hatalmasság egymást kiséré, mint azon hamis respectusnak, mintha azok előtt akár morális, akár physical hatalmával határzólag ponderálna. Az angol mind inkábbi gazdagodás felé gravitálván, hazánk termő rónáin, kimerithetlen egyéb jövedelmi forrásokban, ’s főleg nemzetünk szeplőtlen jellemében, ’s azon szilárd hitelen, melly szerint egyetlen fillérrel sem vagyunk lekö- telezettei semmiféle tözsérnek, szívesen lát bennünket mint teljes joggal alkudozó félt. A’ franczia nevénél fogva is szabadság népe, isten és embert lazítana maga ellen, ha lelke mélyéből nem szorítva magához mint független uj testvért. Az olasz, egy nép azon téren át, mellyen álltunk mi, ’s a’ hasonló viszony hasonló érzelmeknek lehet csak támasztója. Az összes német nép halát a’ frankfurti professorok által nem úgy képviseltetik, mint érdemelné, ’s a’ legújabb fordulatok egy dynasztia jégölébe sodrák: mindazáltal bátran lehet bennök annyi életrevalóságot föltételezni, hogy a megállapított alapszabályok szerint mijükben működendő kormány csak barátunk lehet, ’s erkölcsi, és kereskedési tekintetben erős gyámolt lelünk ott. A’ török, ezen históriai ellenünk, korábbi időben felvilágosittatva helyzetéről, hogy ingó trónja Magyarhon függetlenségében egy olly oszlopot nyerend, mellynek ellenében a muszka irigység, és ármány európai kudarczot vall, felénk hajlik, a minthogy már eddig is irányunkban neutrális hatalomnak nyilatkoztató magát. Viszonyaik a’ külhatalmak irányában körülbelül ezek lerhetnek. Ellenségink a’ megriasztott schwarzgelb hadak, mellyeket hiba nélkül nem lehet többé osztrák hadaknak nevezni, minthogy az osztrák név egy nemzet neve, melly becsületes nép, szabad életre termett, ’s hiszem, hogy a mai magyar hongyűlési határzat hírének vételével megvillanyozottan fog lépéseket tenni, határozottakat, mellyek a’ Magyarhoni határin tulkergetett Habsburgokat meg fogják döbbenteni, ’s a’ martius 4-ki alkotmányt elmagyarázni. És a’muszka. Ez adhat egy kis bajt, azonban aggódni miatta, vagy mi több megrettenni, ezt csak kicsinyhitű teheti. A' szentpétervári udvar mindig híres volt önző politikájáról. Ő meg van győződve, hogy Magyarhon ügyeibe teendő beavatkozása európai háborút,’s ez ismét a’ szentpétervári czári trón szólomlását, vagy legjobb esetben ennek hatalma jól megnyirbálását eredményezhetné, és ezért a muszka egy olly házért, mellytül ő semmi kárpótlást, ellenben mellette küzdve a’ legnagyobb veszteséget szenvedhet, koczkát vetni aligha fog. De ha mégis tenni akarná, ám tegye, mi túl vagyunk azon állapoton hogy bár mi rázkódás által elenyészhetnénk. Elveszhetünk néhányan igenis, talán több ezeren, de a ma megállapított nemzeti függetlenség annál szebben fog felvirágzani, kövérittetvén elhullóit szolgáinak vérétül, csontjaitól. Azért sokszorosan üdvözlégy april 14. királykergető emlékezetes nap. Benned látja a’ polgár szabadelvű törekvésének jutalmát, benned a’ katona harcsának biztosítékát, ’s benned a’ nép jelenje hitét, jövője reményét. Te a szeretet napja vagy melly száműzöd körünkből a’ gonoszságot, ármányt és árulást. Tiszta lesz minden, mint a’ becsület, ’s ki ide me szenteletlen kezekkel járulni, az pusztuljon el, mint elpusztultak a’ Habsburgok, és az ó testamentomban a’ bérpoklosok. Debreczen, aprili4- Három hónappal ezelőtt, midőn napjaink borultabbak voltak még mint most, a’ nemzet, azon őszinte ragaszkodásnál fogva, mit a királyi család iránt minden időben tanúsított, de azért is, hogy polgár vér ne folyjon e’ hon földén, a’ kiegyenlítésszempontjából egy küldöttséget nevezett Windischgraetzhez, ’s nemzeti önadlása s szabadsága csonkítása nélkül, talán hajlandó is lett volna a’ „bedingte Unterwerfungra. De a’ gyözhetlen vezér — mert illyennek álmodá magát — az „unbedingte Unterwerfungot“ dobta fejünkhöz. A’ rém ijesztő volt akkor és rettenetes; de midőn mint férfiakhoz illik keményebben szemébe néztünk, elnémult, eltörpült,’s azóta a’gúnynak és gyalázatnak minden gondolható phasisain keresztül esett. Soha felfuvalkodottabb geg nagyobb kudarczot nem vallott. Ilyen sorsa volt mindig a’ magyarnak, mióta Austriát királyi székébe ülteté. Minél rendületlenebb volt hűsége, annál súlyosabb volt a’ nyomás, melly reá nehezült. Jól tudó Austria, miszerint a’ szabadságára féltékeny nemzet , melly most térdet hajt a’ trón előtt, bűszült oroszlánként riad fel, ha megbántatik, Austria ingatagnak hitte lételét, még nemzet él mellette, melly a’szolgaságot gyűlöli. ’S e'meggyőződés szülte a mart. 4-kei edictumot. Azonban rútul csalódott számításaiban. A’ zsoldos sereg, mellyet nyakunkra küldött, egyre kergettetik; űzi egyfelől az öntudat, mert nincs igazság mellette, másikról vitéz seregünk fegyvere, melly az ellent nem számára, hanem keresi. . Megérjük nem sokára, hogy nem fog dúlni ellenség e’ haza területén’s kétségbeesve kiáltozandja határainkon a’ világnak: „ne bántsd a’ magyart.“ Austria, melly a’ szabadság eltiprására törekerett, egyedül maradt,rokon és barát nélkül, mint sivatag pusztán a száraz kóló. Megvetéssel fordult el tőle Európában minden nép és fejedelem, nekünk sem szabad többé reá támaszkodni. Az Európa szerte felmerült események oda látszanak inteni bennünket, hogy kimondjuk függetlenségünket Austriától, hogy kijelentsük, mikép egy ollyan uralkodó házzal, melly törvényt és jogot szentségtelenül tapodott mindenkor, semmi köze nincs többé a’ magyarnak. A’ köröttünk lakó szomszéd népek egyre zúzzák szerte a’ zsarnokság bilincseit,’s mi volnánk egyedül olly gyávák, magunk iránt olly hűtlenek, hogy tovább is viseljük a’ kényuralom súlyos igáját. Északi Olaszországban a’dolgok új stádiumba léptek. Káróly Albert trónjáért küzdött, nem az olasz nép szabadságáért. A’ trónt elveszte a’ király, a’ nép meg fogja őrizni szabadságát. Ama fenbangon kürtőlt győzelemről, mellyet az osztrákok a piemonti seregeken nyertek, méltán mondhatja el Radeczky azt, mit a’ hajdankornak egyik hőse mondott: még egy illy győzelem ’s veszve Austria. Közép olaszban kikiáltá a’ szabad köztársaságot. Sicilia egy hajszálnyit nem engedett jogaiból. Franeziaország örvendve nézi a’ népszabadság fejlődését, mellynek zászlóját első mutatta fel Europa előtt, ’s nem fogja segélyét megvonni a’ néptől, melynek szilárd akarata szabaddá lenni. Angia a’szabadságért küzdő népik iránti rokon szín’ ének nyilvános jelét legközelebb a’ külügyministernek azon parlamenti nyilatkozatban adó, miszerint Sicinát lázadó tartománynak nem tekintheti. Frankfurt kilépett a’ tétlenség és tespedés azon Sitik köréből, hová Austria szorította. János főherczeg azzonnal távozik, mihelyt a’ birodalmi gyűlés életének némi jelenségeit mutatta. Austriának egyedüli oszlopa, mellyre támaszkodhatik az orosz. És lehet, hogy fel fog kelni az északi kolossz ’s pusztító áradatként futandja végig a’ szabad népek hazáját; de mozdulatában fogja hordozni enyészete magvát. A’ nép mellyel durva kény ostorozott meg ifjútt szellemet viend haza a’ szabad népek köréből ’s nem görbesztendi soha nyakát újólag a’ kínos járom alá. Ott áll északon a’ lengyel, kinek keblében elevenen él a’ szabad hazának emléke ; délen a’ Pruth partjain ezernyi török sereg táboroz, hogy ellensúlyozza rohanó hatalmát az orosznak. Nehány év, talán hónap előtt, nevetségesnek tartottuk szinte, hogy a’ török, ki egykoron annyi részt hozott hazánkra, szövetségesünk lehessen; nem hiheténk , hogy kitörülhesse valaha az idő az ellenünki gyűlöletet, melly örökség gyanánt firól líra átszállóit. Az események csodás fordúlata azonban lehetővé tévé a’ lehetlent. A’ szerencsétlenség és a’ közcsapás hű barátságba fűzi még azokat is, kik egykoron egymás ellen gyilkoló fegyvert villogtattak. A’ magyar és török lerótták egymásnak tartozásaikat. A’ török megtámadta több ízben e’hazát, ’s lakott érette; a’ magyar védte magát, ’s érezhetőleg adta vissza a’ kölcsönt. Nincs tehát többé mitől tartanunk. Ha függetlenségünket ki nem mondjuk, a’szabad népek nem fognak testvérekül elfogadni,’s elsodortatunk Austriával együtt a’ földszinéről. Békés megye april 10. Azt hinné az ember, hogy vitéz seregeink újabb meg újabb diadalai elhallgattatják azon huhogó vészmadarakat, kik szünetlenül csak rosz híreket hordtak szét közöttünk, hogy félelmet öntsenek a’ kislelküekbe és csüggeszszék a bátortalanokat, pedig egészen másként van. Elszorul fájdalmában a’ szív, midőn magyarok közt kell látnunk ollyat, kinek arcza elsötétül a’ magyar vitézség győzelmének hírére, és fájdalmunk kettőzött lesz, ha tudjuk, hogy az illy ember méltatlanul bitorol ollyan állást, mellyet a’legtisztább honszerelem, még pedig tettekben mutatkozott honszerelem díjául szokott osztogatni a’ jutalmazó igazság. Kiknek alkalmuk volt a’ pesti lapokat mostanában olvashatni, tudni fogják, mennyire meg volt azonban gyalázva Békésmegye azon hírrel, miszerint rólunk azt állították, hogy megtagadtuk az engedelmességet a’ honv. bizottmánynak, és a’ császáriakhoz szítunk. Igenis ezt irta rólunk januárban a’ „Figyelmezö“ — ’s ha visszagondolunk arra, hogy ugyanezen lap Eszék vara föladatását, megtörténte előtt már két héttel hirdette, ’s több olly dolgokat jövendőlgetett előre, mik később csakugyan bekövetkeztek , nem kell hozzá mély combinatio, kilátni, mikép hogy az ellenséges lapok ezt állították, nem minden alap nélkül történt. ’S ezek nyomán már féltünk mi is, valljon a’ Figyelmező által említett szándék melly oldalról fog megkisértetii Istennek hála, hogy a’ diadal részünkről sűrűbben következett egymásra, mint semmily gazságnak ideje ’s alkalma lett volna köztünk kiütni, bár nem tagadhatjuk, miszerint erre nézve az első lépés megtörtént már akkor, midőn a’ császári sereg közeledtével a’ megyegyülésen elhatároztatta bizonyos hajdani olcsó notabilitás, hogy a’ német katonának tartsuk készen zabunkat szénánkat. Elég szégyen, elég gyalázat, de megtörtént, hiába tagadnék. Isten látja lelkünket, mi nem örömest gyanúsítunk senkit, nem gyanúsítjuk azon úriembert sem, kiről most szólunk, ’s pedig kiről sok okunk volna több roszat mint jót föltenni; hanem csak szárazon kérdjük a’ nem érdekelt olvasót: nem malistia-e egymást érő győzelmeink fölötti legszentebb hazafiúi örömünket azzal akarni devalválni, miszerint azon úriember azt hmlegeti közöttünk, hogy biztos kútfőből tudja, mikép Radeczki, serege egy részével Magyarországra jő. Mi ezen emberre már februáriusban figyelmeztettük az illetőket, é s ha akkor és most sem értették el, hogy hegedű szóban kiről énekeltünk, majd szolgálni fogunk nevével és egyéb tetteinek elsorolásával is. Megyénkben ez idő szerint Szombathelyi alispán és egy pár erélyes tisztviselő tartja a’ lelket, kik mint egy idő óta hallik, le akarják tenni hivatalaikat az egész tiszti karral együtt. Sajnálnánk, ha e’ hír csakugyan valósulna. Tormási a’ híres ministeri tanácsos , Pest elfoglalása óta itthon Gyulán osztogatja a’ tanácsot. Szép dolog, az a’ hazáhozi hűség! Az általunk nem rég megróvott Békés városi kupak tanácsot nagy öröm, a’ jobb érzésű közönség nagy részét pedig ag- -92