Közlöny, 1849. május (93-119. szám)
1849-05-05 / 97. szám
Debreczen,97 sz.Szombat, május 5. 1849. hivatalos lap. A’ „Közlöny“ hétfőt kivéve, naponkint jelenik meg. — Ára lapjainknak helyben 7 frt, és postán négyszeri szétküldéssel hetenként 7 frt 12 kr. pp., naponkinti szétküldéssel 8 frt pp. — Felvételnek mindennemű hirdetése, mellyek hasáb soráért 5 p. kr. vétetik. — Elősiethetni minden álladalmi postahivataloknál és a* kiadó hivatalban Debreczenben. — 5784 k. HIVATALOS RÉSZ. . HÓDOLAT-NYILATKOZATOK. 4) Mélyen tisztelt kormányzó elnök úr! 638849. Ha mi, Kolozsvár városának polgárai, a’ mélyen tisztelt kormányzó elnök urat arról tudósítanók, hogy a’ magyar nemzet törvényesen egybegyürt képviselőinek 1. évi ápril 14-én hozott határozata — miszerint a’ Sabsburg-Lotzingi dynastiát Magyarország trónjáról örök időkre száműzé — bennünk olly nagy örömet szült, minő ember keblébe csak akkor száll, midőn szive legszentebb vágyai teljesednek, akkor nagyon is felesleges dolgot írnánk. Erre nézve elég csak azt mondanunk, hogy mi a’ hitszegő dynastia hozzá méltó eszközei által feldúlt, romba döntött, és kizsákmányolt szegény Erdély kebelében, egy tiszta magyar ajkú és érzelmű város lakosi vagyunk. Elég azt mondanunk, hogy hajlékaink most is tömvék menekült honfitársainkkal, kiknek hajlékait felperzselték, rokonait hallatlan kínzások közt legyilkolták azok, kiket a* Habsburg-Lotharingi ház, hű alattvalóinak nevezni, ’s ellenünk felfegyverzeni, isten és emberektől nem szégyenlette. Elég csak azt mondanunk, hogy a’ múlt év őszén városunkat is megszállva ártották volt ama zsarnok családbérenczei, kik — ha már közelebbi ’* régebbi múltunkból ki nem tűnt volna — közelebbről megismertettek azon uralkodó ház jóindulatával, melly magát minduntalan népei atyjának nevezgeté, ’s számukra legkegyelmesebben „szeretetét” hagyományozgatá. Igen, mélyen tisztelt kormányzó elnök úr! elég csak annyit mondanunk, mert midőn annyit kimondunk, azt is kimondottuk , hogy Kolozsvár városa ép elméjű lakosi szivéből a’ Habsburg-Lothringi ház iránt minden kegyelet, minden tisztelet régóta végkép kihalt,’s midőn a’nemzetgyűlés nemzetünk testéről e’ hatalmas piócza fajt leszakitá, keblünk leforróbb vágyait teljesité. De keblünknek — ’s hisszük — minden igaz magyar kebelnek legbuzgóbb óhajtásai teljesülének akkor is, és a’ nemzet gyűlés a’ szó teljes értelmében a’ magyar nép képviselőjének azon lelte állal vallá be magát, midőn a’ függetlennek nyilvánított Magyarország ideiglenes kormányát azon férfiú vállaira tévé, ki e’ nemzetet százados álmából felrázta, ki mint vértanú szenvedett érette, ki a’ szabadság, egyenlőség, és testvériség lobogóját első tűzte ki, ’s e’ lobogó alatt sohasem csüggedő bátorsággal , a’ nemzet erejében, lelkesedésében rendületlen bizalommal , és lankadatlan eréllyel mindég elöl küzdött, és hála a’ magyarok istenének küzd e’ mai napig is. És ezen való szivbeli tiszta örömünket, a’ mennyiben a’ kebel érzeményeinek szó tolmácsa lehet, kinyilatkoztatni, és a’ független Magyar haza felelős kormányzójának polgári hódolatunkat legmélyebb tisztelettel benyújtani, legelső és elmulaszthatom honfiúi kötelességünknek ismertük. Őszintén meg valljuk, a’ nemzetgyűlés e’határozata nélkül, a’ magyar haza függetlenségén örömünk sok részben félszegész vala; de így a’ legmagastosabb hála és örömérzettel szenteltük a’ napot, mellyen nemzetünk százados igáját ltrázá, ’s hirdetjük ujongó polgártársaink ezereinek Magyarország függetlenségét. Mert meg vagyunk győződve, hogy csak azon kar, melly akkor is reszkítés nélkül tartá e’ nemzet kormányát, midőn a’ mindenfelől tornyosodó vihar, sok szívet kétségbeeséssel, félelemmel töltött el, sok kezet pedig épen a’ közanya ellen fegyverzett; csak azon kar vezetheti biztos révpartba e’ nemzet hajóját. Kegyed, mélyen tisztelt kormányzó elnök úr, rendületlenül bízott a’ magyar nemzetbe akkor is, midőn a’ kislelkűek gyáván kétségbe estek, és pálczát tőttek felette; hegyed, mélyen tisztelt kormányzó elnök úr, szerette e’ hazát, e’ nemzetet, mert kész volt szabadságáért fejét a’ vérpadra istt hajlani érette. És most e’ nemzet keblében a’ bizalom és szeretet — mellyet ama száműzött család olly könnyelmüleg és gyalázatosan eljátszott — határtalan kegyed iránt. E’ két érzelemtől áthatva, nyújtjuk mi is polgári hódolatunkat, ’s e’ két érzelem, teszi e’ hódolatunkat olly tisztává, és őszintévé, minővel aligha egy koronás fő dicsekedhetik. Fogadja ezt a’ mélyen tisztelt kormányzó elnök ur, azon országrész fővárosa polgáritól, mellyet a’ testvér hazától az ármány, és zsarnokság századokon át elkülönözve tartott, és a’ mellyet rövid egyesülése után a’ testvér keblétől elszakítani törekvők; de a’ melly mint megváltójához, szabaditójához, ragaszkodik az anyaországhoz és benne kegyedhez. Rendelkezzék felettünk mélyen tisztelt kormányzó elnök úr, azon meggyőződéssel, hogy Kolozsvár polgárainak egy és változhatlan akarata, a’ magyar nemzet függetlenségével függetlenségéért élni és halni, mint szintén legfőbb és legbuzgóbb óhajtásuk, hogy a’ nemzetek istene, a’ szabadság és igaz ügy oltalmazója, ki midőn honunknak a’ mélyen tisztelt kormányzó urat adá, kegyelmes szemmel tekints ránk, tartsa meg és segélje a’ mélyen tisztelt kormányzó elnök urat, hogy mint megkezdette, diadalmasan ki is vívhassa nemzetünk függetlenségét. Mert mi erősen hisszük, hogy ha kegyed 61, élni fog a’ szabad Magyar haza.— Kelt Kolozsvárit, ápril. 26. 1849. Kolozsvár városa közgyűlése: Groisz Gusztáv m. k. főbíró. Kenyeres Károly m. k. jegyző. 162849. •1 2) Békésmegye első alispánja. A’ Magyar haza kormányzó elnökének. A’ f. h. 19. 5821. sz. a. ide kiadott, és ugyan csak a’ f. hó 25-én vett rendelete értelmében, a’ nemzeti gyűlésnek Magyarország függetlensége iránt hozott határozatát, előbb azt 500 példányban kinyomatván, az egész megye községeinek képviselői és tekintélyesebb tagjai jelenlétében, polgári és egyházi ünnepélyesség szertartásai, egyházi és világi szónoklat, mozsarak durrogásai, és zenekiséret mellett, kikiáltattam, kihirdettem és kötelező erőbe léptettem. A’ tengernép mint saját keble kivánatát fogadta, lelkesedése leirhatlan, magaviselete tiszteletre méltó volt, kedve tomboló, zajos és őszinte, vigassága egész éjjel tartott, a nélkül, hogy csak egyetlen botránykoztató, nem tény, de csak szó is jött volna közbe, — hálás elismerés hangzott mindazok iránt, kik a* npmxAt. ftorypi* lowlík, kitünőleg hódolt kormány elnök ur érdemeinek, mi a dolgok állásának józan felfogásáról nyújt bizonyítást. Az ünnepélyt emelte különösen a’ megyében tanyázó Károlyi ezred közremunkálása, kikből felszólításomra jelen volt az egész tiszti kar, és a’ közvitézekből egy teljesen fölszerelt, igen derék lelkületű század. Nevelte a’ gyulai prépost Rázel József egyházi szónoklata, kit meg kellett említenem, mert valóban szívemelő volt azon komoly, érzékeny és minden tekintetben mély logica, mellyel megmutatta, hogy az az ember, ki az austriai háztól utálattal el nem fordul, vagy épen hozzá ragaszkodik, nemcsak nem magyar, nem becsületes ember, de még csak nem keresztény. Az ünnepély és kihirdetése határidre csak 48 óra lévén, az eredmény még most nem több, mint, hogy az ünnepély végeztével a’ sérült honvédek ápolására, az elhaltak szülei, özvegyei és árvái fölsegélésére 3000 pft. részint lefizettetett, részint aláíratott, 50 és néhány ujoncz pedig felcsapott A megye egyéb községeben az ünnepély jövő hó 6-át fog megtartatni, úgy rendeztem el, mint azt legjobbnak láttam és nagyobbszerű eredményre számítok. Annyi bionyos, hogy Békésmegye népétől, melly elsz állította ki az ország minden megyéi közt újonczait, mellynek 4,500 gyermeke áll jelenleg a’ harcztéren, életét, vagyonát és mindenét föl lehet a’ hasáért kérni, és ne legyen kormányenök úrnak kétsége, hogy nagy része örömmel, általában véve pedig minden esetre nyugalommal feláldozni kés ne volna, és pedig minden ajkú népe, talán nem hibázom, ha ide értem még az ó hitüeket is. Egyébként a’ tudva levő nemzeti határozatból 300 tót <00 oláh szerkezetű példányt sürgetve, habár sebes postán is küldetni kérek. Kelt Gyulán, április 30-án 1849. Szombathelyi Antal, m. k. Az ország kormányzó elnökétől. Kolozsvár hazafia,s érzelmű lakosai a’ nemzetgyűlés ápril 4én hozott függetlenségi határozat közzetételét azzal ünnepélyesíték, miként a’szabadságharcz sérült vitézei ápolására két ezer fiot ajándékoztak, ’s ezen öszveget az Erdélyben működő országos biztos rendelkezése alá bocsátották. Ezen hazafias áldozatért, Kolozsvár illető lakosainak, a: olly sok ármánnyal nyomorgatott haza szent nevében köszönő szavaztatik. Debreczen május 4-kén 1849. HADI TUDÓSÍTÁSOK, 1. 6461. K. Az ápril 26-kán Szőnynél vívott 's Komárom várának ostrom alóli tökéletes felszabadítását eszközlött dicsőséges csatáról, a’ hadsereg főparancsnokságától következő részletesb tudósitás érkezett: 1 Komáromi főhadiszállás ápril 27-kén 1849. Előle—ges rövid jelentésemet a’ tegnapi győzelmes csatáról következő, eddig tudomásomra jutott részletekkel toldhatom meg. Az ellenség Komárom, de különösen az ismét tökélletesen helyreállított dunahid elleni lövöldözést f. hó 25-iki éjféltájig folytatván, akkor elébb Knézics osztálya ’s utána félórai körökben Klapka és Damjanich hadtestei a’ Dunán átkelvén, még azon éjjel az ellenséges sánczok megrohanására rendbe alakultak. Éjfél utáni 2 órakor a’ megrohanás Knézics osztálya és Dipold alezredes dandára által olly vitézséggel és erélylyel történt meg, mellyhez hasonlót a’ hadviselés története ritkán mutat. A’ sánczok első rohamra bevétettek, daczára az élénk ágyutűznek ’s az erős gyalog örseregnek, kiket a’rohanók szuronyszegezve részint leszúrtak, részint foglyokká tettek. Napviradtával Ó-Szőny is az első hadtest (Klapka) seregei által szuronynyal elfoglaltatván, az ellenség megkergettetett.— Reggeli 8 órakor minden sánczok kezeinkben voltak. A’ mint ezután az osztrák ostromló sereg, az Ács feléi úton az erdő előtt magát felállítván, ’s az ellenség főereje Tata felöl a’ csatamezőre érvén,a’ mi csak akkor kifejlődő osztályaink ellen öszpontos támadást tenni készült, akkor a’ két átkelt had I test, valamint a’ komáromi őrseregnek egy része — 4 zászlóstalj Guyon tábornok úr vezérlete alatt — előre menvén, tüzes viadal támadt, melly délutáni 2 óráig a’ csatasíkon folytattatott és seregeinknek minden pontokoni győzelmével végződött.Az ellenség végkép visszavonult, 's minthogy az nap tovább elönyomulni szándékunkban nem volt, csak kisebb lovas csapatokat, küldtem utánok. ll.iv.lw VII. V J.Ut ...... I.V. vg vi. Baui.iv.lj nllUllU UÍUUlUBg — gal vitte rohanásra, osztálya az nap csodákat tett és legkitűnőbb vitézséggel vívott. Általában a’ tegnapi csata sok vitézeknek adott maguk kitüntetésére alkalmat. így például a’ 26-ik zászlóalj, mellyet sokkal nagyobb lovas osztály körül fogott, magát derekasan addig tartotta fen tömegben állva, mig a’ 47-ik zászlóalj felszabadítására sietvén, a’ lovasságot visszavonulásra kényszeritette. Ezenkívül Németh, tüzér főhadnagynak derék viselete mint 5 den dicséretre méltó, valamint a’ Zerdahelyiféle üteg egy irányzójának önmegtagadása különösen kiemelendő, kinek egy rakéta orrát elszaggatta, és egész arczát tetemesen megsebesítette, de ki szörnyű sérülése daczára ágyúját addig oda nem hagyta, mig az üteg a’ tűzböl ki nem takarodott, ’s csak aztán ment a’ kötözőhelyre az orvos segítségét igénybe veenie. Uly tett dicsérő szóra nem szorult. A’ rohanás és a’ csata eredményei, mikhez a’ sánczokban talált tömérdek mennyiségű lőszerkészlet is járul, legszólóbb tanúságai derék vitézeink minden dicséretet túlhaladó hajthatlan bátorsága és szilárd elszántságának. Ma kis mozgó csapatot indítottam el Ács felé, melly alkalommal az erdőben nagy mennyiségű bombákat, több hordó lőport, számtalan sánczszereket és Ács helységében 24 nagy fuvarszekereket találtunk és azokat birtokunkba ejtettük. Ma minden felül hozattak be foglyok. Ács pedig seregeink s által megszállatott. »] Görgei, I tábornok. II. t . Komáromi főhadiszállás ápril hó 29-én. 1849. I Folyó hó 27-kén a’ sereg egy része Ács felé ment előre, részint az ellenség állásáról tudomást szerzendö, részint hogy az ott 's az erdőben gyanított hadikészletet elfoglalja. Ezen előmenet eredménye lett, hogy az ellenségtől tiszta helységben 300 mérő árpa, 8 mérő zab, 170 mérő bab 1 és 200 zsák, — az erdőben pedig, hol az ellenségnek átjur ] telepje állott, nagy mennyiségű lőszer, szerszámok, mozdonyok, egész rétegzett golyóhalmazok, töltött és töltetlen bombák, lőporhordók és sánerszerek — egy szóval akkora készzlet találtatott, hogy annak beszállításán néhány száz kocsi kit vontatik. Az ellenség sebes marsokban vonul vissza; egy része Győr felé, nagyobbrészt Sz. Fehérvár felé, ott jobb szárnyával egyesülendő, harmadik része a’ Duna balpartján, Csalóközben, Pozsonban, Leopoldvárán van, és Sellyén hídfőt épített. Tegnap az Ács melletti mocsárban egy 60 fontos taraczk találtatott, mi által azon gyanitásunk, miszerint az ellenség ostromeszközeinek nagy részét elásta volna, nagyobb valószínüséget nyert. Végezetül kell kormányzó elnök urat egy, egész hazánkat 97