Közlöny, 1849. május (93-119. szám)

1849-05-05 / 97. szám

Debreczen,97 sz.Szombat, május 5. 1849. hivatalos lap. A’ „Közlöny“ hétfőt kivéve, naponkint jelenik meg. — Ára lapjainknak helyben 7 frt, és postán négyszeri szétküldéssel hetenként 7 frt 12 kr. pp., naponkinti szétküldéssel 8 frt pp. — Felvételnek mindennemű hirdetése, mellyek hasáb soráért 5 p. kr. vétetik. — Elősiethetni minden álladalmi postahivataloknál és a* kiadó hivatalban Debreczenben. — 5784­­ k. HIVATALOS RÉSZ. . HÓDOLAT-NYILATKOZATOK. 4) Mélyen tisztelt kormányzó elnök úr! 638­­­849. Ha mi, Kolozsvár városának polgárai, a’ mélyen tisz­telt kormányzó elnök urat arról tudósítanók, hogy a’ magyar nemzet törvényesen egybegyürt képviselőinek 1. évi ápril 14-én hozott határozata — miszerint a’ S­absburg-Lotzingi dynastiát Magyarország trónjáról örök időkre száműzé — bennünk olly nagy örömet szült, minő ember keblébe csak akkor száll, mi­dőn szive legszentebb vágyai teljesednek, akkor nagyon is fe­lesleges dolgot írnánk. Erre nézve elég csak azt mondanunk, hogy mi a’ hitszegő dynastia hozzá méltó eszközei által feldúlt, romba döntött, és ki­zsákmányolt szegény Erdély kebelében, egy tiszta magyar­ ajkú és érzelmű város lakosi vagyunk. Elég azt mondanunk, hogy hajlékaink most is tömvék menekült honfitársainkkal, kiknek hajlékait felperzselték, rokonait hallatlan kínzások közt legyil­kolták azok, kiket a* Habsburg-Lotharingi ház, hű alattvalóinak nevezni, ’s ellenünk felfegy­verzeni, isten és emberektől nem szégyenlette. Elég csak azt mondanunk, hogy a’ múlt év őszén városunkat is megszállva­­ ártották volt ama zsarnok családbé­­renczei, kik — ha már közelebbi ’* régebbi múltunkból ki nem tűnt volna — közelebbről megismertettek azon uralkodó ház jó­indulatával, melly magát minduntalan népei atyjának nevezge­­té, ’s számukra legkegyelmesebben „s­z­e­r­e­t­e­t­é­t” hagyomá­­nyozgatá. Igen, mélyen tisztelt kormányzó elnök úr! elég csak an­­­nyit mondanunk, mert midőn annyit kimondunk, azt is kimon­dottuk , hogy Kolozsvár városa ép elméjű lakosi szivéből a’ Habsburg-Lothringi ház iránt minden kegyelet, minden tisztelet régóta végkép kihalt,’s midőn a’nemzetgyűlés nemzetünk testé­ről e’ hatalmas piócza fajt leszakitá, keblünk leforróbb vágyait teljesité. De keblünknek — ’s hisszük — minden igaz magyar ke­belnek legbuzgóbb óhajtásai teljesülének akkor is, és a’ nemzet gyűlés a’ szó teljes értelmében a’ magyar nép képviselőjének azon lelte állal vallá be magát, midőn a’ függetlennek nyilvá­nított Magyarország ideiglenes kormányát azon férfiú vállaira tévé, ki e’ nemzetet százados álmából felrázta, ki mint vértanú szenvedett érette, ki a’ szabadság, egyenlőség, és testvériség lobogóját első tűzte ki, ’s e’ lobogó alatt sohasem csüggedő bá­torsággal , a’ nemzet erejében, lelkesedésében rendületlen bi­zalommal , és lankadatlan eréllyel mindég elöl küzdött, és hála a’ magyarok istenének­ küzd e’ mai napig is. És ezen való szivbeli tiszta örömünket, a’ mennyiben a’ kebel érzeményeinek szó tolmácsa lehet, kinyilatkoztatni, és a’ független Magyar haza felelős kormányzójának polgári hódo­latunkat legmélyebb tisztelettel benyújtani, legelső és elmulaszt­hatom honfiúi kötelességünknek ismertük. Őszintén meg valljuk, a’ nemzetgyűlés e’határozata nél­kül, a’ magyar haza függetlenségén­ örömünk sok részben fél­szeg­ész vala; de így a’ legmagas­tosabb hála és örömérzettel szenteltük a’ napot, mellyen nemzetünk százados igáját ltrázá, ’s hirde­tjük ujongó polgártársaink ezereinek Magyarország füg­­getlenségét. Mert meg vagyunk győződve, hogy csak azon kar, melly akkor is reszkítés nélkül tartá e’ nemzet kormányát, midőn a’ mindenfelől tornyosodó vihar, sok szívet kétségbeeséssel, féle­lemmel töltött el, sok kezet pedig épen a’ közanya ellen fegy­verzett; csak azon kar vezetheti biztos révpartba e’ nemzet hajóját. Kegyed, mélyen tisztelt kormányzó elnök úr, rendületle­nül bízott a’ magyar nemzetbe akkor is, midőn a’ kislelkűek gyáván kétségbe estek, és pálczát tőttek felette; hegyed, mélyen tisztelt kormányzó elnök úr, szerette e’ hazát, e’ nemzetet, mert kész volt szabadságáért fejét a’ vérpadra istt hajlani érette. És most e’ nemzet keblében a’ bizalom és szeretet — mellyet ama száműzött család olly könnyelmüleg és gyalázatosan elját­szott — határtalan kegyed iránt. E’ két érzelemtől áthatva, nyújtjuk mi is polgári hódola­tunkat, ’s e’ két érzelem, teszi e’ hódolatunkat olly tisztává, és őszintévé, minővel aligha egy koronás fő dicsekedhetik. Fo­gadja ezt a’ mélyen tisztelt kormányzó elnök ur, azon ország­rész fővárosa polgáritól, mellyet a’ testvér hazától az ármány, és zsarnokság századokon át elkülönözve tartott, és a’ mellyet rövid egyesülése után a’ testvér keblétől elszakítani törekvők; de a’ melly mint megváltójához, szabaditójához, ragaszkodik az anyaországhoz és benne kegyedhez. Rendelkezzék felettünk mélyen tisztelt kormányzó elnök­­ úr, azon meggyőződéssel, hogy Kolozsvár polgárainak egy és­­ változhatlan akarata, a’ magyar nemzet függetlenségével füg­getlenségéért élni és halni, mint szintén legfőbb és legbuzgóbb óhajtásuk, hogy a’ nemzetek istene, a’ szabadság és igaz ügy oltalmazója, ki midőn honunknak a’ mélyen tisztelt kormányzó urat adá, kegyelmes szemmel tekints ránk, tartsa meg és segél­­je a’ mélyen tisztelt kormányzó elnök urat, hogy mint megkez­dette, diadalmasan ki is vívhassa nemzetünk függetlenségét. Mert mi erősen hisszük, hogy ha kegyed 61, élni fog a’ szabad Magyar haza.— Kelt Kolozsvárit, ápril. 26. 1849. Kolozsvár vá­rosa közgyűlése: Groisz Gusztáv m. k. főbíró. Kenyeres Károly m. k. jegyző. 162­­­849. •­­1 2) Békésmegye első alispánja. A’ Magyar haza kormányzó elnökének. A’ f. h. 19. 5821. sz. a. ide kiadott, és ugyan csak a’ f. hó 25-én vett rendelete értelmében, a’ nem­zeti gyűlésnek Magyarország függetlensége iránt hozott hatá­rozatát, előbb azt 500 példányban kinyomatván, az egész me­gye községeinek képviselői és tekintélyesebb tagjai jelenlété­­ben, polgári és egyházi ünnepélyesség szertartásai, egyházi és világi szónoklat, mozsarak durrogásai, és zenekiséret mel­lett, kikiáltattam, kihirdettem és kötelező erőbe léptettem. A’ tengernép mint saját keble kivánatát fogadta, lel­kesedése leirhatlan, magaviselete tiszteletre méltó volt, kedve tomboló, zajos és őszinte, vigassága egész éjjel tartott, a nél­­kül, hogy csak egyetlen botránykoztató, nem tény, de csak szó is jött volna közbe, — hálás elismerés hangzott mindazok iránt, kik a* npmxAt. ftorypi* lowlík­, kitünőleg hódolt kormány elnök ur érdemeinek, mi a dolgok állásának józan felfogásáról nyújt bizonyítást. Az ünnepélyt emelte különösen a’ megyében tanyázó Károlyi ezred közremunkálása, kikből felszólításomra jelen volt az egész tiszti kar, és a’ közvitézekből egy teljesen föl­szerelt, igen derék lelkületű század. Nevelte a’ gyulai pré­post Rázel József egyházi szónoklata, kit meg kellett említe­nem, mert valóban szívemelő volt azon komoly, érzékeny és minden tekintetben mély logica, mellyel megmutatta, hogy az az ember, ki az austriai háztól utálattal el nem fordul, vagy épen hozzá ragaszkodik, nemcsak nem magyar, nem be­csületes ember, de még csak nem keresztény. Az ünnepély és kihirdetése határi­dre csak 48 óra lé­vén, az eredmény még most nem több, mint, hogy az ünne­pély végeztével a’ sérült honvédek ápolására, az elhaltak szü­lei, özvegyei és árvái fölsegélésére 3000 pft. részint lefizet­tetett, részint aláíratott, 50 és néhány ujoncz pedig felcsapott A megye egyéb községe­ben az ünnepély jövő hó 6-át fog megtartatni, úgy rendeztem el, mint azt legjobbnak lát­tam és nagyobbszerű eredményre számítok. Annyi bi­onyos, hogy Békésmegye népétől, melly elsz állította ki az ország minden megyéi közt újonczait, melly­­nek 4,500 gyermeke áll jelenleg a’ harcztéren, életét, va­gyonát és mindenét föl lehet a’ hasáért kérni, és ne legyen kormány­enök úrnak kétsége, hogy nagy része örömmel, ál­talában véve pedig minden esetre nyugalommal feláldozni kés­ ne volna, és pedig minden ajkú népe, talán nem hibázom, ha ide értem még az ó­ hitüeket is. Egyébként a’ tudva levő nemzeti határozatból 300 tót <00 oláh szerkezetű példányt sürgetve, habár sebes postán is küldetni kérek. Kelt Gyulán, április 30-án 1849. Szombathelyi Antal, m. k. Az ország kormányzó elnökétől. Kolozsvár hazafia,s érzelmű lakosai a’ nemzetgyűlés ápri­l 4én hozott függetlenségi határozat közzetételét azzal ünnepélye­síték, miként a’szabadságharcz sérült vitézei ápolására két eze­r fiot ajándékoztak, ’s ezen öszveget az Erdélyben működő or­szágos biztos rendelkezése alá bocsátották. Ezen hazafias áldozatért, Kolozsvár illető lakosainak, a: olly sok ármánnyal nyomorgatott haza szent nevében köszönő szavaztat­ik. Debreczen május 4-kén 1849. HADI TUDÓSÍTÁSOK, 1. 6461.­­ K. Az ápril 26-kán Szőnynél vívott 's Komárom várának os­trom alóli tökéletes felszabadítását eszközlött dicsőséges csatá­ról, a’ hadsereg főparancsnokságától következő részletesb tu­­­dósitás érkezett: 1 Komáromi főhadiszállás ápril 27-kén 1849. Előle—­­­ges rövid jelentésemet a’ tegnapi győzelmes csatáról következő,­­ eddig tudomásomra jutott részletekkel toldhatom meg. Az ellenség Komárom, de különösen az ismét tökélletesen helyreállított dunahid elleni lövöldözést f. hó 25-iki éjféltájig­­ folytatván, akkor elébb Knézics osztálya ’s utána félórai körök­ben Klapka és Damjanich hadtestei a’ Dunán átkelvén, még azon éjjel az ellenséges sánczok megrohanására rendbe alakultak. Éjfél utáni 2 órakor a’ megrohanás Knézics osztálya és­­ Dipold alezredes dandára által olly vitézséggel és erélylyel tör­­­­tént meg, mellyhez hasonlót a’ hadviselés története ritkán mu­tat. A’ sánczok első rohamra bevétettek, daczára az élénk ágyu­­tűznek ’s az erős gyalog örseregnek, kiket a’rohanók szurony­szegezve részint leszúrtak, részint foglyokká tettek. Napviradtával Ó-Szőny is az első hadtest (Klapka) seregei által szuronynyal elfoglaltatván, az ellenség megkergettetett.— Reggeli 8 órakor minden sánczok kezeinkben voltak. A’ mint ezután az osztrák ostromló sereg, az Ács feléi úton az erdő előtt magát felállítván, ’s az ellenség főereje Tata felöl a’ csatamezőre érvén,a’ mi csak akkor kifejlődő osztályaink ellen öszpontos támadást tenni készült, akkor a’ két átkelt had­ I test, valamint a’ komáromi őrseregnek egy része — 4 zászló­st­alj Guyon tábornok úr vezérlete alatt — előre menvén, tüzes­­ viadal támadt, melly délutáni 2 óráig a’ csatasíkon folytattatott és seregeinknek minden pontokoni győzelmével végződött.Az el­lenség végkép visszavonult, 's minthogy az nap tovább elönyo­­mulni szándékunkban nem volt, csak kisebb lovas csapatokat, küldtem utánok. ll.iv.lw VII. V J.U­t ...... I.V. vg vi. Baui.iv.lj nllUllU UÍUUlUBg — gal vitte rohanásra, osztálya az nap csodákat tett és legkitűnőbb vitézséggel vívott. Általában a’ tegnapi csata sok vitézeknek adott maguk ki­tüntetésére alkalmat. így például a’ 26-ik zászlóalj, mellyet sok­kal nagyobb lovas osztály körül fogott, magát derekasan addig­­ tartotta fen tömegben állva, mig a’ 47-ik zászlóalj felszabadítá­sára sietvén, a’ lovasságot visszavonulásra kényszeritette. Ezenkívül Németh, tüzér főhadnagynak derék viselete min­­t 5 den dicséretre méltó, valamint a’ Zerdahe­lyiféle üteg egy irány­­zójának önmegtagadása különösen kiemelendő, kinek egy raké­­­­ta orrát elszaggatta, és egész arczát tetemesen megsebesítet­te, de ki szörnyű sérülése daczára ágyúját addig oda nem hagyta, mig az üteg a’ tűzböl ki nem takarodott, ’s csak aztán ment a’ kötözőhelyre az orvos segítségét igénybe veenie. Uly tett dicsérő szóra nem szorult. A’ rohanás és a’ csata eredményei, mikhez a’ sánczokban­­ talált tömérdek mennyiségű lőszerkészlet is járul, legszólóbb ta­núságai derék vitézeink minden dicséretet túlhaladó hajthatlan bátorsága és szilárd elszántságának.­­ Ma kis mozgó csapatot indítottam el Ács felé, melly alkalommal az erdőben nagy mennyiségű bombákat, több hordó lőport, számtalan sánczszereket és Ács helységében 24 nagy­­ fuvarszekereket találtunk és azokat birtokunkba ejtettük. Ma minden felül hozattak be foglyok. Ács pedig seregeink s által megszállatott. »] Görgei, I tábornok. II. t . Komáromi főhadiszállás ápril hó 29-én. 1849. I Folyó hó 27-kén a’ sereg egy része Ács felé ment­­ előre, részint az ellenség állásáról tudomást szerzendö, részint hogy az ott 's az erdőben gyanított hadikészletet elfoglalja. Ezen előmenet eredménye lett, hogy az ellenségtől tisz­­­­ta helységben 300 mérő árpa, 8 mérő zab, 170 mérő bab­­ 1 és 200 zsák, — az erdőben pedig, hol az ellenségnek átju­­­­r ] telepje állott, nagy mennyiségű lőszer, szerszámok, mozdo­nyok, egész rétegzett golyóhalmazok, töltött és töltetlen bom­bák, lőporhordók és sánerszerek — egy szóval akkora kész­z­let találtatott, hogy annak beszállításán néhány száz kocsi ki­­t vontatik. Az ellenség sebes marsokban vonul vissza; egy része Győr felé, nagyobbrészt Sz. Fehérvár felé, ott jobb szárnyával egye­sülendő, harmadik része a’ Duna balpartján, Csalóközben, Po­­zsonban, Leopoldvárán van, és Sellyén hídfőt épített. Tegnap az Ács melletti mocsárban egy 60 fontos taraczk­­ találtatott, mi által azon gyanitásunk, miszerint az ellenség os­­­tromeszközeinek nagy részét elásta volna, nagyobb valószínüsé­­­­­get nyert. Végezetül kell kormányzó elnök urat egy, egész hazánkat 97

Next