Közlöny, 1849. július (146-162. szám)
1849-07-15 / 150. szám
558 Ez alkalommal az ellenségből ismét 1 tiszt és számos közvitéz esett el. A’ sánczban levő küzdés alkalmával különösen kitüntette magát Moczkó kapitány, ki is egy ellenséges főhadnagyot, ki a’ veres pántlikásokat megsemmisítéssel fenyegette, egy kardcsapással holtan földre terített. Kitüntették még vitézi magukviselete által magokat Berecz százados, Kovalek, Urinyi és Lövinger hadnagy Két század átalános vitézségéért 50—50 pft jutalomban részesittetett. Az ellenség vesztesége ezúttal 2 kapitány, egyik fogoly, 2 más tiszt halva, egy fogva, 8 altiszt ’s 100-on fölül való legénység halottakban. Részünkről 13 honvéd esett el, 5 hiányzik, megsebesültek 1 őrmester ’s 19 honvéd. Sánczainkban 4 ágyú beszegeztetett ugyan, de ezek 3 óra lefolyta alatt ismét használhatókká tétettek, mert a’ roszul beütött szegek azonnal kihúzattak. Az ellenség tetemes veszteségét megakarván bosszulni 4-ről 5-re ismét kitört Mihala és gyárváros felé, de vitéz honvédeink különösen a’ gyár elővárosban tanyázó 29—ik z. alj vitéz megtámadása határtalan félelmet idézvén elő az ellenség soraiban, azonnal megszalasztá őket. Ezen pillanatban iszonyúan dörögnek ágyúink, bombáink már rombolják a’ vár erősségeit, az ellenség pedig átszököttek tudósítása szerint tábornokaival együtt a’ casamatákba menekül. Kelt Szegeden, julius 14. 1849. Kormányzói meghagyásból. Az ország kormányzójához gr. Vécsei tábornok julius 43— káról következő tudósítást küldött: Folyó hó 11 -kén 10 és 11 óra között estve ismét kitört az ellenség, gyárvárosi felállításunk felé. Az ellenség előre nyomulása két colonne-ban történt, czélúl tűzve ki a’ gyárvárosi sánczainkban levő mozsaraink és ágyúink haszonvehetlenné tételét. De daczára az ellenféli támadás túlnyomó erejének, vitéz , erélyes, éber honvédőink őket mégis azonnal visszaverték. Elestek az ellenségből 1 kapitány, 1 hadnagy, ’s több mint 50 ember; elfogattak 25-en, átjöttek 1 tizedes és 15 igen derék törzsökös honfiak. Részünkön hadnagy Bombiak, daczára 16 sebesnek, folytonosan verekedett elleneink ellen. Élete a’ derék hősnek veszélyben van. Elestek tőlünk 9-en, megsebesültek 13-an. A’ 29-ik derék zalj megesküdött, iszonyúan megboszúlni szeretett tisztje és pajtásaik halálát. Ezen , és még a’ 38-dik 7.aljbeli századok ketteje , vitézi tetteikért 50—50 p.fttal jutalmaztattak. A’ kun-magyar népfölkelés vezére Korponai ezredesnek Debreczenböl f. hó 12-kéröl kelt tudósítása szerint, nevezett ezredes a’ kun fölkelő népsereg egy részével 11-kén délelőtti 9 órakor Debreczenbe bevonult. A’ debreczeni nk viharos lelkesedéssel fogadta a’ szabadságért fölkelt testvéreit; a’ feketesárga zászlók a’ városházáról azonnal letépettek, a’ kétfejű sasok leszaggattattak ’s összetörettek , helyökbe nemzeti zászló ’s czimer tűzetvén ki. Erre két főtemplomban ünnepies isteni szolgálat tartatott, mellyen a’ város lakosságának nagy része megjelent. Délután népgyűlést tartván felnevezett ezredes — a’ debreczeniek hazafiui lelkesedéssel mindnyájan fejenkint, legelső parancsra, fölkelni ajánlkozának. Még ugyanazon estve Knézich tábornok seregével egyesülvén, munkálkodásait a’ Tokajnál kaczérkodó muszka rablócsorda ellen megkezdé. A’ hajduvárosok fölkelési gyülhelyeül Nánás város van határozva, holott is már tekintélyes néperő gyűlt eddig elő össze. Molnár ezredes, hadelnöki osztályfőnök. Adakozások Fg-Veszprém megyei fokszabadi község részéről összegyűjtött 60 ft 21 kr Cserki István ottani lelkész és kerületi képviselő által, szintúgy Félegyháza v.sa részéről összeszedett 82 ft 6 kr,Seres László tanácsnok által adattak át a’ harczban sérült honvédeink számára, melly hazafias gyűjteményért a’ lelkes adakozóknak e’ hadügyministerium részéről hálás köszönet mondatik. Julius 13. 1849. Hadügyministeri álladalmi titkár, Szabó Imre, ezredes. Az uj-pécsi tábori kóroda számára Uj-Pécs helysége lakosai, különösen megyei albiró Stróbl Ferencz és helység bírája Anhájer János erélyes közbenjárásuk ’s segélyezéseik által, Luksics Lajos orvosdoctor Csákóván, nevezetes mennyiségű kórodai szükségeseket, továbbá Dallosi Francziska Kécsáról többnemű élelmi ’s kötés szereket, Unip helység jegyzője, ’s nője szinte élelmi szereket, e’ mellett Kisécse, ’s Gyertyán helységek lakosai ruhaneműeket és tépést, végre Csepsö helysége lepedőket, Csákóva helység némelly lakosi tépést adakoztak. Melly segedelmi adakozásokért a’ haza nevében őszinte köszönetét nyilvánítja. Mánuel, hadnagy, kórházparancsnok. Dr. 1615. Neumann János, önkéntesen a’ honvédseregbe állván, magát saját költségén fölszerelte ’s a* 20 pengő forint foglaló Külföld. Nyomatik az álladalmi nyomdában. pénzt az álladalomnak visszaajándékozta, melly hazafiui áldozatkészségéért neki köszönetet nyilvánít. Szeged, julius 14-én 1849 Hadügyi álladalmi titkár, Szabó Imre, ezredes. D. | g. 1718. Buácz János Torontál megyei lakos , a’ honvédsereg közé egy felszerelt ujonczot állított, Csitári Károly Magyar-Kanizsai önkéntes honvéd pedig az álladalomnak egy lovat ajándékozott. Melly hazafiui tetteikért a’ hon nevében ezennel köszönet nyilvánittatik. Hadügyi álladalmi titkár, Szabó Imre, ezredes. Nem hivatalos rész Szeged, julius 14. 1849. Régóta ismerjük az európai diplomatia nehézkes természetét; azért sohasem kecsegtettük magunkat azon rózsaszínű reménynyel, hogy mihelyt az első muszka hazánk földére lépendett, azonnal megpillantsuk a miveltebb hatalmak segédseregeit mellyek védeni jönek Europa érdekeit , ’s a nyugoti civilisatiot az elzuzatás ellen. Megfoghatónak találjuk, hogy a’ diplomaticai jegyzékek váltogatása I’áris- vagy Londontól Sz. Pétervárig és Constantinápolyig hosszú hónapokba kerül, azért sohasem jutott eszünkbe óraszámra kimérni az időt, mellynek lefolyása alatt kell hogy megérkeznék az európai hatalmak tettleges fellépése, feltartóztatandó előrenyomulásukban éjszak zsoldosait. Előre sejlök, hogy a’ világszabadság előharczát nekünk kell megvívnunk. A’ gondviselés úgy akarta, az események ragadtak bennünket e’ térre. Egy van, mit meg nem foghatánk soha, ’s mi fejünkbe nem fér jelenleg is, az, hogy miután a’ muszka csordák hazánk szent földjét fertöztetik, Europa mivelt hatalmasságai ne ugy tekintsék ez ügyet, mint saját ügyöket. Elfeledte volna Europa a’ muszka terjeszkedés történetét, melly meg van irva a’ Dnyeper folyótól kezdve a’ Duna torkolatáig ? kiesett volna a’ diplomatia emlékezetéből mindaz, mi a’ jelen félszázadban, mi egypár évtized előtt történt? Mi ezt nem hihettük soha, nem hisszük jelenleg is. A’ , Közlöny“ tegnapi számában a’ külföldi rovat alatt egy hiteles kútfőből merített tudósítás olvasható. Hogy a’ török porta Puchnernek és a’ muszka segédseregeknek kereken megtagadta a’ szerbiáni átmeneteit Magyarország felé. Hogy ugyanezen hatalom határozottan tiltakozott az orosz seregeknek Moldva és Oláhország felöli betörése ellen, tiltakozásának szükség esetében lefegyverzés és fegyveres föllépés ígéretével is kölcsönözvén nyomatékot. E’ tények legszigorúbb magyarázat után is mulatnak annyit legalább, hogy a’ magas porta addig is, mig a’ közös ellenség ellen az európai coalitio alakulna, szorosan fentartani kívánja a’ szomszéd föld neutralitását, azon neutralitást, mellynek részünkröli tiszteletben tartását világosan bebizonyiták seregeink ez év tavaszán elállván a’ megvert osztrák-orosz hadak üldözésétől, mihelyt ezek lábaikat az utóbb említett herczegségek határain túl tevék. A britt hatalmasság követéről ezen szóban forgó konstantinápolyi tudósítás még kedvezőbb dolgokat mond. „Az angol követ — úgymond — valódi szempontból látszik felfogni az ügyet, csak arról kíván meggyőződni, hogy egy erős Magyarország valósággal elfoglalja-e az összeroskadt Austriának helyét.“ Nincs a’ világon kérdés, melly iránt könnyebben, és hamarabb tisztába lehetne jöni. Ausztria nem az többé a’ mi volt régenten. Lombardia és Velencze , honnan gazdag pénzszállítmányait zsákmányold, elveszett ránézve. A’ hadikoczka fordulhat akármikép; de hogy az olasz függetlenség olly közel áll jelenleg valósulásához mint állott bármikor, az már külföldi tudósításunkból is látható. Magyarország, melly egykor egy európai megtámadás ellenében az ingadozó osztrák dynastia támogatására fenhangon kiáltá a’ , moriamurt“ örökre elveszett Ausztriára nézve. Ausztria maga dobta el maga alól trónjának legerősebb támaszát. De tegyük fel bár, hogy isten elhagyná az igazságos ügyet, 's Magyarország és Lombard-Velencze leigáztatnék, — hogyan áll austriára nézve a dolog? Austria súlyt vetett az európai politika mérlegébe, mint német hatalom nyugalon, ezen politikának őre ’s fentartója tartozott volna lenni helyeztetésénél fogva keleten. Az orosz pártfogás, mellyhez ellenünk folyamodott mindkét befolyását megsemmisité. Németország közérzelmeiben sokkal kitünöbb helyet foglal a’ muszka uralkodástóli ellenszenv, semhogy a’ hegemónia felett olly hatalomnak is engedjenek kérdést támasztani, melly nyíltan hűbéresévé szegődött a’ civilisatio legnagyobb ellenségének. Keleteni rendeltetését még szembetűnőbb módon nnllifkálta Austria. Mit várhat Europa olly hatalomtól, melly hogy roskadozó léteiét megmentse , épen azon éjszaki hóditó segélyéhez folyamodik, ki ellen Europa védbástyája tartoziék lenni? A’ czár nem szokott olcsó árt szabni pártfogásának, ’s ha majd eszébe talál jutni a’ török birodalom alatt lévő szláv tartományokat elszakasztani, vagy épen Konstantinápolyt ostromolni, nem azt fogja-e kívánni Austriától, hogy fegyver hordozója egyen? Ausztria mostani megalázó helyzete által az orosz czárnak palisade-ja jön, melly mögött a’ török ellen kényelmesen működhessék. Ilid lett, melly a’ muszkák czárját az óhajtott protectorságra ígéri vezetni Németország felé. Eddig is Ausztria az európai politikában mindig a’ kétalakú szerepét játszá. Nem merészre határozott szövetséget nyújtani keleten, mivel az absolutismus támogatására mindenkor kész szövetségesét látta a czárban. Mit adhat ellenben Magyarország az európai politica mérlegébe ? Nyújt egy határozott szövetségest, melly épen olly engesztelhetlen ellensége az éjszaki barbárságnak, mint buzgó szive az európai civilisationak; melly, mint egykor védfala volt Európának, midőn a’ keresztyén világ vala fenyegetve, úgy most is bástyául ajánlkozik az absolutismus terjedése ellenében. — Nyújt biztosítékul szabad institutiókat, mennyiben azok már létrejöttek, ’s nyújtja garantiául a’ forradalmat, ezen tisztitó tüzét a’ megavult formáknak. Magyarország nyújt egy szövetségest, melly büszkén mutat ifjú hadseregére, azon hadseregre, hol zsoldosok helyett, polgárok harczolnak. Ezen tekintélyes erőre, melly megtörte a gőgös osztrák hadat, ’s két császár ellenséges népének most is olly elhatározással néz szemébe, mint azon vatterlói hadtest, mellynek parancsnoka amaz emlékezetes szavakat kiáltá: ,,az örhad meghal, de az örhad meg nem adja magát.“ Mindezeket sokkal kevesebbe kerül a’ britt követnek kormányával megértetni, mint nekünk elmondani. És ha Anglia kereskedelmi érdekeiről van szó, nem aránytalanul nagyobb kilátást nyujthat-e e’ részben a’ nyers terményekben gazdag Magyarország egy kedvező kereskedelmi szerződés által, mint Ausztria szűkkeblű prohibitiv rendszerével? A’ kérdés ezen oldalára később részletesen visszatérendünk. Most csak a következőkben vonjuk ösze okoskodásunkat. „Nem arról van többé kérdés: Magyarországot Austriával mérlegelve mellyik nyomja le a’ másikat az európai politics mérlegében, mert Austria magát a’ civilizált hatalmakra nézve egészen nullifiálta.“ Hanem a’ kérdés így áll: „Akar-e Anglia egy határozott erős szövetségest keleten, hol Austriára többé nem lehet számítania.“ Ha igen, határozza el magát; határozata iránytű gyanánt szolgáland cselekvésében a’ magas portának is. Nem tehetünk róla , de a’ kérdés előttünk olly világosan áll, hogy mi még mindig a’ legjobbat reméljük. Belföld Aranyos szék: A’ „Közlöny”- 134. számában 507-ik lapon az áll, mintha a’ csegezi unitária egyház ki maradt volna azon nemes áldozók sorából, kik érczanyagaikat ágyúöntés végett az ártatlanul megtámadott haza szükségére szentelték. Ezen alaptalan közlést elhallgatni az érintett egyház becsülete nem engedi ’s ha szükség szórul szóra közöltetem azon nyugtatványokat, mellyeket márt. 29. bizottmányi elnök Fostó Károly ur adott. Egyik a’ közlésben ki emelt Csegezi unitária egyházé rövid tartalma: ágyúöntésre adott háromszáz ötvenkét font harang, vas, ón, és réz anyagokról. A’ másik: a’ gör. n. egyesülteké: ötvenkét font vas, ón és rézanyagokról szól; ’s mind két nyugtatvány teljes hitelű az irt egyházak öntudata megnyugtatására. Egyházunk mindig tehetsége szerint áldozott a' hazának ’s nem pirul sem isten, sem emberek előtt részvétlenségeért. Az áldozatnak bármi parányi légyen is, mindig meg van becse. E’ nyilatkozattal tartoztam az igazságnak és a’ csegezi egyház eddig is tanúsított honszeretete és becsülete megóvásának. „Hiteles tudósítások szerint az osztrák, éssardiniai kormányok közt megkezdett, és némi sikerrel folytatott békealkudozások Austria túlzott követelésein hajótörést szenvedtek, és végképen megszakadtak; minek következtében a’ hős Velenczének ostromlásával eredménytelenül fáradozott osztrák hadosztályok visszavonultak.“ Felelős szerkesztő Emődi Dániel. ~^ HIRDETÉSEK. Hirdetmény. 2-3 Gróf Zichy Manó komornyikja Molnár István , f. é. ápril 9-én öngyilkosság által magát II. Károly városában kivégezvén, kinek is aprólékos javai eladatván, a’ tárczájában talált 144 pftokkal, összesen 217 ft 46 kr ppénzben összegyűlt, és azon öszveg a’ város pénztárába letéve van egy 20 ftos kötelezvényi sorsjegygyel. Ezennel felhivatnak a’ létezendhetö örökösei, hogy egy esztendő egy nap eltelte alatt, kik örökösödési jogukat kimutatni képesek lennének, Nagy-Károly városa tanácsának személyesen vagy írásban jelentsék és adataikat adják be. Ugyan Molnár István vagyonai között találtatott egy arany pecsétgyűrű, mellyen grófi czimer van, felhivatik a’ magát törvényesen igazolható tulajdonos, hogy Nagy-Károly városa hatóságánál törvényesen elfogadható adatait bemutatván, a’ gyűrű kiadathassák. N. Károly május 25-én 1849. Dudavics János, városi főjegyző. 3001. lg. ü. 1-3. Kisújszállási helvét vallásu lakost ifj. Boros Jánost, ugyan csak helvét vallásu neje Kis Zsófia hütlenül elhagyván, miután jelenlegi holtartózkodása nem tudatik; Jászberényben, a’ jászkúnkerület közönsége törvényszéke előtt f. e. September October és november hónapok első napján leendő megjelenése végett határnap tűzetvén ki, ezennel országszerte kihirdettetik. Kelt Szegeden, julius 14. 1849. Az igazságügyi ministerium által.