Köznevelés, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-08-01 / 3. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest V. Alkotmányi utca 3. (Magyar vallás- és közoktatásügyi minisztérium.) I. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM. BUDAPEST, 1945. AUGUSZTUS 1. KÖZNEVELÉS A MAGYAR VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTÉRIUM KIADÁSA Kéziratok megőrzésére és visszaadására a szerkesztőség nem vállalkozik. Hirdetések szövege a kiadóhivatalnak, minden egyéb kézirat pedig a szerkesztőségnek (Budapest V. Alkotmány utca 3. szám) küldendő. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 16.511/1945. évi. sz. alatt elrendelte, hogy a minisztérium hatáskörébe tartozó összes hatóságok, intézetek, intézmények a hirdetésre kötelezett pályázati, valamint egyéb hivatalos (okiratok, bizonyítványok elvesztésére vonatkozó, stb.) hirdetményeiket e lapban tegyék közzé. — Kiadóhivatalunk postatakarékpénztár csekkszámlája : lfil.720 szám. „V. K. M.: .Köznevelés 4, letéti számla, Budapest 44. Minden pénzküldemény e számlára fizetendő. Kérjük a pénzküldemény célját mindig közölni. A lap ára példányszámonként 6’— pengő. Nevelők, felettes hatóságaik útján évi előfizetés esetén, példányszámonként 3*— pengőért kapják. Hirdetés: hivatalos pályázat 3*— P, magánhirdetés 4*— P, szavanként. üzleti hirdetés: egész oldal 3561* — P, % oldal 2666- P, 14 oldal 1660 - P. SZENT-GYÖRGYI ALBERT MEGNYITÓ BESZÉDE (Elhangzott az Országos Köznevelésügyi Tanács alakuló ülésén. Üdvözlöm az egybegyűlt Tanácsot és kívánom, hogy működése áldásos legyen, hazánk és az egész emberiség javára. A Tanácsra nagy feladat vár, vállán igen nagy felelősség nyugszik, mert ennek a Tanácsnak a kezébe van letéve a magyar jövendő, mert amilyen a magyar ember lesz, olyan lesz a magyar jövendő. Nekünk kell megformálnunk az új embert és vele az új jövendőt. Nekünk kell helyrehoznunk azokat a rettenetes hibákat és mulasztásokat, melyeket a múlt elkövetett, mert téved az, aki ebben a rettenetes katasztrófában, amely nemzetünket érte, csupán a sors ujját látja. A ma nem más, mint az elmúlt évtizedek jövendője, amelyet az elmúlt tanügy épített az üreslelkű, jellemnélküli, áltudással tömött tömegember megteremtésével. És hogy lesújtott állapotunkból oly nehezen tudunk felemelkedni, annak oka ugyanaz, az a borzalmas emberhiány a magyar horizonton. Nekünk csak diplomásaink vannak, de embereink alig, nem is szólva szakemberekről, ha e szóban a szaktudást és az embert egyaránt hangsúlyozzuk. Nemcsak a nagy vezetők hiányzanak, de hiányzanak a kisemberek százai és ezrei, akik kis munkakörüket önzetlenül, tudással és lélekkel töltve ki, a nemzet épületét kellene, hogy alkossák. De mit sem segít a múlton való sajnálkozás. Tekintetünket a jövőbe kell, hogy vessük és a múlt a mai építő munka közepette csak annyiban foglalkoztathat bennünket, amennyiben tanulságul szolgálhat a jövőre és amenynyire benne még jó köveket találunk új épületünkhöz, mert nem az a feladatunk, hogy mindent elvessünk, amit a múlt reánk hagyott. Különösen a kultúralét terén nagy óvatossággal kell a problémákhoz nyúlnunk, hogy el ne tapossuk azt a kevés jót, ami megmaradt. De ha új jövőt akarunk építeni, kell, hogy fantáziánkat szabadon bocsássuk és merész lendülettel tervezzünk, nem félve még attól se, hogy terveinkből esetleg nem mindent tudunk megvalósítani. Aki valaha is fegyvert vett a kezébe, az tudja, hogy mindig magasabbra kell célozni, mint ahova az ember találni akar. A nevelésnek csak egy célja van: egy bizonyos embertípus kitermelése és első kérdésünk az kell hogy legyen, hogy milyen embert is akarunk formálni? A válasz egyszerű: egészséges testű, akaraterős, jó ítéletű, értelmes, tettrekész, szép célokért hevülő és áldozó embereket, akik meg tudják érteni és élni a szépet és nagyot minden téren, akik az életüket ki tudják tölteni tartalommal, akik megértik a dolgok összefüggését, akik átérzik azt, hogy emberi közösségben élnek, amely csak a kölcsönösségen, méltányosságon és jóakaraton épülhet; embereket, akik a múltban és jelenben kellő tájékozottsággal bírnak és fel vannak szerelve a szaktudásnak azzal a mértékével, amely szükséges, hogy a munkájukat jól elvégezzék és a társadalom hasznos munkásai legyenek.